Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Arató* »ratti Kombájnok, traktorok, alkatrészek % Csak a közös munka számit Nemzetiségiek Nézsén Gépek és alkatrészek: az aratás nyitányakor hagyomá­nyosan visszatérő téma. Két országos vállalat: az AGRO- i’íöSZT és a MEGÉV vezetőit kerestük tői kérdéseinkkel. De. Bartos Bajostól, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatójától arról érdeklődtünk, honnan, s mennyi gabona- ív ombájn érkezik ezekben a napokban? — Bevezetőül el kell mon­danom, amíg korábban 6—8 esztendő volt egy-egy kom­bájn élettartama, az utóbbi években ' ez jelentősen csök­kent. Ennek oka, hogy kettős hasznosítású lett ez a masina: a kukorica betakarításához is használják. Egy 1969-ben alá­írt szerződés értelmében évi 1300 kombájn érkezik a Szov­jetunióból 1972-ben ezen te­lül kaptunk még csaknem két­száz darabot. Áz idén nincs mód erre. A Szovjetunióban megkezdték az SZK—5-ös és az SZK—6-os kombájnok gyártását, s így az átállás mi­att terven felül csupán 54 kombájnt vásárolhatunk. Ere­detileg mindössze 1050 SZK— 4-esre jelentettek be igényt a gazdaságok. Az utóbbi időben azonban befutottak újabb je­lentkezések. Mivel készleteink nincsenek — főként a hitelpo­litikai megszorítások miatt kombájnt nem tartunk raktá­ron —, várható, hogy a vásá­rolni szándékozók nem minde­gyikét tudjuk kielégíteni. Dr. Bartos Lajos azt is el­mondta, hogy amíg az 1354 szovjet kombájn időben meg­érkezik, az.NDK-beli kombáj­noknak alig egyharmadára számíthatunk. Az idén 350 ilyen gépre van szerződése az AGROTRÖSZT-nek, mindösz- sze száz érkezik meg június végéig; további 50 július kö­zepéig, s a fennmaradó 200 csupán a III—IV. negyedév­ben. — Mennyi ma az ország kombájnállománya? — Tavaly 11 ezer fölött volt a kombájnok száma, az idén tízezerre tehető. A csökkenés magyarázata: a tavalyi nehéz aratás miatt sok gépselejte­zésre került sor. — Ha már a mezőgazdasági gépekről beszélgetünk, ugyan mennyi pénzt szánnak évről évre erre a célra a gazdasá­gok? — Amíg 1969-ben 3—3,5 milliárd, 1970-ben 4,2—4,3 mil­liárd forint jutott gépek vá­sárlására, két esztendeje évi S milliárd forintra emelkedett ez az összeg. — A vásárlási kedv tehát megvan, ám a tsz-ekben pa­naszkodnak: nem. mindig azt kapják, amit szeretnének ... — Valószínűleg a traktorok­ra gondol. Azok közül is fő­ként az MTZ—GO-esre, amely­ből évi 4300 darab a kontin­gens, s jóllehet hatezret ren­deltünk, csak az előirányzott 4300-at kapjuk meg. A magya­rázat hasonló a 'kombájnéhoz. A Szovjetunióban most állnak át az MTZ—80-as gyártására. Megítélésem szerint azonban traktorokból nincs különö­sebb ellátási gond, hi­szen bármllyeh mennyiség­ben tudunk szállítani román traktorokat, s most tárgyalunk nagyobb lóerejű masinák be­szerzéséről csehszlovák válla­latokkal. Ami valóban proble­matikus, az a zöldtakarmá­nyok betakarítása, helyeseb­ben az ehhez szükséges gépek hiánya. Sajnos, az úgynevezett önjáró gépekből az NDK nem tud megfelelő mennyiséget el­adni. Most érkezett Lehgyel- örszágból egy azonos rendel­tetésű gép, s amennyiben a vizsgálati eredmény megfele­lő, úgy jövőre a lengyelektől vásárolunk betakarító gépet a zöldtakarmányokhoz. — Es a pótkocsik? — Nincs velük gond — vá­laszolja dr. Bartos Lajos. — Akár importból, akár a ME- ZÖGÉP-tröszt hódmezővá­sárhelyi gyárából beszerzőnk annyit, amennyi kell. A MEGÉV központjában Laboréi Jenő, a vállalat meg­bízott igazgatója fogadott. A MEZŐGÉB-tröszt 22 vállala­tának egyike csupán az alkat­rész-kereskedelem összefogá­sával, az import, s a hazai forgalmazás irányításával fog­lalkozó cég, ám voltaképpen egymagában is nagyvállalat, hiszen a megyei AGROKER- vállalatok innen kapják a kért alkatrészt. — Milyen mennyiségű me­zőgazdasági géphez, s milyen mértékben tárolnak alkat­részt? — A mezőgazdaságban, va­lamint a fagazdaságban mű­ködő gépek .és berendezések értéke ma 28 milliárd forint — mondja Laboréi Jenő. — Gondjainkat az okozza, hogy amíg 1968-ban „csak” 700 géptípus volt föllelhető az or­szágban, s ezekhez 38 ezer fé­le alkatrész kellett, 1973-ban ezer géptípussal számolunk, amihez 52 ezer cikk szükségel­tetik. Legutóbbi felmérésünk alkalmával, vagyis januárban 2 milliárd forint volt a ME­GÉV, valamint az AGROKER- vállalatok alkatrészkészlet- értéke. — Az aratás előtt milyen ígéret hangozhat el alkatrész­ügyben? — Ami a kombájnokat il­leti: az aratásra fennakadás nem \esz. Igaz, néhány tétel — például gyűjtőcsiga — hi­ányzott, ám ezt itthon is gyár­tani tudjuk. Az évekkel ez­előtti, híres-hírhedt ékszíj­probléma például teljesen megszűnt. A traktorokkal már inkább akadtak gondok, de főleg az év elején, amikor a komplett traktormotorok hiá­nyoztak néhány típushoz. — Szállítóeszközök, pótko­csik? — Hosszú idő óta nincs sem­miféle fennakadás alkatrész­ellátásukban. — Ha az elmúlt nyarat ösz­szevetné az ideivel, milyen változást summázhatna al­katrészügyben? — Ügy ítélem meg, hogy az idei nyáron, a tavalyihoz ha­sonló lesz az alkatrészellátás; vagyis sem jobb, sem rosszabb. Laboréi Jenő azt is el­mondta, hogy június 25-től aratási ügyeletet tart a ME­GÉV: négy telefonvonalat bé­reltek ki, s munkaidő után is árusítanak alkatrészt. K. N. — MOST MÁR két hőnap­ja lassan, hogy nyugdíjba mentem. Először furcsa volt nagyon, hetekig úgy éreztem, mintha csak szabadságon len­nék. Hiányzott a megszokott elfoglaltság, az íróasztal, az ügyintézés. Hiányzott a moz­gás, az, hogy az emberek rámnyissák a hivatali ajtót. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy tétlenkednék. Egy­más után, gyorsan szaladnak a napok, van bőven tenniva­ló. Itt van ez a kis háztáji, kukorica, burgonya, szőlő. Az­tán az én gondom, hogy jól tartsam a libákat. Nézze csak, milyen szépen fejlődnek, épp most adtam nekik enni. A kert végében kezdődik az erdő, igazán jó helyünk van. Így aztán nem panaszkodha- tom, hogy unatkoznék. Az nem is lenne jó, mert,' aki évtizedeken keresztül dolgo­zott, az nem is tudna meglen­ni munka nélkül. Ha nekem ma azt mondanák: János bá­csi, maga nem dolgozhat, csak ülnie kell egy széken, biztos hamarosan belepusztul­nék. Tíz éven keresztül voltam tanácselnök itt. Szátokon. Előtte meg titkár. összesen huszonkét évet dolgoztam a tanácson. Ha most így utólag visszanézek, tudja milyen so­kat jelentett ez? 1959-ben vá­lasztottak meg először. Elvé­geztem a titkári tanfolyamot. Tanultam sok mindent, mégis volt úgy, hogy egész éjjel és vízszintesek között... Beszélgetés a balassagyarmati rejtvényfejtőkkel Alig értek haza a szombathelyi országos rejtvény­fejtő versenyről, máris újabb szellemi tornára készül­nek, méghozzá hazat pályán: Balassagyarmaton, Itt ke­rül sor ugyanis a Mikszáth Kálmán. Művelődési Központ és a Füles Szerkesztősége által immáron, harmadszor a Palóc Kupa rej.tvényíejtő versenyre július elsején. A csapatkapitányt, Valló Emilt kértem meg. hogy beszélgessünk a készülődésről, a nagyon népszerű hobbyrói, — Miért is szeretnek az emberek rejtvényt fejteni? — Mert jobban megnyugtat, mint egy adag bróm.,. — Csak ezért ? — Szórakoztatva tanít, azért is. — Mióta tudja ezt? — Közel negyven éve. — Válóban, a neve ismerős, úgy is, mint rejtvény­szerkesztő. — Tizenöt éve a Fülesnek, a Figyelőnek tíz eszten­deje, a Magyar Nemzetnek, Tükörnek, Ország Világnak is készítek rejtvényt. — Hogyan készül a rejtvény? — Nehezen __ — Hány rejtvényt szerkesztett már életében? — Sose számoltam, de több ezret, gondolom... — Ez a most következő verseny nehéz lesz? — A Füles szintjén áll majd a „nehézségi foka1’. — Kik állítják össze? — A Füles Szerkesztősége és a klubvezetők testüle­té által készített szabályok szerint bonyolítjuk le. — Kik versenyeznek? — Előreláthatólag az ország valamennyi klubjára számítunk, huszonnégy csapatra, száz egyéni versenyzőre, de a klubon kívülieknek is örülünk az idei Palóc Kupt csapatversenyünkön. — Sor kerül még Nógrád megye 1973. évi egyéni rejtvényfejtő bajnoka címért folyó küzdelemre is —mes­terfokon —1 persze lesz alsófokú kategóriában is csapat és egyéni verseny. Az értékes díjakat a városi tanács­tól, a városi és megyei üzemektől kapjuk példamutató ’ felajánlásokként. — A hazaiak között mesterfokú versenyzőinkben Gellén Zoltánban, Váraljai Bélában — akik az országos Palóc Kupa bajnokság kétszeres első díjasai — bízunk, de a fiatal Zábó Gyula is erősségünk, ő a legutóbbi egyéni versenyen negyedik helyen végzett. — Csak férfiak járnak a klubba? — Nem. Vizváriné, dr. Vadasné. Pécsiné és Havay Erzsébet klubtársaink is vannak, akik szorgalmasak, kitartóak, úgy is mondhatnám: „rámennek a problé­mára”. — Milyennek kell lennie az ideális rejtvényfej tő­nek? —• Nincsen rá „recept”, de nem mellőzhető a gon­dolkodás és az is jó, ha van egy kis logikája a rejtvény- fejtőmék... — A frappáns válaszok is mutatták, hogy szellemi sportolók között jártam. Vidám kedvvel vettek tőlem is búcsút a gyarmati rejtvénylejtők. Elekes Éva — SZLOVÁKUL? Hogyne beszélnék, de tán’ nem is la­kik itt. olyan, aki ne beszél­né. A gyerekek is megtanul­ják. A sok szoknyában ringó a járás, jellegzetes a tarkón csomózott főkötő Nézsa nem­zetiségi falu. Nemzetiségi? Egy szociológiai felmérés tárgyila­gosan sorakozó számaival ta­lán jobb képet adna a nemze­tiségek megoszlásáról. Talán, de nem biztos. Nincs is rá szükség. — Nem lehet itt kategori­zálni, hogy ez a csalód ma­gyar, amaz pedig szlovák. A községben, ha egy-két nagyon idős ember van, aki nem tud magyarul. Nézsaiak vagyunk, nem szlovákok, meg magya­rok. Általános iskola. A közpon­tilag kiadott évi tanterven itt módosítani kell. A gyerekek heti négy órában tanulják a szlovákot. Igaz, most már szü­net van, ki törődik ilyenkor az iskolával? A gyerekek nem, majd szeptembertől ismét fog­lalkoznak vele. De a pedagógu­sok itt vannak. Az elmúlt tan­évről megmaradt órarendek is itt vannak. A hét egy-két napján összezsúfolódtak az óraszámok. Pedig a nyelvórák miatt így is le kell csípni egy- egy ének, vagy testnevelés • órát. dával próbálja magyarázni. — Ha itt, a tanácsi dolgozók között akarnánk nemzetiségi­eket keresni, megint nem jut­nánk dűlőre. Majd mindnyá­jan beszélik a szlovákot. Ezt nem tagadják, de semmiféle okuk sincs tagadni. Ám, ha azt mondják róluk, hogy ma­gyarok, azért sem sértődnek meg. Ez így természetes. Nemzetiségek egymás mel­letti megférését jöttünk keres­ni ide, de még csak egyedi, különleges példát, vagy sza­bálytalan esetet sem találunk. Beszélgetőpartnereink moso­lyognak. — Van azért itt olyasmi, amivel nem mindegyik község büszkélkedhet. Keresse csak meg Szarka Lajosnét, a me­nyecskekórus vezetőjét... Kis ház, nagy1 kert, mosoly­gós asszony, a veteményesből jött. Sebtében törli a kezét a kötényébe, aztán gondolkodik, mikor a kórus kerül szóba. — Nem akarok szerényte­lennek látszani, g ez nem Is az én véleményem, de úgy mond­ják: szlovák népdalokat éne­kelni nálunk jobban senki nem tud. Nézsán remek anyag van ehhez. Az itteniek sosem hanyagolták el a régi, kedves, és kissé furcsa hagyományo­kat. Így a szlovák népdal is mindig itt van körülöttünk, ki sem lehet kerülni. Nem is ga is, hogy a jő néhány nem­zetiségi kórus közül éppel bennünket becsülnek ilyen nagyra. Nemsokára Debrecen­be utazunk. Ott rendeznek csehszlovák—magyar barátsági napokat, meghívtak, énekel­jünk nekik. Persze, hogy el­megyünk. Szarka Lajosné egyébként pedagógus, éneket tanít az is­kolában. Ismerj a gyerekeket, a szüleiket is. És természete­sen a kórustagokat. Mégsem tudna nemzetiségi problémá­ról beszélni, pedig ő igazán, sokat foglalkozik az emberek­kel. Vastag Imréné fiatal asz- szony. Mérvadó lehet a véle­ménye. a huszonévesek gene­rációjához tartozik. Ez a kor­osztály pedig mindig saját magán, a körülményein érez­hette a Változást. — A FALUBELI emberek viszonyában nincs változás. Amióta emlékszem, mindig békesség volt. Igaz, ezelő*t több volt az idős ember, alti soha nem tanult meg magya­rul. Az ő dolguk, hogy miért nem. De ez sem okozott gon­dot. Leglényegesebb, hogy a közös munka, a közös lehető­ség összekovácsolta az embere­ket. Ez az alapja mindennek, ezt már csak színesíti a ha­gyományok ápolása, a népdal, a népviselet. — Felső tagozatban szlová­kot is, oroszt is tanulnak a. diákok. Van aki keveri, van akinek segítség a két nyelv párhuzamos tanulása. Jó lenne, ha néhány lurkót is megkérdezhetnék, mert az oktatásnál legalább „annyi beleszólási joguk” van, mint a pedagógusoknak. Elvégre a tanrend, az órák száma, a tan­anyag, mind-mind a gyere­kekhez idomul. De hol lehet ilyenkor, a hamisítatlan júni­usi nyár közepén otthon kuk­soló csemetét találni?! A gye­rekek szétszélednek. Jó ideje beszélgetünk már. Még szóba sem került eddig semmiféle nemzetiségiek közti ellentét, de még csak ütköző­pont sincs. Itt, ahol mindenki ismeri egymást, szegről- végről rokona a legtöbb hely­belinek? Azért rákérdezek. — UGYAN! Békességben va­gyunk, jobban értjük egymást, mint sok más faluban az em­berek. Azért nem lehet pon­tos számadatokat mondani ar­ról, hogy a vezetők, tanácsta­gok. pedagógusok, és a lakók közül ki, milyen nemzetiségű, mert elmosódnak a határok. Ez Kucsera Imre véleménye, aki eddig is kalauzolt. Ezt a különleges, s mégis oly egy­szerű, magától értetődő hely­zetet majdnem személyes pél­akarjuk. Kicsit szerencse dol­Orosz Júlia Munkásasszony az öblösüveggyárban „János bácsi, számítunk magára...” Nyugdíjban a tanácselnök dolgoztam egy tízperces mun­kán. Aztán elküldték egy év­re tanácsakadémiára. A leg­jobb iskolát mégis az élet je*- lentette. Az adta az igazi gya­korlatot. Hogy telt el ez a huszonkét esztendő? Volt nehéz időszak, és volt könnyebb benne. Ahogy az általában lenni szo­kott. Igyekeztem mindig a legjobb lelkiismeretem és tu­dásom szerint dönteni. Ha­ragosom nincs, vagy legalább­is nem tudok róla. Az is igaz, egy községi vezető nem tud mindig úgy cselekedni, hogy mindenkinek a kedvére te­gyen. .. Annak örülök talán a leg­jobban, hogy milyen sokat fejlődött a falunk. Néhány évtizeddel ezelőtt még zsúp­fedél fedte a házakat. A vil­lanyt csak messziről ismertük, őszkor, amikor az első esők megkezdődtek, akkora volt a sár, hogy tavaszig ki sem másztunk belőle. A járda el­képzelhetetlen volt, legalább­is annak éreztük. Téglákat tettünk le, ha már bokáig me­rültünk. Csak a csizma bírta el a sarat. A cipő egészen el­süllyedt. Most nézzen körül. A zsúp­fedelek eltűntek. Mindenütt járda van, a külső részekét ki­véve. A gyerekeink, igaz, Csak az alsó tagozatosok, kéttan- termes, nagy ablakos, szép, új iskolában tanulnak. Hatvan­négyben építettük. A felsősök Tereskére járnak. A régi is­kolából kultúrházat csinál­tunk. Három évvel ezelőtt könyvtárhelyiséggel bővült. Mozit nézhet aki akar, a kul- túrházban vetítenek. Ha jól összeszámolom, Tereskén ma már nincs is olyan ház, ahol rádió vagy televízió ne lenne. Jó érzés nyugdíjasnak len­ni. Csak az a hiba, néha úgy érzem, elfáradtam, megöre­gedtem egy kicsit. A meg­becsülésben most sincs hiány. Gyakran jönnek az emberek. Ki tanácsot kér, ki csak el­mondja gondját, baját. Mások felkeresnek, ha gyarapodtak valamivel. Érzem, hogy a fa­lusiak szeretnek és ez nagyon jólesik. Szátokon megszűnt a tanács. A községünk Tereskéhez csat­lakozott. Én nem szakadtam el a tanácstól. Továbbra is tanácstagnak választottak. Mondta ís az új elnölc még i választások előtt: „János bá­csi, számítunk magára, leg­alább még négy évig marad­jon tanácstag...” Beválasztot­tak az ügyrendi állandó bi­zottságba, az ÁFÉSZ-nál meg intéző bizottsági tag vagyok. ELÉGEDETTNEK érzem magam, ha visszanézek. Nem volt fölösleges, amit csinál­tam. 1891 forint nyugdíjat ka­pok, a feleségemmel, meg az apósommal megvagyunk belő­le. A hivatalos megbecsülés sem maradt el. Még az őszön elbúcsúztattak bennünket — hárman mentünk nyugdíjba tanácselnökök — Bánkon a Barka kisvendéglőben. Ol’. volt a járás vezetése, a me­gyei tanácstól is jöttek. Meg­köszönték a munkánkat, em­léklapot és pénzjutalmat kap­tunk. A jó vacsora és a né­hány pohár bor közepette el­beszélgettünk a régi dolgok­ról, meg a jelen eseményeiről. Szép volt a búcsúztató, el is érzékenyültem egy kicsit... Az azóta eltelt napok pedig bebizonyították, hogy még mindig szükség van rá. Kell-e több ennél egy nyugdíjas ta­nácselnöknek? Elmondta: Dudás Janos Szátokon, Lejegyezte: Csatai Erzsébet NÓGRÁp^-~T773. Június 20., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents