Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

Franciaországban továbbra is egymást érik azok a megnyilvánulások, amelyek során a dolgozók szolidaritást vállalnak Lip gyári társaikkal. Képünkön: Nagygyűlés a Renault­gyárban Iráni felügyelők Saigonban Áss zab Fadri nagykövet fog­ja vezetni az iráni delegációt, amely a dél-vietnami nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottságban a testületből kivált Kanada küldöttségének utód­ja lész — közölte szerdán a saigoni külügyminisztérium egyik szóvivője. Jelezte, hogy az Iráni tagozat öt fős „elő­őrse” a nap folyamán. Saigon­ba érkezik. Az-ország történetében ed-- dig legsúlyosabb, kedden haj­nalban történt mexikói föld­rengés,.. amely hat percig tar­tott, a hivatalos adaok szerint eddig 924 ember életét köve­telte. Több mint 2000 sebesül­tet ástak ki a romok alól. Az áldozatok pontos számát igen nehéz megállapítani, mert még mindig nem tudták helyreál­lítani a kapcsolatot a főváros és a fővárostól 250 kilométer­re délre elterülő katasztrófa sújtotta terület között. Az otthontalanná vált em­berek tízezrei a szabadban töltötték a szerdára virradó tási bizottság kedden „ideig­lenesen megválasztottnak” mi­nősítette , a vasárnapi szená­tusi választási komédiában a rezsim elnökének és volt kül­ügyminiszterének listáján in­dult jelölteket A választási végeredménye­ket — a korábbi jelentésekkel ellentétben — csak szeptem­ber 3-án fogja a legfelsőbb bíróság falragaszok útján hi­vatalosan közölni. (MTI) éjszakát. A legsúlyosabb ká­rok a földrengés epicentrumá­ban, a 15 000 lakosú Ciudad Serdan városban keletkeztek, ahol 150 ember lelte halálát A házak legalább 60 százalé­ka rombadőlt. Az ország történetében ed­digi legnagyobb földrengés kö­vetkezményei annál is súlyo­sabbak, minthogy a közel­múltban az egy hónapig tar­tó özönvízszerű esőzés nyo­mán sokhelyütt kiöntötték a folyók és az árvíz rettenetes károkat okozott. Tetejében a2 árvíz után pusztított Mexikó­ban a Brenda nevű hurrikán. Vádemelés a svéd gengszterek ellen Szerdán vádat emeltek az ellen a két gengszter ellen, akik hat napig egy stock­holmi bank páncéltermébe bezárkózva tartottak túszként négy személyt. A hivatalos közlöny szerint rablással és emberrablással vádolják őket. A rendőrség most folytat vizsgálatot arról, hogy a ban­diták egyike nem erőszakos­kodott-e a túszként fogva tar­tott három bankisztviselőnő valamelyikével. Ennek a fel­tevésnek ellentmondani lát­szik az egyik túsz nyilatko­zata, amely szerint a két fegyveres férfi „egy újjal sem ért” hozzájuk. A kedden este gázzal elká­bított és ellenállás nélkül foglyul ejtett bűnözök szer­dán megjelentek az ügyüket tárgyaló bíróság előtt. Még kórházban tartózkodó túszai­kat tanúként idézik meg (MTI) Suianne hazament Suzanne Agnew, az Egye­sült Államok alelnökének lá­nya a hét elején váratlanul hazatért Brazíliából, mert többízben életveszélyes fenye­getést kapott. Az alelnök lá­nya február óta az Egyesült Államok egyik kórházhajóján teljesített szolgálatot. (MTI) Kedvező ! visszhang Számítani lehet arra, hogy az India és Pakisztán képvi­selői által kedden aláírt meg­állapodás egyengeti a Bangla­des ENSZ-be való mielőbbi felvételének útját — vélik New York-i diplomáciai kö­rökben. ★ A Níxon-kormányzat ked­den elégedetten üdvözölte az Űj-Delihiben létrejött indiai— pakisztáni megállapodást A Fehér Ház véleménye sze­rint India, Pakisztán és Bang­lades egyaránt tanúbizonysá­got tett „arról az akaratáról és képességéről, hogy problé­máit maga rendezi”. A meg­állapodás mindhárom ország vezetőinek tisztánlátását bizo­nyltja. Kamal Husszaip, Banglades külügyminisztere, elégedetten nyilatkozott az Űj-Delhiben kedden aláírt indiai—pakisz­táni megállapodásról, amely hozzájárul a két ország 1971. évi háborúja ütötte sebek be- gyógyításához. Az indiai—pakisztáni meg­állapodás részleteit várhatóan szerdán hozzák nyilvánosság­ra, de a Reuter angol hírügy­nökség Oj Delhi-i forrásokra hivatkozva máris sírról tudó­sított, hogy a megállapodás kiterjed az „összes” hadifog­lyok, így a háborús bűncse­lekményekkel vádolt foglyok hazatelepítésére Is, valamint a menekültek ezreinek repat­riálására. Kissinger első lépései Henry Kissinger, az Egye­sült Államok kijelölt külügy­minisztere konzultáció-soroza­tot kezdett kulcspozíciókat betöltő magasrangú diploma­tákkal —, közölte kedden a „kaliforniai Fehér Ház” szóvi­vője. A szóvivő megfogalmazása szerint Kissinger folyamato­san kikéri azoknak a diploma­táknak a véleményét, akik fe­lelősségteljes tisztségeket töl­tenek be az Egyesült Államok külpolitikájának végrehajtá­sában. Kissinger a jelek szerint maris beletemetkezik jövendő külügyminiszteri teendőinek részleteibe. Lefújta szeptem­ber lOre tervezett brüsszeli látogatását is. mert — úgy­mond — „kéznél kell lennie, amikor a szenátus megerősíti új tisztségében”. (MTI) A 6aigoni központi válasz­Súlyos földrengés Mexikóban Ojabb kormány Chilében A világ nagy hírügynökségei gyorshírben ismertetik a legújabb chilei kabinet összetételét. A legújabbét, mondjuk, mert ebben a nagy társadalmi-politikai feszültségektől vib­ráló latin-amerikai országban bizony gyorsan követik egy­mást a kormányok. Hogy miért? Mert dr. Salvador Allende köztársasági elnök és munkatársai erőfeszítései jelenleg egy legfőbb cél felé irányulnak: úgy megmenteni az alkotmányos változások vívmányait, hogy az országban ne törjön ki a pol­gárháború, ne szólaljanak meg tömegméretekben a fegyve­rek. , Természetesen a jobboldali ellenzék ennek éppen az el­lenkezőjét szeretné, a reakció ezúttal is a zavarosban halász­va véli megtalálni a számára kedvező kiutat. Egy olyan hely­zetben, amikor mind több szó esik fegyverekről, nem lehet közömbös, milyen magatartást tanúsít a fegyverek elsőszámú gazdája, a chilei hadsereg. Eddig ez a magatartás — egyes szakadár egységektől eltekintve — lojális, az alkotmányhoz és a köztársasági elnökhöz hű volt. Ezért vont be katonákat az államfő néhány héttel ez­előtt első, úgynevezett nemzetbiztonsági kabinetjébe. Ezt a haladás valamennyi chilei híve helyeselte, a reakció viszont érthető dühvei fogadta. És mivel a kormányalakítás a poli­tikai küzdelem egyik fontos formája, a jobboldal győzelmét ünnepelte a minap, amikor a katonák távoztak a népi egység kormányából. Nos, most visszajöttek, illetve újak jöttek. Tá­bornok a bányaügyi, a földművelésügyi, a közmunka- és szállítási miniszter. Ennek jelentőségét aligha kell hangsúlyoznunk. Az el­lenzék szeretné megbénítani a rézbányákat, amelyekből az ország jövedelmének nyolcvan százaléka származik, szeret­né megakadályozni a továbblépés egyik fő feltételét, a föld­reformot és igyekszik elérni, hogy a teherfuvarozók „a vég­sőkig” kitartsanak kormányellenes akcióikban. Nos, dolgukat lényegesen megnehezíti, ha ezeknek a tárcáknak az élén ka­tonák állnak. Ami Chilében történik, élet-halál harc. „Olyan forradal­mi átalakulást képviselnek — jelentette ki most Allende —, amelyet nem tartóztathat fel a terror, a fasiszta fenyegetés.” A gazdasági vezetők feladata (Folytatás az 1. oldalról) verseny-mozgalom értékelésé- .. .„1- sére, színvonalának növelésé­hatásáit, nem növeli a vaUala- re> a további feladatok is­sek társadalmi hasznosságát.^ mertetésére. Esetenként nem Hol és milyen természetű biztosítják a feltételeket a gondok akadályozzák a szó- többirányú vállalások megva- cialista munkavenseny és szó- lóístásához, máskor meg az cialista brigádmozgalom szín- anyagi ösztönzés alacsony vonalának emelését? Előfor- szintje fékezi a tartalmasabb, dúl, hogy az első számú veze- nagyobb feladatok elvégzését, tök közül néhány még máig A vitában igen sok hasznos sem értette meg, ez á feladat, tanács, javaslat hangzott el. számára előírt állami köteles- Az eszmecsere tanulságát Lip- ség. Sajnos a költségvetési ták József, az SZMT vezető üzemek közül négynél még ma titkára foglalta össze. Hang- sincs munkaverseny szabály- súlyozta: a szocialista munka- zat A legnagyobb gond az verseny-mozgalom újszerű üzemekben a középszintű ve- tennivalói megkívánják, hogy zetöknél jelentkezik. Itt alap- a végrehajtás módszereinek vető szemléletbeli változás, kialakításához az eddiginél sajnos nem következett be. több segítséget adjanak .a Továbbra is gondot okoz a szakszervezetek. Öva intett jól dolgozó brigádok egyéni attól, hogy ott is erőltessék a versenyzők eredményeinek szocialista brigádmozgalom népszerűsítése. Előfordul, hogy szervezését, ahol nincsenek nem egyformán ítélik meg a meg az objekítv é* szubjektív hármas jelszóból adódó köve- feltételek. A vállalásoknál és telményeket. Megtörténik, szervezésnél nem a számszé- hogy a nagyobb követelményt rűség, hanem a társadalmi az értékelésnél állítják fel, hasznosság, a tartalom javí- nem pedig a vállalások ki- tása a legfontosabb feladat, alakításánál. Nehezíti az elő- Az elnökség az előterjesz- rehaladást a kampányszerű- tést elfogadta, úgy döntött, ség is. Az üzemi demokrácia hogy az itt elhangzottakat a biztosította fórumokat — tér- szakszervezeti bizottsági tít- melési tanácskozások, műszaki károk, a gazdasági vezetők és értekezletek — sem használ- a szocialista brigádvezetők ják fel a szocialista munka- közösen vitassák meg. (1) Cuffordulö: Európa akkor már nagyon áhította a békét, még azok Is megunták a szirénák és a Stukák hangját, akik kezdet­ben lelkesedtek érte. Egyre gyakrabban érkezett Hitler főhadiszállására titkos jelen­tés árról, hogy egész alakula­tok álltak át a szovjet csa­patokhoz, és ha nem is harcra, de fogságra megadták magu- . kát. Ötezer partizán Hitler őrjöngött. Ha nem tudja a Wehrmacht megállítani , a Balkánon Titót és Szlováki­ában a küszöbön álló felkelést, Két hadseregét teljes "bekerí­tés fenyegeti. Márpedig semmi jel sem mutatott arra, hogy 1944. augusztusában feltartóz­tathatnák a szlovákok szerve­zett megmozdulását, amelyik csakis felkelésbe torkollhatott. az egész szervezkedés olyan határozott és gyors volt, hogy a náci vezérkar már nem szupertitkos és fedőnévvel el­látott parancsot adott ki, ha­nem . nyíltan utasította az egységek parancsnokait: * csí­rájában fojtsanak el minden mozgolódást, amit a szlovák hegyek között tapasztalnak. A felkelés előkészítését a Szlo­vák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács irá­nyította. A vezetőség Smidkét küldte Moszkvába, hogy a po­'*■ NÓGRÁD = 1973. A szlovák nemzeti felkelés lítikai és nem utolsó sorban a katonai feladatok összehan­golásáról tárgyaljon. Nagyon fontos volt ez, hiszen a szov­jet hadsereg ekkor még nagy távolságra volt Szlovákiától, nem lehetett arról szó, hogy közvetlen érintkezésben cse­lekedjenek a felkelők. Pedig a külső, a Szovjet se­gítség nagyon kellett volna, hiszen ezekben a hetekben mindössze ötezer partizán te­vékenykedett a szlovák he­gyek, elsősorban az Alacsony Tátra vidékén. A Kijev mel­letti Rovnóban még csak most kezdték meg a magyar parti­zánosztagok és a leendő pa­rancsnokok felkészítését. Ar­ra sem számíthattak, hogy a felkelés hírére azonnal na­gyobb csoportokban állnak át á magyar alakulatoktól a ka­tonák. Bár az agitáció már megkezdődött, és magyarul tudó szlovákok szivárogtak be a magyar katonai alakula­tokhoz, ahol még rangot is kaptak. Említenek a korabeli híradások egy Jan Kovac őr­mestert, aki a Balaton mellől származott, és egymaga egy egész századot vitt át a fel­kelőkhöz a Garamon keresz­tül. augusztus 30., csütörtök Pozsonyból Besztercebányára A párt és a Szlovák Nem­zeti Tanács akkor még Po­zsonyban tartózkodott. Ugyan­akkor a katonai központ — eppen a vidék kedvező adott­ságai és a partizánok aktív tevékenysége folytán — Besz­tercebányán Volt. Az lett vol­na a célszerű a Szlovák Nem­zeti Felkelés szempontjából, ha most a párt- és az állami vezetés is Szlovákia centru­mába költözik. Azonban Po­zsony már egy éve jól szol­gálta az illegális munkát. Ne­héz lett volna nagyobb meg­rázkódtatás nélkül áttelepíte­ni a párt és a Nemzeti Ta­nács vezetését Besztercebá­nyára. Az idő azonban sürgetett. A katonai központ és Po­zsony között állandó volt az összeköttetés. Mivel feltéte­lezhették — és teljes joggal—, hogy a németek is, Tisó és társai is figyelemmel kísérik minden megmozdulásukat, sem rádiót, sem telefonössze­köttetést nem használhattak. Futárok tették meg a hegyek között nem éppen veszélyte­len és hosszú utat. Mi volt a helvzet ekkor Szlovákiában? Egy korabeli, 1944. augusztusából keltezett miniszterelnökségi bizalmas tájékoztatás jól érzékelteti az eseményeket. „Kassán, á német Sicherhe- Its—Polizei székházában ma­gyar, szlovák és német bizton­sági szervek megbeszélést tar­tottak ... Általános megálla­pítás szerint a szlovák ezredes a túloldali komoly helyzetet igyekezett leértékelni, de a szlovák csendőr alezredes, aki német származásúd), a megbeszélést követő vacsorán őszintén vázolta a szlovákiai helyzetképet, amely szerint Szlovákiában a partizánelhá- ritás egyáltalán nincs meg­szervezve ... A csendőrőrsöket csak arra tudja használni, hogy a partizánhíreket és cse­lekményeket vidékről Eperjes­re jelentik. Ezek a jelentések is késve érkeznek be. Kiépí­tett bizalmi hálózattal nem rendelkeznek, de ezt — sze­rinte —, hiába is kísérelnék meg, mert a lakosság az oro­szokkal, így a partizánokkal is rokonszenvezik.” Őszinte értékelés Érdemes felfigyelni a hely­zetjelentés utolsó mondataira. A szlovák csendőrség vezetői Is elismerték, hogy tehetetle­nek a néppel szemben,' azok a partizánokkal, az oroszok­kal szimpatizálnak. Talán ez­zel magyarázható, hogy a Szlovák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács az ötezer partizánt is elegendő erőnek találta arra, hogy a felkelést meghirdesse. Ugyanezekben a napokban arra törekedett a párt, hogy kiszabadítsa a bebörtönzött vezetőket, elsősorban Nyltrán, de másutt is. Több partizán­akciót szerveztek, sőt a szov­jet partizánok 600 tagú egy­sege is elindult, de a németek visszafordulásra kényszerítet­ték őket. Az elvtársak kisza- Dadítása nemcsak harci cse­lekmények útján folyt. A párt eljárt jogi úton is kiszabadí­tásukért, de legalább azt igye­kezett elérni, hogy a bebör­tönzött kommunistákat ne szolgáltassák ki a németeknek, akik nem mulasztottak el egyetlen napot sem, hogy kö­veteljék az elvtársak átadását a Gestapónak. Az Alacsony Tátra, a Liptói Havasok vidéke így lett — igaz 250 esztendővel később—, a vitéz Jánosik utódai harcá­nak színtere. Ahogyan annak­idején Jánosik is a szabadsá­gért hívta harcba a szlovák népet és csatlakozott Rákóczi­hoz, úgy most a Szlovák Nem­zeti Felkelés zászlaja alá gyü­lekeztek a szlovákok, de mel­lettük ott voltak a szabadságot es békét óhajtó magyar parti­zánok is Már akkor kitűzték a felke­lé? napját, amikor Gustáv Hu- sák Pozsonyból Besztercebá­nyára küldte a kommunisták egy csoportját — Pavlikot, Falfant, Vaseckát és másokat, hogy segítsenek az előkészüle­tekben. Az áruló Kralik Sajnos, a Nemzeti Tanács és a felkelésbe bevont szlovák hadsereg vezetői között nem volt meg a szükséges egyetér­tés, összhang. Golian tábor­nok, a hadsereg parancsnoka kiadta ugyan a felkelésre szó­ló parancsot, de azt egy, a Tisóhoz hű katonatiszt — Alojz Kralik —, kapta meg. Csak természetes, hogy nem Indította meg a felkelés kato­nai hadmozdulatait, hanem a parancsról értesítette a né­meteket és Tisót. Elképzelhető, milyen hely­zetbe került az a program, amit olyan nagy gonddal ké­szítettek elő, és szerveztek meg Pozsonyban. Nem maradt más hátra, minthogy ebben a helyzetben Szlovákia Kommu- 'nista Pártjának vezetősége és a Szlovák Nemzeti Tanács azonnal Besztercebányára köl­tözött, hogy helyben irányítsa a felkelést, lelkesítse a parti­zánokat, a katonákat, a felke­léshez csatlakozókat.«.

Next

/
Thumbnails
Contents