Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
TÉS ZE — Nem most kellett volna jelenti. Most is kint dolgoz- jönni, hanem Anna-nap előtt! nak az üvegházak, palánták Akkor annyi virágot levág- között. Van, aki kapál, van tunk, hogy éppen csak az Ilonák napjára tudjuk pótolni. — Nagyon kellett már a Városba virágárusíitó pavilon. Most, hogy már állnak ezek a kis bódék, a város képe is megváltozott, és természetesen több hasznot hoz nekünk is. A „nekünk” a salgótarjáni városgazdálkodási üzem kertészetében dolgozó asszonyokat tunk le. Most ezek a szezonvirágok, a legdivatosabbak. A megyének ez az egy viaki ültet, néhányan a virágot rágkartészete van. Hamarosan vágják. Hogy ez az üzem mi- itt az ősszel nyíló virágok ide- lyen kapacitású, arról talán a je. legutóbbi adatok mondhatnak Ludányi Sándorné, Végh Jósokat: zsefné. Juhász Ferencné szo— Anna-napot említettük, cialista brigádban dolgoznak, Természetes, hogy a gyakori most még a tűző napon, nevek napja előtt megugrik a Gondolunk-e valaha is a vi- forgalom. Két hete 5 ezer szál rágok kertészeire, amikor ott- gladióluszt — ez a kardvirág hon vázába tesszük az előbb —, és 4 ezer szál szegfűt vág- vásárolt illatos csokrot? Beadványok, kérelmek, ügyintézés Forduljon as ügyfélszolgálati * irodához! A felmérések azt mutatják' naponta sok ügyfél fordul meg a Salgótarjáni városi Tanácson, hogy különféle ügyeit intézze. Van, akinek gondját néhány perc alatt rendbe lehet tenni, máskor viszont napokba telik, amíg az állampolgár megkapja a szükséges iratot. Esetleg többször is vissza kell mennie az ügyintézőhöz. Ezt szüntette meg szinte egy- az félszolgálati iroda. Vezetője, Alexi Józsefné elmondta, hogy régiben Kanadából hagyatéki ügyben jött valaki. Két napig csapásra az ügyfélszolgálati tanácson kívül kell elintézni iroda, amely nemrégiben kezd- az ügyet. Ilyenkor megmondta meg működését. Tábla hir- juk pontosan, melyik hivatal- deti a városi tanács bejáraté- tja> kihez kell fordulni. Küld- n!*?:..”?or<?V.1:ion az ügyfélszol- tünk már ügyfelet az SZTKhoz, bírósághoz, munkaügyi döntőbizottsághoz. már eddig több mint kétszázan járkált egyik hivatalból a mákérték az iroda segítségét. síkba, itt öt perc alatt elintézni b * tűk az ügyét. Az ajtó szinte állandóan nyí- — Még felsorolni is sok. lik. Itt mindenkit szívesen Nyugdíj-, építési ügyek, lakbér- fogadnak és soha nem mond- hozzájárulás, szociális segély, ják, hogy az ügy nem rájuk kérelmek, beadványok — hogy tartozik... csak néhányat említsek. Felvi- —cs— lágosítást adunk akkor is, ha a Dr. Diniény Imrét Mindnyájunk kenyere Világszerte meggyorsult az élet üteme. Egymást érik az események, a néha egészen meglepő fordulatok. örvendetes dolog, hogy a sajtó, a rádió, a televízió világpolitikáról szóló híradásaiban egyre gyakrabban találkozunk hazánk nevével, mint olyan országéval, amely kezdeményező lépéseket tesz a nemzetközi légkör enyhülése útján. Ebben a sebesen zajló világban ma már nincs olyan gondja a lapszerkesztőnek, hogy mivel töltse ki a hasábokat. Még a nyári, valaha „eseménytelennek” tartott hetekben is bőven van miről írni. Mégsem ez az oka annak, hogy — mégha néhol sokalják is — egy-két éve kevesebbet olvashattunk az aratásról, mint azelőtt. Valamikor ugyanis nagyon sok szó esett róla, hosszú, szenvedélyes cikkek foglalkoztak vele. Főleg olyan értelemben, hogy a hibák okait keresték, a hiányók nyomait kutatták. Snem is alaptalanul. Hiszen voltak esztendők, amikor a hagyományos kenyérgabonánkból, búzából behozatalra szorultunk. Ez a gond lényegében már a múlté. Az utóbbi időben sokkal inkább az okoz nagyobb fejtörést: van-e helye a termésnek, elegendő-e a raktártér, győzik-e a szárítóberendezések a munkát. Tavaly, 1972-ben — a meglehetősen mostoha időjárási viszonyok ellenére — mezőgazdaságunk történetének legjobb búzatermését takarítottuk be. Sokan úgy vélték, hogy ez a termés kivételes eredménynek számít. Különösen az idei tavasz — főleg május — látszott igazolni ezt a feltevést, amikor kirívóan hosszú, veszedelmes aszály sanyargatta a vetéseket. Az aratás mégis a bizakodókat igazolta: az 1973. évi gabonatermés felülmúlta a tavalyi rekordot, öröm és büszkeség csendülhet ki a jelentésből, hogy megtermett az ország kenyere; megtermett a népgazdaság, hazai felhasználásra és külkereskedelmi célokra szánt kenyérgabonája. Pedig a vetésterület nem növekedett: kereken 1,3 millió hektár búzát, 100 ezer hektár rozsot kellett ebben az évben is learatni. Jó eredmény a párt helyes és következetes agrárpolitikája mellett — meggyőződésem szerint — több tényező együttes hatásának köszönhető. Semmiképpen sem a sorrendet jelöli, ha elsőnek a tudományos-műszaki fejlődés hatását említem. Idestova 25 éve annak, hogy megjelent nálunk az első szovjet gyártmányú arató-cséplő gép. Még azt sem állíthatom, hogy általános lelkesedés fogadta. Hiszen ez a gép nem csak egy termelési eljárás, hanem egy életforma megváltoztatását is magával hozta. S az ilyen változás mindig megrázkódtatással jár még akkor is, ha előnyökkel kecsegtet. 25 évvel ezelőtt Magyarország gabonatábláinak túlnyomó többségén ugyanúgy arattak, mint hosszú évszázadokon keresztül. Nem újult meg a módszer, maradt a kasza, a sarló, a villa. Évszázadokon át, egészen az ötvenes évekig, mintegy másfél millió ember hajladozott, verítékezett hajnaltól késő estig az aratás heteiben a földeken, vágta a rendet, szedte a markot, rakta a kepét, majd hordta szekéren az asztagba. Mégpedig azzal a tudattal, hogy fáradozásuk sikere elsősorban az időjárás alakulásán múlik, amelynek a terméseredménye mindvégig ki volt szolgáltatva. Ma már merőben más aratási kép fogad. Tízezernél jóval több gabonakombájn forgolódik a nagyüzemi táblákon, teherautók, vontatók hordják a szérűre a szemet, bálázók kötik fel a szalmát, a nyomukban a traktorok hántják a tarlót. De megváltozott a termelés biológiai alapanyaga is. A hagyományos búzafajták a kézi- szerszámokkal együtt tűntek le, helyükbe a gépi betakarításra alkalmas, állóképes, per- gésmentes, a nagy műtrágyaadagokat megháláló fajták kerültek a köztermesztésbe. Közülük a szovjet Bezosztája, Avrora, Kavkaz, Jubilejnája olyan terméssel fizet, amely az egykori átlagok kétszeresét is meghaladja. Persze csak úgy, hogy párhuzamosan emelkedett a talajművelés, a trágyázás, a növény- védelem színvonala, mindenekelőtt pedig a szaktudásé. Azé az emberi tényezőé, amely a gabonát a termesztés, tárolás, felhasználás valamennyi szakaszában szakismerettel párosult féltő gonddal kíséri végig. Valamikor az aratás sokak szemében a mezőgazdaság belügyének számított, ma társadalmi üggyé vált. Egész társadalmunk ügyévé olyan értelemben, hogy parasztságunk szorgalmát, lelkes igyekezetét a munkásság és értelmiség együttműködése teszi valóban hatékonnyá. A mai aratás a szó szoros értelmében a gyárban kezdődik, a szerszámgépek és tervezőasztalok mellett, a vegyi üzemek csarnokaiban, ahol a gabonatermelés immár nélkülözhetetlen kellékei készülnek. Azok, amelyek a termést megalapozzák, mint a gépi berendezések és műtrágyák, azok, amelyek a kártevőktől óvják, mint a növényvédő és gyomirtó szerek, azok, amelyek a betakarításhoz, a szállításhoz nélkülözhetetlenek. Ledőltek egyúttal olyan korlátok is, amelyek régebben a termelés mezőgazdasági és ipari fokozatai közé ékelődtek, nem kevés érdekellentétet okozva. Megvalósulóban van az a törekvés, hogy a szántóföld és a raktár, a malom és a sütőipari üzem között folyamatos láncolat kovácsolódjék ki az élelmiszer-gazdaság szervezetében. Amit szintén nem feledhetünk elf mindez csak a nemzetközi együttműködés jegyében válhatott valóra. Mezőgazdaságunk egymagában, baráti segítség nélkül legföljebb nagysokára, tetemes áldozatok árán érhette volna el a jelenlegi szintet. Az itthoni tudományos munkát kiegészítő szovjet növénynemesítés, valamint a gépállományunk zömét alkotó szovjet és más baráti országokból származó erő- és munkagépek, vegyipari nyersanyagok és késztermékek teremtették meg az alapot ahhoz, hogy ilyen ütemben haladhassunk. Túlzás volna azt állítanom, hogy minden nehézséggel máris megbirkóztunk. Elég sok feladat tornyosul még elénk. Így például — mint már utaltam rá — bővítenünk kell a jó termés elhelyezésére szolgáló raktárteret. Szeretnénk ezenkívül még teljesebb gépesítéssel lerövidíteni az aratás sok kockázattal járó idejét. Szeretnénk a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek több segítséget nyújtani a műszaki fejlesztés vívmányai révén. Korszerűsíteni kívánjuk élelmiszeriparunkat, többek között sütőiparunkat is, hogy a gazdag termésből kifogástalan kenyér kerüljön minden dolgozó asztalára. Rivfnsra veszemf a gondok emiegejjiíiu^io tését nem veszi senki ünneprontásnak, amikor alkotmányunk ünnepére készülünk, amikor jelképesen az új kenyeret is megszegjük. Hiszen ezek a gondok valójában a kibontakozás, a fejlődés gondjai. Éppen ezért tekinthetünk megoldásuk elé is jogos bizakodással: a társadalmi összefogás erejének tudatában. gálati irodához, Miért hozták létre az iro• dát? A kérdésre dr. Hegedűs Károly, a városi tanács titkára válaszol. — Elsősorban azért, hogy gyorsabban, pontosabban, megbízhatóbban .intézhessük a lakosság ügyeit. Az ügyfélszolgálati iroda nyomban felvilá Közben Salók Józsefné érkezik, rögtön el is mondja, miben kér segítséget. Építettek néhány évvel ezelőtt egy garázst a házuknál. Majd fölötte kezdett garázsokat felhúzni a garázsszövetkezet. Itt kezdődött a baj. Ugyanis amíg a szövetkezet garázsai nem zárták el a víz természetes útját, is«^rÄrEöv, ksíz “ B4r kell fordulni, melyik iigyben ÍÍEST'ÍSí ‘ *"“* ki az illetékes. Eddig előfordult nem egyszer, hogy jött az ügyfél valamit intézni. Igenéin, de nem tudta, milyen igazolásokra, hivatalos papírokra van szüksége, így kénytelen volt többször fordulni, avagy másnapra, harmadnapra halasztani az ügy intézését. — Most? szövetkezet egyik vezetőségi tagját, hogy nagy esőzés idején baj lesz, érdemleges választ nem kaptak. Jött egy eső és három köbméter föld zúdult a garázsra. A földet a szövetkezet elhordatta minden felszólítás nélkül. Viszont az okozott kárt nem fizették meg. A tanács műszaki osztálya vizsgálatot indított, határozat született, amely Salókéknak ad — Ha valaki jön, és az ügy- igazat. Azóta sem történt sem- félszolgálati irodához fordul, mi. Most azért jött az irodá- ott rögtön intézkednek. Felve- hoz, hogy megtudja, mi a to- szik az adatokat, kitöltik a hi- vábbi teendő? vatalos papírokat, megmond- , ják, mit kell csatolni, segíte- Ezután egy idős néninek írnek eligazodni a hivatalos n^k kérvényt, aki szociális senyel vben. Nagy könnyebbség, gélyt kér. A néninek innen mert rögtön, gyorsan elintéződik az ügy, és az állampolgárnak nem kell az illetékes osztályokra külön felmenni. Például csak a lakbér-hozzájárulási papírhoz tizenhat kérdésre kell válaszolni... már egy lépést sem kell tennie, az iroda továbbítja a kérést. Alexinét kérdezzük, jár ez a munka? mivel — Nagyon kell ismerni a Mindenesetre nagy sikert jogszabályokat, és azt, melyik aratott Salgótarjánban az ügy- osztályon mit intéznek. Nem„Ahogyan levegőt vesz az ember...” Hogyan lett párttag a huszonnégy éves Czibulya János, a kóbelmúvek balassagyarmati gyárának szerszámkészítő csoportvezetője? Hogyan és milyen tényezők hatására alakult ki egyénisége és meggyőződése? Ülünk a gyár gyönyörű irodaházának egyik aprócska szobájában. Imre István, párttitkár támla nélküli, bőrülőkét tesz a dohányzóasztal mellé, hogy a fiatal szakmunkás olajos mur.kásruhájával ne piszkolja össze az új fotel ragyogóan tiszta huzatát. Aztán tapintatosan magunkra hagy bennünket, hadd beszélgessünk nyugodtan. Két óra elmúlt, tulajdonképpen már lejárt a műszak, Czibulya János indulhatna haza a családjához, a két aprósághoz, meg a feleségéhez a kétszobás új lakásba, de ma hosszú műszakot tartanak a brigádjával. Társadalmi munkában rendezik, csinosítják a gyárudvart, a környezetet. Hamarosan megtudom, hdgy nem csak brigádvezető és párttag, az utóbbi ez év januárjától, hanem egyben munkásőr, szakszervezeti csoportbizalmi és Ifjú Gárda-századpa- ranesnok. S ősztől marxista középiskolába készük — Ezeket meggyőződésből és szívesen csinálom — mondja. — Azt kérdezi, hogy honnan a meggyőződés? Azzal kezdeném, hogy olyan családban nőttem fel, ahol ez természetes és magától értetődő dolog. Ügy jött magától, ahogyan levegőt vesz az ember. .. Apám is kommunista, jóformán a felszabadulástól közéleti tisztségeket tölt be, jelenleg járási polgári védelmi parancsnok. Négyen vagyunk testvérek, köztük jómagam a legfiatalabb. A nyolcadik unokát várja a család. Mert már mind a négyen „kirepültünk” otthonról. Minket így neveltek. Emberségre, munkára, és tisztességre. Otthon mindig őszinteséget, kölcsönös megértést láttunk. Gyorsan feljegyzem a noteszembe még egy mondatát: „Talán azért is lettem párttag, mert soha nem szerettem az ellenségeskedést.” S amikor megkérdeztem, mit ért ezen, pár pillanatig töpreng, aztán szinte elnézést kérőén mosolyog, úgy néz a szemembe, amikor ezt mondja: „Ez bennem van. Nem tudom elmagyarázni. ..” Hogy an is érthette? Azt szeretné, azért dolgozik, hogy a nagy családban, a munkahelyen, az életben is megértésre, kölcsönös megbecsülésre épülő, nyílt és munkáslégkör legyen, akárcsak odahaza? Bizonyára igen. S ez a szándék valahol mélyen ott élhetett benne már gyermekkorában is. Az általános iskolában is szerette a közösséget, szívesen vállait társadalmi megbízatásokat, őrsvezető volt. Máig sem halványult, inkább erősödött ez a tulajdonsága, pedig közben elmúltak az iskolai évek, elvégezte az ipari tanuló-iskolát, szerszámkészítő lett, azt a szakmát választotta amihez kedvet, tehetséget érzett, egy-két munkahelyet is kipróbált, családot alapított, otthont teremtett. — Azóta még inkább érzem, hogy felelősséggel tartozom nem csak magamért, hanem másokért is, amióta az első gyermekünk megszületett — mondja. — A szülőszoba ajtajában álltam, hallottam, amikor fölsírt a kislányunk. Fél órával később megmutatták az apróságot. Erről is nehéz beszélni. Először furcsa volt, mintha nem is a miénk lenne. Vöröses az arca, a feje is egy kicsit megnyomódott a szülésnél. Fiút vártam, mégis nagyon-nagyon Örültem... Azóta a kisfiú is megérkezett. Idén lakáshoz segítette a vállalat a fiatal házasokat. Mi vágyuk lehetne még? Talán az egyik legfontosabb a tanulás. A fiatal feleség a gyors- és gépírótanfolyamot szeretné elvégezni a szülési szabadság alatt. És Czibulya János? Neki a gépipari technikumhoz lenne kedve. K. S. NÓGRAp - 1973. augusztus 18., szombat 3
