Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Pillantás a parányok világába Mindaddig, amíg csupán optikai úton tudtáik vizsgálni a parányok világát, a mikroszkópia lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak. A2 elektronmikroszkóp feltalálása és használatába vétele viszont szinte határtalan perspektívákat nyitott a tudomány előtt. Többek között ennek köszönhető, hogy a biológia, a kristálytan, a kémia stb. mai fejlettségét elérhette. A képen látható nagy felbontóképességű elektronmikroszkóp angol gyártmányú. Bármilyen laboratóriumban felhasználható, de különösen alkalmas fémkohászati és kristálytani kutatásokra. Kezelése egyszerű, kettős irányító, berendezés lehetővé teszi a programozott átkapcsolást világos képmezőről sötétre; automatikus vákuumrendszere nyomógombos irányítású. Számos kiegészítő berendezéssel is rendelkezik, smelyek megkönnyítik a kutatók munkáját. A gépet gyártó cég speciális preparátumkészítő berendezést is szállít az elektron- mi kroszkóppaL TUD ANYA modern közlekedés és a balesetveszély Beszélgetés dr. Szántó György professzorral, az Országos Traumatológiai Intézet igazgatójával Rendőrségi röntgenkészülék Maga a felfedező, Wilhelm Conrad Röntgen sem gondolhatta, amikor 1895-ben felfedezte a róla elnevezett röntgensugárzást, hogy találmánya mekkora karriert fut be. Az orvostudomány ban részben mint beteg- ségmegállapitó módszer terjedt el, mert áthaladva a test szövetein, kimutatja a mélyben megbúvó elváltozásokat, de terápiás célra is felhasználják, mert a megfelelően célzott röntgensugárzás roncsol bizonyos sejtféleségeket és így hathatós eszköz különösen a daganatos megbetegedések gyógyításában. Egyre jobban terjed azonban a röntgensugárzás ipari felhasználása is. Segítségével toncsólásmentesen lehet anyaghibákat kimutatni, anyagok kristályrács- szerkezetét megállapítani. Üjabban a röntgensugárzás érdekes lcrimindltechnikai felhasználásáról érkezett Mr: a nyugat-berlini rendőrség hordozható röntgenkészülékkel ellenőrzi a gyanús postai küldemények tartalmát. A készülékhez tartozó tv-kamera az előtte álló monitorhoz továbbítja a felvételt. Fordulópont az autógyártásban Maximális biztonságot nyújtó kocsik előállítása, egyre inkább ez a vásárlók igénye. A ma egyre több és nagyobb veszélynek kitett autósok számára biztató beszámolót közöl a Delta Magazin új száma a hat országban kidolgozott 13 kísérleti biztonsági autóról. A lap a biológia új szenzációjáról is beszámol; szovjet felfedezés szerint a sejtek ibolyántúli sugarak révén érintkeznek, „beszélgetnek” egymással. Cikkeket közöl a Delta a kozmikus sugárzásról, a mikrovilág fotózásáról, a jövő képernyőjéről, anatóliai ásatásokról, beszámol a minikomputerek térhódításáról, a „génműtéttel” megkísérelt növénynemesítésről, s így fehérje nyeréséről a levegőből, a jövő elektronikus képernyőjéről, s egy új magyar találmányról, amely a sportversenyek hagyományos mérőszalagját gyorsabb és pontosabb elektronikus mód szerrel helyettesíti. Bemutatja a stadionok, szabadtéri színpa' dók védelmére alkalmas, változtatható tetőket és a jövő irodáinak építhető íróasztalait, íróasztalgépeit. Bravúros fo tők szemléltetik a rovarok „légi akrobatikáját”, repülésük sajátos titkait. Ezenkívül számos hír, információ, képes tudósítás és a közkedvelt Delta-lexikon egészíti ki a lap új számát, amely ezúttal is száznál több látványos — javarészt színes — fotót közöl természettudomány és a technika minden területéről. — Professzor úr, ön egyik tanulmányában azt írta, hogy „korunk epidémiája a trauma”. Kérem, fejtse ki részletesebben, mit ért ezen? — Epidémián fertőző járványos betegségeket értünk. A trauma pedig baleseti sérülés. Nos, a korábbi évszázadokban az emberek legnagyobb része valamilyen járványos fertőző betegségben (pestis, himlő, kolera stb.) halt meg. Ezek voltak az emberiség legpusztítóbb rémei. Ma már — legalábbis a fejlettebb országokban — a halált hozó járványokat legyőzték. Viszont a civilizáló- dás, az urbanizáció, az iparosodás, meg a közlekedési eszközök fejlődése és egyre nagyobb száma az ijesztő mértékben szaporodó balesetekben is jelentkezik. — Tehát mintegy a járványok helyébe léptek a baleseti sérülések. Vajon ez korunknak, a civilizálódásnak szükségszerű velejárója lenne? — A velejárója, hogy a sérülési veszély megnőtt. De az, hogy a megnövekedett veszély mennyi tényleges sérülésben nyilvánul meg, annak jó része éppen rajtunk múlik! (Például a közlekedési fegyelem szigorú betartásán, meg azon a bizonyos kölcsönös udvariasságon is, amiről annyit beszélünk, csak éppen nem gyakoroljuk ...) Aztán a sérülések kezelésére, -következményeinek elhárítására is van módunk. De a sérüléseket teljesen elhárítani nem tudjuk. Az utóbbi években a fejlettebb országokban a balesetek száma ugrásszerűen megnőtt — a halálozási statisztikák élére került — és éppen a munkaképesség, a termelés szempontjából legfontosabb korosztályokban! (Ennek persze az is oka, hogy legyőztük azokat a fertőző betegségeket, amelyek ezeket a korosztályokat a legjobban pusztították.) — Hazánkban is ez a helyzet? — Igen. A balesetek 45 éves korig nálunk is az első helyen szerepelnek a halálozási statisztikákban. Például a közlekedési balesetek száma 1960- tól: 1971-ig nem egészen 9000- ről több mint 31 ezerre nőtt' A halálos balesetek száma pedig ez idő alatt megduplázódott. —■ A baleseti sérültek ellátása mennyire szervezett hazánkban? — Az egészségügyi kormányzat már húsz évvel ezelőtt megkezdte az önálló baleseti sebészeti osztályok szervezését. Ma már az ország minden megyei kórházában, sőt sok városi és járási kórházban is működik önálló baleseti sebészeti osztály, az ott dolgozó orvosok szakosítottak: traumatológus szakorvosok. — Egy traumatológus szakorvos miben különbözik egy általános sebésztő'? — A sebészet, ha a történetét nézzük: éppen a baleseti sebészettel kezdődött. Seborvoslás volt a sebészet őse. Amikor a múlt században fölfedezték a sebfertőzés megelőzésének módszerét (az ú.n. aszeptikus operálást), és kifejlődött a szakágakra tagolódó modern sebészet, akkor szorult háttérbe a baleseti'sebészet De a baleseti sebész ma is sebész, és Magyarországon nem lehet valaki anélkül baleseti sebész, hogy előbb általános sebészetből szakképesítést ne szerezzen. Ezután legalább két gyakorlóévét kell egy baleseti osztályon töltenie, és csak újabb szakvizsga letétele után lehet traumatológus szakorvos, vagyis baleseti sebész. Tehát a trauma- tológusnak a sebészet minden ágában jártasnak kell lennie. Ennek azért is igy kell lennie, mert egyre több az ú.n. politraumatizált sérült. Ez azt jelenti: ha valakit netán elüt egy autó, az nemcsak a kar* ját vagy a lábát töri el, hanem több másfajta sérülést is szenved. — Vajon mennyibe kerülhet a népgazdaságnak ez a rengeteg baleseti sérülés? — Azt hiszem, senki sem gondolná, hogy több milliárd- ba! Nem számítva ebbe a sérültek gyógyitására fordított összeget — amibe benne van a kórház fenntartása, a rokkantsági járulék —, tehát a közvetlen egészségügyi kiadásokat. Ezen túlmenően — nézzük a népgazdasági kárt: aki rokkant lesz vagy meghal, an* nak a munkaereje kiesik a nemzeti jövedelem előállításából, a termelésből. Például 1967-ben a halálos balesetek miatt elvesztett munkanapok és a nemzeti jövedelemkiesés több mint kétmilliárd forint veszteséget jelentett a népgazdaságnak. Ezért úgy vélem, hogy a balesetek megelőzésére fordított milliók (például az útépítésre — itt megjegyzem: a csak kétsávos utakon sokkal több baleset történik!) igen gazdaságos befektetések. Nem utolsósorban pedig — ismétlem —, hogy emberéletekről és az emberek testi épségéről van szól Ha- sonlóképpen az a pénz, amit a traumatológiai osztályok fel* állítására és — meg kell, hogy mondjam: nem olcsó — működtetésére fordítunk, az Is bőven megtérül, ha ezáltal a munkaerő-kiesést csökkenteni tudjuk. ESry Éva Roftőiyes áramlat Amerikai tudósok véletlenül fedezték fel a Csendes-óceán Cromwellről elnevezett áramlatát, amelyről a felfedezés után sem sokat tudtak. A Vi- tyáz szovjet kutatóhajóról most pontoséin feltérképezték; megtalálták eredetét, folyásának irányát, megállapították hosszát. A Cmmwell-áramlat folyóként halad át a Csendesóceánon, az Egyenlítő mentén, keleti irányba, mélysége kb 100 méter. Keletkezésének oka azonban még mindig feltáratlan. hanga««« növények A *ö!d é* barátainknak tartott növények nemcsak „beszélni”, hanem még „kiabálni” Is képesek — állapítottak meg nemrégiben szovjet nö- vényflziológusok. A fiatal, aüc ki sarjadt Srpa ÍUelslkoltott”, amikor a laboráns forró vízbe mártotta a gyökerét. Természetesen hangot nem lehetett hallani, a növény „sikolyát” egy érzékeny elektronikus műszer írószerkezete rezegve, meg-meg- áUva egy széles papírszalagon rögzítette. Ugyanakkor a növény semmi Jelét nem mutatta szenvedésének. Az árpa „jól nézett ki”, levelei nem konyultak le és továbbra is zöldeUtek, Érdekes kísérletet végzett egy másik kutató is. Tök szárában áramot vezető rostokat mutató« ki és mikroelektródákat kötött hozzájuk. Ezután különféle módon ingerelte a növény gyökerét, például megvágta. A vágástól 30—40 centiméterre néhány másodperc múlva elektromos Impulzus jelent meg — az oszcilloszkóp képernyőjén csúcs mutatkozott. Úgy tartják, hogy a növényeknek nincs idegrendszerük és érzékszervük sem. Akkor Hogyan reagálnak a környezet hatásaira? Hogyan Hatnak rájuk a fizikai ingerforrások? Éreznek-e a növények? issekre & kérdésekre próbál választ találni az élő szervzetekben lejátszódó elektromos folyamatokat vizsgáló elektrofiziológia. Az idegsejtekben a külvilágból érkező ingerek hatására később az agyba jutó elektromos jelek keletkeznek. Modern műszerekkel nem csak állatok és az ember agyában és szívében létező elektromos teret tudták mérni, hanem az egész élő természetben keletkező erőterek elosztása is meghatározható. A növények és a bokrok elektromos „hangját** is, nagy érzékenységi! szondáző-erősftő segítségével sikerült észlelni. A laboratóriumokban elvégzett több száz kísérlet bebizonyította, hogy a növényekben az állatok és az ember idegei impulzusaihoz hasonló elektromos jelek keletkeznek. Ennek során a belső folyamatok összehangolása és a külső környezette! való alkalmazkodás bonyolult, a növény egész életműködését ellenőrző ingerérzékelő rendszer segítségévei történik. Azt már korábban Is tadták, hogyha nagymértékben meghosz- szabbitják a növények környezetében a fénydús nappalt, a növény „elfárad”, azaz az állatokhoz hasonlóan, pontosan meghatározott életritmussal rendelkezik. A modern elektronikus kutatások nemcsak igazolták mindezt, hanem azt is kimutatták, hogy a növény gyökere funkcionális szempontból a szívizomra emlékeztet: összehúzódik, serkentő és fékező fázisok váltják benne egymást. A növények annyira jól érzékelik a fényt, hogy egy speciális rendszer segítségével sajátos élő reléül is szolgálhatnak — be-, illetve kikapcsolhatják a melegház világítását. A legmegdöbbentőbb azonban ál, hogy a növények hosszú, illetve rövid ideig fonkcionáló emlékezettel is rendelkeznek. Amikor a bab gyökerét nulla fokos hőmérsékletről szobahőmérsékletű vízbe tették, még mindig rezgeti az író- szerekezet vége — a növény még „emlékezett” a hidegre és továbbra la éber állapotban maradt. Azt Is kimutatták, hogy az uborka, a bab, a búza, a boglárka kitünően megjegyzik a xenonlámpa felvillanásainak gyakoriságát. Megfelelő „gyakorlás” után a növény kivételes pontossággal reprodukálta a felvillanások gyakoriságát. A kísérlet folyamán kiderült, hogy minden egyes fajtánál más és más az emlékezés időtartama. A boglárka például 18 órán át „emlékezett” a fény ritmusra. Mindezt megállapítva, a tudósok megpróbáltak a növényekben feltételes reflexeket kialakítani. Egy filodendron mellé valamilyen ásványt helyezték és a virágot elektromos sokkal „megfenyítették”. Ezután elvették a követ és a növényt egy ideig nyugodtan hagyták. Ezután az egészet megismételték. A filodendron hamarosan „érzelmi aggodalmat** kezdett tanúsítani, amikor az illető ásványt újra mellé tették —• pedig nem is kapott áramütést. Ha sikerül teljesen megfejteni a növényi „idegrendszer” működési mechanizmusát, remélhető, hogy valamikor növekedésüket és fejlődésüket mesterségesen irányító rendszereket is elő lehet majd állítani. 9L ha Kétszáz kilométeres sebességgel A vasúti személyszállítás csak akkor állhatja a versenyt a közúti és légi közlekedéssel, ha jelentősen fokozza a menetsebességet. Két-három évtizeddel ezelőtt még az óránkénti 100 kilométeres sebesség elérése volt a cél, ma viszont a 200 km/óra, vagy azt meghaladó sebesség a korszerű szerelvényekkel szemben támasztott követelmény. Rigai mérnökök tervei alapján elkészült a képen látható villamos motorkocsi, amely 14 vagont vontatva, körülbelül ezer utast juttathat céljához 200 km/óra sebességgel. A szerelvény irányítása a lehető legnagyobb mértékben automatizált. A vonatvezető állandó tájékoztatást kap az előtte haladó vonat mindenkori sebességéről és hollétéről, 8 a vezérlőpulton kigyulladó számok jelzik a számára megengedett sebességet a pálya adott szakaszain. A kocsik ülései kényelmes karosszékek, az utastér pedig légkondicionált. Különös gonddal oldották meg a vagonok hangszigetelését és rugózását is. A sebesség fokozásához azonban nem elegendő csupán egyre nagyobb teljesítményű mozdonyokat építeni, a vasúti pálya állapota, minősége is döntő fontosságú. Az óránkénti 400—500 kilométeres sebességet már nem is lehet sínen gördülő, hagyományos konstrukciókkal elérni, hanem csak a lebegtetett, lineáris motorokkal mozgatott megoldásokkal. NÚGRAD — 1973. augusztus 26,, vasárnap 11
