Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-23 / 196. szám
Balassagyarmat újjáépített főutcáján Mai kommentárunk Társulások helyzete A gazdaságirányítási rendszer megváltozása nyomán új módon vetődött fel a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági kapcsolatainak kérdése. Egyre-másra alakultak a különböző társulások. A termelési együttműködés helyzetével, a fejlesztés főbb irányelveivel a közelmúltban Balassagyarmaton foglalkozott a párt járási végrehajtó bizottsága is. Milyen jellegű társulások működnek manapság a balassagyarmati járásban? Dimitrovpusztán sertéstenyésztési közös vállalkozás alakult 1969-ben. Négy szövetkezet tavaly a MEK-kel társult. Balassagyarmaton TÖVÁU, alakult. Két közös gazdaság zöldségboltot üzemeltet a járási székhelyen. Zárt rendszerű vetőburgonya-t ermesztési társulást hozott létre az idén öt közös gazdaság. Az idén újabb társulás megalakulása már nem várható, az elkövetkezendő évben viszont igen. A meglevő társulások közül a Szondi tevékenysége gyümölcsfeldolgozó szörpüzemre, fafeldolgozóra és építőbrigádra terjed ki. Rohamos fejlődés elsősorban a szörpüzemre jellemző. Manapság egy átfogó rekonstrukciós terven dolgoznak, melyet öt év alatt kívánnak végrehajtani. A termékek piaca biztosított, és a jövőben sem várhatók értékesítési gondok. A balassagyarmati TÖVÁL.I, 121 dolgozót foglalkoztat. Három év óta csökkent a termelési értéke, mert a közös gazdaságokban lanyhult az építési kedv. Az alapító szövetkezetekkel a társulás kapcsolata jónak mondható, szükség esetén pénzügyileg is támogatják. Ennek fejében a társulás rendszeresen fizet osztalékot. A mohorai Drogunion gyógynövény-felvásárló társulás tevékenysége megfelelően fejlődik, termelési értéke évről évre növekszik és pénzügyileg is önállóvá vált. Jelentős változás várható a kapcsolatokban, mivel az alapító szövetkezetek a jövőben gyógynövény termesztésével is kívánnak foglalkozni. Idén a társulás 70 holdon telepített gyógynövényt, zömmel kamillát. Tíz holdon pedig digitálist, melyet öntöznek is. A társulás 80 dolgozót foglalkoztat. Minden évben lépnek egyet előre a fejlesztés terén. Az alapító szövetkezeteknek nyereséget fizet. A sertéstenyésztési közös vállalkozás Dimitrovpusztán megalakulása óta gazdálkodási problémákkal küzd. Alapvető hiányosság, hogy a feltöltöttség csupán 45 százalékos. A meglevő belső technológia enyhén szólva fogyatékos. A korszerűsítés elkezdődött, kedvező hatása remélhetőleg mielőbb érződik. Az új vezetés nagyobb hozzáértéssel végzi munkáját, mint a korábbi, így a tenyésztői, hizlalási munka is eredményesebbé vált. A „gyermekbetegségeket” leküzdve előreláthatólag 1974-ben már szubjektív tényezők nem gátolják a sikeres gazdálkodást. , A napokban éppen Balassagyarmaton hallottuk a megyei pártbizottság egyik vezetőjétől, hogy a sokoldalú együttműködés támogatása továbbra is alapvető tennivaló. A társulások terén még sok a kihasználatlan, rejtett tartalék. Elsősorban a bizalmatlanság, néhol önteltség, szervezési nehézség, kellő körültekintés hiánya gátolja újabb egyszerű és más jellegű társulások kialakítását. A szarvasmarha-tenyésztési együttműködésben ugyancsak nagy tartalékok rejlenek. Ha mielőbb sikerül leküzdeni a szubjektív gátló tényezőket, akkor nem csak a meglevő társulások erősödnek meg gyorsan, hanem újabbak szervezése is napirendre kerül. Régi mondás: egységben az erő! Érvényes ez a szövetkezeti társulásokra is. R. I. Nemzetközi kohásztanfolyam Zaporozsjeben nemzetközi kohásztanfolyam nyílt a fejlődő országok szakemberei számára, melyen 12 ország 40 szakembere vesz részt. A Szovjetunió egyik legnagyobb vasipari központjában öt hónapot töltenek a hallgatók az ENSZ kérésére szervezett tanfolyamon, melyet eddig már 40 ország közel 200 ezer szakembere végzett el. A szocialista országokban 36 kohászati üzemet építettek fel szovjet segítséggel. A Szovjetunió sokoldalú támogatást nyújt a kohászati ipar fejlesztésében a fiatal független államoknak is — Indiában, Egyiptomban, Algériában, Törökországban, Iránban és más országokban szovjet felszereléssel, szovjet szakemberek vezetésével készültek kohászati központok. A gyógyszerek artalmásságának csökkentéséért A lengyelországi orvostudományi akadémiák gyógyszerész karai 4 eredeti új gyógyszert dolgoztak ki az elmúlt években. A Binazin, Ipronai, Bicordin és Edan elnevezésű gyógyszereket prof. dr- Satnislaw Biniecki laboratóriumában, a Varsói Orvostudományi Akadémia Gyógyszerészeti Karán szintetizálták. A Binazin külföldön, az Egészségügyi Világ- szervezet által megállapított „Tódra la zin” néven kerül forgalomba. A Binazin li- cencét megvásárolta Japán, s a gyógyszert „Apricohl” néven fogják előállítani. A lengyel gyógyszert egy argentin gyógyszeripari vállalat is megvásárolta és a latin-amerikai országok számára kidolgozott licenc alapján gyártja majd. A gyógyszerek mellékhatásával kapcsolatos kockázat minimumra csökkentése érdekében a Varsói Gyógyszerkutató Intézet létrehozta a Gyógyszerek Mellékhatásának Kutató Központját A központ gyakorló orvosok által beküldött információkra támaszkodva kidolgozza az előre nem látott mellékhatásokra — allergiára szervezeti elváltozásokra, stb. — vonatkozó anyagokat, „utasításokat”. Iliért tiszteli, támogatja művezetőjét? TÖBB riportban kerestünk választ erre a kérdésre az elmúlt hónapokban az üzemek fizikai dolgozóinak körében. Több mint száz dolgozó fejtette ki véleményét, mondta el álláspontját, válaszolt a miértek sokaságára. Mindezekkel csupán érzékeltetni tudjuk az egyes munkásrétegek — szakmunkások, betanított munkások, nők, férfiak, fiatalok, idősek. törzsgárdatagok és új dolgozók — véleményét, közvetlen főnökükről, az üzemi élet kulcsposzton álló személyéről, a művezetőkről. Egy-egy írás olvasásakor, amikor a fizikai munkások művezetőjüket dicsérték, felmerült olyan aggály: őszinték-e ezek a vélemények? Biztos, hogy az igazat mondják? Ha rosszat mondanának, nem érné őket baj? Dőreség volna azt mondani, hogy őszintét- lenség, esetleg bátortalanság nem fordulhatott elő. De az a meghatározó, amit a balassagyarmati porcelángyárban az egyik asszony mondott: — Nekem nagy sízám van. Eddig még mindenkinek megmondtam, ami nem tetszett, de nem esett semmiféle bántódásom. Ha nagyon rosszindulatú lennék, akkor sem tudnék valótlant állítani művezetőmről, pedig tíz perccel ezelőtt „mosta meg a fejemet”, mert nem tartottam be a technológiai utasítást. Nem haragszom rá, mert igaza volt. Máskor, más üzemben az a brigádvezető dicsérte művezetőjét, aki pár nappal előbb mondta a szemébe: — Nem javasollak jutalomra, mert elhanyagoltad a brigád életével való foglalkozást. A munkásokkal zajlott beszélgetések nagy csokrából csak néhány fontos tanulságra hívjuk fel a figyelmet, a teljesség igénye nélkül. A munkásvéleményekből egyöntetűen kiderült, hogy a fegyelmezett, határozott, a munkát jól szervező, a kötelességet megkövetelő, rendszerető művezetőknek van tekintélyük. Egyértelműen kikeltek a durva, a hatalmaskodó művezetőkkel szemben. Nem szeretik a pipogya, tedd ide, tedd oda, mindenkinek igazat adó, mindenkinek kedvére tevő, lavírozgató művezetőket. Segítik és támogatják azt, amelyik kiverekszi a munkát, biztosítja a folyamatos termeléshez szükséges feltételeket. Azért cselekszenek így, mert jól járnak, s ez a törekvésük egybeesik a népgazdaság követelményeivel. Méltányolják a művezetőkben azt is, ba elvi alapokon az adott esetben kiállnak az irányításukra bízott dolgozótársaikért, ha a jól és gyengén fizető munkákat egyformán osztják el, ha megértik gondjaikat, azonosulni tudnak vele, adott esetben pedig nem zárkóznak el a segítéstől sem. Olyan, igényeket is támasztanak a művezetőkkel szemben, hogy az egész kollektívát érintő kérdésekben kérjék ki a legjobbak, a leghozzáértőbbek, a legöntudato- sabb tanácsát, politikailag magyarázzák a felsőbb szervek intézkedéseit, azok szükségességét, helyességét. Ha ennek ellenkezőjéről győződnek meg a gyakorlatban, azt azonnal továbbítsák. Sokan hangsúlyozták a szakmai hozzáértést, mint a tekintély egyik fontos megalapozói- Imponálónak tartották a több irányú kulturáltságot, a közvetlenséget, a brigádok életeben való aktív részvételt, a közös társadalmi akciókban való példamutató, szerény közreműködést. Az Ipoly Bútorgyárban mondta az egyik munkás: művezetőnk egyik munkatársunk házának építésénél ugyanúgy hordta a maltert, mint mi. Egyenrangúnak tartotta magát velünk. Az efajta szerénység azért is tiszteletre méltó, mert jó hatással van azokra, akik azt hiszik; ha ők nem volnának, összedőlne a világ, megszűnne a termelés. Visszagondolva a beszélgetésekre azt kell mondani: az egyszerű magatartású, természetes, közvetlen, kulturált jellemű művezetőket nagyra becsülik, segítik, s talán még apróbb emberi gyengeségeiket is jobban megbocsátják. Azon nem, de mértékén lehet, sőt kell is vitatkozni, hogy a művezető mindig részt vegyen-e az általa irányított kollektíva, vagy kollektívák különböző közös rendezvényein? E tekintetben még erősen hat egy korábbi túlzó kívánság, ugyanakkor ennek ellenkezője, az önbezárkózás is esetenként egyik-másik művezetőnél fellelhető. Egyik sem lehet meghatározó. A helyes mérték kialakítása a kollektívára hárul, melyek figyelembe veszik majd a művezetőjük egyéb, más jellegű elfoglaltságát is. Egyet kell érteni viszont azzal a kívánsággal, hogy a művezető a munkaidő alatt minél többet töltsön a munkatársai között. Ezt sem lehet, de nem is szabad merev előírásokba szorítani. Másként jelentkezik ez a követelmény egy régi, összeszokott, jó törzsgárdával rendelkező üzemben, megint másként az új üzemekben vagy telephelyeken, vagy ahol sok a nő és a fiatal. , A munkások művezetőjüket nem csak szakmai hozzáértése, hanem politikai tisztánlátása, egyértelmű állásfoglalása miatt is tisztelik — ha erre rászolgál. Mert egy-egy gazdasági jelenség összefüggéseinek megértetése bizony széles körű és alapos társadalompolitikai műveltséget követel tőlük. Rájuk ugyanúgy érvényes, mint a gyárak, üzemek elsőszámú vezetőire, hogy politikai vezetők döntéseiknél mindig számba kell venni a politikai hatásokat is. Az elmondottakon kívül még sok egyéb fontos követelményt — példás családi étet, önzetlenség stb. — soroltak fel. ! SZERENCSE, hogy a riportokban szereplő művezetők előzőleg mindannyian fizikai munkásként dolgoztak, s egyiküket sem szédítette meg új, felelősségteljes, hatalommal is járó beosztásuk. Emberi magatartásukban megmaradtak olyanoknak, mint fizikai munkás korukban. Csak most már sok mindent másként látnak. Amit vállaltak, azt szívesen végzik, még akkor is, ha időnként méltánytalanság, meg nem értés, vagy gáncsoskodás éri őket. V. S, A kis dolgokra is figyelni kell A NÖGRÄD 189. számában a „Felborult a középtávú terv” címmel nagyon értelmes cikket olvastam a Balassagyarmati ingatlankezelő Vállalat munkájánik, eredményeinek méltatásáról, az üzem- és munkaszervezés módszereiről. A cikk írója (ha nem tévedek a rövidítés megfejtésénél V. K.), Venesz Károly rovatvezető újságíró nagy szakértelemmel, körültekintéssel ír a vállalat szervezeti felépítésének változásáról, a műszaki fejlesztésről, brigádmozgalomról, a dolgozók és vezetők jó kapcsolatáról, a dolgozók erkölcsi és anyagi elismeréséről stb., amelyek együttvéve a hatékonyság javulásáért történnek. Ez mind nagyon szép és azt hiszem, hogy a leírtakhoz csak gratulálni lehet A szerelőszalag mellett a ZIM-ben a vállalat egesz kollektívájának. Egyetlen probléma vetődik csak fel; éspedig az, hogy a cikk írója túlságosan egy oldalról, a gazdálkodás hatékonyságának az oldaláról szemléli a vállalat tevékenységét, annak ellenére, hogy maga Is megállapítja: a vállalattal szemben támasztott követelmények nem azonosak a készárutermelő vállalatával. Nem szeretném lebecsülni a vállalat törekvését, eredményeit, a gazdálkodási hatékonyság javításának szükségességét, de megítélésem szerint az Ingatlankezelő Vállalat értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni egyéb feladatainak teljesítését sem. A munka- és üzemszervezés, a szervezeti felépítés megváltoztatása, a jó körülmények közé költöztetett házkezelő- ség osztályrangra való emelése, a gépesítés fokozása, a „garanciajegy”-mozgalom stb. milyen javulást eredményez a bérlők mindennapos ügyeinek, problémáinak a megoldásában? Mennyivel lesznek tisztábbak a lépcsőházak, mennyivel kell kevesebbet várni egy lakáson belüli váratlan meghibásodás kijavítására (vízcsap, WC-berendezés, ajtózár, ablaktörés stb.), mennyivel ügyelnek jobban a szép, új lakóházak környezetére, mennyivel lesz az szebb, tisztább? stb. A sort lehetne folytatni. Ezek a témák a bérlők mindennapos gondjai, a lakókat közvetlenül érintik és zökkenőmentes megoldásukra — tudomásom szerint — az Ingatlankezelő Vállalat hivatott. Hiányolom, hogy ezeket a feladatokat az újságcikk nem vizsgálja, pedig éppen ezeken a területeken vannak a legnagyobb problémák a Balassagyarmati Ingatianke- zelő Vállalatnál. A saját tapasztalatomból hoznék fel néhány példát bizonyításként. A Lenin-lakótelep I. sz. bérházában lakom közel egy éve; de a lépcsőiházat még három- szornál többet nem mosták fel. Más helyeken legalább kéthetenként mossák télen- nyáron. A földszinti előtérben van ugyan szeméttároló kamra, de a szemét kiszállítása után a piszok vastagon marad. A cserépkályha lebontására ma sem kaptam engedélyt, pedig hónapokkal ezelőtt írásban kértem. Egyetlen írásban beadott kérelmemre sem kaptam hivatalos választ. Nem folytatom tovább, azt hiszem ennyiből is érthető, hogy van még tennivaló a vállalatnál ahhoz, hogy az egész tevékenysége valóban pozitív legyen. Bízom abban, hoffy a vállalat a lehetőségeit és eszközeit a területen Is eredményesen hasznosítja és a közeljövőben az újságíró valóban általánosan pozitív eredményekről írhat a vállalatról. Papp György <r A szerkesztőség megjegyzés se: Készséggel közöljük balassagyarmati olvasónk cikkünkhöz fűzött megjegyzéseit, mert kiegészíti és más oldalról mutatja be a Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalat működését. Nem volt szándékunk, hogy a vállalat munkáját átfogóan értékeljük, ez egy cikkben aligha lehetséges. Csupán az üzem- és munkaszervezési módszereiket kívántuk bemutatni. Érdeklődéssel várjuk a vállalat válaszát. NÓGRÁD - 1973. augusztus 23., csütörtök 3 I
