Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-25 / 224. szám

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Csaknem kéthetes szerzett a DEXION-üzem A többlettermelés újabb devizát hoz A Salgótarjáni Kohászati üzemek dolgozói a harmadik negyedév befejezése előtt két héttel 100,4. százalékra telje­sítették az egész évre szóló esedékes tervet. Egy ilyen nagy gyár életében, amely egész évben megközelítőleg 200 ezer tonnát termel, ez a négytized százalékos túltel­jesítés nagyon is megbecsült és értékes eredmény. Igaz, nem mindenféle áru termelésében produkáltak egy­forma eredményt, hiszen az anyagellátási és a termelési folyamatok bonyolultsága folytán egyik-másik termék­csoportban még akad tenni­való a tételes feladatok telje­sítésében. Az edzett és ötvözetlen sza- tagacéltervet eddig 100,8, az edzett és ötvözött szalagacél- tervet 107,4, a horganyzott acélhuzal esedékes tervét 102,6, a fekete, és fényezett acélhuzalét 100,1, a műanyag­gal bevont huzal és a bútorru­gó gyártási tervét pedig kima­gaslóan, 116 százalék fölött tel­jesítették eddig., , A legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni a DE- XION-üzem dolgozóinak igye­kezetéről 1«, akik szeptember 18-ával befejezték a három­negyedévre 6ZÓ1Ó tervet. Arra vállalkoztak, hogy szeptember 30-ig terven felül 170—180 tonna komplett DEXION-ele- met gyártanak a vállalat de­vizahozamának növelése érde­kében angol, NSZK és fran­cia megrendelők részére. A DEXION-üzem dolgozói ezt az eredményt figyelmes és jól rendszerezett munkával ér­ték el. 1972 kilenc hónapjá­ban 2809 tonna DEXION- elemet gyártottak. Ez évben azonos létszám mellett 3350 tonnára fokozódott a termelé­sük. Vonsik Ernő üzemvezető ezt az eredményt a jól össze­hangolt munkának tulajdo­nítja. Az üzem dolgozói és műszaki vezetői egységesen azon fáradoztak, hogy lehető­ségeikhez mérten a legtöbbet tegyék az üzem- és munka- szervezés korszerűsítését cél­zó párthatározat végrehajtá­sáért. A DEXION-Salgó perforált elemeket korszerű gépeken gyártják. Az intézkedések so­rozatával sikerült szervezet­tebbé tenni a termelés folya­matait. Minden anyagi rá­fordítás nélkül belső szerve­zési intézkedésekkel oldottak meg több műveletösszevo­nást. Ahol erre lehetőség volt, hatékonyabbá tették és meg­változtatták a lemezszabás­terveket. Megvalósították a hulladékmentes profildarabo­lást is. A saroklemeznél bel­ső intézkedések folytán szin­te azonos idő alatt kétszer annyit gyártanak most, mini az elmúlt évben. Az év kilenc hónapjában szerzett, csaknem kéthetes előnyt a megemelt tervfel­adatok teljesítése közben ér­ték el. Ez fényesen igazolja, hogy az üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésére még a legmodernebb gépi berendezé­sek üzemeltetésénél is nagy lehetőségek vannak. Ez az előny a népgazdaság részére kamatozik, de jól szolgálja a vállalati nyereség növelését is. Az pedig köztudott, hogy a nyereség a vállalat biztonsá­gos gazdálkodására, fejlődésé­re, s a gyár dolgozóinak jólé­tére kedvező hatással van. Október 1-től Felárai tizeinek a tüzelőért a közületek A tavalyihoz hasonlóan ok­tóber 1-én ismét életbe lép az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelkezése, amely szerint a december 31-ig ter­jedő időszakra 8 százalékos felárat számítanak fel a hazai szén és brikett beszerzésé­nél — néhány vállalatot és trösztöt kivéve — a közületi vásárlóknak. Az ÁH szeptember 19-én megjelent legújabb rendelke­zése — a belkereskedelmi mi­niszterrel és a nehézipari mi­niszterrel egyetértőiben — már azt írja elő, hogy jövőre, 1974. január 1. — március 1. között, valamint október 1-től december 31-ig az érintett kö- zületeknek 10 százalékos fel­árat kell fizetniök a hazai szén és brikett után. Az intézkedést — mint is­meretes — a szénbányászat folyamatos termelése, a keres­kedelem magas tüzelőkészle­teinek csökkentése érdekében, a szezonon kívüli beszerzés ösztönzésére hozták, a lakos­ság számára nyáron nyújtott árkedvezménnyel együtt. (MTI) Hajnaltól éjszakáig AZ IPOLY völgyétől fel egészen a Pólyáig hallatszik a lánctalpas traktor hangja. Pedig szemben, a Páncélon szánt, a mihálygergei terme­lőszövetkezet birtokán. Hir­telen — lejtős, és jó magas ez a domb. De erre ilyen görbe a világ. Ezen kell megtermelni a gabonát. Méghozzá jő gabonát, amely megkívánja a talaj gondos megmunkálását. A tsz vezető­sége Egyed Ervint, a trak­torost bízta meg a szántás­sal. Egyed már tudja, mi­lyen szántást igényelnek azok a földek. Azt is, hogy most nincs megállás. Szükség van az időben elvégzett, jó ta­lajmunkára. Ezért aztán ko­ra reggel, amikor Tamóc fölött felcsillan az első fény, Hársaspusztán, ahol a trakto­ros gépe éjszakázik, feldübö­rög * a motor- Egyed Ervin szántani indul. Este, amikor kigyulladnak a villanyok, a gép még mindig dolgozik. A traktoros arcát estére már por lepi. Tekintete is fáradt, de nincs megállás- A tsz-beliek számítanak rá. Amikor a kimerültség már uralkodni akar testén, rövid pihenőre megáll fent, a te­tőn. Füzérként csillog a fény a falu felett. Zene hangja szűrődik az estében. Komor, fekete a szemben levő endíő. Ez megpihented a fáradt traktorost. Aztán indulás to­vább. Le ,a dombról fel a dombra. Olykor róka oson az eke nyomában. Egyed Ervin, a traktoros, kilenc éve vezet gépjármű­vet. Ötödik esztendeje trak­toron ül. Az aratás óta száz­negyven holdat megszántott. Még közel kétszáz vár szán­tásra. És most nehéz a hely­zete a mihálygergei tez-nek, mert híján van jó traktoro­soknak. Egyedban bírnak. Az elnök a múltkor is felkeres­te. Gyakran felkeresi gondo­latcserére. Ilyenkor megbe­szélik a legfontosabb tenni­valókat. A napokban is ta­lálkoztak. A szárazság volt a beszédtémájuk, amely késlel­teti a munkát- Az elnök, bú­csúzóul annyit mondott. — Húzzuk meg, hogy vé­gezhessünk mielőbb, AZÓTA dolgozik Egyed ko­ra hajnaltól késő éjszakáig, A Páncélban is fogy a szán- taflan föld. A traktoros gabo­navetésre készíti elő. Délben áll meg, amikor meleg ételt vitt részére az édesanyja. Es­te már hideg ételt, fogyaszt. Éjfél felé járt, hogy megállí­totta a gépét. Egyed fáradt­nak érezte magát, amikor hazafelé indult. Zúgott a fe­je. Jő lenne a traktoron dol­gozó embernek zajt felfogó fülvédő. Csendesen lépett a Lakásba, hogy ne zavarja al­vó hozzátartozóit­B Gy. A párt propagandistái SOKSZOR mondjuk és joggal, hogy a párt­oktatás sikere elsősorban a jól felkészült, az oktatásra és nevelésre valóban rátermett pro­pagandistáktól függ. Érvényes ez az igazság most is, amikor az új oktatási év előkészíté­sének utolsó szakaszában tartunk. Nem az iskolának, hanem az életnek tanu­lunk — szoktuk idézni a régi latin mondást, programként tanulóknak, tanítóknak egy­aránt. S ha e régi bölcsesség ma a közokta­tás alapelve nálunk, akkor kétszeresen az a pártoktatásban. Nemcsak azért, mert itt fel­nőttek tanulnak, akik légióként nem elraktá­rozni, hanem kamatoztatni akarják ismeretei­ket, hanem ázért is, mert a marxizmus a cse­lekvés, a világ megváltoztatásának a tudomá­nya. A propagandistának éppen ezért nem csak ismereteket kell nyújtania, hanem a ta­nultakat szorosan hozzá kell kapcsolnia a po­litikai célok, feladatok tudatos megvalósítá­sához. A több tízezer propagandista, aki az elmúlt oktatási évben több mint 700 ezer párttagot és pártonkívülit oktatott — lényegében meg­felelt ennek a kívánalomnak. A propagandis­ták többsége régi, kipróbált oktató, s azok kö­zött él, dolgozik, akiket tanít. Megkönnyíti ez a hivatásukat, hiszen a közös munkahely gondjai, megoldásra váró feladatai valóban az életet hozzák be a szemináriumi terem fa­lai közé. Könnyebb így megvilágítani azt is, hogyan kell alkalmazni a tanultaikat a gya­korlatban. S lehet-e nagyobb elismerés az ok­tató munkáért, minit az, ha a hallgatók el- monják: jobban értik az üzem gazdasági munkájának összefüggéseit, vagy éppen si­kerrel oldottak meg egy-egy feladatot, alkal­mazva a foglalkozáson tanultakat. Az elmúlt oktatási év értékelésekor helyen­ként más tapasztalatokat is szereztek. Akad­nak propagandisták, akik — amint azt példá­ul egy megyei értékelésben olvastuk — „nem kapcsolják hozzá az elmélet megértéséhez a gyakorlat elemzését”. Elhamarkodott ítélet lenne azonban csak ezt állapítani meg és nem elemezni az okait. Kiderül ugyanis, hogy a gyakorlat elem­zésének elmaradása — leszámítva azt a ke­vés oktatót, aki hajlik az elméletieskedésre, vagy nincs elég gyakorlati ismerete, tapaszta­lata — helyi okokra vezethető vissza. Aho­gyan azt egy másik értékelésiben megfogal­mazták: a helyi gyakorlat nem mindig jó bi­zonyítási anyag, mert a jó elképzelések egyes munkahelyeken eltorzulnak.” Az ilyen üze­mekben, vállalatoknál nem ritka, hogy a hallgatók elmondják az „elméletet” és rögtön utána következik a „de”, vagyis a helyi hi­bák, torzulások elemzése. Néhol oly’ kimerí­tően és vissza-visszatérően, hogy már-már háttérbe szorítja a tananyagot, kevés idő ma­rad annak beható tárgyalására. Az ilyen he­lyeken kétszeresen is nehéz a dolga a propa­gandistának. Hiszen miközben el kell sajátít­tatnia a tananyagot, válaszolnia kell a helyi problémákra, ráadásul a megoldást is meg kell mutatnia, sőt hallgatóit úgy kell taníta­nia, nevelnie, hogy képessé váljanak a hi­bák kijavítására, a rossz gyakorlat megvál­toztatására. Ebből már következik is a propagandista másik fontos feladata: a nevelés. Ezzel kap­csolatban hallani még ma is a vitákat arról, hogy a propagandista az értelemhez szóljon-e inkább, vagy elsősorban az érzelmekre has­son. A marxizmus tudomány, elsajátíttatása tehát elsősorban oktatói munkát, értelmi rá­hatást kíván. Mégis úgy véljük, hogy az em­lített alternatíva valójában hamis, mert két egymástól elválaszthatatlan hatást különít el egymástól. Aki valóban érti, magáévá teszi a marxizmust, az nem csak az eszével, hanem érzelmi világával is a szocializmus ügyéhez kötődik, együtt, egyszerre. Az érzelmi ne­velésnek, ráhatásnak mégis tudatos tevé­kenységnek kell lennie minden propagandis­tánál. A marxizmus ugyanis nem elvont, szá­raz tudomány, amelyet csak megtanulni kell. Legalább annyira fontos, hogy pártosan, oda­adással terjesszük is a tanításait, a személyes, mindennapos tevékenységünkben is alkal­mazzuk azokat. Ez pedig már nem csak értel­mi, hanem érzelmi azonosulást is kíván. Igen fontos, hogy a propagandista tudjon differenciálni a hallgatók adottságainak megfelelően. Az értelmi és érzelmi ráhatás módszerei nem lehetnek ugyanazok minden esetben. A módszer megtalálásában a legfon­tosabb a hallgatók személyes ismerete, ami azt is jelenti, hogy a propagandisták kapcso­lata velük nem korlátozódhat csak a foglal­kozás óráira, hanem munkatársi, baráti, elv­társi kapcsolatra van, szükség. Ehhez persze idő, alkalom kell. A többi között ezért is in­dokolt a feladat, amit a következő oktatási évre országosan is kitűztünk: csökkenteni a propagandisták túlterhelését, nagyobb ran­got, megbecsülést adni a pártoiktatói hivatás­nak. A párt szervezeti szabályzata a kommunis­ták kötelező feladatává teszi, hogy r>e csak is­merjék a párt politikáját, hanem képviseljék is azt, és védjék meg a ferdítésektől, a táma­dásoktól. Képessé tenni erre a kommunistá­kat — ez jelentős mértékben a propagandis­tákon múlik. LEHET-E nagyobb öröme és elismerése a propagandistának annál, amikor látja, hogy hallgatói munkájukkal, életvitelükkel, közéle­ti és magánemberként is szilárd meggyőző­déssel ' állnak ki a marxizmus eszméi, a párt politikája mellett és sikerrel küzdenek érte a rájuk bízott posztokon! Azok az igazán al­kalmasak a propagandista hivatásra, akik te­vékenysége nyomán ilyen párttagok és pár- tonkivüliek nevelődnék. Ahol ilyen embere­ket választottak ki, azokban a pártszerveze­tekben eredményesek lesznek az ősszel kez­dődő tanfolyamok. Faragó Jenő 25 éves Jubileumi ünnepséget tar­tott hétfőn a Textilipari Mű­szaki és Tudományos Egyesü­let megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kul- túrházának színháztermében. Az ünnepséget Füsti Pál, az egyesület főtitkára nyitotta meg, majd dr. Bako6 Zsig- mond könnyűipari miniszter­helyettes beszélt a magyar textilipar eredményeiről és fejlesztésének irányáról. A miniszterhelyettes egyebek kö­zött hangsúlyozta: textilruhá­zati iparunk jelenleg a 25 év­vel ezelőttinek hússzorosát termeli, s a soron levő feladat, hogy a hazai igényeket meny- nyiségben és választékban mind jobban kielégítsék. Eh­hez a textilipar jó ütemben haladó rekonstrukciója bizto­síthatja a feltételeket. Örülnek a jó termésnek Ersekvadkerten. A közös gazdaság földjeiről betakarított paradicsomot azonnal konzervgyárak­ba — így Budapestre is — szállítják. Záhorszky Istvánná, Bugyi Istvánná, Jakubecz Györgyné és Kordics Jánosné szö­vetkezeti tagok szorgalmasan gyűjtik kosaraikba a szépen fejlett paradicsomot — kulcsár — Rendelet as építkezések sarán előkerülő leletek védelméről Az óbudai, pécsi és az or­szág más nagyobb építkezése­in .gyakran kerülnek felszín­re értékes építészeti emlé­kek, képzőművészeti alkotá­sok, vagy muzeális tárgyak. E leletanyag megmentése ér­dekében — a Művelődésügyi Minisztériummal egyetér­tésben. — új rendeletet adott ki az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium. A Tanácsok Közlönyében most megjelent rendelkezés ki­mondja: ha a föld felszíne alól építkezés, bányaművelés közben lelet kerül elő, a munka felelős vezetője 24 órán belül táviratban köteles értesíteni a Budapesti Törté­neti Múzeumot, Pest megyé­ben a Ferenczy Múzeum igaz­gatóságát, Komárom megyé­ben a tatai Kuny Domonkos Múzeumot, az ország többi részében pedig ,a megyei mú­zeumokat, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adattárát. A bejelentéssel egyidőben a lelőhelyen végzett munkát fel kell függeszteni és gondos­kodni kell arról, hogy a le­let és környezete — a szak­értői vizsgálatig — érintetle­nül maradjon. A múzeumok a bejelentés alapján a lelő­helyet kötelesek haladéktala­nul megtekinteni és a fel­színre került muzeális tár­gyat biztonságba helyezni, illétve intézkedni a műemlé­ki 'jelentőségű építmény álla­gának hatékony megóvásé-' ról. A kivitelező az elsőfokú építésügyi hatóságot is köte­les haladéktalanul értesíteni a leletről, és annak helyét a hatóság intézkedéséig érin­tetlenül kell hagynia-. A rendelet értelmében szabálysértést követ el és 5000 forintig terjedő pénz­bírsággal sújtják azt, aki az építkezés során előkerült le­letet nem jelenti haladékta­lanul és a lelőhelyet a ható­ság intézkedéséig nem hagy­ja érintetlenül. Jó nevük van a világpiacon A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben különös hangsúlyt helyeznek a belföldi igények maradéktalan kielégítésére. A Kohó- és Gépipari Miniszté­riumnak határozott intézkedé­sei arra intik az egész KGM- hez tartozó vállalatokat, hogy a hazai szükségletek kielégí­tése nem szenvedhet csorbát még olyan áron sem, ha egyes külföldi üzletek előnyösebb gazdasági lehetőségeket ígér­nek. A tervezett exportmennyi­ség esedékes részét eddig té­telesen és pontosan kiszállí­tották. Ez évben már nagyobb mennyiségű karbontartalmú szalagacélokat küldtek külföl­di országokba. Libanon ezút­tal első alkalommal fordult a gyárhoz, darabolt és csévélt redőnyrugőigényévél. öt ton­na mennyiséget vár Salgótar­jánból, három különböző mé­retben. Az első szállítmányok már kikészítés és csomaigolás alaitt vannak. S bár a hen­germű most éli a nagyjavítá­sok napjait, a legyártott ter­mékeiből szintén ezekben a napokban indul útjára Romá­niába jelentős mennyiségű la­katgyári anyag. Ausztriának háztartási gépalkatrészek elő­állításához küldenek magas karbontartalmú szalagacélo­kat, de Finnországba is indul naponta két—három vagon szalagacél. Várják a salgótar­jáni termékeket, mert Salgó­tarjánnak jó neve van a világ­piacon. NŰGRÁD — 1973. szeptember 25., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents