Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Nógrádi bányászdalok

Füzetben adták ki — Gyűjtés az utolsó órában

Két esztendővel ezelőtt is- •ősei hívták fel figyelmét a .rádi bányászdalokra. A be- i kíváncsivá tette: vasár- apónként kerékpárral járta e Salgótarján környékét — aíofc után kutatva.

Nagy Zoltán salgótarjáni nektanár a régi bányatelepeken hiába érdeklődött. Azt mondták: ők dolgoztak, nem volt idejük énekelni. De ő nem csüggedt, tovább kerekezett \ bányászok lakta falvak né- oe barátsággal fogadta. Mindössze egyszer igazoltatták, náskor meg mérges kutyák zavarták.

— Nagyon szépen énekeltek — mondja. — Átérezték a dalok örömét vagy szomorúságát. Olyan volt ez a gyűjtés, mint a gombázás. Előfordult, nogy egyet sem találtam, máshonnan meg egy csokorrava- ót vittem haza. Tanítványaim is így énekelték, csokorba gyűjtve. Szívesen tették és én ezt jóleső érzéssel hallgattam.

— Ezek a dalok nem csiszolódtak századokon keresztül. Mégis érett alkotások. Hűen tükrözik a bányászok életét. Szövegükből kiderül, hogy a bányászat mennyire lenézett foglalkozás volt egyes vidékeken: Édesanyám zárat csinálhasson,/ Hogy énhozzám bá- .yász ne járhasson./ Magam

fogom az ajtót bezárni,/ piszkos bányász nem fogsz hozzám járni.

— Pedig bányász volt elegendő. Erre utal a következő dal szellemes szövege is: Bár- na falu körül van kerítve,/ Bányászlegényből van a kerítése. Am nem fogalmaztak mindig ilyen derűsen. Sanyarú sorsuk elől külhonba vándoroltak és így énekeltek: Bányászmenyecske mit ér a te életed,/ Nincsen itthon a te urad, kedvesed,/ Nincsen itthon, dolgozik Kanadába,/ Keresi a pénzt a sima szőve truhárá.

Nagy Zoltán Karancslapuj- tőn gyűjtötte a legtöbb bányászdalt. De sokat talált Kazáron, Karancskesziben, Mát- raszelén, Karancsságon és Nemtiben is. A 72 éves nagy- bátonyi Sulyok Kopár László- né volt a legidősebb dalosa, a legfiatalabb a 30 éves karancs- sági Báli János. Sokat segített a gyűjtésben az utóbbi években fellendült népdaléneklési mozgalom, a Röpülj páva.

A fiatal énektanár nemes egyszerűséggel beszél: — Nem tudom elfelejteni Petróczi néni önzetlenségét. A kazári Nagyéliás János bácsi gyönyörű éneklését. Ma is meghat, ha visszagondolok, a homokte- renyei Boros Jánosné előadásmódja.

— Miért tette mindezt? —

Tábor Ráróson

r

A szécsényi ELZETT gyár- ység csúcsvezetősége évről I re nagy figyelmet fordít az t igszervezetek titkárainak,

» te tőség i tagjainak tovább- -pzésére.

Az idén Ráróspusztán a K SZ járási bizottságának táborában, augusztus 17 és 21 k zöfct kerül sor a vezetőkép- ■esre, ____.

A fiatalok többek között előadásokat hallgatnak az ifjúságpolitikával, ifjúsági törvénnyel kapcsolatos témákban, s gyakorlati felkészítést kapnak a KlSZ-vezetőségvá- lasztások minél sikeresebb lebonyolítása érdekében.

A táborban 25-en vesznek göäztn .. • * ,.

hangzik fel a csöppet sem merev kérdés.

Nagy Zoltán mélázva maga elé néz, köröz az ujjával az asztalon, majd így szól: — Édesapám is munkásember Volt. Ez a legkevesebb amit tehetek. Hogy azok közé tartozzam, akik a magyar népdalkincs eme szerves részét az utolsó órában összegyűjtik.

— A bányászdalok a népdalból vagy a népies műdalból nőttek ki. Dallam- és szövegviláguk hasonló, vagy alig különböző. Ezért is jó lenne tovább bővíteni, hozzátenni újabb dalokat. Senki sem tekinti lezártnak a gyűjtött anyagot.

— Csodálatos népzene ez. Érzékenyen reagál a mindennapi élet apró rezdüléseitől a drámai klonfliktusokig, a hetyke szólástól a legbelsőbb érzelmi életig mindenre. Kodály írta erről, hogy a népzene akkor él igazán és akkor élteti a népet, ha nemcsak professzio- nátus énekművészek vgy -karok előadásában élvezi mint passzív hallgató, hanem ha átjárja egész életét, saját, bármely szerény, ösztönös tevékenysége is abból táplálkozik, a munka közben felötlő dalfoszlányok is mind abból erednek.

— Ezekben a dalokban Is teljes őszinteséggel nyilvánul meg sorsuk mélysége: Bánya, bánya, jaj, de sötét bánya, de sok legény van abba bezárva,/ Bányászlegény, gyere föl a napra, ott vár téged a szeretőd sírva. De bárhogy is alakult életük menete, mindig büszkék és rátartiak voltak mesterségükre: Aki bányász akar lenni, nem kell annak megijedni, csuhajla,/ Én is az akarok lenni, nem is fogok megijedni, csuhajla,/ Szép élet ez ihajla, a bányász élet, csuhaj- La,/Karbldlámpa a kezében, barna kislány az ölében, csuhajla.

Nagy Zoltán magnótekercsei a Munkásmozgalmi Múzeumban találhatók. Gyűjtését a Szénbányák Vállalat tavasszal sokszorosítva közkinccsé tette. A füzetet iskoláknak, Röpülj páva köröknek küldték el.

A bányászdalok nem vesznek el. További sorsukat éneklő közösségek őrzik.

m <H)

A HETVENEDIK

paragrafus

„A kan védelme a Magyar

Népköztársaság minden állampolgárának kötelessége. Az állampolgárok az általános honvédelmi kőtlezettség alapján katonai szolgálatot teljesítenek. A haza és a nép ügyének elárulását, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának minden csorbítását a törvény szigorúan bünteti.’'

(Alkotmányunk 70 paragrafusul

Fiatal, szinte gyerekes arcú, kreol bőrű fiú áll a közúti határátkelő állomáson. Nyakában kis faláda. Benne a bélyegző s más egyéb eszköz, ami egy határállomáson az útlevelek, avagy ahogyan itt mondják, az ú tiokmányok kezeléséhez szükséges.

Topa Béla huszonkét éves határőr, szolgálatát teljesíti. A forgalom hétköznap is nagy. A gépkocsik, a különjáratú autóbuszok egymás után érkeznek. Egv darabig figyelem ezt a fiatal fiút, aki másodéves határőr létére már az „öregek” közé tartozik. Mindenkihez udvarias. Legyen az csehszlovák, vagy magyar állampolgár. Az útiokmányok kezelése után jó utat és viszontlátást kíván. Magyarul, vagy szlovák nyelven. Az utasok kedvesen, mosolyogva fogadják a jókívánságokat. ök további jó munkát kívánnak a határőr nek.

Megérkezik a váltás. A pihenés közben sikerül szót váltani Topa Béla határőrrel.

— Az alkotmánynak a hetvenedik paragrafusát szinte betéve tudom. Még akkor elolvastam, amikor a Salgótar jáni Kohászati Üzemekben, mint villanyszerelő dolgoztam. Tudom hogy a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának kötelessége. Békeidőben ezt mi határőrök itt, az államhatár éber őrzésével biztosítjuk. A határ szent és sérthetetlen. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie.

Kis szünet, gondolkodás

után így folytatja:

— Amikor még a villanyszerelő műhelyben dolgoztam, s közeledett az összeírás, a sorozás, majd a bevonulás ideje, magamban szorongva mindig azt kértem bárcsak a határőrséghez kerülnék. Sikerült. Amikor pedig a kiképzés után jelenlegi szolgálati helyemre vezényeltek, akkor külön örültem .. A határon szolgálatot teljesíteni rendkívül nagy felelősség az ember, a határőr számára. Az alkotmányban benne van, hogy a haza és a nép ügyének elárulását, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának mindeh csorbítását a törvény szigorúan bünteti. Nos, nálunk, itt a határon sok minden mellett éppen a kémkedés lehetőségét kell megakadályoznunk. Ezért

rendkívül ügyelnünk kell az útlevelek érvényességére, sok más dologra, amit úgy foglalnék össze, hogy itt minden percben, minden időben ébernek kell lenni. Az alkotmányban megfogalmazottaknak csak is így lehet eleget tenni, katonai eskünknek megfelelően.

Az, hogy ezen a szolgálati

helyen csehszlovák és magyar közúti forgalom bonyolódik le. Topa Béla szerint is megkönv- nyíti a határőr munkáját. Azt is vallja, hogy egy jó határőr a szolgálat ellátása közben olyan tapasztalatra is szert tesz, ami megkönnyíti a munkát. Érzék fejlődik ki benne, aminek segítségével rövid idő alatt megkülönbözteti a becsületest és a becstelent. A jó szándékot és a törvénysértést Például azt, hogy ne legyen személycsere az útleveleknél, hiszen az egyik melegágya az embercsempészésnek, a kémkedésnek, vagy az, hogy már az útiokmányok kezelésénél észrevegye a határőr; az utas visz-e magával olyan árut. amit a vámhatóság előtt szeretne eltitkolni.

— Több érdekes eset történt már velem is. Volt olyan, amikor a csehszlovák állampolgárok elcserélték egymás- között az útlevéllapot. Nem volt más hátra, mint vissza kellett küldeni őket Budapestre, hogy a csehszlovák nagy- követségen hazatérési igazolványt szerezzenek be... Aztán néha kellemetlen a határőr számára is, ho.gy len gyei, német, vagy más állampolgárokat kell visszautasítani, mert itt, nálunk, nem léphetik át a határt a közúton...

Ügy fogalmazott Topa Béla, hogy inkább idegi, mint fizikai munka a szolgálat ellátása, a forgalom lebonyolítása. Pontos és gyors munkát igényel. Ez viszont a katonai szolgálattal együtt jár.

— A művelődésre, a szórakozásra szóló paragrafust is ismerem. Ezt most az őrsön belül gyakoroljuk. A köirlet- munka ellátása után van bőven szórakozási lehetőségünk. Újság, rádió, televízió, könyvtár áll a rendelkezésünkre. De részt veszünk a falu kultürá- lis életében is.

Nincs sok idő a beszélgetésre. A szolgálat ismét szólítja Topa Béla határőrt. Hiszen a haza védelme a Magyar Nép- köztársaság minden állampolgárának kötelessége. Topa Béla is ezt látja el. a testvéri, baráti ország határán.

Somogyvári László

Kisközségben

élői

I

Nem fenyeget

az elnéptelenedés

VALAHA Mizserfa, illetve Mizserfa-bányatelep kis lélek- száma ellenére jelentős településnek számított A bánya éltette, a bánya, mely köré egymás után épültek a nagy családnak helyet adó bányászházak.

Azután bezárt a bánya. Mizserfa alig 500 lakójával magára maradt. Kis, elzárt világ, ahonnan csak kifelé lehet próbálkozni, mert kiégett a belső biztosíték.

Talán nem is így történt, ahogy utólag elképzeljük, de az biztos, hogy a munkalehetőség megszűnése nem csak a helybelieic problémája volt, de gondot okozott a megyei köz- igazgatásban, és az akkori társközségeknek is. 1970-ig Ho- mokterenyéhez tartozott a kisközség, azután csatolták Kazárhoz.

— Utólag megmondhatom,

Mizserfa lakói húzódoztak az idecsatolástól. Azt gondolták, hogy Kazár, nagy település lévén — 2100-an lakják —•

minden községfejlesztési költséget „elvisz”, velük nem törődik egyik tanács sem — mondja a közös tanács elnöke, Salamon Ferenc.

Azóta sokminden változott. Természetessé vált, hogy Mizserfa Kazárhoz tartozik. Mintha „kertvárosa” lenne a két kilométerre levő település a nagyobb községnek.1

— Az volt az első mellettünk szőlő érv, hogy a bányásztelepülés igen közel van — mondja az elnök. — A közlekedés jó, ráadásul a Volán illetékeseivel meg tudtuk beszélni az iskolások gondját is. Ugyanis a körzetesítés miatt eddig a felsőtagozatosok Kazárra jártak. Mizserfán csak alsó tagozat működött. Most ez megszűnik. A kisiskolások is idejárnak szeptembertől, módosítják a menetrendet, hogy a gyerekek pontosan érjenek az iskolába.

A munkalehetőség kérdése is hamar megoldódott, Mizsei- £a nem maradt sokáig elzárt kis külön világ. A bányászok jó része most a nagybátonyi bányaüzemben dolgozik, itt is jól megszervezték a közlekedést, időben hozza-viszi a bányászokat Az asszonyok egy része Kazáron dolgozik a kötöttárugyár helyi üzemében.

És itt van még a szociális otthon. Szép nagy parkkal, 100—120 idős emberrel, a személyzet java része helybeli. Érdekes története van annak, miért került éppen Mizserfá- ra a szociális otthon. Annak idején, működése és virágzása teljében a bányaüzem mun- kászállót épített. Amikor nem volt többé helyben bányászokra szükség, üresen maradt az épület. A helybeliek üzemet szerettek volna berendeztetni, de a vizsgáló bizottság megállapította, hogy az épületben nem lehet gépeket .működtetiá, nem alkalmas üzemnek.

Szociális otthonnak viszont kiválóan megfelelt.

— Mizserfán még tanács- kirendeltség sincs. Csak Kazáron van tehát ügyintézés?

— Dehogy, a tanácsi dolgozók hetente több alkalommal kijárnak, nem kell mindenért ide jönni. Egyébként csak a polgári esküvőket tartjuk Kazáron, a társadalmi esküvőt a helyi kultúrotthonban rendezik meg.

Meglepő lehetne, hogy a

kisközségnek saját kultúrott- hona van. De nem meglepő, inkább gond — ahogy Salamon Ferenc mondta. „Örökölték” ezt az épületet, sajnos elég rcesz állapotban. 300 ezer forint kellene a felújításához, ebben az ötéves tervben viszont nincs rá pénz. Ami azonban a ház „belső” életét illeti, mozgalmas. Nemrégiben sikerült megbeszélni a Moziüzemi Vállalattal, hogy hetente egyszer tartsanak előadást. A heti mozi Eikert aratott, az idősebbek is kimozdulnak otthonról, szívesen mennek a kultúrházba.

Az viszont nem tetszett, hogy orvosi rendelés is csak egyszer van hetente. Pedig az orvos ott lakik, sürgős esetben a lakásán is felkereshetik. Aztán nincs az egész községben egy nyilvános telefon. Az orvosnál van egy, a másikat felszerelése után megkapta a szociális otthon. Kellene egy kihelyezett postafiók is. Nemcsak azért, mert levelekért, nyugdíjért sokszor Rákóczite- lepre kell menni, hanem mert pénzt sem lehet feladni. Végül is a boltok napi bevételét postázni kell, a kézbesítő pedig nem hajlandó pénzt hurcolni magával, neki oda nem adhatják.

A beszélgetés végére maradi

egy igazi meglepetés. Azt mondta az elnök, Mizserfán sok a lakásigénylő, nem is tudnak mindenkit kielégíteni. Nincs költözködés. Igaz, ez részben Salgótarján közelségének köszönhető, a jó közlekedés, a kis távolság befolyásolja az embereket. De még valami Tavalyi kimutatás szerint a település lakói több mint 52 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.

AZ ALIG 500 lakó ragaszkodik tehát a községhez, dolgoznak érte. Nem elszigetelt bányásztelepülés többé Mizserfa. A bánya megszűnése nem néptelenítette el ezt az apró községet. Csak a régi, szegényes bányászházak tüne- deztek el. helyükbe tágas, modem lakások épülnek.

Orosz Júlia

I NÓGRÁD - 1973. augusztus 19., vasárnap ~ 5

A