Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

A dcngelvgi határban Aratják a b ú z á t A motor egyenletesen dol­gozott. A kések láthatatlanul mozogtak. A kövér, szemmel telt kalász rendre dőlt. Csü­törtökön délután kettőt mu­latott az óra. Egyházasden- geleg határának csendjét íel - váltotta a gép zúgása. A kormánykeréknél Gyurik Dá­niel ült. Tapasztalt traktorve­zető. Az égbolton kövér, de .. .Tibor Felszedik és cséplik. Ha az időjárás nem szól közbe. Szer­dán még eseti az esó. De nem várhatnak. Nincs biztosíték az aratásnak kedvező száraz melegre. Telt, fiatalember a főagronómus. Pirosra sütötte arcát a nap. Eltitkolta iz­galmát, Bízik, hogy esőmente­sen sikerül a gabona betaka­rítása. Biztatta önmagát, de munkatársai hallhatták. — Versenyt kell futnunk az idővel... Ügy, ahbgyan megtervezték. A rendrevágás után indulhat­nak a kombáj nosok. Ök is pontosan felkészültek. Maguk javították a gépeket. Liptai János, a tapasztalt kombájn- vezető mondta: — Tizenhat napot jelöltünk meg a termés betakarítására. A mai naptól nincs megállás. A társai, Laukó Pál, sok aratást megért már. Nagysze­rű fiúk a Lamos gyerekek is, Tibor és Ferenc. Tudják a kötelességüket. A íóagronó­cséplődob felmorgott. Meg­jelent a lúvocsövön az idei első gabona. A kövér, piros szemek belehullottak a ponyvával bélelt, tiszta szállí­tókocsiba, A főagronómus az óráját nézte. Minden úgy történt, ahogyan tervezték. Intett a kombájnosoknak és köszöntötte őket: — Jó munkát, emberek... Utána indult a majorba. Megvizsgálta még egyszer a raktárt, Beszélt a szállításra kijelöli járművezetőkkel. El­lenőrizte, hogy rendben van-e az aratók ivóvízellátása, Fel- löltött-e a fürdővizes tartály, hogy munka végeztével tisz­tálkodhassanak az emberek, Megvizsgálta, hogy a konyha dolgozói bőséges es jóízű ételt készítenek-e? — Az Intézkedési tervet mindenkinek pontosan be kell tartani — mondta. Egyházasdengelegen arat­ják az idei jó termést. Amíg nincs biztonságban, addig Liptai Janos, a kombajnos elöl Végrehajtás, cselekvés AZT HISZEM, arra senki sem panaszkod­hat, hogy nincs elég fórum, nincs lehetősége, hogy az őt érdeklő, közösséget érintő kérdé­sekben kifejtse egyéni, sajátos álláspontját, még akkor is. ha az eltér a hivatalos elkép­zelésektől, vagy esetleg nem tetszik az illeté­keseknek. A baj akkor kezdődik, amikor egyesek elfe­ledkeznek arról, hogy a vita lezárása, az ál­lásfoglalás kialakítása, a döntés meghozatala után már csak egyet lehet tenni: cselekedni, cselekedni és cselekedni. Méghozzá gondol­kodva, okosan és hozzáértően. Mert hiába a sok jólöltözött, fejlődést segítő, a gyarapodást folyamatosan és rendszeresen biztosító elkép­zelés, ha akkor is módosítani akarjuk a he­lyes döntést, amikor a végrehajtáson van a sor. , N Nem is oly’ rég, egyes helyeken igen gyak­ran hivatkoztak arra, hogy rugalmasan kell megoldani a sokrétű gazdaságpolitikai, gazda­sági, társadalompolitikai és kultúrpolitikai feladatokat. Ez az alapjában véve helyes fel­fogás és elképzelés a gyakorlatban aztán több irányú torzuláshoz vezetett. Régebben részt vettem olyan tanácskozáson, ahol a társulásokról, mint a fejlődés legbiz­tosabban járható útjáról cserélték gondolatai­kat nagy hozzáértéssel és felelősséggel az érintett testület tagjai. Véletlenül megkérdez­tem az egyik résztvevőt: hogyan fognak majd hozzá az elképzelések megvalósításához? Egy kicsit meglepett a válasz: egy év múlva újra összeülünk, s megállapítjuk, hogy szükség van a társulásokra. Lehet, hogy néhány rossz tapasztalat szülte az előbbi véleményt, lehet, hogy más okok játszottak közre, de azt jól érzékelteti, hogy sok jó határozat, állásfoglalás miért fenekük meg a végrehajtás időleges elhúzódásán, hol­ott semmiféle objektív nehézség ezt egyálta­lán nem Indokolja. Azt is mondhatná valaki, hogy a következe­tes végrehajtás nem volt erős oldalunk. Dön­téseink után mindig kitalálunk valami jobbat. Legtöbbször azonban ez a jobb újabb plusz­munkát, újabb kiadást, a befejezési határidők elhúzódását, illetve a határozatok végrehajtá­sának eltolódását jelentik. A Központi Bizottság novemberi határozata után a gazdasági élet minden területén ref­lektorfénybe került a határozatok következe­tes, céltudatos végrehajtása, annak ellenőrzé­se, illetve számon kérése. S ez igen helyes! . Egyes gazdasági vezetőknek ez viszont nem nagyon tetszik, Érthető! Könnyebb tendenci­ákról, folyamatokról beszélni, mint konkrétan megmondani, mit tettünk a termelékenység növekedéséért, a minőség javításáért, a gyárt­mánystruktúra előnyös átalakításáért, a na­gyobb nyereségért, a versenyszellem tokozá­sáért stb. Most, hogy a {elsőbb szervek is helyesebben értelmezik és gyakorolják tulajdonosi jogai kát, egyik-másik gazdasági vezetőnk neheztel, amikor megkérdezik: mit tett egyik vagy má­sik határozat konkrét végrehajtásáért. Nem volna helyes ezekből a jelenségekből messzemenő következtetést levonni. Egy do­logra — a vezetők fegyelmére a határozatok végrehajtásában — viszont erőteljesen figyel­meztetnek. Pedig a jó végrehajtás alapja a feladatok, tennivalók fegyelmezett tudomásul vétele, annak szellemében cselekedni. Sajnos, néhány termelő-gazdálkodó egységben kisebb, vagy nagyobb beosztásban tevékenykedők úgy félnek az ésszerű rendtől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Érthető, rperl rendezett kö­rülmények között egyértelműen kitűnik, hogy ki, miként végezte' dolgát, mennyit értett meg egy-egy fontos párt- és kormányhatározatból, hogyan hajtotta végre, miként jelentkezik an­nak előnyös hatása. Mivel a rendszeretet, a fegyelmezettség még nincs a kívánt szinten, szükség van arra, hogy a felsőbb irányító szervek e tekintetben na­gyobb igénnyel lépjenek fel. Ennek egyik módszere az ellenőrzések számának gyarapí­tása, azok tartalmának javítása, megfelelő konzekvenciák levonása, egészen a fegyelmi felelősségre vonásig. Szólni kell a jó végrehajtás ugyancsak fon­tos elősegítőjéről, a dolgozókkal való rendsze­res, és folyamatos kapcsolat tartásáról. Ez csak akkor lehetséges, ha a vezetők közlík, mit várnak tőlük konkrétan a felsőbb szer­vek egy-egy határozat végrehajtása kapcsán, ök hogyan és miért akarják a kapott felada­tokat'végrehajtani. Ehhez kérjék a dolgozók segítségét. Utána kérés nélkül számoljanak be a sikert, esetleg a kudarcot előidéző okok­ról. De őszintén és nyíltan, egyértelműen, mert csak ennek birtokában tudnak helyesen ítélkezni a dolgozók, tudják eldönteni hol, mi­kor és miért kell segiteniök. BIZONYARA sokak által ismert szólás­mondást idézünk amikor a ..tett halála az okoskodás” gondolatot említjük. S hogy ^ennyire igaz ez, azt több példával is meg lehetne erősíteni. Mégsem ez határozza meg közgondolkodásunkat, vezetőink napi és táv­lati tevékenységét, Viszont azt sem lehet mondani, hogy minden rendben van. Ezért fontos, hogy mindenki a maga posztján, első­sorban saját magától kérje számon a közösse­get szolgáló határozatok jó végrehajtását. ‘ • V. I. ) Laukó Pál zárja a sort Fodor Tamás felvételei fehér felhők gyülekeztek. Ä Cserhát fölött feketéllett. Ha megszabadul a hegy vonzásá­tól, esőt is hozhat. A búzatábla szélén Fehér Sámuel, a tsz főagronómusa állt. Körülötte munkatársai. A gép mozgását figyelték. Fehér figyelmét nem kerülte el a feketéllő felhő. Négyszáz­három hektár búza aratását kezdték meg. Ezenkívül száz- kilencvenkiienc hektár tava­szi árpa is betakarításra vár. Mindent előre, pontosan meg­tervezett. A vezetőség enge­délyt adott a munka kezdésé­re, Rendre vágják a viuszérés- ben levő búzát, hogy holtában keményedjen a szem. Aztán következnek a kombájnok. Mögötte a két Lamos fiú, Ferenc és..» mus velük is mindent megbe­szélt. Liptai mondja is: — A baleset-elhárítástól a keresetig, mindenről beszél­tünk. — Milyen keresetre szá­mítanak? — Mi tsz-tagok vagyunk. A magunkéban dolgozunk. Ez a legfontosabb. De a kiala­kult szokások szerint a két évnél fiatalabb kombájn után hektáronként egy forint és 70 fillért, a búza mázsájaként egy forint és 30 fillért ka­punk. A két évnél idősebb gép után hektáronként egy fo­rint 70 fillér, mázsánként vi­szont szintén egy forint 70 fillér, ami a kezelőknek jár. Ezenkívül a karbaptartásra kombájnonként 40 forint. — Havonként ez mennyire rúg? — Négy és fél, ötezer fo­rintra. A rendvágó szinte borot­válta a búzát. A reggel még ringó kalász élettelenül fe­küdt a földön, hogy majd életet adjon az embernek. Lent, a műhely udvarán dü­börögtek a kombájnok. Mind u négy mozgásba lendült, Próbacséplésre indullak. A motorok egyenletesen dolgoz­tak. A testükhöz képest für­gén mozogtak. A kombáj no­sok leengedték a vágóasztalt. A leihordó falta a rendet, A mindenkinek talpon kell len­nie, így javasolta a tsz veze­tősége, így határozott a ter­melőszövetkezet tagsága. Már csak az időjárás szólhat eb­be bele. De fent, az égen, fol­tokban fehér a felhő, A Cser­hát pedig vonzza a feketéb­bet, A napsugár nem takaré­koskodott. A rendrevágó meg­állás nélkül haladt a búzatáb­lában. Mögötte a kombájnok zúgtak. Aratják a kenyérnekvalót.,, Bobál Gyula ÉSZ AK-MAGY ARORSZÁG: Borsod magye leggazdagabb, illetve legnagyobb betétállo­mánnyal rendelkező falusi bankja esztendők óta a Mező­keresztes és Vidéke Takarék- szövetkezet. A takarékbetétek értéke pillanatnyilag 34,5 mil­lió forint körül jár. NÉPÚJSÁG: Zeneiskolu kez­di meg működését ősztől Lő­rinciben, ahová máris 120-an jelentkeztek hangszeres okta­tásra, A hatvani zeneiskola fiókintézményeként működő lőrinci iskolában ősztől már Petőfibánya, Rózsaszentmár- ton, Zagyvaszántó és Selyp zenekedvelő fiataljai tanulhat­nak. deztem. — Kun Béla — válaszolt Márton Imre brigádvezető. — Nemrégen alakult a karban­tartó brigád az ELZETT Zár­ás Lakatgyár szécsényi gyár­egységében. Vannak közöttünk asztalosok, villanyszerelők, he­gesztők, lakatosok és kőműve­sek. Sokáig beszélgettünk a bri­gádtagokkal, Sárközi Ferenc­cel, Kis Bélával, Kozmayar Já­nossal, Horváth Pállal, Visnyár Jánossal, Szabó Imrével és Bárány Dénessel. A kis aszta­losműhelyben, ahova a szom­szédos helyiségből át-áthallat- szott a köszörű éles hangja. Már szinte minden szóba ke­rült. a karbantartók munkája, amit nem könnyű mérni, hogy mennyit ér, az üzemi demok­rácia, az anyag- és szerszám­ellátás. .. — Olyan gyár nincsen, ahol semmi-gond ne lenne — mond­ta az egyikük. — Én azt mon­dom, hogy ennél kevesebb problémával sehol sem dolgoz­nak. Kellene, de nincsen ? — Olyan anyagot se lehet mindig kapni, amilyen kellene — így a kőművesek képviselő­DÉLI HÍRLAP: A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri tele­pén már a karácsonyra készü­lődnek, Az idén 140 vagon kü­lönböző csokoládéfigurát. Tél­apót kell gyártaniuk, hogy ki­elégíthessék a hazai és külföl­di igényeket. PEST MEGYEI HÍRLAP: Ezerötszáz fiatal nyaral a ve­rőcei Express-tábor szállodá­jában, faházaiban és sátraiban. Az ifjúsági üdülőtelepen vál­tozatos program, jó szórakozá­si lehetőség várja a fiatalokat. A sátorszálló mögött lovasis­kola is működik, amely első­sorban a külföldi fiatalok kö­rében kedvelt. je, — FtiggŐMinórt is nehezen tudtunk vásárolni. Majdnem fél évet kellett rá várni. — De azért az anyag-, meg a szerszámhiányban csak van egy kis lazaság is — tette hoz­zá Kis Béla. — Mert nem lehet igaz, hogy például tizennégyes kulcsot hónapok óta nem le­het kapni. Én márciustól va­gyok itt, de akik három éve lakatosok a gyárban, azok kö­zött is van, akinek nincsen 14—15-ös villáskulcsa. Azt megértem, hogy most nincsen, vagy egy hónapja, no, de fél éve sens volt? — Ha lenne villáskulcs, ak­kor valami - más hiányozna. Mindig akad ok az elégedet­lenségre. Ha meg nincsen, ak­kor az ember csinál magának... Milyen a jó munkahely? Ahol zavartalan, szervezett a munka, biztosítottak hozzá a szükséges feltételek, s megfe­lelőek a munkakörülmények. Az a jó munkahely, ahol min­denki megtalálja a számítását. Anyagilag és erkölcsileg. Az is fontos, hogy jó főnöke le­gyen a dolgozónak, Jó brigád­vezető. De főleg „antul” fel­jebb. Ezek a válaszok. Elegendő vonzóerő-e a jó kereset? Csak a pénz számít? — kérdeztem. Bárány Dénes és Kis Béla korábban a lakatgyár elődjé­nél. a gépjavítónál dolgoztak. Amikor átvette az ELZETT az üzemet, más munkahelyet ke­restek. Mindennap otthon — Éppen azért jöttünk visz- sza, mert nemcsak a pénz a fontos. "Jól kerestünk, mert há­romezer alatt jófórmán soha­sem volt a fizetés. Vannak ku­bikusok, akik állítólag ötezer forintot is megkeresnek a Ba­latonnál. Nekem az a vélemé­nyem, hogy a háromezer hely­ben sokkal többet ér. Az em­ber mindennap otthon ebé­delhet. Az előző munkahely olyan volt, hogy „ide menj, meg oda menj”. Nem bíztak meg bennünk. Valakit mindig küldtek utánunk, hogy való­ban oda mentünk-e? Eljöttem vissza, itt ezer forinttal keve­sebbet keresek, de nyugodtan dolgozom. És megbecsülnek. Sárközi Ferenc törzsgárda- tag a gyárban. — Tizennégy—tizenöt éve még az útépítőknél dolgoztam — mondta. — Salgótarjánban, a nagyállomásnál azt a teret is mi csináltuk. Azért hagytam ott, mert mentünk a Dunán­túlra, meg mindenfelé. Keres­tem néha ötezer forintot, meg hatot is, de hiába, vissza is vittem itthonról. Állandóan pénteken jöttünk, vasárnap meg újra utazni! Csavargó élet ez. Nem mindenki bírja. A főnök kerékpárjával — Négy évet lehúztam a bú­torgyárban, akkor elkerültem a kábelba — mondta az egyik asztalos. — Olyan nehéz mun­ka volt, hogy nem bírtam. Az orvos is azt mondta, változtas­sak munkahelyet. Állandóan beteg voltam. No, szóltak ak­kor, hogy a lakatgyárban asz­talost keresnek. Fogtam ma­gam, a biciklivel mindjárt föl­szaladtam, Még a főnöktől kértem el a kerékpárt. — Ha tudta volna, minek kéri, akkor biztosan nem adta volna oda! — szóltak közbe. — NEM TUDTA, hogy mire kérem. Hát, eljöttem ide. Az­óta szépen ki is alakult itt minden. Bármilyen munka adódhat, mindent meg tudunk csinálni. Nem kell a nehéz kábeldobokat emelgetni. Ami­óta idekerültem, semmi bajom, Sehol se éreztem még ilyen jól magam, még otthon se. amikor „maszek” Voltam. Fs ráadásul a keresetem is több 2—300 forinttal,.. Ki*« Sándor NÓGRÁD — 1973. július 8., vasárnap 3 Szomszéd megyék lapjaiból így tátják a munkások — KI A NÉVADÓ? — kér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents