Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

I Világ proletárjai, egyesül Jetek í

üéülB

Á í MSZMP NOGR AD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A M EGV E í TflNRCSl «•

XXIX. CVF.. 122. SZÁM

ARA: 1 FORINT 1973. MÁJUS 27.. VASÁRNAP

ca mue^i&ccssiSsoiieictiaecBl« iiotározot Méggreficiftcagsáírca

Ülést tartott az bZMT elnöksége

— Homniét hozzák aat a sok virágot a nénik és a bácsik? kérdezte nemrég, az alig hároméves kislányom.

— Kirándulásról — mondtam.

— A virágok is kirándultak ? — firtatta tovább a dolgot.

Ezen mosolyogni kellett, de azért válaszoltam.

— Nem, ők ott nőnek a réten, erdőn, mezőin.

— De a madarak, ugye, mindig kirándnilnak? — kérdezősködött tovább, amikor egy kis parkhoz értünk.

— A madarak? — csodálkoztam, hogyan kerülnek ide a madarak? De aztán észrevettem, miért tart vissza, mint valami kis élő horgony. A fű zöldjén rigók játszadoztak. Ö! Eszre se vettem a rigókat.

Máskor kitárt karral szalad. Pöttömnyi, de olyan fürgén szedi a lábait, hogy azt hiszem, rögtön felrepül. Elkapom, de már gőzben mondja is:

— Apu, apu, mit láttam...?!

Ez nem kérdés, nem kijelentés, hanem csodálkozás. Neki még mindéin szép csoda. Amire ránéz, az csupa varázslat, csupa csoda.

Mut is látott hát?

Zöld levelet a fán. Madarat a járdaszélen, öreg nénit. akinek kiskutyája volt, bácsit, aki katona. Mért ugye, olyan tányéros sapkája volt...

Mit is látnak a gyerekek? Amit mi kezdünk elfeledni. Levelet a fákon, madarakat, amelyek mindig kirándulhatnak. Nénit kiskutyával, akiknek csaknem nekimegyünfc a járdán, mert rohanunk, persze szárnyak nélkül, nagyon is a földön. Tányéros sapkájú bácsit, aki katona, de miért nincs puskája...?

Aztán mondják naponta, peroemlkimt.

— Apu, anyu, mit láttam,,.1.

— Mit láttál? — kérdezzük olykor türelmetlenül, de szerencséire, nem veszik figyelembe mogorva arcunkat és elmondják újra és újra, hogy egy nagy madár röpült az égen... így tett a szárnyával, s máris mutatják a kezükkel, máris repülnek a madár után. Mert ök is madarak, s nem akarnak bennünket sem a földön hagyni. Észre se vesz- szük és kisimultaik a homlokunk redői, eihalványodtak a gondok kottavonalai. Hang- jük muzsikája hív, s együtt kell szállni velük.

— Mit láttam.. .1

De jó, hogy kényszerítenek, ne hagyjuk el a gyerekkori szárnyakat, hogy vegyük észre a leveleket a fán, a néniket az utcán. De jó, hogy el kell mondanunk; a városi kiskutyák is tudnak ugatni, csak itt nem szabad. Meg, hogy a szíj miért van szegényeken.

— A falusi kutyáknak szabad?

— Igen, szabad. Persze, hogy szabad.. J

— A falusi madarak csicseregnek?

— Igen, persze. 11 — mondjuk és elgondolkodiunk.

— Mert ők mindig kirán- diulnaik, ugye? Alkar a virágok, ugye?

— Igen, igen.il — bólogatunk, s mosoly futaz arcunkra. Jólesik belemenni ebbe a játékba, ebbe a különös szabadságba. Már nem is gondolunk arra, hogyan kerülnek ide megint a virágok, meg a kirándulás, meg a madarak, ' mert magunk is megtanultunk szállni, s ebbe a csodába már minden beleillik. Mert megtanultuk újra látni, hogy milyen szép is a világ!

Mindezt miért írtam meg? Talán, mert a gyermeknapra gondoltam. De nem ezért jutott eszembe! Tudom, ahogy sokan mások: a szülőiknek egész esztendeig tart ez a nap. S nem is akarjuk, hogy másként legyen, mert azt is tudjuk, hogy varázslók ők, csak mosolyognak és nap süt a legszürikébb faiakból is. Csak kiáltanak:

— Mit láttam!...' — csak egyet .intenek, s mindenféle csodadoilog bújik ki a világ nagy bűvészkalapjából: mackók, kutyák, madarak és... Dohát ezt inkább mondják el óik, akik mdndannyiunknál jobban tudják, mondják el minél többször és minél többen !

Mert ne feledjük, nagy varázslók.-ü áll

Kiss Dénes

Aä SZMT elnöksége tegnapi ülésén a többi között azt vitatta, hogy megyénk termelőegységeiben meddig jutottak a Központi Bizottság 1971. decemberi, üzem- és munka- szervezésre. valamint a szoci alista munkaversen.v és szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésiére szóló határozata, s az ennek alapján elkészült SZMT-feladatfcerv végrehajtásában.

Az eddig végzett politikai vé teszi a versennyel való felvilágosító munka nyomán foglalkozást — a munka- és a dolgozók megértették, hogy üzemszervezési határozat

a határozat végrehajtása az szerves részének tekintsék, ő. érdekeiket szolgálja, elő- Nem a dolgozók alkotó készségűi élet- és munkakörül- ségére építve, vagy azt figye- ményeik, valamint a kereseti lembe véve határozzák iheg a

lehetőségek javítását A mun- káskollekitívák' akcióképesek a határozat gyorsabb ütemű végrehajtására. A belső tartalékok felhasználására már eddig is több konkrét és hasznos javaslatot teifctek.

Sajnos, a dolgozók aktdvinek teljesen összhangban. Több vezető úgy gondolta, hogy az üzem- és munkaszervezést, a hatékonyságnövelését majd a normare.ndeanyaghiány, ' megrendelésM- . ány stb.) Továbbra is jelentős a betegség s a különböző vállalati rendezvények miatt kiesett műszakok száma.

Valamelyest csökkent a munkaerő-vándorlás, de még így is jelentős. Az építőiparban az elmúlt évben a kilépők száma meghaladta a létszám ötven százalékát. A ZIM-tóll az említett időszák alatt 1077 dolgozó lépett ki. Ugyanakkor a vállalatok kevés munkanapfelvételt készítenek, nem elemzik megfelelően a veszteségidőt előidéző okokat, s több esetben elmaradnák a szükséges intézkedések, a normák folyamatos karbantartása. Az üzemek egy része a termelés növelésének könnyebbik útját, a

szervezésfejlesztéssel kapcsolatos konkrét üzemi teendőket. Részben ennek tulajdonítható, hogy vannak olyan vállalatok, ahol a munkaverseny szervezését, annak értékelését csak a szakszerve- _____ _ ______________ zet feladatának tekintik, vagy

t

ása és hatékonyabb munkát c&ak, ^ItkoT fordümak a dől” létszámemelést választja.’ A szorgalmazók kívánsága, va- gozokhoz, h.a a termelésben lamint a vállalattá elképzelő- lemaradás van. gek és intézkedések nincse- A dolgozók elmondják,

hogy elsősorban a középszintű vezetőktől nem kapnak kellő segítségei a vállalások kialakításához. Emiatt a szervezési célkitűzések és a műn- _______ _ _____ _

z

éssel letudja. Sajnos, még kaverseny-felajánlások között munka fontosságát és gazdái- ma is reszortfeLadatként ke- nincs kellő összhang, több kodásra gyakorolt hatását kel - aelik ezt a fontos, kormány- formális elem tarkítja a ver- pjen még nem ismerték fei szintű programot, s úgy vé- sengést. Ha időlegesen, vagy mindenütt, késnek az intézke- lekedinek, hogy az erre/ élet- tartósan, néhol skerül megte- dósek kidolgozásával, illetve rehívott osztályok, csoportok, remfeni az összhangot, akkor aaok végrehajtásával, vagy személyeik mindéin prob- “ **------■*“"-------------g

yorsabb előrehaladást akadályozza a még elevenen ható reszortszemlélet, és az, hogy a magasabb szintű üzem- és munkaszervezést csak nagyobb anyagi eszközök birtokában lehet meg valósi tón i. Mivel a szervező

lémét megoldanak,

Megyéink egyik sajátossága az extenzív fejlesztés. Ez a helyzet sem ösztönzött kellő- en a belső tartalékok jobb feltárására, a határozatból fakadó ésszerű munkaerő-gazdálkodásra. Az új üzentekben a hatáskörök tisztázatlansága, a központok és gyáregységek között fellelhető véleménykülönbségek, kooperációs zavarok akadályozták a gyorsabb előrehaladást. Nagyobbak lennének az eredményeik, ha az üzemek és vállalatok időben megkapták volna az ezzel kapcsolatos minisztériumi utasításokat, remdeleteket.

Sajnos, sok üzemben még mind a mai napig sem sikerült élérni, hogy a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztéséről szóló párt- határozatot — amely minden gazdasági vezető kötólessegéviszont a termelés folyamatosságának feltételei nincsenek meg. Az előbbiek igazságát bizonyítja, hogy több vállalatnál a mai napig 20— 30 százalékot is kitesz a termelésből elveszett idő. Ennek döntő többségét a munkásoktól független okok hozták lét A vitában elhangzottakat figyelembe véve az SZMT elnöksége úgy foglalt állást, hogy a határozat végrehajtásában kezdeti eredményeket értünk el.

A vitában felmerült kérdésekre Nagy Oszkár, az SZMT

re. (Géphiba, alkatrészhiány, titkára válaszolt.

Összehívták az országgyűlést

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1973. június 14. napján csütörtök délelőtt 11 órára ősz szehívta.

Az országgyűlés elnökétől kapott tájékoztatás szerint, előreláthatóan az ülésszak napirendjére kerül az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat.

Megrendelő:

T horez.külíej téső szénbánya Gy ön gyös vi so n ta

A salgótarjáni bányagépgyár már kezdettől fogva készített szállítóberendezéseket a Gagarin Hóéi óin üvet ellátó gyöngyösvisen- tai Thorez kiilfejtésü szénbánya részére. A szállítóberendezések zöme Salgótarjánban készült. Tavaly 13 millió forint értékű megrendelést kaptak a bányától, az tdén viszont már csaknem ID millió forint értékre szólót. Már a jövő évre is van rendelés, mintegy 15 millió forint értékben.

Az idei rendeléssel nagy feladat elé állították a szénbányászok a banyagépgyáriakat. Nagy teljesítményű gzállítószalag-berendezések megbajtö fejeinek elkészítésére adtak megbízatást. A terveket a Bányászati Tervező Intézetben készítették és a gépgyáriak februárban fogtak munkához. Mocsári Zoltán szocialista lakatosbrigádja már a befejező munkálatokat végzi a hatalmas gépegységeken. Korábban Fóti Pál szocialista brigádja is nagy részt vállalt a feladatok elvégzésében.

A szállitószalagmeghajtő fej olvan nagy méretű, hogy ilyent eddig a salgótarjáni bányagépgyár- ban még nem gyártottak. Egy-egy gépegység teljesen felszerelve, csatlakozókkal ellátva megközelíti á 70 tonnát. A jól szervezett munka eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt, május végén, határidőre útnak indíthatják a két berendezést. Kénünk az egyik tejföleiről készült.

V)

Nektek

sok-sok anyukátok van...

Ma ismét ünnepet ülünk. Olyan ünnepet, amikor a szülők, családok, legféltettebb kincsét, szeme fényét, a gyermekeket leöszöntjük. Ezen a napon még fokozottabban érződik a társadalom féltő gondoskodása, az édesanyák simogatása, szóval: minden a gyermekért történik, minden ünnepi hangulatot sugároz. Sajnos, azonban találhatunk olyan gyermekeket is, akik nem ismerik a család meghitt hangulatát, az anyai szeretet melegét.

A gyermekotthonokban élők nem ismerik a családi harmóniát, a családi tűzhely szívet melegítő hatását, bármennyire felkarolja is őket a társadalom.

Szerencsére sokan akadnak olyanok, akik ezeknek a gyermekotthonban élő kislányoknak és kisfiúknak neveléséből részt vállalnak és ebben segítséget igyekeznek nyújtani. Pótolni a pótolhatatlant, az életet adó édesanyát és a teremtő édesapát.

— Ne így hajtsátok össze, mert összegyűrődik. — Vigyázz már arra a kis ruhácskára, mert azt én csináltam! — Biztos megörülnek, ha megkapják a küldeményt.

Ilyen és ehhez hasonló szavak hangzottak el a napokban a Salgótarjáni Kohászati Üzemek számviteli és pénzügyi főosztályán szorgoskodó November 7. Szocialista Brigád tagjai ajkáról — mely közösségben csupán egy férfi dolgozik. A húsz ügyes kezű édesanya már hetükkel ezelőtt nagy igyekezettel készítette a babaruhákat, játékokat. Aztán meghatódva, remegő kézzel csomagolták be, majd küldték el szeretettel a csomagot a felsőpetényi gyermekotthon kis lakóinak. Áz eset láttán annyira felbuzdultak a KSZGY bérelszámolói is, hogy ők ugyancsak „beloptak” a csomagba az általuk készített kis babaruhákból. A babaruhák, játékok mellé levelet is tettek. Ebből idézünk:

. .Szeretnénk ezzel a kis ajándékkal még szebbé; örömtelibbé tenni az amúgy is kedves napot. Tőletek azt kérjük, ne feledjétek, hogy nektek sok-sok anyukátok van, akik meleg szívvel gondolnak rátok, és nagyon szeretnék, ha olyan vidámak lennétek ezen a szép napon, mint minden más gyermek..

Mire ez az írás megjelenik, a felsőpetényi gyermekotthon kis lakóinak Amália néni minden bizonnyal kiosztotta mó.r az örömöt szerző ajándékokat, játékokat. Azokat a játékokat, amelyeket a felnövekvő nemzedékért felelősséget érző emberek készítettek.