Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
Vigyázz, ha jön... Vigyázz, ha jön a vonat! — int a közismert sláger is az óvatosságra. A fénysorompók felszerelésével most már a világító jelzés is mutatja a veszélyt, a közeledő Vonatot, jobban felhívja valamennyiünk figyelmét az elővigyázatra. Örültünk a villogó lámpajelzésnek, így gyorsabbá vált átjutásunk is a síneken. Egyesek persze "azt hiszik — és mivel erre nem oktatta ki őket senki, hát hihetik is —, hogy azért vezették be a lámpás jelzést, meg a félsorompókat, hogy a gyalogosok átjussanak mel lette, és alatta, ne kelljen várakozni úgy, mint régen. Kedves gyalogos társaink! Ha már nem került ki tájékoztató tábla a sorompó mellé. így hívjuk fel figyelmét mi: ha a piros lámpajelzés váltja fel a zöldet, és a félsorompók le vannak engedve, még akkor is tilos átmenni a túloldalra, ha nem látni a vonatot! Talán érdemes lenne addig ezen gondolkodni, míg az első szerencsétlenség — esetleg halál— be nem következik. S ha már megkezdődött a gyorshajtók radarfényképezése, hadd adjunk közre mi is egy képet a szabálytalankodókról. — kulcsár — Ki lesz a Újra megjelentek Salgótarjánban az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat vevőajándékozási akciójának plakátjai. Az ok: közeledik a sorsolás napja. Augusztus 13-án, hétfőn kerül sor rá délelőtt 10 órai kezdettel, a Pécskő utcai húsbolt helyiségében. A sorsolás nyilvános, s az esetleg jelenlevő nyertesek a helyszínen átvehetik a nyereményeiket. Kinyertes? sorsolásra kerül többek között egy hűtőszekrény, egy mosógép és több vásárlási utalvány. Sorsolásra az a körülbelül 25 ezer sorsjegy kerül, amelyet április elseje és július 31. között vásárlásuk után a városi tanács melletti, a volt Kulacs étteremmel szemben levő és a Pécskő utcai élelmiszerbolt törzsvevői kaptak. Az alkoholista csimpánz A csimpánz az alkoholizmus biológiai és biokémiai aspektusainak vizsgálatára kiválasztott állat. Szívesen iszik, köny- nven rászokik a szeszes italra és nem szereti, ha megvonják tőle megszokott napi alkohol- adagját. Egy atlantai kutatóközpont pszichológusokból, pszichiáterekből és zoológusokból álló csoportja jelentős mennyiségű alkoholt itatott két fiatal csimpánzzal, vagyis nem az állat- kísérletek folyamán szokásos módon, közvetlenül' a vérükbe fecskendezték az alkoholt. Egy idő elteltével a két csimpánz jelentős mennyiségű napi szeszes italhoz szokott hozzá. testsúlyuk 1 kg-jára számítva 7 grammnyi alkoholt fogyasztottak. Ez egy 70 kilós ember esetében fél liter alkoholnak felel meg. Amikor a megrögzött alkoholistává váll majmoktól megvonták a napi szeszadagot, túlzott reflextevékenységet, reszketést, gyors légzést, olykor izommerevséget tapasztaltak. Tenyerük és talpuk izzadt, valósággal magukon kívül voltak mindaddig, amíg a következő alkoholadagot meg nem kapták. Egyes kísérleti állatok minden olyan ételféleségeket visszautasítottak, amelyben nem volt alkohol. Az alkoholista majmok májának vizsgálatakor elzsíroso- dás és a mitochondrium jelentős növekedését tapasztalták, akárcsak az embernél. A csim- pánzokoh végzett kísérletek révén igyekeznek kifürkésző i az alkoholizmus kifejlődésének törvényszerűségeit. Én. az autótulajdonos: — Ha egy jó csaj lenne, azt felvenném. De ezt a két hosz- szú hajú huligánt, fel nem veszem. Egészséges férfi vagyok, nem szeretem, ha tévedés áldozata leszek a hajuk miatt. Na, itt van egy jó nő, ezt felvenném. de minek vele az a fickó. Ilyen jó nők hogyan tudnak ilyen esett hapsikkal leállni az út mellé. És egyáltalán, milyen dolog odaállni az út mentére és kunyerálni? Tessék spórolni, takarékoskodni. mint ahogyan én tettem éveken keresztül, s akkor nem kell itt kilométereket koldulni. Nem azért mondom, mért ez a szőke itt az út szélén ... aha!... hagyjuk a trükköt, még jó. hogy idejében észrevettem, giert a szőke mögött az árukban ott guggol a srác. A szőke a kukac, én a hal. a srác a horgász. Csakhogy 'én okos hal vagyok, s nem kapom be a kukacot, ha horgász is van ... Szóval, nem azért mondom, mert az a szőke szőke volt és nő volt és jó nő volt. de adott esetben felveszek én autóstopost. Adott esetben. És nem kapott esetben. Ha én adok és kapok, s nem úgy, hogy még kísérőt is a kisangyal mellé. Persze, ez nem így igaz ám. Az igazság az, hogy senkit nem veszek fel. MR tudom én, ki az? Hátha rablótolvaj? És ha nem az, akkor az is elég, hogy csak egy kis balesetem legyen és életem végéig fizessek egy ismeretlennek. Meg egyáltalán, miért 6 NŐGRÁD - 1973. ougusztus 7., kedd M a® sí Eco Vi oVyi —- tulajdonosi tudat ANEKDOTÁNAK tűnő történet: a nyugdíjba vonuló portás meghatódottan átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség résztvevőivel. és mielőtt elbúcsúzott volna, zavartan megkérdezte, hogy kérhetne-e még va- ‘ lamit. Szerette volna megnézni az üzemet, a műhelyeket. Még sohsem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuját. S hányán vannak még olyanok, akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, menynyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olykorolykor még csak tudnak valamit, de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz, személy szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek. Ám a társadalom valójában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb környezetükbe zárkózva élnek, dolgoznak egymás mellet* és csak mechanikusan, saját helyük, szerepük ismerete nélkül teljesítik a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot, ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetét. községet, amelyikben él és dolgozik. Az ország sze- retete, a hazafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismeretére, szeretetére épülhet. Csakhogy a tulajdonosi tudat nem automatikusan.fejlődik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklődést kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, érzik a keresetükön. De mennyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az észrevételeiket, vitatkozhatnak a különböző terveken, elképzeléseken es lehetőségeken. Ha az ember azt tapasztalja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is mérlegelték, akkor máris félig-meddig sajátjának érzi az ügyet, mert személy szerint valami köze volt a végleges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekintheti önmagát az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben, önmaga is megváltozik, mert a nagyobb közösséget érintő problémákhoz fűződő személyes kapcsolata kialakítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, rendszeresen egy tágabb horizont problémáin töprengjen, vállalati, , társadalmi méretekben gondolkodjon. Így alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egyaránt aktív munkása. Persze, kettőn múlik a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor könv- nyen megismerhetik, megérthetik egymás problémáit. Csudán akkor van baj, ha az ipari. vagy mezőgazdasági dolgozóban ébredezik az érdeklődés, de a kimondott vagy jelzett kérdéseire nem kap választ, vagy ha kap, azt nem érti. Jól ismert üzemi tájkép: egy-egy vállalati munkaértekezleten sokan szundikálnak. Nem csak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke szavaktól is. amelyekkel elhadarják a formális beszámolókat. A valójában érdekes, az embereknek személy szerint is húsbavágó pénzügyi es műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el — töméntelen adattal megpréselve —, mintha nem is magyarul beszélne az előadó. Nem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgozók tájékoztatása kizárólag 2 —300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg, s nem is mindenki juthat szóhoz. Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új módszerrel kísérletezett. , Mindketten sorrajárták az üzemegységeket, ahol tömören ismertették a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegység munkájának pénzügyi jellemzőit, a selejt, a bér, az állásidő, a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita kerekedett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollégáiknak, akik ugyan majdnem mindennap ott jártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket. Gondolatkörünk csattanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ő is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az apró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogy miért az új lemezekből vágják, darabolják, amikor egy másik üzem tízszer ekkórányi hulladékdarabokat küld az olvasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor kellő ismeret híján nem segíthetett. HA KÉSÖN is, most ezt megtehette, tevékeny köze lehetett a kollektíva munkájához, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ezrei alakítják. Rátkai J. István Világgazdasági híradó A „Swindell-Dressier” amerikai cég hitelegyezmény keretében évi 30 ezer tonna kapacitású vasöntödét épít a lengyelországi Kaluszkaban. Az új létesítmény a legkorszerűbb vasöntési technológia alkalmazását biztosítja a lengyel iparban. Becslések szerint az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) tagországai 1973- can 9,85 millió tonna cukrot termelnek. Az Európai Közösségek Bizottsága 840 000 tonna cukor exportálását tervezi. A Nílus deltájánál levő Tantában Ahmed Hilal egyi.p- „oml kőolaj- és bányaügyi miniszter olajfinomítót avatott fel. Az 1 460 900 egyiptomi font költséggel épült finomító napi teljesítménye 20 tonna kő- olajtermék. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség szerint a Deutsche Bundesbank a különféle valuták — mindenekelőtt a dollár — támogatására nyilvánvalóan az eddigi ismertetésnél jelentősen nagyobb arányú vásárlásokat végzett a valutatőzsdéken. A’ DPA utal ezzel kapcsolatban a Deutsche Bundesbank heti jelentésére, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaság valuta- tartalékai július utolsó hetében 1,6 milliárd nyugatnémet márkával növekedtek és értékük elérte a 94,7 milliárd márkát. A Magdeburg körzetében levő Jederitzben átadták rendeltetésének a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb vízátemelő művét. A berendezés legújabb tagja a talaj javítási célokat szolgáló szivattyúállomás-, gát,- és vízbefogadó rendszernek, amely az elmúlt években az Elba folyó középső részén keletkezett. A berendezés 7 200 hektár kiterjedésű területen teszi lehetővé a vízállás szabályozását. Ez a terület évtizedeken keres? tül évenkint 9 hónapig víz alatt állt. Most még nagyarányú esőzes esetén és magas vízállás mellett is lehetséges a lecsapolás. STOP Sí tűri a rendőrség, hogy csak úgy leálljanák az út mellé huligán fiúk és huligán lányok ... Egy rendezett országban. Nahát! Én. a nem autótulajdonos: — A fene egye meg az ilyen ürgéket, kocsija van, s azt hiszi, övé a világ. Én meg elkésel*. Hiszen, ha lenne busz, vagy vonat, de még roller sincs... Hé! Az anyját, ez sem állt meg. Nem látott a hajától, a huligán mindenit neki. Mert manapság minden huligán kaphat jogosítványt, bemagolja a KRESZ-t és verheti fenekét a haja, jogsi az van ... Hé! Nem állt meg, hogy kapna durrdefektet, pedig egyedül ült. Most mit csináljak, riszáljam magam? Még egy férfi venne fel... Halló! Hogy váljék Velorex- szé alattad a Zsigulid ... És ez így megy kérem, így megy egy közösségi szellemet, egy szocializmust építő országban. Itt stichelek az út mentén, előttem suhannak az autók, háromnegyede szinte üresen, de a feliüvalkodott nyárs- és kispolgárok fel nem vennének. Pökhendi és . szívtelen disznók. A fene egye meg, már el- zsibbadt a karom is, meg az ujjam is. már úgy érzem jna- gam, mintha seregélyriasztó lennék. De hol a seregély? S, hol van az, aki felvenne. Na, végre, hogy lassítsz, te. . . Hogy van-e tüzem, uram? Tessék uram, parancsoljon . .. Halló, hová megy? Hát ezt a pofátlanságot! Megáll, tüzet kér és itthagy. Esküszöm, bosszúból tábort verek egy zebrán! Gyecskó Géza A Frankfurter Allgemeine Zeitung nyugatnémet kereskedelmi köröket idézve arról ad hírt, hogy az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) 100 000—200 000 tonna vaj szállításúról tárgyal a Kínái Népköztársasággal. (MTI) Idegeriíorgalmi csúcs Szegeden Szeged nagy kulturális ese* ménysorozata, a szabadtéri játékok vasárnap kezdődött „második félideje” egyben idegenforgalmi csúcsot is jelentett: a hét végén a Tisza-parti városba érkezett hazai és külföldi vendégek, turisták száma megközelítette az ötvenezret. Az erre az alkalomra rendszeresített vendéglátói diszpécser- szolgálat számos autós turistának már csak a szomszédos városok: Hódmezővásárhely, Szentes, Makó szállodáiban talált helyett. — A Dóm téri szabadtéri színpad soron levő előadása, az Ukrán Állami Táncegyüttes esti fellépése előtt sok ezren keresték fel a különféle egyéb rendezvényeket. kiállításokat. Változatlanul nagy volt az érdeklődés a füvészkert látványosságai iránt, ahol szinte az ünnepi hetekre „időzítve” kibontották szirmaikat az indiai lótuszok gyermekfej nagyságú, rózsaszínű virágai, „nyitnak” az illatozó orchiedák és más növényritkaságok. Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Otthonban vasárnap megnyílt a hazai fotóklubok 9. szegedi szalonja. Az ország fotóklubjainak ezt a ha- £y°mány°s szegedi seregszemléjét dr. Lajos Sándor egyetemi tanár, a szegedi klub művészeti titkára nyitotta meg. Zsűri által odaítélt díjakat is a megnyitó alkalmából nyújtották át a győzteseknek. A Szeged megyei város Tanácsának vándordíját a bajai Duna Fotóklub, a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját a Budapesti Fotóklub, a Forte fotokémiai ipar tiszteletdíját a Szegedi Fotóklub kapta meg. Hat kiállító fotóst különféle egyéni díjakban részesítettek. (MTI) A földigiliszta „tiszta” munkája Az Institut National de ta Recherche Agronomique (INRA) régi igazságtalanságot orvosol: igyekszik helyreállítani a földigiliszta becsületét. A földigiliszta megél az örök hó hazájától a tengerig mindenütt. S. Bouche hangoztatja: a földigiliszta táplálkozása közben tulajdonképpen megmunkálja a földet. Ezt a fontos munkát mind ez ideig rosszul értékeltük, de lényegében olyan biológiai természeti tevékenységről van szó, amelyhez az éghajlatunk alatt élő növények hosszú idő óta hozzászoktak már. A földigiliszta tevékenységének hatására élénkül a mikrobák aktivitása (ugyanolyan minőségű talajnál földigilisztával vagy anélkül a baktériumok száma 2,8 millió, illetve 9,8 millió grammonként). A mikroorganizmusok tevékenységének módosítása révén a földigiliszta erősen hozzájárul a talaj struktúrájának megváltoztatásához, a szerves anyagok szintéziséhez szükséges kémiai elemek körforgásának elősegítéséhez, a talaj nedvességtartalmának növeléséhez. Az INRA kutatói most azzal foglalkoznak, hogyan lehetne felhasználni ezeket a munkás állatokat a mezőgazdaságban. A kultúrnövények ellenségeivel szemben folytatott küzdelemben azonban csak akkor lehet felhasználni a földigilisztákat, ha megnyugtató módon biztosítani tudjuk védelmüket is. — Ennek az ebnek mindössze egy hosszabb ól kellene, egyébként kutya baja sincs! (A Weltwoche-ból)
