Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

f •• Or vény áramú fék A lejtőn lefelé haladó jár­művek sebességének állandó értéken tartásához a jármű­súllyal, a lejtő meredekségé­vel és a menetsebességgel ará­nyos fékteljesítményre van szükség. Ez a feltétel személy- gépkocsiknál és könnyű te­hergépkocsiknál nem jelent gondot, hiszen mind a motor­fékkel, mind a kerékfékekkel szabályozható a jármű futása. Annál inkább probléma ez az egyre inkább elszaporodó ne­héz haszongépjárműveknél, amelyek a lejtőn a legkisebb sebességi fokozattal kénytele­nek „cammogni.” A kívánt fékhatás megnyug­tató módon való biztosítására újabban egy „harmadik fé­ket” is beépítenek a gépjár­műbe, az ún. örvényáramú fé­ket. Az elektromos örvény­áramú fék súrlódás (és kopás) nélkül valósítja meg a féke­zést, ezért hosszú időn át ter­helhető, ami lejtőn nagy előny. Azon az elven műkö­dik, hogy ha két mágneses pólus között egy fémből ké­szült tárcsát forgatunk, akkor a tárcsában keletkező örvény­áramok hatására a forgatást fékező nyomaték ébred. Az ör- véiiyáramú fék a kardánten­gely és a sebességváltó közé szerelhető fel. A vele való fo­lyamatos fékezés maximális időtartama 12—15 perc. A rekorder kemence Három évvel ezelőtt szovjet elektrotechnikusok egy 63 ezer kilovolt-amper teljesítményű mangánötvözet-gyártó kemence építését kezdték meg. A vilá­gon eddig ismert legnagyobb kemence 15 ezer kilovolt-am­per teljesítményű volt Világszerte igyekeztek már növelni ezeknek a kemencék­nek a teljesítményét. A hagyo­mányos kör alakú kemencék bizonyos fokig korlátozzák az elektródák átmérőjének a nö­velését. A másik probléma az volt,, hogy a közel 2 méteres átmérőjű elektródák pedig „megfolytak”. Az Össz-szövetségi Elektro- thermikus Kutató Intézet mun­katársai merész tervvel lepték meg a szakembereket. Nem­csak a kemence, hanem- az elektródák alakjának módosí­tását is javasolták. Szögletes kemence és ellipszis alakú elektróda gyártását javasolták, a korábbi hagyományokkal szöges ellentétben. A borúlá­tók a legkedvezőtlenebb jóslá­sokba bocsátkoztak. Bizony­gatták, hogy a szögletes ke­mence nem bírja ki a magas hőmérsékletet — szétesik — mivel a körkeresztmetszetek bírják ki a legnagyobb meg­terhelést. A tervezők ismerték ezeket a jóslatokat, de bíztak elgon­dolásuk sikerében. A kemence elektromos hálózatát átalakí­tották és az árampocsékoló megoldásokat kiiktatták. A ke­mence tartósságát — egyszerű megoldással — érték eL Anti- magnetikus abroncsokkal vet­ték körül. A nagy teljesítményű ke­mence már három éve üzemel, maguk a tervezők sem gon­dolták volna, hogy ilyen tartós lesz, mert a körkeresztmetsze* tű kemencék kéthónaponként javításra szorulnak. Á „képes” távbeszélő Néhány évvel ezelőtt a szakemberek a képtele­fonon — más néven: tv-telefon, vagy videotelefon — gyors elterjedésével számoltak, miután az ipar megoldotta a konstrukciós problémákat és felkészült az adó- és vevőkészülékek sorozatgyártására. A nagy­szerű találmány mielőbbi használatba vételének az szab határt, hogy a képtelefon-hálózat kiépítését a jelenlegi távbeszélőrendszertől függetlenül kell végrehajtani, ami már eleve meghatározza a tv­telefon költségességét A műszaki haladást reálisan felvázoló szakem­berek a képtelefonok egyik legjelentősebb területé­nek a nagyvállalati információs rendszereket tart­ják, s csak jóval későbbre várják a lakosság részé­ről való használatba vételt. Az egészségügyi, a tudo­mányos kutatás szolgálatában máris hasznosnak bi­zonyul a tv-telefon: röntgenfelvételek gyors és na­gyobb távolságot is áthidaló bemutatását oldják meg vele, kísérleti folyamatok bemutatására hasz­nálják stb. Számítógéphez kapcsolva a komputer­ben tárolt, vizuálisan megjeleníthető adatok bármi­kor „lehívhatók” a tv-telefon képernyőjére. Virágos kert Gyepünket rendszeres öntö­zéssel és gyakori nyírással ápoljuk. Gondosan távolítsuk el a gyomot, mert gyorsan el­szaporodnak és így csak ne­hezen tudjuk kiirtani őket és a gyepünk is csúnya lesz. A levágott füvet vigyük azonnal komposzttelepre, mert ha so­káig a füvön marad, alatta ki- pállik a pázsit és foltos lesz a gyep. Az elvirágzott és elszáradt szárú jácint-, nárcisz-, tuli­pánhagymákat, ha már több éve egy helyen díszlettek, szedjük fel és száraz, szellős kamrában szétterítve szárít­suk meg, majd letisztítás után zacskókban tároljuk az au­gusztusi—szeptemberi kiülte­tésig. Az elvirágzott orgonatövek­ről az elszáradt magvas virá­gokat rövid szárral vágjuk le. Ne metsszük le hosszúra a vesszőket, mert az orgona min­dig a vesszők végén hozza a virágait! A felnyurgult bokro­kat a villás elágazások vesz- szőire metsszük visza, hogy jö­vőre is , legyen virágunk. Tá­volítsuk el a felesleges, sok tápanyagot elszívó sarjhajtá- sokat is. Rózsáinkról vágjuk le_az el­nyílt virágokat, hogy elősegít­sük másodvirágzásukat. Tőből vágjuk ki a vadhajtásokat, mert csak a bokor fejlődését gyengítik. A levéltetvek ellen 0,1 szá­zalékos Unifosz vagy Nogos, a gombabetegségek ellen 0,2 szá­zalékos Orthocid vagy Zineb kipermetezésével védekez­zünk. Jól fokozhatjuk rózsá­ink lisztharmat-ellenállóságát, ha a 0,03 százalékos Morestán vagy 0,3 százalékos Thiovithoz WuXal lomb trágyázó szert ada­golunk. A levelek ennek ha­tására erősebbek, vastagabbak lesznek, s így sokkal nehe­zebben lép fel a lisztharmat. Szent-Miklóssy Ferenc Az aszály következményei Ázsiában Két évvel ezelőtt úgy lát­szott, hogy a „fekete halál” már megszűnt fenyegető rém lenni a világon. A himlő csu­pán 1973-ban 30 ezer áldoza­tot szedett az indiai szubkon­tinens északkeleti részén, s a Bengáli Népi Köztársaságban is 15 ezren haltak meg him­lőben. Ugyanezeken a terüle­teken felütötte fejét a kolera is. Egyedül Kalkuttában na­ponta mintegy 100 kolerás be­teget szállítanak kórházba. A járványok feléledését és roha­mos terjesztését minden való­színűség szerint az indiai szub- kontinensen évtizedek óta nem tapasztalt hosszan tartó aszály segítette elő, s az ellenük foly­tatott harcot akadályozza a la­kosság babonás félelme a vé­dőoltástól. MÄMY­TECMMIKA Tanácsok — autósoknak, motorosoknak A villamos halozat Az autó téli pihenője, vagy a fokozott igénybevétellel já­ró téli használat után ajánla­tos jó alaposan átvizsgálni a gépkocsi villamos hálózatát, hogy ne éppen az első na­gyobb tavaszi túra közben mondja fel a szolgálatot, távol minden segítségtől. Hasznos ilyenkor a szisztematikus munka, mert akkor nem ma­rad ki semmi az ellenőrzés alól. Lépésről lépésre A munkamenet kézenfekvő: kövessük az áram irányát A villamos hálózat két helyről kaphatja az áramot: az akku­mulátorból és a dinamóból. Még a jó állapotban levő ak­kumulátornak sem árt tavasz- szal egy alapos feltöltés. A saruk megtisztítása és sav­mentes zsírral való vékony bekenése után, döntő fontos­ságú az akkumulátor testelé­sének a megvizsgálása; az akadálytalan árammenet ugyanis csak hibátlan, tiszta csatlakozásokon keresztül tö­kéletes. Az akkumulátor vezetéke — az indítómotor érintésével —- a szabályozóhoz visz. Aki a tél elején a dinamó feszültsé­gét kissé emelte, ne mulasz- sza el a tavaszi-nyári üzemre való visszaállítását, nehogy az akkumulátor szenvedjen a túl- töltéstől. A szabályozót egyéb­ként nem ajánlatos önkénye­sen állítgatni, jobb szakem­berre bízni műszeres beszabá­lyozását. Az indítómotor — mint vi­szonylag keveset használt szerkezeti egység — nem igé­nyel különösebb karbantar­tást. A csatlakozásokat, szo­rítócsavarokat azért nem árt megtisztítani, meghúzni. A dinamó viszont a motorral együtt állandó üzemben levő forgó gép. Mindenekelőtt a di­namót hajtó ékszíj megfelelő feszességéről kell meggyőződ­ni (a feszesség akkor megfele­lő, ha a szíj tárcsák közötti leg­hosszabb szabad szakaszt 1 cm-re tudjuk benyomni uj­junkkal). A szíj feszességén a dinamó billentésével vagy tengelyirányra merőleges el­mozdításával lehet változtat­ni. Ajánlatos meggyőződni róla, hogy a dinamó keféi egyenletesen kopnak-e, eset­leg nincs-e szükség a cseré­jükre. Az elektromos csatla­kozási helyek megtisztítása itt is fontos, de annak ellenőrzé­se is, hogy jól takar-e a kefe­ház nyílása fölé erősített ta­karólemez. Az olyan gépko­csiknál, amelyeknél egyenára­mú dinamó helyett váltakozó áramú generátor van, az elekt­romos berendezésben végzett bármely munkánál előbb le kell venni az akku-kábeleket A gépkocsi villamos hálóza­ta alapvetően két főágból áll. Az egyik a világítóberende­zést látja el árammal, a má­sik a többi szerkezeteket. A világítási berendezés áramkö­re a világítás kapcsolójától (vagy kapcsolóitól) indul. A csatlakozások ellenőrzése után innen a biztosítótáblához kell jutnunk. Vizsgáljuk meg a biztosítót közrefogó rúgólapo­kat, a rúgókat kissé hajlítsuk egymás felé, s néhányszor megforgatva szorítsuk be az olvadóbetéteket. Ha valamely készülékcsoport biztosítója gyakran kiég, feltétlenül ké­résük meg a hiba helyét! A hálózat többi berendezésé­nek áramköre a gyújtáskapcso­lótól indul, tehát itt különös gonddal kell ellenőrizni a csatlakozások minőségét. In­nen — ugyancsak a biztosító­szekrényen keresztül — a gyújtáselosztó irányában ha­ladva, folytathatjuk az ellen­őrzést. Nagyon ajánlatos meg­vizsgálni a megszakítószerke­zet mozgását, ellenőrizni az emelőbütyök kenését, és ben­zinbe mártott ecsettel megtisz­títani a megszakítófelülete­ket. Ha nagyon beégtek az érintkezők felületei, tisztára kell reszelni azokat, vagy ki kell cserélni a megszakítót. A nagyon beégett megszakító egyébként a kondenzátor hi­bájára is utal. A gyújtóberen­dezés szabadon lengő vezeté­kein gyakran előfordulhat megtörés (különösen a megfo­gási helyek mellett). A transz­formátort csak a motor járása közben tudják ellenőrizni, megtapintva, hogy melegszik-e vagy sem. A biluxizzók ellenőrzése céljából tartsunk a tompított fényre kapcsolt fényszóró elé egy fehér áttetsző lapot. Ha az izzó rendben van, akkor a papírlapnak csak a felső féle világít erősen. Egyébként iz­zócserét kell végrehajtani. Hibátlan fényforrások — nagyobb biztonság Ha „lusta” az irányjelző villan tószerkeze te, annak több oka lehet: a csökkent hálózati feszültség, a beégett érintkezők stb. A legtöbb vil­lanókapcsolóban található egy beállító csavar, amellyel a mozgó érintkezőt működtető hőhuzal feszítését lehet szabá­lyozni. Először ennek állítga­tásával próbálkozzunk, más hibára csak akkor gondolha­tunk, ha a villantó érzéketlen a szabályozásra. Ha a féklámpák csak Bi­zonytalanul villannak fel, egy egyszerű kis alkatrész, a köny- nyen kicserélhető ún. olajnyo- máskapcsoló beszerzésével lehet segíteni a bajon. Hason­lóképpen egyszerű művelet a műszerfalban esetleg kiégett kis izzók cseréje is. ,,Csináld magad9* Aki nem sajnálja a fáradt­ságot, feltétlenül szereljen fel a gépkocsijára egy rejtve el­helyezett akkumulátor-főkap- csolót — különös tekintettel az autó kigyulladás elleni vé­delmére (áramtalanítás) és el­lopásának megakadályozásá­ra, illetve megnehezítésére. Nem kell hozzá más, mint egy kivehető kulcsos erősáramú kapcsoló, amit az akkumulá­torról távozó pozitív ágba kell beiktatni (a Diesel-motoros gépjárművek izzításkapcsoló- ja jól megfelel erre a célra.) Akinek nincs a kocsijában, szereljen fel a motortérbe egy olcsón beszerezhető szerelő- lámpa dugaszolóaljzatot, jó hasznát veheti a sötétben való szerelésnél. Szükség esetén az izzószálas szivargyújtó fogla­latából is levehető a szerelő­lámpa táplálásához szükséges áram. Blahó István Televíziós oktatóberendezés A tyumenyi nehézipari főis­kola televíziós oktatóberende­zése, amelyet maguk a tanárok es a diákok hoztak létre, sem­miben nem marad el a Szov­jetunió legrangosabb műszaki főiskoláinak oktatórendszerei mögött Az eredeti megoldás révén a tananyag egyszerre sugározha­tó az éterbe és a belső hálózat­ra, a nappali és az esti tago­zatok hallgatói számára. Sőt, egy új, ún. operatőr nélküli adást is kidolgoztak, amelyet 1. osztályú diplomával tüntet­tek ki a Szovjetunió állandó népgazdasági kiállításán. Az oktató tv-stúdiók rend­szerint a nagy tv-stúdiók mód­szerével dolgoznak. A tanár a táblánál áll, az operatőrök a rendezői asztalra adják' a ké­pet, a rendező azután a neki megfelelőt továbbítja adásba. Így a tantárgyban járatlan rendező nem mindig a leg­fontosabb momentumokat emeli ki. Ezenkívül, minden órát előzőleg le kell próbálni. A tyumenyi oktató tv-stú- diónál az előadó a gazda. Előt­te két kamera, egy monitor és egy billentyűs kapcsoló. Az egyik kamera az oktatóra irá­nyul, a másik az illusztráló rajzókra« ábrákra, számítások­ra. Az előadó filmvetítőt vagy mikroszkóppal ellátott kame­rát is bekapcsolhat, sőt másik előadóterembe is átkapcsolhat. Az előadó és a diákok között kölcsönös audió-vizuális kap­csolat van. A teremben elhe­lyezett kamerák és mikrofonok segítségével az előadó ráköze­líthet bármelyik diákra, kérdé­seket tehet fel neki, hallhatja és láthatja a felelőt. A beren­dezés kezelése könnyen elsa­játítható, s a forgatókönyv így építhető fel a legcélszerűbben. Az éterbe történő sugárzás esetén a jel a tanteremből az irányítóterembe kerül, onnan pedig az adótoronyba. Tavaly hetenként 42 órán át közvetítettek előadásokat, egy­órai adás az éteren át 35—40 rubelba, a főiskola belső háló­zatában 25—30 rubelba került. A főiskola négy adóberende­zéssel felszerelt tanteremmel rendelkezik, így 800 főre bő­vült a hallgatók száma és csökkent a tanárok megterhe­lése, több időt fordíthatnak tu­dományos, módszertani kérdé­sekre, a diákokkal való egyéni foglalkozásra. Egy-egy tanteremben 10—15 tv-készülék van, így minden hallgató jól látja és hallja azj Röntgen! etapogató Egy angol kutatómérnök rendkívül ötletes eljárást dol­gozott ki a koponyaröntgene- zéshez, amely a hagyományos röntgenezés minden eddigi hi­báitól mentes. Az agy vizsgá­latát célzó röntgenátvilágítás­nak, illetve — felvételnek — ugyanis az a hiányossága, hogy csupán síkban mutatja be a térbeli elhelyezkedésű csonto­kat, szerveket, szövetrétegeket. Az ún. rétegfelvételi technika — több irányból készített fel­vételeivel — lehetővé teszi ugyan a koponya „szeleten­ként!” vizsgálatát, de meglehe­tősen bonyolult a keresztülvi­tele. A vizsgálóasztalra felfekvő beteg fejét a gép kör alakú nyílásába helyezik, ahol azt — elmozdulás ellen — megfelelő­en rögzítik. Ezután a forgat­ható tömbbe beépített röntgeh- sugárforrás 1 cm széles nya­lábja körüljárja a koponyát, minden fordulat megtétele után 1 fokkal elfordulva. A sugárforrással szemben elhe­lyezett röntgendetektor felfog­ja a koponyán áthatoló, a „ta­karásoktól” függően változó Intenzitású sugarakat, azokból villamos információs jeleket képez, amelyeket mágnessza­lagon rögzítenek. Erről a mág­nesszalagról a jeleket „lekér­dezve” bármikor kép készíthe­tő, vagy egy katódsugárcső képernyőjén jeleníthető meg egy-egy felvételi részlet. A vizsgálat csupán néhány percet vesz igénybe. A fel­használt röntgensugár kis in­tenzitású, tehát a vizsgált be­teg sugárterhelése elhanyagol­hatóan kicsiny. Ezzel a rönt­genletapogató berendezéssel minden eddiginél pontosabb diagnózis készíthető az agyi el­változásokról. MOGRAD - 1973. augusztus i9., vasárnap 11 1

Next

/
Thumbnails
Contents