Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

A banyamester

?

A bányamester állandóan a bányát járja. Hetenként egyszer minden munkahelyre eljut, pedig itt, Ménkesen 23 kilométernél hosszabb a nyitott vágat. Van ahova naponta megy, Űj munkakezdés, régi vágat, harántolás, átszerelés megkívánja az ellenőrzést, segítést. Esetenként délután és éjszaka is beszáll. Mindenről tudni, személyesen is meggyőződni — ez ad nyugalmat Mákos Nándornak, a 34 éves ménkesi bányamesternek. Állandó kapcsolatban van az üzemmel. Bármikor történik valami, telefonon a lakásán is megtalálják.

Fiatalon, igen nagy felelősséggel járó tisztsége van. Hogyan jutott el eddig?

— A család és a bánya kapHiányzik

Csak ez az átkozott isiász ne volna — panaszkodik Bar- ta Gyula. — Szedem a tablettákat, meg súlyfürdőre járok. Érzem, hogy használ. Szeretnék már ott lenni a frönton a többiek között, mert nagy a tét. A bányásznap! versenyt remélem a mi brir gádunk nyeri, engem meg ez a betegség kihoz. Szép mesterség a bányászé, de az időt megérzi az ember.

— Mióta bányász?

— Huszonhét év földalattim van. Ebből húsz év Ti- rioesen. Szakvezető frontmester vagyok. Sokat kell menni egy műszakban. A 160 méter széles, két szárnyú frontot sokszor végigjárni, hogy mindenütt rendben menjenek a dolgok. Mi adjuk -saknexn egészében az akna termelését, a napi 70 vagon szenet. Annak idején, együtt kezdtük Lőrincz Andrással a brigádvezetővel. Két külön brigádunk volt most meg már két éve <s ívütt dolgozunk. Nagyon jó a szakok közötti összhang. újra kialakult a törzs- %arda.'

csolata régi. Én is csillésként kezdtem, Kisterenyén, a Teke- lejtősaknában. Az üzem küldött el Tatabányára a bányatechnikum nappali tagozatára. Mikor végeztem a technikumban, segédvájárként dolgoztam egy ideig, és csak azután lettem aknász Újlakon, majd Pócsháza- és Csiga-aknában. Közben Budapestre jártam a felsőfokú technikumba. Az államvizsgát Tatabányán teltük le. Voltam főaknász, bányamester, biztonsági mérnök. Dolgoztam még Gusztáv-ak- nán és Kányáson is. Két éve itt, Ménkesen. Jól érzem magam — mondta.

— Mit tart legfontosabbnak, mint fiatal vezető?

— Talán azt, hogy az embert elfogadják vezetőnek a beosztottai. Ügy érzem, nekem sikerült ezt elérnem, és jó a kapcsolatom az emberekkel, a vezetőkkel is. Ha valami gondom van, kapok segítséget. Tudomásom szerint nincs haragosom, bár előfordul, hogy egyesekkel szemben rendszabályokat kell alkalmaznom. A bánya nem játszótér. Emberségesen az ilyen nem kívánatos dolgokat is elrendezhetjük. Ügy érzem, mindenkor sikerül megértetnem magamat. Rájönnek, hogy jót akarok, és igazam van — mondta a bányamester.

— Szerény, de határozott ember, és érti a dolgát a bó- nyamester — ilyen véleményt mondtak róla a bányászok. Ez pedig azt is tükrözi, hogy mi a tekintély alapja. Amikor céljáról érdeklődtem, elgondolkodott, és csak annyit mondott: — Tudásommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy minél tovább bámészkodhassunk Ménkesen. A tömör válaszban valóban sok minden benne van.

a brigád

— Korábban nem volt?

— De volt, csak az igazsághoz tartozik, hogy a ml bányánk, Tiribee, a vállalat legveszélyesebb bányája. Korábban is oxigénpalackokkal jártunk műszakba, most meg Dési-készülékkel. Nálunk kevés lenne az önmenekülő készülék. Volt itt tűzveszély. Szénmonoxid és három szénsavgáz kitörést éltem át Tiri- besen. A legutóbbi volt a legnagyobb, 1964-ben, ha jól emlékszem, így bányásznap előtt. Ejjeles szakra jártam, de minket már nem engedtek le. A bányamezőkben volt a kitörés, szerencsére nem történt sérülés sem. Csak a vezetők óvatosságának köszönhető. Átmenetileg minket is áthelyeztek Kányásra termelni. Azért mondom, mert akkor bizony felbomlott a törzsgárda, sokan elmentek. Megmondták őszintén, hogy félnek, így nem is erőltettek senkit. Én még nem éreztem félelmet. Vannak szigorú szabályok, amelyeket be kell tartani, ez a legbiztosabb védekezés a veszélyek ellen. Aki ezt a szakmát választotta. annak bizony meg kell tanulni a fegyelmet, mert másképpen nem boldogul.

Karancskesziben kezdtem. Akkoriban az volt, hogy a gyerek maradjon az apja szakmájában. így kerültem a bányához. Az én fiam már az üvegcsiszoló szakmát tanulta, most meg Németországba akar menni. Mondtam neki, hogy jó szakmája van, szereti is, itthon is megtalálhatja a számítását, miért menne idegenbe? Én is így vagyok ezzel. Jó a frontunk, összeko- vácsolódott a brigád. Szakonként 38—40 ember dolgozik együtt. Segítjük egymást, jó a szakok közötti összhang is. Ezért szeretek Tiribesen dolgozni. Csak rendbejönne már a derekam, hogy mehetnék újra a brigádhoz. Hiányoznak az emberek, a munkatársak — mondta Barta Gyula.

Reméljük, hamarosan meggyógyul. és újra ott lehet a többi között. Ehhez kívántunk jó egészséget, mert most ez a legfontosabb számára.

Összefogva könnyebb volt

A bányászok hű segítőtársai az iparosok. Közéjük tartozik Márton Sándor villanyszerelő brigádvezető is. Huszonöt éve van a gépüzemnél, sőt egy műhelyben. Segédmunkásként ' kezdte, azután szakmunkás vizsgát tett. Elvégezte a' telepkezelői tanfolyamot. A 10 fős szocialista brigádja már aranyérmes.

— A bányai beruházásoknál a villamosítást általában mi végezzük. Az utóbbi időben már másnak is dolgozunk. A Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyárában is mi szereltük a villanyt. A befejező munkálatokat végezzük.

Anyag és munka kell csak, mi teljesítményben vagyunk — mondja a brigádvezető, majd így folytatja:

— Ha a terv feszítettebb, valahogy jobban is ösztönöz. Esetenkint a műszaki vezetést is segítjük javaslatokkal és több munkát kérünk. Ebben egyetért a brigád.

— Mostanában például hármain építkezünk a brigádból. Én, Tóth Gyula és Mihály Miklós. A villanyszerelést teljes egészében a brigádtagok végezték el. De nemcsak ezt, hanem az anyagszállítást, és a segédmunka jelentős részét

is. Beosztva, ki. mikor tudott jönni, segített szombaton, vasárnap. Vannak még fiatalok, akik majd ezután építenek, nékik is jó lesz a segítség.

— Nagy gondon vagyok túl. Szécsényből jártam be, sok

ezer kilométert utaztam. Negyed négykor keltem, este 6 órakor értem haza. Emellett tanulni is kellett. Egy évet már a villamosipari technikumban is elvégeztem. Most az építés miatt szünetel a tanulás. Kellett ez a háromszobás ház nagyon, mert van két gyermek is. A vállalat is adott segítséget és OTP-hitel is van. Havi 618 forint a törlesztés. Azért sok minden kell még. Ha az embei; dolgozik, majd csak meglesz.

— A tanulást folytatja-e?

— Gondoltam rá, de Budapestre járni nagy igénybevétel. Ha itt közelebb mód lenne rá, könnyebben menne talán. Egyébként a mi brigádunknál mindenkinek megvan a 8 általánosa. Ketten pedig most járnak a telepke- eelői tanfolyamra. Nem is a beosztás miatt hanem azért, hogy bebizonyítsuk, a munka mellett is képesek vagyunk a tanulásra.

— Közös erővel könnvebb volt az építés de a tanulás is, ha segítjük, biztatjuk egymást. így van ez egyébként a munkában is. Közös erővel a terhek is könnyebbé válnak, vallja a brigád — mondta Márton Sándor.

Az elődök

r g ■ r

utján

A mi közösségünk

Voltam sertésgondozó, traktoros. Az öcsém, a sógoraim mind a bányánál dolgoztak, az apám is innen ment nyugdíjba, így lettem én is bányász — mondja Nagy Pál Máté.

— Kezdettől brigádban dolgozom, így lettem vájár, majd KISZ-brigádvezető. Mióta megalakult a nagy frontbri- gad azóta szakvezető vagyok. Szabó Endre a brigádvezető, Szabó Imre meg a. másik szakvezető. Az Alfa ereszkében van a kétszárnyas frontunk. Az egyik szárnyon maróhenger van a kisebb szárnyon kézierővel termelünk. Bizony versenyeznünk kell a géppel az előrehaladás érdekében. Kértünk egy másik maróhengert is. ígérték. A rö- videbb frontszárny ugyanis kiszélesedik októberre, 80— 100 méterre. Az lesz majd az igazi. Nálunk szeretik az emberek a gépet, mert megkönnyíti a munkát.

— Itt, Ménkesen két ilyen nagy frontbrigád van, mint a miénk. Több mint száz ember van egy brigádban. Jó az összhang a szakok között is.

Most 102 százalékra állunk az éves tervvel, annak ellenére, hogy négy helyen is öreg műveletet kell harántolnunk.

Ezek szabdalják a fejtést.

— Van egy célunk. Szeretnénk- elérni -az idén az élüzem címet. Ügy gondolom, ez a ml brigádunkon nem múlik. Az akna termelésének pedig 75 százalékát mi adjuk. Ha a maróhengert megkapjuk, akkor ügy érzem, sikerül ezt a célt elérni — újságolja Nagy Pál Máté, majd így folytatja:

— A mi brigádunk negyedévenként rendszeresen megtartja a közös értekezletet. Szabad szombaton vagy vasárnap jövünk össze. Most meg szellemi vetélkedőn vettünk részt, és készülhetünk a következőre. Ott még nagyobbak lesznek a követelmények, úgy, hogy tanulhatunk. Itt elsők lettünk és ötezer forint jutalmat kapott a brigád — mondta.

így tudtam meg rövid idő alatt sok mindent arról a szó-, cialista brigádról, amelynek tagja Nagy Pál Máté. önmagáról csak az elején szólt, hamarosan arra a közösségre terelte a beszélgetést, amelyben él, dolgozik, ott Ménkesen, a bánya legmélyén, kilométerekre a bejárattól.

— Az apám 41 évet húzott le a bányában. Nyugdíjas. A sógorom, meg Laci bátyám mellette kezdték a bányászkodást. Szigorú ember volt, mellette hajtani kellett. Én meg két évig gimnáziumba jártam, de meguntam Mátraszelerdl Tarjánba, a mindennapos kerékpározást. Két évet az ötvözetgyárban dolgoztam, ügy kerültem a bátyám mellé a bányába. Nem véletlenül kapta az sem a Kossuth-díjal. Szigorúan fogott, hajtani kellett nála is. Amikor csapatot kaptam, akkor is jött, segített, amikor valami gondom volt.

Kazinczi Bordás Gábor így emlékezik az indulásra.

Azóta csaknem két évtized telt el az életéből a szénfalnál. A bátyja és sógora már nyugdíjba ment. Neki még bőven van ideje addig de ahogy mondja, ő is bányászként szeretne majd annak Idején nyugdíjba vonulni.

— Mizserfán, amikor frontfejtést kaptunk, a bátyám azt akarta, hogy én legyek a brigádvezető, a mesterem vezetője. Harmadvezető lettem, ő meg a brigádvezető. Általában mindig jó eredményeket értünk el, jól kijöttünk a brigáddal. Mikor Mizserfán megszűnt a bánya, akkor is együtt mentünk át Szorospatakra. A 9 közül 8 brigádtag most is együtt van. Mindegy, hogy elővájásra, feltárásra állítanak bennünket. A fronti gyakorlatunk is megvan. Legjobban szeretjük az ilyen klsfrontot, mint ahol most dolgoztunk.

— Most majd új munkahelyünk lesz, egy frontelőkészités. Sietni kell vele, a számítások szerint egy hónapig meddő kőzetben haladunk majd és csak utána érjük el a szenet — mondja a brigád- vezető.

A bányamunka szeretete mellett a jókedélyt is örökölte Kazinczi Bordás Gábor az apjától, örökké

mosolygós ember, akinek jókedve a többiekre is átragad. Könnyebb is így a munka. Aranykoszorús brigád az övéké, . és szerencsés, helyzetben vannak, mert nyolcán Mátraszeíén a kilencedik a szomszédos Mizserfán lakik, tgy még szorosabb a kapcsolatuk munkaidőn túl is.

Tavaly csaknem 13 ezer tonna szenet adtak terven felül. Az idén. bár Kányás-akna ismét elmaradt, de Géczi Lőrinc frontbrigádja fél év alatt 5616 tonna szenet termelt terven felül. Ennél a brigádnál szakvezető frontmester Kovács Gábor. Neyncsak műszakilag hanem politikailag is felelős, hiszen ö az alapszervezet párttitkára. Az alapszervezethez 72 párttag tartozik, fele a brigádban dolgozik.

, 1

A szakvezető párttitkár

— Géczi Lőrinccel már Petőfi-bányán is együtt dolgoztam. Amikor ott megszűnt a bánya, együtt kerültünk Kányásra. Az ismerkedés után, két hónap múlva újra együtt volt a brigád. Ma is általában úgy emlegetnek bennünket, hogy az apciak — mondta a szakvezető párttitkár.

Mi a sikerük titka? Mások véleménye, hogy az összefor- rottság, az egységes akarat és cselekvés a jellemzőjük. Sok nehéz feladatot megoldottak már együtt és ez kovácsolta egységessé a brigádot a munkahelyen és a lakhelyen is. Rendezvényeiket általában Apcon szervezik, évről évre sikeresen. A pártoktatást is. Nem ismernek lehetetlent, olyan a munkahelyi légkör. Mindebben a párttitkárnak igen nagy szerepe van.

— Hosszú időn keresztül mint pártbizalmi dolgoztam. Megismertem az embereket. Végső soron most is útón-útfélen megállítanak, érdeklődnek, választ várnak. Ez csak természetes dolog.

— Mi foglalkoztatja legjobban az embereket mostanában?

— Elsősorban Kányás helyzete. Igaz, hogy nálunk nein volt eddig gond a tervteljesítéssel. Terven felül termeltünk, de a brigádtagokat- nemcsak saját munkájuk, hanem az egész üzem eredménye foglalkoztatja oly módon, hogyan lehetne kilábalni ezekből a gondokból. Még otthon, az utcán is, ha két kányási találkozik két-három szó után ez a téma.

— Ügy tudom, újabb nagy erőpróba vár a brigádra.

— Valóban, talán az eddigi legnagyobb erőpróba előtt állunk. A frontfejtés lefogyott és a bányásznap után mi kezdjük újra a sokat emlegetett szupataki sikló frontfejtését. Végtelen rossz híre van ennek a munkahelynek, amelyet a viz miatt a tavasszal leállítottak.

— Két hónappal ezelőtt, mikor szóba került, hogy nekünk kell oda menni, a brigádvezetővel és a másik szakvezetővel alaposan megbeszéltük a tennivalókat. Ezt követően a párttagokkal, kommunistákkal tárgyaltunk, és szót értettünk. Ez volt az egyik téma a júliusi taggyűlésen is. így került azután az egész brigádhoz a kommunistákon keresztül ez a téma. Az igazsághoz tartozik, hogy kezdetben nem újongott senki ezért a feladatért. Nagyon sokat beszélgettünk azóta is erről, és ma már, amikor kezdeni kell, az a közvélemény, hogy minden tőlünk telhetőt elkövettünk a siker érdekében. Itt 110 méter széles 1,80—2 méter ' v>astag széntelep van a fron-- ton. Fűtőértéke 4000 kalórián, tehát a legjobb most Kányáson, Csak a bányaművelési viszonyok nagyon mostohák.

— Nekünk is voltak feltételeink. A műszaki vezetőket kértük, horfy biztosítsanak megfelelő létszámot, és gondoskodjanak a gépek felújításáról. Maróhengerről, kapa- rákról és gumiszalagról van szó, és arról, hogy mindig legyen időben elegendő aceltám és -süveg. Arra számítunk ugyanis, hogy nagyobb teljesítménnyel a front előrehaladási sebességének növelésével sikerül majd elhagynunk a vizet. Ez jelenti azt, hogy mindent elkövetünk a siker érdekében. Ez lesz az újabb nagy erőpróbánk — mondta Kovács Gábor.

Irta: Boció János Fotó: Fodor Tamás

>