Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

Tapasztalatcsere fórum Az üzem■ és munkaszervezés állandó feladat Term'slő'^övptkezet (Síikben megalakulásától kezdve nagy gondot fordítottunk az üzem- és munkaszervezésre. 15—18 evvel ezelőtt a gépi erőt — néhány villanymotor kivételé­vel — a gépállomás gépei je­lentették. S ezek csak az alap­vető talajmunkákat és a ga­bonakom báj no lás egy részét végezték el. A gazdaság növénytermesz­tést és állattenyésztési ágazat­ra tagozódott. A növényter­mesztésben — területi rend» sze-ben — • brigádok állandó területen termelték a külön­böző növényeket. A brigádve- zjetők rendelkezésére álltak a fogatok és a kétkezi munkát végző tagok. A kapás kultúrák egyéni művelésre voltak felosztva, amelyet s tag — betegség, szülés, s egyéb akadályoztatást kivéve — köteles Volt elvé­gezni. A teljesítményért járó munkaegység jóváírás® nem­csak a megművelt területtől, hanem e terméseredménytől is függött. Ilyenformán az önálló elszámolás a növénytermesz­tésben tagokra lebontva érvé- nvesült, de bizonyos vonatko­zásban a brigéd-őnelszámolás elemeit is tartalmazta. Nem­csak a brigádvezetők részese­dése függött az eredménytől, hanem az egyén is bizonyos mértékig a brigád eredmé­nyei után kapta a részesedést. Az állattenyésztésben szin­tén brigádrendszer érvénye­sült. Egy-egy állattenyésztési telep tartozott egy brigádba, ugyanakkor a munkacsapat­vezetők itt nagyobb felelősség­gel és joggal voltak felruház­va. mint a növénytermesztés­ben. Ösztönző jövedelem 1054-től már mindenre ki­terjedő ügyrend és munkarend volt termelőszövetkezetünk­ben, amelyben minden vezető jogkörét, felelősségét meghatá­roztuk. Azóta többször átdol­gozásra került már az ügyrend és a munkarend, mégis az ak­kor lefektetett helyes elvek a ma érvényben levő szabályza­tainkban változatlanul tovább élnek. 1956-tól termelőszövetkeze­tünk tagsága úgy döntött, hogy a munkaegységrendszer he­lyett havonta fizetett munka- díj legyen a végzett munka díjazásának alapja és megha­tározott eredmény esetén ezt ki kell egészíteni év végi „nye- reségrészesedéssel”. Az ered­mény az lett, hogy változatlan árakon számítva az egy főre jutó termelési érték csaknem megduplázódott. 1958-tól önelszámoló bri­gádrendszert alakítottunk ki. Az önelszámolás alapegysége a brigád volt, de 20 százalék nyereségrészesedést meghaladó összeget csak az üzemegységen ítsz-en) belül lehetett szétosz­tani. 1980. Január t-vel az egész község dolgozó parasztsága be­lépett termelőszövetkezetünk­be. A földterület 5000 kh lett. A gazdaság vezetését két üzemegység szervezésével ol­dottuk meg. Ebben az időben váltottuk fel a gépállomási gépeket saját gépekkel. A gépekkel az üzemegység-ve­zető agronómus rendelkezett, a fogatokkal a brigádvezetők. Ugyancsak a brigádvezető rendelkezett a szervezetileg brigádjába tartozó tagokkal, azonban lényeges kárelhárító munka végzésere az üzemegy­ség-vezetőnek — az elnök egyetértésével —, joga volt a brigád tagjait átirányítani. Önelszámolás és érdekeltség Az üzemegységeknek és bri­gádoknak tervük összeállításá­nál és kivitelezésénél a tagok foglalkoztatottságára tekintet­tel kellett lenniük. A brigád­nak, illetve brigádoknak ho­zam- (mennyiség, ár) és költ­ségterveket kellett készíteni. Minden növényről és állatcso­portról tudták a brígádtagok, hogy a tervezett hozam- és költségszinten mennyi jövedel­met, vagy ráfizetést fog hoz­ni’ Az önelszámoló brigád­rendszerben a közvetlen ér­dekeltséggel sikerült elérni a termelés szakadatlan fejlődé­sét. Az önelszámoló brigádok között eleven és tartalmas munkaverseny alakult ki. A munkaverseny feltételeit 1967- ben módosítottuk, miután a technikai fejlődés nem egy­formán érintette a különböző ágakat. Termelőszövetkezetünkben minden évben felülvizsgáljuk a munkadijazássa) kapcsolatos normákat és óradíjakat. Éven­te sok munkanorma megvál­tozik, és új munkák belépése esetén időfelméréssel, valamint máshol szerzett tapasztalatok­kal állapítjuk meg az adott munkára adható munkadíjat. A normarendezésben képvisel­ve vannak a különféle munka­helyeken dolgozók. Ugyancsak rendszeresen ellenőrizzük, hogy az egy munkaórára jutó jö­vedelem, valamint az egész évben megszerezhető jövede­lem a különböző foglalkozá­súak körében milyen mérvű. Hosszú évek tapasztalatai alapján állíthatom, hogy a többi szövetkezeti taghoz ké­pest nagyon könnyen megszer­zett munkadíj épp úgy nem ösztönző a több és jobb mun­kára. mint ennek az ellenke­zője. Ágazati randszar 1068-tól az üzemegységrend­szerről ágazati rendszerre tér­tünk át, és ezzel egyidejűleg az önelszámolást Is módosítot­tuk. Az áttérés főbb indokai a következők voltak: — a növénytermesztés gépe­sítése és kemlzálása miatt csökkent az e területen fog­lalkoztathatók száma. Ugyan­akkor az egész növényter­mesztésből szerveződött nö­vényvédő szakmunkások, mű- trágyaszórólc, takarménybeta- karítók, rakodók és má­sok szakosodása miatt az üzemegységrendszer már nem volt tartható. Egyes munka­helyeken női tagok váltak fe­leslegessé. Részükre a kerté­szet hajtatóházas termelését bővítettük. Állattenyésztő és tejfeldolgozó szakmunkásokká képeztük át őket. Üzemi kony­hát létesítettünk, hőre lágyuló műanyag-feldolgozót hoztunk létre a nők foglalkoztatása ér­dekében. A burgonyatermesz­tés fontos idénymunkáiban azonban a nők továbbra is részt vesznek; — a gabona-, kukorica-, bur- gonyakombájnofc és egyéb gé­pek hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy egy munka­helyen és szerelő felügyelete mellett üzemeltessük őket. Ez­által nőtt az egy gépre és az egységnyi időre Jutó termelés. Kevesebb lett a műszaki hiba, s kevesebb kiszolgáló gép kel­lett; az üzemegység-vezetők— a tél kivételével — nem fog­lalkoztak az állattenyésztéssel megfelelően idő hiányában. Viszont a telepvezetőiknek be­osztásuknál fogva neon volt elég nagy a döntési hatáskö­rük é» a képzettségük, sem volt erre megfelelő; — a technikai fejlődés mai üteme mellett — bármilyen tanulékony szakember i* va­laki, — nem várható, hogy minden területen eredménye­sen bővítse szakmai ismerete­it; — elősegítette az ágazati rendszer a növénytermesztés és állattenyésztés szakosodá­sét. Az ágazati vezetés beváltot­ta a hozzáfűzött reményeket. Nőtt a termelés, tovább javult az önköltség szinte minden növénynél, állatfajnál és -cso­portnál. A szaktudás becsülete Termelőszövetkezetünkben — miután megfelelő biztonsági tartalékkal rendelkezünk — az éves tervet az előző év szep­tember 15-ig közgyűlésünknek meg kell tárgyalnia. A köz­gyűlés döntése így nem for­mális, hiszen a termelést sok­kal előbb kell megszervezni. ít-iíu ahogy amafe gysfexrtau végrehajtása megkezdődik. A beruházási anyagokat, az épü­letek beruházási terveit stb sem lehet már egy március: közgyűlés után, az adott év­ben előteremteni. Tagságunk a tervjavaslatot hetekkel a közgyűlés előtt írásban megkapja. A főágazat- és ágaztvezetők nemcsak s tervjavaslatokat készítik el hanem a jóváhagyás után azonnal megkezdhetik a vég­rehajtás megszervezését. Termelőszövetkezetünkben a foglalkoztatottság »teljes. A fi­zetett szabadságon túlmenően csak azok a növénytermesztés­ben ét kertészetben dolgozó asszonyok nem dolgoznak egész évben, akik nem kíván­nak a tél folyamán munkát végezni, 460-an dolgozunk a szövetkezetünkben. 1971-ben egy dolgozóra 160 ezer forint bruttó termelési érték. 32 ezer forint részesedés. 41 ezer fo­rint saját erőből származó kö­zös tisztavagyon-növekedés ju­tott. Terveink szerint a közeljö­vőben mindenre kiterjedően megvalósítjuk a komplex gé­pesítést. A növénytermesztés és állattenyésztés zömében ezt már elértük. Terveink megva­lósításához a beruházáson túl­menően megfelelő képzettségű és képességű személyek is kellenek. Az üzemi vezetésben foglalkoztatott szakemberek mellett több mint 30 sertéste­nyésztő és -hizlaló szakmun­kást képeztünk ki, valamint traktorosokat, gépkocsi- és buszvezetőket, növényvédő szakmunkásokat, mezőgazdasá­gi gépszerelőket, 6 egyéb tech­nikai személyzetet 30 fővel, most indult a szarvasmarha­tenyésztő szakmunkásképzés. Szövetkezetünkben a fiatalok aránya jó. Ösztöndíjakkal *e- gítjük nemcsak a felsőbb Is­kolán tanuló fiatalokat, ha­nem a szakmunkástanulókat főleg a mezőgazdasági szak­mát elsajátító fiatalokat Az élet- és munkakörülmé­nyek javulását a nehéz fizikai munka gépesítésén túlmenően, jelzik a mind kulturáltabb munkahelyek, az üzemi kony­ha, a 6 üzemi fürdő, az autó­busszal történő szállítás a munkahelyre és vissza és a két termelőszövetkezeti üdülő. Az ágazati rendszer beveze­tésével az eredményeink nőt­tek. a komplex gépesítéssel egy időben azonban úgy gon­dolom — tagságunkkal egyet­értésben —, még közvetlenebb érdekeltséget kell megvalósí­tani. Véleményem szerint az üzem- és munkaszervezésnél mindenkor az üzem termelési, fejlettségi színvonalához kell alkalmazkodnunk, a* üzem­és munkaszervezés állandó fo­lyamat. Ennek megfelelően foglalkoztunk vele, mint fon­tos kérdéssel eddig is és fog­lalkozunk a jövőben is. Az 1971. évi 71 millióról, 1973- ban minimálisan 92 millióra (egy dolgozóra jut 200 ezer forint) nő a termelési érték termelőszövetkezetünkben, változatlan számú dolgozóval. Ezzel egyidőben a háztáji ter­melés is nő, miután segítjük a háztáji gazdálkodás fejlődé­sét is. Losoncit Mihály, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke Egyszer még megérjük. hogy külön, e célra épített üzem gyártja majd a lánco­kat, madzagokat, nylonhuza­lokat, melyek már napjaink­ban is nélkülözhetetlenek. Hi­szen, ha nem volnának, min­den mozgatható eltűnne a középületekből, az utcáról, hivatalokból. A postai golyós­tollbetét az asztallábhoz van kötve, az asztalt a falba erő­sitik, az épületnek viszont erős alapjai vannak, nem le­het csak úgy elemelni, A szó­rakozóhelyeken a hamutartók­ra és kiskanálakra külön pin­cér vigyáz, a mosdóban a tö­rölközőt a falba vert rúdhoz varrják — lehet, ez már nem is törölköző, csak a 86. előd­je volt az, amit naponta el­Járási tűzoitóverseny Mátranovákon Jó Időben és a versenyző, csapatok eredményes szerep­lésével zárult a salgótarjáni járás önkéntes tűzoltóinak versenye. A felsorakozott ver­senyző csapatok előtt a Him­nusz elhangzása után Molnár Pál elnökhelyettes mondott ünnepi beszédet. A versenyen 72 csapat jelent meg. A ver­senyző rajok alapos felké­szültségről tettek tanúbizony­ságot. A versenybizottságok szigorúan bíráskodtak, mun­kájuk eredményes volt. Ered­mények: 800-as kismotorfecskendős községi férfirajok közül i. Mátraszele 399, 2. Cered 381, J. Rónafalu 379, 4. Karancr lapujtő 359 ponttal. 800-as kiemotorfecakendős községi női rajok közül: i. Rónafalu 356 ponttal, díjazás nélkül jogosult a megyei ver­senyen való részvételre. 800-as kismotorfecskendős üzemi férfirajok közül: 1. Salgótarjáni Kohászati Üze­mek 395. 2. Szorosnataki ak­naüzem 391, 3. Salgótarjáni Öblösüveggyár 382 ponttal. 400-as kismotorfecskendős községi férfirajok közül: 1. Vizslás 389. 2. Mátranovák 387 3. Zagyvaróna 373 ponttal. 400-as kismotorfecskendős községi női rajok közül: 1. Kishartyán 356 ponttal, díja­zás nélkül jogosult a megyei versenyen való részvételre. 400-as kismotorfecskendős községi fiú rajok közül: 1. Karancslapujtő 365. 2. Zagy­varóna Általános Iskola 363, 3. Zagyvaróna 380 ponttal? 400-as kismotorfecskendős üzemi férfirajok közül. I. Tiribesi aknaüzem 392. 2. Volán 2. sz. Vállalat Salgó­tarján 387 ponttal. Kocsifeeskendő-szerelésben községi ftú rajok közül: i. Mátraszele Általános Iskola 396, 2. Etes Általános Iskola 390 ponttal. Osztottsugár-szerel ésben, üzemi férfirajok közül: 1. St. Állami Építőipari Vállalat 426, 2. FÜTÖBER Nagybá- tony 418 ponttal. Osztottsugár-szerelésben. üzemi női rajok közül: 1. Lampart ZIM Salgótarján 414 ponttal. A győztesek és helyezett ra­jok pénzjutalomban részesül­tek. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a júni­us hónapot .,Tűzrendészet! hónappá” nyilvánította. A községi közös tanács és a he­lyi tsz elnöke a vb-határozat alapján felhívással fordult a megye valamennyi mezőgaz­dasági vezetőjéhez, hogy a felhívásban foglaltakhoz mi­nél szélesebb körben csatla­kozzanak. A felhívásban fog­lalt tűzrendészed feladatok végrehajtása a mezőgazdasá­gi termények betakarításának 'időszakában rendkívül nagy jelentőségű. i/tlent lehet mindent egyezerre Stlrpák Sándor, a Rex- gyár balsorsú igazgatója na­gyot trombitált kék. kockás zsebkendőjébe. — Átkozott nátha! No, hol is hagytam abba? Meg­van! Tisztelt termelési érte- k.zlet! Amint mondottam, gyártmányaink minőségére az utóbbi években igen sok a pangsz. S ami különösen bosszantó: napilapok, hetila­pok a nagy nyilvánosság előtt kritizálják áruinkat, termékeinket. Különösen sok a panasz a luxus cso­magolású, fényezett „Rex” tiinsóra. Számtalan panaszos levél jelent meg róla a kü­lönböző sajtótermékekben, íme, néhány megjegyzés a sok közül: „A »Rex-“ timső kétnapos használat után szilvái ekvár- szerű péppé vált. Miért csi­nálják ezt velünk? Tiszte­lettel : Temeslaki Rudolf, apátián, anyátlan árva”. „Borotválkozás közben el­vágtam az arcomat. Azonnal használatba vettem a két napja vásárolt “Rex-“ tim* sót. Azóta mindkét orcám úgy néz ki, mint egy hegy- vízrajzi térkép. E timső fő tulajdonsága, hogy elősegíti külsérelmi nyomok létre­jöttét. Azonnali Intézkedést kérünk! L. Z.” „Rövid leszek. »Rex" tím- sót használtam. Címem: La jog-kórház, 117-es kórte­rem.” Stlrpák dühösen csapta az asztalra a levélköteget: — S mit írt minderre De- begényi kartárs, akit azzal bíztam meg, hogy válaszol­jon a panaszos levelekre? Tessék: „Panaszának jogos­ságát elismerjük. Utasítot­tuk kereskedelmi osztályun­kat, hogy máskor ne vegye­nek át selejtes árut”. Más: „Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket a "Rex" timső hiányosságaira. Utasítottuk dolgozóinkat, hogy a jövőben ...” stb. stb. Kérdem a tisztelt termelési értekezletet, meddig mehet ez így? A teremben néma csend honolt. Szórakozott, kifeje­zéstelen tekintetek bámul­ták a gyár kéményéből go­moly gó szürke füstöt. — Mi hát a teendője gyá­runk kereskedelmi osztályá­nak? A panaszos levelekre eddig írt válaszaink sablo­nosak. semmitmondóak. Nem győzik meg a vásárlót ar­ról, hogy nekünk van iga­zunk. Azonnal szerződtet­nünk kell néhány aranytol­lú írót, egy pár szelleme® írásművészt, valamint tudó­sokat, akik népszerű isme­retterjesztő stílusban vála­szolnak a kötekedő vásárló­nak. Be kell bizonyítanunk, hogy a Rex-gyár feladata magaslatán áll. Világos te­hát. hogy mi a teendőnk. Tovább fejlesztjük, javítjuk, csiszoljuk gyártmányaink védelmében írt válaszlevele­ink minőségét. Magáról a timsóról majd legközelebb beszélünk. Galambos Szilveszter 1 __ Két lehetőség kínálkozik aa vJL X1 (. Q J\ áldatlan helyzet javítására, .......................................................... Vagy úgy kell minden kis és n agyobb iparcikket gyártani, hogy alkalomadtán rögzíthe­csentek. Egyesek szerint a vittanyégőket, miért hasogat- legyen — gondolok itt az mozik, előadótermek székei is ják le az ülések bőrhuzatát, üvegpohár helyetti füles bőg- azért vannak összecsavarozva, kinek kell egy utcai szemét- 'éré, asztali hamutartót fel­hagy aki onnan feláll, magá- tároló, vagy egy padtámla? váltó, ólomból öntött mosódé­nál ne felejtse. Valaki azt is Ezek a tárgyak nagyon kapó- zsára — vagy pedig a moz- megkockáztatta, hogy a vasú- sak, melléjük kell a sok lánc, gatható berendezési tárgyakat ti szerelvény kocsijait azért erősítő, szegecs, csavar. Egy- a helyén kéne hagyni, hátha erősítik olyan jól össze, mert egy szállodában már az ajtót nemcsak viccből tették oda. egyébként minden állomáson sem lehet kinyitni, mert mind Az utóbbi menoldás kifejezet- lemaradna az utolsó vagon. a két oldalát odapántolják a . „ Az elővigyázatosság nagyon féí-fah°2' el. ™ tü„nJön. mint ™ ess*e™nek latszik- vsak elkel, a rögzítési mánia nem a, pohar- torolkozo, asztalié- az “ kérdés mindenki így alaptalan, Éz a furcsa szokás, rítő, evőeszköz, kistányér, ha~ látja-e? hogy mindent összeszedünk, mutartó. Orosz Júl«a „aminek nincs gazdája", ha­zai specialitás. Ugyan miért csavarják ki mindenünnen a NÓGRAD -« 1973. május I6,a szerda

Next

/
Thumbnails
Contents