Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

\ I JBbbsegítség©! is©fér© nmiaüssssokftcsk Sikeres volt a bérfejleszlé! A gazdasági alapokat A TIZENNYOLC éves szakmunkásnő türelmetlenül ült előttem. Beszélgetés köz­ben a nyitott ablakon keresz­tül kifelé tekingetett. Talán kint várja a fiú? — gondol­tam. De komoly hangon azt kérdeztem, hogy jár-e a ber- celi klubba, a gyárban össze­jönnek-e a fiatalok? — Nem járok a klubba, mert Nógrádkövesden lakom. Indul a busz, sietek — hang­zott a tömör válasz. A Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának vizsgála­ta szerint a munkásoknak csaknem a fele — pontosan 49,6 százaléka nem lakóhelyén dolgozik, hanem a lakó- és a munkahely között ingázik. Régebben Salgótarján és a környező bányavidék volt a vonzási körzet, de újabban Balassagyarmat, Pásztó, Szé- csény és Rétság egyre inkább iparközponttá fejlődik. A vi­déki ipartelepítés kedvező ha­tásai közé tartozik, hogy a munkások lakóhelyükhöz kö­zelebb találnak állandó mun­kahelyet. Rövidül az utazás­sal töltött idő, de az ingázás belátható időn belül nem szű­nik meg. A bejáró munkások egy-há- rom órája utazással telik el, ezért kevesebb időt fordíta­nak önművelésre, nem vesz­nek részt az üzem politikai, társadalmi, kulturális életé­ben, munkába lépésük után sokáig idegenek maradnak a gyárban. A kolonizált mun­kásokéhoz viszonyítva a bejá­ró munkások között jóval ke­vesebb a szakmunkásvizsgá­val rendelkezők aránya, bár a bevezetőben említett lány is kivétel. A munkahelyi vezetők álta­lában elégedettek az ingázók Dicséretes — sok fiatal lány számára követésre méltó — munkával tölti a nyarat Gé' czi Ágnes, a salgótarjáni Tán­csics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola második osz­tályos tanulója, aki Magyargé- cen lakik. Mindennap saját készítésű ebéddel várja a 2. sz. Volán salgótarjáni telephe­lyén dolgozó szüleit és nővé­rét Kulcsár felv. Megoldják a csatornázást A hét elején megalakul Kisterenyén az ivóvíztársulat kibővítésével a községi víz- és csatornamű-társulás. A 29 jo­gi személyből álló intézmény még az idén elkezdi a csator­názási munkákat. A kivitele­zést az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat vállalta. A községi csatorna- hálózat 1975-ig készül el. Ki­alakításával párhuzamosan ezer köbméterrel bővítik a nagybátonyi derítőt és ennek a bővítésének 750 köbmétere a kisterenyei csatornahálózat fel­vevőhelye lesz. A beruházás szervezeti előkészítése példás volt, az összes szükséges do­kumentáció időben elkés/;i" és eljutott az illetékesekhez. erősíteni kell munkájával, egyre több kö­zöttük a szocialista brigádtag. De kevés a vidéki brigádveze­tő, kevesen tagjai a válasz­tott testületeknek. A síküveg­gyárban csak 7 százalék, a balassagyarmati üzemekben 1—7 százalék. Nem szívesen vállalnak tisztséget, mert a munkapadtól rohannak a buszra, vonatra, nincs ideiük, hogy a közösség ügyeivel fog­lalkozzanak. nem járnak ta­nácskozásokra. KÜLÖNÖSEN figyelmet érdemel az újonnan telepített üzemek helyzete. Az itt dol­gozó munkások többsége egy­két éve került az iparba, so­kan az első munkahelyükön dolgoznak, de azok is újak, akik őket oktatják. Új és még szokatlan a munka, és a mun­ka az egyedüli kapocs, amely a bejáró dolgozókat összekö­ti, a nagy közösség tagjává teheti. így a munkássá válás folyamata lassúb ütemű, a termelésben, az emberi kap­csolatok kialakításában több buktatót rejt, mint a hagyo­mányokkal rendelkező régi gyárakban. Az SZMT felmérése még egy körülményre figyelmez­tet: a bejáró dolgozók egyhar- mada sem az üzemben, sem a lakóhelyén semmiféle közéle­ti, kulturális, vagy más kö­zösségi tevékenységet nemfe.it ki. Vagyis jelentős azoknak az embereknek az aránya, akik már nem tartoznak a mezőgazdasághoz és még nem munkások. Társadalmi, üze­mi, és egyéni munkásérdek, hogy az átmeneti időszakot lerövidítsük, a beilleszkedést megkönnyítsük. Az öblösüveggyár szakszer­vezeti napokat rendezett azokban a községekben, ahon­nan sok dolgozójuk jár be Salgótarjánba. Fogadóórákat tartottak,/ a gyár ' vezetői a családtagokkal találkoztak, néhány helyen rendszeresen, másutt alkalmilag kulturális műsort szerveztek. A bányász­lakta településeken a lakóhe­lyen szervezték meg a pártok­tatást, a szakmaközi bizottsá­gok a helyi szervekkel együtt politikai tanfolyamokat tar­tottak, a Déryné Színház elő- . adásaira jegyeket vásároltak. Ezek az első, de korántsem kielégítő lépések voltak a be­járó munkások érdeklődésé­nek, kulturális igényeinek fel­keltésére. A FALURÓL bejáró mun­kások között — különösen a nők körében — sok olyan fel­nőttet találtunk, aki nem vé­gezte el az általános iskola nyolc osztályát, s ennek hiá­nyában nem tudnak szakmun­kás-képesítést szerezni, sok fiatalban kisebbségi érzés alakul ki. Az eddiginél sok­kal többet kell tenni, hogy a bejáró dolgozók lakóhelyükön elvégezhessék a nyolc általá­nost, politikailag, szakmailag képezhessék magukat, kultu­rált szakmunkásokká válhas­sanak. A munkahelyi és az üzemi vezetőség ilyen irányú tevékenységét irányítsák, szervezzék az üzemi pártszer­vezetek. Jobban, következe­tesebben hassanak a munkások szocialista öntudatára, politi­kai érettségére és az utóbbi években elért fejlődésre. Tu­datosítsák, hogy a munkások művelődése, a volt falusi la­kosság öntudatos munkássá válása nem öncélú folyamat, hanem a munkáshatalmat szolgálja, a termelés fejleszté­sének nélkülözhetetlen felté­tele. F. L. Eltart t izetm t—húsz évig A Salgótarjáni Ingatlanke­zelő Vállalat a város több he­lyén végez felújítási munká­kat. A Schuyer Ferenc úton az 1/A és 1/B jelű épületekben belső parkettázás! munkát vé­geznek, utána a homlokzatot tatarozzák. Elkészül a Bartók Béla út 8-as számú ház külső felújítása. Folyik a vásártér 64-es számú bérházának rend­be hozása is, tetőfelújítás, homlokzat rendbe hozása és a csatorna teljes kicserélése van soron. A vállalat a régi bádog- csatornák helyett mindenütt alumíniumból szerel fel csa­tornákat és esőlevezető csöve­ket, miivel a bádog a szennye­zett levegő következtében há­rom-négy év alatt teljesen tönkremegy. Az új alumínium csatornák 15—20 évig is „bír­ják”. Izgalmas témával, a Köz­ponti Bizottság tavalyi, novem­beri állásfoglalásában megha­tározott bérintézkedések ta­pasztalatairól és a vállalati bérpolitikával kapcsolatos kér­désekről tárgyalt csütörtökön a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek pártbizottsága. A vállalatnál a központi és saját erőből biztosított bér- fejlesztés mértéke meghaladta a 11 százalékot. A központi előírásokat betartva, a diffe­renciálást is nagy gondosság­gal készítették elő. Antal Gyu­la, a vállalat igazgatója erről a nem mindennapi munkáról számolt be, amelyet a vál­lalatvezetőség a párt- és szakszervezettel közösen, ve­lük egyetértésben végzett el. Nagyon sok mindent figye­lembe vettek a differenciálás­nál és amikor már részletesen kidolgozták/a tervet, a dolgo­zók körében is megvitatták. A jogos észrevételeket figyelem­be vették és ahol kellett ott módosították. A csaknem 9,3 millió fo­rint sorsáról — mert any­nyit jelentett a bérfejlesz­tés — részletesen beszá­molt az igazgató. Tekintsünk el a számtenger­től, hiszen azok ismertek a vállalatnál. A vállalat össz- létszámának csaknem 93 szá­zaléka részesült az idén bér­emelésben és hogy mennyire a dolgozók megelégedésére, arra bizonyíték: alig akadt reklamáció. Az igazsághoz tar­tozik, hogy ezeket a felszóla­lásokat is egyenként meg­vizsgálták, és ahol jogos volt a panasz, orvosolták. A bérfejlesztés hatását ele­mezték az ülésen. Az igazgató és a felszólalók is egyértelmű­en bizonyították, hogy a bér­fejlesztés kedvezően hatott a vállalat gazdálkodására. Fe­lére csökkent a fluktuáció, nőtt a teljesítményben dol­gozók körében az intenzitás, növekedet a teljesítmény. A termelékenység növekedett, ha még nem is olyan mérték­ben, ahogy azt a vezetés elvár-' ta. Erről és a kedvezőtlen je­lenségekről is teljes őszinte­séggel tárgyalt a pártbizott­ság, hisz’ alapjában ez hatá­rozza meg a jövő tennivalóit. Melyek ezek a jelenségek, amelyekkel számolniuk kell? Felszínre kerültek a mun- kásbérbesorolás hiányosságai. A központi béremelésben nem részesült fizikai munkát vég­zők körében tapasztalható bér- feszültség. Ugyanez tapasztal­ható a kezdő szakemberek, rajzolók, technológusok és kezdő szakmunkások bérezé­sénél. Kedvezőtlen hatásként említhető a fajlagos bérfel­használás növekedése. Kitűnt, hogy amíg tavaly normakar­bantartásból 43 700 normaóra megtakarítás született,. az idén nem volt normakarban­tartás. Kedvezőtlen hatás az is, hogy az egységnyi munka­bérré eső nyereség is csök­kent az elmúlt féléves tapasz­talatok alapján. Mindezek olyan jelenségek, amelyekkel feltétlen számolni kell a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, hiszen a bérfejlesztés gazdasági alapját is biztosítani kell. sőt már az idei munkával kell megteremteni a jövő évi, tehát a folyamatos bérfejlesztés lehetőségét. A feladatok között éppen a már elmondottakra alapoztak. Felülvizsgálják a munkásbér- besorolási rendszert, oly mó­don, hogy azok munkahelyi és személyi minősítésekhez, a munkahelyi körülményekhez, a szaktudáshoz alkalmazkodja­nak. Szakítanak az olyan né­zetekkel, hogy egyes munka­helyeket irreálisan magas ér­tékre sorolják. Törekednek a munkahelyek közötti helyes bérarányok kialakítására, A következő bérfejlesztés alkal­mával felülvizsgálják a kö­zépiskolát végzett kezdő szak­emberek bérezését és helyes arányt alakítanak ki kö­zöttük és a kezdő szakmun­kások között. Annak a lehető­ségét is meg kívánják terem­teni, hogy a többletbér azok­hoz a részlegekhez, illetve munkahelyekre kerüljön, ahol jobban gazdálkodnak, kihasz­nálják a lehetőségeket, és ez­zel megteremtik a béremelés alapját. Figyelembe vették te­hát a nyereség alakulását, az élő munkaerővel való gazdál­kodást, a gépek kihasználását. A tapasztalatok megkövete­lik, hogy megkezdjék a kohá­szati üzemekben az alkalma­zott normák program szerinti felülvizsgálását, vagyis az idei évre tervezett normakar­bantartás finomítását elvégez­zék. Ehhez persze ismételten nagy szükség lesz a pártalap- szervezetek és a szakszerve­zet segítségére. A felsorolt tennivalók csak nagy vonalakban érintik a feladatokat. Ismét nagyon sokoldalú, minden részletre kiterjedő, alapos munkára van szükség. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ez a pártbizottsági ülés ismét előremutatott. A vitában felszólalók többsége erélyesebb intéz­kedéseket sürgetett a munkafegyelem további megszilárdítása érdekében. Valamennyien saját területük tennivalóival foglalkoztak, ön­kritikusan szóltak arról is; ér­zik a felelősséget, azért, hogy az első fél évben nem sikerült mindenben maradéktalanul teljesíteni azokat a terveket, amelyek végső soron a bér- fejlesztés gazdasági alapját biztosítják. Arról is szóltak, hogy milyen intézkedéseket tettek, illetve kívánnak tenni az év hátralevő hónapjaiban, hogy maradéktalanul teljesít­sék a tervet, megteremthessék a jövő évi bérfejlesztés alapja­it. Palócz Imre, a városi párt- bizottság első titkára, aki elöljáróban elismeréssel nyi­latkozott arról, hogy ebben az üzemben jól sikerült a bér- fejlesztés végrehajtása, ugyan­akkor figyelmeztetett is arra, hogy a munkások termelési kedve sokkal nagyobb annál, mint amennyit eddig hasznosí­tani tudtak belőle. Javasolta, hogy a mostani elemzést foly­tatni kellene és az üzemré­szeknél esetleg párttaggyűlé- sek napirendjére is tűzni, hogy a feladatokról valameny- nyi dolgozó tudomást szerez­zen. Bodő János Kitüntetett ZIM-véradók Sok dolgozó a Vöröskereszt mindennapi életben sok sikefH, Jó rendszeres véradója a Zománcipa* egészséget kívánjunk nekik. Szabó ri Művek salgótarjáni gyárában. Béla kulcsformázó, tizenötszörös Önzetlenségük és segítökészségük véradó a „Kiváló Véradó” kitün- elismeréséül legutóbb négy gyári tetés ezüst, Csohány István szerel* dolgozónak a Magyar Vöröskereszt dei dolgozó, tízszeres véradó, Szíj- Országos Vezetősége kitüntetést gyártó Ferenc öntödei kéziformázó adományozott. Megérdemlik, hogy és Kövei Árpád géplakatos a ki- név szerint megemlítsük őket, s a tüntetés bronz fokozatát kapta. A múltkoriban nagy sür­gés-forgás volt a major­ban. Megbetegedett egy hízott állat. Ott rostokoltak körülöt­te az emberek, hogy meg­mentsék. Húszezer forintnál is többet ér egy ilyen jószág, ért­hető ha mindent megtettek érte. Ez meg különösen szép állat volt. Csernánszki István gondozta, aki szinte reszket az állatokért. A megbetege­dettet pedig különösen sze­rette. Jóállású, telt jószág volt. Mindent, amit megtehetett, megtett, hogy visszaállítsa az állat egészségét. Ott rostokolt fölötte éjszaka is. Sajnos, nem ment. Nem evett a hízó. Szin­te behorpadt az oldala. A te­kintete élettelen lett. Hívták az állatorvost, nem tudott se­gíteni, levágatták hát. Legkí­nosabban Havran Istvánt érintette a dolog, mert ő a he­rényi üzemegységben az ál­lattenyésztési brigádvezető. Szikár, magas ember, egészsé­ges színű az arca. Élénk a tekintete. A jószág elveszté­sekor vált komorrá. Annyit mohdott: — Szép állat volt, sajnálom. Sajnos, nem tehetünk róla. Valami szöget nyelhetett... A brigádvezetőnek oka volt a nyugtalanságra. A karancs- lapujtői közösben történik valami, mióta az új vezetősé­get megválasztották. Véget vetettek a könnyelműsködés- nek. Minden legkisebb lehe­tőséget is megragadnak azért, hogy a múlt évben ért vesz­teségből kiláboljanak. Havran benne van a vezetőségben,, egész közelről ismeri, hogy nilyen sok gonddal, megeről­tető munkával jár rendbe ten­Karaites tövében az ni azt, amit egyszer elrontot­tak. Persze, hogy bosszantot­ta, amikor az állatot értékén alul kellett eladni. A brigádvezető régi ember a tsz-ben. Alapító. De egész életét, ahogyan mondani szok­ta, a mezőgazdaságban töltöt­te el Karancsberényben. Az apja is, nagyapja is ott élt. Apjával történt az a tragédia, amely messze földön beszéd­téma lett, az tudniillik, hogy egy szarvasbika ölte meg. Még a földbirtokos idejében lát­ványosságként tartották a derítéssel körülvett vadászház környékén a szarvast. Az idő­sebb Havran gondozta. Az öreg és az állat nagyon jó egyetértésben éltek. Gondozó­ja kezéből evett a bika. Egy őszön — ahogyan mondják — etetéskor nagyon indulatos lett. Agancsával lökdöste gondozóját, aki felkapta a botját és odakoppantott az il­latnak, amit az olyan rossz néven vett, hogy agancsával agyonütötte a kerülőt. Nagyon hálátlan állat volt, mert még a földbe is betaposta az öre­get, nyugodjon békében. Hav­ran István keserűen emléke­zik vissza az apja tragédiájá­ra. — Szörnyű volt ilyen körül­mények között elveszteni apánkat. Ettől kezdve dolgozik a me­zőgazdaságban a brígadéros. Mert annyit azért megtett az uraság, hogy munkát adott neki. Aki cselédsorban élt, az nagyon megtanulta a fe­gyelmet. És ez az, amit most a sajátjában is jól hasznosít Havran István. Semmi sem kerüli el a figyelmét, ha a munkáról van szó. Érdemes szétnézni a majorban. Olyan állatokat nevelnek ott, hogy gyönyörűség nézni őket. Pe­dig nincsenek korszerű fel­szereléssel elkényeztetve. A felső istállóban a gondozók még vödörrel hordják a vizet az állatoknak. De hordják és szívesen, mert ez a kötelessé­gük. És hogy ez így van, ab­ban benne van Havrannak a tanítása. Egyre azt hajtogat­ja: — Itt minden ember szereti a jószágot... Ez igaz, de az is, hogy erre a szeretetre Havran tanította meg őket. Volt már eset, ami­kor szabadságot kért magá­nak éppen Csernánszki Pista. De esténként beszaladt az is­tállóba körülnézni, hogy a jó­szágokat ellátták-e? Ha min­den rendben volt, akkor nyu­godott meg. Máskülönben ne­kivetkőzött és etetett, itatott. A termelőszövetkezet új ve­zetősége ezt az erőt fedezte fel bennük. Nem ritkaság, hogy az elnök, Gergely Sán­dor, személyesen megy ki Havraphoz tanácsot kérni, mit, hogyan kellene jobban csinálni. Ilyenkor - végigsétál­nak a régi majorban. Több ott emberek a hasznavehetetlen épület, mint a hasznavehető. A ma­jorból a kilátás az, amivel nem lehet betelni. Egyenesen a Karancs északi oldalára lát­ni. Szél borzolja a naptól megfáradt leveleket. A dom­bok egymáshoz simulnak. Az­tán hirtelen magasodik fölöt­tük a Karancs. Erről az ol­dalról mutat legszebbet ez a hegy. Különösen amikor le­gelnek alatta az állatok és a kolomp jelzi útjukat. — A fegyelemről beszél­tünk legutóbb. Nem azért, mintha a herényi nép fe- gyelmezetlenkedne. De van amit újból kell csinálnunk — nézett messzire a brigádveze­tő. Legutóbb abba egyeztek meg, hogy kiosztják a tagok­nak a háztáji takarmányt. Sok a községben a háztáji ál­lat. Erre mondta Havran, ami­kor tárgyalt az elnökkel, hogy ennek csak azok nem fognak örülni, akik a régi részes módszerben, még Urbán Ká­rolyt, azt a kemény mezőőrt is kijátszva, többet vittek, mint szabad volt. A Kopó alatt a füvest osztották ki háztáji ta­karmánynak. Jó minőségű füve van. Azt is Havran ja­vasolta, hogy osszák ki most a háztáji szalmát is. Elsőnek arattak le a járásban. Szal­ma bőven van, hét mázsát ad­nak egy családnak. HaVran ki­kötötte. — De ezt most kell elvinni, ne legyen“ több gond erre ... Szóval szépen alakul a hely­zet a karancslapujtöi közös­ben. A múltkoriban már Gö­döllőről is voltak náluk tu­dós emberek. Vizsgálódtak Havran vezetésével a herényi majorban is. Nem voltak elra­gadtatva. Mondta is Havran nekik. — Itt már nem sokat tehe­tünk ... Az az igazság, hogy alakít­ják a jelent a tsz-beliek, ja­vítgatják amit korábban el­rontottak, de minden ideg­száluk a holnapra összponto­sul. Azt akarják jól megala­pozni. Havran István nemré­gen is azt mondta az elnök­nek, amikor az megkérdezte, hogy vegyenek-e gépeket? — Nagyon kell. Nézze, hogy öregszünk... A ztán az állatoknak is hely kell, méghozzá olyan, ahol nem vödörrel hordják majd a vizet. Mert abban már megegyezett a tag­ság és vezetőség, hogy sok ál­lat kell, húst adó állat. A dombok nem ígérnek jó ter­méseket, inkább legelőnek kí­nálkoznak. Havran István nem hiába mondogatja. — Sok mindent másképpen kell itt csinálni, mint azelőtt. Ezen fáradoznak most a Karancs északi mentén élő földművelő emberek. Csak sikerüljön nekik... Bobál Gyula NŰGRAD — 1973. augusztus 5., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents