Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-14 / 163. szám
Mai kommentárunk Az asszonyok érdekében ÜGYES kis könyvecske látott napvilágot a közelmúltban a Hazafias Népfront kiadványaként. „Útmutató a népfrontbizottságok nőpolitikái munkájához” címet viseli az olvasmányos, ötleteket adó és tapasztalatokat is bőven nyújtó kiadvány. Egyébként Tóth Sándorné munkája. Az érdeklődés, ami kíséri, indokolt. Talán soha nem esett ennyi szó nőkérdésről, nőpolitikáról, mint manapság. Emlékezzünk csak a Központi Bizottság 1970. februári határozatára, amelyet azóta is csak nóhatározatként tartunk számon, és idézünk szinte nap mint nap. A dolgozó asszonyok és lányok tudják leginkább — mondhatnánk úgy is: érzik —, mennyire időszerű és megalapozott volt a nőhatározat. A társadalom egészének ügyévé tette a nők élet- és munkakörülményeivel való törődést. Keveset^) lett az éjszakai műszak, emelték a béreket, rendszeresen segítik az egyedülálló édesanyákat és a nagycsaládos asszonyokat. Óvodai férőhelyek létesültek társadalmi munkában, napirenden van a szolgáltatások javítása, az asszonyok, lányok tanulásának segítése. , Egyetlen üzem, vállalat, tanács, társadalmi és tömegszervezet sem vonhatja ki magát a nők érdekében végzett munkából. Ez a törekvés megmutatkozik a népfront tevékenységében is, lényegében ez segítette napvilágra az említett könyvecskét. A népfront tennivalóival konkrétan foglalkozik a határozat. Nevezetesen azzal, hogy a népfrontbizottságok vállaljanak nagyobb részt a lakóterületeken élő nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásából. Kezdeményezzék közéleti munkájukat, vonják be az asszonyokat és lányokat a város- és községpolitikába. Nőbizottságok alakultak, de a népfrontmunka egészének része a nőhatározat megvalósítása. Mennyiben segíti ezt a tevékenységet a szép kiadású útmutató? Annyiban, hogy részletesen és sokoldalúan elemzi azokat a tartalmi kérdéseket, amelyekkel a nőpolitika kapcsán valamennyi népfrontbizottságnak — akár van nőbizottsága, akár nincs — foglalkoznia szükséges. Felveti a nők körében és érdekében végzett politikai nevelő és ismeretterjesztő munka feladatait. Mert nyilvánvaló, hogy van mit tenni. Méghozzá bőségesen. Azt senki se vonja kétségbe, hogy a párt politikáját közvetíteni kell és erre a népfrontmozgalom nagyon alkalmas. Olyan fórumokat teremt, ahol őszinte és nyílt szóval hangzanak el vélemények, sokan kapnak választ kérdéseikre és eloszla- nak bizonyos kételyek. De a könyvecske foglalkozik a család helyzetével és szerepével a szocialista társadalomban, kimondva, hogy szocialista jogrendszerünk egyenlő jogokat biztosít a családban a férfi és a nő számára. Olyan közhangulatot kell kialakítani, amely kellő megbecsülésben részesíti az anyaságot és az édesanyákat. Szó esik a nevelésről, a szolgáltatásokról, amelynek hiánya még mindig oly’ sok felesleges bosszúságot és mérgelődést okoz a dolgozó asszonyoknak. A népfrontmunkához tartozik az öregekről való gondoskodás, a művelődésre és tanulásra való alkalmak megkeresése. Mindettől elválaszthatatlan a nők közéleti tevékenysége. A KIADVÄNY elemzi a nőbizottságok feladatait és működését, sok-sok gyakorlati segítséget és tanácsot nyújtva valamennyi népfrontbizottságnak. Ezért csak ajánlani lehet olvasását és a mindennapi munkában való hasznosítását. Joggal zárja le a szerző mondanivalóját azzal a megállapítással, hogy a nők érdekében tett intézkedések mindannyiunk ügyét és szebb életét szolgálják. Cs. E. Északon még minden csendes Ä megye legészakibb fekvésű községe Ipolytarnóc. Errefelé legkésőbb kezdődik az aratás. Ipolytarnócon még minden csendes. A részletekről Kazinczi Ferenc főkönyvelő mondotta: — Kombájnolni talán még a jövő héten sem tudunk. Esetleg a kévekötő-arató géppel dolgozunk. Még nem érett a gabona, hogy levágásra kerüljön. Nem mindegy, hogy miként sikerül a Béke Termelőszövetkezetben az aratás és a betakarítás. A közös gazdaság idei árbevételének 12 százalékát gabonából tervezik, őszi búzát 102, tavaszi árpát 76, takarmánybúzát 13 hektáron termesztenek. Búzából hektáronként 25 mázsás átlagtermésre számítanak, tavaszi árpából viszont 20 mázsát szeretnének hektáronként betakarítani. — Ha az időjárás kedvező lesz, akkor sikerül a tervet teljesíteni — bizakodott a főkönyvelő. A kézi kaszának már Ipolytarnócon sincs se híre, se hamva. Ritka, mint a fehér holló. Két kombájn és három aratógép végzi a gabona betakarítását. — Kézi aratásra manapság miért nincs jelentkező? — kérdeztük a főkönyvelőtől. — Mert az emberek nagyon nehéz munkának tartják. Tényleg az is. Pedig tavaly megfizettük volna, amikor az a csapadékos idő volt. Napi 500 forintra is kijöttek volna, mégsem vállalták a kézi aratást. Cséplőcsapatot sem szerveznek az idén Ipolytarnócon. Minden gabonát a kombájnokkal csépelnek el. Ipolytarnócon még minden csendes. A jövő héten viszont már errefelé is megjelennek a gépek a gabonatáblákon. (roz) Furulyázó öregember Érdekes ember Mihálygergén L iszkóczi Józsi bácsi. Nem mindennapi életkorral dicsekedhet. Jelsőcön született 1874. február 2- án tehát 99 éves. — Hároméves voltam, amikor Mihálygergére költöztünk — emlékszik az öreg a vén ház padkáján sütközve a napsütésben. — A házunkat is akkor építették a Mizser- testvérek. Nemcsak Józsi bácsi a legöregebb a faluban, de házuknál sincs idősebb. Fehérre meszelt falú, pirinyó ablakokkal, búbos kemencével ellátott ház. — 0 még jobban bírja magát mint én — tréfálkozik az öreg. A hosszú élet titkáról különösebbet nem tud mondani. Egész életében jórészt az erdőn élt. Kerülő, csordás, kondás volt. Kinn aludt az erdőben. Csak Maxi kutyája tartott ki mellette. És ami szintén nem hétköznapi dolog: Józsi bácsinak 18 gyereke volt! Közülük kilencet felnevelt, kilencen meghaltak. Mondanivalója van az aratásról. — Hatvan éven át más szolgája voltam. Néha, ha hazajöttem a marhával, vettem a kaszát, elmentem segíteni. Más volt akkor még az aratás. Tavaly sokat beszéltek arról a kombájnról. Elballagtam hát én is megnézni, hogy milyen. Szép, nagy masina, biztosan sokat tud. Amikor kifogy a szóból, újabb meglepetéssel szolgál. Előkerül a furulya. Csinált egyet bodzafából. De ezúttal egy fémfurulyával csalogatja a hangokat. Lajos fiától kapta ajándékba. Az öreg újjak kezdetben nehezen engedelmeskednek. — Mi az, Józsi, nincs benned, szusz? — mormolja az öreg inkább magának. Azután ismerős dallamokat hallunk. „Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta...” — Nagyon szeret furulyázni — mondják a hozzátartozói. — Naphosszat beüt a szenesbe, és ott fújja. Olyankor körbeüljük, és hallgatjuk. Egészsége még nem hagyta cserben. Lehet, hogy az erdei levegő és a furulyaszó tett csodát? — Szeretem a nyúlhúst és a csirkehúst. Levesből csak a sű- rejét — mondja végezetül Józsi bácsi, aztán csöndben furulyázik tovább. (rozgonyi) A kombájnos Jó volt a hangulat a kollektív szerződések vitájánál Az eszmecserék elősegítették az üzemi demokrácia erősítését Az 1971—75-ös időszakra megkötött kollektív szerződések igazgatói beszámolói, valamint a szükséges módosítások befejeződtek. Másodszor adtak számot a gazdálkodó- egységek vezetői vállalt kötelezettségük végrehajtásáról. Fejlődés és mulasztások Erről tárgyalt a közelmúltban az SZMT elnöksége is. Megállapította, hogy a beszámolók tartalma, az eszmecserék demokratizmusa, a vezetők ez irányú felelősségérzete, a múlt évihez képest nagyon sokat fejlődött. A beszámolókkal egyidő- ben zajlott le a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása alapján a bérpolitikai intézkedések végrehajtása is. Ez többletmunkát igényelt a dolgozóktól és vezetőktől, ugyanakkor igen kedvező politikai légkört biztosított az értékeléshez, a vitákhoz, s ösztönzőleg hatott á dolgozók aktivitására. Sajnos, akadt olyan vállalat — gazdálkodóegység —, ahol a beszámolót késve, vagy egyáltalán nem készítették eL Előfordult, hogy ezt a témát szűkszavúan érintették a termelési tanácskozáson. De volt olyan egység is, ahol a kollektív szerződést csak most öntötték végleges formába. Ez elsősorban a tanácsi irányítású vállalatokat jellemezte. A kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatairól majdnem mindenütt a vállalatok első számú vezetői számoltak be. Előtte kikérték a szakszervezeti szervek véleményét Ily módon egyeztetett álláspont került a dolgozók elé megvitatás céljából. Még így is jelentős kiegészítésekre került sor. A munkások cselekvő részvételével A beszámolók a múlt évihez viszonyítva jobban tükrözték a vállalatok életét, jobban számot adtak a különböző szabályok alkalmazásainak tapasztalatairól. Ezek elősegítették, hogy a dolgozók hű képet kapjanak a gazdálkodás minden területéről, a végrehajtás hiányosságairól. Ez utóbbival kapcsolatban néhány olyan dolgot óhajtunk megemlíteni, ami a közvélemény elé kívánkozik. Az értékelések nem tértek ki kellő részletességgel a szabályok gyáregységi végrehajtására. Nem vizsgálták önkritikusan a túlmunkával összefüggő előírások be nem tartását. Nem volt elég alapos a nőkre, fiatalokra, valamint a bérezésre vonatkozó szabályok elemzése. Ugyanakkor érvényesült bizonyos fokú formalitás, ami elsősorban abban jelentkezett, hogy a beszámolók csaknem kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. A beszámolók megvitatása a dolgozókkal különböző formákban, módszerekkel és tartalommal történt. Ennek során a dolgozók iselekvő részvétele az előző évhez képest jelentősen nőtt. Sok kritikai észrevétel hangzott el, több hasznos javaslat került a közvélemény elé. A többi között szóvá tették a túlmunka mértékét, a dolgozók közötti aránytalanságát, a törzsgárda anyagi-erkölcsi megbecsülésének hiányosságait, a vezetők részéről ta-r pasztáit liberalizmust, a munkafegyelem-sértőkkel szemben. Bírálták a folyamatos munkát akadályozó tényezőket, személyeket, intézkedéseket stb. Jogosan bírálták a szakszervezeti szerveket is a folyamatos ellenőrző munka elmulasztásáért, s azért, hogy a helytelen intézkedések ellen időben nem léptek fel. A véleményekben, észrevételekben, kritikákban kifejezésre jutott a dolgozóknak a vállalati gazdálkodással kapcsolatos felelősségérzete, olyan igényük, hogy a rendelkezésre álló eszközöket jobban használják ki. A kollektív szerződések végrehajtásáról szóló beszámolók nemcsak jó hangulatot váltottak ki a dolgozókból, hanem tovább erősítették az üzemi demokráciát. A javaslatok megvitatását, a kollektív szerződések módosítása követte. Ezek többségben határidőre be is fejeződtek. Sajnos, ismételten akadtak olyanok, akik későn tettek eleget kötelezettségüknek. Több helyen az eddiginél kedvezőbb szabályozósok születtek a dolgozók javára. Megemelték a pótlékokat, a Jutalomszabadságot, kedvezően módosították a munkaidőbeosztást, csökkentették a munkaruha kihordási idejét, nagyobb anyagi megbecsülést biztosítottak a szocialista munkaversenyben résztvevőknek. Rögzítették a szociális, kulturális, sportcélokra felhasználható összegeket, bár ezek a keretek általában az előző évi szinten maradtak, néhol visszaestek, nem követik a vállalati eredmény növekedését, s ezzel nem lehet egyetérteni. Sajnos, az ;,R” alap cimen- kénti keretösszegeinek meghatározásán túl, nem szabályozták a felhasználás feltételeit, és a fontosabb célkitűzéseket. Hasonló gond jelentkezett a bérfejlesztéssel kapcsolatban is. Az MSZMP Központi Bizottsága nő- és ifjúságpolitikai határozata végrehajtása során a vállalatok egy része a lehetőségekhez képest nem tett meg mindent a kívánt fejlődés érdekében. Mire kell ügyelni? A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a vállalatok a módosításoknál jobban vegyék figyelembe a jogszabályokat, az elmúlt időben megjelent újabb határozatokat. Fordítsanak az eddiginél nagyobb gondot a végrehajtás előkészítésére, értékelésére, ütemességére. Fokozni kell a felsőbb gazdasági és szakszervezeti szervek ellenőrző, beszámoltató tevékenységét. Ez szükséges ahhoz, hogy megszűnjenek a szabályellenes cselekedetek. A vállalatok a nőpolitikái határozat végrehajtása során törekedjenek a ma még fennálló bérlemaradás megszüntetésére. Fordítsanak különös figyelmet a gyermekgondozási segélyről visszatérő kisgyermekes anyákra. Részükre is. biztosítsák azt a bérfejlesztést, amelyet távollétükben az azonos munkakörben foglalkoztatottaknál végrehajtottak. A fiatalok bérkérdését a többi dolgozóhoz hasonlóan oldják meg. Mindenfajta módosításnak az legyen az alapvető célja, hogy a növekvő keresetek, prémiumok, jutalmak szorosabban kapcsolódjanak a tényleges tevékenységhez, az elvégzett munkához. Szükség van arra, hogy a szakszervezeti szervek határozottan állást foglaljanak a szociális, a kulturális és az egészségügyi fejlesztések mellett, így azok növekedése összhangban legyen a gazdasági eredményekkel. Ennek során ügyeljenek arra is, hogy a lakástörvény végrehajtásával kapcsolatos változások az üzem alkotmányában helyet kapjanak. Nagy Oszkár SZMT-titkár Hatékonyabb mád! Javul a táppénscshelyset Az SZMT akcióbizottsága legutóbbi ülésén a megye egészségügyének igen időszerű problémái szerepeltek. A témák fontosságára tekintettel az ülésen részt vett dr. Horváth István, a megyei tanács vb elnökhelyettese is. A táppénzeshelyzet elemzése, amiről dr. Fábián Zoltán, a megyei rendelőintézet igazgató-főorvosa számolt be, azért' tartozik az aktuális feladatok közé, mert megyénk egeszen a legutóbbi időkig ezen a téren országos viszonylatban is a legrosszabb helyen volt. Itt volt a legmagasabb a tappénzesszázalék. A táppénzeseknek ezt a magas arányát a dolgozók egészségi állapota, Lánctalpas kerék Az NSZK-ban a nehezen járható vidéken közlekedő kis sebességű kerekes járművekhez speciális típusú lánctalpat dolgoztak ki, amelyet egyszerűen ráhúznak a közönséges kerékre. A lánctalp feles leszerelése mindössze néhány percet vesz igénybe és minimális fizikai erőkifejtéssel jár. A kerekes já.rmű az ilyen lánctalpakkal nem marad el az eredetileg is lánctalpasnak készült járművek mögött. A nyugatnémet ipar olyan gumiabroncsokat is gyárt, amelyeken a közönséges futófelület helyére a lánc tagoknak megfelelő leszerelhető fémelemek kerülnek. Az ilyen konstrukció jelentősen növeli a gumiabroncs élettartamát, különösen akkor, ha a sép köves talajon, például kőbányában dolgozik. a munkakörülmények és a megye egyéb sajátosságai nem indokolták. E számos tényező által kialakított kedvezőtlen helyzet egyik fő oka a kereső- képesség elbírálásának és ellenőrzésének fogyatékosságaiban rejlett. Ezért tűzte feladatul a megyei tanács vb egészségügyi osztálya a keresőképesség elbírálása újabb, az eddiginél hatékonyabbnak ígérkező módszerének kidolgozását. Ennek lényege az, hogy a kórház-rendelőintézeti egység keretein belül a felülvizsgálatba bekapcsolódtak a kórházi orvosok, akik az ellenőrzés mellett magas szintű szakmai tanácsokkal látják el a körzeti orvosokat. Irányelveket dolgoztak ki a keresőképesség elbírálására, s olyan információs rendszert kezdtek alkalmazni, amely lehetővé teszi bármely orvosi körzet adatainak gyors és beható elemzését. Az ellenőrzés rendszeresé vált. Az új ellenőrzési rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket: ebben az évben — hosszú évek után először — megyénket sikerült elhozni a legutolsó helyről, s a javulás tendenciája további eredményeket ígér. Mindennek a társadalmi-gazdasági vetületét az alábbi néhány adat jellemzi: 1970-ben megyénkben a 71780 táppénzre jogosult dolgozó közül napi átlagban 5400 fő volt táppénzállományban (7,5 százalék, az országos 5,4 százalékkal szemben), s a számukra folyósított táppénz összege 101 millió forintra rúgott. Ezzel szemben 1972-ben a 72 644 táppénzre jogosult közül 4900 fő (6,7 százalék) volt naponta táppénzállományban, s 96 millió forint táppénzt folyósítottak számukra. Idén — az eddigi adatok alapján — további javulás várható. Az elért eredmények mellett ugyanakkor vannak még megoldandó problémák is. Ezek közül az egyik legfontosabb a terhes táppénzesek kiugróan magas aránya. Tekintettel arra, hogy — miként országosan — megyénk demográfiai helyzete sem kedvező, ezen a területen különös körültekintéssel kell eljárni, de az általános elvhez tartanunk kell magunkat: táppénzállományban csak az lehet, akinek állapota nem teszi lehetővé kereső foglalkozása folytatását. A terhesség önmagában nem betegség, noha kétségkívül megterhelést ró a szervezetre. Dr. Varga János főorvos NÖGRÁD — 1973. július 14., szombat
