Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

Megújuló leleményt, szívósságot / Országos Részlet a meghívóból: „Ked­ves Elvtársi A Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar Írók Szövetsége meg­rendezi az Olvasó népért moz­galom I. Országos Tanácsko­zását Nyíregyházán, a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskolán.” A meghívót tartalmazó bo­rítékban nyolcoldalas mellék­let. Tartalma: ajánlások az Olvasó népért mozgalom to­vábbfejlesztésére. A helyszínen megjelenő, mintegy háromszázfőnyi résztvevőt — írókat, költőket, kritikusokat, újságírókat, könyvtárosokat, könyvkiadók as könyvterjesztők képviselő­it — fogadó bizottság várja és igazítja el. Mindenki gazda­godik egy ajándékcsomaggal — benne a mozgalom ered­ményeit prezentáló prospek­tusok, kiadványok. A hangulat már az első pil­lanatban emelkedett. A világ kicsi, vagy a mozgalom múlt­ja és méretei adják — az or­szág különböző tájairól érke­zettek szinte valamennyien Is­merős arcok sokaságára talál­nak, ♦ A szocialista közművelő­dési ^könyvtárhálózat születé­sének huszadik évfordulóján, 1969-ben Mezőszentgyörgyön hangzott el. az Olvasó népért mozgalom társadalmi elnök­ségének nagy hatású felhívása: „A társadalmi fejlődésnek olyan szakaszába jutottunk, amikor az előttünk levő nagy feladatok nemcsak igénylik, de megkövetelik, hogy valóban minél előbb »olvasó nép«-pé váljék a magyar nép ... több évtizedig tartó emberformáló munkára vállalkozunk, amely tanácskozás az „olvasó napról napra megújuló lele­ményt, szívósságot igényel mindazoktól, akik szolgálatá­ba szegődtek”. A Magyar Írók . Szövetsége által indított moz­galom kezdete óta szép sike­reket ért el olvasási kultú­ránk fejlesztésében, a tömeges olvasás feltételeinek megjaví­tásában. Leszámolt az „olva­só nép vagyunk” ötvenes években szült illúziójával, s a valóságos helyzetre alapoz­va olyan Sokrétű társadalmi,- közéleti cselekvéssort indított meg, hogy a Hazafias Nép­front V. kongresszusa vállal­ta —- gazdája lesz e nemes mozgalomnak. ★ Az országos tanácskozásnak — mely négy év eredményeit és hiányosságait összegezte — otthont adó Szabolcs-Szatmár megye pártbizottságának első titkára, dr. Tar Imre Üdvöz­lő és megnyitó szavai után Darvas József, a Magyar Írók Szövetsége elnöke, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának alelnöke tartott vi­taindító előadást. A mozgalom eredményeit részletezve el­mondta, hogy tíz év alatt meg­kétszereződött az olvasók szá­ma, jelentősen fejlődött a könyvtárhálózat, növekedtek a könyvkiadás és könyvterjesz­tés sikerei. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy csak céljaink egyike az olvasottság mértékének növe­lése — a minőség (mit és hogyan olvassunk?) ellenőr­zése és irányítása sem szabad, hogy kicsússzon kezünkből. Dr. Simó Jenő művelődés- ügyi miniszterhelyettes azt hangsúlyozta hozzászólásá­ban, hogy Magyarországon nem a könyv válsága, hanem nép”-érl \ éppen szezonja kívánta a moz­galom létrejöttét, mely jelen­tősen segíti a könyvvel hiva­tásosan foglalkozó szervek, intézmények munkáját. Felszólalások sokasága alap­ján rajzolódott ki két nap fo­lyamán az olvasási kultúrá­hoz kapcsolódó megannyi részletkérdés, a további mun­kát segítő ötletek, javaslatok: az iskolai könyvtárak meg­teremtésének szüksége és le­hetőségei, az Ifjúság olvasóvá nevelését segítő vállalkozások (rendhagyó irodalmi órák, „Kincskereső” című irodalmi gyermeklap, olvasótáborok) a néphadseregben elindított „Ol­vasó katonákért” mozgalom, a közművelődési könyvtárak fej­lesztésének különböző formál, a könyvkiadással kapcsolatos örömök és kifogások, a könyv­hét, könyvhónap, az évfordu­lók tapasztalatul; országos ak­ciók és helyi kezdeményezé­sek. ★ Mit adott végső tanulságul ez a tanáestozás? A hozzá­szólásokból eíősorakozó kép — műveltségünk, olvasási kultú­ránk, az Olvasó népért mozga­lom jelenlegi helyzetének ké­pe — Darvas József szavait látszik igazolni: Az MSZMP X. kongresszusának és a Köz­ponti Bizottságnak megálla­pításaira hivatkozva vallom, hogy a kultúrális forradalom új, nagy lendülete szükséges. A közművelődés túlságosan intézményeire támaszkodik ma. Társadalmasítani kell munkánkat, hogy a művelődés ne hivatali, hanem össznépi művelődés legyen, valóban tömegméretű mozgalom. — V. M. — A Televízió műsorajánlata Június 26-án, kedden ismét sugározzák a Katona József Színházban és 1970-ben a kép­ernyőn is nagy sikert aratott „Varsói melódia” című Zor in- színművet, A kétszereplős da­rabban Törőcsik Marit és Sztankay Istvánt láthatjuk. „Ha én lennék a Vígszín­ház igazgatója” a címe annak a kétrészes ifjúsági társasjá­téknak, amelyben három egye. temieta fiatal közül az egyik képzeletbeli igazgatói szere­pet vállal és elképzeléseit Várkcmyi Zoltán véleményével szembesíti. A riporter Wisin- ger István. Az előadás idő­pontja június 27., szerda. Az „Ez is operett, az is operett” harmadik részében Hátonyi Róbert Ismét régi, nagy sikerű operettrészléteket elevenít fel. Mahrer Emi] rendező diploma, filmje, a „Miért?” arra keres választ, hogy az élsportolók és pszichológusok véleménye szerint mi hajtja a magasabb eredmények elérésére azokat az embereket, akik nagy fizi­kai és szellemi túlterhelést Vállalnak: Június 28-án, csütörtökön „Ide nekem az oroszlánt is” címmel Vámos László szín- művészeti főiskolai tanár vég­ző® növendékei mutatkoznak be. Június 29-én, pénteken Bi- bó Lajos „A láp” című művé- fiek itv-változatát mutatják be. Június 30-án, szombaton a zenés tévészínház bemutatja a jugoszlávok legkedveltebb sza­tirikusa, Broniszlav Nusics- nak, a novellájából írott a „Gomb” című operaszatírát. A Kozincev-sorozat filmje: „Maxim visszatér”. V a s a s j un i á I i s A szakmunkásképző intéze­tek ifjúsági kórusainak orszá­gos találkozóját — a vasas­szakszervezet szövetséggé ala­kulásának 70. évfordulója al­kalmából meghirdetett „vasas­ifjúság éve” jelentős esemé­nyeként — a hagyományos vasas j urnáiig keretében ren­dezték meg. A találkozó cél­ja ifjúmunkás énekkari együttesek bemutatása, tapasz- alatcsere, újabb együttesek szervezése és nem utolsósor­ban — a munkásdalkultúra hagyományainak ápolása. A találkozót a Munkaügyi Minisztérium szakképzési és nevelési osztályával együttmű­ködve a vasasszakszervezet kulturális, agitációs, propagan­da. és sportosztálya rendez­te. A művészeti vezető — a közismert — Vass Lajos volt. A résztvevő énekkarok kö­zött ott volt a nagybátonyi 209. számú Ipari Szakmunkás­képző Intézet kórusa is. Az énekkar Budapesten, a vasasszékház dísztermében vett részt az énekkarok kö­szöntésén és az énekkari „kö­zös számok” összepróbálásán. A csepeli munkásotthonban tartották meg az ünnepi meg­nyitóbeszédet és az ünnepi hangversenyt Itt mutatkoztak be a kórusok egyéni reperto­árjaikkal és a „közös számok” éneklésével a közönség előtt. Hajókiránduláson vettünk részt, ahol az országos szervek képviselőinek jelenlétében szakmai tanácskozást tartot­tunk. Az énekkari tagok részére gazdag programot biztosított a szervező bizottság. Délután az Anna-réten volt a vasasjuniá- lis, ahol az énekkarok mutat­ták be műsorszámaikat a va­sasifjúság több ezres közön­sége előtt. Vasárnap Jutalomképpen megtekintettük Székesfehér­vár nevezetességeit és elláto­gattunk Siófokra is. Az országos találkozóra a felkészítésben segítséget adott Szüts Pál, a nagybátonyi zene, iskola igazgatója. Az énekkar I mfleorszámaft zongorán kísér­te Szüts István zeneiskolai ta­nuló. A jó' kapcsolat további láncszeme a szerdán tartott hangverseny volt, melyet a 209. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet énekkara a helyi zeneiskolával közösen szervezett „Védd a békét if­júság” címmel. A műsorban fellépett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola két növendéke is. A gyümölcsöző kapcsolatot a jövőben tovább kívánjuk erő­síteni, a munkásifjúság zene­kultúrája színvonalának növe­lése érdekében. Bán <>dön énekkarvezető Művelődési jegyzetek Közelharc Többen fordultak panaszukkal szerkesztőségünkhöz, hogy az annyira reklámozott Magyar Remekírók sorozatból me­gyénk egyes könyvesboltjaiban nem fogadnak el megrende­lést. Ez a vád érte a salgótarjáni, főtéri állami könyvesboltot is. Mint kiderült, a bolt 150 darabos keretet kapott, amit szin­te néhány óra alatt lekötöttek az érdeklődők, s szinte közel­harc folyt értük. Ezt a mennyiséget — értesülésünk szerint — most további tízzel megemelték, ami továbbra is alatta marad az igényeknek. Amennyire helyeseljük a sorozat meg­indítását, annyira helytelenítjük, hogy nem mérik fel idejé­ben a közönség igényeit. A kiadóknak és a kereskedelmi, könyvterjesztő vállalatoknak jobban illene alkalmazkodniuk a kőzönségigényhez. Már más kiadványok esetében (így pél- i dául az Uránia Állatvilág „Madarak” című köteténél) is ta- pasztaltuk, hogy az igényfelmérés elmaradása zavart okoz a könyvellátásban. Ez pedig különösen fájdalmas olyan köny­vek esetében, amelyek művészileg, eszmeileg értékesek, vagy amelyek ismeretterjesztő, nevelő funkciót töltenek be. Jó lenne, ha az illetékesek á-közönségigényt nem csak a bestsel­lerek esetében tartanál! szem előtt! L. Gy. Színpad nélkül nincs fejlődés Számtalanszor találkoztunk azzal a panasszal, hogy önte* vékeny csoportjaink fejlődésé­nek nagy gátja, ha nem jut­nak fellépési lehetőséghez, vagy amint mondani szokás — színpadhoz. Olyan ez, mint­ha az Író nem jut megjele­néshez és nélkülözni kényte­len a nyomdafesték ösztönző hatását. Egynémelyik együtte­sünket viszont elkapta egy* egy váratlan alkalom, így pél­dául valamely rádiós- vagy tévévetélkedő, olyannyira, hogy a szereplés és ezzel együtt a tapasztalatcsere al­kalmait el sem tudták képzel­ni a milliós nyilvánosság nél­kül, sőt, halálosan megsértőd­jek, ha egy tévés vetélkedő­nek már az első elődöntőin ki­estek, Az ilyen nagyzolással ter­mesztésen nem lehet egyet­érteni. Olyan ez, mintha egy kezdő labdarúgó mindjárt a nemzeti válogatottban szeretné produkálni magát. Azzal vi­szont messzemenőén egyetér­tünk, hogy a nyilvánosság hi­ánya gátólója lehet a fejlő­désnek. Értékes és nagyszerű dolog tehát, ha járásainkban az öntevékeny csoportoknak szereplési alkalmat biztosíta­nak, Ilyen alkalom lesz a kö­zeljövőben a szécsényi járás­ban a „Rárósi napok” hagyo­mányos megrendezése. Július 8-án, az Ipoly-parti szabadté­ri színpadon hat község — Ipolytamóc, Litke, Egyházas- gerge, Mihálygerge, Nógrád- szakál és Ludányhalászi —- együttesei .adnak 30—30 per­ces műsort, akik között az érintett községek vezetőiből és a meghívott szakemberekből álló zsűri dönti el a sorren­det. Hasonló lehetőségeket im­már valamennyi járásunk biz­tosít. A pásztói járásban au­gusztus 20-án, a munkás-pa­raszt találkozókon mérik össze tudásukat az öntevékeny együttesek. A rétsági járásban augusztus 5-én rendezik meg a nemzetiségi napot megyei és meghívott csoportok részvéte­lével. A salgótarjáni járásban szeptemberben lesz a hagyo­mányos palócnap. Balassa­gyarmaton az idén le megren­dezésre kerülnek az irodalmi színpadi napok, december 8- án, a város felszabadulásának évfordulóján. Jó kezdeménye­zések ezek, ösztönzői új cso­portok, együttesek, körök meg” alakításának, forrásai maga­sabb szintű sikereknek. Sídnt is. mea nem Is Erdőben szegény, erősen szeles vidékeken a földműve­lők egyik legnagyobb ellensé­ge a talaj legtermékenyebb, felső rétegét megtámadó szél­erózió, amely különösen szán­tás után okoz nagy talajkárt. A KPP—2,2 típusú vonta­tott kultivátor egy szárnyas hajóhoz hasonlóan követi a traktort, és nyílszerű késeivel nem szántja, hanem csak víz­szintesen behasítja a földet, sértetlenül hagyva a felső, tö­mör földréteget. A Beloruszhoz kapcsolható KPP—2,2 egy óra alatt majd­nem másfél hektáron lazítja fel a talajt. A DT—75-ös lánc­talpas traktor egyszerre két kultivátort is vontathat. A síkban szántó gép munkája hidraulikusan, a vezetőfülké­ből irányítható. Hatvani Dániel i ELŰRE MEGFONTOLT SZRNDÉKKRL ( Dökumentiunregény) Érlelődik a terv (3.) Csendes őszi imp Kecske­méten. Horváth Zoltán, a városköz­pontban, a Bányai Júlia Gim­názium előtt száll le a busz­ról. Kivárja a forgalom al­kalmas pillanatát, átszalad a széles keramit úttesten. A laxiáüornáshoz érve önkénte­lenül lelassítja a lépteit. Összesen három-négy kocsi áll benn. Sofőrök beszélget­nek a padnál. I Nincs bent az a kékesszür­ke Volga — állapítja meg. A rendelőben a nővér elké­ri beteglapját, majd kis idő múlva kiszól, hogy 12-re jöj­jön. Végigballag a Nagykőrösi utcán, kiér a vasútállomás­hoz. Beül a tanuló-váróte­rembe, tagjait meglazítja, szemhéja megrándul... Biz­tosra veszi, hogy hamarosan itt lesz megint Király Zol­tán, az izsáki fiú. Vele egy­idős, de magasabb, vállasabb, izmosabb, mint ő. Sűrű, sö­tétszőke, göndör haj bukik a homlokára. Jó pajtás, beleva­ló srác. Körülbelül hét hó­napja ismeri, bátyja. Király Robi mutatta be neki. Akkor is itt voltak az állomáson. Azóta gyakran találkoztak. Zoli tudta, hogy a „másik Zoli” és a bátyja nyáron az építőiparhoz jártak be dolgoz­ni. Vonattal. Aztán otthagy­ták a melót. Tengtek-lengtek a vasút- és az autóbusz-állo­más tájékán, a parkban, meg mindenütt a városban. Ügy egy hónap óta pedig szinte naponta összefutnak. Már ő sem jár be az intézetbe, sem a konzervgyárba. Otthon per­sze úgy tudják... Ök ketten együtt csavarog­tak. Lassanként kitapogatták egymás .gondolatait. Közben telt az idő, mintha ostorral kergették volna. Egyszer a buszállomáson összenkadtak egy lánnyal, Király Zoli Is­merte valahonnan, cipőcské- jéh egy-egy plexiüveg dísz­gomb csillogott. Addig-addifi kérlelték, míg a lány hajlan­dó volt a gombokat leszedni és nekik adni. Király Zoli megjegyezte: — Amikor ta­lálkozunk, mindig felmutat­juk egymásnak. • Meglátjuk, melyikünk őrzi tovább. Többször a parkoló kocsi­kat nézegették. Horváth Zol­tán egyszer ezt mondta: — Ha meglesz a szakmám, sok pénzt fpgok keresni, házat veszek meg mótorbiciklit. Abban mindketten egyetér­tettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Király Zoli hozzátette, hogy ehhez Nyugaton könnyebb Volna hozzájutni. Erre váratlanul kicsúszott a száján: — Indul­junk el gyalog. — Mire amaz: <— Ne hülyéskedj, leg­alább háromszáz kilométert kéne gyalogolni... ., Három nappal ezel őtt, november 2-án ugyanitt ül­tek, ke ties Jen, rajtuk kívül más nem volt a váróterem­ben. Az utasok kint tolong­tak. ünneplőben, koszorúkkal, krizantémszaggal — halottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszerve­zi az akciót. Király jó lenné társnak, vállas, erős fiú. És elszántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Te- hert, de azt is pár kilométe­ren. — Én semmilyet sem vezettem, de állítom neked, ha "negyedóráig figyelem, hogy váltják a sebességet, utána én is elvezetem. — Marhaság! Hiába ismered a kapcsolást, ha nincs rutinod... Most az alkalmas pilla­nat. .. — Próbáljuk ki. Beleülünk és átmegyünk- a határon, Nyugat-Németországba. — Király Zoli elgondolkodott. Nem is olyan mamlasz ez, amilyennek látszik, gondolta. De, ha már így van, ő sem maradhat le. Ezt mondta: — Klassz! Lopunk kocsit és me­gyünk. Amelyikőnk jobban tud vezetni, az vezet. Horváth Zoltán szemhéja megrándult. „Ráharapott” a fiú. Most már lehet adagol­ni a teilet. — Nem lopni kell, hanem szerezni. Taxit, mert azt nem igazoltatják. — Király meg­ütközve nézett rá: — Mit csi­nálsz a vezetőjével? -— Elin­tézzük egy eldugott helyen. — Rázós ügy... Mégis csak jobb lenne a kocsi. Átfestenénk, rendszámot cserélnénk... — Horváth Zoltán türelmetlenül szólt közbe: — Az hosszadal­mas. A taxi jobb! — Na, de a vezető... — Mondom, hogy elintézzük! Amikor majd fi­zetni kell, gyomorszájon vá­gom. — És én? — Te pedig... Hirtelen elhallgatott. Kicsit megrettent, úgy érezte, túl messzire ment. Dehát nem kell félni, Király nem olyan fiú, aki beárulná. Amaz türelmetlenül kérdez­te: — És én? Leütném, úgy gondolod? Vagy.megfőjta- nám? — Horváth kis tűnődés után így válaszolt: — Leüt­nénk, bekötnénk a száját, fá­hoz kötöznénk. — Na jó, de' megtalálják, mielőtt még át­érnénk. .. — Ez igaz. Mégis csak az volna a biztosabb, ha megfőj tatánk. Betennén's a csomagtartóba és valahol a Dunántúlon kiraknánk. A terv mine kettőjüket fel— villany ezta. Horváth Zoltán úgy érezte: itt a soha vsz- sza nem térő alkaxom. Agyát a kaland lehetősége valóság­gal áttüzesítette. Király Zol­tán viszont azon tűnődött, hogy a terv keresztülvitelé­ben az ő szerepe a fontosabb: nélküle Horváth egyedül, semmihez sem merne kezde­ni. Ha cselekvésre kerül a sor, majd meglátjuk, gondol­ta, ez most, mint elme játék, kitűnő. Mindenesetre meg­kérdezte: — Na és, milyen tipusú kocsira gondoltál? — Volga vagy Polski Fiat. Ez mindegyik stabil, gyors ko­csi. .. — Gyorsan elharapta a szót. Itt tovább nem! Ez már csak az ő „területe”. Azt most nem kell elmondani Király­nak, hogy azért kell nagy ko­csi, mivel Kiss Arankának és az édesanyjának is kényelmes helyre van szüksége. Majd megtudja idejében, amikor már nem léphet vissza. — Oké — hagyta rá a másik, majd hozzátette: — És mivel fojtanánk meg a sofőrt? — Gondolkodtam ezen is. Vas­kampó kéne, meg egy kötél- hurok. Mindketten elhallgattak. Egész lényüket ismeretlen borzongás kerítette ha talmú - ba. Majd Király ezt kérdez­te: — De, hogy megyünk át a határon? — Ügy, hogy át­törjük a sorompót. — És ha ránk lőnek? — Visszalövünk. Apám katonatiszt volt — ha­zudta. — A pisztolya még megvan. Ügy el van zárva, hogy nem tudom megszerezni De el tudom hozni a vadász­puskáját. Az volna jő, ha te meg pisztolyt tudnál szerez­ni. . .• Ekkor nyílt az ajtó és meg­szakadt a beszélgetés. Maguk- korabeli srác jött be, Király­nak odaköszönt, ismerte a vo­natról. Kérdezősködött valaki utáp, nem látták-e véletlenül, aztán kiment. Ök folytatták... Király megkérdezte: — Mikor indulnánk? Horváth Zoltán válasza erre is 'készen állt: — Vasárnap este, hetedikén. Jól elvegyülnénk a hét végi for­galomban. Megállapodtak, hogy vasár­nap este 6-kor itt, az állomá­son találkoznak. Horváth busszal jön be, Király pedig vonattal. Aznap a délutánt is együtt töltötték. Négy óra körül Horváth azt mondta Király­nak, hogy menjenek be a Nagytemplomhoz, a központi buszmegállóhoz, odajön majd Kisfáiból egy Aranka nevű lányismerőse. Besétáltak a Rákóczi úton. Fél ötkor bejött a reptéri busz, de ismerős lány nem szállt le róla. ) (Folytatjuk) 4 NÖGRÁD — 1973. június 21., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents