Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
75 éve született Remarque r A század egyik legolvasot- aőtt volt könyvelő, kereskedő, me*. Beutazta a balkáni orvabb, legnépszerűbb írója, újságíró, falusi tanító. Hosz- sxágokat, Franciaországot, Erich Maria REMARQUE szabó ideig dolgozott a hanhetvenöt évvel ezelőtt szüle- noveri Echo Continental cített. 1970. szeptemberében, 72 mű lapnál, majd a berlini figyelmet Sport im Bűdnél. Ekkor tett lyére. szert riporterként hazai hír- Igazi műfaja azonban Angliát és lángoló publicisztikai írásokban hívta fel a a fasizmus veszééves korában halt meg. Remarque olyan író volt, akinek a két világháború ad- jeicnt meg t a mtg élet nagyg Snylt első, hamarosan világhírűvé névre. 1928-ban jelent meg mindvégig a regény maradt. — a két háború szenvedései, válságai és katarzisai tették vált regénye, a Nyugaton a A tiszta humanizmus hanghelyzet változatlan. A regény ia* szólalnak meg a rendkí- a német kiadást követő más- val fordulatos könyvekben. műv^^.^^itékajelMtős fél éy alatt huaaonöt nyeiven Legnépszerűbb hőse talán Ra- nik .egykön^” ™ók aktk- fél millió példány- vic doktor, az emigráns nének egyetlen műve válik maradandóvá, emlékezetessé, . . B-a-» így V»- jgjatt ban jelent meg. Üldöztetése a orvos, aki a fasizmus megjelenést követő esztendő- a^ől menekült Párizsba és il- a fasiszta legalitásban operált (A dia- háborúelle- dalív árnyékában.) Hősei I ni i '"lim lm ..0» .'„11, * _ ^ Ct li 1 I<X LHJi UtJLi tf** ^ ’ . nessége miatt indexre tették, fj^te kivétel nélkül aldozajutásának tok, sebzett emberek, akik a a hazájukban tomboló fasizmus akiknek a művészete a sze- , , , __ i Helyesen átélt megrázkódta- SSlvan ^iásnamáT tásból táplálkozik, s vala- «g^oivan a másnapján, mennyi, munkájának központi mondanivalója marad. fasiszta könyvmáglyák ide- el°l menekültek, vagy ellene jén hazájában, Németország- harcolnak. Hogy közelebb kerüljünk a ban is. S megkezdődött szerző Valamennyi regényében —, s a regényekben ábrázolt emmegértéséhe^ ismernünk kell személyes üldöztetése is, béri sorsokban — a fasizmus ez életútját amely elől emigrálnia kellett iránti gyűlöletének adott han- ... „ . — . .. — szerencséjére és olvasói got, g bár idegenben: haza1898. júmus 32-én született szerencséjére idejeben mod- szeretetének. Fájdalmasan, a németországi Osnabrück- jában volt megtenni ezt gyötrődve szerette Németorben. Tanítóképzőt végzett s Svájcba, majd New Yorkba szagot hazáját, sokszoros kín szinte az iskola padjából ke- költözött Osztozott a német vojt tehát átélnie, mint keíroratra. emigráns művészek sorsában Hitler kezére." A második világháború rült egyenesen Négy évig harcolt („Négy (hogy csak néhányat említ- évig vérben, vasban, — ide- sunk pálya- és sorstársai kögen eszmékért egy tébolyult zül: Thomas és Heinrich «tán több nagysikerű regénye császár parancsára, tébolyult Mann, Lion Feuchtwanger, jelent meg; alaphangjuk nem Európában, amelynek csatáié- Bruno Walter, Otto Klempe- változott Remarque ezekben rer, Stefan Zweig, Arnold it mint a korábbi műveiben, fehérle- Zweig, Heinrich Böll), akik a humanizmus képviselőjének önélet- kényszerű száműzetésükben mutatkozott , rein ártatlan áldozatok százezreinek a csontjai nek” — írta 1935-ös rajzában.) A két háború kö- őrizték az igazi német szelleT. 1. Weöres Sándor 60 éves A XX. századi magyar líra Etikai epigrammái gyilkoló áját. Ilyen értelemben Weöres egyik kiemelkedő egyénisége erejűek, az Oda a kispolgár- Sándor költői világképe zárt, — mégis minden olvasónak hoz pedig egy magatartásfor- és befejezett, csak önmagáé talány. Költészetünk szíin- ma halhatatlan szatírája. — ilyen vonatkozásban költése, a vers mágusa, az átvál- Szüntelen magaváltozása, szete nem iránymutató példa, * ozás virtuóza — az ő lírai he- sokszínű beleélőkészségéből hiszen az ember kiteljesedését, vületével mondva: több arcú fejlődik ki. Tizennégy éves önmaga megvalósítását mi a mint az indus mitológia bár- korában jelentkezett először, művészetben is csak a valósá- mely istene, de minden arca szinte csodagyerekként, szinté 6°® személyiség, valóságos felcsillan verseiben, a szét- teljes fegyverzetben. Tizenki- problémáinak képében tudjuk tört valóság élménytükrének ienc évesen már a Nyugat elfogadni. Ami azt Jelenti, ezernyi diribdarabjában. megbecsült költője, s húszon- hogy a játéknak és a művéWeöresről sohase mondhatod: egy éves amikor első kötete, a *** játékosságnak is az alkotóilyen. Csak azt, hogy: itt ilyen! „Hideg van” Pécsett meg jele- termelői létet kell igenelnie, S e szüntelen egyéniségvál- njk. Azóta a gyűjteményes az önmagát, s világát létreho- iás, ez önmagát megsokszoro- „Hallgatás tornyá”-n át “az " ' ‘ zó teremtő nyugtalanság kul- „Egybegyűjtött írások” két zó embert, és el kell utasítania a magányt, az izolált ént, t-sa: a játék. Forrása a váltó- kötetéig tucatnyi mű alkotja az önmaga elől menekülő em- zás, a változásban való örök a pályaívet, vers-dal, gyér- Hl hit, eszköze a merész képze- mekvers — a „Bóbita” talán let, nagy fantáziájú beleélés, legtökéletesebb mit e műfaj- ,,A mélységet és a magasságot ban magyar költő alkotott — «négis nagy értéke mai iro- kutatom — mondja magáról nagy-mű-eposz, prózavers, dalmunknak: mert kivételes önvallomásában — nem a verses dráma és műfordítások, formakészsége, öntörvényű közvetlenül érzékelhető szin- Kivételes beleérzőképességé- leleményei, újra meg újra szülét. Az ösztönvilág mélyeit és böl következik, hogy a világ- Iető játékai, nagyszerű stiluses szellemi régió magasságait. Irodalom szinte minden köl- 1 ' ^ ,-i a ~ Munkám irreálisnak látszik, tője modorában teljes értékű de hát a parány- és csillag- magyar verset tud alkotni, világról készült fényképek Műfordításainak kötete: „A sem azonosak a napi látva- lélek idézése” sziporkázó formai bravúrok gyűjteménye. S mindez együtt egy nagy tornyokkal, mégis a realitás a céljuk és a tudásnak, s a társadalomnak a továbbsegítése ’. mátumú, sokszínű-tehetségű születésnapján bért. Mégha szorongásait megértjük is. Weöres Sándor munkássága bravúrjai, képzeletgazdagsága — a különben is végtelen lehetőségűnek tűnő magyar lírát — új formakinccsel és annak kísérletező valóra váltásával gazdagította Életének ezen a szép ünnepén — 60. Költészete nem társadalmi érvényű, bár tud jó közéleti verseket is írni: erkölcsi, polírikus világa, egy olyan világ, amely önmaga játékaiban él, és ebben leli meg harmónikfvánunk neki megújuló munkakedvben gazdag alkotó éveket. Szalon tay Mihály Gdanski kikötő Kelemen István rajza TAKÄCS TIBOR: UTAZÁS. Ide is eljutottál, fent Vergilius sírja A dombsor körbehajlik ez a táj Mergellina Ide is eljutottál s ülsz szemközt a Vezúvval, a holnapi napokkal, s hátad mögött a múlttal. Milyen régóta jöttél, milyen nagyon akartad. Kenyered s vized sincs már, kisebesedett talpad. Milyen messziről jöttél , suhanc-álmok korából, s amiben sohasem hittél! itt van előtted Nápoly. Itt van előtted Nápoly, a Vezúv kettős kúpja, s te úgy indulsz, mint otthon, ha kimentéi a kútra, s anyád utánad nézett — Ó, nézz utánam, Nápolyi Visszajutok-e egyszer még útjaim porából? HAVAS ERVIN; Egyszerű dal a hazához Te vagy hazám, olvassz magadbal Tartományommá lettél. Perceimben se hagyj magamra, Szerelmeseddé tettel. Mit szégyellnem kell, nem előtted, Bizalmadba fogadtál, Idegeimmel megkötözlek Csak bennem megmaradjál. Ünnepi ruhám rádterítem, öltözhetsz virágba kedves. örömöm beléd menekítem. Hűségre magadhoz eskessH v Hiúságomat tőre nyested, Nincs utam, vágyam se innen. Zsarnok vagy, gyöngém megkerested, Benned kell örökre hinnem. Világgá miért csavarognék? Kitartó törvény űzne: Kezem, szám, szemem, holt anyagként A földbe merevülne. SZÉKELY DEZSŐ: Cl VAKODÓK Májusi dér az ablakon: elfehéredsz, szép tavaszom, a csontom belekékül. Keserűség az ajkadon! őröl a csönd, mint a malom, az ölelésed nélkül. Embertelen, páros magány haraggal, egymás oldalán menni előre — sehova; rúgni a port, falavelet, nem nélküled s nem 1» veled — ez a szerelem alkonya? Most jő lenne egy semmiségen hangosan civódni — a mérgem enyhülne, csak szólna szavad... Hamvazóm száll az éji köd s éle® a szél, mint könyököd a takaró alatt. gyűrte és a galaesint felmutatta két ujja között. — En teszek itt csodát! Hókuszpókusz, csiribí-csiribá, volt — nincs! A galacsin eltűnt. — Majd mesélek én neked, hogy megnyugodj végre, erről a Szent Antalról. Van ennek Padovában, vagyis Pádu- ábai; egy akkora temploma, hogy olyat te még nem láttál, de en jártam ott, és a tempómban akkora síremléke, feleségeddel, engem meg itthon a fene evett ........ — Légy szives, és ne üvölts, mert összeszalad a fél ház. — Bánom is én a házat, nekem már úgyis mindegy, mert De azért nem fordult visz- a gázt benyomja. Egy hajszásza, Megígérte, hogy nyolc Ion múlt, hogy a két nagy előtt otthon lesz. Ma nincs se- dög ripityává nem morzsolta, takocsikázás! Az autóban hideg volt, egy én öngyilkos leszek, igenis az láthatatlan résen befütyült a leszek Megint veszekedtek,1 kiabálcsontrepesztő menet közben szél, Gerzson ráncigái la a va es fojtott hangon,’ordítva, ™ cltareff utó“™itoS és suttogva, csapkodva, ki-be- Kezzel CIga,ma után kotord rohangálva és Gerzson érezte, amint gyűlik benne a düh, _____ ______sSQg_________ még egy perc, és hülyére veri ^ ^ „„ i nt egy emeletes, ház, fényes ezt ai szerencsétlen ta nban- ön^újtóloTelkujtor^tfclcá- marvanybol, meg bronzból, es eot, aki m ikul két hétig se ná] maradt voJna? Egyre mé. • gésZ nap körülveszik az öreg- bírna ki, de vele két óra is asszonyok, sírva és imádkozva, több a soknál. Ica most a a kezükkel a márványt simo- konyhából szájait, a hamutar- gatják, ahol a Szent koporsó- tót súrolta a vízcsapnál, hogy jut gondolják, és a lépcsőn “ bagószag se érződjék, mert még ott a mankó, amit valami *tt még cigarettázni se lehet nyugodtan, és Gerzson kirohant a körfolyosóra, le az utcára, eé még két nagy frásznál is keményebb perfon Icának. Nem beszéltek meg semmit, könyöröghet majd három gyógyult beteg dobhatott ei, ha ugyan nem a papok készítették oda, és szerteszét a bajba jutottak fényképei a lépcsőn cs korláton, hogy a csodatévő össze ne tévessze a rászoruló' Gurult még pár métert, aztán beállította a kocsit két hóbucka közé. Az összefüggés majdnem világos. De ilyen nincs, és nem szabad erre gondolni, őrültség, nincs semmiféle kapcsolat. „Egy férfi, aki egyszer megszakította a láncot...” Levegőt! Lehúzta a slusszkulcsot, becsapta maga mögött az ajtót. Tántorgott a gyengeségtől, így nem vezethet tovább. Minden porcikája remegett a hidegtől és az előbbi rémülettől, még mindig a cigarettáját kereste. de csak a galacsin akadt a kezébe. KI bontogatta. Az Ica , , papírja volt, még ez is, a poegy milliméteren múlt hogy kolba vele! Megcélozta az el- elcsusztak egymás mellett.... Sq csatornarácsot, hallotta, egy Volga meg hátulról... az amint egy láthatatlan . patak is majdnem belerohant ........ zubog a mélységben.- Nem sik erült egyenesen a nyílásba szott a zsebében, az öngyújtót kereste, de csak egy kis papirgulacsin akadt minduntalan a kezébe. Az a nyamvadt lyebben turkált utána, aztán mikor a fékbe taposott... csikorgás, kürtvonyítás, reflektorok, egy cementszállító kocsi behemot orra állt az oldalánál ..., de honnan került Ide... kát. És millió gyertya lángja n®P múlva, hogy találkozza- lobog... Hát szerinted egy Ilyen szent ember azzal szórakozik holta után hétszáz évvel, hogy minden kis földi Emberek ugráltak ki a kocsikból — Az anyádat... és a hülyén bosszút álljon? Ica megállt a fésülködésben, és tükörképe fúriaként meredt Gerzsonra. — Még nem volt elég? Engem akarsz te hogy Olaszban . — Olaszországban ... mond tam már. nak, és ha nem, és mindennek vége, hát annál jobb. Az utcai lámpák hidegen villogtak a hókupacok felett, Már ő is a jeges úton állt, és mivel szerencsésen nem törtalálnia, még egy pöccentés a büdös micsodába... a marha cipőjével a gombócot elnyelte fejedet... a tiédet, te állat... a nlelyseg- a süketnéma nénikédnek ... — sokáig kellett melegíteni a motort, míg végre lassan ne- , tént semmi, hát elszabadultak kilódult a Zasztava, éppen ab- az indulatok. Ordítozva korúiban a pillanatban, mikor Ica nézegették a kocsikat, sehol felbukkant a kapuban. — Agyő egy karcolás. Visszamásztak az azzal fűzni drágám, jössz te még az én ülésbe, ajtók csapódtak, fel- a dl ’ utcámba — de ezt csak gon- morajlottak a motorok, a két dolta Gerzson, amint a járdán szaladó Tea elmaradt mögötte. Még elcsúszik a szerencsétmonstrum rükvercelt, és ő ki- kecmergett közülük. A llányG erzson elindult gyalog. Nagyokat szippantott a kristályosán törékeny levegőből, lábánál a kanális majdnem dallamosan zengett, belső remegése lassan elcsitult, a magasból friss áramlás érte az arcát. Felpillantott. Fenn, az üres végtelenben — nagyon-nagyon távol —, I Ördögi kaland — Az ördög vagyok — köszöntött be a minap, úgy estefelé Povázsai lakásának ajtaján egy kalapos férfi, s miközben a kellő udvariasság szabályai szerint kissé féloldalra döntve megemelte kalapját, két kis dudor is látni látszott a homlokán. — Van szerencséim. Povázsai. Mivel szolgálhatok? — mondta az ajtó másik oldalán Povázsai és közben azon tűnődött, hogy milyen felesége lehet ennek a szegény ördögnek, hogy ilyen szabályosan tudta fejbe verni a férjét. — Kérem szépen, én tudom, hogy maga a Povázsai. Ezt én nagyon jól tudom, azért U jöttem Mondom, az ördög vagyok. Nem érti? — Mit a fenét kell azon értenem, hogy magát Ördögnek hívják? Azt mondja meg, mitakar? Hahúsz'szor mondja a nevét, akkor sem tudom, hogy mit akar tőlem tisztelt Ördög úr — mondta fensőbbsé- gesen Povázsai egy lépést sem hátrálva az ajtóból. — Csak, hogy kedves ügyfelem, én nem tulajdon- főnévként vagyok ördög, hanem ez a foglalkozásom. .. Hogy is mondjam csak. Én a Pokol Műveknek vagyok a dolgozója.., Világos? És eljöttem, kedves Povázsai pokoltárs a leikéért... Világos? Akkor mehetünk is! — Na,.. na, csak lassan a szarvakkal... Milyen lelkemért? — Amit sok-sok évvel ezelőtt az ördögnek ígért, ha cserébe boldoggá teszi... Adós fikess! Megadtuk a boldogságot, viszem a lelked — fordította tegezésre és egyáltalán nem udvarias hanghordozásra a dolgot az ördög, hogy a legbátrabb ember is megborzongott volna. De nem így Povázsai. — Jó, stimmt, már emlékszem. .. Azt mondtam egyszer dühömben, hogy vigye el a lelkem az ördög, azt se bánom, csak nyugodt és boldog lehetnék már egyszer..: Altkor jöttem ki ugyanis a káderestől. Annak idején. De hol lettem én boldog? Mi? — Hogyhogy hol? A nőt,1 akit kívántál megkaptad. Féleségnek is... — Az a boldogság? őt vidd el ördög, s az lenne nekem a boldogság... — Osztályvezető lettél, szép fizetéssel. Ez se boldogság? — kajánkodott az ördög. — Voltál te már osztályvezető? — Nem, én egy szegény ördög' vagyok. — Na látod, te oktondl —■ sóhajtott keserűen Povázsai. — A kitüntetés a főnököké, a fegyelmi az enyém. A prémiumot az igazgató adja, az áthelyezést és a bérbesorolást én. Az igazgató vállalati autón jár, én meg a buszra so férek fel, mert nem engednek fel a beosztottjaim, úgy utálnak. Mióta osztály- vezető vagyok. A fizetésben meg az a szép, hogy a papírpénzeknek a színük szép... S ezért akarod te a telkemet? — És a szeretőid, akik voltak? Nyolc is volt... — Csak hét, ördög úr, csak hét. És mindből balhé lett. Micsoda boldogság az! — Az autó? — Felemelték az adóját! — Nyertél a lottón? — Majd megölték a rokonok. .. Szétosztottam, mint valami szent... — Ki ne mond ezt a szót még egyszer! — riadt meg az ördög és szemmel láthatóan tanácstalan volt... — Hát most mit csináljak veled? Azt mondod nem voltál boldog? Szerencsétlen ember — könnyezte el magát az ördög és a zsebébe nyúlt. — Kicsit meleg, de fogjad. Egy kis forró szurokba dugtam el ördögné elől, de most neked adom — és Povázsai meghatottan tette a zsebébe a tűzpiros testű százast. Még az ördögöt is megvágta. Mert simi tudni kell! Gyurkó Géza —- Olaszban.,.., lófráltál a len... ingertől éppen csak annyi tisztán, személytelenül ragyog- ereje volt, hogy. az indítót es Lak a Csillaguk. NÓGRÁD — 1973. június 24., vasárnap 9
