Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-07 / 157. szám
Kombájngond XXIII. vasutasnap Bérelnek-© Béren? Vallomások az éleiről. munkáról Nehéz helyzetben van néhány nappal az aratás megkezdése előtt a béri termelő- szövetkezet. összesen 350 ka- tasztrális hold őszi árpa, bú-, za és tavaszi árpa vár aratásra. Szrena Mihály főagronó- mus véleménye szerint a jövő héten elkezdik az aratást. — Egyelőre csak egy kombájn áll rendelkezésünkre. Még tavaly októberben megrendeltünk az AGROKER-től egy SZK—4-es szovjet kombájnt. A visszaigazolás 1973. június 30-ig szólt. De nem érkezett meg — panaszkodott a főagronómus. Aratógépet nem alkalmaznak, mert munkaerőgondokkal küzdenek. A béri hegyek és dombok gépet és embert alaposan próbára tesznek. A földeken megbúvó köveknek is legfeljebb egy kőbánya vállalat örülne, de a mezőgazdasággal foglalkozó szöÁ vágóasztal mellett hatalmas üvegtáblák tükröznek. Várnak, hogy Domoszlai István elé kerüljenek. A fiatalember ügyes keze pontos méretre szabdalja a táblákat a salgótarjáni síküveggyár Zagyva I. vágóüzemében. — Több mint tíz éve kerültem a gyárba. 1962-ben, mint tanuló léptem át a gyárkaput — mondja a bemutatkozás után. Nemrégiben két jelentős esemény is történt életében. Az egyik, hogy alapszervezeti taggyűlésen elfogadták jelentkezését a pártba, a másik, hogy megnősült. — Egyszerre két dolog, amely még nagyobb felelősséget ró rám. Eddig is igyekeztem becsülettel ellátni munkámat, de ezután még magasabbra kell a mércét emelni magam előtt. Erre a párttagság kötelez. Mint újdonsült férjnek pedig a jövőre, a családra kell gondolnom — mondja Domoszlai István. Tősgyökeres zagyvapálfalvi. A gyárral való ismeretsége gyermekkori élményei közé tartozik. Amikor katonai szolgálatának letöltése után jelentkezett, szívesen fogadták vissza. Sőt, már várták, mert kevés volt a jó vágó. — Van, aki azt mondja, nem csinálná semmi pénzért. Én hivatásomnak tekintem. Éneikül el sem tudnám képzelni napjaimat — magyarázza, miközben a csuklóit védő bőrdarabokat igazgatja. Arról érdeklődöm tőle, milyen út vezetett a párttagságig— Tavaly politikai oktatást szerveztek a fiatal párttagjelöltek részére. Én is ott voltam közöttük. A legaktívabbak különböző megbízatásoÜj módszer a sós vizek édessé tételére ? Világszerte egyre nagyobb fiigyeimet fordítanak a sótartalmú vizek édessé tételére szolgáló új, gazdaságosabb módszerek kidolgozására. Ausztráliában a közelmúltban érdekes új módszert javasoltak. Ezt a módszert eredményesen lehet alkalmazni a kis mennyiségben sót tartalmazó vizek édessé tételére. A „zöld kontinensen” elég gyakran találná ilyen vizeket. / A módszer alapja az ioncsere: a vizet tisztítógyantákkal teífi készüléken bocsátják keresztül. A tisztítógyanták vtsz- szatartjók a vízben oldott adalékanyagokat. Az új rpódszer- nél használt szűrő ném igényel kémiai reagensekkel való későbbi kezelést. Elegendő, ha a sós víz keresztülbocsátása után forró vízzel elmossák a szűrőt és az újra visszanyeri tisztítótulajdonságát. vetkezetnek sok gondot okoznak: törnek az alkatrészek. — Elnyűvik ezek a kövek még a vasat is — vélekedett a főagronómus. A szakemberek úgy mondják: egy kombájn legfeljebb két évig számít újnak. Az egyetlen bén kombájn viszont már négyéves! Ez esetben pedig nagyobb a valószínűsége a hibásodásnak. Az aratási ütemterv szerint Béren 17 nap alatt szeretnék a gabonát learatni és tárlóba szállítani. Ez a terminus váratlan körülmény közbejötté folytán könnyen irreálissá válhat. Fel kell készülni a csapadékos időre is, a váratlan hibásodásokra. Béren egyelőre várják az fgért, de még nem szállított második kombájnt. Hosszú várakozásra azonban már nincs idő. Ha nem érkezik kát kaptak. Nekem a pártkiadványok terjesztése lett a feladatom. Havonta a vágóműhely, ládagyár kommunistáit kell felkeresnem. Viszem a Pártéletet, Béke és Szocializmust, Nemzetközi Szemlét. A rendszeresség és pontosság eredménye, hogy várnak, tudják most érkezem — válaszol. /A fiatalok közül ő volt az, aki legjobb munkát végzett, alkalmasnak találták arra, hogy a gyár 2-es alapszervezetének tagja lehessen. — Két bátyám is párttag. Otthon sokat vitázunk politikai témákban. Nem szerettem volna alább adni náluk. A tagfelvételi kérelmét tárgyaló taggyűlésen ott voltak mellette ajánlói is, Bajnok László és Szalai Iván. Csak azt tudták elmondani, amit az őt ismerő párttagok tudtak: példamutatóan végzi munkáját, s ha valamilyen társadalmi rendezvény, vagy akció van, rá mindig lehet számítani. — Vártam, hogy kérdeznek majd tőlem. Nem izgultam, bár vizsgához tudnám legjobban hasonlítani ezt a taggyűlést. Nekem kellett vizsgáznom, csak az a különbség, hogy nem az alatt a rövid idő alatt. Jó volt hallani a véleményeket, igazán örültem, amikor a párttagok egyhangú szavazással maguk közé fogadtak — emlékszik vissza. A drégelypalánki gyümölcs- feldolgozó társulás, amelynek az ipolyvecei, honti és drégelypalánki tsz-ek a tagjai, egyszerű gazdasági együttműködést kötöttek a termékeik korszerűbb feldolgozása, alapanyaggal való jobb ellátása, vaiamirtt a piac biztosítása érdekében. A társulásban az ország legnagyobb termelő- szövetkezetei vesznek részt. A nálunk is jól ismert tisza- kécskei, a búdapesti Sasad, az újkigyósi és még számtalan más gazdaság. Az egyszerű gazdasági együttműködés részleteiről beszélgettünk Kapás Józseffel, a drégelypalánki tsz elnökével. — Mi indokolja az együttműködésben való részvételt? A hontiak és az ipolyveceiek egyetértenek-e vele? — Gyümölcsfeldolgozással kezdetleges módon értelmetlen foglalkozni. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy versenyképesek maradjunk a piacon. Gyümölcsünk van. Ez / meg a .másik kombájn, akkor kénytelenek lesznek — nem kis összegért — bérelni. Ez ügyben még lépéseket nem tettek — mondotta a főagronómus —, de számolnak ezen eshetőséggel Is. Az már biztos, hogy Csorba István kom- bájnolni fog. A gépműhelyben dolgozó Fiam Márton viszont csak akkor kapcsolódhat be az aratásba, ha a várva várt kombájn sürgősen megérkezik Bérre. Dupla költség, fele hasznon — így foglalmaznak a mostoha természeti körülmények között gazdálkodó kis szövetkezet irányítói. Az idei aratás előtt dilemmába kerültek. A döntésre viszont már nincs sok idő: a gabonát mindenképpen veszteségmentesen és gyorsan le kell vágni, és magtárba kell helyezni' (roz) Mint fiatal párttag a napokban új megbízatást kap. A pártszervezet és a KISZ- alapszervezet között dolgozik majd, mint „összekötő”. Ez a munka sem idegen tőle, hisz’ ő is hosszú éveken keresztül tevékenykedett az ifjúsági szervezetben. — Mindegy mivel bíznak meg, amire telik erőmből, azt elvégzem. A szabad időről beszélgetünk. — Sajnos, kevés idő marad szórakozásra. A napi nyolc óra eléggé kimerítő. Könyv, televízió — ez jelenti nálam a pihenést. Elmondta, hogy lakást igényeitek. Élve a szociálpolitikai kedvezménnyel, vállaltak két gyereket is. — Szerencse, hogy ennyi segítséget kapunk az államtól, mert különben nem tudom, mikorra lenne lakásunk — teszi hozzá, amikor általában a mai fiatalok helyzetéről beszélgetünk. — Aki panaszkodik, hogy nem törődnek a fiatalok problémáival, szerintem telhetetlen — mondja egy mondatba tömörített véleményét Domoszlai István. Normában dolgozik, nem tartom fel tovább. Megszokott mozdulattal nyúl az üvegtáblához, látszik rajta: tizennégy éves kora óta egymáshoz tartoznak. azonban még kevés ahhoz, hogy megfelelő árut tudjunk a piacra vinni. Hazai és külföldi nyersanyagra van szükség. Többek között rendkívül nagy mennyiségű cukorra. A narancs sem nélkülözhető. Ennek a beszerzésére körülbelül 2 millió forintot kell fordítanunk évente. A jelenlegi körülmények között képtelenek lennénk ilyen magas összeg előteremtésére. — A gépeink is elavultak. Felújításuk nélkülözhetetlen. Sok gondot okozott termékeink értékesítésekor, hogy nem voltunk tisztában a piaci helyzettel. Ennek következménye lett a tervszerűtlenség, amely az áruértékesítés rovására ment. Mindezeket az igazgatósági tanács ülésén megbeszéltük. Ott született a megegyezés, hogy részt veszünk az ország több nagyüzemével együtt abban az egyszerű társulásban, amely gondjaink megoldását segíti elő. — Részletezze a megoldást. a Régen vasutas uraknak hívták őket. Rangjuk és tekintélyük volt. A vasutasfiú a legjobb családoknál is „jó partinak” számított. A vasúton dolgozni nyugdíjas állást, jó fizetést és közmegbecsülést jelentett. Azóta évtizedek teltek el. Ha nincs is kiváltságos helyzetben, aki a vasúton dolgozik, de vasutasnak lenni ma is felelősségteljes, szép hivatás. A társadalom elismerése és megbecsülése a vasutasok iránt az évről évre megtartott vasutasnapi ünnepségekben is kifejeződik. Az idei vasutasnap alkalmával sokan kaptak kitüntetést, dicséretet, jutalmat. Közülük mutatunk most be három dolgozót a balassagyarmati állomás és a vontatási főnökség kollektívájából. „Egyiken be, a másikon ki" Saár Istvánt tizennyolc éves korában vették fel a vasútra. Huszonnégy évig vonatvezető volt. Persze, nem tették azonnal szerelvényre. Még bekerülni sem volt könnyű azokban az években a vasútra. De neki akadt „protektora”. A két lába, amivel a labdát rúgta. — Szegény család voltunk, szakmát nem szereztem, a tanulásra nem tellett, de jól fociztam. Igyekeztem a vasúthoz bekerülni, mert ott jól is fizettek, tanulni is lehetett. A háborús években kezdtem vo- natiékezőként. Keserves élet — Olyan kereskedelmi szervet hoztunk létre fővárosi székhellyel, amely az előbb felsorolt gondjainkat megoldja. Nekünk végeredményben a termelés marad. A kereskedelmi irodánk — amely jogi képviselet is — 1972-ben alakult meg. Feladatának a tagszövetkezetek gazdasági helyzetének, a feldolgozóüzemek tevékenységének, termelésszerkezetének, gazdasági kapcsolatainak felmerését jelöltük meg. Irodánk ennek ismeretében elkészítette az 1973. évi feladattervéi. Ezt tanulmányozta a MÉM, a TOT es az illetékes kutatóintézet. Az élelmiszer-gazdaság szerkezetében, a mezőgazdasági nagyüzemek á történelmi előrehaladás újabb szakaszába léptek. Ezek integrációinak létrehozásához kaptunk Segítséget. Az integrációk feladata részt venni a mezőgazdaság struktúrájának korszerűsítésében, elősegíteni a temelés- szerkezet piaci igények szerinti átalakítását. volt. Sokszor öt-hat napig utazgatni, kísérgetni a katonai szállítmányokat. A legkellemetlenebb élményem Is ebből az időből származik. Negyvennégy végén fegyverrel kényszerítettek a németek, hogy Németországba kísérjek egy lőszerszállítmányt. Léván megtudtam, hogy Balassagyarmat fölszabadult. A vonatkísérői laktanyának két kijárata volt. Az egyiken be, a másikon ki. Meg sem álltam hazáig, át az Ipolyon... Negyvenhatban szakvizsgát tett Saár István, attól kezdve majdnem negyedszázadon át volt vonatvezető. Csak a betegsége kényszerítette rá, hogy megváljon a forgalmi szolgálattól. Most az állomás a munkahelye, nem a mozgó szerelvény, de munkáját ma is olyan szorgalmasan végzi, mint korábban. Most kapta meg a harmincéves szolgálata elismeréséül az arany törzsgárda- jelvényt. Három fia közül a legkisebb maga is vasutas. Négy unokája van. Talán közülük Is akad majd, aki ezt a szép hivatást választja. „Ezzel a két kezemmel..." Kökényesi Gábormé számviteli vezető mondta: — Budapesten jártam forgalmi tanfolyamra a felszabadulás után, közvetlenül onnan az ipolytarnóci állomásra kerültem az ötvenes évek elején. — Gyakorlatilag ez azt eredményezi, hogy nagy hozamú gyümölcstermesztést valósítsunk meg, amelyet valóban nagyüzemi módon termesztünk. Részt veszünk a feldolgozásban és értékesítésben. Részünkre a társulás öt esztendőre negyvenmillió forint értékű fejlesztési tervet hagyott jóvá. A társulás irodája megkezdte az elemzéseket, a különböző kérdések tisztázását és a javaslatok kidolgozását. — A gyümölcsfeldolgozásban a gyártásszerkezet korszerűsítése a legfontosabb. Ennek érdekében már az idén jelentős mértékben felfrissítjük feldolgozónk berendezéseit. A felújítást is a legkedvezőbb feltételek mellett oldjuk meg. Természetesen, lehetséges átmeneti megoldás is. A lényeg, hogy gyártástechnológiánk fejlődjön. — A gyümölcsfeldolgozást — a piaci felmérések alapján. — 30—50 százalékkal lehet emelni. Nagy lehetőség van a külföldi piacokon is. Mindezek megteremtésére most a társulás keretében módunk nyílt. Ezjért lettünk tagja az ország több tsz-ével együtt ennek az egyesülésnek. Nem volt valami fényes helyzetünk, mert bizony huszon- négyóráztunk, . háromszázhatvan órát dolgoztunk havonta. Ahhoz képest ma főúri dolguk van a forgalmistáknak. Ötvenháromban behoztak Balassagyarmatra, előbb itt is forgalmista voltam, később távírász. Amikor a fiam megszületett, akkor helyeztek a segédhivatalba, s azóta ott dolgozom. Amit még tudni kell róla: az anyagleltári számaidé munkakörből jutott fel a számviteli vezető tisztéig. A vasúti rangja főintéző. Párttag, szak- szervezeti vezetőségi tag, lelkes társadalmi aktíva. A mostani vasutasnapon kapta meg jó munkájáért másodszor a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Fia tizenhat éves, gimnazista, de már második éve nyaranként ő is a vasúton dolgozik. — A legkedvesebb emlékem? — kérdezi. — ötvenegyben az akkori Dunapente- lén dolgoztunk társadalmi munkában. Akkor még egy nádpallóból összetákolt forgalr mi iroda, egy vörös sapkás forgalmista és egy telefon, ennyiből állt az egész állomás. Követ raktunk vagonokba. Az új házak, lakótelepek még sehol. Azóta nem jártam Dunaújvárosban, de a televízióban sokszor látom, milyen gyönyörű várossá fejlődött. Jó érzés arra gondolni, hogy én is tettem valamit ezért. Ezzel a két kezemmel. .. j.Magy büntetés volt..." Rónási Istvánnak gyermekkori „szerelme” a mozdony. Ma már mégis oktatótisztként dolgozik. Egy balesetnél a hallása megromlott. A vasútnál nagyon szigorúak az előírások. Nem ülhetett többet mozdonyra. — Harminckilenctől itt dolgozom — mondta. — Természetesen, „előképzés” után kerültem mozdonyra. Szénrakó munkás, kocsitisztító, mozdonyvezető-gyakornok voltam, aztán Pesten vizsgát tettem éi- hazajöttem. Édesapám uradalmi gépész volt. Engem kiskoromtól érdekeltek a gépek Mozdonyra vágytam. Nehéz volt elérni. Ajánlólevél is kellett. A mostani a hatodik k:- tüntetés, amit pályafutásom alatt kaptam. Igyekeztem mindig becsületesen dolgozni, mert én nagyón szeretem a vasúti munkát. Amikor a gépre többet nem mehettem, az nekem nagy büntetés volt. Tizennégy évig az utazószemélyzethez tartoztam. Közben elvégeztem a gépipari technikumot és oktatótiszt lettem. Ma a vontatási főnökség százötven dolgozóját tanítom... B. Gy. Kiss Sándor NÓGRÁD — 1973. július 7., szombat ■' ........ 1 ■■■.... 1 f iatalok a pőrtbcn Megbízatások után Sz. Gy. Egyszerű gazdasági társulás a cél érdekében Korszerűsítik a gyümölcs feldolgozását
