Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

Pham Van Dong elvfársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a VDK kormánya elnökének életrajza T906-ban született, 1925. óta vesz részt a forradalmi moz­galomban. 1929. elején a Vi­etnami Forradalmi Ifjúsági Szövetség regionális végrehaj­tó . bizottságának tagjává vá­lasztották (a szervezet az In­dokínai KP elődje), majd má­jusban a szövetség központi bizottságának tagja lett. 1929 júliusában letartóztatták és Con Dao szigetére száműzték. A letartóztatásból 1936 jú­niusában szabadult, azonban a francia gyarmatosítók to­vábbra is szigorú rendőri felü­gyelet alatt tartották. 1940- ben illegálisan Kínában uta­zott, ahol Ho Si Minh elvtárs másokkal együtt megbízta, hogy térjen haza a forradalom előkészítésére és a Viet Minh mozgalom zászlóbontására, a Kínával szomszédos tartomá­nyokba. A nemzeti kongresz- szuson, melynek döntenie kel­lett az általános felkelésről és a nemzeti felszabadítás] bi­zottság megalakításáról, Pham Van Dong elvtársat beválasz­tották a nemzeti felszabadító-‘ si bizottságba, mely később Ideiglenes kormánnyá alakult át. Az 1945. évi augusztusi for­radalom győzelme, az NDK megalakítása után pénzügymi­niszterré nevezték ki. 1946. májusában a vietnami nem­zetgyűlés Franciaországba lá­togató baráti delegációját ve­zette, 1946-ban a fontaineb- leau-i konferencián tárgyaló kormányküldöttség vezetője volt. A nemzeti ellenállás ide­jén Pham Van Dong elvtárs Dél-Vietnamban tartózkodott mint a párt kb és a kor­mány különleges megbízottja. 1947-ben az Indokínai Kom­munista Párt (ma a Vietnami Dolgozók Pártja) Központi Bizottságának póttagjává vá­lasztották, 1949-ben a párt kb tagja lett. 1949. augusztu­sában miniszterelnök-helyet­tessé nevezték ki. 1951. feb­ruárjában, a Vietnami Dol­gozók Pártja alapító kongresz- szusán a Politikai Bizottság tagjává választották, ezt a tisztségét máig is betölti. 1954. májusában a genfi in­dokínai konferencián hazája kormányküldöttségének veze­tője volt. 1955. szeptembere óta a VDK miniszterelnöke. (MTI) Argentínában nyugalom van Perón megköszönte Camporának ,,rendkívüli tettét Az argentin kongresszus pénteken csaknem négyórás zajos vita után, de végül is elfogadta Campora elnök és Solano alelnök lemondását. Az alkotmány értelmében ideig­lenesen a képviselőház elnöke, Raul Alberto Lartiri vette át az elnöki teendők ideiglenes ellátását és nyomban le is tette az esküt. Az új ideigle­nes elnök — az őrségváltás következő lépéseként — kije­lölte az új kormányt is, amely gyakorlatilag azonos a régi­vel, csupán két tárca cserélt gazdát: a külügyminiszteri tárcát Alberto Vignes, a bel­ügyminiszterit pedig Benito Llami vette át. Az új ideigle­nes elnök bejelentette, hogy haladéktalanul lasztásokat. kiírja * vá­Juan Domingo Perón pén­teken este rövid, 11 perces rá­dió- és televízióbeszédben kö­szönte meg Hector. Camporá­nak „rendkívüli tettét”, azt, hogy az elnökjelöltséget vál­lalva, ismét győzelemre jut­tatta a peronista mozgalmat, majd késznek mutatkozott a tényleges hatalom átadására is. Perón egyértelműen ugyan nem fogadta el az elnökjelölt­séget, de egész beszéde en­nek az elfogadásnak az óva­tos körülírása volt. Kijelentet­te, hogy mozgalma tisztelet­ben fogja tartani az alkot­mányt. >» Argentínában — mint az AFP jelenti — mindenütt nyugalom honol. Az ország egész területéről egyetlen in­cidenst sem jelentettek. A DPA első helyzetmagya­rázatában megállapítja, hogy Argentína politikai jövőjével kapcsolatban igen sok kér­dés megválaszolatlan marad. ,A válság egyelőre ellenőrzés alatt áll, a korábbi súlyos két­ségek azonban változatlanul fennállnak. A hírügynökség megjegyzi, hogy mindenki szá­mított Perón szerepének növe­kedésére, de arra már nem, hogy az államelnökséggel járó rutinmunkát is magának kí­vánja megszerezni. (MTI) Magyar nyilatkozat a NEFB-ben Kanada obstrukciős magatartást folytat A kanadai delegáció maga­tartása pénteken ismét tét­lenségre kárhoztatta a dél­vietnami Nemzetközi Ellenőr­ző és Felügyelő Bizottságot. A NEFB délutánra összehívott ülésén a magyar tagozat ve­zetője „több mint különös­nek” nevezte ezt a magatar­tást. Utalt arra, hogy a ka­nadai delegáció éppen akkor tagadta meg a bizottság nor­mális munkájában való rész­véteit, amikor az első kedve­ző hírek érkeztek a két eltűnt kanadai tiszt sorsáról, és há­rom egyrn&i fcövetp ülésen folytatta obstrukpióját, noha pénteken reggel a DIFK a ftsztek átadásának helyét is kijelölte. Sőt, mutatott rá a magyar nagykövet, a péntek délutáni üléssel egytdőben el­készült az átvevő csoport uta­zásának terve is." A magyar nyilatkozat vá­lasz volt arra az utólag meg­erősített kanadai álláspontra, miszerint Kanada küldöttsége a tisztek kiadatásáig nem vesz részt a bizottság munkájában. A magyar nagykövet felidézte azt az időszakot, amikor Ka­nada keresztülvitte a NEFB üléseinek határidő nélküli el­napolásét, és emiatt június hónapban a nagykövetek csak rendkívüli tanácskozásokat tarthattak. Erélyesen leszögez­te, hogy a magyar delegáció leghatározottabban tiltakozik Kanada újabb kísérlete ellen, amely nemcsak a „határidő nélküli elnapolás” ismétlődé­sével fenyeget, h?nem a dip­lomáciai efpszak egy formája Is. „Vajon a kanadai delegá­ciót az az óhaj vezérli-e, hogy mielőbb visszakapja tisztjeit, — tette föl nyilatkozata végén a magyar nagykövet a kér­dést, — v^gy az a sj&ndék, hogy távola előtt utolsó kí­sérletet tegyen a bizottság te­vékenységének zátonyra jut­tatására?’! .. A nyilatkozattal egybehangzó, a kanadai ma­gatartásból fakadó veszélyeket sokoldalúan taglaló , módon foglalt állást Lengyelország NEFB-nagykövete is. Indoné­zia sajnálkozását fejezte ki a kanadai obstrukció miatt. A NEFB nagykőveti bizottsága hétfőn ül össze ismét. (MTI) Párizsban Katonai parádé A nagy francia forradalom évfordulója — Franciaország nemzeti ünnepe — Párizsban szombat délelőtt látványos katonai díszszemlével és légi­parádéval kezdődött. Georges Pompidou köztársasági elnök a Champs Elysées- sugárúton felállított, trikolórral bevont díszemelvényről tekintette meg a felvonulást. Mellette foglalj helyet Pierre Messmer miniszterelnök, Alain Poher, a szenátus elnöke, Edgar Fau re, a nemzetgyűlés elnöke és Robert Galley hadügyminisz­ter. Jelen voltak még a kor­mány összes tagjai^ Több mint egy órán át vonultak a különböző fegyvernemek ala­kulatai. A franciák nemzeti ünnepe eg-te tűzijátékkal és utcabá­lokkal folytatódott. Amit az olasz dolgozók várnak Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Miután a pártok már állást foglaltak az új olasz balközép kormánnyal kapcsolatban, szombaton a szakszervezetek is megfogalmazták javaslatai­kat, és ismertették vélemé­nyüket: a három szövetség (CGIL, CISL, UIL) levelet in tézett Rumor miniszterelnök­höz Ebben a szakszervezetek összefoglalják, hogy .milyen intézkedéseket tartanak elsőd leges fontosságúnak az új kor­mány részéről. Rövid távra az inflációs fo­lyamat megállítását, az ár­emelkedések miatt leginkább sújtott rétegek támogatását és a foglalkoztatottság javítását várják. (MTI) így látta a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Eredményes a csendes diplomácia ELMOZDUL-E a közel-kele­ti probléma a holtpontról? — Ez a kérdés foglalkoztatta a héten a nemzetközi élet meg­figyelőit, hiszen nap mint nap egész sor diplomáciai tárgya­lás, hivatalos és félhivatalos nyilatkozat híre érkezett az ér­dekelt országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktívabb. Hafez Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába uta­zott, hogy a szovjet—egyipto­mi együttműködésről tárgyal­jon a szovjet vezetőkkel, s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcstalál­kozón a Közel-Ke'etrőí el­teflika ezt a kijelentést Pá­rizsban tette, ahol felújította az utóbbi években akadozó francia—algériai „párbeszé­dét” és új a'apókra segítette a két orszég együttműködését.) A diplomáciai aktivitás an­nak előjele lenne, hogy a Kö­zel-Keleten valóban a kibon­takozás felé indulnak el á vál­ság részvevői? A magam ré­széről ezt kétlem. Visszaem- lékszem arra a helsinki beszél­getésre, amelynek során, a vi­lágsajtó egyik legtekintélye­sebb közel-keleti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági ra változás ment végbe Eurór pában! Ázsia és az indokínai félszi-’ get problémái kerültek előtér* be a szovjet—vietnami leg­magasabb szintű tárgyaláso­kon. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában. Leonyid Brezsnyev leszögezte, hogy miután a háború idején meg­győzően érvényesült a szovjet —vietnami barátság hatékony­sága és ereje, most, a béke M a főtanácsadója és „sztárdiplo­hangzottakról. Az egyiptomi maié ja” még nem hajlandó napjaiban tovább erősítik diplomatát — s ezt a tényt kezébe venni a közel-keleti két nép testvériségét A Szov- fogadta iratcsomót... Az említett szak­érdemes aláhúzni Leonyid BreZsnyev is. A kai rói külügyminiszter, El-Zajjat ugyanekkor Belgrádban és Becsben folytatott eszmecserét, majd Párizsba utazott. A ju­goszláv fővárosban teljes ro- konszenvre találhatott, Bécs- ben pedig közvetítői készség­re. Az osztrák kormány emlé- .kezetes módon egy úgyneve­zett „szakaszos” tervet dolgo­zott ki, s ezt ajánlja elfogadás­ra Izraelnek és az arab orszá­goknak: e szerint a megszállók fokozatosan ürítenék ki az arab területeket, illetve leg­alábbis ígéretet tennének a kiürítésre. Golda Meir izraeli miniszterelnöknek közismer­ten jó kapcsolatai vannak Kreisky osztrák kancellárral, legutóbb a szocialista inter­értőnek Kissinger azt mondta, hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bizo­nyos amerikai „lobby” nyomá­sától, akkor látná hozzá a kö­zel-keleti kusza szálak kibogo­zásához. Ebben pedig burkol­tan található annak közlése, mények is magukra vonták a jetunió úgy döntött, hogy a & egész eddigi segítsége, amit a VDK-nak nyújtott, térítésmen­tesnek tekinti, azaz ajándék­ként adja Vietnamnak. A héten a dél-amerikai ese­hogy bizonyos amerikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is el­távolodjék Izraeltől, s közeled­jék az arab országokhoz. A KÖZEL-KELETI annál plasztikusabban lódik ki a nemzetközi horizon­ton, mennél jobban látszik az európai enyhülés, mennél in­kább mutatkoznak pozitív je­lenségek a világ más tájain is. világ figyelmét. Uruguaybar» még tart az erőpróba: Borda- berry elnök és a hadsereg reakciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus válság szabadságjogokat; de a dolgo- rajzo- zók nagy tömegeivel találják nacionálé egy összejövetelén Helsinki visszhangja átterjedt találkoztak. Ugyancsak osztrák diploma­ta, igaz, az ENSZ kék zászlaja alatt, Kurt Waldheim, a világ- szervezet főtitkára ajánlkozott fel még újabb közvetítésre. Egy New York-i sajtóebéd díszvendégeként kijelentette, hogy a „csendes diplomácia” 'módszerét eredményesebbnek tartja, mint a Biztonsági Ta­nács nyilvános vitáit, ezért az elmúlt fővárosokban sorra-rendre elemezték a Finlandia-palotá- ban, a biztonsági és együttmű­ködési értekezlet első szaka­szán történteket. Általános volt a vélemény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együtt­működési készség a nézetek különbözősége ellenére is meghatározó jellegű az euró­pai kapcsolatokban. Nem kell eüpjjjs? ÄIKSÄ hoz, mint ahogy egy-másfél magukat szemben, akik általá­nos sztrájkot hirdettek és tün­tetéseken fejezik ki tiltakozá­sukat. A kis Uruguay melleit a hatalmas Argentína is (30- szór akkora —, mint hazánk!) hétre: az európai mozgalmas napokat él át. Dr. útra indulni. Az arab világ monarchikus és nyugatbarát felében is van mozgolódás. Erre vall Husz- szein jordániai király londoni Hector Campora az új köztár­sasági elnök, aki alig két hó­napja vonult be a Rózsaszín Házba, váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átadhas­sa helyét Juan Domingo Pe­rónnak, Argentína volt diktá­torának. Most már látszik, hogy valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom át­játszása a 77 esztendős tábor­noknak, aki madridi számki­vetésében 17 éven át várt erru a pillanatra. A rövidesen ki­írandó elnökválasztáson Perón már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélytárs, a radikális párt vezetője lesz al­évtizede a „genfi szellem”, a „Camp David-i szellem” az enyhülés ígérete után politi­kai-diplomáciai összecsapá- ________ ________ ú tja és Fejszál, Szaúd-arábiai sokhoz vezetett. E sorok írója éiiTökként'jelölttársa.'.. Argen- uralkodónak az a feltűnő nyi- is(ott volt Helsinkiben, s hall- tína gazdasági gondjai éstár- latkozata, hogy Európa köz- ga'tva a külügyminisztereket, sadalmi bajai indokolják, hogy vetíthetne a közel-keleti vál- akik egymás után tettek hitet >j8 gondviselés küldöttéhez”; Ságban. Az arab világ másik a békés egymás mellett élés perónhoz folyamodjék az urai- feléből idézhetjük Buteflika elve és gyakorlata mellett, kodó osztály. Egy kevéssé is- algériai külügyminiszter véle- eszébe jutott, hogy 15 éve még métlődik meg, ami Párizsban ményét: Izraelnek mindenek- a NATO folyosóján Spaak, az 1958-ban De Gaulle hatalomra előtt a palesztinokkal kell tár- akkori NATO-íőtitkár egyene- kerülésével, gyalnia. Ügy, mint annak ide- sen „ördögi találmánynak” nevezte a békés egymás mel­lett élést, amelyet „a szovjetek a Nyugat éberségének elalta- tására agyaltak ki...” Mekko­jén Franciaország tette, ami­kor megbizottait elküldte az Algériai Nemzeti Felszabaditá- si Front képviselőihez. (Bu­Elutazott a szovjet küldöttség Szombaton elutazott hazánk­ból az a szovjet pártmunkás­küldöttség, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának vendége­ként július 9—14. között tar­tózkodott hazánkban, élén, N. I. Szavinkinnal, az SZKP KB póttagjával, a kb adminisztra­tív osztályának vezetőjével A küldöttséget pénteken fogadta Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI) MAGYAR szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai láto­gatása, Tito elnökkel folytatott megbeszéléssorozata volt. El­sősorban a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfej­lesztése adta meg az eszmecse­re jelentőségét, különös hang­súlyt kaptak a gazdasági kér­dések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nemzetközi munkásmozgalmi helyzet átte­kintésére is. A két vezető tv- nyilatkozatai — a kpzös köz­leménnyel együtt — jól tük­rözték a megbeszélések baráti, elvtársi, szívélyes jellegét. NÚORAD - 1973. július 15., vasárnap Moszkvában ünnepi ülésen emlékeztek meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt második kongresszusáról. Az ünnepi ülést Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára nyitotta meg \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents