Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
real* Szépül Nőig rád Parkosítást ' végeztek Nóg- rád községben. A presszó előtt 4ö folyóméter belvízelvezető árkot — egy méter átmérőjű h«ton gyűrűkkel — fektettek le Szánálás után Earanessájgom , Dolgoznak és bizakodnak társadalmi munkában, s eb- bep a községi tanácstagok is reizt vettek. A munka ko pe- rációban folyt a helyi tsz-szel es a rétsági ÁFÉSZ-szal. A vízrendezéssel a falu központjának köztisztasági. közegészségügyi gondjait oldották meg. A parkosítás után a későbbiekben az összevont rendezési terv alapján autóparkolót is kialakítanak majd. A rétsági ÁFÉSZ a zöldség- üzlet előtt végzett tereprendezést, amivel a község lakossága elégedett. Hasonlót várnak Berkenye társközségben is, ugyanis az ottani körülményekkel elégedetlenek a lakosok. I\EB-vizsgálat Á Rétsági járási Népi Ellenőrzési Bizottság programot fogadott el a folyékony üzemanyaggal való gazdálkodás helyzetének vizsgálatához. A vizsgálat célja, hogy megállapítsák, a gazdálkodó üzemegységek miképp tervezik az üzemanyag-szükségletet, az összhangban áll-e a folyamatos termeléssel? A vizsgálat kiterjed a biztonságos üzemelésre, ellenőrzésre, bizonylati fegyelemre, s a zavartalanabb üzemanyaggazdálkodás érdekében készült távlati tervek alakulására is. Tavaly is és áz előző években is szanálták a karancssá- gi termelőszövetkezetet. Az új major a nagyon kiköltekeztek, államunk milliókat adott az építkezéshez és a fizetési kötelezettségek teljesítéséhez, a nehézségek átvészeléséhez. Űi vezetőséget állítottak a közös gazdaság élére és a szanálási bizottság javaslatokat tett a termelés szervezésére, a gazdálkodás javítására. Karancs- ságon elmozdultak-e a mélypontról, megtalálják-e a kivezető utat? Az utóbbi időben jó híreket hallottam a Karancsság, Ság- újfalu és Szalmatercs községek területét egyesítő közös gazdaságról, mégis vegyes érzésekkel indultam hozzájuk, mert nem tudtam, hogy mi a valóság. Vajon a sürgető feladatokból mit sikerült megvalósítani? Februárban közel ezer hold földjük szántásra várt, de a négy lánctalpas közül egy se volt jó, több helyen kombájnszalma és vágatlan kukoricaszár csúfította a határt. A tagság többsége tudta, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek. i Szerelők és traktorosok Először talán a szerelők és a traktorosok álltak az új vezetés mellé. Éjt nappallá téve javították a gépeket. De saját erőből legfeljebb május elejére végeztek volna a szántással. Segítséget kértek és kaptak a környező termelőszövetkezetektől. — Egyszerre 14 traktor dübörgőit a határban. Idősebbek és fiatalabbak kiálltak a kapuba és nem akartak hinni a szemüknek, hogy milyen gyorsan halad a munka. A párt- szervezet és a tsz vezetősége is egyre több emberrel iparkodott szót érteni, hogy minden talpalatnyi földet idejében és jól meg kell művelni. Ez az első és a' legfőbb követelmény — mondta Hanzélik Ferenc elnök. Sikerült? Beszéljenek a tények és az ellenőrzött adatok, őszi búzából 86 vagonnal terveztek, 103 vagonnal takarítottak be. Tizenöt vagon tavaszi árpa helyett 22 vagonnal termett. Megkezdték a kukorica törését, meglesz a tervezett 67 vagon. A nagy szárazság miatt 20 mázsával kevesebb mák termett. A fejési átlaggal még nem elégedettek, de 1,2 millió forint árbevétel várható, jól sikerült a gyapjú- és a bárányértékesítés. 1971-ben 20,2 milliós termelési értéket termeltek, 1972-ben csak 15,3 milliót. Az elmúlt évihez képest az idén két és félszeresére növelik a termelési értéket, így számolja a tsz vezetősége és ezt az eredményt erősítette meg a bankellenőrzés. Az okJót fizet a Palotáson Alapvető fontosságú ipari növényünk a cukorrépa. Sajnálatos módon az utóbbi években csökkent a termőterülete. Ennek folytán hazai szükségletből nem sikerült fedezni az ország eukorszük- ségletót. Bizonyos fokig érthető, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok idegenkednek a termesztésétől, mivel nagyon sok munka, mégpedig nehéz munka árán lehet cukorrépát termeszteni. Az sem mindegy, hogy milyen gazdasági hatékonysággal. Mindenesetre Palotáson a termelőszövetkezet megtalálja a számítását, hiszen 137 ka- tasztrális holdon termesztenek cukorrépát. A megye közös gazdaságai közül a legnagyobb területen. Élénk munka folyt a cukorrépaföldön, amikor Palotáson jártunk. Az ember válláról a legnehezebb munkát a gépek már levették. Jóleső érzéssel tekintett körül Vida István, a Május 1. Termelőszövetkezet főmezőgazdásza és Varga Pál, a palotási üzemegység vezetője a répaföldön. — Még 1968-ban vásároltuk az NDK gyártmányú cukorrépafejtő ég -ásó kombájnokat — magyarázta a főmezőgazdász. — Üzembiztosak a gépek, nagy hatékonysággal dolgoznak. A termés betakarítását szeptember 5-én kezdtük. és a jövő hét közepén előreláthatólag befejezzük. A munkát körültekintően szervezték meg. A különböző folyamatok szorosan egymásba kapcsolónak. Elöl mennek a fejelőkombájnok, melyek a répakarajt pótkocsira rakják. Utánuk következnek az ásókombájnok, melyeket Kiss Ferenc és Robotka Bál irányít. A termést egyúttal a pótkocsikra rakják. Végezetül következik a kiegészítő egység. Az elhagyott répafejeket levágják. a lehulló répát pótkocsira dobálják. Hat szállító- jármű szüntelenül hordja a bőséges termést. A hozamokra nem lehet panasz. A főmezőgazdász véleménye szerint katasztrális holdanként 200 mázsa cukorrépát takarítanak be. A selypi cukorgyár 65 forintot fizet mázsánként. Gyors önköltségszámítás nyomán/ kiderül, hogy mázsánként 3—4 ezer forint nyereségre tesz szert a szövetkezet! Így nem csodálható, hogy a gépi technológia megteremtése után bővíteni kívánják a termőterületet. Jövőre már 230 holdon szeretnének cukorrépával foglalkozni. Egy nap alatt általában 10 vagon répát takarítanak be. Húszán sem dolgoznak a földön, mégis 10‘0 ember napi munkáját végzik el zökkenő- mentesen. A siker persze nem magától hullott az ölükbe. Keményen megdolgoztak érte. A cukorrépa különösen a talajerő-visszapótlást és az öntözővizet hálálja meg. — Á víztározóból rendszeresen öntöztük a növényt — emlékezett Vida István. — Augusztus 20-ig több mint 100 milliméter csapadékot kapott. Kellett a szomjas földnek, hiszen mifelénk is hiányzott az eső. A jelen és a jövő technológiája mellett még a múltéval is találkoztunk a szarvasgedei út mentén. A szövetkezet asz- szonytagjai vállalásban is gondozták a cukorrépát. Ezeket olyan sortávolsággal vetették el, hogy gépi művelésre nem alkalmas. Sokat kell addig hajladozni, serénykedni, amíg a termést kiszedik, megfejelik, megtisztítják. Sok múlik ezeken a műveleteken! Ha nem hozzáértően fejelnek, akkor csökken a hozam, roncsolódás esetén pedig tárolásra alkalmatlanná válik a cukorrépa. A megye számos közös gazdaságában még nem megoldott a cukorrépa korszerű termesztése, gépi betakarítása. De a jövő útja kétségtelenül ez. A palotási példa igazolja, hogy a gazdaságos termesztésnek egyre inkább megteremtődnek a feltételei. Ha pedig öntömi is lehet, akkor a siker csaknem teljesen biztosnak látszik! A lehetőségekkel bátran kell élni másfelé is, mert a cukorrépa termesztésével nemcsak a népgazdaság, de a termelőszövetkezet is jól jár. Rozgonyi István töberben esedekes hiteltörlesztést már rendezték. A nehezén tehát túlvannak. Ki hitte volna ezt a tavaszi taggyűlésen? Hiteltörlesztés, havi fizetés Most meg lehet nézni a három község határát. Szép a kukorica, a nagy szárazság ellenére is jól halad az őszi szántás. A 2500 hold szántóból az idén 500 holdnyit megtrágyáztak, körülbelül 1200 vagon szerves trágyát hordtak ki. Ennek eredménye jövőre és a következő évben fog jelentkezni. Sok a pótolnivaló, a termelőszövetkezetet sok kötelezettség terheli, ezért az idén nem várható több jövedelem mint az előző években. De havonta rendszeresen kifizetik a teljesítmények szerinti 100 százalékos bért és, ha zárszámadáskor többet fizethetnek mint az előző években, az mindenképpen kellemes meglepetés lenne. Az idei eredmények főleg a növénytermesztésből származnak, a tagság és a vezetőség megfeszített munkájának köszönhető. Az elmúlt évben valamivel több mint egymillió forint aratási munkabért fizettek ki, az idén 331 ezer forintot. De az idén szinte kizárólag kombájnokkal arattak, sokkal jobban szervezték a munkát, ésszerű gépesítéssel 700 ezer forintos megtakarítást értek el. Nem szeretném kisebbíteni a szövetkezet kezdeti eredményeit, de szólni kell arról is, hogy a nagy költséggel épített szakosított marhaistálló még félig üresen áll, a tejkezelő helyiségeket sem tudják kellően kihasználni. A szövetkezet vezetői elmondták, hogy az idén 270 vagon jó minőségű takarmányt silóztak, jól sikerült a 120 holdas lucerna- telepítésük. Jő fajtájú előhasú üszőkkel kellene frissíteni és növeli a jószágállományt, de erre saját erőből jövőre sem futja. Ha a szarvasmarha-tenyésztés feltételeit megteremtették, a szövetkezet jogosan vár állami segítséget. Hármas követelmény Á becsületesen dolgozó tagság többsége egyetért azzal, hogy aki nem akar dolgozni, aki részegen ül a traktorra, a- ki rontja a munkafegyelmet, azt el kell távolítani a közösségből. Az is biztató, jó dolog, hogy hosszabb szünet után négy új párttagot vettek fel, az augusztus 17-i taggyűlésen Tarata János szerelőt és Anda Lászlóné magtá- rost. Skultéti Márton csúcstitkár azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy a szövetkezeti tagság többsége szorgalmasan dolgozik, bizakodnak abban, hogy az idén, elkerülik a szanálást, előbbre lépnek és megalapozzák a következő év sikerét. Ehhez a tagság további szorgos munkájára, a vezetés következetességére és az anyagi lehetőségektől függő állami segítségre van szükség. F. L. Megteremtették Palotáson a cukorrépa-betakarítás teljes gépesítésének feltételeit. Képünkön: elöl halad a fejelő- kombájn, utána a cukorrépád só kombájn (Fodor Tamás felvétele) Aranyjelvényes HIVATALOSAN nincs reg- gelizési ídp, de úgy irányítják munkájukat, hogy erre mindig jusson néhány perc. Az ilyen együttlétek jó alkalmak arra, hogy beszélgessenek a tennivalók jobb elvégzéséről, egyéb más természetű politikai, gazdasági, vagy a brigádot érintő fontosabb kérdésekről. Az öttagú kollektíva vezetője Garai János. Az alacsony termetű, energikusnak látszó brigádvezető az általános építőgépész szakmát tanulta ki. Nem idevalósi, az Alföldről, Debrecenből került Nógrádba, tizenhárom évvel ezelőtt Amikor életútjának érdekesebb epizódjairól kérdezem, néhány mondat után rögtön a brigádra terelődik a szó. — Ahány magas épület van Salgótarjánban, mindegyiken dolgoztunk. A mi feladatunk, az üzemeltetés biztosítása, kisebb javítások elvégzése. Készítünk lakatosmunkát, ha szükséges kovácsok vagyunk, tudunk hegeszteni, villanyt szerelni és vízhálózatot javítani. Univerzális karbantartóbrigád a miénk. — És jól dolgoznak? — Nekem, Kozma szaktársnak és Kurucz Jánosnénak megvan már az arany szocialista brigád jelvény, a többinek az ezüst. Most is a Szocialista címért dolgozunk. Hogy sikerül-e? Erre még korai volna válaszolni — folytatja a brigádvezető. — Milyennek tartja a kollektívát? — Jobb lenne, ha a brigád tagjai válaszolnának. Én csak annyit mondhatok: az évek hosszú során összeforrtunk, ismerjük egymást, megértésben dolgozunk. — Szóváltás nélkül? — Nem tudom, mire céloz. Szóvá tenni néha egyes dolgokat itt is szükséges, akárcsak másutt Ez az sélet rendje! — Emiatt megsértődnek a brigádtagok? — Ha igazat mond, akkor nem — avatkozik a beszédbe Kozma Antal brigádtag. •— Igazat szokott mondani? — Legtöbbször. — Kit szokott megszidni, és miért — kérdem a brigádvezetőtől. —- Szidni senkit sem, csak megjegyzem azt, ami nem jó, amikor nem megy úgy a munka, ahogy kellene. Emberek vagyunk... — Szeretek vele dolgozni, mert ha valamit nem értek, akár ötször, vagy hatszor is szívesen elmagyarázza. Nagy a türelme. — Érti a dolgát, szereti szakmáját, de megköveteli a munkát — kér szót a nyugdíjhoz közelálló Bácskai János. — Mindenki képessségének megfelelő helyen dolgozik. Ha szükséges, egymásnak segítünk — zárja le ezt a témát a brigádvezető. A segítőkészség fémjelzi munkaidő utáni tevékenységüket is. — Nem panaszképpen mondom, de sok időt vesz el a különböző társadalmi munka, amit szívesen végzünk. Dolgoztunk a Forgács úti Általános Iskolánál, Baglyasalján a napközi otthonnál, segédkeztünk óvoda építésénél. Munkaidő után állítottunk síremléket volt művezetőnknek.; Szlávik Istvánnak, aki nagyon szeretett bennünket, és viszont mi is őt. Igazi, melegszívű, jel- lemes, szókimondó munkásember volt — emlékezik az elmúlt időszak fontosabb epizódjaira, majd így folytatja.— De nemcsak ezért kevés a szabad idő. Jómagam a múlt hónapban négy szabad szombatot és vasárnapot is dolgoztam., Szeptemberben is volt olyan szabad szombat és vasárnap, amikor bent voltunk. Szabadságomat is részben a garzonház építésénél adódó munkák miatt kellett megszakítanom. Hogy miért dolgozom ennyit? Húsz forinttal kezdtem a házaséletet. Közben segítettük) mindkettőnk szüleit, mert népes családból származunk.1 Egy évig például minden vasárnap Pestre jártam kórházba. Nehogy panasznak tekintse! Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy az egyik ember nehezen tud egyről kettőre jutni, míg a másiknak majdnem minden az ölébe hull. Azt tartom, hogy az enyém az értékesebb. Jobban tudom becsülni, mert sok áldozatos munka van mögötte. ■— Bántja-e valami? — Sajnos, jgen. Az utóbbi időben mintha megfeledkeztek volna rólunk, amikor a Kiváló Dolgozó kitüntetésre kell javaslatot tenni. Ez a brigád véleménye is. NEM SOKKAL később a műhelyben összegyűlt brigádtagok szétszélednek. Garai János brigádvezető, munkásőr, a pártvezetőség tagja pedig tervszerűen tovább folytatja munkáját. Példásan, úgy, ahogy eddig tette, ahogy társai megkívánják. K, Acélhengermű-eladásról Kína-NSZK gazdasági tárgyalások Kantonban tovább folytatják tárgyalásaikat egy teljesen, automatizált acélhengermű el- dásáról a nyugatnémet cégekből álló konzorcium képviselői. Illetékes kínai körök közölték a nyugatnémet tárgyalófelekkel, hogy „kapitalista hírlapi kacsának” minősítik azokat a jelentéseket, amelyek szerint kínai részről nem a nyugatnémet, hanem a japán ajánlat elfogadása mellett döntöttek. Hír szerint a nyugatnémet szakértők csütörtökön iámét tárgyaltak. az illetékes kínai körökkel. A nyugatnémet küldöttség köreiből származó hírek szerint ugyanakkor a 80 főnyi japán küldöttség is Kantonban tartózkodik. Az NSZK által szállítandó hideg- és meleghengermű kapacitása évi 3 millió tonna melegen hengerelt és egymillió tonna hidegen hengereit, acél lenne. Ezzel az évi 15 millió tonnára becsült kínai hengereltacél-termelés mintegy 25 százalékkal lenne növelhető. NÖGRÁD — 1973. szeptember 15., szombat 3
