Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-08 / 184. szám
„Dz a bajom, hogy türelmetlen vagyok” Hárman Tkincs nyomában Akinek mostanság lenne kedve benézni az ecsegi művelődési központba, ugyancsak nagy munkát, és zárt ajtókat talál. A helyi tanács ugyanis rendbe hozatja a kultúrház előtti járdát és teret, a napokban az építők már megkezdték a betonozást. Hamarosan be is fejezik a munkát, így az esős őszi idő beköszöntésekor nem kell már kerülgetni a tócsákat, bokáig sárban járni a művelődési központba menet. — k — — Ügy húsz évvel ezelőtt még szerencsés községnek számítottunk, most azonban szerencsétlen helyzetben vagyunk. Hogy miért? Mert' nekünk már nagyon régóta van művelődési házunk. Még 1930- ban, a járásban szinte az elsők között építették. Természetesen a kapui csak a fel- szabadulás után nyíltak meg az egyszerű /emberek előtt. Más falvak, községek lakói nagyon irigyelték tőlünk ezt az örökséget. Akkor mi is szerencséseknek tartottuk magunkat — meséli Almási Jánosáé, az Ecsegi községi közös Tanács elnökasszonya. S hogyan lesznek ez elsőkből hátraszorítottak? Egyszerűen objektív okok miatt. Múltak az évek, s az idő nagyon kikezdte a művelődési házat is. Rongálódott az épület, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy építészetileg is korszerűtlenné, elavulttá vált. Mert nincsenek benne — a mai, korszerű művelődéshez alapvetően szükséges — klubszobák, s így kevés lehetőség nyílik a kiscsoportos foglalkozásokra. A falu tehát kinőtte ezt a művelődési házat, s azért nevezik magukat szerencsétlen helyzetben levőknek, mert nincs pénz a felújításra, vagy esetleg egy új épület felhúzására. — Körzeti központ vagyunk, nemcsak közigazgatásilag, de a kulturális életet tekintve is. Sok módszertani és gyakorlati tanácsot kell, hogy adjunk a társközségek — Csécse, Ko- zárd — művelődési intézményeinek. Fura egy helyzet; mert a csecsei művelődési ház sokkal modernebb, szebb, mint a mienk — mondja az elnökasszony. Ecsegen sokáig tiszteletdíjas igazgatók irányították a művelődési házat. A körzetesítés után vált csak lehetővé, hogy függetlenített igazgatót nevezzenek ki. — Ecsegen ugyancsak érvényesül a nőpolitikái határozat! — jegyeztük meg tréfásan. A tanácsra érve ugyanis az elnököt kerestük, s helyette elnökasszonyt találtunk. A művelődési házban hasonlóan jártunk; kérdezősködtünk az igazgató felől, s közben megjelent az igazgatónő. Az igazság az, hogy Vajda Gabriellát, aki most húszéves, inkább az igazgató kislány név illetné meg. Végigvezet a művelődési házon. Az ifjúsági klub barátságosan berendezett, játékokkal tv-vei, rádióval felszerelt telem. 71 KISZ-tag összejöveteleinek színhelye — főleg hétvégeken. — Nemsokára könyvraktár lesz belőle — tájékoztat Gabi. — Az új KISZ-klubot pedig a most épülő pártszékházban rendezik majd be. Megyünk tovább a nagyterembe, amely 120—150 ember befogadására alkalmas. De — Gabi szerint — voltak már kétszázan is egy-egy jó színházi előadáson. — A Déryné Színház ritkán jár ide, inkább olcsóbb társulatokat fogadunk. Ezek ORI-engedéllyel rendelkeznek, de nem ORI-programon belül lépnek fel. Eddig még mindig csak nagyon lelkes, jól felkészült csoportokkal találkoztunk. Nézem ezt a kislányt, amint kalauzol, tájékoztat, és azon gondolkozom; vajon előny-e vagy hátrány a fiatalsága ebben a pozícióban? — A fiatalokat jól ismerem, hiszen köztük nőttem fel. Ezen a téren tehát nincsenek problémáim. Jó a kapcsolat a KISZ és a művelődési ház között, mert én vagyok a KISZ-tit- kár is — mondja nevetve. Az idősebbekkel való foglalkozás már a nehezebb témák közé tartozik, ök ugyanis ritkán mozdulnak ki a maguk által épített kis világukból. Itt is sok problémát jelentenek az eljáró dolgozók. Azért alkalmanként sikerül őket becsalogatni a házba; a Röpülj páva körnek sok idősebb tagja van, az ismeretterjesztő előadásokra is — ha érdekes a téma — összejön 50— 60 ember. Aztán itt vannak a cigányok. Mintegy háromszázan. Nemrégiben alakult a több mint húsz tagból álló cigányegyüttes, nagyon lelkes gárdával. Igaz, még csak tapogatóznak, keresik az utat, de a segítség már jelentkezett Székely István, a megyeri cigányegyüttes vezetőjének személyében. Magára hagyatva, vagy közösen; fontos kérdés ez Vajda Gabriella számára. A segítségről, támogatásról csupa jót tud mondani. A pedagógusok aktívan kapcsolódnak be a kulturális életbe, a helyi tsz pedig anyagi támogatást is ad. Évente ötezer forintot. Jól jön ez az évi költségvetéshez, amely hetvenezer forint; harmincezer állami támogatás és negyvenezer forint saját bevétel teszi ki ezt az összeget. — Szóval mennének itt a dolgok, és remélem, hogy egykét év múlva már konkrét eredményeket is fel tudok mutatni. Csak az a bajom, hogy nagyon türelmetlen vagyok. Szeretném, ha egyszerre, minden jól menne. Ügy gondoljuk, hogy ez egyáltalán nem baj; hisz’ a lelkesedés sok nehézségen átsegíti az emberi. — vékiss — I PÓKHÁLÓ \ (20.) i írta: Galgóczi Erzsébet \ — Nekünk azt parancsolták — kezdi az egyik. — Itt én parancsolok! — kiáltja Géza. — Amíg én vagyok az elnök, addig én parancsolok! Az emberek leteszik a lapátokat. zsákokat, s egyenként kiballagnak az ajtón. Utolsónak Géza indul. Az egyik ellenőr közönyösen utánaszól: > — Majd veszünk fel segédmunkásokat. — A téesz pénzén — teszi hozzá a másik. Zsuppánt a szerelőműhely ben találja. Félrevonja. NÓGRÁD — 1973. augusztus 8., szerda — Nem megmondtam? — kérdezi. Zsuppán is alig bír a mér • gével. — Szét kellene verni a pofáját, aki ezt kitalálta. — És ez hetekig fog tartani — mondja Géza fáradtan. — Mi lesz ennek a vége? Az emberek már most is, úgy néznek rám, mintha leprát lehetne kapni tőlem. — Ezt nem lehet hagyni! — kiabál Zsuppán. — El kell menni a Pártközpontba, a Minisztertanácshoz, a Legfelsőbb Bíróságra .. . — Eredj — mondja Géza csüggedten. Tehetetlenül hallgatnak. Néhány nagy sikerű filmet láthat a közönség eaen a játékhéten. A balassagyarmati Madách Filmszínház augusztus 9—14-én játssza a West Side Story című világhírű amerikai filmmusicalt. Jacques Rivette filmjét, Az apácát augusztus 15-én mutatják be, három kitűnő színésznővel — Anna Karinával, Lisolette Pulverrel, Micheliné Presle-vei — a főszerepben. A sikerfilmek sorozatban augusztus 10—11-én, egy magyar bűnügyi filmvígjátékot láthat a közönség Az oroszlán ugrani készül címmel. A film főbb szerepeit olyan művészek játsszák, mint Ajtay Andor, Búj tor István, és Pso- ta Irén. A Zeppelin című angol film egyik léghajó titokzatos próbaútjáról szól, s augusztus 13—14-én kerül bemutatásra. , Vasárnapi matinén, augusztus 12-én a Fekete zászlók városa című jugoszláv — második világháborús — filmdrámát vetítik. A VIT-sorozat keretén belül az NDK-beli Susanne és Christián című filmet mutatják be, a több magyar filmben is szereplő Heidemarie Wenzel főszereplésében. A salgótarjáni November 7. Filmszínház augusztus 9—13-án a Betörés című francia—olasz kalandfilmet mutatja be nézőinek. A Hárman a kincs nyomában című szovjet kalandfilmet augusztus 14—15-én láthatják a feszített helyzeteket, izgalmas kalandokat kedvelők. A szombat délelőtti műsorban, augusztus 11-én, a fő műsorban játszott Betörés című francia—olasz kalandfilmet vetítik. A Tarján vendéglőben A veréb is madár című magyar fi lm vígjátékot augusztus léén mutatják be. A József Attila Megyei Művelődési Központban a VIT-sorozat keretén belül kerül közönség elé A tizedik VIT országában című kisfilm-összeállítás. A West Side Story című amerikai ’ filmmusicalt már sikerrel vetítették Salgótarjánban. Most Balassagyarmaton mutatják be, remélhetőleg itt is — mint a világon mindenütt — nagy sikerrel. Az érdekesen bonyolított történet mellett jól sikerült és rendkívül vonzó a film zenéje és koreográfiája. Robert Wise és Jerome Robbins alkotása jelenleg a legnagyobb látogatottságú filmek listáján a harmadik helyen szerepel. A Hárman a kincs nyomában című szovjet kalandfilm könnyed hangvételével méltán számíthat érdeklődésre. A történet a szovjethatalom kezdeti és válságos időszakában, 1918 tavaszán játszódik. A rendező a következőképpen vallott a film szereplőiről: „Innokentyij, filmünk hőse, művészlelkű kisfiú, ami vele történik, a maga módján fog fel, inkább az érzéseivel, mint az értelmével, de a lényeget mindig megérti. Ma- karral találkozva, aki a Cse- kához került egyszerű fiú, és a «MárkiK-val, aki még nemi tudja, hogyan érezzen a forradalom iránt, alakul Innokentyij jelleme”. A filmet — amelynek nagy erénye, hogy természetes, emberi hangon beszél a „nagy időkről” — valamennyi mozinézőnek ajánljuk megtekintésre. Az antik világ üvege A kölni kiállításhoz A kölni Wallraf—Richartz Múzeumban az épülőfélben levő római—germán múzeum a hatodik nemzetközi üveg- kongreszus alkalmából lenyűgözően szép kiállítást mutat be Az antik világ üvege címmel. A római—germán múzeum kinyitotta a kincseskamráját és a Rajnától a Földközi-tenger partvidékéig kiállította az üvegből készült ritkaságokat. A kiállítás annak a kézműiparnak a dicsérete, amely a legfinomabban adja vissza az egyes korszakok civilizációs és kulturális szintjét. A kezdetet a mükénéi korszakból származó fejdísz láncának derékszögű darabjai képviselik; az üvegművészet ugyanis a dórok Görögországba történt bevándorlása előtt, i. e. 1200-ban már ismert volt. Az 1. e. V. és VI. századból származnak a homokmag -edények, tehát homokmagon formált üvegek. A technika sokoldalúsága mind az antik, mind a római időben egészen a frankok korszakáig (VI. század) lenyűgöző. Vannak szabadon fúvott, formára fúvott és öntött darabok, olvasztott anyaggal festett, ill. árnyalt, színjátszó és homályos üvegek, aranyozott üvegek, borított üvegek, kígyóvonalú díszítés, főként azonban elragadóan szép, művészien csiszolt díszítések. A törékeny üveg közel egy évezredének történetét olvasni valóságos élvezet. A kiállításhoz még időben jelent meg a kölni római—germán múzeum első katalógusa az antik világ üvegéről. A bulgáriai Várna közeié-1 ben a búvárok nemrégen régi hajók temetőjére bukkantak. A régészek már több száz értékes anyagot hoztak innen felszínre. Többek között am- fórákra, horgonyok ólomból és fából készült részeire bukkantak. Nemsokára megkísérlik egy egész hajó kiemelését is. Nyilvánvaló, hogy a görögök, a rómaiak és a bizánciak vitorláshajói ide igyekeztek, az előzetes adatok szerint az i. e. IV. század és az i. sz. VI. század között fennállt nagy kikötő felé. Eddig még nem sikerült tisztázni, mi okozta, hogy ugyanazon a helyen olyan sok hajó pdsztult el. Az öbölből nemrégen televíziós közvetítést adtak. A műsorban a több mint ezer évvel ezelőtt elsüllyedt hajókat mutatták be. Géza hangosan ‘ gondolkodik. — És tudod miért? Mért én még mindig gyanús vagyok. Mért nem kezdtünk mi ’45- ben politizálni? Vagy legalább ’50-ben? Miért csak akkor kezdtünk politizálni, amikor pozícióba kerültünk? — Kifakad. — Ezek azt hiszik, az embernek választania kell: vagy a nép oldalán áll, vagy a hatalom oldalán. Mintha a kettőt együtt nem lehetne képviselni. Sőt! Ma már csak együtt lehet... Persze — teszi hozzá —, a hatalmat nem kell azonosítani „ a vidéki funkcionáriusokkal. Sajnos, ők azonosítják. — Kikről beszélsz? — csodálkozik Zsuppán. — Ha én azt tudnám! — mondja Géza csüggedten. — Ha szemtől szembe állnának velem! De kivel állok én szemben? Kivel? Hol ragadjam meg? Hogy tépjem le magamról ezeket a szálakat?... Hagyjam, hogy megfojtsanak?! Géza egyedül van az iro-( dájában. Az íróasztalon még mindig ott halmozódik a reggeli aláirnivaló. Többször a kezébe veszi őket, el akarja intézni — de szeme előtt ösz- szefolynak a betűk. Feladja a reménytelen küzdelmet, két öklére fekteti állát, s üres tekintettel mered maga elé. A külső irodába Zsuzsa lép be. — Bocsánat... Az elnök elvtársat hol találom? — Jobbra — mutatja Piroska, s jól megbámulja a nálánál idősebb, de szebb és elegánsabb nőt. Ahogy Zsuzsa eltűnik az ajtó mögött, izgatottan fordul Pista bácsihoz, aki szokott helyén, a kályha melletti lócán szundikál. — Látta, Pista bácsi? Ki ez? Zsuzsa meglátja, hogy Géza egyedül van, minden boldogságát ráereszti arcára. Géza nem akar hinni a szemének. Meg van bénulva. Zsuzsa lopva, gyorsan megpuszilja, s távolabb lép. — Jaj, de édes itt nálad! — lelkendezik. — Ez a skanzenbe való házacska ... Mellette ez a modern monstrum . . . Tudod, milyen jellemző rád? Az ősi értékek és a modern célok ötvözete... — Hogy kerülsz ide? — kérdezi Géza tompán. — Már el is intézték... Köszönöm, Géza. Tudtam, hogy szeretsz ... Géza nem ért semmit. Csak azt tudja, hogy innen Zsuzsának minél előbb el kell tűnnie. Feláll. — Nekem még ne haragudj ... Az ajtón benyit egy ellenőr, megtorpan. .— Bocsánat... Csak a leltári számokat... — de húzódna is vissza. Géza azonban túlzott előzékenységgel: — Tessék csak ... Az ellenőr bejön, s a kezében levő ív alapján nézegetni kezdi a bútorok fenekét. — Ne haragudj ... — mutat rá Géza — most rengeteg a munka. Majd. Zsuzsa nem veszi rossz néven, hogy felesleges. Kicsit halkabbra fogja hangját; — A bölcsődében kaptam szobát. A héten költözködöm. — S hivatalos hangon búcsúzik: Viszontlátásra. Géza most ért meg mindent. Még a nyaka is lángvörös, amikor becsukja Zsuzsa mögött az ajtót. Csak Sáli dermedtem (Folytatjuk)
