Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

Tovább szépül Balassagyarmat főutcája. Városias, korszerű épületek épülnek a centrum, ban, s ezzel egyúttal a lakásproblémák is enyhülnek. Elkészült a Balassa étterem mel­letti társasház valamennyi szintje, most a belső szerelési munkák kezdődnek, valamint az épület külső burkolása. A tetszetős lakóház, melynek alagsorában étterem, Patyolat, szalon is helyet kap — reméljük — mielőbb beköltözhető lesz. — ár — Szocialista brigádvezetők tanácskozása Eredményes fél év o ZIM salgótarjáni gyárában Kormányhatározat — négretBcaiSeiS' Az üzem- és munkaszervezést vizsgálták Szocialista bri gád vezetők tanácskoztak tegnap a ZIM. salgótarjáni gyárában az el­ső féléves gazdasági munká­ról, a szocialista brigádmoz- galom eredményeiről, a II. félévi feladatokról. A meg­beszélésen a szocialista bri­gádvezetőkon kívül részt vet­tek a gyárrészlegek vezetői, üzemvezetők, a párt- és a 'szakszervezet képviselői. Dianovszky Gyula, a gyár igazgatója beszámolójában elmondta, hogy nem volt zökkenőmentes az első hat hónap. A termelést sokszor anyaghiány akadályozta. En­nek ellenére a féléves tervet az eredeti programmal szem­ben kétmillió forinttal túltel­jesítették. Anyaghiány hátráltatta a munkát a gáztűzhelyek gyár­fásában is. E területen némi lemaradás mutatkozik. Ugyan­akkor NDK megrendelésre 1500 darabbal több készült a tervezettnél. Olaj kályhából még kedvezőbben alakult a helyzet, ebből a termékből a tervezettnél háromezer darab­bal sikerült többet gyártani­uk. Fokozta a dolgozók munka­kedvét, lelkesedését a már­ciusban végrehajtott béreme­lés. Ennek következtében nö­vekedett a termelés, megszi­lárdult a munkafegyelem A vártnál azonban nagyobb mér­tékű bérfelhasználás történt, a bérszínvonal mintegy egy — Az újabb határidőből sem lett semmi — mondja Kecskés János, a Női Fehér­neműgyár jánosaknai telepé­nek vezetője. — Pedig 1970 óta várunk arra, hogy legyen telefonközpontja az üzemnek. Akkor olyan választ kaptunk a posta illetékes vezetőitől, hogy az árvíz sújtotta Szabolcs megyében van szükség a ké­szülékekre. Megértettük en­nek fontosságát, tudomásul vettük, hogy ismét hátrább kerültünk a névsorban. Ezt követően több határidő hangzott még el. A legutolsó 1973. június 30-a volt. Ebből sem lett semmi, pedig az üzem tavaly már 100, az idén pedig 150 milliós termelési ér­téket produkált. Ha valame­lyik külső szervvel, vagy Bu­dapesttel, a központtal aka­runk beszélni, akkor mindig a portán levő telefonhoz kell szaladozni. Jól néznénk ki, ha megrendelőinkkel szemben mi is így tartanánk be adott s&avunkat. Ez ügyben felhívtuk Gulyás Imrét, a hálózatos osztályve­zetőt Salgótarjánban, aki ei­százalékkal magasabban ala­kult a kelleténél. Ezt a II. fél évben termeléssel, nagyobb gyári eredménnyel szükséges ellensúlyozni. Ami a I. féléves nyereséget Illeti, a ZIM salgótarjáni gyá­rának nincs oka szégyenkez­ni. Az egész éves hetvenhat­millió forintos eredményterv időarányos részét a gyári kollektíva maradéktalanul teljesítette. Mivel azonban a készletek időközben arány­talanul megemelkedtek, ha ezen nem tudnak változtatni, veszélyezteti a nyereségterv teljesítését. — A II. fél évben a terme­lés hatékonyságának növelése érdekében fontos feladatunk a selejt csökkentése — mondta Dianovszky Gyula. — A ter­melékenység emelkedésével, a nyereség növelésével el kell érni, hogy a dolgozók élet- színvonala tovább emelked­jék. Szeretnénk, ha minél töb­ben megértenék céljainkat, s minél nagyobb részt vállalná­nak közös feladataink megöl» dásából. Megállapította a tanácsko­zás, hogy a szocialista munka-' verseny egészségesen fejlődik, ez nagymértékben elősegítet­te a gazdasági eredmények alakulását. Nagy erőt képvi­sel a gyárban a szocialista brigádmozgalom, meghatáro­zó jelentőségű a gazdasági élet minden területén. Het­venöt szocialista brigád majd­mondta, hogy a megrendelt 3/18-as automata telefonköz­pont ügyében nem tud felvi­lágosítást adni, mert azt Bu­dapesten intézik. Rájuk csak a hálózat építése tartozik. Budapesten, a Budapest— Vidéki Postaigazgatóságon az ügy intézőjétől, Marticzikné- től a következő felvilágosítást kaptuk: — A június 30-i ha­táridőt azért nem tudtuk tar­tani, mert a Budapesti Rádió- technikai Gyártól nem kap­tuk meg a megrendelt készü­lékeket. E tekintetben az utóbbi időben, határozott ja­vulás következett be. Ennek alapján két héttel ezelőtt ér­tesítettem a vállalatot, hogy fizesse be a csaknem 90 ezer forintot a készülékért, s utá­na hozzákezdünk a kért auto­mata telefonalközpont szere­léséhez. Nem egészen három év után oldódott meg a jánosak­nai fehérneműüzem telefon­gondja. Akaratlanul is egy bölcs mondás jut vigasztalá­sul az ember eszébe: jobb ké­sőn, mint soha ... y. k. nem 1300 dolgozóval verse­nyez a szocialista brigádmoz­galom különböző fokozatai­nak elnyeréséért. Elismerésre méltó és köszönetét érdemel az a sok-sok társadalmi mun­kaóra, amit a dolgozók a vá­ros, a gyár szebbé tételéért, iskolák, óvodák patronálásáért tettek. Nem fillérekről van szó, hiszen hat hónap alatt 23 ezer társadalmi munka­órát végeztek a szocialista Drigádok. A gyárigazgató kérte a szo­cialista brigádvezetőket, hogy tolmácsolják brigádtársaik­nak a gyárvezetés elismeré­sét és köszönetét, munkáju­kért, mindenapi helytállásu­kért. S a dolgozók tevékeny közreműködését kérte az év hátralevő időszakára vonat­kozó feladatok megvalósításá­hoz is. A beszámolót hozzászólá­sok követték, amelyekben a szocialista brigádvezetők beszámoltak mindennapi mim' káj ükről, örömeikről és gond­jai króL Hat űj dolgozót vett fel a Szivattyú- és Gépjavító Szö­vetkezet rétsági üzeme. Négy férfit és két lányt, többségük­ben fiatalokat, van közöttük egy lakatos, két esztergályos és egy technikus. Valameny- nyien fizikai munkakörbe ke­rültek. Vajon milyen jövő vár rá­juk ebben a korszerű kis­üzemben? Milyen terveik van­nak? Vajon megtalálják-e számításaikat az új munka­könyvesek, a pályakezdők ezen a munkahelyen? Először. László István üzem­vezetőnek tettem fel a kér­dést, milyen távlatokat kínál a szivattyúgyár a fiataloknak szakmai fejlődésben és kere­setben ? — Nem szeretek ígérgetni — szabadkozott. — A betaní­tott munkásokat általában 7— 7,50 forintos órabérrel vesz- szük fel. A szakmunkások 8— 8,50-et kapnak. Hogy meny­nyi lesz öt év múlva a kere­setük? Csak rajtuk múlik. A rátermettségükön, a szorgal­mukon. Ha nem félnek a munkától, akkor boldogulnak... A legmagasabb órabér ma az üzemünkben azok között, akik itt kezdtek Rétságon, tizenhá­rom nyolcvan. Dinka Jánosnak A megyei, a salgótarjáni, a balassagyarmati és a pásztói Népi Ellenőrzési Bizottságok arra kerestek választ, hogy a nelyi iparban, az építőiparban és néhány újonnan települt üzemben milyen intézkedése­ket terveztek és valósítottak meg a Központi Bizottság 1971. decemberi üzem- és munka- szervezés színvonalának eme­léséről, valamint a szocialista munkaverseny és szocialista brigádmozgalom továbbfej­lesztéséről szóló párthatározat, illetve az előbbieket megerősí­tő konkrét kormányhatározat alapján. A vizsgálat reprezentatív jellegű volt, amelyet kérdőíves felmérés előzött meg. Nem csak ezért, hanem a téma sok­rétűsége és bonyolultsága mi­att a vizsgálatban részt vevők nem törekedhettek a teljesség­re. Tapasztalataik jórészt az 1972-es évre és az ez évre át-7 núzódó fontosabb intézkedé­sekre korlátozódnak. A kibontakozás útján Örvendetes, hogy a múlt év elejét jellemző prakticista, tra­dicionális jellegű rövid távú felfogás az utóbbi időben hát­térbe szorult. Főleg a felső ve­zetők a munka- és üzemszer­vezést, a vezetés szerves részé­nek, fontos gazdaságpolitikai kérdésnek tekintik. Hatására javult a szervező munka haté­konysága, ami elsősorban a szervezési munkaprogramok színvonalában, azok konkrét­ságában jelentkezik. A vizsgálatban szereplő 12 vállalat közül 7-nél kibonta­kozóban van a tudományos alapokra épülő szervezői mun­ka. A vállalatok hetvenöt szá­zaléka pedig szervezési intéze­teket kér fel az általa fontos­nak vélt szervezési feladatok elvégzésére. Az eddigi tapasz­talatok szerint az érintett vál­lalatok többsége túljutott a kezdeti nehézségeken, a szer­vezési mozgalom a kibontako­zás fázisában van. Hol jelentkeznek a gondok, a megoldásra váró problémák? Alapvető hiányosságként említhetjük a szervezési célki­tűzések és a középtávú terv megfelelő fejezetei között fel­lelhető összhang hiányát. Emellett a tervezett intézkedé­sek nagy többsége nem átfogó, nem előzetes helyzetfelméré­sen alapszik, hanem a pilla­natnyi információ áttekinté­sén, a bekért javaslatokon. Csupán három vállalatnál van viszonylag elfogadható veszte­például még ennél is maga­sabb az órabére. De ő törzs- gárdatag. Velem együtt Pest­ről jött le ide, az új üzembe. Ehhez még gyorsan azt is hozzátette: csak azt tudja „ga­rantálni”, hogy aki igyekszik, annak évről évre emelkedik a keresete. De jó néhány évnek el kell telni ahhoz — s ez teljesen érthető és természetes —, hogy valaki rászolgáljon a tizenhárom, tizenöt, vagy tizenhét forintos órabérre. Ami pedig a szakmai fejlő­dést illeti, már tárgyaltak ar­ról az illetékesekkel, hogy to­vábbképző tanfolyamokat szerveznek. S a betanított munkások számára néhány év gyakorlat után lehetővé te­szik, hogy szakmunkásvizsgát tegyenek. A hat újonnan felvett dol­gozó egyike Majer Marika. Amikor kint jártam, éppen második napja dolgozott a két automata esztergagépen, s az volt az első napja, amikor többé-kevésbé önállóan igaz­gatta a két masinát. — Egy évig szakácsta­nuló voltam a Börzsöny ven­déglőben — mondta. — Ott­hagytam és eljöttem ide .dol­gozni. Nem, nem volt különö­sebb baj a tanulással — tilta­ségfeltáró tevékenység. A töb­bieknél hagyományos módsze­rekkel történnek a felmérések. Ez a módszer korábban elfo­gadható volt, a mai követel­ményekhez már nem elégséges. Az igazsághoz tartozik, hogy az ez irányú munkát zavarta az irányító hatóságok végre­hajtási utasításainak — KGM és NIM kivételével — féléves késése. Telephely — önálló vállalat A munka- és üzemszervezé­si tevékenység tervezésénél, valamint a tervek megvalósí­tásának elemzésekor az üze­mek sajátosságaiból és önálló­ságából helyes kiindulni. A helyi ipari vállalatoknál a rövidtávú operatív feladatok részaránya valamivel nagyobb mint a telephelyi szinten dol­gozó vállalatoké, de nyolc szá­zalékkal elmarad az előző évi­től. A telephelyi szinten tevé­kenykedő vállalatoknál viszont az a szembetűnő, hogy fejlesz­tési elképzeléseik eszközigé­nyesek. A miniszteri vállala­toknál az éves és középtávú tervekből adódó tennivalók összhangban vannak egymás­sal, S ezek az 1973—75. évi szervezés-fejlesztési progra­mokban erőteljesen tükröződ­nek. Az eltérő sajátosságok mel­lett több területen azonos ten­nivalók is jelentkeznek. Ezek között említhetjük, hogy a szervezésfejlesztési tervek ki­dolgozása és a feladatok reali­tása nincs kellően megalapoz­va. Emiatt nem kaptak megfe­lelő hangsúlyt a kormányhatá­rozatban megjelölt fő célok. Hiányzanak a veszteségforrá­sokat csökkentő intézkedések, a gépkihasználást szolgáló át­fogó döntések, a műszakszám növelésének igénye, a teljesít­ménybérezés arányának javí­tása, az adminisztratív létszám csökkentése, az élőmunkával A napokban tártotta ülé­sét a KISZ szécsényj járási végrehajtó bizottsága. Elsőinek Kozma László, a nagylóci „Komarov” KISZ- alapszervezet titkára számolt be a szervezeti élet fejlődésé­ről. A nagylóci fiatalok az utóbbi időben egyre többet hallatnak magukról jól si­került akcióikkal. A KISZ­kozott mosolyogva. — Nem tetszett a szakma. Meg a mun­kahely se nagyon ... Itt jól érzem mágam. A gép min­dent maga csinál. Én csak be­indítom. Meg kicserélem az alkatrészt. Azt hiszem, nekem itt jó helyem lesz. Mennyit fo­gok keresni néhány év múl­va? Nem tudom. Majd meg­látjuk. Különben az édes­anyám is itt dolgozik ... Az esztergaműhelyben,' a többi géptől üvegfallal elvá­lasztva ragyogó, új gép áll. Mögötte Marika édesanyja, Majer Lászlóné. — Ez olyan érzékeny be­rendezés, olyan finom mun­kák készülnek rajta, hogy még a por is árt neki — mondta. — Azért vagyok ebben az üvegkalitkában. Különben könnyű, tiszta munka. Én na­gyon szeretem. Korábban az OTP-ben voltam takarítónő. Ott is jó helyem volt. de csak négyórás elfoglaltságot adott. Nyblc órára nem tudtak al­kalmazni. Most már egy éve a szivattyúgyárban dolgozom. Kilenc forint az órabérem. Nagyon elégedett vagyok. Az életben nem nagyon akarok való hatékonyabb, takaréko­sabb gazdálkodás, a munka­erővándorlás mérséklése. Mi okoz gondot? önként adódik a kérdési az említett problémákra milyen választ adnak az 1973. évi in­tézkedési tervek? A vizsgálat szerint, színvo­nalukban és konkrétságukban jobbak, mint az előző éviek voltak. Továbbra is a fejlesz­tés- és termeléscentrikusság jellemzi ezeket. Előnye, hogy a kifejezetten extenzív jellegű feladatok aránya 12—13 száza­lékkal csökkent az előző évhez viszonyítva. Továbbra is gondot okoz a belső tartalékok hasznosítása, mivel az ezt szolgáló felméré­sek 75—80 százaléka nem a termelőhelyeken készült. A határozott fejlődés ellenére a szervező munka, sajnos, jelen­leg is jórészt az első számú vezetők dolga, bár egyre több üzemben megpróbálkoznak a TEAM — munkacsoport — módszerrel. Ez jó, mert segít a meglevő szakembergondok megoldásában. A Népi Ellenőr­zési Bizottság szerint minde­nütt van arra mód és lehető­ség, hogy a vezetők bátran ál­lítsanak erre a területre vál­lalatot jól ismerő, tapasztalt műszaki és gazdasági végzett­ségű dolgozókat. Ezek rendsze­res továbbképzése révén gyor­san, jól dolgozó, szervező spe­cialistákká válhatnak. A szocialista munkaverseny- mozgalom továbbfejlesztését egyes üzemek önelszámolási problémái nehezítik meg. Meg­felelő eredménykimutatást csak közelítő számokkal tud­nak produkálni, ezért a kiírni" tatott tényleges gazdasági eredményt fenntartásokkal le­het elfogadni. A megyei’ Népi Ellenőrzési Bizottság a jelentést elfogadta, úgy döntött, hogy a javaslato­kat a vitában elhangzottak alapján átdolgozza, s ezt küldi meg az érintett szerveknek, vállalatoknak. V. K. munka egyes területein Jeten­tős előrelépés történt, állapí­totta meg a végrehajtó .bizott­ság. Ezt követően Ceglédi László számolt be a járásban műkö­dő Ifjú Gárda-rajok tevé­kenységéről, majd a testüle­tek második félévi üléstervét és programjait fogadták eL még egyszer munkahelyei vál­toztatni. A kislányomnak is én ajánlottam, hogy ide jöj­jön. Eleinte elrontottam egy­két alkatrészt, de a vezetők türelmesek voltak. Azóta egé­szen jól belejöttem a naunká- ba. Az egyik esztergagépen dol­gozik a szátoki Nagy Laci, aki idén végzett a váci gépipari szakközépiskolában. Ha azt még nem is tudta megmon­dani, hogy nevezik azt az al­katrészt, amit éppen esztergál, de maga a gép nem egészen újdonság a számára, hiszen az iskolai üzemi gyakorlatok al­kalmával már megismerkedett a gyári munkával. — Mindenképpen a környé­ken akartam elhelyezkedni — mondta. — Hát, nincsen va­lami túlságosan nagy válasz­ték. Jártam Érsekvadkerten, Romhányban. A szakmám tu­lajdonképpen gépgyártási technológus. Romhányban, a híradástechnikai üzemben azt mondták, legfeljebb ezernégy­száz forint kezdőfizetést kap­hatok. Ráadásul Vácra kellett volna mennem a felvételt el­intézni. Inkább eljöttem a szi­vattyúgyárba. Az órabérem nyolc forint ötven. Elég jó ke­reset. Arra számítok, hogy egy-két évig fizikai munka­körben dolgozom, aztán talán majd átkerülhetek a tanult szakmámba... Kiss Sándor NŐGRÁD — 1973, július 19., csütörtök - 3 Jobb későn9 mint soha Molnár István Uj arcok az üzemben Ha nem félnek a munkától, akkor boldogulnak Ülésezett a KISZ járási vb \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents