Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

...Határozott, megkívánja a pontos munkát...

Miért tiszteli, támogatja művezetőjét?

valami rosszat is mondani róla?

— Nem. Még rosszindulattal sem. Igazságos, kiharcolja a munkát, azon van, hogy minden dolgozo meg legyen elégedve.

— Sikerült neki?

— Remélem. Én nem panaszkodhatott ügy látom, megérti a fiatalokat is. Nem veszekszik, szép szóval intéz el minden problémát. Emellett nagyon határozott. Megkívánja a szép és jó munkát, de meg is tudja mutatni, hogyan lehet jobban dolgozni.

— Régebb óta ismeri?

— Nem. Más szalagban dolgozott — kezdte a beszélgetést Péter Józsefné, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepének dolgozója, a Gagarin Szocialista Brigád egyik tagja, aki hét évvel ezelőtt kötelezte el magát a gyárral.

— Régóta ismerem, mert korábban egy szalagban voltunk — mondja Tupi Sán- dorné szakmunkás, aki hatodik éve dolgozója a gyárnak, és tavaly végezte el az átképzés tanfolyamot. — Csendes, segítőkész kollégának ismertem meg. Szakmailag is érti a dolgát. Egy biztos: a jó munkát megkívánja. Ezzel is a mi javunkat akarja. Én még nem teljesítettem száz százalékon alul. Legutóbb is 150 százalékot értem el. Ügy hajtok, mint a veszedelem, de megéri! Magatartására sem tudok olyat mondani, ami zavarna engem a munkában. Jónak tartom a vezetési stílusát is. Nála jobbat el sem tudok képzelni. Nem azért mondom, hogy dicsérjem, de tényleg így van. Ne is vegye hízelgésnek. Ezt egyébként el sem tűrné. A jól és kevésbé jól fizető munkát is igazságosan osztja el. Ennek ellenére vannak, akik mégis kevesebbet keresnek. A kereset nagysága nem csak a szorgalomtól, a hozzáértéstől. hanem az ügyességtől is függ. Mi tetszik még nekem? — ismétli a kérdést, aztán így folytatia: — Az. hogy a brigáddal együtt él. Eljár közös rendezvényeinkre, velünk jön moziba, s ami még igen fontos: nagyon megértő.

Jusztin Józsefné tizenegy éve dolgozik itt. Eddig két szalagvezetője volt. Az első Kiss Erzsi, és a mostani, a Nagy Erzsi.

^^RÉOÖTA^ ismerem Jól

képviseli a dolgozók jogos kívánságait, igényeit, aranyos teremtés, én szeretem őt. Mint szakszervezeti tisztségviselő is segít. Megértő, bár néha úgy érzem, mintha a gyermekes anyák problémáival nem tudna úgy azonosulni, mint mi, akik benne élünk. Talán ebben közrejátszik sok irányú elfoglaltsága. Tanul, de leköti idejét a különböző társadalmi tisztségviseléssel járó feladat végzése is.

— Én 1972 márciusa óta

dolgozom a Gagarin Szocialista címet elnyert kollektívában. Szalagvezetőmről a következőket mondhatom: — Megértő, hozzá bármikor és íbármivel lehet fordulni, nem tartja tehernek a segítségkérést, az esetleges szakmai kér- dezősködést. Nem kell tőle félni, nem kiabál, nem durva, nyugodtan lehet vele beszélni. Sértő megjegyzése eddig még nem volt, bár határozott. A munkát megkívánja. Még talán rosszkedvűnek sem láttam. Nem kell attól tartani, mint más üzemben, hogy reggel milyen hangulatban ébredt a művezető, és ennek mi, dolgozók, hogyan isszuk meg a levét. Bevallom, nem tudok rá rosszat mondani — vélekedik Széles Istvánná.

— Egy blokkban kezdtünk dolgozni, később elváltunk, most, hogy az új gyárban összevonták a gépeket, újra összekerültünk. Nem változott, mióta szalagvezető lett. Ugyanolyan kedves, szerény, szorgalmas, mint akkor volt. Nagyon jó szakember. Akkor is jól ment neki a munka. Bizonyára ezért is lett szalagvezető. Most viszont jóval nagyobb a felelőssége. A munkával kapcsolatos követelményeket közösen megbeszéljük. Ugyanígy tesz, amikor

kifogása, észrevétele van. Állítom, hogy jó szellemű brigádba kerültem — szól határozottan Sallai Aladárné.

Vitéz Anna az előbb említett brigád vezetője. Ennélfogva gyakran beszél, cseréli ki tapasztalatait a szalagvezetővel, alkot véleményt munkájáról, magatartásáról. Ö ezt mondja:

— Rendszeresen kikéri a véleményemet, s ami jó,1 azt meg is valósítja. Kivételt senkivel sem tesz. Nem csak véleményt alkot a munkáról, hanem, ha szükséges, még is mutatja, hogyan kell jobban dolgozni. Jól alkalmazkodik a dolgozókhoz. Ha rosszabb munka van, amivel nem lehet úgy keresni, akkor sem beszél mellé. Határozottan kimondja: ezt is riíeg kell csinálni. Én jól tudok vele együtt dolgozni. Sok okos javaslata volt a brigádélet fellendítésére. Dolgozótársaim egyéni problémáit is úgy »intézi, mintha a sajátja lenne.

Hogyan vall önmagáról Nagy Erzsébet szalagvezető?

^j^AGYOT^ féltem ettől a

beosztástól, aztán beleszoktam. Bár nagy szám van, de nem szeretek kiabálni. Azt tapasztaltam, hogy szép szóval többre megyek. Dolgozótársaim véleményét kikérem, jó javaslataikat megvalósítom. Megszoktuk egymást, megszerettem őket. Rájöttünk, hogy szükségünk van egymásra, s csak jó együttműködéssel, összefogással tudunk előbbre jutni. Jó érzés tudni, hogy elfogadnak mint szakmai vezetőt is. Abban viszont igazuk van, hogy több időm jutna rájuk, ha kevesebb társadalmi funkcióm lenne. Főleg az értekezletek rabolnak el igen sok időt. A szakszervezeti bizottságban bér- és termelésfelelős vagyok, a vállalati szak- szervezeti tanácsban pedig mint VSZT-tag képviselem a gyár dolgozóinak érdekeit.

Ehhez még tegyük hozzá: gimnáziumi érettségi után, most végzi a ruhaipari technikumot. Jövőre végez.

V. K

Egyedül a pádon

— Aztán mit csinál.egész nap?

— Ülök.

— Nem unatkozik?

— Nem. Nappal elvan itt az ember. Az éjjeliőr, az igen. Az unatkozhat. Meg ő nem is ért az állatokhoz. Én meg ápoló vagyok.

— Mennyi állat van ebben a két rozoga épületben?

— Nyolcvan bika!, és vagy 30 üsző. Olaszországi export. Nagy pénz.

— Nem féltik, hogy rájuk roggyan az épület?

— Már most azt mondták a tsz-ben, hogy újat építenek. Az egyik itteni istálló 1930-ban épült, a másik még régebben, fene tudja, mikor.

Allén már erősen ütközik a kétnapos, fehér borosta. Nap. mini nap, reggel 7-től délután 4-ig ül itt magában. Vigyázza az állatokat. Ha már nagyon unatkozik, nekifog seprűt kötni. Csak úgy maguknak. Merthogy öten vannak ápolók. Azt. mondták a tsz-ben: oldják meg valahogy az állatok őrzését. Valahogy, valahogy. Csak úgy megy az, hogy felváltva itt üldögélnek egész nap. Hiszen előfordulhat, hogy egy, vagy még több állát is kitör. Vissza kell azt hozni, különben ne- kin enne a világnak.

— Hogy tudja megfogni az állatot, ha kiszabadul?

— Hát lasszóval'. Ott kell megkapni, a két szava közi.

— Nem történt még baleset?

— A ...! Az állat ismeri azt, aki eteti, gondozza. No, persze, ha több ilyen bika nekivadul, és kitör a karámból, egyedül nem futhatok mindegyik után. Ilyenkor bekarikázok a faluba-, hívom a többieket.

Magában üldögél egy nagyon keskeny, kemény fapadon. Az istálló elölt. Azt mondja, az öregek nem vállalták ezt a munkát. Talán félnek, vagy unatkoznának? Ö most ötven- kettedik éves. Talán most, vasárnap is ráesik az őrzés sora. Akkor is itt kell üldögélni. Az állatok hajnal 4-kor, és délután kapnak enni. Azzal nincs gond. Egyáltalán, itt semmivel nincs gond.

— És az ebéd?

— Itt a kerékpár, délben mindig hazamegyek.

— Hát a család?

— Három fiú van. A két kisebb szakmát tanult, a harmadik a tsz-ben dolgozik. Felsőfokú technikumot végzett.

Szél kerekedik, pillanatok alatt — ki tudja, honnan — sötét felhőket rángat a fejünk fölé.

— Nyáron még csak hagyján, meleg van, legfeljebb az eső, ha esik. De télen! A hidegben is vigyázni kell ezekre a szép állatokra. Nem is tűrnek idegent. Ha magam végigmegyek a karám előtt, a fejüket se emelik. De egy 'idegenre már mozdulnak. Eldörzsölik a féket, és már mennek is szanaszét.

Váradi Mihály ott marad a pádon. Van még két óra addig. míg jötinek a többiek, s bemehet a faluba, Egyházasden- gelegre. Majd eldolgozgat a szőlőjében. Addig meg mindent látó szemmel vigyázza az olusz exportot.

. _ Orosz Júlia

Új politikai

könyvek

Ripp Géza műve — „Politikai gazdaságtan és ideológia” — történelmi visszapillantás, mert megmutatja a politikai gazdaságtan szerepét a marxista társadalomfelfogás kialakulásában, részletesen élem- zi a klasszikus politikai gazdaságtan alaptételeit, természetesen, Marx megállapításaiból kiindulva. A szerző szerencsésen ötvözi a korábbi és az új polgári szemléletek kritikáját, nem időrendben halad, hanem kérdéscsoportonként.

Gil Green tanulmánya a „Napjaink kérdései” sorozatban jelent meg „Üj radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus?” címmel. Mint a szerző megállapítja „Korunknak történelmileg egyedülálló, egyik legfigyelemreméltóbb Jelensége a fiatalok több mint egy évtizede tartó tömeges lázadása”. Gondolatai e csomóból erednek, s elvezetnek az anarchizmus változó arcának megmutatásáig, a naiv forradalom-„csinálás” gyakorlati, tapasztalatainak elemzéséig éppúgy, mint a reform és forradalom, a marcusei tanok, a gerillamozgalmak kérdéseinek taglalásáig.

A politikai történelemnek aligha van népszerűbb és többet használt fogalma, mint a demokrácia. Dr. Kiss Artúr könyvében — „Marxizmus és demokrácia” — nem csak arra vállalkozik, hogy e fogalomról összefoglalja a marxista koncepciót, hanem arra (is, hogy részletekbe menően, elemezze a demokráciának, mint politikai kategóriának változó történelmi tartalmát.

M. O.

Táborról táborra

Nagy szükség van a munkágukra

Nógrádi gyerekek között Bolyon

A gépkocsi kilométerórája már több mint 400 kilométert mutat, amikor Mohácsot elhagyva a Bólyi Állami Gazdaság Siebert-pusztai majorjához érünk. A major közepén hangos az udvar. Gépkocsikról, autóbuszokról frissen, vidáman ugrálnak le a munkából hazatérő fiatalok.

A tábor irodájában Marcsok Gábor tanár, táborvezető üdvözöl. A beszélgetés természetesen a tábor életére, a gyerekek munkájára terelődik.

— A nevelőkkel több mint 520-an táborozunk itt. Két hétre jöttünk a Bólyi Állami Gazdaságba, építőtáborba. Célunk hármas. Az egyik, hogy gyermekeink megismerjék ezt a szép tájat. A másik, hogy megismerjék a nagyüzemi mezőgazdálkodást, annak nagyfokú gépesítését. Végül pedig, hogy munkánkkal segítsük a gazdaságot, amiből a gyerekeknek is hasznuk származik, hiszen órabérben dolgoznak. Itt Siebert-pusztán a fiúk sátorban, míg Békás-pusztán a lányok szállodai rendszerben, kőépületben kaptak elhelyezést. A tábornak kialakult házirendje van. Ébresztő reggel 5 órakor, mosakodás, körletrendezés, reggelizés a sorrend,

Megérkezett a fagylaltos. Naponta 5—6 mázsa fagylaltot ad el a nógrádi gyerekeknek. Bozsik Sanyi is alig várja, hogy megteljen a tölcsér

Ez jó dobás volt

s fél hétkor indulunk a munkaterületre. Közben tízórai, majd délután egy óráig munka. Ebéd, délután csendespihenő, aztán sport, este pedig televíziónézés, vagy filmvetítés. Röviden talán ennyit a programról. A gyerekek jól érzik magukat.

Közben megérkezik Szigeti András, a gazdaság kerületvezetője.

— Sajnos, egyáltalán nem kedvez az időjárás. Késik a kukorica. Ezért más munkára kellett a gyerekeket irányítani. A kukoricában idegenel- tek, két napot Villányban szőlőt kötöztek, nálunk pedig répát saraboltak. Állítom, nagyon Szép munkát végeztek.

Vége a délutáni csendespihenőnek. A sátorból, mint a méhkasból tódulnak a szabadba a gyerekek. Megérkezett a fagyialtos bácsi is. Pattog a labda a pingpongasztalon, leng a tekegolyó, dőlnek a bábuk. Nagy hurrá fogad bennünket is. Kérdezni sem kell a fiúkat. Maguktól beszélnek.

— Fegyelmezett brigád a miénk. Ügy is mondhatnám, hogy élbrigád. Mindig segítünk a másik brigádnak is — így Kadlót István, aki a salgótarjáni Mü.M.-ből utazott Bolyra.

— Címere zni ugyan eddig nem tudtunk, de meg lehet taf nulni. Ügy számítom, hogy az 500 forintot megkeresem — mondja a salgótarjáni Göm- bicz József.

— Nékem már a helye is megvan a pénznek — közli a Mártírok úti iskolából Nyerges István.

Egyre jobban megbarátkozunk. A sztorik egész sorát mesélik a fiúk. Radics Péter felmászott a fára, négy nap „fogságot” kapott. Más szóval nem mehetett ki a faluba. Érdekesebb Vékony Csaba és 15 társa esete. Csaba egy borjú ellését vezette le „szabályosan” az istállóban. Aztán kuncognak a fiúk, közülük az egyik megjegyzi: ne mondjatok el mindent, mert akkor otthon megijednek.,.

Békás-pusztán csendes a tábor! A lányok nagy része mar a községi ii'júsági klubban tartózkodik. A kapuügyeletes igazoltatásra szólít fel, „szerencsénk”, hogy a közelben tartózkodik Buttyán Sándor táborparancsnók, s így elkerülhetjük a „zaklatást”. Hav- rán Erika és Kiss Jutka, a Bolyai Gimnázium tanulói, éppen kimenőre készülnek.

— Az a baj, hogy csak este hatig maradhatunk kint — mondja Erika.

— Pedig megérdemelnénk, hogy a faluban, a jól felszerelt ifjúsági klubban kicsit tovább szórakozhatnánk —• folytatja Jutka.

— Valóban, csak a kimenővel van baj. Mi ügy ítéljük meg, hogy jól viselkedünk. Villányban például 150 százalékot teljesítettünk — kapcsolódik a beszélgetésbe a szé- csényfelfalui Kuris Tünde.

Buttyán Sándor mindjárl módosítja a kimenő idejét. Ezért a teljesítményért egy órával később jöhetnek vissza a lányok.

A pingpongasztalnál Borsodi Balázs és Bugán József méri össze erejét. A bírói tisztet Sebő Katalin látja el. Háziversenyről van szó, annak pedig igazságosnak kell lennie.

Mayer Mariann és Schneider Andrea a programokról beszél. Elmondják: volt már kirándulás Mohácsra, Villányba. Lesz egy ismerkedési nap is a fiúkkal. A tánc sem hiányzik majd.

Megnézünk egy hálószobát: Kalauzunk Velenczei Anna. A lányok közül néhányan pihennek, köztük Gál Ildikó, aki tagja volt az ODOT salgótarjáni csoportjának. Ildikó szereti a túrákat, szeret gyalogolni, de most jólesik a pihenés.

Dr. Rodler Imre, a tábor lö- orvosa:

— Rendkívül fegyelmezettek a gyerekek. Kisebb karcolás, szúnyogcsípés és meghűlés szerepel a betegségek között. Ez azoríban nem jelent semmit. A napi 3200—3400 kalória helyett az eddig becsült arist szerint 3800 kalória értékű ételt kapnak. Ez pedig bőséges adag.

Járjuk a tábort. Ismerős gyerekek köszönnek rá á:. Megérkezett a mozgó films-- ,- ház is egy Volga gépkocsin.

Somogy vári László

A nyolcas számú munkacsapat Mohai László tanárral a jól végzett munka után boldogan

áll a lencse elé