Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

Az új tanév feladatairól

Beszélgetés Gordos János megyei művelődésügyi osztályvezetővel

Megkezdődött Nógrád me- gye oktatási intézményeiben is az 1973/74-es tanév, lezajlottak a tanévnyitó értekezletek. Tennivalókban igen gazdag oktatási év elé nézünk. Ez lesz a második tanév azóta, hogy a párt Központi Bizottsága határozatot hozott az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A határozat végrehajtásában az elmúlt tanév során szép eredményeket értünk el. a közeljövő feladatai azonban nem kevésbé jelentősek.

Milyen fö tennivalók állnak előttünk Nógrád megyében is az új tanévben? Ezt kérdeztük Gordos Jánostól, a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetőjétől.

— A feladatok, természetesen, a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatából, illetve a megyei pártbizottság határozatából következnek. Az előrelépéshez szükséges dokumentumok, a Művelődésügyi Minisztérium irányelvei és útmutatói rendelkezésre állnak. A közoktatásügy valamennyi szakemberének feladata, hogy a továbblépéshez szükséges döntéseket a dokumentumokban foglaltaknak megfelelően valósítsák meg.

— Hallhatnánk ezekről kissé részletesebben?

— A legfontosabb teendők egy része mindenekelőtt az új Rendtartás megjelenéséből fakad. Amint arról már a szélesebb közvélemény is értesült, az új tanévre a Művelődésügyi Minisztériumban alapos előkészítő munka után új Rendtartás készült, a korábbihoz képest lényeges módosításokkal, változtatásokkal. Az új rendtartásokban a leglényegesebb az igazgatók egyszemélyi felelősségének hang- súlyozásával a testületi és a tanulói demokratizmus, a jogok és a kötelességek harmonikus egysége. Az új Rendtartás egyik legfontosabb célja-tehát az iskolai demokratizmus továbbfejlesztésének elősegítése és szorgalmazása. Ennek megfelelően az iskola életét érintő fontos kérdésekben az igazgatók egyszemélyi felelősségét fenntartva a tantestületeknek határozathozatali joga van. Lényeges szerep jut az iskola szakmai tevékenységében az iskolai munkaközösségeknek. A rendtartás pontosan meghatározza a párt-, a szakszervezet és az iskola kapcsolatát is.

— Az új rendtartások az ifjúsági szrevezetek szerepének megnövekedését is jelentik, ezek szerepe a rendtartásokban világosan áll. Ennek megfelelően az ifjúsági szervezeteknek döntési joga van például a szakkörök számának, jellegének, vezetőinek meghatározásában, vagy a sporttevékenység szervezésében. A tanulók kitüntetésének, az ösztöndíjak odaítélésének kérdéseiben pedig az ifjúsági szervezeteket úgynevezett egyetértési joggal ruházza fel a rendtartás. Ezen túl, az ifjúsági szervezeteknek még számos kérdésben véleményezési joguk van. A rendtartásokban persze mindezek lehetőségként vannak meg. Ezek megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a nevelőtestületekben kialakítandó gyakorlat. E gyakorlat kialakítása a testületek kötelessége is egyúttal.

— Szélesebb körben is téma a tananyagcsökkentés. Mi várható ebben az új tanév során?

— Valóban, a közoktatás-' politikai határozat gyakorlati megvalósításában a másik legfontosabb téma a tananyag- csökkentés, a tanulói túlterhelés csökkentése. Ebben szükség van a pedagógusok és a társadalom megértő segítésére. A korábbi gyakorlat következményeként az utóbbi években erőteljesen megduzzadt az a tananyagmennyiség, amelyet a tíin utókkal igyekeztek elsajátíttatni az iskolákban. Ebből következett, hogy a tanulók szintetizáló készségének kialakítására már alig jutott idő. A minisztériumi döntések előírják, hogy csökkentsük a tananyag mennyiségét. Ugyanakkor azonban növelni kell a tanulók önálló gondolkodási készségét. Úgy kell a tanulóknak átadni a racionális ismeretanyagot, hogy azt használni tudják. Az a véleményünk, hogy korábban az a sok, amelyet meg akartunk tanítani a tanulókkal, nem mindig jelentett többet. Most pedig az a célunk, hogy a kevesebb többet jelentsen ! Szükséges megjegyezni, hogy a tananyagcsökkentéssel egy időben az óratervek alapvetően nem változnak. Vagyis, a kevesebb anyag elsajátíttatására több idő jut. Ez természetesen nem jelent kevesebb munkát a nevelőknek, sőt az eddiginél mélyebb, alaposabb munkát feltételez. Egyébként a tananyag csökkentése a közoktatáspolitikai határozat azon gondolatához is kapcsolódik, amely a hátrányos helyzet felszámolását célozza.

— A közoktatáspolitika továbbfejlesztése jegyében további fontos feladatunk lesz e tanévben a megye alsófokú oktatása továbbfejlesztésének kidolgozása. Ennek keretében meghatározzuk, hogy az elkövetkezendő években milyen intézkedések válnak szükségessé a megyében a tárgyi és a személyi feltételek biztosításában.

— A tanév során lépéseket teszünk. a közoktatásirányítás egységességének biztosítására. Mint ismeretes, egységes művelődésügyi irányítás alá kerültek megyénkben is az ipari szakmunkásképző intézetek. Előkészítjük a még ínás tárcákhoz tartozó intézmények átvételét is.

— A munkásműveltséggel összefüggésben megvizsgáljuk: hogyan áll a munkások iskolázottsága megyénkben. Meglehetősen jelentős azoknak a munkásoknak száma, akik még nem rendelkeznek az általános iskolai végzettséggel. A felsőbb szervek intézkedései lehetővé teszik, hogy rövidített tanfolyamokon készítsük elő a dolgozókat az osztályozó vizsgákra. E feladat megoldásához számítunk a gazdasági szervekkel való szorosabb együttműködésre is.

Az új tanév feladataival kapcsolatos dokumentumok időben napvilágot láttak. E napokban ismerték és ismerik meg őket a pedagógusok a tantestületi értekezleteken, szakmai továbbképzéseken. A megyei tanács művelődésügyi osztályán úgy értékelik, hogv a célok megvalósításához a feltételek kedvezőek.

T. E.

Töprengés a mnnhásm,űrelodésrol (aj

Számok csapdájában

Lehet-e számokkal szólni az ember láthatatlan énjéről? Szellemi-lelki gyarapodásáról? Lényegeset mondani, aligha. A számok csupán tájékoztatnak, a művelődés „felszíni” történéseit összegezik —, jóllehet a kulturális magvetés mélyréte- gi művelés.

Üzemi könyvtárak, művelődési házak, egyes városi és megyei intézmények gyakran adathalmazt zúdítanak a munkásművelődés iránt érdeklődők nyakába: ennyi ember tanul, olvas, rendezvényekre jár, múzeumot látogat stb. De a rendezvények, előadások csak „holt szavak”, ha nem munkálnak tovább a személyiségekben.

Aki statisztikával kilózza a népművelési munkát, könnyen a számok csapdájába kerül. A minőséget — mennyiséggel

Azt hiszem, a számok egyeduralma a „mérhetetlen mérésében” logikusan következik abból a népművelői szemléletből, amit úgy nevezünk: rendezvényközpontúság. A népművelő rendezvényt szervez, és számokkal igazolja sikerét,

Szabó Tamás: Vázlat

mert felettesei is „konkrétumokban” (számokban) kérik munkája eredményességét. Pedig a művelődésben az egyetlen konkrétum az alkotó befogadás — ami szinte mérhetetlen —, mert itt a magvetés értelme csak a termésben mérhető.

A népművelő embereket formál, következésképpen az embereket kell legjobban ismernie. íme egy munkásnő véleménye: „Jobban kéne érintkeznie a munkásokkal, megismerni életüket, időtöltésüket, hogy mit szeretnének látni, hallani, mi a kívánságuk..., így lehetne jobban megismerni azokat az embereket, akiknek műsorokat szerveznek”. Jogos kérdés, de egyáltalán képes-e erre egy-egy üzemi művelődési intézmény, ahol néhány népművelőnek több ezres, vagy tízezres munkástömeget kell gyámolítania?... Ezt is tudják a munkások:

. .az a pár ember, aki itt is, meg a ... klubban is van, örül, ha élhet, nemhogy kijárjanak közénk.” Így igaz, a népművelők is emberek, családjuk, magánéletük van. Bár nemes missziót teljesítenek, nem aszkéta misszionáriusok.

Közművelődésünknek szembe kell néznie a tényekkel: míg ilyen anyagi és személyi feltételekkel dolgozik, aligha töltheti be azt a küldetését, amit a szocialista társadalom elvár.

0

A rendezvényközpontúság idegen az alkotó művelődéstől. Egy szerelő említette: „...hakni társaság jött ide. Én úgy éreztem, mi a csudának ülök most itt? Azért kapom-e ezt a nívót, a műsort, mivel nem becsülnek többre, vagy azért kapom, mert azok a művészek nem képesek többre?”

— Nos, a kölcsönös nem — ismerés ilyen népművelést szülhet. De ugyanilyen elideí genítő az is, ha a közönség műveltségét messze meghaladó műsort hoznak.

A művelődésben tehát elengedhetetlen az emberismeret

és a fokozatosság az ismeret- nyújtásban. Másként a felfedezés, ráismerés öröme helyett — a „magas ez nekünk” el- kedvetlenedést eredményezi.

A munkás művelődés nem valamiféle kultúraszolgáltatás, sokkal inkább tevékeny művelődés, önművelés. S ha ezt az alapelvet elfogadjuk, akkor teremtsük meg ennek örömszerző voltát. A fáradozásnak, az önművelésnek és az egyéni érdeklődésnek kézenfogva kell járnia, hogy a személyiség- gyarapítás élményét nyújtsa. „Énekkarra járok. 1961-ben jöttem ide akkori munkatársaim rábeszélésére. Szeretem, szívesen csinálom... az esztendők során az életszere tetet

úgy kifejlesztette bennem, hogy ha valamikor abba is hagynám, igen nagy űrt jelentene szamomra” — vallja egy 48 éves munkás.

íme az önművelés, az ama- tőrködés belső, emberi szépsége, az önmagát kereső — önmagára találása. Ezért tartom teljesen idegennek az önműveléstől azt az „igazoltatást”, amelyet szocialista brigádoktól kérnek az értékeléskor. Mert mit nyújt a „bizonyítvány?” Legjobb esetben a jelenlét igazolását, rosszabb esetben az „ügyeskedés” jelesét. Egy ifjúsági klubvezető szerint „.. .megvannak azok az éveleji vállalások. Egész évben hallgatnak róla, és csak akkor év végén, értékeléskor megy a fűhöz-fához kapkodás, futnak ide-oda, beszerezni a papírokat, s aláírja nekik mindenki.« De mögötte nincs munka”.

III.

Művelődésről, önművelődésről nem lehet mozijegyekkel, aláírásokkal, pecsétekkel elszámolni — ez az ember benső ügye, szellemi-lelkiismereti dolga. S bizonyára megvannak az ehhez méltó emberi „mérőeszközök”, akár egy-egy klub- foglalkozás, akár egy-egy vetélkedő, beszélgetés formájában.

Balogh Ödön

Könyvek - nyomdafesték nélkül

A prágai vakok könyvtáráról

7\T ézem a Szvetoszlav Bozsij által imént nekem ajándékozott kis katalógusban az 1960-ben született Napraforgók című képet, fekete-fehérben. Miért a többes szám? Hiszen a festményen csupán egyetlen napraforgó hatalmas tányérja látszik, elképzelem, szirmai lángolóan sárgák, mint a nyári Nap. Hát persze. Mellette kicsattanó arcú ukrán fiatalasszony, bizonyára színes kendőben, néz szembe a képről, a Nap felé fordul.

Előttünk a salgótarjáni Karancs Szálló éttermének asztalán a reggeli maradványai. Beszélgetünk. Két fiatal szovjet képzőművész, Szvetoszlav Bozsij festő, Nyikolaj Domasenko grafikus és Lóránt János, Salgótaránban élő Mun- kácsy-díjas festőművész.

Míg tart a reggeli, Odesszára gondolok, Szvetoszlav Bozsij városára, ahol még sohase jártam, de amely mégsem egészen ismeretlen számomra. Iszaak Bábel, a novella mestere gyermekkorának színhelyét utolérhetetlen költői- séggel rajzolta meg elbeszéléseiben, a szegénység bánatos világát a Feketetenger hullámainak elmondhatatlan zajában. Ezt a tengert sem ismerem.

S most együtt ülünk egy odesszai festővel, Szvetoszlav Bozsijjal, aki 1938- ban született, a képzőművészeti iskolát Kijevben végezte el, az Ukrán Képzőművészek Szövetségének tagja. Már egyszer, rövidebb ideig, járt Magyar- országon, Szegeden képei is láthatóak voltak. Főként tematikus kompozíciókat készít, valamint portrékat, tájképeVAS ÁRNAPI JEGYZET Reggeli, napraforgókkal

két, csendéleteket. Realista irányzatú festő, a népéletet viszi vászonra, helyi folklorisztikus jelleggel.

A szibériai Irkutszk, Nyikolaj Domasenko városa térben még távolibb számomra. A fiatal grafikusművész az ottani képzőművészeti gimnáziumban tanít, az a hatalmas léptékű világ az ő „szűkebb hazája”, ahol könyvillusztrációkat készít, s egyéni tárlatot is rendezett. Többi között illusztrálta már Gogolt, s több sorozatot csinált a dekabrista felkelésről.

— Onnan Moszkva repülőgéppel hét óra — mondja.

Először jár külföldön. Pár nap alatt is már sok különbséget érzékel, elsősorban azt, hogy itt a kulturális, művészeti élet is koncentráltabban van jelen. Igen, a mi hazánk kisebb ország.

A Szovjet és a Magyar Képzőművészek Szövetsége közötti egyezménynek megfelelően a fiátal szovjet képzőművészek és a magyarországi Fiatal Művészek Stúdiójának néhány tagja másfél-másfél hónapot tölt egymás országában, ahol együtt dolgoznak kollégáikkal. Az élményeikből született alkotásokból ezután a Szovjetunióban és Magyarországon közös kiállítás nyílik.

A két fiatal szovjet képzőművész egy hetet tölt Salgótarjánban. Találkoztak már Szathmári Bélával, jártak a tehetséges fiatal Somoskőújfalui rajztanárnál, Földi Péternél, Lóránt Jánosnál. Elmennek Czinke Ferenc Munkácsy- díjas grafikusművész műtermébe. S felkeresik azokat a gyárakat, amelyekkel a művészeik szocialista szerződést kötöttek, a Síküveggyárat, az Öblös- üveggyárat, a ZIM salgótarjáni gyárát.

Közben sokat dolgoznak, vázlatokat készítenek, készülnek a közös kiállításra. Salgótarján, Miskolc, Budapest után pedig a fonyódi alkotóházban lesz módjuk élményeik, benyomásaik vázlatos rendszerezésére, az érlelés munkájának megkezdésére. Készülnek Tihanyba is, a Kondor-kiállítás megtekintésére.

A magyar dolgozó emberekkel, a hazai képzőművészeti irányzatokkal való ismerkedésre ez a pár hét nem nagy idő. Mégis sok lehetőséget rejt magában, majdani életművükben bizonyára nem múlik el nyomtalanul.

A reggelizőasztal mellett lapozgatva a kis katalógust a napraforgók azonosságára gondolok a szovjet és a magyar mezőkön. Ezek ugyanazon mosolyát régóta ismerem. Itt van egy másik kép is, a címe: Agavé. Bár ez sem ismeretlen körvonalú, számomra még távolibb. Egyelőre. Ez itt Odesszából való.

Tóth Elemér

. . .s életed hátralevő részét sötétségben töltőd. Nem látod majd a Icéh eget, az utcák jelzőlámpáit, a fekete betűket a színes képeket. Sohasem nézed meg a színházak előadását, nem látod meg a pillantását annak, akivel beszélsz ...

A vakok világa különös, sajátos világ. Sokan segítik őket abban, hogy megtalálhassák helyüket a közösségben. A szocialista társadalom rendszeres munkaalkalmat teremt számukra, pontozott írással készült könyveket nyomtatnak, magnószalagra felvett alkotásokat és kinyomott kontú- ros képeket készítenek nekik.

„Kérek húsz kiló Három testőrt”. Valahogy ilyesféleképpen hangozhatna kérésünk Dumas ismert regényének ki- kölcsönzésekor a vakok könyvtárában. A vakírás ugyanis háromszor, vagy négyszer olyan terjedelmes, mint a többi megszokott cseh, vagy szlovák nyomtatvány. Minden egyes könyv 80—100 kilogrammot nyom. Pontozott írással készülnek szépirodalmi könyvek, politikai művek, különféle tudományos ágazatok tankönyvei, különböző nyelveken. Több mint kétharmaduk „unikátum”: csupán egy példányban készülnek, a Pichta-féle írógépen. A könyvosztályon mintegy 9600 kötet található; 1900 könyveim. Számuk évente mintegy hatvan kötettel bővül. A könyveket 800 vak olvasó forgatja rendszeresen.

Legnagyobb az érdeklődés a hangszalagra felvett szépirodalmi művek iránt. A magnószalagon rögzítenek történelmi és földrajzi adatokat, irodalomtörténeti cikkeket, gitáriskolát, vak masszőröknek, vagy telefonkezelőknek szánt tanácsokat is. A „hangos könyv” osztálya számára különleges felvételi stúdió dolgozik, ahol a prágai színházak művészei évente mintegy hetven kötetnyi hazai és külföldi írótól származó köny vet olvasnak fel (a stúdió három másolatban készíti el a felvételt). A kölcsönzésért az olvasó évi 20 koronát fizet (körülbelül 50 cigaretta ára). Jelenleg az osztálynak 450 magnószalagra felvett könyveim áll rendelkezésére.

A könyvtárban zenei osztály is található, ahol több mint hétezer kottát és zene-elméleti kiadványt őriznek.

A prágai vakok könyvtárát 1923-ban alapította Karel Emanuel Macan, vak pedagógus, népnevelési dolgozó és zeneszerző. A hangos könyvosztály a legfiatalabb: a bmói vakok kezdeményezésére létesült az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. 1961-ben felvételeiket átvette a prágai vakok könyvtára, s két évvel később megkezdte saját felvételeit. A. könyvtár működését társadalmi eszközökből támogatják. Az intézet nem csupán a főváros lakóit szolgálja, a könyveket és magnószalagokat az egész országba elküldik.

Az épületben egy szedő- és két nyomdagép is működik, tipikus kopogással és zajjal. Csak a nyomdafesték hiányzik. Itt ugyanis festék nélkül nyomtatják a könyveket. Olvasóik azonban ugyanolyan türelmetlenül, sőt talán még nagyobb sóvárgással várják azokat, mint mi, a látók világában.

51ÓGRÁD — 1973. szeptember 2.. vasárnap