Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

Antennák a hegy tetején Keresztesi pillanatok 'Egy fehér folttai kevesebb a könyvterjesztésben Nagy itt az átmenő forga­lom — így mondják a helybe­liek. Már kora reggel megin­dulnak a gépkocsik kifelé, bújnak az emberek a hőség elől. Vannak olyanok is. akik csak; idáig jönnek, az utóbbi időben nagyon sok hétvégi ház épült a község környékén. Mátrakeresztes — a Mátra egyik bejárata. Bőven jutott még ide is a Mátra dombjai­ból, mélyzöld erdőiből. Vagy inkább itt kezdődik a termé­szet építkezése, hogy aztán ezer méter felett teljesedjék ki. — Sokan haragszunk mi a hegyekre, a dombokra, be­szorul a falu a völgybe, nem tudunk terjeszkedni — pana­szolta egy idős ember. I A fa mesterei — Király József, Holtner Ferenc, Erdélyi József számí­tanak az alapítóknak. ök kezdtek farigcsálni még a hú­szas évek elején, aztán vitték a portékát a vásárba, a piacra. Úgy 1938 táján már az egész falu faragta a fakanalakat. De nem ám úgy, mint ma — hanem kézzel. Naponta öt­ven—hatvan fakanalat tudtunk elkészíteni. Most meg, már hogy a gép is besegít átlagban 250-et is kidobunk egy nap. Mint ismeretes, a lakás- és üdü­lőtelek, illetve -ingatlan tulajdon­jogi kérdésében állami rendelke­zések jelentek meg. Ezeknek a rendelkezéseknek azóta több ma­gyarázata, ismertetése látott nap­világot. Van azonban néhány olyan nyitott rész, amely még so­kak' előtt nem világos, így az, bogy lehet-e valakinek ugyanab­ban a községben (városban) lakó­telke és üdülőtelke. Az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának egyes kér­déseiről szóló jogszabályok nem zárják ki annak lehetőségét, hogy egy személynek vagy egy család­nak ugyanazon településen belül legyen egy lakótelke (lakása) és üdülőtelke (üdülője). E Jogszabályok értelmezéséről szóló 41/1972 EVM—IM számú köz­lemény 24.' pontja szerint a sze­mélynek, illetőleg a családnak egy-egy beépítetlen lakó- és üdü­lőtelke más-más rendeltetésű (la­kó, üdülő), illetőleg vegyes építésű övezetben egy település területén belül is lehet. Azt azonban, hogy ezek hol lehetnek, a település Így mesél a fakanálkészítés­ről Holtner Barna bácsi, aki immár nyolcvan éve él itt, a Mátra tövében. Ám a reggel­től estig tartó munka miatt, csak nagy ritkán jut ki a he­gyekbe egy kis pihenésre. Fia, Holtner Sándor szintén elfoglalt ember, ö már szalag- fűrész segítségével készíti a fakanalakat, a szórakozásra, kikapcsolódásra azonban még­sem jut ideje. — Én a Mátrát? Tudja, minden évben csak akkor lá­tom közelről, ha kimegyünk a telekre lekaszálni a takar­mányt. Fönt a csúcson, ta­lán tíz éve is van, hogy vol­tam. A tv-t elnézem, nem mondom, de sokszor nagyon rossz a vétel, mert a hegyek beárnyékolnak. Nézzen csak fel oda a ház mögötti hegy tetejére! Televan tv-antenná- val. Sokszor még így is él­vezhetetlen az adás. Használt bútort is elfogadunk...! A fiatalok már nem szí­vesen csinálják apáik mes­terségét. Inkább eljárnak dol­gozni a faluból. A hétvégeket azonban itthon töltik. Hogyan? — Nevleg van egy klubkönyv­tárunk, meg egy művelődési házunk is. A klub azonban teljesen üres,- sem székek, sem asztalok, csupán néhány is­(község) rendezési tervének meg­felelő területfelhasználásl kate­gória határozza meg. A közlemény 34. pontja szerint a mértéket meg nem haladó üdülő- tulajdona a személynek, illetőleg a családnak uagynabban a városban (községben) is lehet, amelyben a személy, illetőleg a család állandó lakóhelye van. Azonban az állan­dó lakástulajdon (telek) és az üdülőtulajdon (telek) ugyanabban az építési övezetben nem lehet. Akiket ez a kérdés foglalkoztat, azoknak azt kell előbb tisztázni, hogy a lakás és az üdülő milyen építési övezetben van. Abban az esetben, ha egy építési övezetben van a két ingatlan, akkor való igaz, hogy abban a községben (városban), ahol valakinek állandó lakásingatlana van, nem lehet ví- kendtelke, vagy víkendháza. Ha pedig nem egy építési övezetben van a két ingatlan, vagy pedig úgynevezett vegyes építési öve­zetben van mindkettő, akkor lehet ugyanabban a községben (város­ban) lakótelek és az üdülőtelek. Or. M. i. kolapad áll a fiatalok rendel­kezésére. Ígéreteket már kaptunk: szépeket, gyönyörű­eket, de berendezést még nem. Pedig a használt bútort is szí­vesen fogadnánk. Mert azért, hogy ez csak egy falu, itt is élnek szórakozni, művelődni vágyó fiatalok. Méghozzá lel­kesek. Mert ha valamit el­kezdenek velük, azt becsület­tel végigcsinálják. Az időseb­bekről mér nem mondhatom ugyanezt. Reggeltől késő es­tig dolgoznak; nem is tudják, hogy milyen gyönyörű helyen laknak — mondja Mozsár Sán- dorné, a keresztesi művelődé­si élet szervezője, irányítója. A fiatalokban is sok hiba van... Ez a véleménye Varga Arankának, aki Salgótarján­ban sütőipari tanuló. Pana­szolja, hogy mozi sincs, mert beszüntették a gyér látogatott­ság miatt, presszó szintén nincs. így csak a kocsma ma­rad. Mozsár Sándornéról el­mondja, hogy rfegyon lelkes asszony és imádja a fiatalokat. Ha valamit elkezd, az nem marad befejezetlenül. A falu lakói még most is gyakran emlegetik a Menyasszonytánc című színdarabot, amélyet a helybeli fiatalok adtak elő. A fiatalok széthúzása miatt azonban csak nagy ritkán ke-* rül sor ilyen rendezvényekre. Egy éve elment... Mármint a falu orvosa. A község lakóinak nagy bánatá­ra. A lelkünkre kötötték, hogy írjuk meg ezt a tarthatatlan állapotot. Megírjuk. Mert Va­lóban visszás dolog az, hogy egy 680 lakót számláló község­ben csak hébe-hóba fordul meg orvos. Egy-egy súlyos be­teg akár meg is halhat ' itt — mondja Mozsárné. Mert sokszor Pásztora kell menni, hogy megfelelő kezelésben ré­szesítsék a beteget. Amikor Mátrakeresztesre látogattunk, azzal a céllal tet­tük azt, hogy írjunk — e gyö­nyörű' földrajzi fekvésű köz­ségről, hogy bemutassuk a Mátra közelségének előnyeit, örömeit. Ehelyett gondokkal és problémákkal találkoztunk. Munkában megfáradt embe­rekkel, vajúdó kulturális élet­tel, civakodó fiatalokkal. Akik a Mátra közelségét csak az átmenő forgalmon, meg a hét­végeken ideruccanó turistá­kon keresztül érzékelik. — vékiss — Jó, ha tud/uk Ugyanabban a községben (városban) lehet-e valakinek egy lakótelke és egy üdülőtelke? Három és fél éve, amikor az állomás melletti könyvpavi­lont lebontották. Nyerges Já- nosné könyvterjesztőnek az öblösüveggyárat ajánlotta a főnöke: — Több mint két és fél ezer dolgozója van, és a könyvterjesztés szempontjából „fehér folt”. Itt még nem sike­rült senkinek jó forgalmat, vevőkört kialakítani. „KÖNYVKÓSTOLÓ” KELLENE A kezdeti- idő nagyon nehéz volt. Hónapokig néhány száz forint bevételt hozott csak a munka. Az tidei hónapok szám­adatait nézegetjük: 21 ezer fo­rint a legalacsonyabb, 37 ezer a legmagasabb összeg, amit egyhavi! forgalomként felje­gyezhetett. Ez tízszerese az in­dulás hóhap jaii eredményei­nek. Az üzemi ebédlő előtti lép­csőforduló Nyerges Jánosné székhelye. Tizenkét órától há­romig, a szabad szombat kivé­telével mindennap itt talál­ható. y / ■ / Az árusítópuilt minden négy­zetcentimétere beborítva köny­vekkel, a nyitott falipolc két rekesze is kirakatként szolgál. De csak az ebédidő óráira! Ekkor lehet megnézni, megérkezett-e a megrendelt sorozat újabb kötete? Mit le­bet még mellette vásárolni, hogy ne legyen túl magas a havi törlesztés összege, milyen ajándékkal lepheti meg a könyvbarát a családot. Kevés minderre az ebéd utáni idő. De a teljes képhez hozzátarto­zik az is, hogy csak a dolgo­zók egynegyede ebédel itt. Egy kis pavilon kellene, bezárható üveges szekrényekkel, mert nemcsak a dolgozóknak okoz nehézséget ez az állapot, de felesleges pluszmunkát ró az eladóra is, nehezíti a kiszolgá­lást, hogy minden félretett könyvért fel kell túrni a pult alatti pdlcokat, kirakni, berak­ni a könyveket naponta, És ee nem használ a kényes könyveknek sem! „Kinőtte ma gát” ez az árusítópult. A MŰVÉSZET: ELEGET TENNI A MEGRENDELÉSEKNEK — Nem készültem könyv- terjesztőnek, de a megtanult szakmámban, a fodrászmes­terségben sem dolgozhattam. Tulajdonképpen egészen az utóbbi négy évig betegápoló voltam: idős szüléimét, majd beteg férjemet ápoltam. Ami­kor egyedül maradtam, gon­doskodnom kellett valamilyen munkáról. A könyvterjesztés, ha komolyan veszi az ember, hivatás. A készből adni; nem művészet. de felkutatni az igényeket, eleget tenni a meg­rendeléseknek, az már inkább. Nem szeretnék terhes, erősza­kos eladó lenni; mindenkinek tisztelem a gondjait, zsebét, igényeit egyaránt. Becsülöm azokat a könyvbarátokat is, akiknek majd a szívük hasad meg egy könyvért, dg más, nagyobb jellegű beruházás miatt egyelőre le tudnak mon­dani a könyvről. Amikor lehet, segítek az anyagi aka­dályokon : 'egy-egy „törzsven­dégemnek” biztosítok egy kis csúszást a fizetésnél. A kész­pénzforgalmam viszonylag ke­vés, legtöbben inkább felirat­koznak részletfizetőnek. Ez érthető is, hiszen sokan az én segítségemmel most állítják össze a könyvtárukat, tőlem szerzik be a család többi tag­ját érdeklő könyveket is. Az ebédlő már kiürült. Nem­sokára el lehet kezdeni a visz- szapakolás bonyolult művele­tét: elérhető helyre kerüljenek azok a könyvek, melyeket hol­nap levisz a műhelyekbe. Mert néhány napig betegeskedett, és már sokan várják a kívánt köteteket, a sorozatok új da­rabjait. Igen, ez a könyvter­jesztés még nehezebb, fizikai munkával felérő oldala: be­rakni; a táskába a könyveket és bejárni velük a gyárat. A kemencéknél a hőséggel, az udvaron a rossz idővel is da­- colni, mert a kabát helyett is inkább néhány könyvet tesz be a táskákba. LEXIKONOK, AUTÓS­KÖNYVEK, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALBUMOK, MESÉK — A felelősség miatt komoly idegmunka is a könyvterjesz­tés. Nem mindenkiből lesz törzsgárdatag, nekem is vol­tak problémáim a vándorma­darakkal. Kint, a műhelyek­ben nincs mindig lehetőség az adminisztráció elvégzésére. Ha lemarad a személyigazol- vány-szám, nehéz „behajtani” a követelésemet. De azért kia­lakult a biztos vevőköröm. Jó érzés, ha az utcán valamelyik vevőm kisgyereke „leszólít”: Ugye, te vagy a Rózsika néni. akii küldi nekem a könyveket? Egy fiatalember, akii először egykét krimit keresett, nem­rég kellemes meglepetést oko­zott, azt kérdezte: Rózsika né­ni, meg tudná-e szerezni ne­kem azt a görög mitológiáról szóló könyvet?... Huszonnyolc előfizetőm van az Üj Magyar Lexikonra, sokan vettek már Filmlexikont, • a Hét évszázad legszebb versei, a Móricz-soro- zat is kelendő. Emellett az autós szakkönyvek, szakácskönyvek, a gyermekgondozásról szóló kötetek és az ifjúsági irodalom és keresettek. A saját könyvtá­ram gyarapítására évente kö­rülbelül kétezer forintot szá­nok. Most még ugyan alig van időm az olvasásra, de majd öregségemre jók lesznek... ötvenhárom éves, filigrán termetű. Televan energiával, hajnalban berobog a délelőttö­sökhöz, déltől árul a pultnál, utána még felpakol a délutá- nosoknak is. A könyvhét al­kalmából a jó mukáért kitün­tetést kapott. Az igazi juta­lom az lenne, ha teljesedne a legnagyobb vágya: egy kis pa­vilon a portától nem messze, ahol mindenki elérné. Azt hi­szem, ez nemcsak a Könyvter­jesztő Vállalat érdeke és az övé, de az üzem dolgozóié is. G. Kiss Magdolna Második kiadásban Lenin válogatott művei Második kiadásban megje­lent Lenin válogatott művei I—III. kötete. A háromkötetes mű első kötetében az 1897. ja­nuárjától 1917-ig, második kötetében az 1917. januárjá­tól 1918. júniusáig, harmadik kötetében pedig az 1918. jú­niusától 1923. márciusáig írott művek találhatók. Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a Négyszem­közt a chilei forradalomról cí­mű, érdekes, időszerű mun­ka. Eduardo Labarca újságíró huszonhét órás kötetlen be­szélgetése Luis Corvalánnal, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárával. Csongrádi nyár Tisza-parti városunk, Csong- rád, évek óta gazdag nyári prog,' rammal hívja fel magára a fii­gyeimet. Az idén augusztus 11- től augusztus 20-ig tartó tíz­napos eseménysorozatra vár­ják a környékbeli városok és falvak lakóit, az ország más vidékein élő egykori csongrá­diakat, a pihenést, a Tisza- és a Körös-parti strandokon fel­üdülést kereső turistákat. I PÓKHÁLÓ j | (21.) I t írta: Gaigóczi Erzsébei £ Az ellenőr felegyenesedik. — Egy székkel több van — közli tárgyilagosan. Géza ráordít: — Vigye ki! Az ellenőr sértődötten, szék nélkül távozik. Mi ő, cseléd? Géza a csukott ajtón ke­resztül kikiált: — Pista bácsi! Az öreg abban a pillanatban az irodában van — talán hall­gatózott az ajtó előtt. Géza pénzt nyom a marká­ba.-----Hozzon egy üveg pálin­kát! De siessen! • Visszaül az íróasztalához, bámul maga elé. • Selyem Zsiga lép az irodá­ba. Udvarias, szerény. — A Területi Szövetség nem helyesli az elbocsátásomat. Itt a levelük. Géza nem nyúl a levélért. Töprengve nézi Zsigát. Végül elszánja magát. * — Intézd el, hogy állítsák te ezt a vizsgálatot. — Hogy tudnám én ezt el­intézni? — kérdezi Zsiga ri­adtan. — Gondolom, Csegei elvtár­son keresztül. Zsiga nem ért semmit. így aztán nem is hisz abban, hogy el tudja intézni. — Ez a feltétel? — kérdezi csalódottan. — Ez — feleli Géza komo­ran. Zsiga csalódottan zsebre gyűri a levelet. Csorvás irodájában Müllert kérik a telefonhoz. Pista bá­csi most ad be két üveg har­matos sört. A kupakok már meg vannak rajtuk lazítva. Csorvás átveszi a sört, Mül­ler pedig fontossága tudatá­ban veszi fel a telefont. — Igen, én' vagyok, Csegei elvtárs ... Nem, még nem ta­láltunk semmit. Eddig még minden • rendben van... — Hirtelen csalódottá válik az arca. — Gondolja, Csegei elv­társ?... Hagyjuk abba? De- hát még nem végeztünk!... Hát... ha ez az utasítás...— Visszateszi a kagylót, bután néz maga elé. — Mi van? — bámul rá ri­adtan Csorvás, mert ért min­dent. Müller odamegy az íróasz­talhoz, félrelöki az iratokat, s az' egyik sarokból, amely tele van üres sörösüveggel, előve­szi hatalmas diplomatatáská­ját, s pakolni kezdi a holmi­ját., — Ügy látszik, a Niklai mögött is áll valaki... — Csó­válja a fejét. — Az isten se ismeri ki itt magát! Csorvás — kezében a két sörösüveg — meg van ijedve. Nem vetette-e el nagyon a sulykot Niklai ellen? Sápad­tan nyújtja az egyik üveget: — Ezt most már igyuk meg... Az ellenőrök a téesz legkü­lönbözőbb területein abba­hagyják a munkát. Beszállnak az autókba. Az autókaraván elindul a város felé. A parasztok éppoly értetle­nül bámulják, mint amikor megjelentek. Géza a kertjükben levő lu­gasban érett fürtöket válogat egy kis kosárba, amit Kati tart boldogan a kezében. Köz­ben magyarázza, hogy me­lyik szőlőnek mi a neve, s milyen a zamata. A két gye­rek olyan ritkán van együtt az apjával, hogy mint a szi­vacs, issza minden szavát. Selyem Zsiga jelenik meg a lugas bejáratánál, arcán in­kább zavart, mint megköny- nyebbült mosoly. — Elintéztem, Géza. 4 NQGRÄD - 1973. augusztus 9« csütörtök Géza a tele kosárral elkül­di a gyerekeket. — Menjetek anyukához —, s fürkészve né­zi Zsigát. — Hogyan sikerült? Zsiga tanácstalanul meg­vonja a vállát. — Őszintén szólva, magam sem tudom. Szóltam Csegei elvtársnak, s ő megígérte, hogy beszél az elvtársakkal. Géza hosszan nézi az agro- nómust. — Nem vagy te őszinte hoz­zám, Zsiga. — Mondtam, hogy én sem értem — Zsiga megbántódva magyarázkodik. — Régi ba­rátság fűz Csegeihez. Húsz évvel ezelőtt együtt kezdtük a mozgalmi munkát, s ez so­kat jelent. De... — tanács­talanul megvonja a vállát — ennyit nem. — Jó — mondja Géza rossz­kedvűen. — Holnap hajnalban felveszed a' munkát. Kimész a halastóhoz. — Mi ez? — mosolyog Zsi­ga zavartan — próbára akarsz tenni? — Ugyan. Nem vagyunk gyerekek. Géza éjjel kettőkor felkel a felesége mellől. Nem gyújt villanyt, óvatosan kitapogató­zik a konyhába. Mosdóvizét készít a gázra, a kredencből előveszi a borotválkozókészü­léket, s a mindig ott álló üvegből — rövid habozá? után — tölt magának egy csosza pálinkát. Félmeztelenül leül á konyhaasztalhoz, s borotvál­kozni kezd. Nemsokára a felesége jön a konyhába, hálóingben, de nem támolyogva az álmosságtól, mint máskor. Az egész asz- szony lappangó figyelem. — Hány óra? — Kettő. — Hová mész? — Ellenőrzőm a halastót. Tudod, a múltkor is baj volt vele. — Főzzek kávét? — Ugyan, minek vesződnél vele. Jó nekem a pálinka is. Az asszony a gáztűzhelyre készíti a kávét, a kredenc- r.sk dől, s kutatva nézi a fér­jét. ( — Hazajössz reggelizni? — Nem tudom. Igyekszem. — Olyan sovány vagy már, mint a gebe. Meg lehet szá­molni a bordádat. — Ez a hét még nehéz lesz — mondja Géza szórakozottan —. aztán egy kicsit fellélegez­hetünk. — Rajtakapottan rá­mosolyog az asszonyra, de An­na nem viszonozza a moso­lyát. Ez egy pillanatra feltű­nik Gézának, aztán nem tö­rődik vele. Öltözködni kezd. Éjszaka van. Géza a téesz- iroda udvarán leállítja a mo­tort, körülnéz, nem látja-e vé­letlenül valaki, s elindul a bölcsőde felé. Óvatosan kopog az egyik ablakon. Odabent nem gyul­lad fény, de kinyílik egy aj­tó, s a hálóinges Zsuzsa be­engedi Gézát. Géza nem viszonozza a lány ölelését, iáll az ajtóban. — Mindent elrontottál, Zsu­zsa. Nem lett volna szabad ki­jönnöd a faluba. A lány arcáról eltűnik a mosoly. — Nem jöhetek többet hoz­zád — mondja Géza komo­ran. — Nekem itthon minden lépésemre vigyázni kell. Dermedt csend után mond­ja a lány: — Dehát... te is szóltál... Azt mondták: a te kedvedért intézik el. — Becsaptak — mondta Géza utálattal. — Csaléteknek akartak felhasználni. Gondol­ták: jó támadási felület le­szel nekem. A lány nem tud mit mon­dani. — Nem érted? Nem isme­red a falut, Zsuzsa. Egy há­zasságtörő férfit... család­apát kivet magából ez a kö­zösség. Nem kell neki... el­nöknek pláne nem. — Nem szeretsz? — kérde­zi reménykedve a lány. — De szeretlek. De nem ha­gyom el a feleségemet. — Miért? Géza majdnem goromba. S — A kezdet kezdetén meg­mondtam: ha férjhez akarsz menni, ne velem kezdj! — Jókor mondtad meg! Amikor már szerettelek! Tehetetlenül hallgatnak. Zsuzsa halálravált arccal néz a férfira. — Most mi lesz? Géza elindul az ajtó felé — árián mégsem bír így elmen­ni, visszarohan, s a karjaiba kapja a lányt. v (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents