Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

*

iCore»^<erü Scl^iteemiiiil fejlődött o teleptiely

Száztizennyolc dolgozót foglalkoztat a VILLTESZ Ktsz 1968-ban létrehozott diósjenői üzeme. Az alapítástól napjainkig rengeteget fejlődött a telephely, sorra felépültek az üzemépületek, a hozzá tartozó szociális létesítmények, irodák. Fokozatosan kiegészült a felszerelés, gyarapodtak a gépek. Két szolgálati lakast in kialakított a szövetkezet. A parkosítással a környezet is elnyerte végleges formáját. ■Csak érdekességként említjük- hogy még a bejárat is korszerű, hiszen a portáról vezérelt elektromos zár nyitja a kaput.

A szövetkezet autóvillamossági cikkek és szerelvények gyártásával foglalkozik. A termékösszetételbe kapcsolókon, csőzárakon. s más autóvillamossági cikkeken kívül a legkülönfélébb lámpacsaládok — motoriámpák. taxilámlpá'k, irán.yjelző és motorlámpák — tartoznak. Az idei tervezett termelési érték nyolcvanmillió forint, a múlt évivel nagyjából megÍ7//////////////////////////////.V//AV////

egyező, amelynek időarányos részét az első fél évben sikerült teljesíteni.

Az alkatrészek kilencven, a késztermékek mintegy negyven százaléka Diósje- nőn készül. A telephely termelését éppen ezért nehéz lenne elválasztani az egész szövetkezet tevékenységétől. Bár rSak Diósjenőn, de úi termékek, mert ebben az évben gyártják itt először a 338-as típusú irányjelző lámpákat és a 608-as motorlámpákat.

Két és fél millió forintos költséggel épült fel a régihez kapcsolódó legújabb üzemépület, amelyben 100 személyes női öltöző új szereldei műhely. irodák, könyvtár és társalgó kaptak helyet. Űj női öltöző létrehozásával mód nyílt a férfi öltöző-fürdő bővítésére is. A korábbi szereidébe műanyagüzemet telepít a szövetkezet. E részlegben bakelitalkatrészeket préselnek. Két lengyel svártmá- nyű hidraulikus présgép már megérkezett, azóta végleges helyükre kerültek. Még négy

hasonló berendezést és ha- kelittablettázó gépet kap a telephely. A cél: , kevés selejtveszteséggel. egészséges körülmények között dolgozni.

A gépi berendezések között új szerzemények is vannak, három Skoda automata esztergagép és egy magyar ex- centerprés. Helyben készül egy fémgőzölő és egy vegyipolírozó berendezés, amit a harmadik negyedévben fognak üzembe helyezni. A jövőben főleg a meglevő géppark további korszerűsítése, tipizálás' é6 automatizálás

váAható. A foglalkottatottak száma nagyjából elérte a felső szintet, létszámbővítést nem tervez a szövetkezet, de a szakmai utánpótlásra' és továbbképzésre nagyobb gondot kíván fordítani.

A dolgozók átlagkeresete a szövetkezetnél is évről évre emelkedik. , Az alapbérrendezést követően csupán ebben az évben a kollektíva körülbelül hatvan százalékának növekedett 8—10 százalékkal a fizetése.

Poros hét vége. Estére mindenki hazajön, aki a környéken dolgozik. Most még üresek az utcák, csak néhány asszony szöszmötöl az udvarokban. Ilyen Máiraverébélv hétköznap. Bezzeg szombaton, és vasárnap! Akkor is ritkán pihennek az emberek, de mégis más a ház körül tenni-venni.

Hát még az épülő ház körül. Nagyon sok erre a félig kész ház. Legtöbbje emeletes. Egyik sincs fürdőszoba nélkül. ,

Amikor a tanácson beszélgettünk, az elnök azt mondta : Inkább ideköltöznek az emberek, minthogy elmennének. Van a környéken elég munkalehetőség. És ha a fiatalok itt maradnak - saA mi házunk

ját házat szeretnének. A saját pénzükből.

Széplaki Györgyék most fognak hozzá az alapozáshoz. Három éve kerültek össze, és a Vasút utcai kis ház szűk volt a családnak. Most csak a nagymama van otthon.

— Dolgoznak a gyerekek mind a ketten. Majd holnap mennek ki a teleikre. Sok munka van az épülő házzal. És sok pénz kell bele. Kölcsönt is kérnek majd.

Még mindig a Vasút utca. Hatalmas, emeletes új ház, egyik részében már laknak is. Ezt a függöny nélküli ablakon látni. Van már belül bútor. Most senki nincs a ház körül, a szétszórt építőanyagból még az útra is jutott. Itt már hamarosan hozzáfognak a kerítés megépítéséhez.

A külön kis telepen, ahol az új házak zöme épül, most nincs mozgás.

Damjanich utca. Olyan hosszú, el sem lehet a végéig látni. Itt is vannak új házak. De a felépült, bevakolt, kifestett lakások is szépek, sok • szobásak, vaskerítésűek.

— Itt laknak Kubinyiék?

— A fiatalokat keresi? Csak egy kicsit előbb jött volna, itthon találja Irént.

Az idős asszony nagyon sajnálja a dolgot. Az épülő ház? Ajaj, azzal most baj van. Három hónapja nem tudnak rajta dolgozni Pedig az alapozás kész. De a kölcsönt még nem kapták meg rá.

— Addig meg itt lakunk, ebben a lyukban, öten. A nyár hamar elszalad, télen meg nem lehet építkezni. Négy éve házasodtak össze a fiatalok, ideje lenne, hogy Saját házuk legyen.

Zagyi Pál né azt is tudja, kinek merreíelé van az épülő háza.

— Pintér Istvánék? Hogyne, ők is odafönn, a Vasút utca másik oldalán fognak lakni. Persze, Nagy Lászlóék is most építenek. Mind fiatal házasok, nem lakhatnak a szülőknél.

Sokat kell spórolni, addig, míg valaki hozzákezdhet a házépítéshez. Ezek az épületek, a bedeszkázott ablakokkal, a mészszagú téglákkal — mind egy-egy új családot jelent.

Poros hét vége. Estére mindenki hazatér. Holnap pedig ismét keverik a maltert, adogatják a téglát a félkész épületek között. Jönnek segíteni az ismerősök, barátok is

kO. J.

Szabad szombat

Szereik az élő távvezetékeken

A tudósokból és gyakorlati szakemberekből álló kutató- csoport, amely néhány évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki maga elé a Német Demokratikus Köztársaságban, hogy megoldja a biztonságos munkavégzést a 110 kilovoltos „élő” — tehát feszültség alatti — távvezetékeken, a legmerészebb álmában sem gondolta, hogy végül is az NDK legmagasabb kitüntetésével, a Nemzeti-díjjal jutalmazzák munkásságukat. Az energetika szakemberei azonban már régóta tudják, hogy milyen nagy nép- gazdasági haszonnal járnál ha a villamosenergia- és -elosztó berendezések kikapcsolása nélkül végezhetnék el a távvezetékeken szükséges javításokat.

Ha például madárfészkeket fedeztek fel az erőművek szabadvezetékeinek bejárásakor a szigetelőkön, régebben áramtalanítani kellett a vezetékeket, hogy a, lehetséges zavarforrást eltávolíthassák. Az ilyen javításokra természetesen csak a legkisebb terhelés időszakában, tehát éjszaka vagy a munkaszüneti napokon kerühetett sor. Minthogy a szerelőktől csak kivételes esetekben lehet mégkövetelni az éjszakai munkát 25 —30 méter magasságban, állandóan a vasár- és ünnepnapokon került sor a m unkái a- tbkra. Az ehhez szükséges előkészítés meglehetősen hosszadalmas és az energiaveszteség is jeleptős. Áz új technológia. vagyis a feszültség alatti biztonságos munkavégzés révén 1972-ben két és fél millió márkát takarított meg az NDK népgazdasága.

Az új technológiához nincs szükség a villamos távvezeték lekapcsolására, földelésére, a vezetékek rövidrezárására. A szabványtartóoszlopos 220 kilovoltos távvezeték szigetelőjének kicserélésekor például a szerelő teljesen szigetelt lengő függőlétrán dolgozik. A létrát alulról, kötél segítségével húzzák az oszlophoz, eközben a szerelő még kívül van a veszélyes övezeten. Felkapaszkodva a létrán, fémbevonatú védőruháját — potenciálkiegyenlítő berendezéssel — ráköti az áramvezető vezetékre. Ebben a Faraday-ketrec- ben a nagyfeszültségű vezeték közvetlen közelében is teljes biztonságban elvégezheti a szükséges munkálatokat — ha szükséges, más szerelők segítségével és földi irányítással. A szigetelők ki- és beemelésére teljesen szigetelt emelőberendezést használnak.

Az új technológia kidolgozásában jelentős szerepe volt a Német Demokratikus Köztársaság központi munkaegészségügyi intézetének is. Alapvető kísérletekkel tanulmányozták a villamos erőtér hatását az élő szervezetre és választották ki a nagy felelősséggel járó munkára alkalmas szerelőket. Jóllehet, az „élő” távvezetékeken dolgozó szerelők fizikai megterhelése nem nagyobb az átlagosnál, behatóan tanulmányozták szervezetüket, elsősorban szívás veseműködésüket. Ezeket a vizsgálatokat ötévenként megismétlik.

A munkaegészségügyi vizsgálatokkal egy időben kezdték meg az új technológia

műveleteinek gyakorlását is; Dr. Jürgen Hupfer mérnök; a központi munkaegészségügyi intézet csoportvezetője maga is felöltötte a ‘fémbevonatú védőruhát, és a drezdai műegyetem nagyfeszültségű laboratóriumában gyakorlaH bemutatót tartott a kiválasztott szerelőknek. A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy az új fajta védőruha — a kezes-lábas Faraday-ketrec — megakadályozza a veszélyes vagy káros testáramok keletkezését. Természetesen a védőruhát villamosán össze kell kötni a testtel, különben a ruha és a bőrfelület között kialakuló kisülések égési sebet okozhatnak, s különös reakciókat válthatnak ki — például a szerelők elejtik a munkaeszközöket.

Az első szerelőbrigád több hónapig tartó alapos elméleti, gyakorlati munkával, tüzetes orvosi vizsgálatokkal készült fel a munkára. A sikeres gyakorlatok során megnőtt a szerelők biztonságérzete. Valamennyien tudatában vannak annak,, hogy feszültség alatt dolgoznak, s a brigád tagjai kölcsönösen felelősek egymásért a nagy figyelmet, összpontosítást követelő, munkában. A „dolgozni feszültség alatt” technológia lehetővé teszi, hogy a távvezetékek javítási és karbantartási munkálatait minimális költséggel, a legnehezebb terepviszonyok között is teljes biztonsággal elvégezhessék.

(Megjelent a Delta júliusi számában.)

D. L.

Elnéző szülők. — Lassanként le gyereket az ilyen csínyekről.«...

kell majd szoktatni a (A Wochenpresse-ből)

6 NöGRÁD - 1973, augusztus 4., szombat

Amikor elkottyantottam, hogy egy turistacsoporttal Nyugatra utazom, rokonaim meg ismerőseim körében nagy- nagy izgalom támadt. Egymásnál? adva a kilincset, lelkem - re kötötték: okvetlen hozzak nénik holmi emléket. Csak akkor jöttem rá, mennyi rokonom és ismerősöm van! Ha mindegyiknek hozok valamit, a hazaszállításhoz legkevesebb 42 tevéből álló karaván szükséges.

Elutazásom napján az Indulásig mindössze négy perc volt hátra, amikor megláttam a gyönyörű Ljuszját. Egyenesen felém tartott. Éreztem, elvesztem! Neki nem bírok ellenállni. Ha történetesen azt óhajtja, hogy egyenesen a királyi udvarból hozzak neki egy pedigrés kutyakölyköt, én képes leszek minden időmet az uralkodó palotája előtt eltölteni, csakhogy megszerezzem neki a kutyust.

— Ljuszja — suttogtam és a szemébe néztem. — Mit hozzak neked?

V. Szlávkm t

SOUVENIR

— Semmit.

— Hogyhogy?

— Csak úgy... Ámbár . .. Szóval, ha nem esne nehezedre, írhatnál néhány sort — mondta, és megcsókolt.

Fütyült a vonat^ berángat-, tak a kupéba. Éreztem, külföldi utam Ljuszja csókjától egészen más érteimet kapott. Titkos gondolatok lepték el agyamat, amikről még- a vámosoknak se beszélhettem.

Amint megérkeztünk, első dolgom volt borítékot és bélyeget venni. Sokat vettem. A bélyegeket előre felragasztottam, s szapora szívdobogás közepette címeztem meg a borítékokat. Még városnézés előtt feladtam az első levelet. Azontúl minden nap . küldtem Ljuszjának 2-3 levelet. Részletesen leírtam, mit láttam, majd a levelek végére odaka- nyánintottam nehány olyan szót, aminek semmi köze sem volt a látottakhoz, ami csupán kettőnkre vonatkozott. Mire utolsó levelemet is postára adtam, már nyíltan színt vallottam. Megírtam: szeretem őt.

Otthon megszámlálhatatlan rokonom és lismerősöm várt. A vonat még meg sem állt, már teli torokból ordítottam; mehetnek ahonnan jöttek, mert senkinek sem hoztam semmit. Nem érdekeltek. Szememmel csak Ljuszját kerestem.

Végre észrevettem!

A tömegtől elkülönülve állt, á.m legnagyobb ámulatomra rám se hederített. Mi több, egy szemüvege#, vörösesszőke pasasra bámult nagy áhítattal. Félre tolva nagypapa!, nagymamát, nagynénit és munkatársaimat, odaléptem hozzá.

— Megkaptad a leveleimet?

— kérdeztem lélegzetvisszafojtva.

— Hogyne,— válaszolt foghegyről, és meglobogtatta orrom előtt mind a hatvankét levelet.

Ereimben megfagyott a vér: valamennyi felbontatlan volt.

— Ilyen bélyegfajta már van a gyűjteményemben. Ugye, Szása? — kérdezte a vörösesből. j— Majd hozzátette;

— Jaj, majd elfelejtettem: bemutatom Szását, a férjemet. Ö a várost bélyeggyűjtők szövetségének elnöke.

A vörös kezet nyújtott.

— És -magát, hogy hívják?

— kérezte.

Nem válaszoltam

Fordította: Baraté Rozália

I

I