Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-14 / 189. szám
Fotósok örömére A nyári szabadság ideje alatt, de a hétköznapi élet során is egyre többen készítenek színes felvételeket, s főleg színes diaképeket. A vetítésre szánt felvételeket így be kell keretezni, hogy a film a gyakori használat során se veszítsen értékéből, ne karcolódjon, ne törődjön. A diakeretek üvegrészét már évek óta készítik a salgótarjáni üveggyárban. A különleges igénnyel készített üvegtáblákat asszonykezek vágják kisebb darabokra, melyeket csomagolás után szállítanak az üzletekbe. Otthon és munkahely „Ennyit nem keresnék más beosztásban. Bögér János esztergályos csoportvezető mondja: — Hatvanháromban érettségiztem Vácott, a gépipari technikumban, utána egy ottani gyárba kerültem. Két évig a termelésben dolgoztam, majd kiemeltek és bevittek technológusnak a gyártmányfejlesztésre. Nem sokkal később megkerestek. Akkortájt alakult itt Diósjenőn a VILL- TESZ Ktsz üzeme, 1968-ban. Volna-e kedvem hazajönni? Persze, hiszen itt lakom, helyben van. Csak az a különbség, hogy nem fehér, vagy, mit mondjak, tiszta ruhában dolgozik az ember a gépnél. — Zavarja ez magát? — Nem. Mindig szerettem a gyakorlati munkát. I Jobban, mint az íróasztal mögött üldögélni. Csak a nadrág kopik. Sokszor nem is tudott az ember mit csinálni. (Szép kis munkaszervezés, fegyelem lehet egyes gyártmányfejlesztési osztályokon!?) Meg jóval kevesebb is volt a pénz. — Mennyit keresett? — Amikor bevittek az üzemből, 1600 forintot adtak. De en még jól jártam. Kövesebbet is kaphattam volna. Kint az, üzemben már akkor is 2500— 2600 forint volt a fizetésem. Nem is akartam bemenni! — Akkor nem nagy „kiemelés" volt a technológiai osztályra kerülni? — Hát, csak annyiban, hogy nem kellett dolgozni. A „plafon”, az volt a probléma. Mondták is az öregebbek, akik régóta dolgoztak a technológián. Köztük akadt nyugdíj előtt álló, akinek csak 2600 forintja volt. Ezért nem érdemes íróasztal mellett lenni. Itt, Diósjenőn, bár automata gépeken nem dolgoztam addig, .de a forgácsolást már ismertem, hamar megbarátkoztam a munkával. — Tehát ’68 óta a diósjenői VILLTESZ Ktsz üzemében, s közvetlenül a termelésben, gépen dolgozik. Ezek szerint ötéves törzsgárdatag is. Milyen tapasztalatokat szerzett azóta? Hogyan alakult a keresete? Milyenek a munkakörülmények? Elégedett-e a munkájával ? — A kereset elég szépen megemelkedett. Csoportvezető vagyok, 13 forintos órabérem van, erre kapok 200 forint teljesítménypótlékot havonta jutalombéralapból. Delet harangoznak a faluban. — Szereti ezt a munkát? — Érdekes. Nagyon szép. — Nem fordult meg még az a gondolat a fejében, hogy mégis el kellene menni olyan helyre, ahol a technikumban szerzett tudását jobban tudná hasznosítani? — Ha volna a közelben megfelelő üzem, akkor talán elmennék. De utazgatni már nem akarok. — Mi a véleménye arról, hogy akik szakközépiskolát végeztek, azok közül nagyon sokan feltétlenül íróasztal mbgé kívánkoznak? — Szerintem ez a baj mostanában. Mind oda akar kerülni. Pedig ott nem lehet pénzt keresni, hiszen annyian vannak.... Az üzemben meg kevés a megfelelő szakember. Igaz, kicsit koszosabb a műhelyben, de ott is kell a jól képzett dolgozó. S meg is éri ott dolgozni. Ennyit nem keresnék más beosztásban, lehetnék üzemtechnikus, vagy akármi. Az meg nem számít, hogy odabent kinek milyen a munkaruhája. Ha kimegy a gyárkapun, akkor ugyanolyan' „úriember”, mint bárki más. Ez a szakma nagyon szép. És nagyon érdekes. Én mást nem csinálnék. — Családos? — Igen. Hatvankilencben nősültem. Négyéves kisfiúnk van. Feleségem a Váci Kötöttárugyárban dolgozik. — Nem akadna közelebb munka? — Hát, ő eljár. Mondtam neki, hogy jöjjön ide, dehát nem akar. Ő ezt a fajta ipai;t nem szereti. Csak a könnyűipart. Ilyen meg nincs a közelben. Ugyan Rétságon van egy kis varroda, de ott nincsen annyi munka, hogy felvegyék. — Szülőkkel laknak? — Igen. Az én szüleimmel. Szép családi házban. Nekünk külön van szoba-konyhánk. — Ha letelik a munkaidő és hazamegy, akkor mivel foglalkozik? — Mostanában nagyon le vagyok kötve, mert készülünk a megyei döntőre. A spartaki- ád járási vetélkedőin mi nyertük a kispályás labdarúgást. Két hónapja tart a felkészülés. Ha meg nem ezt csinálom, akkor a ház körül dolgozgatok. Van egy kis kert, ott mindig akad munka. — Mit termesztenek? — Főleg konyhakerti dolgokat, meg málnát. Tartunk állatokat is. Édesapám a tsz-ben dolgozik. Most egy közös hízónk is van. Szórakozási lehetőségekben nem bővelkedünk. Nyáron a strand van, moziba nem nagyon szeretünk járni. Nemrég Hajdúszoboszlóra kirándultunk az üzemmel. Vasárnap délutánonként el-ellá- togatunk az apósékhoz a szomszéd faluba. — Mivel utaznak? Vonattal, busszal? — Biciklivel. — És a kicsi? — ő ott ül a vázra szerelt kis ülésen. Általában mindig megyünk valahová. Szeretünk kirándulni. Motort nem akarok venni, nem is kedvelem. Esetleg, ha kocsi lenne, az jó volna. Majd a gépkocsi-nye- reménybetétkönyv!... Addig megteszi a kerékpár. Építettünk, a központi fűtést is beszereltük a házba, ami felemésztette a pénzt. Talán majd később ... Kiss Sándor Özem- £s munkasxeraesés „Felborult” a középtávú terv Mivel mások a sajátosságok, s az ebből adódó feladatok, ezért talán valamivel nehezebb á korszerűbb üzem- és munkaszervezés megvalósítása a Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalatnál, mint a megye más, készárutermelő üzemeiben. -De nem lehetetlen! Mire alapoztak ? A középtávú fejlesztési tervükre, amelyet az eltelt két évben a különböző kormányrendeletekés -kedvezmények több tekintetben előnyösen módosítottak. Kettős feladatot tűztek maguk elé: szervezetileg, műszakilag alkalmassá tenni a vállalatot a megnövekedett követelmények kielégítésére. A munka hatékonyságának növelése céljából az eredetileg tervezett egymillió 700 ezer forint helyett 3 millió 500 ezer forint értékben vásárolnak majd kisgépeket, kézi szerszámokat, amivel gyorsítják és javítják a munka minőségét, de jut még pénz nagyobb gépek beszerzésére is. Például a billenős gépkocsi beállításával megszüntették a kézi rakodást. A gépesítéssel élőmunkát takarítottak meg. A megnövekedett géppark kapacitását azért tudták okosan hasznosítani, mert ésszerűen igazították ehhez sajátos tevékenységüket; a lakóházak felújítását és a lakosság által kért szolgáltatások elvégzését. A lakásfelmérések birtokában átszervezték és a város központjába telepítették a házkezelési részleget. Ugyanitt felvevőhelyet hoztak létre. A korábbi házkezelőséget osztályszintre emelték, amely két csoportból tevődik össze. Ügy néz ki, hogy ezzel a szervezéssel 1980-ig az itt jelentkező feladatokat maradéktalanul el tudják végezni. A járdatakarítás egy részét átadták a köztisztasági üzemnek. A most folyó házfelügyelői rendszer átszervezésétől a lakossági igények jobb kielégítését várják. Meddig jutottak ? A végrehajtott különböző szervezési intézkedések hatására elérték, hogy az elmúlt évben a lakóházak felújítási munkálatait saját erőből oldották meg. Ily módon kettős célt értek el: rugalmasabban igazodtak az igényekhez, ugyanakkor lényegesebben olcsóbban oldották meg a kivitelezést, mintha más vállalatot bíztak volna meg ezzel. A hatékonyságot segítette az a gyakorlat is, hogy a jogszabályok által biztosított tűrési időn belül a nem sürgős munkákat a tervezett nagyobb feladatokkal együtt végezzék el. A vezetők és dolgozók együttműködésének eredménye tükröződik a gazdálkodás egyéb területein is. Például a termelékenység az évenkénti 3,3 százalék helyett 6,8 százalékkal növekedett. Ezzel egy időben csökkent a rezsiköltség. Míg 1970-ben az önköltség 21 százalékát tették ki az általános költségek, addig 1972- ben már csak 17,34 százalékot. Az eredményes gazdálkodás következtében rendszeresen növekedett a dolgozók jövedelme. A középtávú tervekben évenként előírt 3 százalékos bérfejlesztés helyett éves átlagban 3,9 százalékot értek el. Garanciajegy A IX. pártkongresszus Szocialista címért küzdő brigádja indította el a garanciajegy- mozgalmat a vállalatnál. Ez a kollektíva a múlt évben már elnyerte a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. Rajtuk kívül egy kollektívát ezüst-, egyet pedig bronzkoszorúvkl tüntettek ki, egy dolgozó részesült az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben. Öten kapták meg a szocialista brigádmozgalomban résztvevők közül a Kiváló Dolgozó jelvényt és a vele járó jutalmat. A munkások egészséges, jó értelmű vetélkedése tette lehetővé az eddigi sikereket. Ezért a vállalat vezetősége továbbra is rendszeresen megtanácskozza velük a vállalat előtt álló feladatokat, kikéri véleményüket az egész kollektívát érdeklő kérdésekben, számít javaslataikra, igényt tart kritikai észrevételeikre. Érthető ez az igény, mért az időközben bekövetkezett előnyös változások több tekintetben és jó értelemben „felborították” a középtávú terv eredeti elképzeléseit. Az e hónapban befejezésre kerülő szervezésfejlesztési program jól tükrözi majd a bekövetkezett változásokat, reálisan igazodik a tényleges helyzethez, ugyanakkor a jelenleginél nagyobb erőkifejtésre készteti a vállalat valamennyi dolgozóját. Feladatot kaptak A HVDSZ megyei bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a vállalatnál zajló munka- és üzemszervezéssel, értékelte a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom eddigi eredményeit. A kétségtelen tiszteletre méltó eredmények elismerése mellett tett néhány kritikai észrevételt, ami azt bizonyítja, hogy a fények mellett árnyak is tarkítják a vállalat dolgozóinak előbb említett munkáját. Mielőbbi megszüntetésük érdekében a megyei bizottság több konkrét feladat elvégzését írta elő a szakszervezeti bizottságnak. V. K. ..... "“S Kom munista pedagógus Hz embereknek példát kell mutatni EGY ELET ÁLL MÖGÖTTE. Soha nem vágyott rangra, dicsőségre, mindig szerényen, kerülve a látványosságot, dolgozott, munkálkodott1 a köz javára. — Nemcsak a nagy dolgok megoldásában lehet a köz- ügyekben fáradozni, apró kis dolgok megoldásával is szolgálhatjuk a közösség javát. Bállá Károly egy életen át azon fáradozott, hogy az emberekhez közel kerüljön. Apró, sokszor talán mások szemében jelentéktelennek tűnő, egyesek számára mégis sokat mondó feladatok megoldásán fáradozott és fáradozik most is. — 1947-ben kerültem Szé- csépybe — emlékezik vissza. — Akkor az általáhos iskola vezetését bízták rám. ö kommunista pedagógusként a gyerekek nevelése mellett feladatának tekintette a felnőtt társadalom nevelését is. Volt tanulmányi felügyelő, művelődésügyi osztály- vezető, igazgató. Jó munkájának elismeréseként megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Mikor elérte a nyugdíjkorhatárt, felkeresték: — Károly bácsi, számítunk rád, maradj még. És ő két évvel megtoldotta aktív pedagógus-pályafutását. Ma 67. életévét tapossa. Aki nem ismeri a korát, csak a közéletben elfoglalt helyét,' hol az egyik, hol a másik értekezleten. látja, vagy találkozik vele két hivatali ajtó között, az fiatalabbnak véli. Igen. Bállá Károly nyugdíjas létére fiatalos lendülettel dolgozik, tevékenykedik. — VALLOM, HOGY AZ embereknek példát kell mutatni. Csak így lehet őket a közügyeknek megnyerni. ö aktív pedagógus maradt tovább. Nem a katedráról nevel. Az emberek közé megy, mint nyugdíjas, az első sorban halad. — Most is tanítok, csak más eszközökkel, más szinten, nem a gyermekeket, hanem a felnőtteket. Mikor társadalmi elfoglaltsága után érdeklődöm, hosz- szú lista kerül elő: a községi pártalapszervezet titkára, a művelődési és szociális bizottság elnöke, a HNF közr ségi bizottságának elnöke, a járási HNF-bizottság tagja. Küilön-külön is mind komoly megbízatás. Ez év március elsejétől pedig a betegeskedő járási HNF-ititkárt helyettesíti. A sok elfoglaltság az egész napját kitölti. Valamennyi feladatot lelküsmere- tesen lát el. Legutóbb például azért kilincselt, hogy a Sütőipari Vállalat mozgó kenyérboltja a háziipari szövetkezetben is álljon meg, hogy az ott dolgozó nők tudjanak vásárolni. — A közügyért való fáradozás élményét csak meg kell ízlelni. Aztán már nehéz abbahagyni. Mindig távlati célok vezettek. Tegyem meg azt, ami tőlem telik a tudatformálás, kömyezetformálás érdekében. A munkában segítője a felesége, aki megértéssel fogadja tevékenységét. — Pedagógus ő is, megérti, hogy a pedagógusnak nagyobb a küldetése, mint csak az iskolai munka. Megértette akkor is, amikor a gyermekek kicsinyek voltak. Ma már az egyik leányuk pedagógus, a másik műszaki rajzoló, a fiú pedig az NDK-ban dolgozik. Este csak ő várja haza a férjét. Mikor elmeséli napi munkáját, hogy sikerült elintézni ezt vagy azt, akkor egy kicsit ő is örül. A 67 éves, ősz hajú, a munkában kissé elfáradt, de ma is a lelkesedéstől, tenniaka- rástól átitatott kommunista ember így vall terveiről: — AMEDDIG EGÉSZSÉGI állapotom megengedi, addig szerény tudásommal tovább szeretném szolgálni szűkebb hazámat, Szécsényt. Sz. F. Szénagyűjtés Megszáradtak a pet- rencék, s a pásztói Béke Termelőszövetkezet földjein is a majorba szállítják a 'akarmányt. Pótkocsis traktorok viszik a levágott lucernát, értékes táplálék jut az állatoknak — k —