Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-30 / 124. szám
éves a záhonyi vasúti csomópont Ünnepség volt kedden Záhonyban, az ottani vasúti csomópont fennállásának 25. évfordulója alkalmából dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszterünk mellett megjelent Ny. A. Gundó- bin, a Szovjetunió közlekedés- ügyi miniszterének első helyettese és Ny. Sz. Oszipov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének tanácsosa, ott voltak a szomszédos magyar és szovjet vasútigazgatóság és vasútállomás, továbbá Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megye valamint a Szovjetunió kárpátontúli területének párt- és állami képviselői. Az ünnepséget dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója nyitotta meg, majd dr. Csanádi György mondott beszédet. Méltatta a két szomszédos vasútigazgatóság és állomás dolgozói között kialakult baráti együttműködés jelentőségét. A vasúti csomópont fejlődéséről elmondotta, hogy 1945 és 1948 között napi 700 tonna árut raktak át Záhonyban. 25 év múltán — 1973-ban — naponta 40 000 tonna áruforgalmat bonyolít le ez a nagy kiterjedésű átrakókörzet. A huszonötödik év nem a végállomása a vasúti csomópont fejlődésének. 1975- ben 14,8 millió tonna, 1980-ban pedig 18 millió tonna áru átrakására kell alkalmasnak lennie a záhonyi vasúti üzemnek. További beruházásokkal megteremtjük a forgalmi és átrakási kapacitás közötti folyamatos kapcsolatot és összhangot, fejlesztjük a régi rakodóudvarokat, és újakat építünk. A legkorszerűbb eszközökkel oldjuk meg az átrakó- körzet egységes technológiai irányítását. Még nagyobb távolba tekintve a többi között, számításba vesszük a Duna— Tisza csatorna és a Duna— Rajna—Majna csatorna tervét is. Felkészülünk a magyar- szovjet vasúti import és tranzitáru-forgalom növekedésére, nem kevésbé a KGST integrációs program keretében megvalósuló nemzetközi munka- megosztástól, termelési kooperációtól és a szakosításból adódó vasúti szállítási igények kielégítésére. A záhonyi határállomás jelenleg az importforgalom 42 százalékát, az exportforgalom 18 százalékát bonyolítja le. Záhony térségéből 30 percenként indulnak az áruval megrakott vonatok a hazai és a külföldi célállomásokra — hangoztatta végül dr. Csanádi György. Az ünnepségen felszólalt Ny. A. Gundobin, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterének első helyettese. Tolmácsolta a szovjet vasutasok üdvözletét, és méltatta a két ország vasútállomásai és dolgozói között kialakult baráti kapcsolatokat. A két ország közlekedésügyi minisztériumának vezetői kölcsönösen kitüntetéseket adtak magyar, illetve a szovjet vasút vezetőinek és dolgozóinak. A keddi ünnepség keretében újabb létesítményekkel gazdagodott Záhony. E napon adták át a pályafenntartási főnökség új üzemi és központi épületét, a gépesített rakodási főnökség szerviztelepét, Fé- nyeslitkén pedig 40 személyes óvodát és új kocsijavító műhelyt avattak. Az ünnepség részvevői végül megtekintették a záhonyi térség létesítményeit (MTI) SJsylab Délig aludtak... A Skylab űrhajósait kedden délben ébresztette a földi ellenőrző központ. Ezután a rádió-összeköttetés megszakadt. Az összeköttetés helyreállítása után került sor arra. a „magánbeszélgetésre”, amelyet a program parancsnoka, Charles Conrad még korábban kért a földi központtól. Conrad a kérést bejelentve hangsúlyozta, hogy „nincs különösebb probléma”, részletekbe azonban nem bocsátkozott. Á délután folyamán orvosi kísérleteket végezték és kipróbálták a napteleszkópot is. (MTI) Erich Honecker (középen), az NSZEP KB első titkára fogadta Szingh, indiai külügyminisztert. Jobbról atz első : Otto Winzer külügyminiszter Reza Pahlavi iráni sah Bel érádba érkezeit. Képünkön: az uralkodó (balról) Tito elnök társaságában a megérkezés után Közvetlen hajójárat létesült Leningrad és New York között. Képünkön: a hétszáz személyes „Mihail Lermontov” szovjet ócenánjáró, amely úton az amerikai metropolis felé nyugatnémet, angol és francia kikötőket is érint NÓGRÁD - 1973. május 30., szerda Halháború Kedden már harmadszor ült össze Brüsszelben a NATO állandó tanácsa, hogy megtárgyalja Anglia és Izland halászati viszályét. Az ülés után Luna főtitkár nevében közleményt hoztak nyilvánosságra. Eszerint a hegykövetek tanácsa felszólította mindkét felet aura, hogy tanúsítson önfegyelmet és próbáljon tárgyalásos megoldásra jutni. Londonban „ hivatalos körök továbbra is azt hangoztatják, hogy csak akkor vonják ki a brit hadihajókat ebből a körzetből, ha Izland is megígéri. hogy nem zaklatja brit lobogó alatt zsákmányt kereső bárkákat. Izland viszont közölte, hogy őrhajói tüzet nyitnak az angol „orvhalászokra”. Londonban úgy tudják, hogy Luns NATO-főtitkár a közeljövőben megpróbál közvetíteni és ebből a célból felkeresi mindkét érdekelt ország fővárosát Kedden Londonban összeült a haditengerészet, a halászati ipar vezetősége és a kormány képviselőinek rendkívüli érte kezlete a követendő lépések egybehangolására. (MTI) Olasz kormányválság várható Az olasz képviselőház hétfő esti ülésén felbomlott a kormányt támogató parlamenti többség — ezzel formálisan is kezdetét vette az Andreotti- kormány válsága. Az Olasz Republikánus Párt, amelynek képviselői ugyan nem vettek részt a kormányban, de szavazataik, külső támogatásuk nélkülözhetetlen volt számára, bejelentette, hogy nem támogatja tovább. Az Andreotti vezette jobbközép kormány ezzel elhárít- hatatlanná vált bukása látszólag „baleset” következménye. Az Olasz Republikánus Párt és a kormány között ugyanis egy másodrendű kérdésben támadt ellentét. A postaügyi miniszter a közelmúltban rendelettel tiltotta be az egyre szaporodó vezetékes televíziók működését. (A politikai vezetés ugyanis félti a televízió monopóliumát és rövid úton elejét akarta venni egy jelenségnek, amely azt fenyegetni kezdte.) Az Olasz Republikánus Párt nem értett egyet azzal, hogy a kormány a parlament megkerülésével döntött a dologban és interpellációt intézett a miniszterelnökhöz, követelve a postaügyi miniszter lemondását. Andreotti az interpellációra adott válaszában megvédte minisztert, mire a republikánus párt megvonta a bizalmat a kormánytól. Mivel az interpellációk után nincs szavazás, ez még nem jelentette a kormány bukását. Az ellenzék azonban rögtön bizalmatlansági indítányt terjesztett elő. A szavazásra kö' zös megegyezésre a legközelebbi ülésen kerül sor. A vezetékes televízió ügye természetesen csak ürügy volt, az utolsó apró kérdés, amely felbomlasztotta a kormánytöbbséget, Az Olasz Kereszténydemokrata Párt június 6-án kezdődő kongresszusa fogja eldönteni milyen irányban folytatódjék az olasz kormánypolitika. Alessandro Natta. a kommunista parlamenti csoport elnöke a hétfő esti ülés után rámutatott: „a hosszú páriámén ti harc, amelyet a jobbközép irányvonal felszámolása érdekében folytattunk, sikerrel járt A képviselőház megállapíthatta, hogy új politikai helyzet alakult ki. A kormány ezek után nem tehet mást, mint levonja a következtetést és lemond” Argentína rendezte kapcsolatait Kubával Király Ferenc az MTI tudósítója jelenti; Havannai politikai és saj- tókörökben legfőbb beszédtéma Kuba és Argentína diplomáciai kapcsolatának újrarendezése. A „Juventud Re- belde” hétfői száma hathasábos főcímben számol be a két nép és Latin-Amerika szempontjából történelmi jelentőségű lépésről. A televízió mind a négy híradójának teljes idejét a hétfői nap e fő eseményének szentelte. Kommentárjában hangsúlyozta, hogy Camporá- nak beiktatása után 72 órával — első külpolitikai intézkedése volt újra felvenni a szocialista Kubával való diplomáciai kapcsolatokat, amelyeket Argentína — az Egyesült Államok nyomására — 1962. februárjában szakított meg. A mostani lépés — mondják a hírmagyarázók — azért is érdemel nagy figyelmet, mert II évvel ezelőtt éppen Argentína volt az egyik, „legharcosabb támogatója” a Kuba elleni blokádnak. Azok közé az országok közé tartozott, amelyek hadihajókat és tengerészgyalogosokat küldtek a karib-tengeri térségbe. Azóta nagyot változott Latin-Amerika politikai, társadalmi. gazdasági arculata — mutatott rá a kubai „Rádió Re* loj” hírmagyarázója. A Kuba elleni blokád csődöt mondott. Az elmúlt tíz hónap alatt a térség országai között Argentína volt a hatodik, amely helyreállította diplomácia kapcsolatát a szigetországgal. , Az a tény — hogy ma nyolc — összesen 93 millió lakosú — latin-amerikai ország tart fenn diplomáciai kapcsolatot Kubával, az elszigetelésre irányuló amerikai politika újabb látványos veresége — mutatnak rá havannai politikai körökben. (MTI) Folytatódnak a csehszlovák—NSZK tárgyalások Bochkor Jenő. az MTI tudósítója jelenti: Kedden délelőtt folytatódtak Bonnban a csehszlovák— nyugatnémet tárgyalások. Minthogy a megbeszéléseken még több részletkérdés megoldásra vár, a küldöttségvezetők hétfőn elhatározták a munka ütemének meggyorsítását. Ennek megfelelően hétfőn a délutáni megbeszéléseket egy harmadik forduló is követte : a két küldöttség este nyolc órától éjfélig tárgyalt és lemondott a kedd délelőttre beiktatott pihenőről is. Sajtóértesülések szerint tisztázandó még, hogy a müncheni egyezmény érvénytelenségének kérdését (amely már hónapok óta a megbeszélések témája), miként kapcsolják össze a jogi következményekkel. Véget ért az AESZ-csúcsértekczlet Az Afrikai Egység Szervezet csúcsértekezletén határozatot fogadtak» el a Közel-Keletről. A határozat felszólítja a kontinens országait, hogy egyéni és kollektív, gazdasági és politikai eszközökkel harcoljanak Izrael ellen, amennyiben az nem tesz eleget az ENSZ 1967. november 22-i határozatának, nem szünteti be agreszióját és nem vonul ki a megszállt arab területekről. A határozat hangsúlyozza, hogy a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartása elengedhetetlen az igazságos és tartós megoldás, a térség szilárd békéje szempontjából. Az AESZ határozata elítéli azokat az államokat, amelyek fegyvert szállítanak Izraelnek az agresszió folytatásához. Az AESZ nyolc ország képviselőiből álló jószolgálati bizottságot nevezett ki azzal a feladattal, hogy közvetítsen Etiópia és Szomália területi vitájában. A bizottság Nigéria. Kamerun, Lesotho. Libéria, Mauritánia, Szenegál, Szudán és Tanzánia államfőiből áll. A csúcsértekezlet résztvevői úgy határoztak, hogy az AESZ székhelyének áthelyezéséről ez alkalommal nem döntenek, és a problémát az államfők következő, 1974. júniusában tartandó találkozója elé utalják. Az áthelyezésre ( vonatkozó javaslatot Líbia terjesztette elő. Az afrikai államfők csúcs- értekezlete a kedden délután megtartott plenáris üléásel befejezte munkáját. (MTI) Pusztulástól az újjáépítésig I. Hétmillió tonna bomba ? Vietnam két részében és Laoszban már béke van, ha törékeny is. Kambodzsában még ez is csak álom, de hamarosan ide is el kell jönnie a békét hozó fegyvernyugvásnak. Korai lenne tehát még végső mérleget készíteni arról, hogy mit is okozott Indokína népeinek az Egyesült Államok háborús kalandja. De az amerikai pusztítás körvonalai, a második világháború utáni időszak legvéresebb, leg- hosazantartóbb konfliktusának következményei kezdenek kirajzolódni. Halottak és sebesültek milliód, szétrombolt falvak és városok, lebombázott gyárak, hidak, iskolák, kipusztított erdőségek —■ ezek dióhéjban a földfelperzselés módszerének „eredményei”. Az amerikai szenátus menekültügyi bizottságának bevallása szerint az, 1965. januárjától 1972. októberéig tartó időszakban csak Dél-Vietnamban másfél millió polgári áldozatot (halálos és sebesült) követeltek a harci cselekmények. A Pentagon által kiszivárogtatott adatok szerint az említett időszakban hétmillió tonna bomba zúdult Indokína földjére. Hétmillió tonrja bomba? Számos nyugati lap szerint tudatosan kis számot adtak meg az amerikaiak. Annyi bizonyos, hogy csak a Vietnam területére ledobott bombamennyiség háromszorosa a második világháborúban az európai hadszíntérre hullott bombák mennyiségének. És. Kambodzsában, még ma' is rendre felszállnak a B—52- esek... A bombázások milliókat tettek földönfutóvá, családok, közösségek tízezreinek életét bolygatták fel Dél-Vietnam 17 millió lakosából 6 millió, Kambodzsa 6,4 millió lakosából 2 millió, Laosz 3 millió lakosából 1 millió kényszerült otthonának elhagyására. Az indokínai agresszió, pusztítás amennyire céltalan, értelmetlen volt, annyira drága. Az amerikai hatóságok szerint a vietnami háború költségei 137 milliárd dollárra rúgnak. Ez fölöttébb szerény összeg, nincs benne a háborús veteránokkal kapcsolatos kötelezettség 50 milliárd dolláros tétele. Hogy morálisan, politikailag milyen rombolóan hatott az indokínai háború az Egyesült Államok tekintélyére, ezt fölösleges részletezni. Megtépázta azonban gazdasági tekintélyét is; legalábbis egyik előidézője volt annak az átrendeződési folyamatnak, amelynek eredményeképp az Egyesült Államok és a dollár elvesztette hegemén szerepét a tőkés világgazdaságban. — Amerika kivonul Vietnamból, de Vietnam még hosszú ideig itt marad Amerikában — állapította meg találóan James Reston, a New York Times neves publicistája a vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötését kommentálva. Persze ennek a háborúnak is megvoltak a haszonélvezői. A Thieu-rendszer kisstílű hivatalnok üzletelőitől kezdve a japán nagytőkéseken át az amerikai óriásmonopóli untokig sokan húztak sápot Washington. agressziójából. A sokat szenvedett Indokína végre hozzákezdhet a romeltakarításhoz, a kiláboláshoz, újjáépüléshez. A béke, a helyreállítás megannyi bonyolult gazdasági problémát vet fel, melyeket Indokína saját erejéből végtelenül hosz- szú idő alaitt tudna csak megoldani. A külföldi segítség létfontosságú. Az Egyesült Államoknak pedig aligha vitatható erkölcsi kötelezettsége hozzásegíteni Indokína államait a háborús sebek begyó- gyításához. Washington, amely meglehetős precizitással vette számba saját emberi és anyagi veszteségeit, ugyanezt nem tartotta fontosnak Indokína esetében. Nixon az év elején egyszerűen bejelentette, hogy kérésre számadást készített az AID (Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség), amelyben 7,5 milliárd dollárra becsülte az indokínai félsziget négy országának újjáépítéséhez szükséges hitelek összegét. Ennek kétharmad részét, kereken 5 milliárd dollárt kapna Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz, a fennmaradó 2,5 milliárd dollárt pedig á VDK-nak juttatná. Washington szemmel láthatóan kevésbé nagyvonalú az újjáépítés támogatásában, mint az agresszió pénzelésében: az indokínai háború amerikai költségeinek alig tizenötöd részét hajlandó Indokína újjáépítésére fordítani. Indokína újjáépítése egy&>- ként egyfajta kollektív nemzetközi vállalkozás lesz. Nagy aktivitást mutat Japán, hozzájárulását jelentette be Franciaország, NSZK, Nagy» Britannia, Svédország és még jó néhány állam. A VDK, ahogy a háború idején, úgy a béke beköszön tekor Í6 számíthat a szocialista világ, mindenekelőtt a Szovjetunió széles körű támogatására. Az amerikai légierődöfc néhány év leforgása alatt megingatták Indokína gazdaságának alapjait, a regenerálódáshoz hosszú, szívós munkára van szükség. Az újjáépítés Indokína minden államában a sajátos társadalmi-gazdasági viszonyoknak és a politikai helyzetnek, megfelelően megy majd végbe. . Győr! Sándor I
