Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-23 / 145. szám
„Mi hoztuk az időt" A harmonikusabb emberért Nagyméretű tablók, kép. sorok; elszánt arcú, toprongyos tömeg, csendőrökkel körülvett tüntetők. Mi hoztuk az időt. Az életet acélba, vasba álmodó olvasztárok, egészséges, nevető gyerekek, korszerű üzemcsarnokok, tanuló felnőttek. Eljött a mi időnk. A látogató nézi a kiállítást; először csak külön- • külön a tablókat, aztán ösz- szeáll a képsor, megelevenednek az események, az emberiség történelme. Ők hozták az időt; a munkás- osztály. A lenini eszmék következetes harcosai; a szebb, emberibb világot ál- ' modók. Az első képtől — amely a munkások nyomorúságát, harci elszántságát tükrözi — a mai életet bemutató fotókig hosszú volt az út. A kiállítás következetesen végigvezet a harcok, a szocializmus építésének minden fontos mozzanatán. a Az első rész a munkásoknak a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét ábrázolja, elemzést nyújt a munkásosztályról, mint vezető erőről. Tovább menve, a második fő rész a munkásság gazdasági és szociális helyzetét mutatja be. A műn- ^káshétköznapokat, a termelés növekedését, a dolgozók élet és munkakörülményeinek megváltozását a színes fotók és statisztikai adatok szemléltetik. Kultúra, művelődés, szórakozás; ezt a elmet viselhetné a befejező képsor. Modem könyvtárak, „öreg” iskolások, szakmunkástanuló fiatalok néznek le a képekről a látogatókra. Vagyis a „Mi hoztuk az időt” című vándorkiállítás a múlt, a jelen és a jövő bemutatásával átfogó képet ad szoosztálya állított össze — a megye és Salgótarján szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. Nagy jelentőségű azért, mert ez a megye a munkások nagy számánál és szeivezettségénél fogva mindig is híres volt megmozdulásairól, forradalmi beállítottságáról, A „vörös Tarján”, „hírhedt” volt a múltban. A szépülő, fejlődő Salgótarján és a gyors ütemben iparosodó megye ma beszédtéma az egész országbán. Nem véletlen hát, hogy a vendégkönyv tanulsága szerint, munkás- és nem munkásközösségek napról napra rendszeres látogatói a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában megrendezett kiállításnak. S; hogy miről vall ténylegesen is ez a vendégkönyv? A ZIM Bánki Donát Szocialista Brigádjának véleménye; „A kiállítás az utóbbi tíz év eredményeire emlékeztet. Jó visszagondolni és emlékezni az eseményekre, amelyeknek mi is részesei voltunk.” „Az ifjúság számára különösen hasznos egy-egy ilyen témájú kiállítás” — írta egy „ODOT-os.” És végezetül a legifjabbak véleménye: „Nagyon tetszett a kiállítás, nagyon tanulságos” — írta a vendégkönyvbe Nemecz Emese negyedik osztályos tanuló. A kiállítás június 30-ig, mindennap 10—19 óráig tekinthető meg. V. Kiss Mária A következő tanévben érvénybe lépő intézkedések közül ezúttal arról szólunk, hogy minden iskolatípusban háromra emelkedik a testnevelési órák száma. Amint azt a Művelődésügyi Minisztériumban is hallottuk, ezeket tömbösítve, sportversenyekre, kirándulásra stb. is fel lehet használni. Mit tehetünk az ügyben, hogy a harmadik óra valóban harmadik óra legyen? A közeljövőben1 a minisztérium módszertani útmutatója is megjelenik e témában. Ennek tartalmát még nem ismerjük. Ügy véljük azonban, hogy az intézkedés időszerűsége már most módot nyújt arra, s kívánatossá teszi, hogy — a részletek taglalása nélkül — felvessünk néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Beszélgetési. partnereink a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya részéről Fekete Ottó osztályvezető, Szabó Ferenc osztályvezető-helyettes, Bihary Lajos munkatárs, Kádár Mihály, az MHSZ Nógrád megyei vezetőségének titkára. Szúnyog Tibor, az MTS Nógrád megyei Tanácsa (július 1-től a Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sport Hivatala) elnöke. X Valamennyien egyetérthetünk abban, hogy a, harmadik testnevelési óra "bevezetése mindenképpen örvendetes és, indokolt. Nemcsak hetente egy pluszóráról van szó, jelentősége sokkal szélesebb "értelemben is érvényes. Szúnyog Tibor hangsúlyozza: „Iskolán belül is, meg a sportszerveknek is arra kellene törekedniük, hogy ne csak tantárgynak, hanem mindenekelőtt nevelési feladatnak tekintsék a testi nevelést. Ebből következik, hogy e fontos nevelési terület nemcsak a testnevelő tanár feladata, hanem tantestületi feladat.” Közismert, hogy a testedzéshez, sporttevékenységhez szükséges feltételekben (tornatermek, egyéb tárgyi feltételek stb.). Nógrád megyében • sem vagyunk gazdagok. Szúnyog Tibor: „Valóban. De meg kell jegyeznem, hogy az anyagi lehetőségekhez képest törekedtünk a programokhoz sportlétesítményeket is nyújtani. Négy-öt év alatt a megyében például hét tornaterem épült a közép- és általános iskolákban. A rétsági gimnázium tornaterme a járás versenysportjának követelményeit is kielégíti. Gyarapodtunk iskolai sportudvarokban. Ebbe a helyi tanácsoknak továbbra is döntő szerepük lesz. S törekedni kell arra is, hogy a községi, városi, a különböző egyesületi sport- létesítményeket a jövőben mindinkább vegyék birtokukba az iskolák is. Ez a sportegyesületnek is »haszon«, ha csak az utánpótlásra, az egyesület táborának növekedésére gondolok is. Salgótarjánban és Balassagyarmaton diáksportcentrumokat hozunk létre. Ezek azonban még mindig nem oldják meg a kérdést, s ezért további erőfeszítésekről nem mondunk le.” X Fekete Ottó: „A tananyag- csökkentés * enyhít a tanulók túlzott szellemi megterhelésén. Több idő jut a felüdülésre, mozgásra, ''energiapótlásra a fiataloknak, s ez szellemi képességeik fejlődését is segíti. A napfény, a jó levegő, a mozgás, a sportpályák hangulata stb. egészségükre kedvezően hat. Már a nyári szünidőben arra törekedjünk, hogy gyermekeink menjenek ki a szabadba, a játék, a hasznos munka erősítse, üdítse fel őket”. Kádár Mihály így fogalmazza meg igen találóan a közös gondot: „A mai gyerekek kissé suták, »féloldalasak«, egy részük tulajdonképpen nem tud járni. Most nagyobb lehetőségünk lesz, hogy amire lehet, s amire szükségük lehet megtanítsuk őket. Elsősorban arra, hogy váljon személyiség- jeggyé náluk a fegyelmezett és figyelmes magatartás. Most nő meg az iskolákban szerintem a honvédelmi nevelésért felelős tanároknak is a szerepe. S ezen túl, az ének, a földrajz, a történelem stb. tárgyak szintén »érdekeltek« a nevelési feladat jobb megvalósításában, A harmadik óra, a tömbösítés stb. módot nyújt arra, hogy a tanulók gyakorolják azokat az ismereteket, amelyeket más órákon szereztek, például * honvédelmi neveléssel kapcsolatban is. Egyébként néhány ajánlásomat is elmondom. A sporttelepeken, iskolai lehetőségeken túl, jöjjenek ki az iskolák az MHSZ lőtereire, s azok biztonsági körzeteit is vegyék igénybe, ne csak a lövészethez, hanem azon túl is. Salgótarjánban a Vadaskert mintegy hatholdas, gyönyörű, füves, fás terület. Társadalmi, üzemi összefogással, tornaeszközök felszerelésével ideális terület lehet ebből, ahol az idősebbek kocoghatnak, a középkorúak sétálhatnak, ahol folyhat a honvédelmi nevelés és a' testedzés a diákoknak. Megyénkben 31 kisközség kivételével szintén rendelkezésre állnak az MHSZ lőterek ahol a komplex órákat lehet tartani, ahol forgószírípadsze- rűen mozoghat, sportolhat az osztály. Forduljanak az iskolák a helyi MHSZ- és klubtitkárokhoz, kérjék közreműködésüket. Megkapják.” X A bevonuló sorköteleseknek ismerniük kell a lövészet szabályait, az egyénileg és alakzatban történő mozgás szabályait, önfegyelemmel kell rendelkeznie, jártasságot kell szereznie különböző ügyességi számokban, tájékozódni kell tudni és így tovább. Mindezt, természetesen, nemcsak a haza védelme követeli meg. A ma élő ember iránt a közösség az élet más területein is elvárja e magatartásformát. Ne legyen kontraszt egy elméletileg jól képzett ember, s fellépése között. Ne legyen félszeg, határozottan lépjen be bárhová, illedelmesen viselkedjen, tiszta, a környezetnek megfelelő ruhában, magatartása kellemes, küllemileg is megnyerő társalgási partner legyen, s még sorolhatnánk. Mindehhez fegyelem, önfegyelem, figyelmesség stb. szükséges. Tágabb értelemben á harmadik testnevelési óra e személyiségjegyek kialakítására is módot nyújt, átgondolt tantestületi, társadalmi segítséggel. Tulajdonképpen a harmadik órával, a tananyagcsökkentéssel az iskolák nem kaptak új feladatot. De kaptak időt! Jól használják ki! Tóth Elemér Hatvani Dániel: ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL / _______ (Dokumentumregény) N égyesben Kecskeméten cialista társadalmunk dinamikus fejlődéséről, az eredményekről, a munkásosztály vezető szerepéről, az MSZMP egész társadalmat átfogó célkitűzéseiről, irányvonaláról. A „Mi hoztuk az időt” című politikai vándorkiállítás — amelyet az MSZMP KB agitációs & propagandaSalgóíarjáni táborozok A .gyerekek életében talán a nyár a legszebb évszak. Hogy miért, nem kell felsorolni. Az biztos, hogy a nyári program legkiemelkedőbb eseménye az úttörők számára a táborozás. Ilyenkor „összecsomagolnak” az úttörőcsapatok és elindulnak a már előre kinézett táborhelyre. Hol találkozhatunk salgótarjáni táborozókkal az idei nyáron? A kérdésre az illetékesektől a következő tájékoztatást kaptuk. A zagyva- pálfalviak Szombathelyre, a Bartók Béla úti és a Mártírok úti iskola pajtásai Hajdúnánásra utaznak. A Gagarin iskola három tábort is szervezett az idén; a nyolcadikosok Hajdúnánáson üdültek, de Tiszafüredre is utazik két csoport. A Csizmadia úti iskolásokat is Tiszafüreden találhatjuk ezekben a napokban. Természetesen a Balaton sem marad ki a felsorolásból; a Rákóczi úti iskola úttörői júliusban Keszthelyre utaznak. (5.) Robi egy ideig még az állomásparkban járkál, aztán — már dél felé — a Rákóczi út felé veszi lépteit. Az utat kettéválasztó sétány egyik padjára ülve, átellenben a Hírős Étteremmel, megszámolja mennyi pénze van. Már október végén is hol volt nála pénz, hol nem. A novemberi vonatbérletet az öccse kiváltotta, ő már nem. Ezen a napon is a Zoli bérletével jött be. Kettőjük között van annyi hasonlóság, hogy a kalauz, ha nem bakafántos- kodiik, a bérlet fényképe alapján nem jön rá a hun- putságra. Anyjának mondta reggel, hogy el akar helyezkedni, kért tőle pénzt, de ösz- szesen csak hat forint apró volt nála. 14 forint 70 fillér az összes vagyonom — állapítja meg a fiú. Szemét a kö vetelődző éhség az étterem ablakai felé fordítja. Kiszámítja, ha tíz forintból megebédel, a maradék pontosan kifutja egy doboz Fecske és egy 30 filléres doboz gyufa árát. Bemegy, elkéri az étlapot, egy kis adag rántott szelet 9,50, ezt rendeli. Nézelődik, szeme ismerősök után kutat. Az utóbbi időben sokat járt ide.' Bélával, meg a két lánnyal: Valival és Csöpivel, Nagy Béla Valinak udvarolt, ő viszont a filigrán, de arányos termetű Csöpit kedvelte. A két képzős lány nem kecskeméti, dunántúliak mindketten és a Kaszap utcai kollégiumban laknak. Hetente kétszer- háromszor mentek el a fiúkkal, egy-egy alkalommal két- két és fél órára, táncoltak, sört és jaffát ittak, s majdnem mindig Béla fizetett. Néha, a látszat kedvéért Robi állta a cehhet, de előtte Bélától kért kölcsön. Adott is majd mindig, bár tudta, hogy nem látja viszont... Ügy volt vele, hogy „ma nekem, holnap neked”. Jó hónappal ezelőtt történt az ismerkedés, szinte spontánul, bár Béla ismerte a két lányt, mivel azelőtt is képzős lánynak udvarolt. Legtöbbször ide jötték, a Hírősbe, de néhányszor ellátogattak a Jaltába és a Toronyházba is. Könyveki-ől, filmekről, zenéről beszéltek leginkább. Csépinek imponált, hogy Robi még az irodalomban is „egészen tájékozott”, csakugyan, Adytól idézett verset, meg Tóth Árpádtól. Egyszer valami zeneiskolás srác is odaült hozzájuk, szóba került Beethoven, dudolásztak, skáláztak, a lányok' csak arra figyeltek fel, hogy Robi mérgesen érvel: „Ez nem igaz, ez nem úgy van”, s a srác ezután homiokráncolö gondolkodásba esett, végül kibökte: „Igazad van, igazad van”. *• Amikor a lányokat esténként elkísérték a képző kollégiumáig, a két pár kissé lemaradt egymásról. Ez volt a csókolózások ideje. Csöpi nem ellenkezett, igaz, hogy Robi sem erőszakoskodott különösebben. Béla egyszer meg is jegyezte, amikor már csak ketten sétáltak visszafelé: — Ügy viselkedsz, mint aki csak lelkiekre megy. — Robi erre azt mondta: — Minek elsiet- rti? Van időnk, nem? — Ebben, úgy nagyjából, egyetértettek.. Azon is meditáltak maguk között, hogy van-e perspektívája a képzős lányokkal való kapcsolataiknak. Előttük már említették, hogy majd a jövő nyáron, 1972-ben, motorra ülnek és meglátogatják mindkettőjüket. De a két fiú között felvetődött az is, hogy esetleg már szilveszterezni is elmehetnének négyesben, mégpedig a pécsi túris- taiházba. Persze, ehhez sok pénz kell. Robi erre azt mondta, hogy addig még van idő, ő is félretesz kétezret, Béla is... Ebben maradtak. Körülbelül egy évvel ezelőtt Robi már megismerkedett a testi szerelem titkaival. Hétvégeken néhányszor Pestre utazott, meglátogatta Soroksáron élő nagyapját. Esti szórakozásaihoz pénzt is 4 NÓGRÁD = 1973. június 23, siómból kapott az öregtől. Megismerkedett egy húszéves elvált asszonnyal, aki valami irodában volt adminisztrátor, azelőtt pedig Szabadszálláson élt. Robi önbizalmának általában hízelgett, hogy koránál idősebbnek látszott 4—5 évvel, Csöpi is abban a hitben élt, hogy legalább húszéves. Lányokkal könnyen és simán ismerkedett, bálban, szórakozóhelyen, vonaton. Azt tartotta, hogy nőkkel szemben lia- tároaotriaiak és udvariasnak kell ienni. Minden a jó fellépésen múlik. Lenézte azokat a pesti belvárosi srácokat, akik csak úgy leszólítják a nőt, s még csodálkoznak, hogy az elküldi őket a fenébe. Ezt primitiv módszernek tartotta. Sikerre az számíthat, aki a „korrekt úriember formáját ölti magára”. Négyes találkozásaik alkalmával Robi olykor tele volta többiek számára ismeretlen eredetű feszültséggel, ideges vibrálással. Látszott, hogy rossz a közérzete. Remegett a keze és azt mondta: —Mindjárt összeroppantom ezt a poharat. — Vagy: — Belevágom az ablakba. — Máskor Vali és Béla között volt valami évpdés, s a lány ezt mondta: — Idefigyelj, én megfojtalak. — Robi erre felfigyelt és halkan megjegyezte: — Én meg tudnálak tanítani egy olyan fojtásra, hogy ne maradjon utána ujjlenyomat. — Ezen aztán sokáig kuncogtak, nevetgéltek. Holott Robi, ha tréfának is szánta, komolyan gondolta 4 'kijelentést. Tudták róla a többiek is, mert nem egyszer beszélt róla, hogy nyolc-ki- lenc hónapon át cselgáncso- zotf, Egy ízben azzal dicsekedett, hogy 21 mérkőzésből 13- at fojtással nyert meg. Ö tudta, hogy ez nem igaz, hiszen még az övszerző versenyig sem jutott el. Ám edzői úgy látták, ha rendszeresen csinálja, viheti valamire. Átlagon felüli testi erővel és igen jó reflexekkel rendelkezik. Különösen erős az alkar és a csukló. De azt is tudták, hogy Robi szívesen alkalmaz tiltott fogásokat, főleg azokkal szemben, akik nála gyengébbnek mutatkoztak, vagy nem szívesen álltak ki vele. Néha úgy látszott, „mérget visz a fogásokba”.. Kerekes Sándort, a junioredzőt egyszer meglátogatta a lakásán. Ennek is már egy éve. Nézegette az érmeket, s tudta, hogy Kerekes, aki kilenc éve dzsúdozik, a válogatott keret tagja, évente kétszer- háromszor megy külföldi versenyekre, járt már Nápolyban, Berlinben, Splitben. Egyszer — négyesben voltak akkor is — Bélával kipróbálták a „szkanzert”, vagyis a kitámasztott könyökből való karlenyomást. Nyisz- lett fiúnak Béla sem nevezhető, az bizonyos. De karja fél percig sem tudott ellenáU- ni a Robié nyomásának. Bélával néha motorokról, autókról beszéltek. Robi elmondta, hogy nagyon szeretne egy Hondát. Mert a motorban az a fontos, hogy nagy legyen és gyors. Az, hogy szép formája legyen, mellékes. Más a helyzet az autóknál, ott már a külső is számít. Robi az olasz kocsikról áradozott, a Fiat-okról. Azt mondta, ha ötös találata lenne a lottón, akkor is 850-es Fiat Coupét venne. S aki bármikor is szemtelenül viselkedett vele, az csak úgy ülhetne be a kocsiba, ha íneki^.elöbb kezet cspkolna. És csak azokkal állná szóba, akik rendesek voltak hozzá. (Folytatjuk)
