Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-09 / 133. szám
I Ahogy dolgoxHt, ügy keres Még egyszer utána Sehet számolni Hány mumteanaipot tölt munkahelyén évente egy dolgozó nő? Mennyi a szabad ideje, amit a háztartásra. a családra, művelődésre és szórakozásra fordíthat ? Szigetvári Páirné, a kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepének dolgozója biztosan meg tudná mondani, hiszen úgy jellemezte saját magát, hoiíy „Egyedül álló anya vagyok, fái megtanultam és szeretek is számolni.” Az üzem az'elsők között vezette be a szabad szombatokat a járásiban. Havonta három szombatot lehetnek családijuk körében a lányok és asszonyok. Évente harminchat napot. Ez szabadsággal együtt — kinek-kinek éved szerint — negyvennyolc—hatvan, hozzászámolva a vasárnapokat és a fizetett ünnepeket, száztíz—százhúsz nap. Az evnek csaknem egyibarmada. Egyesek azt mondhatják, mit ér a sok szabad idő, ha kevés a pénz. Hát, bizony, sehol sem bőségszaruból csordogál még a fizetés, de a balassagyarmatiaknak e téren sem igen lehet okuk panaszra. milyen a kereset? Bogyó Sándomé pártti tkár mondta': — Azt hiszem, elégedettek lehetnek az asszonyok. Nálunk volt a legmagasabb a béremelés, majdnem tíz százalékot kaptunk a központi alapból és hat százalékot a vállalattól. Korábban az átlagkeresetek 1200—1400 formt között voltak, most meg már 1750 forint az átlag. Ebben az is benne van, hogy az asz- saonyok a férfiaknál gyakrabban kényszerülnek gyermekük gondozásaihoz szabadságot kérni. De nem ritka a két- ezer-kétezemégyszáz forintos iteresei sem. Jó két hónap telt el a márciusi béremelések óta. A dolgozók azóta a gyakorlatban is tapasztalhatták, milyen változásokat hozott az életükben ez az intézkedés ? A tágas munkateremben, a hosszú asztalsor mellett egymás után kérdezgettem az asszonyokat, elégedettek-e, mennyivel emelkedett a keresetük ? Meglepetéseimre Kovács Károlyné, az első asz- szony, akivel beszélgettem, s aki már nyolc éve dolgozik az üzemben, így válaszolt: — Nem nagyon dicsekedhetek. Mi itt a huzalozást csináljuk, amivel, úgy látszik, nem lehet keresni. Azelőtt 1400—1-600 -forint kömül volt a fizetésiem, most a legutóbbi hónapokban meg jő, ha ötvein forinttal többet kaptam. Igaz, az órabérem nyolctízről ki- lenohaitvanra emelkedett, de hol ez a pénz? — Rossz az anyag, nem fizet ez a munka — „kontrázott” az előtte ülő Farkas Józsefeié. — Nem lehet nagy teljesítményt elérni. Nékem körülbelül száz forinttal emelkedett a keresetem. Meg a szabadságokkal is rosszul járunk. A sízabad szombatok miatt. nyolc szabadságnap után egy napot levonnak tőlünk. Aztán az év végén kifizetik ugyan, de erre csak az órabérünk alapján járó átlagot kapjuk. Összecsengő » VÉLEMÉNYEK Érme mondta Szigetvári Pálmé: Jog szerint minden rendben*».? re többször határozott ígéretet kapott. A vezető szerint a ba nyász,család nincs ráutalva arra, hogy a fiatal édesanya három évig kapta a gyermekgondozási segélyt. De nézzük sorban, hogy mi történt a szóban forgo tntezmeny- bén? Egy bányászcsalád elhatározta, hogy a feleség munkát vállal, mert leányuk már iskolás lett, az otthoni munka is kevesebb. Szívesen alkalmazták egy gyermekintézményben 1972. télén technikai dolgozónak, szerződéssel tíz hónapra. Többször dicsérik szorgalmas munkájáért, közben állapotos lesz, s az orvosok megállapítják, hogy a szülésnél komplikációk jelentkeznek. Az állapota súlyosbodik és kórházba kerül. Közben lejár a szerződése, de annak ellenére, hogy korábban határozott ígéretet kapott a véglegesítésre, mást alkalmaznak helyette, nem szerződéssel, hanem kinevezéssel. A vezető a kérését elutasítja, a tér-. hességre való tekintettel. A megismételt kérés, könyörgés után a vezető kijelenti: „A családnak nincs szüksége arra, hogy a feleség — a szülés előtt álló édesanya — munkaviszonyban legyen, mert a férj eleget keres”. Ezen az elhatározásán később sem volt hajlandó változtatni. A családi a döntőbizottsághoz fordult. Sajnos, az sem tud tenni semmit. Jogilag minden rendben van, a vezetőt nem lehet korlátozni abban, kit alkalmaz, kit véglegesít. Az intézmény felettes hatóságainak nyilatkozata: „Ismerjük az ügyet, de mi nem tudunk semmit teuni. Igaz, az eljárás sérti a szocialista humanizmust, de arra nincs törvény”. Másik felettes vezető: „Hallottunk a problémáról, nem tudunk segíteni, nem korlátozhatjuk a vezető, a munkáltató jogköréi. Hát igen, emberségből rosszul vizsgázott, de ez van”. Mit lehetne mégis tenni? „Semmit, mert a dolgozó már szült, ilyenkor nem lehet rendezni a munkaügyi vitákat. Nagyon sajnáljuk, máskor jobban odafigyelünk.” ■ Megjegyezzük, sem a munkáltató, de a felettes szervek vezetői sem férfiak. V iszont tudjuk, hogy a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásáért saját területükön felelősek. A párt- és a kormányhatározat előírja a nők helyzetének folyamatos és állandó javítását, a terhes nő fokozott védelmét. Jó határozatok születnek „fent”. Hatályos jogszabályok írják elő, hogy a nő helyzetét — különösen a terhes nőkét — kell javítani. Sokszor beszélünk arról, hogy „gyermekcéntrikussá” kell tenni a közfelfogást. Nem azért, mert demográfiai problémák vannak, hanem ez szocialista társadalmunk lényegéből fakad. Az ilyen intézkedések, meggyőződésem szerint, nem segítik a helyes közszemlélet kialakulását. Mélységesen ellentétesek a szocialista humanizmussal, súlyosan sértik a párt nőpolitikái határozatát. Mindezek után hiányérzetünk támadt. Hol volt ebben az intézményben a szakszervezet, miért nem figyelt oda a pártszervezet? Tényleg, a Jog szerint minden rendben van?! Gyenes László — Tatán rosszul számolnak az asszonyok. Ezzel á munkával azelőtt bizonyára jóval alacsonyabb lett volna a keresetük. Én nagyon elégedett vagyok. Háromszáz-háromszázhúsz forinttal emelkedett a fizetéseim, vagy még többel is. Közel van. a kétezerhez. Azelőtt ezenhatszáz körül mozgott. A havi teljesítményem 105 százalék volt. És a családi pótlék is emelkedett. Négy éve vagyok az üzemben ezüstöző, szeretek itt dolgozni. El nem mennék innen, sehova, elzavarni sem lehetne. Korábban a kórházban, dolgoztam, közelebb is van a lakóhelyemhez, de én itt nagyon szenetek... Közeledett a munkaidő vége. Aznap is kondenzátorok ezrei készültek el az üzemben. A lányok és asszonyok már hazafelé készülődtek. — Most ttü. jó — mondta nevetve Jakus Janosné kicsit túlozva a béremeiésrő] kialakult véleményét, de hangjában őszinte elégedettség érződött. — A múlt hónapban ezerthétszáz forintot kerestem, pedig öt napig beteg * voltaim. Ügy számoLtam, hogy ódánként kilencven fillérrel kapok többet. Ügy kétszázötven forinttal többre jövök ki havonta. Mindig kell a pénz, járda kell, eddig arra gyűjtöttünk, bevezettük a vizet az utcáról, meg a fiatalokat segítjük. Lakást kaptak, fetal házasok, sok a kiadásuk, sok mindenre van még szükségük. És aztán a szülőknek, ha félnő is, mindig a gyerek a legfontosabb... Kla- vaj Jánosné törzsgárdatag, a legrégibb dolgozók közé tartozik, 1960-1:01 vian az üzem- .ben. Nemrégen nyókadmagá- val brigádot alakítottak és névadójukul Madách Imrét választották. A KÉT ASSZONY KIVÉTEL? — Ezernegyszaz-eaerotszaz forintról kétezer forintra nőtt a keresetünk — mondta Hla- vaj Janosne. — És az egész bri-gád így van vele. Mindenki elégedett. Persze, igyekszünk is. Általában 120—130 százalék a teljesítményünk. Azért is alakítottuk a brigádot, hogy még jobban menjen a munka. Elsősorban mindenki a saját szorgalmára építhet. Ahogy dolgozik, úgy keres, de most már jobban összetartunk, 's ha szükséges, akkor egymást kisegítjük. Kivétel lenne a két mttn- kásasszony, akik elégedetlenek a béremeléssel 1 A majdnem tizenhat százalékos bér- fejlesztés nem őket látszik igazolni. Ebből bizonyára mindenkinek jutott 200—400 forint többletkereset. Ezt I támasztja alá a többi dolgozó vétemánye is. Asz az igazság — mondta Bogyó Sándomé —, hogy a h uza lozóknál néha valóban kisebb a kereseti lehetőség. Az üzemvezetésnek az az álláspontja, hogy rat a legközelebbi bérfejlesztésnél feltétlenül figyelembe kell venni. Ami a szabadságot illeti, ezt a kollektív szerződés szabályozza. Gondolja, hogy jóváhagyta volna a szakszervezet, ha nem lenne rendben? Kiss Sándor Póri oktató sí év után Pásztói tapasztalatok Az MSZMP Pásztói járási Bizottságának Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta az 1972:73-as pártoktatási év tapasztalatait, s megszabta a következő oktatási év tömegpropaganda-munkájának, feladatait. A tömegpropaganda legfontosabb feladata a párt politikájának hatékony szolgálata, a marxista szemléletmód egyre általánosabbá válásának elősegítése, a párt politikájával egyetértő és azt támogató magatartás és tudatos tevékenység széles körű kibontakoztatásának segítése. Hogyan tettek ezeknek a követelményeknek eleget a pásztói járás pártalapszervezeti oktatásain? Igények szerint bővült témakörök A pártoktatásban résztvevő hallgatók száma az előző oktatási évhez viszonyítva mintegy tizenöt százalékkal emelkedett. Ennek egyik oka, hogy azokat a rétegeket sikerült bevonni az oktatásba, akiknek politikai felvilágosítása érdekében a tömegszervezeti politikai oktatás látszik a legcélravezetőbbnek. A hallgatók száma növekedésének másik tényezője a politikai részkérdéseket feldolgozó tanfolyamok létrejötte. A korábbiakhoz képest jobban figyelembe vették a helyi igényeket, s ez az oktatás témaköreinek kiszélesítését jelentette. ' A társadalompolitikai és gazdaságpolitikai kérdések közül azok kerültek előtérbe, amelyek megértése jelentősen hozzájárul a X. pártkongresszus és a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatainak végrehajtásához, a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének erősítéséhez, tömegkapcsolatainak fejlesztéséhez. Ilyenek voltak a gazdasági hatékonyság növelése feltételeivel, a szocialista demokrácia szélesítésének feladataival, a párt erkölcsi normáival foglalkozó oktatások. Még nem sikerült kellően megoldani a mezőgazdasági szakemberek politikai képzését. A tömegpropaganda-elő- adássorozatok közül a falusi, téli politikai oktatás volt a leghatékonyabb. Érthető, hisz’ tematikája közvetlenül kapcsolódott az aktuális feladatokhoz, a helyi politikai célkitűzések ismertetéséhez. Amellett, hogy betöltötte politizáló szerepét, jelentős vitafórummá fejlődött. Az oktatás eredményessége abban is megmutatkozik, hogy a hallgatók a közvéleménynél általában reálisabb ítélőképességgel rendelkeznek. Közülük kerülnek ki az aktívabb. a közügyekben bátrabban véleményt alkotó emberek. Ugyancsak az eredményes munka ismérvei azok a rendezvények, melyek az oktatási év alatt zajlottak le. mindenekelőtt a Központi Bizottság tavaly novemberi határozatát ismertető párttag- gyűlések, pártnapok, évzáró taggyűlések, a tanácsválasz- tás előkészítése. Reális értékelés — nagyobb felelősséggel Erősödött az a meggyőződés, hogy a párt politikája egyértelmű, következetes és reális, ezt a Véleményt támasztja alá az a tapasztalat, hogy az oktatás hallgatói nagyobb felelősséggel értékelik — elsősorban a párttagok és a politikailag aktívabb pártonkívüliek — az elért eredményeket. Egyre inkább előtérbe kerül az a szemlélet, hogy a társadalmi fejlődést a valóság talaján, a realitások figyelembevételével tahet csak helyesen értékelni. Jobban tisztázódtak azok a kérdések, melyek elsősorban fejlődésünk ellentmondásainak megítélésével függnek össze. A hallgatók egy része azonban a napi politikai kérdések saját életkörülményeire gyakorolt hatása iránt érdeklődik, tévesen saját helyzetéből kiindulva általánosít. Ez főleg olyan témáknál nyilvánul meg, mint a fogyasztói árak. munkabérek alakulása, az államélet és a szocialista demokrácia kölcsönhatása, a munkásosztály szerepének értelmezése. Újabb feladatok Pásztón már a következő év pártoktatásának feladatait is megszabták. Továbbra is az a cél. hogy a pártoktatáson keresztül a tömegpropaganda eszközeivel segítsék elő a közéleti érdeklődés és társadalmi aktivitás fokozását. A politikai elméleti alapok általános és helyi összefüggéseinek sókoldalú ismertetésével. bemutatásával ösztönzik a hallgatókat a politikai alkotó, helyi alkalmazására, abban a szellemben, hogy az igényesebb, önálló gondolkodásra és cselekvésre is neveljen. Tovább növelik a munkás- és női propagandisták számát, tervszerűen biztosítják elméleti, pedagógiai és módszertani továbbképzésük lehetőségeit — már a holnaputánra gondolva. Csak alapos, minden területre kiterjedő előkészítő munkával lehet a tömegpropaganda- és oktatáspolitikai célokai valóra váltani. Szabó Gytt*a Potyautasok rém© A vasútijegy’ ellenőrzés Nagy-Brftarmia közlekedési minisztériumának évente ötmillió font kárt okoznak a „potyautasok”. Ezek a leg több esetben hamisított jegy gyei utaznak, minthogy az utóbbiakat nagy mennyiségben gyártják a nyomdaipari tanulók. Érthető módon, ez a skótokat izgatta a legjobban. Ezért Skócia vasúti állomásain elektronikus ellenőrző rendszert helyeztek üzembe, amely a peronra lépéskor ellenőrzi a jegyeket. A mágneses code-dal ellátott jegyeket be kell illeszteni az ellenőrző berendezésbe. Ha a jegy valódi, a berendezés azonnal visszaadja tulajdonosának és kinyitja előtte a csapóajtót. A hamis jegy viszont benne marad a készülékben es tulajdonosa n^m juthat be a peronra. Az ellenőrző berendezés: szerfölött gyorsan működik; percenként 30 embert enged át. A „skót rendszert” Nagy- Britannia összes vasútvonalain be akarják vezetni. Aluljáró Fotó: Bibók ftmíg a gyár eljutott időig A ZÍM salgótarjani gyára évtizedekig csak hagyományos tüzelőberendezéseket: tűzhelyeket, különféle típusú kályhákat gyártott jelentős mennyiségben. Ezeknek előállítása nem igényelt különösebb műszaki képzettséget, mert a technológia évtizedekig alig változott, a szerelési munkák sem igényeltek nagyobb szaktudást. Ez a, gyártási folyamat nem kötötte le a műszakiak képességét. A fejlődni akaró műszaki dolgozók közül ^szakmai előrehaladásuk érdekében többen eltávoztak olyan vállalatokhoz, ahol e tekintetben a lehetőségek nagyobbak voltak. Emiatt 1950—56 között a gyárban mindössze három mérnök volt. A döntő változás 1963-ban történt. Az országos gázprogram, az energiastruktúra megváltozása keretében a gyár is megkezdte a gáztüzelésű berendezések előállítását. Milyen változást hozott ez? Elsősorban a műszaki színvonal emelését segítette elő. Ugyanis a magasabb műszaki tudást igénylő gyártmányok tervezése, felszerszámozása, a technológiák kidolgozása, a fejlettebb berendezések beállítása és a gépesítés nagyobb szellemi követelmények elé állította a műszakiakat. Segítségükkel fejlettebb gyártási folyamatokat vezettünk be az alagút zománckemencénél, a , gáztűzhelyszere- lő-szalagoknál. Hatására meggyorsult a gyártmányfejlesztés, illetve a gyártmánytervezés. így érhettük el, hogy 40 féle típusú gáztűzhelyet gyártunk, 8 féle elektromos tüzelésű berendezést állítunk elő és nyugatnémet licenc alapján, megkezdtük az olajkályha gyártását is. Kombinált gyártmányunk a gáz-elektromos-, szén-, vagy olajtüzelésű toldaléktűzhely. Termékeink mind esztétikailag, mind hatásfokilag megállják helyüket nemcsak a belföldi, hanem a nyugati és a szocialista piacokon is. Ezért emelkedett az elmúlt esztendőben 20 százalékkal exportunk. Gáztűzhelyekből a 3. negyedév végére elérjük ,az egymilliomodik darabot. A növekvő feladatok magasabb szakmai felkészülést követelnek a műszaki dolgozóktól. A gyors gyártmányváltozás pedig a műszaki tudás elsajátítása mellett, a fejlettebb technológiák bevezetésére is kényszeríti a gyár vezetőit. Nagy eredmény, hogy több -olyan /nűszaki, aki korábban megvált a vállalattól, újból visszajött. Ma 18 mérnök, 11 üzemmérnök és 211 technikus dolgozik. Ez a fejlődés hallatlanul kedvező, mert az 50-es évek előtt volt olyan időszak, amikor egy, vagy még ennyi mérnök sem volt a gyárban. A fejlődést mutatják a szervezési változások is. A gyárban ma már négy gyárrészleg van, ahol nagyobb önállósággal tudnak dolgozni, több területen. A termelési folyamatokat a termelési főosztály irányitja, koordinálja — elég jó eredménnyel. A gyártmányfelfutással párhuzamosan a pénzügyi terv megháromszorozódott. Ma már 700 millió forint az éves terv. A nyereséget ez évben 170 millió, forintban határozták meg. Mire büszke a gyár kollektívája? ELSŐSORBAN arra, hogy versenyképes tüzelőberendezést tud gyártani, amelyek között van olyan, mint az olajkályha. Ez esztétikailag és hatásfokilag is a legjobb termék a belföldi piacon. Ezért nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma címet. Eredmény, hogy ma már a gyár kollektíváját nem úgy emlegetik, hogy Hirs-gyári dolgozók, hanem mint a Zománcipari Művek dolgozóit, akik egy nagy vállalathoz tartoznak. Ez társadalmi ; rangot és tekintélyt is jelent. Az elért eredmények viszont még jobb munkára, a gyár jó hírnevének öregbítésére kötelezik a kollektívát. Molnár István ZIM salgótarjáni gyára NŐGRÁD — 1973. június 9., szombat t
