Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

\ Rajt előtt hét héttel I\B-s röplahdacsapaíalnli í'el készülése Hamarosan befejeződik a nyári szünet, két hét múlva megkezdődik a küzdelem az NB Il-ben. Röplabdacsaoa- taink nem pihentek a nyáron, villámtornákon, találkozókon vettek részt, hogy átmentsék a formát. Mi újság NB-s röp­labdacsapatainknál, hogyan készültek az őszi fordulóra? KISTERENYE1 BÁNYÁSZ: A terenyei lányok nem pi­hentek a nyáron. Több tor­nán vettek részt, kupamecs- cseket játszottak. Sikeresen szerepelt az együttes az MNK II fordítójában — tovább­jutott, és a' III. fordulóban ok­tóber 17-ig kell lejátszani1 a BKV Előre elleni találkozót. Az NB I-es csapat terenyei szereplése igazi csemegének ígérkezik. Molnár László edző 12-es kerettel készül az ősz­re, a csapat tagjai jó formá­ban vannak, jó az utánpótlás­gárda is, heti három alkalom­mal edzenek. SBTC: A felkészülést au­gusztus 3-án kezdték meg a tarjáni lányok és az első ed­zésen szlovák edzővel dolgoz­tak. Heti három edzéssel ké­szül a csapat és augusztus 18 —20. között Zólyomban nem­zetközi villámtornán indul. Ez a mérkőzéssorozat várhatóan jól segíti majd a formába hozást. Az első találkozót ide­genben, a fővárosban kezdik a Stécé-lányok a Bp. Postás ellen. ST. ÖBLÖSÜVEGGYÁR: A tavaszi jó szereplést folytatni szeretnék , ősszel. Egész nyá­ron át edzettek, mindig ta­lálkoztak hetente egyszer. Most már hetente kétíiárom edzés van, hogy formába jöj­jön a csapat. A játékosállo­mányt illetően Félegyházi Pál úgy nyilatkozott, hogy nem történt változás — 12-es ke­rettel készül a csapat. Gondot okoz, hogy nem tudnak meg­felelő edzőpartnert találni. A cél: a bajnokságban továbbra is élvonalban maradni. Újság egyébként, hogy az öblösüveg­gyár csapata is sikerrel vette az MNK-akadályt és az Egyet­értés együttesében a III. for­dulóban ok is NB I-es együt­test fogadnák. ST. ZIM: Tizenkét játé­kossal készülnek a zománc­gyáriak és változatlanul gon­dot jelent Kőbán edzőnek a fiatalok beépítése a kezdő csa­patba. Az élvonalban szeret­nének maradni ősszel is a ZIM-esek. A bajnokság előtt két héttel több edzőmérkőzést játszanak. (T. A.) Asztal helyett a pályán! írtunk már arról, hogy a ságújfalui labdrúgócsapat meg­óvta a Piliny elleni mérkőzést, miután a játékvezető nem je­lent meg és a meccset az ifjúsági mérkőzésen is bíráskodó játékvezető vezette le. A szövetség a pályán elért döntetlen eredményt jóváhagyta azzal az indoklással, hogy a két csa­pat írásban megegyezett a játékvezető személyében. Ezt az írást azonban a ságújfalui sportkör elnöke — mint azt később a tárgyaláson is beismerte —, széttépte! A ságújfaluiaknak ez az egy pont a bajnokságba került és miután a szövetség döntésével nem értett egyet, úgy határoztak, leállnak. Nagyon furcsálljuk az ilyen fajta reagálást, annál is in­kább, mert Ságújfaüin jól összekovácsolódott az együttes, kö­zös örömök érték tavasszal a csapatot. A jó csapatszellemre jellemző volt, hogy az együttes tagjai társadalmi mun­kán vettek részt. Ha a csapat tagjai őszintén magukba néz­nek, tudniuk kell, hogy a szövetség döntése jogos, ahhoz nem fér kétség, örök igazság: úgy kell futballozni, hogy a bajnok­ság ne a zöld asztalnál, hanem a pályán dőljön el. így kellett volna a ságújfaluiaknak is. Még valamit nem. árt tudni: a sport a bajnoki pontokért is folyik, ám, az igazi győztes mégis az a csapat, melynek tagjai sportszeretetből kergetik a labdát, és sportszerűen el tudnak viselni egy döntést még ak­kor is, ha ez éppen őket sújtja. (Sz. F.) Nógrád megyeri tervek Már csak sporttörténet Volt egyszer egy szakosztály... Nézzük a képet, soroljuk a neveket. Salakpályaverseny 1959-ben, az SKSE-stadion- ban. Bodor Béla Nádújfaluból most hegesztő, házat épített, kisiparoskodik. Vadas István az SKSE I. osztályú sífutója. Fries Tamás beruházási elő­adó a kohászati üzemeknél. Lovász István katonai Iskolát végzett, Budapesten van. Máté Csaba mindennap rója a kö­röket, atléta a kohászoknál. Szelva István szerelő Pásztón, mint hírlik, ő is kisiparos. — És az edző Rikweisz Ká-' roly sportol-e? • — Nem. Esztergályos és sza­bad idejében festeget — vála­szol az egykori kerékpáros­edző, aki Fries Tamás társa­ságában emlékeket elevenít fel arról a szakosztályról, amelynek rövid élete ma már csak emlék, ha úgy tetszik, megyei sporttörténet. 1958: Megalakul az MHS- nél a kerékpáros-szakosztály. Az első versenyeken ott a / szövetség emblémája a meze­ken. 1961: A Honvédelmi Sport Szövetségtől az SBTC veszi át a szakosztályt. 1965: A legeredményesebb tarjáni versenyző, Fries Tamás, abbahagyja a versenyzést. Nyolc évet kerékpározott, ver­senyzett. 1968: Közgyűlésen mondják ki a szakosztály megszünteté­sét. Az év nyarán 21 kerék­párt leadnak a tarjáni kere­kesek. í „Nincs fehér folt Nógrád területén. Salgótarjánban au­gusztus 20-án az MHS kerék­párosai 3000 néző előtt, jól sikerült háztömb körüli ver­senyt rendeztek. Győzött Fries Tamás körelőnnyel, Máté és Szakái előtt” — írta a. Kerék­pár Sport című szövetségi lap 1958. augusztus 27-én. Ez volt a kezdet, az első verseny, amelyet aztán tíz év alatt több tíz követett. A szakosztály erősödött izmoso­dott és a tarjáni kerekesek ott voltak az országúti bajnoksá­gokon, salakpályaversenye­ken, küzdöttek a terepen és a látványos háztömb körüli viadalokon. Gyűjtötték a pon­tokat és a vezető kerékpár­egyesületek mögött szépen el­helyezkedtek a mezőny köze­pén, a derékhadban. Tíz biz­tos embere, versenyzője min­dig volt a szakosztálynak, ám előfordult olyan év, amikor 32-en voltak együtt és „két részletben” kellett az edzése­ket tartani, mert kevés volt a gép. Neveket sorolunk: Tóth László 1963 és 1964 között Salgótarjánban és Győr­Az SKSE-pálya salakján 1959-ben. Balról jobbra: Rikweisz Károly edző, Bodor, Vadas, Fries, Lovász, Máté, Szelva, Szakái Gyula szakosztályvezető-versenyző Nógrádmegyerben is van te­hetséges fiatal, csak foglalkoz­ni kellene a versenyzőkkel, s akkor lenne eredmény. Volt mór olyan labdarúgójuk a me- gyerieknek, aki a megyei ifi­csapatban űs játszott, és az SBTC-hez is elkerült. A'női röplabdacsapat eljutott már az országos spartakiáddöntőre. Érdemes lenne hát foglalkozni a fiatalokkal, akik pár éve, sajnos, gazda nélkül vannak, az egyesület nem tud részükre szakembert biztosítani. Most olyan tervekről kaptunk hírt, hogy a labdarúgók mellé ed­zőt szerződtetnének, aki első­sorban a fiatalokkal foglalkoz­na, ugyanakkor segítene a röp- labdázók felkészítésében, az atlétatehetségek felkutatásá­ban. tO kereset! lehető­séggel mosodai munkára férfi, vagy nő! dolgozókat felve­szünk. Nógrád megyei Patyolat Vállalat, Sal­gótarján, Rákóczi u. 2:7. flprö­hirdetés Dunakeszi hűtőház munkásszállás biz­tosításával felvesz állandóra és Idény­re: gyakorlott gép- kocslszerelőt, gép­szerelő lakatost, hegesztőt, betaní­tott gyümölcsfel­dolgozó áruterme­lőket, SZTK-ügy- lntézőt, gépírni tu­dó, érettségizett adminisztrátort. Jelentkezés: Duna­keszi, újtelep. JO KARBAN levő Skoda Octávia Super gépkocsi sürgősen el^, adó. Érdeklődni lehet Salgótarján, Pécskő utca 1. I. em. 8. alatt. _ A MATRAVEREBÉLY és Vidéke ÁFÉSZ a mátraverebélyi Zagyva étterembe szakképzett szakácsot keres azon­nali belépésre. Bére­zés: kollektív szerző­dés szerint. Jelentke­zés Írásban az ÁFÉSZ kereskedelmi vezető­jénél (Mátraverebély). MB 1000 Skoda, jó állapotban eladó, Tóth Cs. József, Dorogháza, Felszabadítók u. 105. ELADÓ azonnali beköltözésre 2 szobás, összkomfortos örökla­kás. Kemerovo krt. E/3., U. emelet. MINDEN káros szen­vedélytől mentes 59/170 cm, egészséges, fiata­los, független férfi ez­úton szeretne megis­merkedni házasság céljából, hasonló és saját lakással rendel­kező egyedülálló nő­vel, molettek és var­rónők előnyben. „Pi­ros muskátli jeligére 3078, Pf. 26.” GARÁZSBAN tartott, keveset futott, jó álla­potban levő CZ-s Sko­da 1000 MB eladó. Cím: Salgótarján, Pécskő u. 4. V. 2. Kanyó, Telefon: 17-92. BÜZAKALASZ Mg. Tsz. Tereske, gépész- technikust keres lega­lább 2 éves mezőgaz­dasági gyakorlattal. Jelentkezni lehet írás­ban a tsz elnökénél. KŐMŰVES kisiparos kisebb-nagyobb privát- munkát vállalna (tata­rozás, kőporozás). Cím: Salgótarján, Ilo­na u, 17, Irházi, ben a salakpályás vidéki ver­senyeken szerzett értékes he­lyezéseket. Bonivárt Ferertc az egyik országúti ifjúsági bajnokságon dobogós. Takács volt a nagy ellenfele, akit többször megvert. Sirkó Tibor többször ott volt az élmezőny­ben. Laczkó Péter bátorságát még mindig emlegetik. Egy fonyódi versenyen olyan sú­lyosan megsérült, hogy heli­kopter szállította Pestre, a Sportkórházba. Vojtarek Vin­ce, Gecse Ervin, Ottmár Já­nos —■"* megannyi lelkes fiatal —, akik szorgalmasan rótták a kilométereket. — Nem szerették, nem is­merték el, ezt a sportágat. N,em is tudtunk gyökeret verni. Az igazság az: költ­séges sport ez, áldozni kell a gépekre. Évente ’ 40—45 ezer forint volt a költségveté­sünk. Baj volt a szemlé­lettel is, mert hazajöttünk egy-egy versenyről, s akkor megkérdezte valaki: no,. há- nyadikok lettetek? Soroltam: 18, 25, 43... Legyintett az illető és megkérdezte: csak ennyire tellett, ezért kár volt elmenni. Hányszor magya­ráztam, hogy egy 18. .hely nagyon jó egy 70 fős, vagy akár százon felüli mezőny­ben. Hiáha. Máskor azt mondtam: gyere, próbáld meg te,. hajtsd le azt a 130 kilométert, méglátjuk kibí­rod-e? Egyszóval, nem na­gyon törődtek velünk — mond­ja Rikweisz Károly, amikor az emlékeket, kutatjuk. Állt még a régi városközpont a ház­tömb körüli versenyek idején. Emberek a járdán, kerekesek az úton! Az NB I-es meccsek szünetében salakversenyek a stadionban. És egy név, Fries Tamás neve, aki ha nem hagy­ja abba, nagy veresenyző le­hetett volna. De abbahagyta... — Beiratkoztam az egyetem­re Miskolcra, és öt év után mérnöki diplomát szereztem. — Mikor kezdtél kerekezni? — Tizenöt éves voltam, sa­ját kerékpáromon. Ezután 1957-től 1965-ig, 8 évig verse­nyeztem. lettem, megelőztem a két Dé­vait, Mészárost, Jurigát és Keserűt — sorolja a 31 éves mérnpk, az egykori! kerékpá­ros, A verseny rajtszámát, a 22-esJ számot még mindig ős­zi. A dossziékban ott van a szövetség szerény, alkalmi ki­adványa, havonkénti értesítő­je. Fényképek, érmek. Most már csak emlék valamennyi arról, hogy volt egyszer egy szakosztály. — Megszámoltad-e, hány ki­lométert kerkeztél nyolc év alatt? Az új szabályokról Mit mond a játékvezető bizottság elnöke? Nagy a készülődés a megyei kézilabdacsapatoknál, vasár­nap már megkezdődik a baj­nokság. Rajtra készen állnak a játékvezetők, akik 23-an vannak, s közülük 3-an NB-s csapatok találkozóit is vezetik. Bánáti Gyula I. osztályú já­tékvezetővel beszélgettünk, aki a megyei kézilabcki-szövetség játékvezető bizottságának el­nöke. — Hogy sikerült a közel­múltban megrendezett játék­vezetői továbbképzés? ' — A képzés egész napos volt és azon Márki László nemzet­közi játékvezető volt jelen. A megyei keretben szereplő já­tékvezetők közül 15-en jelen­tek meg, sajnos, többen távol­maradtak, pedig sok érdekes­ség hangzott el a szabályokról. — Ezek közül szeretnénk néhányat hallani. — Korlátozták például a ka­pus mozgását. Sem labdával, sem anélkül nem lépheti át a középvonalat. Az új játéksza­bályokban a kapus büntetődo­bást sem végezhet! Újság az is, hogy passzív játékért ezu­tán csak szabaddobást lehet ítélni. A játékost a passzív já­ték ismétlődése esetén sem le­het kiállítani. • / — Részletesen hol tájéko­zódhatnak a játékosok az új szabályokról? — A Kézilabdázás 6. szá­mában már elkezdték az új já­tékszabályok alkalmazásának magyarázatát, éppen az egysé­ges értelmezés érdekében. Nem árt, ha ezt a játékvezetők, a szakvezetők és a játékosok is figyelemmel kísérik, elolvas­sák. — A rajt előtt mire hívná fel a játékvezetők figyelmét? — Arra például, hogy min­den esetben ellenőrizzék a jegyzőkönyvek pontos kitölté­sét. A jegyzőkönyvet akkor is ki kell tölteni, ha elmarad a találkozó. A .mérkőzés után azonnal küldjék á szövetség címére a jegyzőkönyvet. Itt jegyzem meg, hogy megjelent a kézilabdázás új szabályköny­ve. Fontos még most a rajt előtt, hogy a mérkőzéseket karszala­gos rendezők — 6—12 ember­ről van szó — hiányában nem szabad levezetni — mondta a játékvezető bizottság elnöke. (Sz) Országos terepverseny 1965-ben. Fries Tamás edzőjével. A versenyen 7. lett! — Legjobb eredményed? — Salakon 4000 m-es egyéni üldözőben és az 1000 m-es ál- iórajtos futamban országos vidékbajnok lettem és helye­zéseket szereztem, mint ifista, országos bajnokságokon is. — Sok veresenyen indul­tál?) — Elég sok versenyen, ugyanakkor mégsem elegen­dőn. — A pestiek előnyben vol­tak? — Igen. Mert nem tudtam minden versenyre elmenni. — A legkedvesebb emléked? — Az 1965-ös nagy szlovákiai körverseny, amikor 3 napon át több mint 400 km-t hajtot­tunk. Az 56-os mezőnyben 33. — Egyszer igen. Megközelí­tően százezer kilométert! — Hűtlen lettél a kerékpár­hoz. — Igen, mert cseréltem. Mo­torozok. — Melyik gépet szereted jobban? ' — Négy év alatt nem jár­tam annyi helyen motorkerék­párral, mint amikor kerékpá­rom volt. Akkor ■ az ország minden tájára eljutottam. Ol­csó közlekedési eszköz a ke­rékpár és sokkal1 erkölcsösebb, mint az autóstop. Nem beszél­ve az egészségről. Ez a véle­ményem — mondja Fnics Ta­más és kérésemre füttyent egyet. A tarjáni kerekesek füttyjelét hallom. Nem tudom ismételni. A füttyöt csak a volt kerékpárosok ismerik. Szokjcs László NÓGRÁD - 1973. augusztus 9., csütörtök / (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents