Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
Korunk a sziuinfcarSctus A szívizominfarktust korunk népbetegségeként tartják számon a különböző statisztikák. Az orvostudomány — mint a többi betegséggel — az infarktussal is eredményesen veszi fel a harcot. A már kifejlődött szívizom-károsodást nehéz gyógykezelni, mindig maradandó károsodást okoz, így sokkal fontosabb a megelőzés. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk küzdeni az infarktus megelőzése érdekében, ismernünk kell azokat az okokat, amelyek ehhez a súlyos betegséghez vezetnek. A szív vérellátása a szívkoszorúerek útján történik. Ezek a véredények szűk ke- resztmetszetűek és az ágak közötti összeköttetés a szervezet többi ereihez képest viszonylag csekély. Elzáródásuk esetén az érhez tartozó izomterület elhal, a szívizomban maradandó kóros elváltozás keletkezik. A betegségre vonatkozóan érdemes néhány statisztikai adatot ismertetni. Leggyakrabban 40—50 éves korban fordul elő. A lakosság 5 százaléka szenved infarktusos megbetegedésben. Nők és férfiak aránya 3:1. Az orvostudomány a szív- koszorúér elzáródásához vezető okokat rizikófaktorokként (veszélyeztetettségi tényezők) tartja számon. Ezek a következők: magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség, dohányzás, zaklatott életmód és ülő foglalkozás. Ha ezek közül egyidőben három van jelen, úgy nagy a valószínűsége az infarktus keletkezésének. Ha csak kettő, vagy egy, az infarktus valószínűsége igen kicsi. Leggyakrabban a betegség hirtelen kezdődik (88—95 százalék). Gyakran megelőzi baloldali mellkasi szorító fájdalom, mely kisugárzik a bal karba, bal vállba. Ekkor még nem biztos, hogy a koszorúér elzáródott, lehet, hogy csak arról van szó, hogy az ér szűkülete miatt a szívizom kevesebb vért kap. Fontos a tünetek ismerete, mert orvoshoz kell fordulni fennállásuk esetén, amikor a különböző vizsgálattal eldöntik, hogy milyen súlyos a szívizomzat elváltozása: Az infarktusok egy része gyomortáji panaszokat okoz. Gyakran összetéveszthető gyomorátfúródással, epeköves betegséggel. Egyre szaporodik, sajnos, a fiatalkori (20 és 30 év közötti) infarktusok száma. Ez ösz- szefüggésben van a fokozódó szellemi megterheléssel és áz idegességhez vezető tényezők megszaporodásával (zajártalom, korai házasság, lakás- körülmények, stb.). Beszéljünk most egy kicsit részletesebben a fent említett veszélyeztetettségi tényezőkről. Magas vérnyomás. Általában az idősebb korosztály betegsége, de gyakran' fiatal korban is jelentkezik. Tünetei: reggel, illetve este jelentkező fejfájás, szédülés, látási zavarok. Helyes ilyenkor a vérnyomás vizsgálata, mert megfelelő kezeléssel rendezni lehet. Jó úton haladnak A pásztói ME- ZÖGÉP-gyáregy- ség dolgozóinak 75 százaléka KISZ-korosztályú. Munkájukról, eredményeikről Győri Mátyás KISZ-titkárral beszélgettünk. — A fiatalok túlnyomó többsége a KISZ soraiba való — vallja a titkár. — A termelés hatékonyságának növelését alapvető feladatuknak tartják. A szaktudás tettvággyal párosul, amit a „Szakma Ifjú Mestere” vetélkedőn is bebizonyítottak. A pásztói fiatalok a tettek emberei. Tavaly 200 óra társadalmi munkát végeztek. Kommunista műszakot tartottak Vietnam megsegítésére. Az idén Fallóskúton a vállalat vikend- telepét csinosították. Az üzemen belül parkírozó kialakításában ser gédkeznek, az általános tereprendezésből is kiveszik részüket. Kapcsolatot elsősorban a Mátraaljai Állami Gazdaság KISZ- ftataijaival teremtettek. A közös rendezvények sikere a terv realitását igazolta. Ország-világ járásból, sportversenyekből szintén kiveszik részüket a pásztói fiatalok. Szőllősi László csoportvezető, KISZ-összekötő a pártszervezet véleményét formálta meg a KISZ tevékenységéről. — Jó kezekben van a szervezet vezetése. Az eddigi eredményeket elismeri a párt- szervezet. Az üzemen belül a KISZ betölti ifjúságimozgalmi szerepét — vélekedett. Az öntevékenység kibontakozása érdekében a fiatalok javaslatait pártfórumokon is megvitatják. Többet megvalósítottak közülük. Az ifjúsági szervezet támogatása és ellenőrzése nem kampány- munka. Segítik a fiatalokat, hogy szakmailag igényes feladatokat oldhassanak meg, ezzel felelősségérzetüket növelik. (adorján) ENYHE TÉVEDÉS. — Ne nézz hátra, azért kiabál, mert ki akar kezdeni veled! NÓGRÁD - 1973. július 19., csütörtök Elhízás. Közismert mutatója a tápláltsági foknak: testhossz cm — 100. Ha ezt az értéket meghaladja a testsúly, már súlyfeleslegről beszélünk. Elhízáshoz vezetnek a káros táplálkozási szokások, így a sok kenyér, a főtt tészták, a zsíros ételek fogyasztása, melyek hazánkban, sajnos, közkedveltek Elhízás esetén forduljunk orvoshoz, aki megfelelő kalóriaszegény táplálék elkészítéséhez ad tanácsot. Itt említengpn meg, hogy az elhízást a belső elválasztású mirigyek károsodása is okozhatja. Az orvosi vizsgálatok így elengedhetetlenek. Cukorbetegség. Cukorbetegséget a hasnyálmirigy kóros működése okoz. Ilyenkor a vér cukortartalma felszaporodik, mivel a sejtek a cukrot — mely elengedhetetlen táplálékuk — hasznosítani nem tudják. Főbb tünetek: állandó szomjúságérzet, bő folyadékfogyasztás, a fogyás, súlyosabb esetekben szédülés, hányinger, zavartság. A cukorbetegségek gyógyítása megoldott, így az állandó kezelésben részesített cukorbetegek teljes értékű munkát végezhetnek. Dohányzás. A dohánylevél súlyos mérget, a nikotint tartalmazza, mely a füst beszívá- sakor felszívódik a szervezetben. Károsítja a garatot, a légcsövet, a tödőt, de távoli hatásokat is kifejt. A szívkoszorúereket szűkíti, így az elzáródásra lehetőséget teremt. A dohányzás hozzászokáshoz vezet, nagy akaraterő kell a teljes leszokáshoz. Zaklatott életmód. Az ideg- rendszer állapota nagy hatást gyakorol az erek falára. A zaklatott, túlterhelt, anyagi javakat hajszoló emberek egész szervezete megsínyli ezt az életmódot. Igyekezzünk boldogan és kényelmesen berendezni életünket, mert hiába teremtettük meg környezetünkben az anyagi bőséget, ha már élvezni nem tudjuk. Ülő foglalkozás. Kimutatott 'tény, hogy a mozgáshiány az összes szerv működését rontja. Az irodában dolgozók 8 órai egyhelyben ülés után hajlamosak arra, hogy otthonukban egy karosszékben lepihenjenek, azt gondolván, hogy fáradtságérzésük így megszűnik. Az orvosok az aktív pihenést javasolják. Barkácsolás, kerti munka, kirándulás után a szervezet felfrissül, a szív munkája javul, a koszorúerek több vért juttatnak a szívizom sejtjeihez. A szivizominfarktus tehát helyes életmóddal a betegség korai felismerésével megelőzhető. A már infarktuson átesett betegek állandó orvosi ellenőrzés mellett munkájukat folytathatják. így a szívizominfarktus elleni harc lényege röviden: a megelőzés, illetve a korai felismerés. Dr. Törő Bálint megyei kórház, intenzív oszt. A gyermek hamarább tanulhat meg úszni, mint járni — állítják neves tudósok, professzorok. A gyakorlatban ez fordítva van, s bizony nem is kis keservek között kell elsajátítani a vízben való jártasságot. Valamennyi strandon van lehetőség az úszástanulásra. Az úszómesterek hosszú, horgászbothoz hasonló „szerszámmal” segítik a gyerekeket az első tempók megtételében, így zsinóron függve idegződhetnek be a kar- és lábmozdulatok — ár — Tanácstagok és a tanács Huszonhárom Odakinn esik az eső, hólyagosra veri a pocsolyákat. Ide- benn, a pici irodában Géczi Péter rosszallóan csóválja a fejét, ahogy a tócsákat nézi: — A gabonára már nem kellene eső. Megnedvesednek a szemek, lehúzzák a kalászt. Aztán fekszik az egész vetés. Bár a kukoricának nem árt. Nem kell ehhez a megjegyzéshez agrártudományos végzettség, tudja mindenki, aki kinéz a földekre. Péter bácsi amúgy sem a határban dolgozik. Itt, Bujákon a szeszfőzde vezetője. — Vezető, és beosztott! Magam vagyok. Hatvanegy éves leszek, de 13 éves korom óta, amikor elkezdtem dolgozni, sosem 8 óra volt a munkanap. Most is legtöbbször 12—14 óra, amit itt töltök. Amikor Madarász Jánossal, a tanácselnökkel arról beszélgettünk, milyen a kapcsolat a tanács, és a tanácstagok között. azt mondta, kérdezzem Géczi bácsitól. Ö ugyanis 1950. óta — egyfolytában! — tanácstag Bujákon. — Hosszú idő ez a huszonhárom év. Mennyi minden változott azóta! — mondja Péter bácsi. — Mennyit nőttek az igények, mennyire más kérésekkel jönnek most az emberek, mint 20 évvel ezelőtt! Most az emberek természetesnek tartják, hogyha kémek valamit a tanácstól, azt előbb-utőbb teljesíti. Abban az időben, mikor először tanácstag lettem, a tanács volt az emberek segítségére szorulva. Nem mondom, az itt lakók zúgolódtak kicsit, mikor az adókat kellett fizetni. Akkor a tanácstag szerepköréhez tartozott, hogy agitáljon, közvetítsen, fékezze az indulatokat. Most már...? Felvetődik, hogy kellene egy buszváró, a tanácsiak megfontolják, kivitelezési költséget kerítenek rá, és már épül is. Madarász János: „Minden tanácstagot bármikor szívesen fogadunk, tudjuk, hogy a közösség ügyében jönnek. Nagy segítség ez nekünk, mert a tanácstagok kiválogatják a kérésé^, panaszok közül az igazán fontosakat, s itt már csak azokról tárgyalunk komolyan, amelyek megérdemlik a figyelmet. Az ajtón túl egyre sűrűsödik az esőfüggöny. De Péter bácsi már nem kifelé figyel, az iratokat rendezgeti az „íróasztalon”. — Tizenöt éve dolgozom itt. Voltunk mi már négyen is, most meg magam vagyok. Nem baj, hamarosan nyugdíjba megyek. Akkor nem lesz így beosztva az időm, jobban tudok mozogni. Munka meg otthon is akad, nem kell az unatkozástól félni. No, és a 32- es körzet lakói bizonyára azután is megkeresnek majd. Igaz, nem vagyok én különleges ember, hiszen itt, a faluban is többen vannak, akik már régóta tanácstagok. Itt van a párttitkár, Laci bácsi... A tanácselnök ezt mondta: „Bujákon összesen 36 tanácstag működik. A legutóbbi választások óta hét új tanácstagunk van. Mindnyájan 30 éven aluliak. Három nő, és négy férfi.” Géczi Péter a közösség megbízottjának szemével láthatta változni huszonhárom éven keresztül Bujákot. Ugyan ki tudná megmondani, hány, azóta felépült létesítményben volt benne — ha nem is a keze munkája, de a szava? — Ha 1977-ben véget ér a ciklus, és ismét jelölnék, vállalná-e? — Hogyne vállalnám! Ha az emberek bíznak bennem, segíteni tudok nekik, mint eddig, miért ne csinálnám tovább? Amikor Madarász János a község gondjairól beszélt, említette a közvilágítást. Bővítik a hálózatot, ez bizony sokba kerül. Arról nem is szólva, hogy a járdaépítéshez is hozzá kellene fogni. Aki ismeri a községet, az tudja, hogy a hosszú főutcára soksok folyóméter járda kell. Ebben a tanácsciklusban nem is tudják ezt a munkát befejezni. Tennivaló akad még bőven, s ez biztosíték, hogy a tanácstagoknak is akad munkájuk. Így lesz ezzel Géczi Péter is, aki 22 év tanácstagság után a huszonharmadikban is úgy akar dolgozni, ahogy azt már megszokták tőle. O. J. Janus Osenka (Lengyelország): Szórakozottságból jeles Napjaink rohanó élettempója — a tévénézéssel álmatlanul eltöltött órák, az információrobbanás — rendkívüli megterhelést ró az egyszerű halandóra. Üj abban egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a fenti okok miatt idegborzoló szimptómák kerítenek hatalmukba. Tegnap például a szokásos nyugtatómat akartam bevenni. Bemegyek a fürdőszobába — ott tartom ugyanis a polcon —, de nem jut eszembe, hogy mit is keresek. Miért megy az ember a fürdőszobába? Borotválkozni. Fogom a pamacsot, a pengét — illetve csak fognám a pengét, de még tegnap kidobtam. Megyek á hálószobába az új pengéért. Az asztalon üres vizespohár, hamutartó, tele csikkel. Hát persze, ez is az én művem, pedig szeretem a rendet. Bárcsak a rend is úgy szeretne engem, mint én őt! Megyek a konyhába, hogy bedobjam a csikket a szemétbe. .. A poharat bedobom a szemétládába, a hamutartót beteszem a konyhaszekrénybe. Aztán jó erős teát akarok inni. Fogom a teáskannát, megyek a fürdőszobába. Már megint itt vagyok. Minek is jöttem? Ahá, gyógyszerért. Aztán már nincs probléma: a valeriánát beleöntöm a teafőzőbe, fogom a használt pengét (mégsem dobtam ki!), szórakozottan bedobom azt is a teafőzőbe, megyek a konyhába, megfőzöm a pengét, aztán átmegyek a fürdőszobába. Megint nem tudom, hogy miért jöttem. Folytathatnám akár reggelig is szorgos hétköznapjaim leírását, de nem akarok visz- szaélni tisztelt olvasóim jóindulatával és együttérzésével. Remélem, sikerült vázolnom furcsa szimptómáimat, s most, ez egyszer kérem, ne kövessék példámat, nem vagyok pozitív hős! Égnek áll a hajam, ha arra gondolok, hogy egy- egy reggeli borotválkozásom tragikusan is végződhetett volna. Szerencsére még élek, s tovább kopoghatok agyonhajszolt írógépemen. Még jó, hogy nincs egészen nagy, felelősség- teljes pozícióm. Képzeljék el, ha, tegyük fel, nem humorista vagyok, hanem egy köztiszteletnek örvendő igazgató. (Ilyen ugyan nem hiszem, hogy létezik, de tegyük fel.) Z. járásba kell menni egy létesítmény átadására, ott beszédet mondani, elvágni azzal a nagy ollóval a szalagot... Megérkezem a tett színhelyére, kiszállok a kocsiból, felmegyek az emelvényre és... — Polgártársak! Abból az alkalomból gyűltünk ma össze, hogy..., hogy... Végtelenül örülök, hogy..., hála..., hála... Néhány perc múlva nekem jut az a megtiszteltetés... megtiszteltetés. .. Elfelejtettem, hová, miért jöttem, miért gyűlt össze a tömeg, kinek lehetek hálás, hogy azt a valamit felépítették. Valaki elkiáltja magát: „Éljen!”, „Hurrá!”. Zúg a tömeg. Meg vagyok mentve, de még mindig nem tudom, hol vagyok, miért jöttem, ki vagyok én tulajdonképpen. Aztán reszkető kézzel ugyan, de mégis sikerül elvágnom a szalagot. Nagy tapsvihar közepette igyekszem kimászni a betonkeverőből, ahonnan aztán kísérőim végül sikeresen kihúznak. Beültetnek a kocsiba, s elindulunk... Hogy hová? Azt ne is kérdezzék. Valóban égnek áll a hajam, ha arra gondolok, hogy ehhez hasonló dolgok is megeshetnének. Ügy érzem, az a furcsa helyzet állt elő, amikor a szórakozottságom már megvan, de professzor még nem vagyok. Remélem nem is leszek! Az emberiség érdekében!... Fordította: Saiga Attila
