Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

„Csak a létszám kedvéért sohasem szervezek...” * A FRISS DIPLOMÁS taní­tónő nagy ambícióval és ha­tártalan önbizalommal, bá­torsággal látott munkához a zagyvarónai iskolában. Pezs­gő életet akart teremteni, s tudta, hogy ehhez nem elég csupán a tanítási idő letöltése. Több kell. így született meg eiőször a röplabdacsapat, az­tán a főzőtanfolyam. No, ez inkább akkoriban tűnt nagy dolognak: legalábbis a tanító­nő számára. Az eset pikanté­riája ugyanis az volt, hogy a fiatal tanítónő soha nem röp- labdázott, és főzni csak kakaót meg petrezselymes krumplit tudott. Ez a tény azonban nem riasztotta vissza, mert a röp­labdacsapat még bajnokságra Is benevezett a „részvétel a fontos, nem pedig a győze­lem” jelszó alapján. A főző­tanfolyam? Az is ment, hála a szakácskönyveknek, meg a rutinos háziasszonyok recept­jeinek. Jó visszagondolni ezekre az időkre, az idulásra. Vadkerty Lórántné, a November 7. Filmszínház üzemvezetője ne­vetve meséli az emlékeket — 'Elég régen születtem; T 948-ban szereztem meg a ta­nítónői diplomát Kisvárdán. Bányavidéken nőttem fel, ez­ért mindig vonzódtam Nóg- rádhoz; nemcsak a környék­hez, hanem az emberekhez is. A már említett Zagyvaróna és Etes közbeiktatásával 1953-ban kerültem Salgótarjánba, a ré­gi Pécskő úti iskolába. Amely korántsem volt ilyen szép, mint ma. Az őstar jani ak bi­zonyára emlékeznek még a fa­lusi, tornácos házhoz hasonló iskolaépületre 1957-ben a me­gyei művelődési osztályon ta­nulmányi felügyelő lettem és 1969-ben jöttem át a mozihoz, saját kívánságom alapján. Hát, Balassagyarmaton, a Hor­váth Endre Kisgalériában vál­tozatos kiállítási program várja az érdeklődőket a me­leg napokban is. Jelenleg, a Mikszáth Kálmán Művelődé­si Központ fotó- és intarzia szakkörének kiállítása látható itt július 5-ig. Raszler Károly neves grafikusművész mutat­ezek voltak életem fontosabb állomásai. . . .amelyeket végigkísért a kísérletező kedv, az emberek­kel való törődés; egyszóval a népművelői ambíciók. — AZ IGAZSÁG AZ, hogy a népműveléssel már diákko­romban kapcsolatba kerültem. Minden iskolai rendezvényen ott voltam vagy mint szerep­lő, vagy mint rendező Mint fiatal nevelőnek sok lehető­ségem volt alkotó munkát vé­gezni. Tarjáni tanítói éveim alatt azonban túlzás lenne ak­tivitásról beszélni; itt inkább a befogadó stádium követke­zett. A művelődési osztályon munkakörömnél fogva ismét részese lettem a népművelői munkának. Sok pedagógiai té­májú előadást tartottam, a TIT és a nőtanács kebelén be­lül. Sikeresek, népszerűek vol­tak ezek az előadások falun és városon egyaránt. A tanulmányi felügyelőség korszakára — Vadkertyné be­vallása szerint — korántsem volt már jellemző a kezdeti merészség. Ellenkezőleg: a nagy aggodalmak, félelmek következtek — Attól féltem, hogy olyan, számomra újnak tűnő dolgot fedezek fel nagy hévvel, ame­lyet már régen felfedeztek. Zavart, hogy szűkíkörűnek tar­tottam a tapasztalataimat ah­hoz, hogy azt megyei szinten kinyilatkoztassam. Aztán a gyakorlati munka segített. Rá* löttem. hogy nem kell annvj- ra félni. De, évekre volt szük­ség, hogy e megállapításig el­fussak. A nagy szenvedély, a mozi: Vadkertyné életének hű kísé­rője. ^ — A film szeretete messzire nyúlik vissza. Mindig szeret­tem moziba járni. Kezdetben kozik be a balassagyarmati közönségnek egy kiállítással július 6-tól 27-ig. Ezután au­gusztus 18-ig lesz látható Koszta Rozália festőművész tárlata. Augusztus 18-tól 26- tg pedig a Mikszáth Művelő­dési Központ népművészeti szakkörének kiállítására ke­rül sor a galériában. nem volt tudatosság abban, hogy milyen filmet látok. Ál­talában a filmeket kedveltem. Fokozatosan váltam igényes nézővé. S csak számomra volt természetes, amikor „fejest ugrottam”, és ide jöttem dol­gozni a moziba. Tisztában voltam azzal, hogy milyen jel­legű munka vár itt rám, sok momentum volt, ami tetszett nekem a mozis munkában. Üzemvezető: mindenért fe­lel, ami a moziban történik, (vagyoni megőrzés, rend, tisz­taság), biztosítja a zavartalan filmnézést, a jó minőségű ve­títést, ezenkívül propaganda- tevékenységet fejt ki, értesíti a közönséget, látogatókat szer­vez Köznapian fogalmazva nagyjából ezek egy üzemveze­tő feladatai. S így felsorolva nagyon száraznak, egyhangú­nak tűnik ez a munka Pedig nem az. Emberismeret, ember, szeretet és jó adag szenvedély kell a propagandamunkához. Tudni kell azt, hogy milyen filmet kinek, milyen rétegnek, csoportnak érdemes ajánlani. — Az „áru ajánlása” nehéz munka; csak akkor lehet eredményes, ha hosszas megfi­gyelés, tanulmányozás előzi meg. Mert az emberek kü­lönbözőek. Van, aki 17 évi szünet után jött el megnézni a Liszt életéről szóló filmet, van, aki a Szindbádot látta utoljára, és Goya lesz a kö- következő film. amire kiván­csi Sokan csak az irodalmi adaptációkat nézik meg, me­gint mások a Jancsó-filmeket. De van törz6gárdánk is, kö­zöttük szép számmal nyugdí­jasok. Vadkerty Lórántné lelkiis­meretes, jó szervei». Csak a létszám kedvéért sohasem próbál senkit rászedni egy- egy film megtekintésére. Aján­lásaién minden esetben vál­lalja a felelősséget. — AMIT EDDIG csináltam, igyekeztem szívvel, lélekkel csinálni. így utólag felmen­tem magam a nem egészen jól sikerült dolgok miatt is. Mert teljes meggyőződéssel mindig csak olyan dolgok mellett áll­tam ki, amelyekhez érzelmileg is erősen kötődtem. így volt ez a röplabda csapattal, a főző­tanfolyammal, é3 így van ez a mozival, a propagandamun­kával is. — vkm — Balassagyarmati tárlatok Hatvani Dániel: ----------------------------------------------:------------------------------------------------------------------* E LŐRE MEGFONTOLT SZRNOEKKRL ______- (Dokumentumregény) E gy kirándulás emléke Végiggyalogoi a majd há­rom kilométer hosszú főutcán, az állomástól a központig. Ro­binak nincs kedve haza­menni. Kifejezetten örül, hogy találkozik egy lányismerőse- vel, és fél órát elcseveghet ve­le. Ténfereg a kecskeméti út­elágazás tájékán, s épp akkor ér mellé Illés Pista, a Sim­son Stárjával. Egyenest a munkahelyéről jön, az állami gazdaság géptelepéről, ahol villanyszerelőként dolgozik. — Helló — köszönti Robit. — Épp keresésedre indultam. Ügy tudtam, itthon vagy. — Nagyjából igen. Tudod, láppénzen vagyok — hazud- ja. — Gyere, vigyél el hoz­zánk. Felkapaszkodik társa mógé, elpofögnek a Damjanich utca felé. Otthon csak kettesben vannak, nyugodtan beszélget­hetnek. A harmadik általá­nostól kezdve egy padban ül­tek, méghozzá legelöl, hogy szem előtt legyenek. Azóta is tart a jó barátság. Robi gyako- li vendég Illéséknél. Pista ap­jával — aki hosszú időn át volt Izsák tanácselnöke, s jelenleg Ágasegyházán tölt be ugyanilyen funkciót — jól el tud beszélgetni mindenfélé­ről. Különösen azt szerette megfigyelni, hogy kijelenté­4 NÖGRÁD - 1973. seit idősebb Illés István ho­gyan támasztja alá érvekkel. „Mert érvek kellenek ahhoz — mondotta később —, hogy másokba belefojthassam a szót”. Idősebb Illés az eset után elmondja: — Egyszerűen be­hízelgő volt a modora. Ille­delmes volt, megnyerő. Ha be­szélgettünk, bekapcsolódott. Mindig igazat adott az em­bernek... A nyáron építkez­tünk. Egész napokat itt dol­gozott. Este a fiammal együtt felöltöztek és szóra­kozni mentek. Adtam pénzt mindegyiknek. Azt persze tud­tam, hogy munkahelyeit sűrűn váltogatja. Többször kérdez­tem tőle: „Ott vagy még, Ro­bi?” „— Ott hát, Pista bácsi” — mondotta. Pedig már ak­kor rég máshol volt. Arról áradozott, hogy olyan mun­kahelyet keres, ahonnan kül­földre is ki lehet menni dol­gozni. Ott kint vesz egy mo­tort és azzal jön haza. Meg­ígérte a fiúknak, lányoknak, hogy ezt, azt, amazt küld. Aki barátságos volt hozzá, min­denkinek ígért valamit. Ak­kor én is csak mosolyogtam a képzelgésein ..., Pistát mindig kedvelte. Amikor cselgáncsedzésekre járt, mondta neki: — Gyere június 28,. csütörtök te is, elviszlek, beavatlak, megjattosodsz majd, s ha mi ketten bál hová elmegyünk, se­hol sern mernek belénk kötni* Most is arról keseregnek, hogy Izsákon semmi lehető­ség nincs a fiatalok közös szó­rakozására. Robi kapva kap ezen a témán. Még 1969-ben belépett a községi KlSZ-alap- szervezetbe, szeretett volna Ifjúgárdista is lenni, de aztán ő is éppúgy elmaradozott, mint a többi. Egy darabig mondogatta, hogy végezni kellene valamilyen közhasz­nú társadalmi munkát, kapná­nak érte egy kis pénzt is, s azt közös kirándulásra for­díthatnák, hiszen a gazda­ság ingyen odaadná a buszt. Elmehethének Bugacra, a Tőserdőbe, meg máshová. Mindebből nem lett semmi, mert a szervezéstől mindenki húzódozott. — Egy igazi, komoly túrát kellene csinálni a jövő nyá­ron — mondja Pista, s mind­kettőjükben megelevenedik az idei közös kirándulás em­léke. Június elején lehetett. Szombaton reggel indultak: irány a Duna! Robi hátán jó­kora csomag: összegöngyölt kétszemélyes sátor, hátizsák, benne kaja, cigaretta. Végig- repesztettek a hosszú beton­úton, két oldalt elevenzölden tombolt a nyár. Solt után rá­kanyarodtak a töltés műútjá­ÍTanévzáró értekezlet a Gagarinban A megye legnagyobb álta­lános iskolájában, a salgótar­jáni Gagarin iskolában a na­pokban szintén lezajlott a tan­évzáró értekezlet. Buttyán Sándor igazgató beszámolójá­ból képet kaptunk az 1972/73- as tanév jellemzőiről, az is­kolai munkatervi év fő fel­adatainak megvalósulásáról, az év során az oktatáspolitikai párthatározatból fakadó meg­oldandó tennivalóiról stb. Melyek voltak a fó felada­tok? A nevelés, az oktatás ha­tékonyságának fokozása, a ta­nulók alapkészségeinek továb­bi erősítése, a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozás, a napközi otthonok munkájá­nak szervezése, a szülői mun­kaközösség és iskola kapcso­latának erősítése, az ifjúsági szervezet és az iskola kap­csolatának erősítése a társa­dalmi szervekkel, patronáló üzemekkel való kapcsolat, a pótlófoglalkozások, előkészí­tő tanfolyamok szervezése, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezúttal az oktatáspolitikai határozatból eredő feladatokról szólunk kicsit részletesebben, de semmiképpen sem' a tel­jesség igényével. Mit mond­hatunk erről általában? Az igazgató szerint: „A jú­niusi párthatározat jelentősé­géről három vonatkozásban is meggyőződhettünk. Elsősor­ban érzékelhettük mi is, hogy megnövekedett a társadalom érdeklődése az iskola iránt. Több fórumon megvitatták a határozatot. A megbeszélések betetőzése nálunk is a no­vemberi nevelési értekezlet volt, amelyen már az azon­nal megvalósítható feladato­kat is megjelöltük. Másrészt sorra jelentek meg a minisz­teri rendeletek, utasítások, ál­lásfoglalások, amelyek a ha­tározat nyomán láttak napvi­lágot. Végül, de nem utolsó­sorban; saját, mindennapi munkánk során is tapasztal­tuk, hogy a határozat szelle­mében tevékenykedve való­ban eredményesebb munkát tudunk végezni.” A tanulói túlterhelés való­ban a minőségi munka gát­ja az iskolákban. Ezt tudták, érezték a Gagarinban eddig is. Azonban itt nemcsak a ta­nulók órákban kifejezhető el­foglaltságáról van szó. Termé­szetesen, ez is jelentkezik, kü­lönösen a felső tagozatos ta­nulóknál, sokszor a szülők ambícióiban is, a különórák hajszolásában például. „A határozat azonban meg­világította előttünk » azt, hogy a tanulói túlterhelésnek vannak tartalmi, módszerbe­li, szervezési vonatkozásai is. Tartalmi, tananyagbeli ok: a lexikalitás, a később nem hasznosítható ismeretek, az átfedések a tantárgyak között stb. Már a tanév-előkészítő értekezleten felhívtuk erre nevelőink figyelmét azzal, hogy lehetőségük van, ha jól átgondolják, differenciálni a tananyagban, s az általuk fe­leslegesnek vélt, vagy más módon (például: olvasmány- tárgyalás) tárgyalható anyagot így feldolgozni. Ezzel a lehe­tőséggel élt nevelőtestületünk, egyéni kezdeményezésük most az év végén megjelent tan­anyagcsökkentő intézkedések­kel szinte szó szerint meg­egyezik.” A módszerből fakadó túl­terhelés — mint hallottuk — egyenlő a konzervatív, elavult módszerek alkalmazásával. „Nyitott ablakok...” Képletesen szólva: ki kel­lett nyitni az ablakokat az új módszerek előtt. A Gagarin­ban az „ablakokat” már ko­rábban nyitogatták, a városi tanács művelődésügyi osztá­lya kérésére új módszereket próbáltak ki. Ezek ugyan­csak néhány tárgyból és né­hány osztályban folytak,- de pezsdítő hatásuk az egész is­kolában és nevelőtestületben éreztette kedvező hatását,. „Ezért álláspontunk: bevon­ni a tanulót az ismeretszerzes folyamatába, anyagot gyüj- tetni adott témákban, könyv­tárba utasítani és így tovább — jegyzi meg Buttyán Sán­dor. — Tehát: a tanítási fo­lyamat tanulási folyamattá változzon, s főszereplője a gyermek legyen.” Kedvezőek a tapasztalatok az egész napos osztályokban is. Az értékelés, osztályozás ugyancsak kedvező irányban fejlődött, s még számos más kérdésről szólhatnánk, ame-, lyekről hallottunk a tanévzá­rói értekezleten. A jövő tanév előkészítése A jövő tanév ugyancsak szá­mos tennivalót kínál, ame­lyekről már most szó eseti. Sor kerül például a tananyag- csökkentésre, a tanmenetek átdolgozására, számos felada­tot ad az új -rendtartás stb. Megtörtént a tantárgyfelosz­tás, s a nyári feladatok után, s közben — itt a nyári pihe­nés. Tóth Elemér Villáminterjú a »savaiéval Kevés a fórum A MÉSZÖV szövetkezeti és falusi fiatalok versmondó versenyén öt fiatal képvisel­te megyéinket a budapesti te­rületi döntőn. Közöttük volt Demus Iván nógrádszakáli fiatal, aki az ötven induló közül a 7. helyen végzett és bejutott az országos döntőbe ra, s Harta alatt, a vízparton verték fel a sátrat. Dél körül bementek Hartára, felkeresték az ismerős lányokat. Este a kultúrházféleség nagy hodá- [yában sváb bál volt, arra számítottak, hogy beatzene lesz, de nenvvolt, csak kerin­gő, polka, sramlizene. Mind­egy, az a fontos, hogy kimoz­dulhattak a családi körből. Jót aludtak a sátorban, reg­gel lementek fürödni. Szeles­re, borongósra fordult az idő, a víz is átkozottul hideg volt, vacogott a foguk, amikor ki­kecmeregtek. Körülnéztek a közelben, mivel lehetne el­ütni az időt. A falu szélén, 3—400 méterre a parttól, há­zat építettek éppen, kaláká­ban, beálltak ők is, hordták a téglát, maltert. De fél óra múl­va továbbálltak, végül is nem melózni jöttek. Bementek, csavarogtak egyet a falu központjában, majd, hogy kissé kisütött a nap, fürödtek egyet. Pista eközben kitalálta, hogy be kellene tolni a mo­tort a vízbe, lemosni. Volt is egy öbölszerű mélyedés, ahol sekély és lassú folyású volt a víz, s ahol valamikor vízi maiam állhatott, a kőzá­tony törmelékeiből felismer­hetően. Be is tolták a motort két, vagy három méterre, pacskolták rá a vizet, moso­gatták. Beindították, járt szépen a motor üresben. Pis­ta azt mondta: — Toljuk bel­jebb! — Leállították, beljebb tolták. Már majdnem az egész motort ellepte a víz, amikor Robinak az az ötlete támadt, hogy rúgják be — a víz alatt: Nosza, rugdosni kezd­ték, de bizony nem indult be, csak bugyborékolt tőle a víz. — Toljuk ki, Robikám, meg­szárítjuk és motorozunk még egy kicsit. — Sokáig kínlódtak aztán, cseperészgetett az eső is, meggyújtott gyuíaszálak­(rajta kívül még a döntőbe jutott Kovács Márta és Csa­bai Magdolna). — Milyen erős volt a me­zőny? — Sok tehetséges szavaló jött össze. — Milyen volt a szervezés? — Pesten jó, nálunk rossz. kai melegítették a hengert. Végül, nagy nehezen bein­dult. Ügy, ahogy voltak, für­dőnadrágban, felültek a gép­re, s behajtottak az ünneplő­be öltözött faluba. Robi még dagasztotta is az izmait, hadd lássák a lányok, hogy milyen jókötésű gyerek. Mire elvackolódtak a töltésig,1 há­romszor taroltak meg a sár­ban, el is estek, utána le­mosakodtak. De a motor nem volt jó, folyton lefulladt. Ké­sőbb csak felöltöztek, Pista ráakadt egyik lányismerősé­re, akivel aztán elment a sze- lidi tóra. Robinak meghagy­ták, hogy a töltés közelében várjon. Amikor úgy három óra elteltével visszajöttek — Robi sehol. Keresték a köz­pontban, mindenfelé, végül egy eldugott kocsmában akad­tak rá, egy, négy-, vagy öt­tagú társaság közepén ült, s iszogatott a többiekkel. Ki­hívta onnan, s kérdőre von­ta, hogy mi volt a megállapo­dásuk ... Robi szabadkozott, hogy kötözködtek vele, de amikor látták, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, összehaverkodtak... A mo­tort ezután szétszedték, késó éjszakáig bütykölték, de haj­nalnál előbb nem lettek vol­na kész. Pistának szünideje volt, Robinak viszont dolgoz­ni kellett volna hétfőn ... Ügy döntöttek, hogy alusznak egy jót, majd reggel megcsi­nálják, s utána mennek, haza. Bizony, dél is elmúlt, mire elindulhattak. Otthon már majdnem a keresésükre in­dultak ... ... Emlékeikbe merülten hallgatnak. Pár pillanatig még a\ saját szívverésüket is hallják. S ekkor hirtelen ár­nyék vetődik az ajtó üvegére, s belép Horváth Zoltán. öt óra felé járt az idő. (Folytatjuk) Ugyanis egyénileg utaztunk, s már reggel háromkor vonatra ültünk, hogy időben felér­jünk. Egy kis mikrobusszai megoldhatták volna utazásun­kat. — Mióta verselsz? — Tízéves korom óta. Az úttörő kulturális szemlén sza­valtam először. — Azután? — A honvédségi irodalmi színpadnál. — Pesten melyik verset mondtad? — Petőfi Apostolából rész­letet és Rozewic lengyel köl­tő „Első szerelem” című ver­sét. — Mit vársz az országos döntőtől? — Ott is ezt a két verset mondom. Szeretnék a díja­zottak között végezni, — Milyen lehetőségeid van­nak a fejlődéshez? — Tagja vagyok a Széché­nyi irodalmi színpadnak. Ke­vés az a fórum, ahol fiatalok verset mondhatnak. Sz. r. Hogy is. mondjam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents