Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

világhíradó Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába érkezett. Ké­pünkön: Kissingert a moszkvai repülőtéren Vaszilij Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese (balról) fogadta Hétfőn Ismét fogolycsere Dél-Vietnamban Egy saigoni szóvivő szerint, a dél-vietnami felekből ala­kult kétoldalú katonai vegyes bizottság szombati ülésén megállapodtak abban, hogy hétfőn felújítják a polgári foglyok cseréjét. Mint emlékezetes, az esedé­kes kontingensek cseréje hosz_ szabb halasztást szenvedett, mert a saigoni fél különféle űrügyeikkel nem volt hajlandó átvenni saját embereinek a DIFK által szabadom bocsá­tott csoportját, s az időhúzás­ért megpróbálta a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ságra, illetve a DIFK-re hárí­tani a felelősséget. A szombati megállapodás értelmében hétfőn az ország északi részén fekvő Quang Triben cserélik ki a foglyo­kat (MTI) Giere U Következetesen megvalósítjuk a lenini elveket Joszlp Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugosz­láv Kommunisták Szövetségé­nek elnöke pénteken este va­csorát adptt Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kára tiszteletére, aki — mint jelentettük — hivatalos, ba­ráti látogatáson van Jugoszlá­viában. Tito elnök üdvözlő beszédé­ben rámutatott: Edward Gie­rek jugoszláviai látogatása le­hetőségét ad arra, hogy foly­tatódjék a hasznos vélemény- csere a két nép, a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfejlesztéséről, barátsá­gának és együttműködésének megszilárdításáról, lehetőséget teremt arra, hogy még tartal­masabbá, gyümölcsözőbbé vál­janak a kapcsolatok minden területen. Mérleg Helsinkiből László Balázs, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Nagyon nehéz hű és vala­mennyire is világos képet adni a helsinki nagyköveti tanácskozás újabb hetéről, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészü­letednek valódi állásáról. A fő figyelem ezen a hé­ten a napirend egyik legfo­gasabb kérdésének, a kultu­rális együttműködés problé­máinak tisztázására irányult. A viták során kikristályoso­dott az a közös vélemény, hogy e pont keretében a kul­turális együttműködés fejlesz­téséről, a szervezetek és em­berek széles körű kapcsola­tairól és az információcsere bővítéséről kivannak majd tárgyalni a konferencia rész­vevői. Azt is elfogadták, högy a bizottsági feladatterv elé viszonylag részletes elvi-po­litikai bevezetőt kell készí­teni. Hinnék tartalmáról folyt eddig a legtöbb érdemi esz­mecsere, és a kezdetben szél­sőségesen eltérő álláspontok, ha lassan is, de annyira már közeledtek, hogy hétfőn egy kisebb csoport megkezdi e dokumentum szövegezését Ami az előkészítő munkát illeti, az végre olyan intenzi­tással és átfogóan folyik, amelyet a szocialista orszá­gok képviselői már régóta sürgettek. A Dipólt „diplomá­ciai nagyüzemében” reggeltől estig üléseznek a különböző bizottságok és munkacsopor­tok, egyidejűleg folyik a kon­ferencia minden lényeges as­pektusának megbeszélése. Felderítetlen fehér foltok már sehol nincsenek. A kon­ferencia minden vonatkozásá­ról folyt már érdemi vita, minden lényeges kérdésben világos az érdekeltek állás­pontja és legtöbbjükben meg­van a közös platform mini­muma is, amelynek alapján a részleteket már viszonylag könnyebben ki lehet mun­kálni. Ezen a héten több ország már nyütan is meg­erősítette azt a véleményét, hogy Helsinkiben üljön össze az értekezlet. Általános az egyetértés a konferencia há­rom szakaszos lebonyolításá­ra vonatkozóan is. Senki sem vitatja a részvevők körének jelenlegi összetételét. Nincse­nek lényeges nézeteltérések a konferencia anyagi terheinek felosztását illetően sem. Ha mindezt végiggondol­juk és az előkészületek in­tenzitását is figyelembe vesz- száik, csak derűlátóan tekint­hetnénk a negyedik szakasz és az egész konzultáció vég­ső sikere elé. Közelebbről megnézve azonban nem ilyen egyértelmű az összkép. A bi­zottságokban folyó munka, amennyire a gyéren kiszivár­gó hírekből meg lehet ítélni, vontatottan éá jóformán na­ponta változó ütemben halad. Sorra szüleinek az egyezte­tett munkaokmányok, módo­sító változatok, ezeket először helyeslés, majd egyre több fenntartás fogadja, végül el­ejtik őket Ezek a tünetek arra enged­nek következtetni, hogy Hel­sinkiben a részvevő országok jelentékeny része lényegében a nyugati tábor, eljutott egy olyan pontig, ahonnan egye­lőre nem tud és nem akar továbblépni, mert a végső jel­zősre, a politikai felhatalma­zásra vár. A finn fővárosból a megfigyelők éppen ezért érthető várakozással tekinte­nek a folyamatban levő vagy küszöbönálló magas szintű ke­let—nyugati eszmecserékre hiszen ezeknek a kimenetele döntő mértékben járulhat hozzá a siker belátható kö­zelségébe érkezett konzultá­ció eredményes lezárásához (MTI) Edward Gierek válaszában elmondotta, hogy Lengyelor­szágban „következetesen meg­valósítják a szocialista épí­tés lenini elveit, amelyeket gyakorlatilag igazoltak a Szovjetunió és más testvér­pártok tapasztalatai”. JE té­ren nagy jelentősége van a marxista—leninista párt veze­tő szerepének” — hangsúlyoz­ta Gierek. A továbbiakban a nemzet­közi feszültségben bekövetke­zett enyhülést méltatta. „Ez az enyhülési folyamat tette lehe­tővé a biztonság kulcskérdé­sének napirendre tűzését: a második világháború és az azt követő fejlődés eredménye­képpen Európában létrejött területi és politikai rend sért­hetetlensége nemzetközi jogi elismerésének problémáját. E térén is nagy jelentősége van a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok normalizá­lásának” — mondotta. Edward Gierek hangsúlyoz­ta, hogy a szocializmus a bé­kének, a népek szabadságának és szuverenitásának, baráti és egyenjogú együttműködésének ideológiája, a szocializmus a demokratikus és humánus nemzetközi kapcsolatok ideo­lógiája. Gierek szombaton a Szlové­niában levő Velenyebe uta­zott, ahol megtekintett egy üzemet, majd beszédet mon dott a tiszteletére rendezendő munkásgyűlésen. A lengyel pártvezető szombaton este Ljubjanában díszvacsorát adott vendéglátói tiszteletére. (MTI) így látja a hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN: Eszmecserék sorozatban RICHARD Nixon a most zá­ruló héten terjesztette az ame­rikai kongresszus elé az Egye­sült Államok külpolitikájával foglalkozó elnöki üzenetét. A terjedelmes, kétszázharminc oldalas okmányban kitért Wa­shington minden lényegesebb nemzetközi problémájára, de a legnagyobb hangsúlyt a Szov­jetunióhoz fűződő viszony kapta. Ugyanezen a héten hangzott el Leonyid Brezs- nyev beszéde a moszkvai má­jus elseje alkalmából. Egy természeténél fogva tömör, viszonylag rövid ünnepi meg­emlékezés nem ad lehetőséget a világpolitikai helyzet elem­zésére, az SZKP főtitkára azonban így is nyomatékosan szólt a szovjet—amerikai kap­csolatokról. A hét legvégén pedig a párhuzamos nyilatkozatok köz­vetlen párbeszéddé alakultak: Kissinger Moszkvába érkezett, hogy eszmecserét folytasson szovjet vezető személyiségek­kel. Számos olyan területe van a nemzetközi életnek, az atomleszereléstől kezdve a kereskedelem fokozásáig, ahol a két világrendszer vezető ha­talmai képtesek megtalálni a közös érdekű tennivalókat. A kapcsolatok viszont nem zár­ják ki a szenvedélyes vitákat és ellentéteket, például azok­nak az amerikai lépéseknek következetes bírálatát, ame­lyek az indokínai és a közel- keleti térségben nem szolgál­ják a békés egymás mellett élést. Ezért megfelelő körülte­kintéssel kell előkészíteni az ld,ei esztendőre esedékes újabb szovjet—amerikai csúcs­találkozót, amelyre Brezsnyev egyesült államokbeli látoga­tása során kerülhet sor. Nyil­ván erről is szó esik majd Kissinger tárgyalásain. A má­jus mindenképpen csúcsnyi­tányt hoz, a Washingtonból visszaérkezett Brandt nemso­kára Brezsnyev et fogadja. Bonnban; előkészületek foly­nak a japán kormányfő világ­körüli útjára; s a legjelentő­sebbnek Moszkva és Washing­ton magas szintű kapcsolatfel­vétele ígérkezik. Meggyorsult a diplomáciai munka üteme Helsinkiben, sőt Bécsben is, az európai tár­gyalások, elsősorban a finn fővárost««., sínen vannak. Mi­közben a tervezett biztonsági konferencia részleteit vitatják, időpontról változatlanul korai lenne említést tenni, de nem lehetetlen, hogy Kissinger moszkvai napirendjén ez a kérdés is szerepek A tárgyalások térhódítása a realitások térhódítását jelzi — ezeket mindinkább amerikai részről is kényszerülnek tudo­másul venni. Néhány ameri­kai lap ugyanakkor azt a gyanúját sem hallgatja el, hogy Washington diplomáciai aktivitásában némi taktikai számítás is meghúzódik, szí­vesen terelnék el a figyelmet a Watergate-botrány laviná­járól. A New York Times szerint a demokrata székház ellen elkövetett „harmadran­gú betörésből” egyszerre „nem­zeti katasztrófa” lett, miután fény derült rá, ki mindenki tudott róla. Nixon, nem köny- nyű helyzetben, tisztáldoza­tokhoz folyamodott, s a héten megvált két főtanácsadójától. Haldemantól és Ehrlichmantól, akik a belpolitikai, illetve sze­mélyzeti ügyeket tartották kézben a Fehér Házban. INDOKÍNÁBAN letelt az első negyedév a tűzszüneti megállapodások aláírása óta, s a saigoniak 80 267 alkalommal sértették meg az egyezményt. Továbbra is rendszeresen elő­fordulnak fegyveres összecsa­pások Dél-Vietnamban, Kam­bodzsában pedig teljes erővel dúl a háború. Egy Párizs kör­nyéki villában ismét összeül­tek a két dél-vietnami fél megbízottai, de semmifajta haladás nem történt: a Thieu- csopart elzárkózott a DIFK ésszerű javaslatainak megtár­gyalása elöl. Szégyenletes az a huzavona, amj a fogolycsere körül történt: miután a sai- goniak a valójában bebörtön­zött politikai foglyoknak csu­pán töredékét vették lajstrom­ba, elhalasztották megígért szabadon bocsátásukat. Ebben a helyzetben nem csökkenhet a nemzetközi szolidaritás és a május elsejei nagy béketünte­tés során mindenütt a párizsi megállapodások betűjének és szellemének betartását is kö­vetelték. Furcsa körülmények között robbant ki újabb válság Li­banonban. Rövid idővel az izraeli kommandó-támadás után, ezúttal a libanoni had­sereg került szembe a palesz­tin gerillákkal. A történtei« meglehetősen tisztázatlanok Állítólag elraboltak két liba­noni katonát, ezt követték a számos áldozattal járó össze­csapások, beleértve a libanoni légierő támadásait a palesztin állások és táborok ellen. Há­rom ízben kötöttek tűzszüne­tet, de a harcok kiújultak. A palesztin mozgalom, miu-J tán nem. tisztázta kellően cél­jait és módszereit, nem volt képes megteremteni hatékony egységét, egy ideje kétségtelen válságban van. Helyzetét ne­hezíti, hogy különösein erőtel­jés nyomással kell számolnia az imperializmus, Izrael és az arab reakció részéről. Ennek célja, hogy a jordániai össze­omlás után Libanonban is előkészítsenek egy leszámolást, amelynek során a „piszkos munkát” az arab állam had­serege végzi el. A PALESZTIN gerillák szá­mára stratégiailag és föld­rajzilag Libanon a legkedve­zőbb terep (az izraeli határ­vidéken a háromezer méter magas hegyvonulatok jó har­ci terepet biztosítanak) — po­litikailag azonban nehezebbek a feltételek. Libanon vallást megoszlottsága (az egyetlen nem mohamedán többségi! arab országi; gazdasági kivált­ságai; viszonylag befolyásos nagy- és középpolgári rétegei aligha jelentenek megfelelő hátteret és támaszt egy el­szánt, fanatikus, elkeseredett küzdelemhez. Az arab orszá­gok közvetítéssorozaita át­menetileg enyhítheti a válJ ságot, de kérdés, hogy több lesz-e ez a tüneti kezelésnél. Az ellentétvonalak összekuszá- lódásáról mi sem vallhat job­ban; mint a hét egyik rövid távirati jelentése: két palesz­tin táborban nagygyűlésein os­torozták Kadhafi líbiai elnö­köt, a kellő harci következe­tesség hiánya miatt..; Frangié tárgyal Újabb libanoni incidensek Egy libanoni katonai szóvi­vő bejrúti bejelentése szerint szombaton összetűzések rob­bantak ki Dél-Libán ónban a szíriai határ közelében. A kormánykatonaság egységei és a palesztin ellenállók tűz­harcot vívtak, egy másik he­lyen pedig ágyú- és akmaiü- zet zúdítottak egymásra. A szóvivő hangsúlyozta, hogy az incidensek nem voltak sú­lyosak és már véget is értek. A nap folyamán Saolimen A NÓGRÁD — 1973. május vasárnap Moszkvában megnyílt a szocialista országok számítógép kiállítása. Képünk: a kiállí- - .„ |áa magyar részlegéről készült Frangié elnök találkozott I&zkandar ©hanem tábornok­kal, a libanoni hadsereg fő­parancsnokával, korábban pe­dig Haaszan Szabni ei-Kho- lival, Szadat egyiptomi elnök különmegbízottjával, és Ab­del Halim Khaddam szíriai min iszterelnök-helyettessel, külügyminiszterrel folytatott megbeszélést. A találkozón jelen volt Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, Amin Hafez libanoni kormányfő, valamint Khalil Abu Hamad külügyminiszter. FrangSémak Hasszán ma­rokkói király is üzent. Meg­bízottja, Szidd Baba 45 per­cig tárgyalt a libanoni elnök­kel, s átnyújtotta nefci a ma­rokkód uralkodó levelét. (MTI) Még tart a párbeszéd Olaszországban Szombatom folytatódott a párbeszéd az olasz kormány és a legfőbb szakszervezeti ve­zetők között — Andreotti kormányfő elnökletével — az állami alkalmazottak követe­léseiről. A konfliktus a 180 ezer postai dolgozó, majd egy hónapos sztrájkja következté­ben vált kiélezetté. A postá­sokon kívül érinti azonban a vasúti dolgozókat, iskolai ok­tatókat, állami tisztviselőket Is. Az első napi megbeszélésen megállapodás jött létre arra vonatkozóan is. hkgy elsőnek a postai dolgozók követelése­it kell kielégíteni, közben a postai dolgozók újabb három nappal megho-sszabi 'ották sztrájkjukat, május 6-ig. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents