Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-25 / 224. szám

Nyughaíaílan nyugdíjas A FOGÁVAL, tépi el a cér­nát, gondosan összehajtogatja a varrógépről leemelt zakót, s csak e művelet befejezése után emeli rám vidáman, csil­logó szemét, —. Unalom? Az micsoda? En arra soha nem értem rá. Pedig hét éve már, hogy Németh József nyugdíjba ment a ZIM-ből. Tizenegy évig dolgozott ott, bér a tanult mestersége szabó. — Most jó hasznát veszem — mondja. — Magam alakí­tom a ruháimat — mutat az imént félretett zakóra. Apró termetű, mozgékony ember. Hatvanhét éves. de csak na­gyítóval lehetne ősz szálat ta­lálni a hajában. — A sportszerű életmódnak köszönhetem — mondja büsz­kén. — Még három évvel ez­előtt naponta ötszáz métert úsztam a strandon. A nyug­díjasnak is szüksége van va­lamilyen elfoglaltságra; elvál­laltam az úszómestenséget. Valaha egész jónevű úszó vol­tam. .. — Egy kis nosztalgiá­val legyint: — Ma már csak szellemi sportot űzők, sakkozom. Nyá­ron, amikor Siófokon üdültem, már nem a vízben arattam si­kert, de nem ám! — Okleve­let mutat, amely tanúsítja, hogy szakszervezeti üdülése alatt első helyezést ért el a sakkbajnokságon. — Elég szép teljesítmény az én koromban, nem? Tudja, ügy gondolom, az embernek a testét is, a szellemét is ed- zenie kell, hogy ne veszítse el a frisseségét. Sokan csak szükséges rossznak tartják a munkát, és a nyugdíjas sem­mittevést tekintik célnak. Az­után vannak, akik örökké dolgoznak, vagy azért, mert a pénzt hajkurásszák, vagy most el sem tudják képzelni, hogy mással is el lehet űzni az unalmat. Mondanom sem kell, hogy mindkét felfogás rossz. — EN ÜGY képzelem, az ember nem azért megy nyug­díjba, hogy megszabaduljon a munkától, hanem azért, mert rendszeres munkára már nem képes. De amennyit kényel­mesen meg tud csinálni, any- nyit vállalnia kell azután is, mert ez részben kötelesség, részben pedig eszköz az élet­erő fenntartására. A társadal­mi megbízatások is jól szol­gáljak ezt a célt, én például munkásőr és népi ülnök va­gyok. Itthon nem dolgozom sokat, csak módjával, viszont sokkal nagyobb élvezettel, mint aktív kereső koromban, Most van időm élpepecselnl egy zakóval, van időm bele­adni a szívemet a munkába. Es másra is több időm jut, mint azelőtt. Megmutatja a könyveit, kö­rülbelül háromszáz kötet le­het. Kockás füzetben lapoz­gat, amelybe apró gyöngybe­tűkkel kedvenc költőinek ver­seit írta. Házi használatú kis­lexikont is készített, amelybe mindazon hírességek életraj­zi adatait gyűjti, akiről éppen olvas. — Fiatal koromban nem volt sok időm iskolába járni, most keli bepótolnom a mu­lasztásokat. Franciéul is tanu­lok, szeretném érteni Zola nyelvét... Az oroszt már jó néhány éve elkezdtem, most majd hasznosíthatom is a tu­dásomat, mert október elején kilencnapos IBUSZ-útra in­dulok a Szovjetunióba. Kijev, Moszkva, Leningrad... Na­gyon várom már, Tudja, még soha nem jártam külföldön. Beszélgetésünket csöngetés szakítja félbe, a szomszéd négyéves forma kislánya a lá­togató, Mialatt fekapaszkodlk idős barátja ölébe, az megha- tottan mondja: — Azt hiszem, szeretnek a gyerekek. Most persze velük Is több időm van foglalkozni. Járnak ide többen is. A ház- felügyelő kislánya például ré­gebben a feleségemért rajon­gott. Most, ha meglát engem az utcán, már nyújtja is fe­lém a kis kezét, rám nevet, és azt mondja: sakk! ÓVATOSAN leteszi a kis­lányt, s a zakóért rlyúl. Szem­üveg nélkül fűzi tűbe a cérnát, keze alatt újra vidáman kattog a varrógép. Szöghy Katalin Korszerűség a gótikus csúcsívek hozott Építőművészeti múzeum Wroclawban Wroclaw Épitóművészeti Múzeuma fiatal intézmény: a Wroclaw! Várostörténeti Mú­zeum részlegeként 1965-ben jött létre a műtörténészek és restaurátorok kezdeményezé­sére. A múzeumot az egykori f éren c rendi kolostorban ren­dezték be- Kiállítási célokra az épület alsó szintjét elfog­laló, lenyűgöző, késő gótikus árkádos folyosókat, valamint a két felsőbb szinten levő óriási csarnokot használták fel. A gótikus épület korszerű kiállítási célokra történő fel- használása, az új anyagok és a kézzel megmunkált gótikus téglák beillesztése a gazdag bordázatú boltozatok közé kockázatos vállalkozásnak tűnt, de sikerült. A múzeumnak négy osztá­lya van. Az ókori építőművé­szet! osztály létrehozásában nagy segítséget nyújtott dr. Stanislaw Lorentz professzor, a varsói Nemzeti Múzeum igazgatója, aki a wroclawi múzeumnak kikölesönzi a Michalowski professzor egyiptomi kutatásai révén Lengyelországnak juttatott régészeti kincseket. A múze­um ókori építőművészeti osz­tálya az egyiptomi farasztí építőművészet! emlékek be­mutatásával kezdte meg te­vékenységét. A középkori építőművésze­ti osztály gyűjti és kiállítja a főleg Szilézia területéről származó román és gótikus faragott kőrészleteket: osz­loplábazatokat, oszlopfe­ket, domborműves, tímpano- nos kapuboltozatokat, s egy­ben a gyűjtemény konzer­válását végzi. Az újkori építőművészet osztálya a rekonstruált feren­ces templomban szemlélteti a festett mennyezet részleteit, valamint a reneszánsz és ba­rokk kőfaragások részben vagy egészben fennmaradt darabjait. Ugyanez az osztály vállal­kozott a legteljesebb lengve! építészek keze alól kikerülő tervdokumentációk, rajzok pályaművek, makettekről ké­szült fotók, filmek, hangsza­lagok gyűjtésére. így például a lengyel építőművészet érde­mes alkotója, Romuald Gutt professzor munkásságát be­mutató kiállításon a látogatók magnószalagról hallhatták a professzor megjegyzéseit az építőművészetről. Az osztály gyűjteményét gyarapítja a városrendészeti, építészeti, s az építőművészettel kapcsola­tos szobrászati — például emlékművekre kiírt — pályá­zatok anyaga is. A modern építészettel fog­lalkozó osztály külön felada­ta a kiállítások rendezése- A kiállítások meghatározott tárgyköröket, vagy egyes al­kotók, illetve kollektívák munkásságét szemléltetik. A kiállításokon gyakran szere­pelnek olyan szobrászművé­szek is, akiknek alkotásai az épftőművészettel kapcsola­tosak. A múzeum terveiben sze­repelnek a legkiválóbb épí­tészek munkásságát, valamint a legutóbbi években keletke­zett, díjazott pályamunkákat bemutató kiállítások. A szocialista demokrácia másik oldala MIKÖZBEN egyre többet beszélünk a tár­sadalmi-politikai rendszer fejlődését szolgáló intézményekről, viszonylag kevés szó esik ar­ról, hogy a bennük cselekvő, képviseletük­ben fellépő emberek rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, amelyek nélkül ezek az in­tézmények csak formálisan vagy rendelteté­süktől eltérő módon működhetnek. Kétségtelen, hogy a párt helyesen ismerte fel a szocialista demokrácia fejlesztésének követelményeit, amikor a IX. és X. kongresz- szuson megjelölte azokat a szükséges intézke­déseket, amelyek nélkül nincs továbbhaladás a szocializmus közéletében. így születtek meg azok a nagy jelentőségű párt- és állami ha­tározatok — törvények — a szakszervezetek­ről, az ifjúságpolitikáról és a KISZ-ről, a nők helyzetéről hozott határozatok; az alkot­mánymódosítás, a választási törvény módosí­tása, a parlament szerepének növelése, az 1971-es tanácstörvény, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás racionalizálását szolgáló intézkedések —, amelyek a szocialista építés mai szükségleteinek megfelelően szabályozták az állami-politikai szervezetek és a társadal­mi-politikai szervezetek helyét, szerepét, funkcióját társadalmunkban. Kezdeményez­ték a legfontosabb társadalmi szférákban — a szövetkezeti törvényt, a Minisztertanács ha­tározatét az üzemi demokráciáról; határoza­tokat, állásfoglalásokat a szakszervezetek jo­gairól, kollektiv szerződésről, szocialista bri­gádokról. A jelzett intézkedések végső célja az ember szolgálata, olyan politikai viszonyok megte­remtése, amelyekben az állampolgárok, az üzemek dolgozói közvetlenül vagy képviselő­ik útján egyre többet tehetnek környezetük javításáért, munkakörülményeik megváltoz­tatásáért, az egész ország fejlettebb szocialis­ta közösséggé való átalakításáért. A szocialis­ta állam és demokrácia meglevő, intézmé­nyeinek fejlesztése, Illetve újabbak létrehozá­sa segítette a tisztánlátást a, társadalmi vi­szonyokban, ügyekben, hozzájárult a valódi érdekek felismeréséhez, s egyben társadalmi érdek következetesebb érvényesüléséhez. A szocialista demokráciában, azonban nem­csak magasrendű, korszerű politikai intéz­mények létesülnek, melyekben az állampolgá­rok, a dolgozók mint jogok birtokosai jelen­nek meg és részesülnek valamiféle kívülről adományozott közjóban, hanem feltételezi a kötelességek tudatában levő, felelős személyi­ségek jelenlétét is. Vagyis az intézmények nem az embereken kívül és azok fölött létez­nek, hanem aktív közreműködésükkel, tuda­tos részvételükkel. Amennyire igaz, hogy jő intézmények híján a legjobb,.szándékú embe­rek is .visszahúzódásra, passzivitásra kény­szerülnek, annyira igaz az is, hogy a legnagy­szerűbb intézmények is kiüresedett formákká válnak, ha az emberekből hiányzik a Vágy, az igény az aktív cselekvésre. A szocialista demokrácia fejlődésében lehe­tetlen továbblépni magasfokú állampolgári ismeretekkel és tudatossággal élő tömegek nélkül. A felelős állampolgár jól tudja, hogy a demokratizmus nem a közösségtől való el­szakadás, az önmagunkba való zárkózás útja — jóllehet az egyén jogainak, biztonságának a védelmét is jelenti —, hanem minden sze­mély emberi felszabadításának útja azáltal, hogy megteremti egyén és közössége között azt a reális kapcsolatot, amelynek segítségé­vel a közösség anyagi és szellemi értékekkel gazdagodik, s ez végső soron az egyénnek is hasznára válik. ' Mindezt azért kellett szóba hozni, mert, ke­vésbé tudatos, rossz szokásoktól béklyózott emberek is élnek köztünk, akik a szocialista demokrácia fejlesztését a társadalomból, a közügyekből való kilépés lehetőségének te­kintik. A mindenki mindenbe beleszóljon és mindenki a magántörekvéseit érvényesítse jelszó nem a szocialista demokrácia tartal­mát fejezi ki, hanem a polgári liberalizmusét. Olyanok világképe ez, akik félnek az embe­rek tartós közösségeinek kialakulásától, ezért rendkívül toleránsak a közösséget bomlasztó individualizmussal szemben. A SZOCIALISTA demokrácia másik oldala voltaképpen azt jelenti, hogy tovább kell ja­vítani a politikai intézmények, szervezetek és. az állampolgárok egymásra találásának és jó együttműködésének feltételeit. Az. intéz­mények megadják a lehetőséget a közéleti ak­tivitásra, az állampolgárok pedig részvéte­lükkel, fegyelmezett felelősségvállalásukkal lehetik gazdagabbá a szocialista demokráciát. Ehhez arra van szükség, hogy a lakóhelyié« munkahelyi közösségek a közélet választott tisztségviselőivel és a legaktívabb, legtudato- sabb állampolgárokkal, kommunistákkal és pártonkívüliekkel együtt lépjenek fel azért, hogy a szocialista demokrácia megteremtésére rendelt szervezetek ne veszítsék el politikai tartalmukat. Ehhez van szükség nagy szám­ban nemcsak jogokat, hanem fegyelmet, kö­telességet is ismerő felelős és felvilágosult demokratikus személyiségekre. Olyan embe­rekre, akiknek fellépése a demokratikus fó­rumokon közösségformáló, teremtő erővé vá- Hk. Pozsgay Imre Ozirisz Weimarban A lipcsei vásár területén végzett építési munkálatok során drágakőből kifaragott skaraibueszt találtak. (A ska- rabeusz nevű bogár az egyiptomiak szent állata). Nem sokkal előbb Weimar közelében gránitból készült Ozirisz-fejre bukkantak. Mindkét amulett az ősi Egyiptomban készült. Az NDK múzeumaiban bronzból és agyagból készí­tett egyiptomi istenszobrocs­kákat is őriznek. A munka névtelen hősei Gyakran gondolkodom el, amikor rohamosan épülő vá­rosaink monumentálisán ma­gasodó épületeit, üdülőtelep­nek látszó modem gyárainkat vagy falvaink villanegyedekre emlékeztető csinos és minden­képpen a nyugodt jólétről árulkodó házait nézegetem: hány és hány munkás élete, alkotó vágya épült bele ezek­be az éoületekbe. Es gondol­nak-e rájuk azok, akik ezek­nek az épületeknek, létesít­ményeknek kényelmét, prak­tikumát élvezik. Ha valami nem működik; csepeg a víz­csap, idő előtt hull a vakolat, megvetemedik egy-egy ablak, azonnal eszünkbe jut ..dicsér­ni” az építőket, de ellenkező esetben bizony ritkán gondo­lunk arra, hogy ezek talán ugyanúgy életművek. mint a ^armely művészi alkotás. A mindennapok egy ilyen hősét búcsúztatták néhány napja az Aknamélyítő Válla­latnál. A Nógrádi Sándor szo­cialista brigád tagjai őszinte szeretettel kívántak munka­társuknak derűs öregséget, jó pihenést a nyugdíjas eszten­dőkhöz. Ebből az alkalomból keres­tük fel Zagyi József kőművest mátraverebélyi családi házá­ban, hogy életútjáról érdek­lődjünk. Meglepően fiatal, derűs kedélyű, kiegyensúlyo­zott ember Zagyi József, bíz­vást hihetné az ember java­korabelinek. Pedig az élet nem kényeztette el túlságosan. 1918-ban. az első világhábo­rú utolsó évéhen született, ré­gi épitőcsaládból. Nagyapja ács. édesapja kőműves volt. így szinte természetes volt. hogy ő is ezt a mesterséget tanulta. Pályakezdése a har­mincas évekre esett, éppen a nagy gazdasági válság ered­ményeként bekövetkezett nagy munkanélküliség idejére. Ez a körülmény még inkább ván­doréletre kényszerítette, bár az építők egyébként sincsenek túlságosan elkényeztetve az egyhelyben dolgozás lehetősé­gével. A háborús konjunktúrát sem használhatta ki; a negyvenes évek kotonáskodással teltek el. A második világháború­ban megsebesült, majd a fel- szabadulás után azonnal je­lentkezett az új magyar had­seregbe. Leszerelése után dolgozott a pálfalvi üveggyárban, részt vett Petőfibánya építésében, majd 1948-ban sz Aknamélyí­tő Vállalathoz került, amely­nek azután 25 éven át volt' megbecsült, eredményesen munkálkodó dolgozója. Beszélgetésünk során az asz­talra kerülnek a különböző kitüntetések: a , sztahanovista oklevél és érem, a Kiváló Bá­nyász kitüntetés, amelyet két alkalommal kapott, a Kiváló Dolgozó kitüntetés három al­kalommal, a Bányász Szolgá­lati Érdeméremnek mind a három fokozata és a Munka Érdemérem ezüst fokozata. Egy munkásélet megérdemelt ünnepei voltak ezek az elis­merések, amelyekhez minden­kor hozzájárult a munkatár­sak együttérzése, a kollektíva segítő ereje is. Munkás kezének nyomát őr­zi Tatabánya, Gyöngyös, a ká- nyási új bánya felépítése. Pe­reces és most legutóbb Recsk, ahol az ő brigádjuk is része­se volt az aknamélyítők új or­szágos rekordot jelentő telje­sítményének. S most a pihenés évei kö­vetkeznek. Ha egy alkotó em­ber igazán tud munka nélkül pihenni! Zagyi József úgy ér­zi, hogy ez még korai. Ta­pasztalatait szeretné tovább­adni, ahol szükség van rá, szívesen dolgozik. Többek között a régi tár­sakkal, a Nógrádi Sándor szo­cialista brigád tagjaival. Ve­lük egyezséget is kötött: ha a mindennapi munkában nem is lesz osztályostársuk, de ha közhasznú társadalmi munkát végeznek, a jövőben is számít­hatnak részvételére. Van egy francia aforizma, amely szerint öregedni nehe­zebb. mint meghalni, annál az oknál fogva, hogy egyszerre és egészében lemondani valamely Javunkról kevésbé fájdalmas nekünk, mint naponta és ap­ránként feláldozni. Ügy érezzük: Zagyi József­nek nem kell számolnia ezzel a fájdalmas érzéssel. Szép csa­ládja körében derűsek, mun­kásak lesznek a nyugdíjas esztendők is. Kívánjuk is. hogv az emberi kor végső ha táráig eltartsanak. Csukly László Nagycsaládosok Hazánkban a családoknak kb. 7—10 százalékában nevel­nek háromnál több gyereket Szociológiai-demográfiai vizs­gálatok szerint a „nagycsalád” fogatom elsősorban a mun­kások között, s a paraszti lakosság körében tapasztalható valóságként. Az egy főre jutó jövedelem ezekben a csalá­dokban, a családi pótlékkal együtt is csak megközelíti, il­letve alig haladja meg az 1000 forintot. Néhány éve immár, hogy az anyagi segítés, a tehervise­lés könnyebbé tétele végett terebélyesedni kezdett a nagy- családosok különböző formájú segítése. Mindjárt elöljáró­ban hadd jegyezzük meg: nem arról volt — s ma sincs — szó, hogy a gyermeknevelés gondjaiból az átlagosnál többet vállaló családok valamiféle alamizsnát, szánalmas segélyfé­lét kapjanak. A törődést kezdetben sem ez jellemezte. A gyári szakszervezeti és pártbizottságok, nőfelelősök számba vették: miként lehetne a vállalati közös kasszából is többet juttatni azoknak, akik a több gyermeket vállalták, becsüle ­tei nevelik. Az iskolásgyerek őszi felruházása, a tanszerek beszerzése — köztudott — neon olcsó mulatság, még egy­két gyerek esetében sem. A szociálpolitikai segítség első fokaként általánossá lett az őszi tanszersegély; 1000—1500 forintot juttatnak Ozdon, Dunaújvárosban, Érdekes és a maga nemében újfajta „akciók” is szület­nek. Az egyik nagy szállítóvállalatnál például pontosan „fel­térképezték” a nagycsaládos dolgozóik anyagi, szociális hely­zetét; a tanulságos elemzésből kitűnt, hogy kinek a lakás- problémája vár gyors megoldásra, kinek használna például az egyszeri nagyobb összegű vásárlási utalvány többet, mint egy élelmiszerkosár. A listával azután eljártak a vállalat illetékesei a tanácsi lakásosztályokon; más esetben ágynemű, mosógépvásárlási utalványt juttattak családoknak; előfel­tételként természetesen megvizsgálták vajon a vállalat szá­míthatott-e eddig a munkájukra, s vállalják-e továbbra is a törzsgárda tagság kötelmeit? , A jövőben nemcsak különböző összegek, segélyforrások' igénybevétele szükséges, hanem a társadalom bizonyos er­kölcsi erőforrásainak a kiaknázása is; a segítés árnyaltabb, differenciáltabb, a sajátos családi körülményekhez igazodó törődés. Ez utóbbihoz tartozik — például — a műszakbeosztás, az üdültetés, s a különböző ösztöndíjformák. A többgyerekes anyák — ez a textilipar, s általában a könnyűipar tapasz­talata — az éjszakai műszakot még a nagyobb anyagi vonz­ereje miatt sem tudják vállalni. Az üdültetés pedig három­nál több gyerekkel — csaknem eJkénzelhetetlen. jő- középiskolai ösztöndíjak egy része — kifejezetten azok­nak a diákoknak szól. akik jó képességűek, családjukban az egy főre eső jövedelem alacsony; viszont ezeket az ösz­töndíjformákat az általános iskolák pedagógusai kevéssé is­merik, s nem, vagy csak ritkán ajánlják azoknak a mun­kásszülőknek, akiknek a gyermekük tovább tanulásra érde­mes, de további isoláztatása anyagi okok miatt nem lehet­séges. S talán itt jutottunk el a szemléleti hibákig. Vannak; élnek ma is a társadalomban — a jó törődés árnyékában is — lebecsülő, lesajnáló nézetek. Azok a szülők, akik tisztes­séggel nevelnek négy—hat vagy még több gyereket, általá­ban szemérmesek, áldozatvállalók és nem tartanak igényt szánalomra, sajnálkozásra. A társadalom elemi kötelessége a segítség jó formáinak keresése és alkalmazása, de ezt nem teheti a sajnálás előjelével. Ellenkezőleg. Akik gondokból, terhekből többet vállalnak, azoknak joguk van a több törő­désre is. Várkonyi Margil NÖGRÄD - 1973. szeptember 25., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents