Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

Levelezőink jelentik Hirdetik, de kapni nem lehet! Hosszú hetek óta kísérlete­zem, hogy a rétsági ÁFÉSZ- nél gyomirtó szert vásároljak. A rádió és a tévé reklámozza a kiskerttulajdonosoknak is megfelelő kiszerelésben a gyomirtó szert, de az ÁFÉSZ, mint megtudtam, hiába ren­deli meg, nem kap. Ügy néz ki, hogy a nagykereskedelem nem tudja ellátni a piacot, de akkor ki, és miért hirdet? Ugyanez a helyzet a kis kiszerelésű pétisó és kombi­nált műtrágya esetében is, de azokat legalább nem reklá­mozzák. De hova menjen a kiskert tulajdonos? Igazán jó volna, ha a hir­detések mögött a valóság áll­na, és meg is lehetne venni amit hirdetnek! P. L. Tolmács A szerk. megjegyzése: Le­velezőnk aktuális és közérde­kű jelenségre hívta fel a fi­gyelmünket, így kíváncsiak voltunk, ifii a helyzet a me-, gyeszékhelyen, Salgótarján­ban. ' Az ÁFÉSZ vetőmagboltjá­ban megtudtuk, hogy a kis- kerttulajdonosknak .megfelelő kisebb csomagolású műtrágya, így pétisó, de gyomirtó szerek sem érkeznek a boltba. S hogy jelenleg mi kapható a keresett cikkekből: 50 kilo­grammos pétisó, vplt a válasz. A háztartási bolt válasza: pétisó pillanatnyilag (VI. 8.) egy szem sincs, de mi kimérve is árusítunk belőle, ha van. És gyomirtó szerek? — Je­lenleg háromféle minőséggel szolgálhatunk ezekből, de csak egykilogrammos csomagolás­ban. Kisebb nincs, nem is volt. Jogosan vetődik fel a kér­dés: akkor ml szükség a rek­lámra? — ha a növényvédő szerek éppen akkor nem kap­hatók, amikor árrá a legna­gyobb igény van! Társadalmi munka = szabad szombaton A nagybátonyi erdészeti központhoz tartozó 'KISZ- aiapszervezet fiataljai június ö-én, szabad szombaton társa­dalmi munkát végeztek. En­nek keretében a mátramind- szenti fatelepen teleprende­zést, és két négytengelyes va­gon papírfával való megraká- sát végezték el. Külön említést érdemel, hogy a fatelepen Hajas Gyula telepvezető és Molnár Gyula KISZ-titkár a fiatalok között reggel hat órától együtt dol­gozott. Ugyancsak részt vett a KISZ-alapszervezet minden tagja a nemrég Nagybátony- ban megrendezett ifjúsági nap keretében szervezett munká­ban is. A továbbiakban azt is megtudtam, hogy az alap­szervezetben befejezéshez kö­zeledik a KISZ-oktatás, mely­hely a pártszervezet kezdet óta minden segítséget biztosí­tott számukra. A közeljövőben — mint ahogy a KISZ-titkár tájékoz­tatott — közös kirándulást szerveznek Miskolc-Tapolcára és Szilvásváradra. Itt többek között az erdészeti kiállítást is megtekintik. A kirándulás költségeit a szabad szombaton Végzett munka értékéből fe­dezik. A fiatalok a jövőben Is készen állnak a népgazda- ságilag is fontos exporttervek teljesítéséhez munkájukat ad­ni, mely nagyon szép példá­nak, nagyon szép szabad szombatnak számít Szűcs Ferenc. Hatvan, Tabán 10. Kisebb olaj pumpa volna jó Hetek óta keresem a vas­kereskedésekben azt az olaj­pumpát, amelyet a boltokban árusított 20 literes olajoskan­nákhoz is használni lehetne. Jelenleg a kereskedelemben csak nagyobb méretű, a 200, esetleg 130 literes hordókhoz alkalmas pumpák kaphatók. Mivel — városi emberekről lévén szó— tárolóhely hiányá­ban sem tudunk egyszerr« olajat hordós tételekben meg­vásárolni, így a 20 literes kannával járunk olajért. Eb­ből viszont kiönteni az olajat nagyon nehéz, hisz’ amikor még telve van, nagy a súlya. Megpróbáltam a forgalomban levő olajpumpát a kisebb kannákhoz, de sajnos, nagyobb az átmérője, mint a kannáé, Így nem is alkalmazható. Jó volna, ha az ipar, vagy egy ügyes ktsz felfigyelne a ké­résre. Sokakat érint ez ma­napság, s készítene olyan pumpát, amely ezekhez a kan­nákhoz is megfelelő. Így köny- nyebb lenne az olaj lefejtése kisebb, mondjuk 5 literes kan­nába, ezáltal könnyebbé vál­na az olajkályha adagolása is. Ez az egyszerűsítés különösen jól jönne az idős nyugdíjasok­nak. Vámos Zoltán Salgótarján Hasztalanul hangzanak el a> Intő szavak, melyek a vasúti balesetekről és azok megelő­zéséről szólnak. Sajnos, több példa tanúskodik az utasok, vagy a sorompóknál várako­zó gyalogosok fegyelmezetlen­légéről. Most ‘ez utóbbit kap­tuk lencsevégre Salgótarján­ban, araikor a lezárt sorom­pón belül, a vágányok mellett várakoznak felnőttek és gye­rekek egyaránt. Pedig biztos, hogy nem éri meg ezt a nagy sietséget. — b — Szerkesztői üzenetek Levelezőnk írása nyomán Soron kívüli intézkedés A NÓGRÁD május 17-i szá­mában az Olvasók Fóruma rovatban megjelent Mi lesz a sorsa?... c. cikkel kapcso­latban a következőkről tájé­koztatom Önöket — írja (szerkesztőséginknek címzett levelében a MÁV Igazgató­ságától Tóth János vasút- igazgató. A cikkben szereplő lakó­épületeket a MÁV Budapesti Igazgatóság valóban kiürítet­te, ue helyette megfelelő la­kásokat adott. Az elhagyott lakásokkal ugyanis az a cél­ja, hogy lebontsa, mivel ár­vizes türeletre épültek. Eköz­ben az történt, hogy a városi tanács a kérdéses lakásokat bérbe akarta venni raktáro­zás céljára. A bérbe adás, illetve az át­adás ügyében megkezdett lar­i'válás során a Salgótarjáni városi Tanács részéről több Körülményt meg kellett vizs­gálni az igénybevétel meg­történte előtt. Igazgatóságunk illetékesei hosszabb ideig vár­ták a tanács végleges dönté­sét, ezért az épületeket nem bontathatták le, annak elle­nére, hogy már megtörtént a kiürítésük. A tanács igazgatási osztá­lyán május 24-én megtartott ezzel kapcsolatos tárgyaláson az illetékesek végleg elálltak a korábbi bérleti igényektől. Ezek után igazgatóságunk nem téliét mást, mint soron kívüli intézkedéseket fogana­tosít a szóban forgó épüietex -lebontására. X A szerk. megjegyzése: Nem volt hiábavaló Szűcs Ferenc levelezőnknek tollat fognia; döntés született a salgótarjá­ni külső pályaudvarhoz tar­tozó 3., 4.. 5. és 6. számú, volt vasúti lakások lebontása ügyé­ben, amely mar tuiajdoukCp- pen a múlt év szeptembere óta ezt az intézkedést sürget­te. K. János (Vanyarc): Érdek­lődő soraira közöljük, hogy helyesen állapították meg ré­szére rokkantsága következté­ben a kártérítés mértékét. Er­re ön is könnyen rájön, ha az alapösszeget osztja százzal, s a kapott eredményt beszoroz­za huszonkilenccel, vagyis annyival, ahány százalékos rokkantságot állapítottak meg. x K. J. (Salgótarján): Pana­szát, mint június 6-án kelt le­velünkben jeleztük, megküld­tük a vértranszfúziós állo­másnak elbírálás, illetve ki­vizsgálás céljából. Most a ka­pott válaszból idézünk: „Kar­tonját 'valóban nem találták meg az állandó véradók kar­tonjai között, új karton kiál­lítását pedig nem igényelte. Sajnos, azonban minden jóin­dulata ellenére sem adhatott volna vért, mert vért csak egészséges embertől vesznek. Az adminisztrációs tévedésért szíves elnézését kérjük, és sajnálatunkat fejezzük ki, hogy betegsége miatt az állan­dó véradók sorából törölni kellett.’’ x „Derítőtelep dolgozói” jel­igére: Levelük, illetve pana­szuk lényegi részét másolat­ban megküldtük a Víz- és Csatornamű Vállalat igazga­tójának. kivizsgálást, illetve intézkedést kérve. A kapott eredményről ugyancsak szer­kesztői üzenetben számolunk majd be. Kérjük türelmüket. x T. L. (Ipolytarnóc): Jogi ta.- nácsot kérő sorait megkaptuk. Levelében egy lényeges do­logról nem tesz említést; mió­ta van nyugdíjban, és azóta hány évet dolgozott le mosta­náig? Kérjük ezeket az ada­tokat szíveskedjék pótolni, mert csak így tudunk pontos tanáccsal, válasszal szolgálni kérdésére. Ballagtak99 az óvodások Rács mögött... Nálunk, Cereden, 1973. jú­nius 9-én mondtak búcsút azok az apróságok óvodájuk­nak. akik szeptemberben is­kolába mennek. A szülőket, ro­konokat, ismerősöket búcsúzó­énekkel. egyszerű táncokkal köszöntötték. Az óvó nénik szeme kicsit homályos lett, miyel megszokott kedves gyermekeik otthagyják őket. Amikor az ünnepély a vége felé közeledett, azok a kis óvodások, akik még továbbra is ide járnak, búcsúzó társa­iknak tarisznyát nyújtottak át, benne a soha el nem ma­radható sós pogácsával és egy tábla csokoládéval. Nagyon szép nap volt! Cenn Piroska Cereti, Arany J. u. 11. Virág ültetés közben... AZ OLVASÓK -------- FÓRUMA t evői FelsŐpeténybol 99Köszönöm az örömteli perceket99 „...Nektek sok-sok anyu-, kátok van ...” címmel cikket közöltünk lapunk május 27 -i számában. Ekkor írtunk ar­ról, hogy a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek számviteli és pénzügyi főosztályán működő November 7. szocialista bri­gád a gyermeknap alkalmá­ból ajándékokat küldött Fel- sőpeténybe, a gyermekotthon kis lakóinak. A nagyon hálás és boldog gyermekek nevében az intéz­mény igazgatója, Sztruhár Já- nosné írt köszönő levelet a szocialista brigádnak, melyből röviden idézünk: „... Nagy örömmel és meg- hatottan olvastuk levelüket és bontottuk fel a gyermekeink részére küldött ajándékokat. Olvastuk az újságcikket is. Valóban úgy történt, ahogyan azt a cikkíró elképzelte. A NÓGRÁD újság érkezése előtt osztottuk szét a gyönyörű ba­baruhákat és olvastuk fel gyer­mekeinknek az önök meleg­hangú levelét, melynek* min­den sorából a szeretet sugár­zott. Nagy volt a gyermekek örö­me, mert azonnal felöltöztet­hették kedvenc babáikat az ünnepi ruhákba. Köszönöm ezeket az örömteli perceket és sok szerető üdvözletét kül­dök gyermekeink nevében is...” A néhány sor, amely önma­ga helyett beszél. A Novem­ber 7. .szocialista brigád tag­jai, a 20 lelkiismeretes édes­anya nem csupán akkor köny- nyezett, amikor az ajándékok­kal teli csomagot elküldték Felsőpeténybe, hanem akkor is, amikor a köszönő sorokat elolvasták Egy névtelen levél margójára Kinek a panaszát intézzem ? Névtelen levelet hozott a posta a minap, melyen a fel­adó: 2694 Magyarnandor. Aláírás helyett pedig a levél végén ez áll: Tisztelettel, egy magyarnándori lakos. Bár több alka­lommal megírtuk már hasonló névtelen levélíróinknak ro­vatunk szerkesztői üzeneteiben — ha panaszuk intézését tő­lünk kérik, nevüket és lakcímüket is írják meg. Éneikül nem lehet intézkedni. Levelében pedig, amelyben véletlenül sem írta meg azt sem, ki ellen irányul panasza, fontos dologról értesít, mely a következő: „Nagyon sok esetben ért csalódás, amikor egyet- mást vásárolni akartam. A múltkoriban úgy értesültem, hogy yan mész, de amikor elmentem, hogy vásároljak néhány má­zsát, azt mondták, sajnos, nincs. Másnap mit hallok bosszú­ságomra: a szomszéd községbe szállítottak belőle. Jól kimér­gelődtem magam, de később megnyúgodtam. Gondoltam, majd csak kapok én is. Most megint csalódás ért: május 31- én jött a TÜZÉP-re mészpor, június 1-én reggel megtudtam, és elmentem szintén azzal a szándékkal, no, most biztosan kapok. Nagyon meg is örültem, hogy láttam a sok mészporos zsákot. Szóltam az anyagkiadónak: kellene pár mázsa. Erre azt a választ kaptam durva hangnemben, hogy nincs, már mind elkelt. Nem vitatkoztam, hazamentem. Június 4-én új­ból elmentem, s megkérdeztem, nem lehetne-e mégis kapni, mert a zsákok még mindig ott voltak az udvaron. A válasz megint elutasító volt. Szeretném, ha ezt az ügyet kivizsgál­nák és az Olvasók Fórumában helyet adnának sérelmem­nek.” Itt vetődik fel az első kérdésünk. Hol vizsgáljuk ki sé­relmét, és kiét? Hogyan kérjük a TÜZÉP-telep vezetőjét ar­ra, hogy önnek is juttasson a mészporból? Kinek mondjuk el, hogy más telepeken a keresett cikkekre, építési anyagokra a szabályok megsértése nélkül, sorrendben felírják a jelent­kezőket, ugyanis ez az elosztás legigazságosabb módja. Ezek hiányában mi is csak bosszankodni tudunk önnel együtt azon, hogy egyeseknek jut az áruból, másoknak nem. De főként bosszúsak vagyunk azért, hogy nem tudjuk, kinek a panaszát intézzük? Pedig Önnek is segíteni szeretnénk.- tj ­Tisztelt Szerkesztőség! Sokak nevében fogtam tol­lat, hogy elmondjam a mi panaszunkat. Bér jóllehet, problémánkat nem találja mindenki égetőnek, de talán mégsem árt, ha 'szólunk róla. Ez pedig nem más, mint az egyre bosszantóbb, évről év­re visszatérő és ismétlődő fagylaltkérdés. Nagybátony- ban egyetlen helyen, a 110. sz. vendéglátóipari egységben kapható, már amikor kapható fagylalt. Még csak a szezor. elején vagyunz, s máris hall­hatjuk az e.adók elutasító szavait: nincs fagylalt, már elfogyott. Ügy gondoljuk, a tagylaitüzem el tudná látni az igényeket. így délutánokon sorban állva várjuk, mikor kezdik adagolni a fagylaltot, akkor is gyorsan elfogy. „Majd holnap” — kapjuk a választ. Mi, felnőttek talán bele is tudunk nyugodni a fagylalt­hiányba, de a gyerekek, arcu­kon csalódással, némelyikük pityeregve és két forintját szorongatva, nem mindig tud­ják felfogni. Nem beszélve arról, hogy az adagok nevet­ségesen kicsik. Na, de min­denért mégsem utazhatunk Salgótarjánba. Ügy gondolom, Nagybátonyban a fagylalt, a nyár egyik» kelendő üdítője, az igénylőkkel együtt több fi­gyelmet érdemelne. , 8. Bcláné, Nagybátony, Révai út. A szerk. megjegyzése: A felvetett problémára a üóg- rád megyei Vendéglátóipart Vállalatnál Szép Jánosné áru­forgalmi előadó válaszolt: '— A 110. sz. presszónkban a fagylalt időleges "hiánya való­ságos. Olyan nehézségeink vannak, hogy a fagyláltgép kis kapacitású mottrral mű­ködik, de a motort lecserélni pillanatnyilag nem tudjuk. Ismerjük az igényeket, napi­renden tartjuk, s azon fára­dozunk, hogy nagyobb telje­sítményű motorral lássuk el a gépet. Informátorunk a továbbiak­ban még arról is beszámolt — s úgy véljük, ez sem lehet közömbös olvasóink számára —, hogy az idén nagyon fon­tosnak tartotta vállalatuk a teljesen ellátatlan területei? gondját is megoldani. így a közelmúltban kapott íagylali.- gépet Salgóbánya, a salgótar­jáni Kohász presszó, a 61. sz. Kristály presszó, ahol eddig egyáltalán nem volt fagylalt. Most történik a mátranováki presszó, majd a salgótarjáni Bajcsy úti presszóban a fagylaltgép beállítása, il­letve felújítása. Ezután kerül sor a nagybátonyi 110-es esz­presszónk fagylaltgépe motor­cseréjére. Egyébként Nagybá- tonyban nemcsak az említett egyetlen fagyigép van, ha­nem a tanács melletti presz- szóban is, amely szintén vál­lalatunké. valamint az ÁFÉSZ- presszója is adagoi fagylaltot. NÖGRAD — 1973. június 14., csütörtök 5 l

Next

/
Thumbnails
Contents