Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

A névadóhoz méltón

Az új tanév feladatairól

Késő délutánra járt már az idő, amikor beléptem az egri központhoz tartozó Kiváló Gyáregység címmel kitüntetett kisterenyei MEZŐGÉP Gyár kapuján. Bajehy Jenő, a szakszervezet titkára, akinek munkaidje már jóval korábban lejárt, épp akkor készülődött hazafelé. Ennek ellenére készséggel állt rendelkezésemre és vállalta a kalauzolást.

A gyár 265 főt fogalkoztat, kétharmad részben helybelieket. Ez nagyban megkönnyíti a szocialista brigádok munkáját, gazdasági, politikai és kulturális vállalásainak minél jobb, színvonalasabb teljesítését. Mindez kitűnik a tavalyi féléves szakszervezeti jelentésekből is.

Könyvvásárlásban az éten

A kulturális vállalások általános lehetőségeiről beszélgetünk.

— Szocialista brigádjaink — kezdi mondókáját a szakszervezeti titkár — általában a társadalmi ünnepek közös megünneplését, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet által vezetett politikai oktatásban való részvételt, közös színházi és mozilátogatásokat, kirándulásokat, a MEDOSZ-szakszervezet központi lapjának előfizetését és a Kossuth Könyvkiadó könyveinek vásárlását vállalhatják. Természetesen lehetnének — maguk döntik el — ettől eltérő kulturális vállalásaink is.

— Az elmúlt évben — fűzi tovább a szót Bajehy Jenő — minden brigádunk élen járt a könyvvásárlásban és az -előfizetőben. Ennek tudható be, hogy a Kossuth Könyvkiadó könyveinek vásárlásában megyei viszonylatban az elsők között szerepelünk.

Eredményeiket példaként állíthatjuk más üzemek, vállalatok szocialista brigádjai

elé.

Obreczán István húsztagú szocialista brigádja egy hősi halált halt szovjet űrpilóta, Dobrovolszki nevét vette fel 1970-ben. A brigád a Magyar —Szovjet Baráti Társaság egyik tagcsoportja; a névválasztással tulajdonképpen a két nép testvéri, megbonthatatlan barátsága mellett tettek hitet.

Oroszul tanulnak

A jövőbeni céljuk kapcsolatteremtése és kiépítése egy hasonló profilú szovjet gyár szocialista brigádjával. S e cél megvalósítását szolgálja tulajdonképpen az, hogy a brigád tagjai ősztől egy helybeli tanárnő vezetésével orosz nyelvtanfolyamra fognak járni. Nyelvtanulásra hívják fel a többi brigádokat is.

A brigádban lakatos, esztergályos, hegesztő szakmunkások dolgoznak zömmel, de néhány betanított munkás is akad. Ez utóbbiak közül kettő nő. A kombájnokhoz pót- alkatrészeket, úgynevezett ferde felhordókat készítenek. A termelési versenyben tavaly az első helyen végeztek.

— Nálunk minden reszortnak felelőse van — mondja büszkén Hegyi Mihály brigádtag. a gyár párttitkára. — Külön felelőse van például —, hogy csak néhányat említsek — a színház- és mozilátogatásoknak, a névnapok és születésnapok kollektív megünneplésének, a szakmai és politikai továbbképzéseknek.

A reszortfelelősök jó szervező munkája is benne van abban a tényben, hogy valamilyen szintű politikai oktatásban minden brigádtag részt vesz. Politikailag jól tájékozottak valamennyien. Több tag marxista középiskolát, vagy egyetemet végzett.

Tavaly ez a brigád kezdeményezte az üzemben az úgynevezett politikai félórákat. Ennek keretében a gyár vezetői aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről adtak tájékoztatást A brigád ezen a héten az európai béke és biztonság kérdéseiről hallott előadást. Igényesek magukkal, másokkal szemben is.

Művészeti kérdésekben azonban ez az igényesség kevésbé érződik. Az ősszel Budapesten vidám zenés darabot akarnak megnézni. Közös mozilátogatáson az idén már két alkalommal voltak, mindkét esetben amerikai western- filmet néztek meg. A szak- szervezeti titkár szerint e műsorválasztás szándékos, azért, hogy a műveken keresztül, megszokva a közös szórakozást, a jövőben emelhessék a mércét. Ez is egy módszer, amely azonban komoly veszélyeket rejt magában. Mert kellő eszmei irányítás és művészi ráhatások híján az e műveknél való megrekedés lehetősége is fennáll.

— Nekem nem tetszett a Mackenna aranya — mondja a harmadik és a negyedik X között járó Szoó Károlyné. — A fiataloknak való. Én a csendesebb, komoly filmekhez, amelyeket megértek, szoktam.

Segítenek

A 48 éves Bállá Imre, a brigád legidősebb tagja, a komoly zenét kedveli. Haragszik a tánczenére. Még sincs ellentét közte és a fiatalabbak között, akiknek a zenéről alkotott véleménye épp ellenkező. Hogy miért nincs ellentét? Erre a 18 éves Szép Sándor szavai adnak választ;

— Még csak két hete vagyok itt, de máris befogadtak, segítenek. Szívesen dolgozok velük. Igazán segítőkész, jó ez a kollektíva.

Sulyok László

Tizekben a napokban, he- tekben ugyancsak sok izgalmat kiváltó híradásokat vártak szerte az országban, a megyében a fiatalok. Az egyetemi, főiskolai vizsgák eredményeiről szóló híreket hozta a posta. Évről évre visz- szatérő izgalmak ezek, amelyeket néha kicsit el is túlzunk. Ezúttal a középiskolai oktktó-nevelő munka néhány soron következő feladatáról szólunk, hiszien — végső fokon — e tevékenység eredménye, vagy eredménytelensége összefügg a felsőfokú intézmények felvételi vizsgáival is.

Az új tanévben mindenekelőtt a tananyag-, illetve a tanulói túlterheléssel kapcsolatos feladatok elvégzése tűnik a legfontosabbnak. Ennek lényege, hogy elsősorban a diákok délutáni terhelése csökkenjen, s inkább a tanórák szerepe^ súlya változzék ezzel összefüggésben. Az otthoni, egyéni felkészülés helyett a hangsúly inkább az iskolai munkára tevődik majd. A tanítás és a tanulás folyamata a korábbiakban meglehetősen szétvált, s ez például tovább növelte a fizikai dolgozók gyermekeinek hátrányát. E két folyamatnak közelednie kell egymáshoz. Persze, mindez nem megy a nevelői szemlélet megváltozása nélkül. E szemléletváltást mindenekelőtt az iskolai, állami . és pártvezetés is szorgalmazza. A tanári módszerekről lévén szó, itt említhetjük azt is, hogy például a kötelező

írásbeli feladatok mennyiségét a Művelődésügyi Minisztérium maximálta.

Ugyancsak ismert középfokú intézményeinkben is az új tanév kezdetén életbe lépő új rendtartás. Ez szintén számos újabb teendőt jelent. Az új rendtartás alapvető eleme a nevelőmunka erősítése, a demokratizmus további szélesítése az iskolai élet színterein, ugyanakkor az igazgató egyszemélyi felelősségének növelése. Az új tanév feladatai közé tartozik az is, hogy az iskola ügyeinek intézésében nagyobb szerepet kapjon az egész közösség.

Ezzel függ össze — többi közt — az is, hogy a tanulói közösség pozitív irányú formálása érdekében a tanár— diák viszonyban minden bizonnyal változások következnek majd be. Ebben, természetesen, a KISZ-nek is számos tennivalója lesz, elsősorban annak megértetésében, hogy a demokratizmus a tanulóközösség esetében a jogokon kívül kötelességeket is jelent. A rendtartás keretjellegű, az iskolákra vár a részletes szabályozás, s ez csak demokratikus módszerekkel képzelhető el.

A gimnáziumokban és a szak- középiskolákban a tananyag- csökkentés igényli a differenciált foglalkozást is, különösen a továbbtanulásra jelentkezőknél. Ügy tűnik, az egyetemi előkészítő foglalkozások adta lehetőséget jobban ki lehetne használni a jövőben. Szükségesnek látszik általában a szakköri és korrepetálási tevékenység folyamatosabb ellenőrzése és értékelése. Megyei tapasztalat szerint — s erről is részletesen szó esett a közelmúltban, tartott középiskolai igazgatói értekezleten — az anyagi ráfordítás és az eredmény nem áll arányban egymással.

Csupán utalásszerűén, s csak egy-két kérdésről szóltunk ezúttal. Igen lényegesnek látszik például a testnevelési órák számának növelésével kapcsolatos lehetőségek felmérése, a feladatok megjelölése. A fakultativitás bevezetése, ezzel összefüggésben a gyakorlati foglalkozások racionalizálása szintén összetett nevelői tevékenységet igényel, s itt gondolni kell a távlatokra is. A jövő tanévi munka - közösségi foglalkozások szerepe szintén rendkívül fontos lesz, itt esik szó a tananyag- csökkentéssel kapcsolatos metodikai problémákról. S még hosszan lehetne sorolni a fontos teendőket, amelyek előttünk állnak az új tanévben.

|\J évelőink most esemény- dús oktatási év után megérdemelt pihenőjüket töltik. A jövő évi feladatok

(tananyagcsökkentés, új rendtartás bevezetése, értékelésoeEtályozás-ellenőrzésben történő változások stb.) ismételten sok figyelmet, a módszertani kulturáltság fokozását

igénylik nevelőinktől a középiskolákban 'is.

T. E.

Öt ven dalos év emlékei

között

A Kossuth ajánlja

Mit fözzUnk?

A kérdés eldöntéséhez nyújt hasznos tanácsokat Horváth Ilona szakácskönyve, amely a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadványaként a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Az ötszáz oldal terjedelmű szakácskönyv — bár legnagyobb részét az ételreceptek adják — nem szorítkozik ezek leírására. Pontos táblázatokat kozol az egyes életkorokban kívánatos testsúlyról, s arról, hogy ez

milyen tápanyagok, vitaminok segítségével érhető el, továbbá felsorolja az egyes élelmiszerek kalória-, fehérje-, zsír- és szénhidráttartalmát. Nem hiányoznak a főzést megköny- nyítő fogások, konyhatechnikai eljárások sem a könyvből, amelynek legfőbb erénye, hogy receptjeinek többsége nem ételkülönlegességet ír le, hanem a hétköznapok számára nyújt olcsón és gyorsan kivitelezhető tanácsokat.

„Ízelítőül” közöljük a somogyi galuska receptjét. Hozzávalók : galuskatészta, 3 evőkanál olaj, vagy zsír, 2 deci tejföl, egy közepes fej hagyma, paprika.

A hagymát apróra vágjuk, és zsíron halvány rózsaszínűre pirítjuk. Hozzáadunk egy késhegynyi édespaprikát, ráöntjük a tejfölt, és egyet forraljuk. Az apróra szaggatott, kifőzött galuskát a tejfölös mártásba kavarjuk, és tálaljuk.

PÓKHÁLÓ

(?)

írta: Galgóczi Erzsébet

— Attól függ. A kisebbeket elviszi Géza a cukrászdába, fizet nekik egy kávét. A fontosakat kiviszi a borkombinátba.

— Most tulajdonképpen hol

van?

— Valahol a mezőn. Már megy?

Galambos állva issza meg a sör maradékát.

— Igen, kimegyek utána.

A főkönyvelő csalódott arcára pillant, s az aktatáskából előveszi a jegyzetfüzetét.

— Ha megengedi, fölírnám az elvtárs nevét.

— Nem, igazán nem azért... — szabódik Csorvás, s boldogan diktálja. — Csorvás Tibor főkönyvelő. A megalakulás óta.

De az újságíró nem a mező felé indul, hanem befelé a faluba. Pigniczki Antal lakik az egyik divatos, jómódra valló házban. Pigniczki ötven körüli, ráncos, elhanyagolt paraszt- ember. Most éppen részeg. A felesége akkor költötte fel, amikor az újságíró megérkezett. A lugasban isznak, kecskelábú asztal mellett, előttük bor.

Galambos ezúttal jegyzetel.

— Pigniczki Antal, ugye? Hány hold földdel lépett a szövetkezetbe?

— Hét hold földem volt, elvtárs — mondja kissé megmegbotló nyelvvel, de a szeme ravaszul csillog. Látszik, hogy ennek a parasztnak megvan a magához való esze. — Sehogy sem boldogultam rajta. Pedig már ötvenben beléptem a pártba. A Szüts, meg a Mező, akik szintén ötvenes párttagok, már ötvenkettőben házat tudtak építeni. Én meg...

— Szép, nagy ez a ház — udvariaskodik Galambos. — Mikor épült?

— Mióta a tsz-ben vagyok.

— Pigniczki időnként tölt, ■ s nem nagyon zavarja, hogy az újságíró alig nyúl a poharához.

— Én nem fizettem rá a tsz-re, nem én! Hazudik, aki azt mondja... — Elröhögi magát.

— Persze, azért egyesek ráfizettek. A kulákok. Azok rá.

— Milyen beosztásban dolgozik a tsz-ben?

Ez fájó pont. Pigniczki dühös lesz és szomorú.

— Semmilyenben se! Nem is tudom, ne lépjek-e ki. Megérdemelnék.

— Hogy is van ez? — noszogatja Galambos.

— Tíz évig brigádvezetó voltam, elvtárs! Tíz évig! Ä legnehezebb időkben. Mit kellett akkor lótni-futni, hogy az emberek összehordják az állatokat. A vetőmagot! A szekeret, az ekét, a boronát, a hengert, a zsákokat... persze, a zsákjait senki sem adta be. Mindennap háromszor körbe- biciklizni a falut. Hogy az emberek kimen jenek kapálni! Hogy megetessék az állatokat!... Egy regényt tudnék erről mesélni, elvtárs! Egy regényt. — S mindjárt bele is akar kezdeni. — Az első évben például elkezdtük építeni az istállót...

Galambos higgadtan visszatéríti a témához.

— Meddig volt brigádvezetö?

— Hát, ez az elvtárs, ez az

— mondja Pigniczki sötéten. — Egy hónappal ezelőtt — zsuppsz! Kirúgtak! Elhajítottak, mint a hasznlát lópatkót!

— Dehát miért? — teszi a csodálkozót Galambos.

— Mert irigy a nép! — mondja megvetően Pigniczki, s gyorsan leönt egy pohárral.

— Mert nem tudják lenyelni, hogy valamivel többet keresek. Persze, hogy tizszer annyit dolgozom, meg a felelősségem

4 NŰGRÁD - 1973. július 26., csütörtök

A SZÉL DÉLUTÁNRA már

elfújta a nagy hőséget, ki lehetett ülni a padokra. Spalek Jánost is kint találom az öb- lösüveggyári kultúrház előtti pádon. A kórusban töltött 50 év emlékei között a „séta” könnyebb a fényképek segítségével, ezért egy kis lépcsőmászás után a lakásban folytatjuk a beszélgetést.

— ügy két hónapja lehet, hogy megkaptuk a törzsgárda- tagoknak kijáró jelvényt. Bizony, néhányan már 50 éve énekelünk, vagy még régebb ideje. Én 1921-ben kezdtem. Először a bánya dalkörében, majd 1945 után a Bányászkórusban. A múlt rendszerben a kultúrdalok, a. „nehéz

is tizszer annyi, azt nem látták. ..

— Dehát, hogy...?

— Valamit ostoba feledékeny ség miatt... Az egyik asz- szony megvádolt a gyűlésen, hogy zsebre tettem az ötven forintját, amit a háztáji földje műveléséért adott. Ugyanis a háztáji földek is hozzám tartoztak. Mit tudom én, lehet. Lehet, hogy elfelejtettem befizetni a pénztárba. Az em’oe. - \ nek millió a gondja. — Kese rűen fakad ki. — Node, csak ez számít? Amit értük tettem, az semmi?

— És az elnök nem védte meg magát? — csodálkozik Galambos.

Pigniczki sötéten, összeszorított szájjal mered maga elé.

— Nem. Pedig rokonom.

— Nahát — csóválja fejét megdöbbenve az újságíró.

— Az. Fontosabb volt neki a népszerűség! Az asszonyok zúgolódtak, ő meg, ahelyett, hogy lecsillapította volna őket — mert tud ám beszélni, ha akar! — azt mondta: szavazzunk ... Persze, alighanem bánja már. Volt már itt azóta, volt ám: Antal bátyám, beosztom magát kocsikísérőnek. Antal bátyám, beosztom magát a hízómarhákhoz, nekünk szükségünk van a maga munkájára, tapasztalatára ... De én nem! Ezek után ...?

— Milyen ember ez a Nik- lai Géza?

Pigniczki gyanakodva néz fel.

— Hogy érti ezt?

(Folytatjuk)

műdalok” szerepeltek a műstv ron, mint például a Kék Duna keringő. Voltak olyan dalosaink is, akik a felszabadulás után magas pozícióba kerültek, mint Oczel János, Koltay Vilmos. Koltayt mi csak Kesének hívtuk, nagyon jó barát volt. De akik elkerültek, azok is visszajönnek látogatóba.

Elővesz néhány fényképet. Közben sorakoznak a városnevek: Diósgyőr, Siófok, Győr, Békéscsaba, Szeged, Szombathely — lehetne sorolni tovább. A fellépések színhelyei mellett a nyári jutalomüdülések is szaporították a megismert, megszeretett vidékeket.

— Hogy megbántam-e valamikor, hogy a kórusé lett a szabad időm nagy része? Nem, ezt sohasem éreztem. Volt olyan idő, amikor megfordult a fejemben: abbahagyom, de nem bírtam. Nagyon szeretek énekelni és ez az „időtöltés” sok-sok élményt adott eddig. Azt hiszem, mindegyikünk az idősebb évjáratokból ugyanígy van ezzel.

— Ahogy a fényképeket nézem, mintha mindegyik képen öregebb lenne a kórus egésze, kevés a fiatal arc. Nem félti a Bányász-kórus jövőjét? Miért nem jelentkeznek a fiatalabbak is?

— Nehéz téma ez, és egy kissé szomorú is. A régi dalosok mindig arra törekedtek, hogy szervezzenek a fiatalok között is. De úgy látszik, nekik már más ag érdeklődési területük, a mai modern zene jobban vonzza őket. Meg talán sokallják a kötöttségeket is: hetente kétszer két óra próba, énekelünk az ünnepélyeken, temetéseken. Így aztán, ha jelentkeznek is, néhány hét múlva lemorzsolódnak. Jelenleg három fiatal dalosunk van, a többiek középkorúak, vagy hetvenesek. Mi, öregek, addig maradunk, amíg minket nem kísérnek majd a többiek...

A KOLÓNIA HAZAK között baktatva tovább beszélgetünk. Megtudom, hogy a Spalek család Becsből telepedett ebbe a városba. Spalek János már itt született, öt fiútestvér közül már csak egyedül ő él,

nemsokára tölt? a hetvenediket. A felesége nemrégen ment nyugdíjba, főnővér volt a fogászaton. Mi tölti ki a felszabadult idejüket? Elsősorban az unokák. A nagyobbik 11 éves. most táborban van. A kicsihez felváltva járnak ki Pál- falvára, most éppen a felesége az ügyeletes. Büszkén jegyzi meg, hogy a fia, aki a sportszövetségnél dolgozik, szinte megszakítás nélkül tanul, most is főiskolát végez.

— ELJUTOTTUNK A SÉTA

céljához: Guis Sándor kis házához, a Karancs utcában. Néhány házzal előbb még bekukkantottunk a Márkáz borozóba, hátha ott beszélget egy pohár bor mellett a kórus legidősebb tagja, hiszen rossz egyedül otthon maradni ilyenkor, délután. De a nyugágyban, a ház előtt tölti a „csen- despíhenőt”. Felpattan és siet elénk. Vidám szemű, apró, köpcös ember.

— No, mi szel fútt erre'

Nern, én nyilatkozni nem szeretek. Mit tudnék elmondani .’ Hetvenhét éves vagyok, két feleségem meghalt. Három lányom, kilenc unokám, öt dédunokám van. 1920-tól az éneklés adott legtöbbet az életemben. Nem lehet azokat a napokat elfelejteni! 1928-ban Debrecenben tízezer ember énekelt együtt! A munkásmozgalmi era Lékeket is őrzöm — sokszor csendőrök kopogtak az ajtón, amikor énekeltünk. Nagyon sok dalt. nótát elénekeltem már. A legkedvesebbet, az írom a levelem Balogh Máriának. . . elműt négy szólamban fogják énekelni a temetésemen — mondja, de közben köpés mosollyal kacsint Spalek Jánosra.

Ö is előszedi a régi tablókat, kiválogatja a legkedvesebbeket — ezeken még nagyon fiatal. Közben a harkányi üdülésről érdeklődik a dalos baráttól. Ö is összecsomagolt, de valahogyan rosszalkodott a szervezete, nem mert elindulni. Majd jövőre. Búcsúzóul egy fényképet ad — Egercsehiben. borozás közben kapták le. Én pedig még sok jó élményt, sok nólázást kívánok,

G. Kiss Magdolna