Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

AZ OLVASÓK = FÓRUMA Levelezőink jelentik Lemaradásuk oka9 a vasúti kocsik hiánya Ilyen melegben a kályhára még csak gondolva is veríték fit ki homlokunkon, a ZIM salgótarjáni gyárában azonban már időszerű, hogy a télre gondoljanak. Az olajtüzelésű kályhák mellett a hagyományos tűzhelyek készítéséről sem feledkeztek meg. Kassai Ee- zsőné szocialista brigádja, amely 15 esztendeje alakult, szereli a nagycsarnokban a még mindig keresett teatűzhelyeket. A brigád négyszer kapott aranyérmet kollektív munkájáért utoljára idén, május 1-én tüntették ki őket. Az asszonyok műszakonként 100 kályhát készítenek, reméljük kielégítik a vásárlók szükségletét — kulcsár — Ez is, as is A Somoskőújfalui termelő­szövetkezet négy évre kétszáz­ezer tonna kő kitermelésére, illetve leszállítására kötött szerződést a Szegedi Vízügyi Igazgatósággal, melynek értel­mében ez év november 15-ig 50 ezer tonnát kellene teljesí­teniük. Az utóbbi időben azon­ban sok gondot okoz a vasúti kocsik biztosításának hiánya, így, ebben, az évben július 31- ig mindössze 25 ezer tonna kő került leszállításra. Ezenkívül ugyancsak szerződésük van a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság­gal Is, ahová naponta két va­gon kőnek kellene érkeznie. Mindkét helyen a kő a tiszai gátak erősítését szolgálja. Ért­hető tehát, hogy mindkét igaz­gatóság sürgeti a tervezett és szerződésben vállalt kőmeny- nviség határidőben történő le­szállítását. Júliusban az egyik héten az is előfordult, hogy az igényelt 70 vasúti kocsi he­lyett csak 17-et adott a MÁV. Éz a termelőszövetkezetre néz­ve is nagyon kedvezőtlenül hat, mivel Szegeden több ra­kodómunkást és szállítóesz­közt tart a tsz kirendelésben, s ezek a költségek még akkor is a tsz-t terhelik, mint pl. jú­A ma már hagyományossá vált „nemzetiségi-nap” rende­zése Nógrádon 1968-ban kez­dődött. Akkor a község lakos­ságának még kissé idegennek tűnő népünnepély az évek so­rán egyre megszokottabbá vált, és ma már nem csak a községi búcsú alkalmából, hanem a nemzetiségi nap előtti héten is mennek az „idegenbe” szakadt rokonságnak, ismerősöknek a levelek, üzenetek százai; gyer­tek, látogassatok meg bennün­ket, vasárnap lesz a nemzeti­ségi-nap. Növekszik az üzle­tek forgalma, nagy a sütés, fő­zés, seprik az udvart, az utcát, ápolják a virágokat, hogy szép legyen a község, hogy a sok vendég és látogató ezekkel együtt is kellemes emlékekkel távozzon; jól szórakoztunk is­mét a nógrádi vár tövében. A siker nem maradt el, hiszen közel ötezren hömpölyögtek a sportpályán, az utakon, gyö­nyörködtek a szép tájban és tapsoltak önfeledten a sokszí­nű, háromnyelvű, közel négy­órás maratoni műsornak. Jól sikerült, mert a háttér­ben ott volt az összefogott ren­dezői erő. Meg kell ezért em­lékeznünk a dicséret hangján a rétsági művelődési központ és a rétsági honvédség munká­Beíejeződött az aratás, be­fejeződött az ügyelet is a ME­ZŐGÉP Vállalat kisterenyei gyáregységében. Az ügyelet feladata az volt, hogy bizto­sítsák a termelőszövetkezetek aratási munkáinak műszaki teltételeit. Ennek érdekében a TMK tizennyolc tagú szocia­lista brigádja gyors szervizt szervezett a salgótarjáni járás területére. Egy mikrobuszt hegesztőberendezéssel és egyéb szerszámokkal felszerel­ve állandó készenlétben tar­tottak, s ha valahol elromlott valami, egy órán belül a hely­színen voltak. Az ügyeletet két műszakra osztották, így kora reggeltől késő estig a mezőgazdasági üzemek rendel­kezésére álltak. Munkanapo­kon 7—19 óráig, szombaton és szabad szombaton 7—17 órá­ig, munkaszüneti napokon 7— 13 óráig tartott az ügyelet. A szerelők mellett az aratási ügyelet létszámába tartozott még egy telefonügyeletes, és két raktáros, valamint a gép­kocsivezető is. A javításokon kívül, eladás lius 28—29-én, amikor mind­két napon 10—10 kocsi kőnek kellett volna Szegedre érkez­nie, s egyetlen kocsit sem biz­tosítottak. így a dolgozóknak vissza kellett utazniuk Somos­kőújfalura. Amikor a termelőszövetke­zet ez irányú gondjairól a So­moskőújfalui vasútállomás főnökével beszéltem, elmon­dotta, hogy például július 14- én, tíz kocsival, 15-én 8, 16­án 1, 20-án 12, 24-én 1, 26-án 12, 27-én 2, 28-án 12, 29-én 13, 31-én pedig egy kocsival ke­vesebbet tudtak biztosítani a termelőszövetkezetnek, mint az igénye volt. Az állomásfő­nök a miértre, csak annyit mondott, hogy az elosztásnál a salgótarjáni állomásnak is többet kell tennie. A termelőszövetkezet is, a Somoskőújfalui vasútállomás vezetői is azt kérik, hogy a korábbi évek gyakorlatához igazodva — amikor a tsz ko­csiigényét maximálisan kielé­gítették —, biztosítsák a ko­csikat, hisz’ a tiszai gát elké­szítése, illetve erősítése ezt egyre égetőbben követeli. járói, mivel kiválóan biztosí­tották és üzemeltették a han- gosítóberendezéseket, a rétsá­gi és nógrádi termelőszövetke­zetekről, melyek szállítójármű- vüket bocsátották rendelkezés­re munkaerővel együtt, a he­lyi sportolókról és a nógrádi Béke Tsz szocialista brigádjá­ról, akik társadalmi munká­ban rendezték a pálya talaját. A tanácsapparátus dolgozóiról, akik Tölgyesi János tanácsel­nök vezetésével, a pedagógu­sokról, akik Galambos Géza iskolaigazgató és párttitkár vezetésével már évek óta ön- feláldozóan tevékenykednek a nemzetiségi nap előkészítésé­ben és lebonyolításában, szín­vonalas dekorációk kivitelezé­sében, felrakásában. Dicséret illeti a helyi KISZ-szervezet aktivistáit és az önkéntes tűz­oltótestület tagjait, mert köz­reműködtek a rendfenntartás­ban, a sok-sok szereplő csoport irányításában. Köszönet tehát minden ak­tivistának és szervnek, azzal a reménnyel, hogy önzetlen se­gítségükkel a következő évek­ben is biztosítani fogják a nemzetiségi napok sikerét. Csillag László Nógrád sokkal is segítették a termelő- szövetkezeteket. A gyáregy­ség, amely ’72-ben és ’73-ban is elnyerte a Kiváló Üzem cí­met, évről évre növeli terme­lését olyan árukból, amelyek­ből eddig nem volt rendszeres az ellátás. SZK típusú kom­bájnokhoz például gyártanak törekasztalt, törekrostát, pely­varostát, ferdefelhordót, ék­szíjtárcsát, szalmarázó ládát és egyéb alkatrészeket. Az ügyelet ideje alatt tizen­négy termelőszövetkezet for­dult kombájnalkatrész-vásár- lási igénnyel a gyáregységhez. Többek között Szűcsi, Nyír- mártonfalva, Hollókő. Bél­apátfalva, Noszvaj, Hasznos, Homokterenye. Az ügyelet ve­zetője Kiss Gábor termelési csoportvezető volt. Örömmel elmondhatjuk, hogy az aratási ügyelet megszervezése nagy­mértékben elősegítette az ara­tási munkák gyors és zavarta­lan lebonyolítását, és megerő­sítette a gyáregység jó hírne­vét. Kubus Éva Kisterenye-Bányatelep Talán még nem késön Lapunk augusztus 9-i szá­mában olvasom az aggódást, tanulóifjúságunk füzetellátá­sával kapcsolatban: örülünk, hogy a füzetek, felszerelések nagy része már kapható — persze jobb esetben már azt is jelezhetnék, hogy minden rendelkezésre áll, a zavartalan tanévkezdés biztosított. (Jó lenne ezt hinni a tankönyvek­nél is!) Nagy problémaként jelent­kezik a „felelős” véleménye szerint, hogy a szülők 70 szá­zaléka csak augusztus végén vásárolja meg a tanszereket. Egy-két alkalmazott felvételé­vel sem oldható meg a túlzsú­foltság — ennek mindkét fél kárát vallhatjd! Nem az én ötletem, a rádió hirdette már júliusban, hogy akik augusz­tus 18-ig megvásárolják a tan­szereket 20 százalékos kedvez­ményt kapnak, ennek konkrét­ságát egy rádióriport is iga­zolta. Júliusban nem tartóz­kodtam megyénkben, így nem tudom mi történt ezalatt. Ami­óta itthon vagyok biztatóvá a szülőket, hogy vásárolják meg mielőbb tanulóink iskolai fel­szerelését, alátámasztottam azzal, hogy kedvezményt is kapnak. Visszajelzést kaptam, mely szerint félrevezettem őket, kedvzemény nincs. Ügy látszik ez csak Budapestre vo­natkozik? Most már csak úgy segítek a PIÉRT-nek, hogy az isko­la kapujára kiírtam, hogy „a füzeteket, tanszereket mielőbb vásárolják meg a kedves szü­lők.” Ez is segítség, de az előbb említett kedvezmény — gondolom — nagyobb hatást fejtett volna ki. Deák Ferenc isk. igazgató B.-gyarmat A szabadságharc nagy vezé­rének, II. Rákóczi Ferencnek szobrot emeltek Szécsényben a művelődési központ kertjében. A szécsényi országgyűlés 250. évfordulójára, akkor, 1955-ben még egy kis fa is került az emlékmű mellé. A gondosko­dás sikerült. De az azóta jó­korára felcseperedett fácska nemcsak II. Rákóczi Ferencre vet sötét árnyékot. Nagy tisz­teletben álló fejedelmünk mél­tóbb környezetet érdemelne... „Még neki áll feljebb.. A kisterenyei kenyérbolt­ban a napokban egy kiló kenyeret kértem. Az eladó azt válaszolta, hogy egy kilogram­mot nem ad, vegyek három­kilósat. Nagyot néztem, hogy lehet ez, az eladó mondja meg, hogy mennyit vásárol­jak? — Mit néz olyan csodálkoz­va — mondta —, ha felvá­gom még megszárad. Vegyen három kilót, ha nem eszik meg, adják a disznónak, vagy a kutyának. (Igen, feltéve,^ ha van; ez vagy, az, nekünk egyik sincs.) A sorban következők azt mondták, hogy ez helytelen. Két hölgy szintén kért egy— egy kilogrammot, így sikerült nekem is egy kilót kapnom. Mikor kifelé indultam a bolt­ból, az eladó azzal búcsúzott: „Még neki áll feljebb!”. Törőcslk Józsefné, Kisterenye, Bajcsy út 7. Ne legyen romlott a tej! Kedves Olvasók Fóruma! Közérdekű soraim közlését kérem, ugyanis az a tapaszta­lat Balassagyarmaton, hogy a ror.'.liányi termelőszövetkezet tejüzemében kiszerelt i/1 lite­res tej romlottan kerül az utóbbi időben a fogyasztók ko­sarába. Különösebb baj nincs, mert ha forralás közben ösz- szemegy és az üzletbe vissza­viszik a zacskóval egy ütt, más­nap kicserélik. Itt van azon­ban a hiba, ha a helyette ki- dott, vagy kicserélt tejjel is így járunk. Ez már bosszantó! Hogy ez ne így legyen, jó lenne, ha az illetékesek fel­figyelnének, és sürgősen in­tézkednének a közegészség- ügyet veszélyeztető körülmény haladéktalan megszüntetése érdekében, a mi városunkban is. Weisz István ny. kér. felügyelő B.-gyarmat, Hétvezér u. 15. Rendhagyó sakkozás Olvasom a NÓRGÁD-ban, hogy a Pécskő utcai lakók tollaslabdapályát és utcai sak­kot kérnek, ügy látszik, a sakk sokak kedvence. Sport, játék, szórakozás, jó időben napozás. Elméletben csendet, elmélyü­lést igényel, ám a valóság né­ha más. A Lenin téri sakktáb­lát jó időben sokan ülik körül. Játszanak és kibicelnek. Ezzel van néha baj. Időn­ként egy-egy parti végén han­gos, teret rengető „Ho... Ho ... Ho.. .ó” hangzik fel a szundi­kálók és alvók „örömére”. A múltkor meg hajnali három órakor kezdett ott el játszani két igen hangos férfi. Rejtély, honnan kerültek elő. A ven­déglők már rég bezártak, vo­nat, autóbusz még nem indult. Bábúcsörgés, vita, szóváltás zaja verte fel a kora hajnali csendet. Megúnva a túl hangos vetél­kedőt, az egyik lakó leszólt az ablakon: — Nem tudnának csende­sebben játszani? Kórust megszégyenítő volt a válasz: — Neeem! Aztán mégiscsak elcsende­sedtek. Lehet, hogy megijed­tek a saját hangjuktól? Tolvaj az utcán Aki hajnal tájt megy végig Salgótarján főútvonalán, lát­hatja, hogy a tej és tejtermé­A salgótarjáni piacon egyetlen­egy vízcsap, illetve ivóvízszerzési lehetőség van, a piac pedig már mintegy 6—800 méter hosszú, és mindkét végén dolgoznak az áru­sok. Mondani sem kell. hogy megszomjaznak, de kezet is sze­retnének mosni, ez ugyanúgy szükséges volna a baromfipiacon, mint a vlrágpiacon, és mindenütt, ahol bármilyen közhasználatú élelmet, vagy cikket árusítanak. De hogyan tegyék ezt. amikor víz csak sok-sok kellemetlenség árán áll rendelkezésükre, hisz’ egy veder vízzel a zsúfolt piacon végigmenni szinte balesetveszé­lyes. Véleményem szerint nem sok anyagi áldozatot követelne ez a tanácstól. Mintegy ezer forint­ból egy újabb kutat is lehetne létesíteni. kék, a sütőipari termékek a boltok elé lerakva sorakoznak. Nem tudom, ha kevesebb a kifli, hogyan reklamálnak, kit emlegetnek, van-e egyáltalán hiány? Valamelyik reggel azonban láttam egy „tolvaj”-t, de elfogni nem lehetett. A „Napsugár” élelmiszerbolt előtt felhalmozott árukból lompos kiskutya „lopott” el egy zsem­lét. Nem tudom, aznap reggel kit szidtak ártatlanul az áru­átvevők. .. Kicsi a világ A Salgótarjánba látogató amerikai magyaroktól hallot­tam az alábbi történetet: Egyik hazánkfia nyakába vette a világot, bejárta az Egyesült Államok egy részét is. Bérelt autón közlekedett. Egy alkalommal letért a főútvonal­ról, eltévedt egy kisvárosban. Megunva az útkeresést, meg­állt egy ház előtt, összeszedte minden angol nyelvtudását és az ajtóban álló öt-hatéves fél­vér kisfiúhoz fordult: — Mondd csak, kisfiam, ho­gyan jutok ki innen a főútra? A srác egy ideig csodálko­zott, majd bekiabált magyarul a nyitott ajtón: — Anyuuu! Gyere már! Van itt egy pacák, de nem értem, mit dumál! Habonyi Zoltán Salgótarján Azt hiszem, hogy ezt fejlődő varosunk ki is bírja es még ak­kor is nagyon szükséges, ha je­lenlegi piacunk ideiglenes. ♦ A szerk. megjegyzése: Amikor a Salgótarjáni városi Tanács mű­szaki osztályánál olvasóink ké­rését tolmáncsolni kezdtük, ne is lessék végigmondani felkiáltással szakították félbe a beszélgetést — a kút készen van! Ugyanis a kérés hozzánk is beérkezett, a termelésfelügyeleti osztályunkra, s velük együttesen kértük meg a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot a soron kfvüli kérésként kezelt, gyors bekapcsolásra. Köszönjük a piaci árusok nevé-> ben is, gyors munka volt! Már nem a régi,.a! Minden nyáron kedvelt fürdőhelyünkre a salgóbányai strandra járunk felüdülni. Eddigi kedves élményeinket az idén több apró bosszúság keserítette meg. Tíz órai nyitás he­lyett most fél tizenegykor nyitottak, és már fél ötkor kiküld­tek a vízből: — mondván zárás van. Pedig a késő délutáni órákban a legjobb a víz, ekkorra teszi a nap melege a leg­kellemesebbé. Ezen is meglepődtünk. De azon is, hogy most az eddig, szép, tiszta vizű medencében nem gyönyörködhet­tünk, nem tiszta, a víz piszkos, a medence környékét pedig benőtte a fű, alig ismertünk rá. — strandolok — NÓGRÁD — 1973. augusztus 16., csütörtök 5 Szűcs Ferenc Még egyszer a nógrádi nemzetiségi napról Jól ügyelt az „ügyelet" Gyorsan teljesített kérés Új kút a salgótarjáni piacon

Next

/
Thumbnails
Contents