Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

4 Harc a „csend éjszakája’ eiien A nagyothallás ma már népbetegségnek számít; az emberiség egytizedét sújtja. Lehet ellene védekezni, de idejében fel kell ismerni a‘ halláskárosul tságot. Minél ko­rábban, annál jobb. Egy egy­szerű kis készülékkel, a hang- generátorral már az újszülöt­tek között is megtalálják a halláskárosultakat. Az újszü­lött ugyanis már élete első pillanatában hall, sót, ötnapos koráig jobban, mint később. Volt már rá eset, hogy kéthó­napos csecsemőt láttak el hal­lókészülékkel. Svédországban minden gyermekorvos zsebében van egy piros ceruza és egy kis csengő: a gyermek figyelmét leköti a piros ceruzával, s közben megrázza a csengőt. Így a még nem iskolás korú gyermekek között rendszere­sen felkutatják a halláskáro­sultakat, akiket azután kezel* nek. Természetesen laborató­riumokban azután sokkal ko­molyabb felszereltséggel, mű­szerekkel is megvizsgálják a kisgyermekeket — amint az á képen is látható. Azoknál a kisgyermekeknél, akik valamit hallanak — és ilyen a betegek túlnyomó hányada — hallókészülékkel és a szülők által otthon vég­zett, hallásfejlesztésnek neve­zett gyakorlatokkal meglepő sikereket lehet elérni. A rosz- szul halló gyermekek négy százalékánál sokszor egy egy­szerű mandulaműtét elegendő a hallás visszanyeréséhez. Atomenergia az élelmiszeriparban A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetnek kutatási témája az élelmiszerek táro­lási és tartósításai módjainak kidolgozása. Az intézet jó eredményeket ért már el ed­dig is az élelmiszerek nuk­leáris besugárzásával törté­nő tartósításban. A sugárzás hatására az élelmiszer rom­lását okozó mikroorganizmu­sok elpusztunak. Az eddigi eredmények bebizonyították. hogy például a szamóca ér­tékesítési vesztesége 15 szá­zalékról 5 százalékra csök­ken. A burgonyi ionizáló su­gárzás hatására tárolás köz­ben nem csírázik. Közegészségügyi eredménye jelentős, mivel a sugárzás elpusztítja az emberre káros kórokozókat, például a szal­monellát. Képünkön: Sugár­forrásban a szeletelt, csoma­golt sertéshús. (MTI Foto—Hidas János felv. Fűrésztárcsa a traktoron Mind erőtel­jesebben érvé­nyesül az az irányzat, amely a traktorokat tökéletesen ki­használható, sokcélú mun­kaeszközökké kívánja fej­leszteni. . Egy- fe-másra ké­szülnek az erő­gép „lóerejét” hasznosító kü­lönféle kiegé­szítő szerkeze­tek, amire a képen látható, angol gyárt­mányú fűrész­tárcsás nyitó- mechanizmus is jó példa. Minden olyan traktorra fel­szerelhető, amely rendel­kezik hidrauli­kus olajszi­vattyúval. A ugyanis egy, olajjal mozga­tott hidromotor hajtja meg­felelő áttételeken keresztül. A tárcsa rugalmas tengely- kapcsolója rögtön kikapcsol, mihelyt a nyírótórcsa aka­dályba ütközik, vagy túlterhe­lés éri. Ä nyíróberendezés súlyelosztása olyan, hogy haladás és munka közben nem rontja a traktor stabili­fűrésztárcsát tását. A tartószerkezet egyéb­ként tetszés szerint emelhető, süllyeszthető, bármilyen szög­ben elfordítható a hidrauli­kus „izmok” segítségével. A nyírószerkezet tervezői erede­tileg magas sövények, bokrok nyírására szánták konstruk­ciójukat, de nyilván sok más célra is használható (például fasorok szabályozására, erdő- gazdasági munkákra stb.) Öceánk utalás a felkelő nap országában Japánnak, a világ legsűrűbben lakott országának 1975-re 110 millió lakosa lesz. Ennyi em­bert fehérjével ellátni nem kis feladat. Érthető, hogy a halászat fejlesztése nagymér­tékben. foglalkoztatja a japán óceánkutató szakköröket. 1975-re a hazai piac kielégí­tésére évente már 2 millió tonna halat kell behozni a szigetországba. Hiába áll Pe­ru után a második helyen Ja­pán a tengérhalászatban, vi­lágviszonylatban mégis jelen­tős halbehozatalra szorul. Napjainkban a japán ten­geri haltenyésztést még a ki­sebb családi vállalkozások formájában bonyolítják le. Nagy nehézséget jelent ezen a téren, hogy a folyamatosan terjeszkedő ipar elvonja a munkaerőt, másrészt ugyanez az ipar egyre jobban szeny- nyezi a parti vizeket, tehát azt a területet, amely a mes­terséges haltenyésztés fő bázi­sát képezi.' A japán kormány 1970-ben határozta el, hogy egy óceán­kutató csúcsszervet hoz lét­re. így alakult meg 1971-ben a JAMSTEC. Központja most épül Tokió közelében, az Oppama-félszigeten. Yokosuka város területén 40 000 négyzet- méter területen működik majd a központi kutatóintézet, amely 1975-ben már 230 ál­landó munkatársat foglalkoz­tat. A JAMSTEC-et felerész­ben az állam, felerészben pe­dig ipari vállalatok finanszí­rozzák. A kutatási témák a tengeri és víz alatti járművek, fejlesztésével, a tengeri épí­tészettel, valamint óceánkuta­tó és halászati szakemberek képzésével, búvárok kikép­zésével, merülési gyakorlatok beindításával kapcsolatosak. A halászati témák közül számosán mesterséges hal-, rák- és kagylótenyésztéssel, míg mások a halászati tech­nika fejlesztésével, a jármű­park korszerűsítésével foglal­koznak. A JAMSTEC kutatási fel­adatai közé tartozik az ember huzamos iúz alatti tartózkodá­sa és a búvárok munkavég­zése. Ezt a célt szolgálja az 1969-ben beindult SEATO- PIA-terv. 1973-ban fiktív me­rülési kísérleteket végeztetnek a búvárokkal speciális szimu­látorokban. A tervek szerint 1975-ben 10 búvár tartózko­dik 250 méter mélységben egy víz alatti házban egy hónapon keresztül! Japán, ez a távoli szigetor­szág, messzemenően kényte­len felhasználni azokat a le­hetőségeket, amelyeket a ten­ger nyújt számára. Hegyes­dombos vidékei miatt a mező- gazdasági termelésbe az amúgy is sűrűn lakott ország­nak csak kis hányadát sikerül bevonni. Ezért fordulnak fo­kozott figyelemmel a tenger felé.., Eredmények a jégeső elleni küzdelemben Az ember végtelen idők óta kénytelen a természet elemei­vel dacolni. A szárazság, az özönvízszerű esőzések mellett a jégeső is évről évre jelen­tős károkat okoz a mezőgaz­dasági kultúrákban. Ázsia és Európa egyes területei külö­nösen sokat szenvednek a jégeső pusztításától. Indiában és Kínában 1—2 kg-os jég­darabokat is észleltek, a Szovjetunió középső vidéke­in nem számítanak ritkaság­nak a 4—500 gr-os jégdara­bok. A Kaukázus környékén 2—3 évenként narancs nagy­ságú jég esik, s évi átlagban 1 millió rubel kárt okoz ezen a vidéken. Érthető, hogy a Szovjetuni­óban évek óta behatóan fog­lalkoznak a jégeső elleni küz­delem problémájával. A ku­tatás nem csak elméleti sí­kon folyik, hanem igen ered­ményes gyakorlati módszere­ket dolgoztak ki a „jégelhárí­tás” frontján. A védekezésnek nagyjából az a lényege, hogy a jégfelhők keletkezését és vonu­lási útját radarral mérik és pontos jelzések alapján, ágyú­val, rakétával ezüstjodidot lő­nek a felhőbe. Az ezüstjodid itt nagymértékben befolyásol­ja a vízpára kristályosodását és megakadályozza a nagyobb méretű jégszemek képződését. Ezzel a módszerrel az el­múlt években a Kaukázus északi részén, Örményország­ban és Grúziában összesen 1 millió hektár növénykultúrát, — javarészt szőlőt és gyü­mölcsöst — védtek meg, de néhány évvel később már csupán Örményországban 2 millió hektár terület megvé­dését tervezték be ezzel a módszerrel. » A jégeső elleni védekezés­nél igen fontos a célzás mel­lett a beavatkozásra, tehát az ezüstjodid bombák belövésé- re alkalmas időpont kiválasz­tása. Másrészt azt is pontosan meg kell határozni, hogy mi­lyen felhőkbe kell fellőni az ezüstjodidot. Radarhullámok segítségével letapogatható a jégszemcse átmérője és sűrűi sége. A jégfelhőket tehát a terimika mai állása mellett elég pontosan be lehet már mérni. Általában 4—7 ezüst- jodidos bombával lehet meg­védeni egy 200 000 hektáros területet. Amikor a jégszemcséket tar­talmazó felhő a védendő te­rület félé közeledik, lehető­leg még a zőnahatár elérése előtt megkezdik bombázását. Az ezüstjodid hatására a szemcsék zsugorodnak és vé­gül esőcseppekben hullanak le a földre. A nagy kumuluszfelhőket szintén mindaddig bombáz­zák, amíg radar segítségével a nagy átmérőjű szilárd szem­csék letapogathatok, és dara vagy eső formájában le nem hullanak. Az említett módszer nem túl költséges és a termés meg­mentése bőven behozza a rá» fordítást. Általában 20—100 gr ezüstjodid bevitele egy köb- kilométer nagyságú felhőbe 1 cm átmérőre zsugorítja a to­jás nagyságú jégszemeket ab­ban a felhőmagasságban, ahol a hőmérséklet 0 C-fokkal egyenlő. A Szovjetunióban ma már több szerv foglalkozik a jég­eső elleni küzdelem különbö­ző kérdéseivel. A Georgiái Tudományos Akadémia Geo­fizikai Intézetének munkatár­sai szerint ezzel a módszerrel már napjainkban is mintegy 75 százalékos eredményt lehet elérni. Még számos kérdést kell azonban tisztázni ahhoz, hogy ez az eljárás tökéletes védelmet nyújtson a pusztító jégesők ellen. Fűtés a föld melegével A leningrádi bányászati in­tézet kutatói több ukrán és szibériai kutatóintézettel együttműködve olyan új tech­nika kifejlesztésén dolgoznak, amellyel megnyithatnák a föld „melegvíz-csapját”. A kutatások kimutatták, hogy 8 —10 kilométer mélységben sokszor ezerszer annyi hő­energia tárolódik, mint amennyit a föld ismert fűtő­anyagkészleteivel elő lehetne állítani. A tervek szerint elő­ször öt kilométer mélységű fúrást készítenek — ebben a mélységben a kőzetek hő­mérséklete már eléri a 100 fo­kot. Két párhuzamos fúra- tot süllyesztenek majd a mélybe, s ezeket robbantások sorozatával ' összekötik. Így egyfajta föld alatti kazán ala­kul ki — az összetört kőzetek zónája. Az egyik fúratori be­szivattyúzott hideg víz érint­kezésbe kerülve a forró víz­zel 50—70 fokra melegszik fel; a másik fúraton felemel­kedve felhasználható meleg­házak, üzemek, lakások fűté­sére. A leningrádi kutatók számításai szerint az első ilyen fűtőrendszer egy 25 ezer kilowattos hagyományos erő­műnek felel meg. Az első ter- málfűtörendszer megépítésére a Szovjetunió távoli, északi te­rületein kerül majd sor. Gyakorlati tanács kezdő méhészeknek Ha a porcukor etetése köz­ben az éjszakák már lehűlné­nek, reggelre a méhek a lábi- kából a léputcákba levonul­nak. Ez még nem jelenti azt, hogy a nappali felmelegedés­nél újból nem lepik-e el az eledelt? A porcukoretetésnek éppen ez a rendkívüli előnye, hogy a nappali etetésnél sem idéz elő a méhek között kuta­tást, rablást, akár az etetett, akár más családok között. Az úgynevezett „finom kristály- cukor” szemcséinek keménysé­ge miatt lassabban oldható és előfordul, hogy a méhek mint „tisztátlanságot” kaptáron kí­vülre hordják, és csak a leg­apróbb szemcséket oldják fel tápnyáluk segítségével. Ezért lassabb és veszteségesebb az etetése. Ha a kezdő a szörpben felete­tett körülbelül 10—12 kiló cukron kívül öt kiló porcuk­rot is lehordatott méheivel, nyugodtan várhatja a telet. A virágport és a mézzé átalakí­tott cukrot (invertálva) a mé­hek természeti törvényeiknek megfelelően elhelyezik a kap­tárban a méhésznek nincs már többé beavatkozásra szüksége. Általában egy 50 liter űrtartal­mú fészek számára ősztől ta­vaszig 14—15 kiló mézkészlet elegendő, különösen akkor, ha röpkörzetében elegendő virág­porgyűjtésre volt lehetősége. Ha a korai lehűlés következ­tében a méhek nyugalmi álla­pota bekövetkezik, a kezdőnek arra legyen gondja, hogy a kaptár röpnyílását fogas szű­kítővei védje a cickányok be­tolakodása ellen. Ha a röp- nyílás 10 milliméternél nem magasabb, gyakorlatilag sem egér, sem cickány azon nem szokott bebújni. Távolítsa el a kezdő az etetőládikát, de a keretekre helyette semmi né­ven nevezendő közvetlen ta­karást ne alkalmazzon! Ha a fészek röstaszövete méhszu- rokkal, viasszal be volna ra­gasztva, gyaluforgács, vagy papírláng, esetleg benzinlám­pa segítségével a ragasztást olvassza, égesse le, és úgy he­lyezze vissza a raj családra. A méhcsaládok téli levegő­igényéről, hidegvédelméről a következő, befejező írásban kí­vánok válaszolni, mivel az eredményes, egészséges, jó te­lelés érdekében sok érdekes mondanivalóm van a kezdő számára. Előre tudom, hogv tanácsom úgy a kezdő, mint a haladó méhészeket meglepi, mert homlokegyenest más. mint a nagy általánosságban bevett és fél évszázada egyfor­mán üzßtt korszerűtlen kon­zervatív módszer. Németh László Rövid események A földkéreg tevékenységének megfigyelése A Türkmén Tudományos Aka­démia Geofizikai és Atmosz­férakutató Intézetének szeiz­mológiai kutatásai egyre nagyobb területeket fognak át. Az ashabadi, firjuzi, bér­zengi és más állomásokon rendszeresen figyelik és fel­jegyzik a földkéreg lökéseinek adatait, a hullámok irányát és erejét, az epicentrum he­lyét. A közelmúltban befejezték a kara-kalai állomás építését. Ez lehetővé teszi, hogy kevés­sé tanulmányozott és nagy kiterjedésű területet hódítsa­nak meg a tudományos vizs­gálatoknak. Ércszállító hajó Svédországnak A Figaró a negyedik, a svéd Wallenius Lein cég rendelé­sére Leningrádban készült négy hajó „opera”-sorozatá- ban. Teherbírása 35 ezer ton­na. Elődeihez — a Rigolettó- hoz, a Traviatához és a Pil- langókiasszonyhoz hasonlóan vízkiszorítását tekintve a Fi­garó is a legnagyobb szovjet gyártmányú hajók közé tarto­zik. A 16 csomós sebességgel haladó hajó a trópusokon és az északi tengereken is hasz­nálható. Hasonló hajók készültek Le- < ningrádban Norvégia és az NSZK megrendelésére is. Ctrakelneb a vadállatok Messzeföldön híres a Voro­nyezsi Természetvédelmi Park. Az élő kincsekkel teli zöld „szigeten” sikeres te­nyésztőmunkát végeznek. Évente számtalan vadon élő — esetenként igen ritka — ál­latot telepítenek innen át. Az évek során kb. 3 ezer hódot szállítottak különböző köztár­saságok, területek parkjaiba. A napokban 130 szarvast és vaddisznót küldtek a Moszk­va környéki erdőkbe. Harminc szarvas a kalugai területre „utazott”. A természetvédelmi terület munkáját ebben az évben a moszkvai népgazdasági kiál­lításon is bemutatják. Átomgyorsítóval a rák ellen A rák elleni küzdelém leg­újabb „közkatonái” a magfi-' zikusok, s a legújabb fegyve­rek a dubnai egyesített mag­fizikai kutatóintézet részecsl- kegyorsítói. A dubnai szink- rociklotron és a moszkvai szinkrotron nagy energiájú protonjait eredményesen hasz­nálják a rákos daganatok el- roncsolására, miután beható munkával kidolgozták a pro* tonnyaláb pontos adagolásának és fókuszolásának módszerét. Az orvosi Célokra kivezetett protonnyaláb nem zavarja a fizikai kísérleteket, amelyek így a gyógyító kezeléssel egy- időben is végezhetők. í NÓGRÁD — 1973, augusztus 12., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents