Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-12 / 161. szám
Mélyponton a közművelődés Etesi helyzetkép — SZORGALMAS nép lakik Etesen — kezdi a beszélgetést Szelei Lajosné, a községi tanács titkára. — Régen a bányászatból éltek az emberek, ma már a gyáriparból. A férfiak többsége a salgótarjáni gyárakban, az asszonyok az ottani könnyűipari üzemekben, a kötődében és a Textilipari Vállalatnál dolgoznak. Főleg az idősebb emberek a helyi tsz-ben keresik a megélhetést. A község három, egymástól dombok által elválasztott településből áll: az úgynevezett falu, Amália- és Albert-telep. Mindhárom helységben külön művelődési ház funkcionál. — A közművelődés anyagi vonatkozásában tulajdonképpen ez az elaprózódás komoly nehézséget okoz — villantja fel a problémákat a titkárasszony. — Háromfelé kell osztanunk a pénzt. így a még kevesebb pénzből komolyabb rendezvényekre aligha telik. A három intézmény együttes idei költségvetése — a tavalyi maradvánnyal együtt — 96 800 forint. Nem túl kevés, de csak azért, mert elég magas volt a tavalyi maradvány. A tanács 29 700 forint támogatást ad. Albert-telepen a mozitól, Amálián a múzeumtól kapnak több ezer forintos bérleti dijat. Saját bevételt csak a faluban levő November 7. Művelődési Háznak kell teljesíteni, 18 000 forint értékben. — Hogyan tudja teljesíteni ezt a bevételi előírást? — kérdeztük Kotroczó Sándornét, a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatónőjét, aki — kereskedelmi eladó munkája mellett — már 10 év látja el ezt a fontos megbízatást. — Csak a tgncos rendezvényekkel, a bálokkal sikerül a bevételt teljesítenünk. Még az a jó, hogy a környékről sok fiatal jön el, főleg a fiúk, akik közül sokan ide, a községbe udvarolnak. Egyébként azt hiszem, ez a helyzet a környező falvakban is: a legnagyobb sikerű rendezvények mindig a bálok- Havonta tartunk egyet, olykor — ha nevezetes ünnep esik a hónapra — kettőt, de az időpontokat mindig egyeztetjük a többi művelődési házzal, például a ságújfaluival és a karancslapujtőivel, mert egymás „üzletét” ugye, néha akarjuk rontani. A művelődési házat a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat tavaly decemberben tatarozta. A tanács annál is inkább örült ennek a segítségnek, mert neki nem volt anyagi fedezete rá, ugyanakkor az épület már igényelte a rendbehozatalt. Az épületben nem csak a művelődési ház helyiségei — 240 férőhelyes nagyterem, klubszoba, könyvtár, két kis öltöző — találhatók itt, hanem a községi tanács tanácskozóterme és az MHSZ helyi szervezetének irodája is. Szakköri szobák nincsenek, s így szakkörök sem. Etesen a közművelődési tevékenység pillanatnyilag a mozizásban, a könyvkölcsönzésben, és a bálozásban merül ki. S vajon hány helységben még? — SOK MINDENT megpróbáltunk már az első években, és sokszor vallottunk kudarcot. Nemrégiben kézimunkaszakkörünk bukott meg: 3—4 foglalkozás után elmaradoztak az asszonyok. „Röpülj pávásaink” tavaly még szép sikerrel szerepeltek a környező községekben is az Etesi lakodalmassal. A produkciót április 4-én, a tavasszal mutattuk be utoljára. Aztán feloszlott az együttes. Azok, akik szívvel-lélekkel dolgoztak, elmentek katonának, érettségire készültek, vagy udvarlás miatt elmaradtak. Az idősebbek maradtak, úgy tízen. Ez a létszám azonban kevésnek bizonyult. Az Állami Déryné Színházzal és az ORI-val már körülbelül három éve nem kötnek szerződést, mert az előadásokra nem jöttek el az emberek. Egy-egy színházi előadáson 30— 40-en • üldögéltek. Érdekes módon az Állami Népi Együttes műsora is érdektelenségbe fulladt. Talán több táncos volt a színpadon, mint néző a széksorokban. Az ORI-koncertek kezdeti sikere is megszűnt, mert egyre inkább újabb, kevésbé ismert és vonzó együtteseket ajánlottak, illetve hoztak. Bementek inkább a közeli megyeszékhelyre, ahol élvonalbeli beat- együtteseket láthatnak. Etesen sok a televíziós készülék. Ügy látszik, hogy inkább azt nézik, mint az élő előadásokat. A tv persze kényelmesebb is. A kényelemszeretet, az otthoni „begubózás” pedig nemcsak etesi jelenség. De bizonyára probléma van a szemlélettel is, amelynek nyomaival ugyan elszórtan, de szerle a megyében találkoztam: sokan nem tartják célszerűnek, hogy a pénzből kultúrára-művelődésre költsenek. Egyetlen közművelődési formának — az ismeretterjesztésnek — van osztatlan sikere a községben. Évente 15—20 előadást tartanak, részben helyi, részben a TIT által küldött előadókkal. Legtöbb hallgatója az egészségügyi előadásoknak van. Ennek titka pedig, hogy a helybeli körzeti orvos jól képzett, közvetlen modorú ember, s kitűnő előadó. Az ifjúsági klub rendszeresen látogatott, bár így nyáron kevésbé. Nincs tagdíj, bárki bemehet. Munkaterv szerint dolgoznak, de ebből édeskevés valósult meg eddig. Általában v spontánul „verődnek össze” a fiatalok. Spontánul alakul ki játékuk, szórakozásuk is. A jövőben feltétlen szervezettebbé, tartalmasabbá kell tenni az összejöveteleket, hogy a klub megfeleljen valódi céljának, és a művelődéspolitikai feladatoknak. ETES NAGY mozgalmi és kulturális múlttal rendelkező munkástelepülés. A felszabadulás előtt és után még néhány évig tömegeket megmozgató, nagy népszerűségnek örvendő dalárda, bányász férfikórus működött a községben. Az elmúlt évtizedekben is odafigyelhettünk néhány jó etesi kulturális megmozdulásra. Milyen kár, hogy ma már ezt — minden jó szándék ellenére — sem tehetjük! Pedig a községben a szép hagyománynak, a múlt idők sikereinek kötelező erővel kellene hatniuk. Sulyok László Épül az új iskola Jobbágyiban a zagyvaszántói Aranykalász Termelőszövetkezet építőbrigádja — az előzetes terveknek megfelelően — október végére elkészíti az új iskolát. Cziperle József brigádvezető elmondta, hogy a munkával zökkenőmentesen haladnak, az építési anyagok szállítása sem okoz késedelmet. A brigád tagjai is felelősséget éreznek azért, hogy a szép és korszerű épületet a tanulóifjúság időben birtokba vegye. A 2,5 millió forint összeggel épülő új oktatási intézmény tovább gyarapítja megyénk iskolai hálózatát. A szép egyemeletes iskola Jobbágyi legszebb épületei közé tartozik majd. 4 NÓGRÁD — 1973. július 12., csütörtök Készülnek az új tanévre A pásztói járás oktatási intézményeiben szorgos munka folyik. A járási művelődésügyi osztály tájékoztatása szerint az intézmények vezetői úgy szervezik a nyári tatarozás) munkálatokat, hogy legkésőbb augusztus 25-re befejeződjenek. A festés és takarítás mellett sok iskolában és óvodában korszerűsítésre, bővítésre is sor kerül. Korszerűsítik a mátraszőllősi óvodát, csoportbővítést lesz többek között a pásztói és szurdokpüspöki óvodában. Nagyobb javításokat végeznek a tari és a palotási iskolában. Erdőtarcsán klubkönyvtárat hoznak létre 240 ezer forint értékben, s ezzel is segíteni akarják az iskolai oktató- és nevelőmunka mellett a fiatalok művelődését. A művelődésügyi osztály július elején pontos felmérést végez annak érdekében, hogy az oktatási intézmények korszerűsítésénél, tatarozásánál, bővítésénél Van-e akadályozó tényező? Ahol valamilyen gond, vagy probléma mutatkozik, a helyszínen is segítséget kíván nyújtani. Együttműködési terv A nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskola igazgatója, Pozsonyi Tibor és a Bányász Művelődési Ház vezetője, Kicsiny Miklós elkészítette az 1973/74-es tanévre a két intézmény együttműködési tervét. írásban rögzítették az intézmények vezetői, hogy a Bányász Művelődési Ház a saját eszközeivel, hogyan működik közre az 1972. júniusi központi bizottsági határozat végrehajtásában. A művelődési ház az új tanévben három fő területen segíti az általános iskolában folyó oktató- és nevelőmunka minőségi fejlesztését. A pálya- választásánál a korábbi tanév gyakorlatának megfelelően tanácsadások, ankétok és üzem- látogatások szervezésével. A tartalmi munka feltételeit fejleszti a különböző szakkörök szervezésével. Az iskola és az üzemek kapcsolatának kialakítása és továbbfejlesztése keretében közreműködik a dolgozók iskolája szervezésében. Az előzetes megállapodásban a két intézmény vezetője arra törekedett, hogy megkeresse azokat a közös területeket, amelyek elősegítik az 1972-es júniusi párthatározat színvonalas megoldását. gy. h Négy hetet Finnországban töltöttem mint a lappeenran- tai nyári egyetem egyik magyar résztvevője. Lappeenran- ta Helsinkitől körülbelül 250 kilométerre fekszik északkeleti irányban. Nemzetközi nyelv- tanfolyamunkon azok gyűltek össze tizenhat európai és amerikai országból, akik a finn nyelvet már korábban is tanulták. Nem csak a finn nyelvvel és kultúrával ismerkedtünk, hanem a városokkal, tájakkal, s az emberek mindennapi életével is. Egy országot csak úgy lehet igazán megismerni, ha értjük és beszéljük annak nyelvét, s ha az embereket otthonukban és munkahelyükön is látjuk. Mi számos lehetőséget kaptunk arra, hogy finn nyelvrokonainkat és hazájukat mélyebben megismerhessük, mint az átlagos külföldiek; a finn nyelvet nem értő nyugat-európai turisták. KELET-FINNORSZÁG A kitűnően szervezett idegenforgalmi tájékoztató szolgálat minden érdeklődőt bőségesen ellát — mégpedig többnyire ingyenesen! — szebbnél szebb prospektusokkal, jó várostérképekkel. Lappeenrantában a nyári egyetemen tanulmányi kirándulásokat is szerveztek számunkra. Autóbusszal mentünk a Punkaharju nevű, változatos, szép földszoroson át Savonlinnába, ahol megnéztük a teljes épségben fennmaradt középkori várat, a szigeten épült Olavinlinnát. A dimbes-dombos vidéken száz meg száz tó között kanyarogva, csodálatos nyírfa- és fenyőerdőktől kísérve jutottunk el Kuopióba. (Lappeenrantá- tól északra mintegy 300 kilométerre.) Itt a város melletti kemping kis faházaiban volt az éjszakai szállásunk. Másnap megtekintettük Kuopióban a szép, modern városi könyvtárat és a gazdag anyagú múzeumot. A város közelében egy hegy tetején emelkedő Puijo kilátótorony a környék egyik fő nevezetessége. Gyorsliften visznek föl egyszerre hat személyt a tizenhárom emeletnyi, hetvenöt méteres magasságba. Ahol a liftből kiszálltunk, ott egy hatalmas, legalább huszonöt méter átmérőjű étterem van körben, s egy nagy szerkezet az egész éttermet állandóan — bár alig észrevehető lassúsággal — forgatja: akik az asztaloknál ülnek, azok arról a helyről körben mindent láthatnak negyven—ötven kilométer távolságig. Felejthetetlen élmény! Raszler-grafikák a Horváth Endre Galériában Jelentős kiállítás színhelye ezekben a napokban a balassagyarmati kis galéria. Raszter Károly háromszoros Munká- csy-díjas grafikusművész alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók. A magyar grafika egyik legjelentősebb művészegyénisége Raszler — így mutatta be őt Czimke Ferenc Salgótarjánban élő és alkotó Munká- csy-díjas grafikusművész. S valóban, nemcsak a művésztárs, a barát summáz igy, a rengeteg külföldi kiállítás, a képzőművészeti főiskolai tanárság, a magas kitüntetések sora is bizonyítják, méltó a rangos méltatásra. A galériában látható rajzai, metszetei sok virtuozitásról, szakmai tudásról és olyan alkotóértelemről árulkodnak, ami méltán vált ki elismerést. A grafika szó etimológiai értelmében szinte leírja Raszler amit lát, amit átél. .. Tengerentúli, vagy ázsiai ihletett- ségű képei, olaszországi útiemlékek, de a hazai táj is megjelenik előttünk, gazdag szemléleti élményt nyújtva. Kuba izzó pálmafájának varázsa — ahogy Czinke Ferenc mondotta róla — legalább olyan izgalmas, mint a szomorú magyar fűzfákat ábrázoló kép. A kiállított, műalkotások sajátos képi, művészi megfogalmazással születtek: mindig az emberért, a boldogság igézetéért. Lengyelországban látta, hogy egy ilyen ki» galériában virággal mentek a tárlatra a látogatók, akik azután a nekik leginkább tetsző kép, szobor alá helyezték el a maguk kis hálavirágát. Czinke Ferenc a gyarmati népművelők fáradozását is méltatta, ! akik „évről évre rangosabb programmal igyekeznek szolgálni a művészetszeretőknek”, s ezért talán őket is „jutalmazva” javasolta: Gyarmatról induljon országos útjára ez a kedves szokás, ez a szép emberi gesztus: „virággal menni kiállításra, virággal szavazni a nekünk legjobban tetsző műalkotásra. ..” Képünkön: Raszler Károly és Czinke Ferenc a megnyitón. E. 12. (Fotó: Szőke) Más alkalommal a széles Saimaa-tavon hajókáztunk egy este, egészen éjfél utánig. Finnországi tartózkodásunk egyik napján lmatra várossal és környékével ismerkedtünk. Láthattuk itt a finn építőművészet néhány nagyszerű alkotását és Finnország legnagyobb vízi erőművét. Máskor a Saimaa-csatornán indultunk vasárnapi hajókirándulásra; utunkat autóbusszal folytattuk, és Nuijamaa közelében egy parasztgazdaságot látogattunk meg. Egy másik vasárnap én magam Taipalsa- ári falu népiskolájában voltam, egy kedves fiatal pedagógus házaspár: Eero Puranen. és Anita Puranen vendége. HÁZI HANGVERSENY Tanfolyamunk vezetője, Virtaranta professzor meghívott két jelentkezőt, hogy látogassunk el egy estére az ő kocsiján Joutsenóba egy ott nyaraló helsinki professzorhoz, aki a világszerte ismert nagy finn zeneszerzőnek, Jean Sibeliusnak (1865—1957) személyes ismerőse volt. A kocsit Virtaranta vezette, utasai pedig az ő felesége, továbbá az uppsalai (svédországi) egyetem egy fiatal tanára és én voltunk. Joutseno falu közelében vége szakadt a szárazföldi útnak, onnan már motorcsónakkal vitt tovább bennünket esti házigazdánknak, a svéd nevű Erik Ta- waststjerna professzornak elénk jött nagyobbik fia. A nyaraló ugyanis,, ahova igyekeztünk, négy kilométerre van a falutól — egy nagy, kilóméternyi hosszúságú és szélességű szigeten. APA ÉS FIA Itt él, itt dolgozik a nyári hónapokban Tawaststjerna professzor. Sibeliusról írt nagy művéből nemi-ég jelent meg a harmadik kötet. A sziget egyetlen települése az a régi, de tágas és kényelmesen berendezett faház, ahol ő és családja lakik, őserdő, sziklák, változatos tóvidék és nagy csend veszi őket körül. Egy hatalmas szikla magaslatáról, együtt néztük meg a csodálatos naplementét, s aztán házigazdánk fiatalabbik fia — ismert zongoraművész — adott a messziről jöttek tiszteletére kis hangversenyt a nagy ház melletti, szintén fából épült zongorateremben. Bach, Chopin és Beethoven műveiből játszott. Utána éjfélig beszélgettünk tea mellett a finnugor nyelv- rokonságról és sok minden egyébről. Tawaststjerna professzor Sibeliushoz, Kodályhoz és más zeneművészekhez fűződő emlékeit • idézte föl. Amikor már nagyon későre járt, elbúcsúztunk, és most ő hozott vissza bennünket motorcsónakján a sziget álomvilágából a joutsenói partokra. Dr. Pásztor Emil V
