Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

Képernyő előtt Bibó Lajos megidézése Milyen adottságok kívántai­nak egy színház igazgatásá­hoz? Ki ülhet az igazgatói székbe? — ezekre a kérdések­re keresett választ a televízió újfajta vetélkedőjének első programja az elmúlt héten. A közreműködő fiatalok ezúttal konkrétan a Vígszínház direk­tori pozíciójára aspiráltak, ha nem is több. legalább egy­órás időtartamra, s meg kell adni. Déri János, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója különösen sok értékes isme­rettel és érzékkel bír ahhoz, hogy a ..színhézcsinálás” szak­májában felfigyeljenek rá. Aminthogy Várkonyi Zoltán fel is figyelt, s megbízta egy­órás igazgatótársát egy na­gyon érdekesnek tetsző ötlete kidolgozásával. A lényege azonban mégsem új színház­vezetők keresése Wisinger Ist­ván vetélkedés játékának, ha­nem ráirányítani a tévénézők figyelmét a színházművészet­re — ezen át az értő közön­ség táborának szélesítése. Eb­ben — úgy érzem — már a sorozat első jelentkezése is hasznos szolgálatot tett. Ha már színházi témánál vagyunk, említést érdemel a Színművészeti Főiskola végzős ben Sinkovits Imre, Koncz Gá­növendékeinek csütörtök esti bemutatkozása az „Ide nekem az oroszlánt is” című összeál­lításban. Vámos László rende­ző osztályának fiataljai a vi­lágirodalom klasszikus és mai remekeiből játszottak részle­teket és jó néhány ígéretes tehetség nevét és arcát jegyez­hettük meg a továbbiakra, akikkel az elkövetkező évek­ben bizonyosan gyakran talál­kozunk majd színházaink és filmjeink szereposztásában, rádióban és televízióban. A pénteken bemutatott. A láp című tévéjáték szerzője, Bibó Lajos számottevő egyéni­sége volt a harmincas évek magyar irodalmának. Szociális igazságkereső írói indíttatású alkotásait kicsit túl hamar és méltatlanul feledtük el. pedig a most látott műve is a kor hasonló tematikájú legjava hagyatékával vetekszilf. Akár Móricz is írhatta volna! A tör­ténet szereplői kubikosok, sze­gényparasztok egy olyan tár­sadalomban, melyben kiszol­gáltatottságuk elleni lázadá­suk egyenes útja csak a pusz­tulásba. vagy a börtönbe ve­zethetett. A játék főszerepei­ből Császár Angéla, Horváth Sándor, Rajz János, Kállai Ferenc, Somogyvári Pál, Amb­rus András, Nagy István, Dá­vid Kiss Ferenc nyújtott mar­kánsan egyénített portrét. Üjabb értékes zenés vállal­kozását ismertük meg szomba­ton a Tv-színháznak: A gomb című operaszatíra bemutatá­sával. Nusic Kalinsky mulat­tató művét kiváló operisták: Palcsó Sándor, Déry Gabriel­la, Rád na i György, Szilvássy Margit és Csengery Adrienne szólaltatták meg. Az énekparj tikban ragyognak voltak, szí­nészi ábrázolásban pedig elvi- selhetőek. Vasárnap délután befejező­dött a Keresztül Etiópián cí­mű angol ismeretterjesztő filmsorozat, amely hat rész­ben sok tudnivalóval gazdagí­totta tájékozottságunkat erről a rendkívül sajátos afrikai or­szágról. Az esti főműsorban könnyed -dőtöltést jelentett az Egy erkölcstelen férfi című meglehetősen bizarr alapötletre épült 1966-os olasz filmvígjá- ték. Ügyes mesteremberek munkája. (barna.) Szécsényi fiatalok Szécsénvben tizenhat KISZ- működött. Tavaly ugyan meg- aiapszervezel működik. Ezek alakult az Ifjúmunkásklub. de munkáját fogja össze, koordi­nálja. irányítja a nagyközsé­gi KISZ-bizottság. Az alap­szervezetek kimagasló tevé­kenysége volt a májusi ifjú­munkásnapok. — Valóban nagyon sok fia­talt érintett, és szervezett ke­retek között művelődési lehe­tőséget biztosított — véleke­dett Demus Iván, a községi KISZ-bizottság titkára. — Az ifjúmunkásnapok a járási KISZ-bizottság és művelődési eltekintve a májusi program­tól, nem tölti be hivatásét. Mi­lyen elképzelései vannak a községi KISZ-bizottságnak? — Ütőképes vezetőséget kell ____ l étrehoznunk, amely összefog- szécsényi"_ fiatalokon "múlik. A ségből áll, de így is nagyon örülünk neki — mondotta a KISZ-titkár. Az ifjúsági ház udvarán a nyári hónapokban egy ifjúsági park működik. Hogy ez mi­korra lesz rendben, csakis a ja a klub munkáját. Ez nem­csak a mi feladatunk. A klub a művelődési központ égisze alatt működik, -így a szervező munka elsősorban az ő fela­data. Van egy ötletbörzénk, ahol „megvesszük” az ötlete­ket. A jó javaslatok alapján központ kezdeményezése és összeállítjuk a programot, szervezése volt. Jövőre a köz- a szécsényi alapszervezetek ségi KISZ-bizottság, a műve- szervezik a második fél év lődési központ és a községi ta- munkáját, melynek közép- nács feladata lesz a program pontjába a KISZ-választások kat- H°gy megrendezése és hagyomány- kerülnek. nyá tétele. Régi vágyát teljesíts a köz­ségi tanács a fiataloknak az­zal, hogy átadja a várva vért ifjúsági házat. — Igaz, hogy csak egy nagy­teremből és két kisebb helyi­helyiségeket délelőtt és dél­után az úttörők, este pedig a KISZ-esek használják. — Természetesen az ifjú­munkásnapok befejezése nem jelenti azt, hogy alapszerve­zeteinkben megszűnt az élet, pihenünk a babérjainkon. A közelmúltban megrendezett hollókői ifjúsági napok rende­zéséből, műsorából is kivet­tük részünket. — Milyen feladatra készül­nek most az alapszervezetek? — Az egy nap Szécsényért mozgalom keretében nagy tár­sadalmi munkaakeiót. szerve­zünk. Ezenkívül alapszerveze­teink védnökséget vállalnak egy-egy park, tér felett. Szécsényben két középisko­la működik, ahol a nyári szü­netben viszonylag csendesebb az élet. A községi KISZ-bi- zottság a járási KISZ-bi- zottsággal Ráróspusztán 60 középiskolás KlSZ-vezető ré­szére házi vezetőképzést ren­dezett. Halasi Antal, a járási pártbizottság csoportvezetője az oktatáspolitikai határozatot „fordította le” a diákok nyel­vezetére. Varga József járási KISZ-titKSr az akcióprogra­mok készítéséhez, szervezésé­hez adott hasznos tanácsokat. Ezenkívül szó esett' reszortfel­adatokról, sportmunkáról. — Milyen kulturális tevé­kenység jellemzi a nyár fo­lyamán az alapszervezetek életét ? — Továbbra is együttműkö­dünk a művelődési központ­tal. A nagyközségi tanács ál­tal elkészített közművelődési programot eljuttatjuk az alap­szervezetekhez, így megadjuk a választási lehetőséget. — Hová készülnek táboroz­ni, kirándulni a KlSZ-szerve- zetek? —• A Nógrádi Sándor Gim­názium KISZ-alapszervezete a balatonakali KISZ-táborban vesz részt. Ipari üzemeink aiapszervezetei pedig kirán­dulásokat szerveznek. Szécsényben évekkel ezelőtt egy nagyon jó ifjúsági klub Szécsényben a községi ta­nács, az üzemek támogatják az ifjúsági szervezetet. A köz­ségi KISZ-bizottság össze­fogja és irányítja munkáju- még gazdagabb, színesebb legyen az alapszer­vezetek élete, az nagymér­tékben függ a fiatalok aktivi­tásától, jó kezdeményezései­től. Sz. F. Kémikusok országos kootereociája Salgótarjánban Salgótarjánban, a TIT szék­házában tegnap este nyitot­ták meg a kis kémikus ba­ráti körök vezetőinek orszá­gos előadói konferenciáját, amelyet a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Országos Központ Szaktudományi Osz­tálya, a Kémiai Választmány és a TIT Nógrád megyei Szer­vezete közösen rendez. A jú­lius 6-ig tartó tanácskozás ál­talános elméleti és szakmai előadásait gazdag tapasztalat- csere és kirándulóprogram tarkítja. A hallgatók július 5- és, csütörtökön egész napos nógrádi körúton vesznek részt, amelynek során megismerked­nek a megye .történelmi ne­vezetességeivel, híres népmű­vészetével. Az utolsó napon a salgótarjáni pblös- és síküveg­gyárat, majd befejezésül a bá­nyamúzeumot látogatják meg a vendégek. Szakmunkásavató ünnepség A Vas-, Fém- és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezete Nógrád megyei te­rületi szervezete július 7-én szakmunkésavató ünnepséget rendez Salgótarjánban, a ko­hászati üzemek művelődési központjában. Az elnöki meg­nyitó után Bíró János megyei vasasszervező mondja. A vállalatok nevében a kohásza­ti üzemek gazdaságvezetése fogadja az ifjú szakmunkáso­kat. Ekkor kerül sor jutalmak átadására, s gazdag, változa­tos kultúrműsorra is. Az ifjú szakmunkások köszöntését e formában idén először rende­zik meg. Zsohár néni, 8 mindenes Zsohár Imréné hivatalsegéd, a baglyasaljai általános iskolá­sok kedves es szeretett Zsohár nénije huszonegy évi kitartó, aktív munkával érte el ezt a nem’ remélt megtiszteltetést, a pedagógusnapi kitüntetést. Még mindig az elfogódottság és a meglepettség hangján szó­lalt meg, amikor a napokban otthonában megkérdeztem tőle, hogy valójában hogyan is kez­dődött ez az egész — A férjemet, mint ker­tészt helyezték ide a falu is­kolájába, amelynek egy része akkor még kertészet volt. Az­tán a kertészet elköltözött, ma­radt az isko'a és maradtam én is, mint hivatalsegéd és mint amolyan „mindenes”. Közben lakást építettünk a faluban — mutat a hatalmas, gondozott épületre, amely körüj tarka színben pompáztak a szebb­nél szebb rózsák, a kertész- munka remekei. Most már na­gyon nehéz lenne elmenni in­nen. Ideköt a ház, de talán még. jobban az iskola, a gye­rekek. Nagyon megszerettem őket. Megismertem szokásai­kat, velük izgulok egy-egy na­gyobb dolgozatírásnál vagy fe­lelés előtt. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mert a csaknem kétszáz gyerek már nagy családnak számít. De nem voltak ám mindig ennyi­en, ég mások voltak a körülmé­nyeik is. Néhány éve még a térjem segítségével is nehéz, megerőltető munkát jelenlét­iek a rossz, széntüzelésű kály­hák. Ma már olajjal fűtünk és így több idő jut a termek szépítésére, csinosítására, no meg a virágokra is az . iskola körül. A nagy család után Zsohár néni a kisebbről, is beszél, az .„övéiről”. — Ez a két fiú a szeműnk fénye — mutatják büszkén férjével, a megyei kórház nyugdíjas kertészével a csalá­di album fényképeit. A na­gyobb harmadéves az orvos4 tudományi egyetemen, a ki­sebbiket augusztus húszadikán avatják tisztté a katonai főis­kolán Iskoláztatásuk nagyon sok pénzbe kerül, hát ezért nem szabad nekünk még öreg­ségünkre sem elhagyni magun­kat. Csak az a rossz, hogy mindketten elmentek, más tá­jékra nősültek ég így a két kis fiúumokát is csak néha-néha láthatjuk. A 'fiúk messze vannak, de talán pótolják őket, a kiégi és nag.ypbbacska if^io lások, a luk beszélgetésünk alatt js be-be kandikáltak a kapun és vidá­man köszöntötték az annyiszor meglátogatott Zsohár nénit. Amikor a szórakozás és a szabad idő félő] érdeklődtem, Zsohár néni kesernyésen el­mosolyodott : — Hát bizony, ez az, amire a legkevesebb idő jut Az is­kola ég a hatalmas kert csak­nem egész napunkat lefoglal­ja. Mert takarítani is akkor a legjobb az iskolában, ha már nincs bent senki, és sokszor az a hálátlan padlótisztítás még az éjszaki órákra is át­nyúlik. De azért néha-néöa csak kiruccanunk. ' Legutóbb például a Luxeburg grófját néztük meg Tarjánban, ami na­gyon tetszett. Olvasgatni is sze­retünk, ha az idő engedi. Jár a Népszabadság, a Szőlészet es Kertészet című folyóirat és néha jólesik elolvasni egyket szórakoztató könyvet, is. Búcsúzóul Zsohár néni el­árulta. hogy a tanulókkal cin­kosságot vállalva meglepetést készít a tanárok számára. ..De nehogy beleírja az újságba, hogy mit” — mondta intőleg, mert mi ebben a nagy családi közösségben titokban tartjuk a meglepetéseket. Hiszen olyan jóleső érzés örömet okozni azoknak, akiket szeretek és akikkel még nagyon sokáig szeretnék együtt dolgozni. g. n m. Megindult a nagycenki Széchenyi- múzeumvasút Az első magyar közlekedési miniszterről, Széchenyi István­ról elnevezett keskeny nyom-1 távú kisvasúton — a mozdony vezetését kivéve — a szolgála­tot úttörő-vasutasok látják el, A kisvasút a Sopron megyei Fertőhöz és Kastély állomások között közlekedik. Hatvani Hánielr ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL (13.) ( Dokumentumregény) A taxi elakad Fél kilométer után az út derékszögben ágazik kétfelé. Annak az útnak az egyenes folytatása, amelyen ők jöt-, tek már a Hajagos-tanya be­járó útja. De ezt csak akkor veszik észre, miután ráhajtot­tak. — Engedj oda — mond­ja Zoli, majd ón megfordu­lok. — Robi átadja a helyet, amáz hátramenetbe kapcsol, de túl hamar veszi a fordu­lót, a hátsó kerekek lecsúsz­nak a krumpliföld homokjá­ba, s a motor nyomban le is fullad. Zoli kiszáll, káromko­dik. Most Robi próbálkozik, jó­kora gázt ad, de csak a ke­rekek kaparják el magukat, a kipufogóból áramló gáz fod­rokat rajzol a homokba. A kocsi már az alvázon fek­szik, amikor Robi is kiszáll. — Ez így nem megy. Lapát kell. Én vagyok a sofőr, te az utas. Menj be a tanyába, kérj lapátot... De Zoli nem a tanya, ha­nem a csomagtartó felé in­dul. Felhajtja a tetőt, tenye­rét a sofőr onrlika elé teszi. Ránéz Robira, ezt mondja: — Te, ez már nem él. — A másik nem válaszai, beül a volán mögé. Rágyújt. Zoli új­ból megnézi a sofőrt. Keze hozzáér a bőréhez. Hideg... Megborzong. Megpróbál a fejéhez hajolni, meghallgatni, NÓGRÁD - 1973. július 3„ kedd hogy lélegzik-e, De nem fér oda... Most már meggyőződött róla, hogy a sofőr nem él. Halott. Zűrt nem csinál, ha idejön valaki... — Menj már, ne nézegesd! — türelmetlenkedik Robi. — Zoli elmegy a tanya felé, ez­alatt társa megtalálja a so­főr naptáros óráját, megörül neki, akkor még nem tudja, hogy olcsó, ötköves, pár száz forintos tömegárucikk, zakója zsebéből összeszedi a tíz— húszforintosokat. Közönnyel állapítja meg, nincs még két­száz sem, de ha ezer volna, az sem tétel ahhoz képest, ami rövidesen a birtokukban lesz. Csak ezt a tragacsot kell innen kiráncigálni... Le­csapja a fedelet és rázárja. Eltelik jó öt perc, amikor Zoli feltűnik a tompított fényben egy magas, szikár öregemberrel. Mindkettőjük­nél egy lapát. — Idefigyeljenek a fiatal­urak! — így az öreg Hajagos János. — Azt mondom én, nem kéne ide, csak pár erős ember. Megfogná és kitenné. — Jó, de hol vannak az em­berek? — Van nekem is két erős fiam. Az egyik most szerelt le a katonaságtól. De a másik is meg tudja fogni... — Hívja ki őket Eltelik negyedóra is, mire az öreg Hajagos két fiával visszatér. Dorongokat hoznak meg rózsekeveket. Hátul, a csomagtartónál alátámaszta­nak, a nagyobbik .Hajagos fiú oldalt a keréknél fogja meg. Zoli ekkor átmegy a túlsó ol­dalra, a fiút ismeri, amikor az még kocsis volt és télen hordozta őt is, meg a többi tanyasi lurkót is az iskolába. Kellemetlen volna, ha felis­merné és kérdezgetné, mit keresnek errefelé. Robi elöl, a vezetőülésben, a gázzal dolgozik, a kocsi meglódul és kiugrik az útra. Robi kiszáll, a nagyobbik Ha­jagos fiúnak is ad 40 forintot. Zoli beül, elmennek a tanya­udvarig, ott fordulnak meg. Azt már nem hallják, amikor az ifjabb Hajagos János ezt mondja az apjának: — Nem lopták ezek ezt a kocsit? — Taxit? Kockás vót az ódala. — Tudja a fene... Másfél óra biztosan eltelt a kiemeléssel. Robi ideges, vár­ják őket a nők, már az is le­het, hogy lemondtak róluk. Zoli tűnődik, hogy ez megle­het. — Micsoda életünk lesz ott kint, Nyugaton! —ütöge- ti a kormányt Robi, amíg Zo­li külön kérésére behajt egy hosszú, egyenes fasorba. Zoli kocsikázni akar, csak úgy, passzióból. De Robi azt mond­ja, 6ietni kell, a határ mesz- sze van, es még virradat előtt oda kell érni. Amíg kiérnek a köves útra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Orgovány- röl jövünk egy üzenetet ho­zunk. Azt, hogy meghalt az Aranka nagymamája. És, hogy vigyük el őt, de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kö­tözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zoli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valósá­gosnak hiszi. Persze Izsák után kiderül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd... Akkor majd „előveszi” a bandát. Jönnek mögöttük ko­csival. Meg előttük is halad- egy csapat... De ebbe már Rotort nem avatja be. Hadd legyen ő is meglepődve. Kiss Béláékhoz akkor este szállítottak tüzelőt, eléggé el­fáradtak a cipakedésben, 'majdnem 11 óra volt, mire ágyba kerültek, mindjárt el is aludtak. így nem hallhat­ják, hogy autó áll meg a ta­nya ablaka alatt, azt sem, hogy bőgetik a motort. Zoli ezt mondja: — Men­jünk el Űjszásziékhoz, hátha ott vannak tévét nézni. — Visszamennek a faluba, meg­állnak az Űjszá&ziék háza előtt. Robi zörget, fiatalasz- szony jön elő. — Kisséket keressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mentegetőzik, hogy üze­net Orgoványról ' satöbbi, meghogy Kissék egyik isme­rőse ül a kocsiban. Az asz- szony kíváncsi lesz, benéz a kocsi ablakán, megismeri a fiút. — Te vagy az, Zoli? — kérdi, de az csak hürrunög valamit. Űjszászimé aztán megmondja, hogy Arankáéit nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusznak. Visszamennek. Robi a csu­kott veranda mellé áll, tú­ráztatja a motort, kürtői egy­két rövidet. Végre az ablak­ban kis világosság támad, megnyílik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyílásban megjelenik Béla bácsi feje. Robi mondja a szöveget, de Kiss Béla arcára kiül a gya­nakvás. De amikor az öreg mögött megjelenik az asszony feje, új remény lobban tuda­tában, s kezdi elölről a me­sét. — De az asszony még jobban kételkedik, és még szemrehányást is tesz, ‘hogy miént zavarják őket ilyesmi­vel, mikor tegnap járt Orgo- ványon, és semmi baja nem volt az édesanyjának. — Ró­bert nyeli a nyálat, de egyút­tal a torka is kiszárad, s in­dulatosan odaszól a kocsi fe­lé: — Gyere már elő Zoli, mondj te is valamit. — Kis- sóknek pedig: — Van egy utasom, maguk is biztosan jól ismerik. Az öreg, aki to­vábbra is elöl áll, oldalvást kipillant, de csak egy bi­zonytalan árnyékot lát előle­begni a fal mellett. Zoli nem szól, csak nagyon halkan köszön, de a bentiek meg sem hallják. Kiss Béla ráförmed Robira: — Mutassanak igazolványt, ha tényleg azok, akiknek mond­ják magukat! Az asázony ha­ragosan kiszól: — Nem kell ide semmi igazolás, hagyja­nak minket magunkra. Ha igaz a dolog, majd’ kapunk reggel hivatalos értesítést. — Az öreg elhátrál, félig már be is hajtják az ablakot. Ro­bi elnézést kér, köszön és a kocsihoz somfordái. ' (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents