Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Fotósok örömére A nyári szabadság ideje alatt, de a hétköznapi élet so­rán is egyre többen készítenek színes felvételeket, s főleg szí­nes diaképeket. A vetítésre szánt felvételeket így be kell keretezni, hogy a film a gya­kori használat során se ve­szítsen értékéből, ne karco­lódjon, ne törődjön. A diake­retek üvegrészét már évek óta készítik a salgótarjáni üveggyárban. A különleges igénnyel készített üvegtáblá­kat asszonykezek vágják ki­sebb darabokra, melyeket csomagolás után szállítanak az üzletekbe. Otthon és munkahely „Ennyit nem keresnék más beosztásban. Bögér János esztergályos csoportvezető mondja: — Hatvanháromban érettsé­giztem Vácott, a gépipari tech­nikumban, utána egy ottani gyárba kerültem. Két évig a termelésben dolgoztam, majd kiemeltek és bevittek techno­lógusnak a gyártmányfejlesz­tésre. Nem sokkal később megkerestek. Akkortájt ala­kult itt Diósjenőn a VILL- TESZ Ktsz üzeme, 1968-ban. Volna-e kedvem hazajönni? Persze, hiszen itt lakom, hely­ben van. Csak az a különb­ség, hogy nem fehér, vagy, mit mondjak, tiszta ruhában dolgozik az ember a gépnél. — Zavarja ez magát? — Nem. Mindig szerettem a gyakorlati munkát. I Jobban, mint az íróasztal mögött ül­dögélni. Csak a nadrág kopik. Sokszor nem is tudott az em­ber mit csinálni. (Szép kis munkaszervezés, fegyelem le­het egyes gyártmányfejleszté­si osztályokon!?) Meg jóval kevesebb is volt a pénz. — Mennyit keresett? — Amikor bevittek az üzem­ből, 1600 forintot adtak. De en még jól jártam. Kövesebbet is kaphattam volna. Kint az, üzemben már akkor is 2500— 2600 forint volt a fizetésem. Nem is akartam bemenni! — Akkor nem nagy „kieme­lés" volt a technológiai osz­tályra kerülni? — Hát, csak annyiban, hogy nem kellett dolgozni. A „pla­fon”, az volt a probléma. Mondták is az öregebbek, akik régóta dolgoztak a technológi­án. Köztük akadt nyugdíj előtt álló, akinek csak 2600 fo­rintja volt. Ezért nem érdemes íróasztal mellett lenni. Itt, Di­ósjenőn, bár automata gépe­ken nem dolgoztam addig, .de a forgácsolást már ismertem, hamar megbarátkoztam a munkával. — Tehát ’68 óta a diósjenői VILLTESZ Ktsz üzemében, s közvetlenül a termelésben, gépen dolgozik. Ezek szerint ötéves törzsgárdatag is. Mi­lyen tapasztalatokat szerzett azóta? Hogyan alakult a ke­resete? Milyenek a munkakö­rülmények? Elégedett-e a munkájával ? — A kereset elég szépen megemelkedett. Csoportvezető vagyok, 13 forintos órabérem van, erre kapok 200 forint tel­jesítménypótlékot havonta jutalombéralapból. Delet harangoznak a falu­ban. — Szereti ezt a munkát? — Érdekes. Nagyon szép. — Nem fordult meg még az a gondolat a fejében, hogy mégis el kellene menni olyan helyre, ahol a technikumban szerzett tudását jobban tudná hasznosítani? — Ha volna a közelben megfelelő üzem, akkor talán elmennék. De utazgatni már nem akarok. — Mi a véleménye arról, hogy akik szakközépiskolát végeztek, azok közül nagyon sokan feltétlenül íróasztal mbgé kívánkoznak? — Szerintem ez a baj mos­tanában. Mind oda akar ke­rülni. Pedig ott nem lehet pénzt keresni, hiszen annyian vannak.... Az üzemben meg kevés a megfelelő szakember. Igaz, kicsit koszosabb a mű­helyben, de ott is kell a jól képzett dolgozó. S meg is éri ott dolgozni. Ennyit nem ke­resnék más beosztásban, le­hetnék üzemtechnikus, vagy akármi. Az meg nem számít, hogy odabent kinek milyen a munkaruhája. Ha kimegy a gyárkapun, akkor ugyanolyan' „úriember”, mint bárki más. Ez a szakma nagyon szép. És nagyon érdekes. Én mást nem csinálnék. — Családos? — Igen. Hatvankilencben nősültem. Négyéves kisfiúnk van. Feleségem a Váci Kö­töttárugyárban dolgozik. — Nem akadna közelebb munka? — Hát, ő eljár. Mondtam neki, hogy jöjjön ide, dehát nem akar. Ő ezt a fajta ipai;t nem szereti. Csak a könnyű­ipart. Ilyen meg nincs a kö­zelben. Ugyan Rétságon van egy kis varroda, de ott nin­csen annyi munka, hogy fel­vegyék. — Szülőkkel laknak? — Igen. Az én szüleimmel. Szép családi házban. Nekünk külön van szoba-konyhánk. — Ha letelik a munkaidő és hazamegy, akkor mivel fog­lalkozik? — Mostanában nagyon le vagyok kötve, mert készülünk a megyei döntőre. A spartaki- ád járási vetélkedőin mi nyer­tük a kispályás labdarúgást. Két hónapja tart a felkészü­lés. Ha meg nem ezt csiná­lom, akkor a ház körül dol­gozgatok. Van egy kis kert, ott mindig akad munka. — Mit termesztenek? — Főleg konyhakerti dolgo­kat, meg málnát. Tartunk ál­latokat is. Édesapám a tsz-ben dolgozik. Most egy közös hí­zónk is van. Szórakozási lehe­tőségekben nem bővelkedünk. Nyáron a strand van, moziba nem nagyon szeretünk járni. Nemrég Hajdúszoboszlóra ki­rándultunk az üzemmel. Va­sárnap délutánonként el-ellá- togatunk az apósékhoz a szomszéd faluba. — Mivel utaznak? Vonattal, busszal? — Biciklivel. — És a kicsi? — ő ott ül a vázra szerelt kis ülésen. Általában mindig megyünk valahová. Szeretünk kirándulni. Motort nem aka­rok venni, nem is kedvelem. Esetleg, ha kocsi lenne, az jó volna. Majd a gépkocsi-nye- reménybetétkönyv!... Addig megteszi a kerékpár. Építet­tünk, a központi fűtést is be­szereltük a házba, ami fel­emésztette a pénzt. Talán majd később ... Kiss Sándor Özem- £s munkasxeraesés „Felborult” a középtávú terv Mivel mások a sajátosságok, s az ebből adódó feladatok, ezért talán valamivel nehe­zebb á korszerűbb üzem- és munkaszervezés megvalósítása a Balassagyarmati Ingatlanke­zelő Vállalatnál, mint a megye más, készárutermelő üzemei­ben. -De nem lehetetlen! Mire alapoztak ? A középtávú fejlesztési ter­vükre, amelyet az eltelt két év­ben a különböző kormányren­deletekés -kedvezmények több tekintetben előnyösen módosí­tottak. Kettős feladatot tűztek maguk elé: szervezetileg, mű­szakilag alkalmassá tenni a vállalatot a megnövekedett kö­vetelmények kielégítésére. A munka hatékonyságának növelése céljából az eredetileg tervezett egymillió 700 ezer fo­rint helyett 3 millió 500 ezer forint értékben vásárolnak majd kisgépeket, kézi szerszá­mokat, amivel gyorsítják és ja­vítják a munka minőségét, de jut még pénz nagyobb gépek beszerzésére is. Például a bil­lenős gépkocsi beállításával megszüntették a kézi rakodást. A gépesítéssel élőmunkát ta­karítottak meg. A megnövekedett géppark kapacitását azért tudták oko­san hasznosítani, mert éssze­rűen igazították ehhez sajátos tevékenységüket; a lakóházak felújítását és a lakosság által kért szolgáltatások elvégzését. A lakásfelmérések birtoká­ban átszervezték és a város központjába telepítették a ház­kezelési részleget. Ugyanitt fel­vevőhelyet hoztak létre. A korábbi házkezelőséget osz­tályszintre emelték, amely két csoportból tevődik össze. Ügy néz ki, hogy ezzel a szervezés­sel 1980-ig az itt jelentkező feladatokat maradéktalanul el tudják végezni. A járdatakarí­tás egy részét átadták a köz­tisztasági üzemnek. A most folyó házfelügyelői rendszer átszervezésétől a lakossági igé­nyek jobb kielégítését várják. Meddig jutottak ? A végrehajtott különböző szervezési intézkedések hatá­sára elérték, hogy az elmúlt évben a lakóházak felújítási munkálatait saját erőből ol­dották meg. Ily módon kettős célt értek el: rugalmasabban igazodtak az igényekhez, ugyanakkor lényegesebben ol­csóbban oldották meg a kivite­lezést, mintha más vállalatot bíztak volna meg ezzel. A ha­tékonyságot segítette az a gya­korlat is, hogy a jogszabályok által biztosított tűrési időn be­lül a nem sürgős munkákat a tervezett nagyobb feladatokkal együtt végezzék el. A vezetők és dolgozók együttműködésének eredménye tükröződik a gazdálkodás egyéb területein is. Például a termelékenység az évenkénti 3,3 százalék helyett 6,8 száza­lékkal növekedett. Ezzel egy időben csökkent a rezsikölt­ség. Míg 1970-ben az önköltség 21 százalékát tették ki az ál­talános költségek, addig 1972- ben már csak 17,34 százalékot. Az eredményes gazdálkodás következtében rendszeresen növekedett a dolgozók jöve­delme. A középtávú tervekben évenként előírt 3 százalékos bérfejlesztés helyett éves át­lagban 3,9 százalékot értek el. Garanciajegy A IX. pártkongresszus Szo­cialista címért küzdő brigádja indította el a garanciajegy- mozgalmat a vállalatnál. Ez a kollektíva a múlt évben már elnyerte a Vállalat Kiváló Szo­cialista Brigádja címet. Rajtuk kívül egy kollektívát ezüst-, egyet pedig bronzkoszorúvkl tüntettek ki, egy dolgozó része­sült az Építőipar Kiváló Dolgo­zója kitüntetésben. Öten kap­ták meg a szocialista brigád­mozgalomban résztvevők kö­zül a Kiváló Dolgozó jelvényt és a vele járó jutalmat. A munkások egészséges, jó értelmű vetélkedése tette lehe­tővé az eddigi sikereket. Ezért a vállalat vezetősége továbbra is rendszeresen megtanácskoz­za velük a vállalat előtt álló feladatokat, kikéri véleményü­ket az egész kollektívát érdek­lő kérdésekben, számít javas­lataikra, igényt tart kritikai észrevételeikre. Érthető ez az igény, mért az időközben be­következett előnyös változások több tekintetben és jó érte­lemben „felborították” a kö­zéptávú terv eredeti elképze­léseit. Az e hónapban befeje­zésre kerülő szervezésfejlesz­tési program jól tükrözi majd a bekövetkezett változásokat, reálisan igazodik a tényleges helyzethez, ugyanakkor a je­lenleginél nagyobb erőkifejtés­re készteti a vállalat vala­mennyi dolgozóját. Feladatot kaptak A HVDSZ megyei bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a vállalatnál zajló munka- és üzemszervezéssel, értékelte a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom ed­digi eredményeit. A kétségte­len tiszteletre méltó eredmé­nyek elismerése mellett tett néhány kritikai észrevételt, ami azt bizonyítja, hogy a fé­nyek mellett árnyak is tarkít­ják a vállalat dolgozóinak előbb említett munkáját. Mi­előbbi megszüntetésük érdeké­ben a megyei bizottság több konkrét feladat elvégzését írta elő a szakszervezeti bizottság­nak. V. K. ..... "“S Kom munista pedagógus Hz embereknek példát kell mutatni EGY ELET ÁLL MÖGÖT­TE. Soha nem vágyott rang­ra, dicsőségre, mindig szeré­nyen, kerülve a látványos­ságot, dolgozott, munkálko­dott1 a köz javára. — Nemcsak a nagy dolgok megoldásában lehet a köz- ügyekben fáradozni, apró kis dolgok megoldásával is szol­gálhatjuk a közösség javát. Bállá Károly egy életen át azon fáradozott, hogy az em­berekhez közel kerüljön. Ap­ró, sokszor talán mások sze­mében jelentéktelennek tű­nő, egyesek számára mégis sokat mondó feladatok meg­oldásán fáradozott és fárado­zik most is. — 1947-ben kerültem Szé- csépybe — emlékezik vissza. — Akkor az általáhos iskola vezetését bízták rám. ö kommunista pedagógus­ként a gyerekek nevelése mellett feladatának tekintet­te a felnőtt társadalom neve­lését is. Volt tanulmányi fel­ügyelő, művelődésügyi osztály- vezető, igazgató. Jó munkájá­nak elismeréseként megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést. Mikor elérte a nyugdíjkorhatárt, felkeres­ték: — Károly bácsi, számí­tunk rád, maradj még. És ő két évvel megtoldot­ta aktív pedagógus-pályafu­tását. Ma 67. életévét tapos­sa. Aki nem ismeri a korát, csak a közéletben elfoglalt helyét,' hol az egyik, hol a másik értekezleten. látja, vagy találkozik vele két hivatali ajtó között, az fiatalabbnak véli. Igen. Bállá Károly nyugdí­jas létére fiatalos lendülettel dolgozik, tevékenykedik. — VALLOM, HOGY AZ embereknek példát kell mu­tatni. Csak így lehet őket a közügyeknek megnyerni. ö aktív pedagógus maradt tovább. Nem a katedráról nevel. Az emberek közé megy, mint nyugdíjas, az el­ső sorban halad. — Most is tanítok, csak más eszközökkel, más szin­ten, nem a gyermekeket, ha­nem a felnőtteket. Mikor társadalmi elfoglalt­sága után érdeklődöm, hosz- szú lista kerül elő: a közsé­gi pártalapszervezet titkára, a művelődési és szociális bi­zottság elnöke, a HNF közr ségi bizottságának elnöke, a járási HNF-bizottság tagja. Küilön-külön is mind komoly megbízatás. Ez év március elsejétől pedig a betegeskedő járási HNF-ititkárt helyette­síti. A sok elfoglaltság az egész napját kitölti. Vala­mennyi feladatot lelküsmere- tesen lát el. Legutóbb például azért ki­lincselt, hogy a Sütőipari Vál­lalat mozgó kenyérboltja a háziipari szövetkezetben is álljon meg, hogy az ott dol­gozó nők tudjanak vásárolni. — A közügyért való fára­dozás élményét csak meg kell ízlelni. Aztán már nehéz ab­bahagyni. Mindig távlati cé­lok vezettek. Tegyem meg azt, ami tőlem telik a tudatformá­lás, kömyezetformálás érde­kében. A munkában segítője a fe­lesége, aki megértéssel fogad­ja tevékenységét. — Pedagó­gus ő is, megérti, hogy a pe­dagógusnak nagyobb a külde­tése, mint csak az iskolai munka. Megértette akkor is, amikor a gyermekek kicsi­nyek voltak. Ma már az egyik leányuk pedagógus, a másik műszaki rajzoló, a fiú pedig az NDK-ban dolgozik. Este csak ő várja haza a férjét. Mikor elmeséli napi munká­ját, hogy sikerült elintézni ezt vagy azt, akkor egy kicsit ő is örül. A 67 éves, ősz hajú, a mun­kában kissé elfáradt, de ma is a lelkesedéstől, tenniaka- rástól átitatott kommunista ember így vall terveiről: — AMEDDIG EGÉSZSÉGI állapotom megengedi, addig szerény tudásommal tovább szeretném szolgálni szűkebb hazámat, Szécsényt. Sz. F. Szénagyűjtés Megszáradtak a pet- rencék, s a pásztói Béke Termelőszövet­kezet földjein is a majorba szállítják a 'akarmányt. Pótko­csis traktorok viszik a levágott lucernát, értékes táplálék jut az állatoknak — k —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents