Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

„Mi hoztuk az időt" A harmonikusabb emberért Nagyméretű tablók, kép. sorok; elszánt arcú, topron­gyos tömeg, csendőrökkel körülvett tüntetők. Mi hoz­tuk az időt. Az életet acélba, vasba álmodó olvasztárok, egész­séges, nevető gyerekek, korszerű üzemcsarnokok, tanuló felnőttek. Eljött a mi időnk. A látogató nézi a kiállí­tást; először csak külön- • külön a tablókat, aztán ösz- szeáll a képsor, megeleve­nednek az események, az emberiség történelme. Ők hozták az időt; a munkás- osztály. A lenini eszmék kö­vetkezetes harcosai; a szebb, emberibb világot ál- ' modók. Az első képtől — amely a munkások nyomo­rúságát, harci elszántságát tükrözi — a mai életet be­mutató fotókig hosszú volt az út. A kiállítás következe­tesen végigvezet a harcok, a szocializmus építésének minden fontos mozzanatán. a Az első rész a munkások­nak a társadalomban elfog­lalt helyét, szerepét ábrá­zolja, elemzést nyújt a munkásosztályról, mint ve­zető erőről. Tovább menve, a máso­dik fő rész a munkásság gazdasági és szociális hely­zetét mutatja be. A műn- ^káshétköznapokat, a terme­lés növekedését, a dolgo­zók élet és munkakörülmé­nyeinek megváltozását a színes fotók és statisztikai adatok szemléltetik. Kultúra, művelődés, szó­rakozás; ezt a elmet visel­hetné a befejező képsor. Modem könyvtárak, „öreg” iskolások, szakmunkástanu­ló fiatalok néznek le a ké­pekről a látogatókra. Vagy­is a „Mi hoztuk az időt” című vándorkiállítás a múlt, a jelen és a jövő bemuta­tásával átfogó képet ad szo­osztálya állított össze — a megye és Salgótarján szem­pontjából egyaránt nagy je­lentőségű. Nagy jelentőségű azért, mert ez a megye a munkások nagy számánál és szeivezettségénél fogva mindig is híres volt meg­mozdulásairól, forradalmi beállítottságáról, A „vörös Tarján”, „hírhedt” volt a múltban. A szépülő, fejlődő Salgótarján és a gyors ütemben iparosodó megye ma beszédtéma az egész or­szágbán. Nem véletlen hát, hogy a vendégkönyv tanulsága szerint, munkás- és nem munkásközösségek napról napra rendszeres látogatói a József Attila Megyei Műve­lődési Központ üvegcsarno­kában megrendezett kiállí­tásnak. S; hogy miről vall ténylegesen is ez a ven­dégkönyv? A ZIM Bánki Donát Szo­cialista Brigádjának véle­ménye; „A kiállítás az utóbbi tíz év eredményeire emlékeztet. Jó visszagondol­ni és emlékezni az esemé­nyekre, amelyeknek mi is részesei voltunk.” „Az ifjúság számára kü­lönösen hasznos egy-egy ilyen témájú kiállítás” — írta egy „ODOT-os.” És végezetül a legifjabbak véleménye: „Nagyon tet­szett a kiállítás, nagyon ta­nulságos” — írta a vendég­könyvbe Nemecz Emese negyedik osztályos tanuló. A kiállítás június 30-ig, mindennap 10—19 óráig tekinthető meg. V. Kiss Mária A következő tanévben ér­vénybe lépő intézkedések kö­zül ezúttal arról szólunk, hogy minden iskolatípusban három­ra emelkedik a testnevelési órák száma. Amint azt a Mű­velődésügyi Minisztériumban is hallottuk, ezeket tömbösítve, sportversenyekre, kirándulásra stb. is fel lehet használni. Mit tehetünk az ügyben, hogy a harmadik óra valóban harmadik óra legyen? A közel­jövőben1 a minisztérium mód­szertani útmutatója is megje­lenik e témában. Ennek tar­talmát még nem ismerjük. Ügy véljük azonban, hogy az intézkedés időszerűsége már most módot nyújt arra, s kí­vánatossá teszi, hogy — a részletek taglalása nélkül — felvessünk néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Beszélgetési. partnereink a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya ré­széről Fekete Ottó osztályve­zető, Szabó Ferenc osztályve­zető-helyettes, Bihary Lajos munkatárs, Kádár Mihály, az MHSZ Nógrád megyei vezető­ségének titkára. Szúnyog Ti­bor, az MTS Nógrád megyei Tanácsa (július 1-től a Nógrád megyei Tanács VB Testneve­lési és Sport Hivatala) elnöke. X Valamennyien egyetérthe­tünk abban, hogy a, harmadik testnevelési óra "bevezetése mindenképpen örvendetes és, indokolt. Nemcsak hetente egy pluszóráról van szó, jelentő­sége sokkal szélesebb "értelem­ben is érvényes. Szúnyog Tibor hangsúlyoz­za: „Iskolán belül is, meg a sportszerveknek is arra kelle­ne törekedniük, hogy ne csak tantárgynak, hanem minde­nekelőtt nevelési feladatnak tekintsék a testi nevelést. Eb­ből következik, hogy e fontos nevelési terület nemcsak a testnevelő tanár feladata, ha­nem tantestületi feladat.” Közismert, hogy a testedzés­hez, sporttevékenységhez szük­séges feltételekben (tornater­mek, egyéb tárgyi feltételek stb.). Nógrád megyében • sem vagyunk gazdagok. Szúnyog Tibor: „Valóban. De meg kell jegyeznem, hogy az anyagi le­hetőségekhez képest töreked­tünk a programokhoz sportlé­tesítményeket is nyújtani. Négy-öt év alatt a megyében például hét tornaterem épült a közép- és általános iskolák­ban. A rétsági gimnázium tor­naterme a járás versenysport­jának követelményeit is kielé­gíti. Gyarapodtunk iskolai sportudvarokban. Ebbe a helyi tanácsoknak továbbra is döntő szerepük lesz. S törekedni kell arra is, hogy a községi, városi, a különböző egyesületi sport- létesítményeket a jövőben mindinkább vegyék birtokuk­ba az iskolák is. Ez a sport­egyesületnek is »haszon«, ha csak az utánpótlásra, az egye­sület táborának növekedésére gondolok is. Salgótarjánban és Balassagyarmaton diáksport­centrumokat hozunk létre. Ezek azonban még mindig nem oldják meg a kérdést, s ezért további erőfeszítésekről nem mondunk le.” X Fekete Ottó: „A tananyag- csökkentés * enyhít a tanulók túlzott szellemi megterhelésén. Több idő jut a felüdülésre, mozgásra, ''energiapótlásra a fiataloknak, s ez szellemi ké­pességeik fejlődését is segíti. A napfény, a jó levegő, a moz­gás, a sportpályák hangulata stb. egészségükre kedvezően hat. Már a nyári szünidőben arra törekedjünk, hogy gyer­mekeink menjenek ki a sza­badba, a játék, a hasznos mun­ka erősítse, üdítse fel őket”. Kádár Mihály így fogalmaz­za meg igen találóan a közös gondot: „A mai gyerekek kis­sé suták, »féloldalasak«, egy részük tulajdonképpen nem tud járni. Most nagyobb le­hetőségünk lesz, hogy amire lehet, s amire szükségük lehet megtanítsuk őket. Elsősorban arra, hogy váljon személyiség- jeggyé náluk a fegyelmezett és figyelmes magatartás. Most nő meg az iskolákban szerintem a honvédelmi nevelésért felelős tanároknak is a szerepe. S ezen túl, az ének, a földrajz, a történelem stb. tárgyak szin­tén »érdekeltek« a nevelési fel­adat jobb megvalósításában, A harmadik óra, a tömbösítés stb. módot nyújt arra, hogy a tanulók gyakorolják azokat az ismereteket, amelyeket más órákon szereztek, például * honvédelmi neveléssel kapcso­latban is. Egyébként néhány ajánlásomat is elmondom. A sporttelepeken, iskolai lehető­ségeken túl, jöjjenek ki az is­kolák az MHSZ lőtereire, s azok biztonsági körzeteit is vegyék igénybe, ne csak a lö­vészethez, hanem azon túl is. Salgótarjánban a Vadaskert mintegy hatholdas, gyönyörű, füves, fás terület. Társadalmi, üzemi összefogással, tornaesz­közök felszerelésével ideális terület lehet ebből, ahol az idősebbek kocoghatnak, a kö­zépkorúak sétálhatnak, ahol folyhat a honvédelmi nevelés és a' testedzés a diákoknak. Megyénkben 31 kisközség ki­vételével szintén rendelkezés­re állnak az MHSZ lőterek ahol a komplex órákat lehet tartani, ahol forgószírípadsze- rűen mozoghat, sportolhat az osztály. Forduljanak az isko­lák a helyi MHSZ- és klubtit­károkhoz, kérjék közreműkö­désüket. Megkapják.” X A bevonuló sorköteleseknek ismerniük kell a lövészet sza­bályait, az egyénileg és alak­zatban történő mozgás szabá­lyait, önfegyelemmel kell ren­delkeznie, jártasságot kell sze­reznie különböző ügyességi számokban, tájékozódni kell tudni és így tovább. Mindezt, természetesen, nemcsak a ha­za védelme követeli meg. A ma élő ember iránt a közösség az élet más területein is elvár­ja e magatartásformát. Ne le­gyen kontraszt egy elméletileg jól képzett ember, s fellépése között. Ne legyen félszeg, ha­tározottan lépjen be bárhová, illedelmesen viselkedjen, tisz­ta, a környezetnek megfelelő ruhában, magatartása kelle­mes, küllemileg is megnyerő társalgási partner legyen, s még sorolhatnánk. Mindehhez fegyelem, önfegyelem, figyel­messég stb. szükséges. Tágabb értelemben á harmadik testne­velési óra e személyiségjegyek kialakítására is módot nyújt, átgondolt tantestületi, társa­dalmi segítséggel. Tulajdon­képpen a harmadik órával, a tananyagcsökkentéssel az is­kolák nem kaptak új feladatot. De kaptak időt! Jól használják ki! Tóth Elemér Hatvani Dániel: ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL / _______ (Dokumentumregény) N égyesben Kecskeméten cialista társadalmunk dina­mikus fejlődéséről, az ered­ményekről, a munkásosz­tály vezető szerepéről, az MSZMP egész társadalmat átfogó célkitűzéseiről, irányvonaláról. A „Mi hoztuk az időt” cí­mű politikai vándorkiállítás — amelyet az MSZMP KB agitációs & propaganda­Salgóíarjáni táborozok A .gyerekek életében talán a nyár a legszebb évszak. Hogy miért, nem kell felsorolni. Az biztos, hogy a nyári program legkiemelkedőbb eseménye az úttörők számára a táborozás. Ilyenkor „összecsomagolnak” az úttörőcsapatok és elindul­nak a már előre kinézett tá­borhelyre. Hol találkozhatunk salgótarjáni táborozókkal az idei nyáron? A kérdésre az il­letékesektől a következő tájé­koztatást kaptuk. A zagyva- pálfalviak Szombathelyre, a Bartók Béla úti és a Mártírok úti iskola pajtásai Hajdúná­násra utaznak. A Gagarin is­kola három tábort is szervezett az idén; a nyolcadikosok Haj­dúnánáson üdültek, de Tisza­füredre is utazik két csoport. A Csizmadia úti iskolásokat is Tiszafüreden találhatjuk ezek­ben a napokban. Természete­sen a Balaton sem marad ki a felsorolásból; a Rákóczi úti is­kola úttörői júliusban Keszt­helyre utaznak. (5.) Robi egy ideig még az ál­lomásparkban járkál, aztán — már dél felé — a Rákóczi út felé veszi lépteit. Az utat kettéválasztó sétány egyik padjára ülve, átellenben a Hírős Étteremmel, megszá­molja mennyi pénze van. Már október végén is hol volt ná­la pénz, hol nem. A novem­beri vonatbérletet az öccse kiváltotta, ő már nem. Ezen a napon is a Zoli bérletével jött be. Kettőjük között van annyi hasonlóság, hogy a kalauz, ha nem bakafántos- kodiik, a bérlet fényképe alapján nem jön rá a hun- putságra. Anyjának mondta reggel, hogy el akar helyez­kedni, kért tőle pénzt, de ösz- szesen csak hat forint apró volt nála. 14 forint 70 fillér az összes vagyonom — állapítja meg a fiú. Szemét a kö vetelődző éh­ség az étterem ablakai felé fordítja. Kiszámítja, ha tíz forintból megebédel, a mara­dék pontosan kifutja egy do­boz Fecske és egy 30 filléres doboz gyufa árát. Bemegy, elkéri az étlapot, egy kis adag rántott szelet 9,50, ezt rendeli. Nézelődik, szeme ismerősök után kutat. Az utóbbi időben sokat járt ide.' Bélával, meg a két lánnyal: Valival és Csöpivel, Nagy Bé­la Valinak udvarolt, ő vi­szont a filigrán, de arányos termetű Csöpit kedvelte. A két képzős lány nem kecske­méti, dunántúliak mindketten és a Kaszap utcai kollégium­ban laknak. Hetente kétszer- háromszor mentek el a fiúk­kal, egy-egy alkalommal két- két és fél órára, táncoltak, sört és jaffát ittak, s majd­nem mindig Béla fizetett. Né­ha, a látszat kedvéért Robi állta a cehhet, de előtte Bé­lától kért kölcsön. Adott is majd mindig, bár tudta, hogy nem látja viszont... Ügy volt vele, hogy „ma nekem, holnap neked”. Jó hónappal ezelőtt történt az ismerkedés, szinte spontá­nul, bár Béla ismerte a két lányt, mivel azelőtt is képzős lánynak udvarolt. Legtöbb­ször ide jötték, a Hírősbe, de néhányszor ellátogattak a Jaltába és a Toronyházba is. Könyveki-ől, filmekről, zené­ről beszéltek leginkább. Csé­pinek imponált, hogy Robi még az irodalomban is „egé­szen tájékozott”, csakugyan, Adytól idézett verset, meg Tóth Árpádtól. Egyszer va­lami zeneiskolás srác is oda­ült hozzájuk, szóba került Beethoven, dudolásztak, ská­láztak, a lányok' csak arra figyeltek fel, hogy Robi mér­gesen érvel: „Ez nem igaz, ez nem úgy van”, s a srác ez­után homiokráncolö gondol­kodásba esett, végül kibökte: „Igazad van, igazad van”. *• Amikor a lányokat estén­ként elkísérték a képző kol­légiumáig, a két pár kissé lemaradt egymásról. Ez volt a csókolózások ideje. Csöpi nem ellenkezett, igaz, hogy Robi sem erőszakoskodott kü­lönösebben. Béla egyszer meg is jegyezte, amikor már csak ketten sétáltak visszafelé: — Ügy viselkedsz, mint aki csak lelkiekre megy. — Robi erre azt mondta: — Minek elsiet- rti? Van időnk, nem? — Eb­ben, úgy nagyjából, egyetér­tettek.. Azon is meditáltak maguk között, hogy van-e perspektívája a képzős lá­nyokkal való kapcsolataiknak. Előttük már említették, hogy majd a jövő nyáron, 1972-ben, motorra ülnek és meglátogat­ják mindkettőjüket. De a két fiú között felvetődött az is, hogy esetleg már szilveszte­rezni is elmehetnének négyes­ben, mégpedig a pécsi túris- taiházba. Persze, ehhez sok pénz kell. Robi erre azt mondta, hogy addig még van idő, ő is félretesz kétezret, Béla is... Ebben maradtak. Körülbelül egy évvel ez­előtt Robi már megismerke­dett a testi szerelem titkai­val. Hétvégeken néhányszor Pestre utazott, meglátogatta Soroksáron élő nagyapját. Es­ti szórakozásaihoz pénzt is 4 NÓGRÁD = 1973. június 23, siómból kapott az öregtől. Megismer­kedett egy húszéves elvált asszonnyal, aki valami irodá­ban volt adminisztrátor, az­előtt pedig Szabadszálláson élt. Robi önbizalmának álta­lában hízelgett, hogy koránál idősebbnek látszott 4—5 év­vel, Csöpi is abban a hitben élt, hogy legalább húszéves. Lányokkal könnyen és simán ismerkedett, bálban, szórako­zóhelyen, vonaton. Azt tartot­ta, hogy nőkkel szemben lia- tároaotriaiak és udvariasnak kell ienni. Minden a jó fel­lépésen múlik. Lenézte azo­kat a pesti belvárosi srácokat, akik csak úgy leszólítják a nőt, s még csodálkoznak, hogy az elküldi őket a fené­be. Ezt primitiv módszernek tartotta. Sikerre az számíthat, aki a „korrekt úriember for­máját ölti magára”. Négyes találkozásaik alkal­mával Robi olykor tele volta többiek számára ismeretlen eredetű feszültséggel, ideges vibrálással. Látszott, hogy rossz a közérzete. Remegett a keze és azt mondta: —Mind­járt összeroppantom ezt a poharat. — Vagy: — Belevá­gom az ablakba. — Máskor Vali és Béla között volt va­lami évpdés, s a lány ezt mondta: — Idefigyelj, én megfojtalak. — Robi erre fel­figyelt és halkan megjegyez­te: — Én meg tudnálak taní­tani egy olyan fojtásra, hogy ne maradjon utána ujjlenyo­mat. — Ezen aztán sokáig kuncogtak, nevetgéltek. Holott Robi, ha tréfának is szánta, komolyan gondolta 4 'kijelentést. Tudták róla a többiek is, mert nem egyszer beszélt róla, hogy nyolc-ki- lenc hónapon át cselgáncso- zotf, Egy ízben azzal dicseke­dett, hogy 21 mérkőzésből 13- at fojtással nyert meg. Ö tud­ta, hogy ez nem igaz, hiszen még az övszerző versenyig sem jutott el. Ám edzői úgy látták, ha rendszeresen csi­nálja, viheti valamire. Átla­gon felüli testi erővel és igen jó reflexekkel rendelkezik. Különösen erős az alkar és a csukló. De azt is tudták, hogy Robi szívesen alkalmaz til­tott fogásokat, főleg azokkal szemben, akik nála gyengébb­nek mutatkoztak, vagy nem szívesen álltak ki vele. Néha úgy látszott, „mérget visz a fogásokba”.. Kerekes Sándort, a junior­edzőt egyszer meglátogatta a lakásán. Ennek is már egy éve. Nézegette az érmeket, s tud­ta, hogy Kerekes, aki kilenc éve dzsúdozik, a válogatott keret tagja, évente kétszer- háromszor megy külföldi ver­senyekre, járt már Nápoly­ban, Berlinben, Splitben. Egyszer — négyesben vol­tak akkor is — Bélával ki­próbálták a „szkanzert”, vagyis a kitámasztott könyök­ből való karlenyomást. Nyisz- lett fiúnak Béla sem nevez­hető, az bizonyos. De karja fél percig sem tudott ellenáU- ni a Robié nyomásának. Bélával néha motorokról, autókról beszéltek. Robi el­mondta, hogy nagyon szeretne egy Hondát. Mert a motorban az a fontos, hogy nagy legyen és gyors. Az, hogy szép for­mája legyen, mellékes. Más a helyzet az autóknál, ott már a külső is számít. Robi az olasz kocsikról áradozott, a Fiat-okról. Azt mondta, ha ötös találata lenne a lottón, akkor is 850-es Fiat Coupét venne. S aki bármikor is szemtelenül viselkedett vele, az csak úgy ülhetne be a ko­csiba, ha íneki^.elöbb kezet cspkolna. És csak azokkal áll­ná szóba, akik rendesek vol­tak hozzá. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents