Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-25 / 120. szám
Kastély a fák kozott Egy délután Szarvasgedén Délutánját élte a falu, amikor megérkeztem. Üresek voltak az utcák, csak néhány aprócska gyerek játszadozott az út szélén.. A házak kertjeiben annál több munkálkodó embert láthattam. — Ilyenkor a tavaszi munkák idején mindenkit lefoglal a háztáji. Aztán meg, a szombat alkalmas arra, hogy az ember rendibe szedje a portát — mondta egy kalapos öregember. Hét éve él itt A falu derekán, hatalmas fák, bokrok mögé bújtatva találtam meg az egykori kastélyt, amelynek egy részében most a klubkönyvtár működik. A szomszédságában pedig Jakabfi Béláné, a klubkönyvtár vezetője, a falu egyik pedagógusa él családjával. A tűző napsütés, a nagy meleg után jól esett a sűrűin lefüggönyözött szobában beszélgetni. — Szarvasgede kicsi falu, alig hatszáz ember lakja. Az emberek kijárnak dolgozni a környező üezimefcbe, így pl. a KVALITÁL-ha. A fiatalok száma 40—50 körül mozog. Érdekes, hogy kevesen kerülnek innen középiskolába, inkább ipari tanulónak jelentkeznek — tájékoztat Jakabfi Béláné. j Hét éve él a faluban; hét éve munkálkodik az iskolában, azóta viseli gondját a lakóknak. Nem terhes számára az, hogy a tanítás mellett népművelő, propagandista, a párt- és a KISZ aktív tagja. Fiatal, energikus nő. — Hét éve kerültünk Gödére. A férjem pesti, állandóan csalt, menjünk a fővárosba, ott jobb, szebb életünk le6z. Én ebben nem hiszek. Megszerettem az ittenieket, s úgy érzem, ők is engem. Máshol nem tudnék tanítani, dolgozni sem. Nem bírnám elviselni, hogy ne köszönjek a szomszédoknak. Engem itt semmiből ki nem hagynak. Gyűléseken, ünnepélyeken mindig ott vagyok, feliratokat, díszleteket készítek, műsort csinálok. — Hét éve, még művelődési házként, emlegették a ge- deiek a mostani klubkönyvtárat. Akkor rendszertelen volt a nyitvatartás, a kulturális munka csupán az esetleges TIT-előadásokra, bálokra korlátozódott. Nem volt kihasználva az intézmény. Ma a kiscsoportos foglalkozásoké, összejöveteleké a jövő, tehát erre alkalmas környezetet kell teremteni. Megszületett a klubkönyvtár Gedén teremtettek, átrendeztek, alakítottak és megszületett a klu-bkönyvtár; szabadpolcos könyvtár várja az olvasókat, és klubszoba a szórakozni, tanulni vágyókat. Azért a nagyterem is megmaradt, itt működik a mozi. — A 3000 kötet könyvre 150 olvasó jut. A kölcsönzésen kívül ismeretterjesztő előadásokat is szervezünk, a témákat korosztályok szerint állítottuk össze, ugyanis a felnőttek gyakran hangoztatják: úgy érzik, hogy a klub csak a fiataloké. Nem szabad elvenni a kedvüket, nem szabad, hogy kirekesztettnek érezzék magukat Mert az itteni emberek nem befelé fordulók, mindenben lehet számítani rájuk. Szerencsés ember vagyok, hogy ezt elmondhatom. . / A klubkwnyvtár és a KIS2szervezet jó testvérek Szarvasgedén. A fiatal KISZ- titkár sokat segít a klubvezetőnek, és a kölcsönös megértés ilyen kis faluban nagyon fontos. Az irodalmi színpad tagjai, mind KISZ-esek. A választások idején, Palotáson egy nagygyűlésen szép műsort adtak. De gyakran szerepelnek a kicsik is. És mindig sikerrel, mert a nagymamák, anyukák szívesen tapsolnak a kis csemetéknek. Szombat délutánját éli a falu. A fiatalok már gyülekeznek a klu'bkönyvtár előtti füves téren. De néhány idősebb is, akad köztük. — Három éve vagyok mozigépész. Elég jó filmeket kapunk. Jobbágyiból. Palotásról, Apcról is gyakran jönnek a mi mozinkba. Itt olyan még nem volt, hogy az érdektelenség miatt ne lehetett volna egy filmet levetíteni. Legkevesebb harmincán mindig összegyűlnek. A múlt héten a Lila akác című filmet adtuk szép sikerrel. Nekem is nagyon tetszett, mert a gyermekkoromat idézte. Még a háború előtt láttam az első változatát egy vándormozis sátrában, Czank János húszéves fiatalember, a palotáéi tsz-ben traktoros: — A haverok eljárnak dolgozni másfelé. Minek mennék? Itthon is megtalálom a számításomat. Elég jól keresek, úgy 1700—1800-at. Szórakozni is lehet. Eljárok a moziba, vasárnap a klubba. Sakkozunk, zenét hallgatunk, elolvasom az újságokban a híreket, mert azok érdekelnek a legjobban. Kezdődik a mozi — Podonyá Judit nem találta meg itthon a számítását. A kispesti textilgyáriján^ dolgozik csak hétvégeken jár' haza. A klubot szereti, meg olvasni is szeret. Csak az a baj, hogy három műszakban dolgozik, így aztán kevés a szabad idő. — Itthagyná-e végleg a faluját? Szereti-e Pestet? Képzőművészeti gyűjtemény — Nem tudom én azt megszokni. Hogy oda kerüljek végleg? Nem, azt el sem tudnám képzelni. Mert itthon, a faluiban a legjobb. Á várpalotai tanács ma! képzőművészeti alkotásokból gyűjteményt kíván létrehozni. A tanács levélben fordult az ország képzőművészeihez, hogy adományozzanak műveket Várpalotának. A gyűjtemény létrehozásának célja elsősorban a várpalotai munkásság esztétikai kultúrájának fejlesztése. Mint a levélben is hangsúlyozzák, a munkásművelődésben rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a képzőművészetnek. A beérkezett adományokról katalógust állítanak össze, s a kiállítást augusztus 20-án nyitják meg. A Nógrád megyében élő képzőművészek közül is többen küldenek alkotásaikból Várpalotának. Kezdődik a mozi. Búcsúzom a gediei éktől. A jegyiszedő néni még utánam szalad. — Engem is tessék beírni az újságba, már 15 éve jegy- szedő vagyok. Megígérem neki. Hosszan integet utánam. V. Kiss Mária tmiiinitiii ..... Imiim tuti, mmHHi inti un ii Mtmmtliti MiMMlMMiMlllHiiliiMlimilliimitllHliMiliiMiM ! FEKETE SÁNDOR: 1T. ■ 0 s ! PETŐFI ELETE i 111M11M Ml I Ml MM MIMII IMIMIIIMI MIMIM miMIIM imtlHIIflMIMMHMmill IMIIM MMHI'MMimiMIMI MIM IfYlItll Olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hónapja van még. műveinek gyűjteménye ma legalább még egy kötettel többet számlálna. De „egyszerre leszakadt az ég a földre... a forradalom kitört Olaszországban!” „Most vagy soha..." A reformokat és önállóságot akaró. Kossuth vezette haladó magyar nemesség előbb- utóbb mindenképpen szembekerült volna a bécsi önkénynyel. S ismerve az udvar konok ellenállását, bizonyosra vehetjük. hogy fegyverhez kellett volna nyúlnunk; a szabadságharc előbb-utóbb, de mindenképpen kitört volna. Az a csodálatos nap. 1848. március 15-e azonban Petőfi Sándor forradalmi szellemének. cselekvő bátorságának köszönhető. „Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki: ki •várhat ennél szebb halált?” — e gondolattal aludt el Petőfi a március 14-ről március 15-re virradó éjszakán, miután az éj nagy részét „imádott Ws feleségével” töltötte, a forradalom legelső lépéséről tanácskozva. A forradalmi napló —. mert abból idéztünk — legérdekesebb része a kérdés, amellyel Petőfi „elaludt”: „és ha lelövöldöznek”? Bizony Petőfiék nem láthatták előre, hogy az illetékes hatóságok végül is nem mernek tüzparancsot kiadni. Minden addigi történelmi tapasztalatuk, kivált az általuk annyira tanulmányozott francia forradalmaké azt bizonyította. hogy a jogaiért tüntető népnek a hatalom golyóval szokott felelni, mint ahogy 1789. i'íliusában, 1830. júliusában és 1848. februárjában is történt. Azért, mert Petőfi a továbbiakban nem emlegeti éjsza4 NÓGRÁD - 1973. május 25., péntek kai gondolatait, nem szabad azt hinnünk, hogy másnap reggel már eszébe sem jutott többé a félelem, ellenkezőleg: bizonyosak lehetünk abban, hogy az egész napot állandó forradalmi készenlétben, idegfeszítő izgatottságban, szorongásban csinálták végig. A kételkedés és a bizakodás belső lelki harcát fel kell ismernünk azokban a tudatosan száraz, tényközlő mondatokban is, amelyek csak a cselekvésről beszélnek, s hallgatnak a lélek belső küzdelmeiről. Idézzük Petőfit, mi történt, amikor reggel előadta szándékát „a sajtó rögtöni felszabadításáról”: „Társaim -bele egyeztek ... Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, ném tudva, hogy szuronv van benne; egyszerre kiröpült a szurony, egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.’ — Jó jel! kiáltának föl egyhangúlag. Amint a proclamatió elkészült. s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma. — Szerda, felelt egyik. — Szerencsés nap. mondám, szerdán házasodtam meg!” Képzeljük eL a jelenetet: Vasvári és Petőfi föl és alá jár a szobában. Az ifjú forradalmár. történész bottal hadonászik — az izgatottság le? tagadhatatlan külső jegyei ezek. Utána a Bécs felé repülő szuronyra ..egyhangúlag” kiáltják: „Jó jel!” Mint ahogy A NÓGRÁDI fii OKOK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA «llllltlIimiHimilllltltttl! t!l!!!!llll!ll!l!l!llll!l!lllllllll! II III ti lltllll! Ill II tlllllllllllllll ill II fi III Hilt IIIIIIIIIIIIIUIIIIII llillllllll HIHIHI Hilf Ilii Iliit II IHlltHIHIHIIIMit Játékos nyelvhét Ebben az évben is megünnepeltük a magyar nyelv hetét. Ez alkalommal a magyar nyelvvel kapcsolatos rendezvények színhelye Nógrád megye, Salgótarján volt. Persze, a falusi gyerekek is különböző módon, hozzájárulhattak a magyar nyelv hetének megünnepléséhez. Az irodalmi szakkör vezetőjének és tagjainak az ötlete volt, hogy készítsünk faliújságot ebből az alkalomból. Az úttörők, de főleg az irodalmi szakkör tagjai sok érdekes anyagot gyűjtöttek- A faliújságot irodalmi szakkörön készítettük el. Felkerültek rá nyomtatott helyesírási hibák. A Pajtás újságot „sokszorosítók” kicsit több gondot is fordíthatnának a helyesírásra, mert a helytelenül irt szöveg, sokszor félreértések forrása lehet. Pl.: egy főcím a Pajtásból: Repülő és szamár háton. Előfordultak újságokban a következő hibák is: „Feléljetek az alábbi kérdésekre?. . •” „Jegezd vele az égre örök tanulságul”. A faliújságon nyelvi játékok is szerepeltek. A mi pajtásaink bebizonyították, hogy igen is a vér vízzé válhat. A következőképpen : vér, vár. váz, víz. Vigyázni kell ám, hogy mindig értelmes szót kapjunk és egyszerre csak egy betűt változtassunk meg. Egy ötödik osztályos fiú ai alábbi címmel rajzokat készített: Szállóigék. Ilyen az „olajra lépett”, a „felhúzta az orrát”, a „feldobta a talpát”. Készült, egy „helyesen” írt levél is. A megszólítás úgy hangzott: „Kedves Elem ér!” Rejtvényekben sem volt hiányunk. Petőfi: János vitéz című elbeszélő költeményéből választottunk egy részletet, aminek a szótagjait összekevertük. A pajtások feladata az volt. hogy a szótagokat sorba rakva helyesen írják le a szöveget. A far liújság felső készére került a MAGYAR NYELV HETE felirat, amit a pajtások a rajzszakos nevelő segítségével alkottak. A felirat alatt néhány kép volt látható megyénkről* A nyelvi játékok közül talán az eszperente rejtvény keltette fel az úttörők körében a legnagyobb érdeklődést. Többek között ilyen rejtvények szerepeltek: eset, mely embereket megnevettet (adoma), ketten lettek egyszerre (ikrek), emberek tengerben lelt eledele (hal), egerek veszedelme (macska). Az iskola tanulóinak, de az iskolán kívül álló embereknek is nagyon tetszett faliújságunk, és ennek, mi úttörők, nagyon örültünk. Ügy érezzük, hogy tudásunktól telhetőén ünnepeltük meg a magyar nyelv hetét. Török Hona, Nagy Julianna és Magyar Éva Káliói Általános Iskola Mesemondó Mozgalmas hónap kisdobos (Fodor Tamás felvétele) a szerdai napot is „szerencsésnek” találja Petőfi házassága miatt. Csakugyan olyan babonásak lettek volna a magyar értelmiség legfelvilágosultabb vezetői, hogy kedvező előjelekben és szerencsés napokban hittek? Nem, ezek a belső feszültségről beszélő apró mozzanatok azt áruljak el, milyen nagy elszánásra volt szükségük, milyen szívesen támasztották meg bátorságukat jelentéktelen mozzanatokkal is. A Pilvaxban -é mint tudjuk — Jókai beszélt a fiatalokhoz és Petőfi elszavalta Nemzeti dalát, a verset, amely történelmet csinált. Amikor Petőfi lakásáról négyen elindulak, néhány polgári ruhás titkosrendőr feltartóztathatta volna őket. Most. hogy hémi — feltehetően idegesítő, sőt idegtépő — várakozás után elindulnak az egyetemi ifjúság csatlakoztatására, egyetlen fegyveres járőr elegendő volna szétzavará.sulcra, sőt. a vezetők letartóztatására. Ki tudná ezt jobban, mint éppen Petőfi? Ha senkinek, neki azzal’ is számolnia kell, hogy már a pilvaxbeli gyülekezést jelentették a Helytartótanács urainak. Talán azért is siet annyira, nem akar tovább várni a k-ávéházban. „Egv negyedórát még várjunk” — mondta türelmetlenül, s a negyedóra elteltével a húsz— harmincfőnyi csapat a szakadó esőben az orvosi egyetemre sietett. (Folytatjuk) Csapatunknál, a 3503-as sz. Zrínyi Miklós Úttörőcsapatnál már hagyomány, hogy a kisdobos- és úttörőavatás egybeesik a munka ünnepével. Ebben az esztendőben különösen kedves volt ez az ünnepség, mert a felavatottak között ott voltak a cigánytanulók is, akiket eddig kevésbé sikerült bevonnunk a mozgalmi munkába. Az avatást követő műsorban a hetedik és a ha'todik osztályos leánypajtások önállóan összeállított táncműsorukkal lepték meg a szépszámú közönséget. Szép sikerről számolhatok be az Olvasónapló-pályázattal kapcsolatban is. Az irodalmi szakkör tagjai lelkiismeretesen készültek, aminek meg is lett az eredménye. Az első és második, valamint a hatodik helyet is megszerezték versenyzőink. De amit talán még nagyobb eredménynek könyvelhetünk el: megnőtt a Petőfiért és a negyvennyolcas eszmékért rajongók száma. Ezt bizonyította az az akadályverseny is, amelyet a madarak és fák napja ünnepséget megelőzően bonyolítottunk le. Meglehetősen nehéz terepen kellett versenyezniök az őrsöknek: teljes tábori felszerelésben vizesakadályon való átkelés, gránátdobás, céllövészet, tájékozódási verseny,, szellemi vetélkedő tette próbára a pajtásokat. Ugyanakkor gyönyörködtünk a természet szépségeiben, amelynek védelmét e szép nap után még inkább feladatának tekinti minden úttörő. Csukly Géza 5. osztály, Mátraverebély Anyák napjáról — megkésve Még nem jelentkeztünk a Szerkessz velünk rovatban, dé nálunk is folyik kisdobosélet, amiről érdemes írni. Legutóbb anyák napi ünnepséget tartottunk. Nagy lelkesedéssel készültünk rá már hetekkel előbb. Kis piros kosárkákat készítettünk és árvácskával díszített kis üdvözlő kártyát édesanyánknak. Amikor elérkezett ez a nap, szivünk tele volt szeretettel édesanyáink iránt. Az úttörők közül Sáros Mária pajtás mondott köszöntőt. Ezután a tanács elnöke, Bartos Pál tartott ünnepi beszédet. Az ünnepély további részét a kisdobosok tánca, jelenetei, versei és énekei tették ünnepélyessé, széppé. Édesanyáink, nagymamáink meghatódva köszönték meg a szép megemlékezést, Kurják Ágnes 4. oszt. tan., Nógrádkövesd \ Századunk útjain Rónay György versfordításkötete a Századunk útjain a modem költészet fejlődésvonalát igyekszik követni. A kései szimbolista lirikusokkal — Jammes, Claudel. Valéry. Rilke — kezdődik a kötet. Gerincét a klasszikus avant- garde költők — Apollinaire. Eliot. Ungaretti, Michaux. Cocteau — illetve kortárs klasszicizálóik versei képezik. A záró harmadban a negyvenes-ötvenes évek szálkás, deliraizáló. logisztikus-gondo- lati. szűkszavú modernsége dominál: Grosjean, Chaulot, Celan, Krolow. Bonnefoy stb. A könyv legfontosabb funkciója éppen ennek a stílusnak viszonylag gazdag dokumentációja. olyan felfedezés- számba vehető nevekkel, mint a belga Lejeune, a francia Jaccottet, a szlovák Kondrót. A magas színvonalú és gazdag nyelvű fordítások százainak olvasója is elmondhatja azt. amit maga a fordító ír a könyv előszavában munkájáról: „S végül sosem a sivatagra emlékszik az ember, hanem mindig a vízre”. Rónay versfordítás-gyűjteménye hasznos kalauz a modern, XX. századi költészet kacska- ringós útjain. Lóránt János kiállítása Lóránt János. Salgótarjánban élő Munkácsy-díjas festőművész egyéni kiállítás megnyitására készül. A tárlat Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban június 10-én nyílik meg. A megnyitót Dömötör János műze- umigazgató mondja. Lóránt János harminc festményét és harminc grafikáját állítja ki Hódmezővásárhelyen. A képek között — többi közt — gurzufi élményből született alkotások is láthatók lesznek. A grafikai anyag az utóbbi évek törekvéseiről ad számot az érdeklődő közönségnek. Lóránt János kiállítása Hódmezővásárhelyen egy hónapig lesz látható.