Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-24 / 119. szám
Becsüljük értékeinket Honismereti in ős# almunk gondjai A HONISMERETI mozgalom a Hazafias Népfront-bizottságok égisze alatt, országszerte több mint egy évtizede bontotta ki zászlait. A mozgalom jelentős szerepet játszott, illetve játszik a szülőföld természet- tudományos, gazdasági és történeti múltjának, jelenének megismerésében, a szűkebb haza szellemi, kulturális értékeinek megőrzésében, ápolásában. Virágkorát — ha szabad így fogalmazni — a hatvanas évek második felében érte el amikor a nagy társadalmi évfordulók, a Magyar Tanácsköztársaság, a felszabadulás évfordulói megteremtették a honismereti, helytörténeti i tevékenység optimális alapjait, meghatározták a munka fő célját és területeit- Az évfordulók elmúltával, mintha a honismereti mozgalom alábbhagyott volna lendületéből, s nem látná el kellően korábban kijelölt feladatát. Mi ebben az igazság? — kérdeztük Maircztnek Istvántól. a Hazafias Népfront Nóg- rád megyei Bizottsága titkárától. — A honismereti mozgalom megyénkben, az utóbbi egykét évben valóban veszített lendületéből, s nem fejlődött olyan mértékből, mint az elmúlt nagy évfordulók idején. A pillanatnyi megtorpanás egyik oka épp ez, az évfordulók elmúlása, „ másik pedig, hogy már jó egy éve betegség miatt nincs kellően megoldva művelődéspolitikai státuszunk. A megyei népfrontbizottság adatai szerint. Nógrádban tizenegy honismereti, illetve helytörténeti szakkör tevékenykedik és huszonhárom iskolában, üzemben, termelő- szövetkezetben vezetik rendszeresen a jelenkori történelem dokumentumait, a falukrónikákat. A honismereti mozgalom tehát megyénkben is több száz embert, tanárokat és diákokat, közalkalmazottakat, üzemi és termelőszövetkezeti dolgozókat tömörít. A SZAKKÖRÖK gondosan elkészített munkatervek alapján iskolákban, művelődési házakban működnek. Felkutatják az ülőhely múltját, ösz- szegyűjtik az erre vonatkozó dokumentumokat, tárgyi emlékeket. Gyűjteményükből időszakonként kiállításokat rendeznek. A nagybátonyi Zsinkó Vilmos Szakmunkás- képző Intézet szakkörösei az iskola folyosóján mutatják be gyűjteményüket. A romhá- nyl klubkönyvtár honismereti szakköre pár hónapja alakult, de a tanácsválasztások idejére a község lakói előtt már kiállítással jelentkezett- Pillanatnyilag ez a szakkör is. mint a többi — hogy csak néhányat említsünk —, a pásztói gimnáziumé, a diósjenől iskoláé, a salgótarjáni szakmunkásképző intézet diákotthonáé, egyedül. mindenféle külső szakmai segítség, orientálás nélkül dolgozik. Tavaly a József Attila Megyei Művelődési Központban negyedévenként rendszeresen megrendezték a honismereti szakkörvezetők. aktivisták szakmai továbbképzését. Az idén még egyetlen továbbképzésre sem került sor. Megoldatlan a honismereti aktivisták publikációs lehetőségét biztosító Nógrádi Honismeret című kiadvány kérdése is. Pár évvel ezelőtt évente négyszer jelent meg a fií- zet. tavaly — Igaz, bővebb tartalommal — csak egyszer- Döntés már született ebben az ügyben is: a kiadványra szükség van, csak éppen ebben az évben még nem jelölt meg egyetlen száma sem. A problémákról tud a honismereti tevékenység összehangolását, szakmai kézben tartását végző megyei tanács művelődésügyi osztályának köz- művelődési csoportja is. Néhány hónappal ezelőtt a továbbképzés érdekében a megyei közművelődési intézmények (művelődési központ, múzeum, levéltár) vezetőinek részvételével kibővített csoportülést tartottak, amelynek témáját a honismereti mozgalom jelenlegi helyzetének vizsgálata adta. Kalocsai Miklós csoportvezető néhány mondatban foglalta össze az ülésen kialakult véleményt: — Nincs szó a honismereti tevékenység elapadásáról, hisz’ a szakkörök továbbra is dolgoznak, sőt. újak alakulnak. A jelenlegi problémát az jelenti, hogy amíg a mozgalom körének bővítésére- mennyiségi fejlesztésére törekedtünk, addig az irányítás kicsúszott a kezünkből. Nem tudjuk kellőképpen kimutatni eredményeinket, nem látjuk e] megfelelő információval, szakmai segítség Erei azoW akiket kellene. Mindez olyan tény, amellyel foglalkoznunk kell, amely olyan feladatot jelent, amit feltétlen meg kell oldanunkA FELADATOK felismerése után már osak a tettek, a gyakorlati intézkedések következhetnek. Ezt várják a megyében működő honismereti szakkörök is. Sulyok László Családban marad 14 szépség tripla bére Árra a bizonyos „Itt valami bűzlik” ösvényre én már akkor rákanyarodtam, amikor az ezüsthajú hölgy rózsaszínű illatfelhőben és kihívó, de ugyanakkor „marhára menős” öltözékében először jött szembe velem az . utcán. Aztán a nyomok, amelyek sokszor az embert akaratlanul is elviszik a „szag után”, mindenre fényt derítettek. No. nem kell most szürkületi gyilkosságra, vagy Feketeszakáll szellemére gondolni. csupán egy egyszerű, de „nagyszerű” fordászüzleté- re. Hát, igen. Ott láttam viszont az ezüsthajút. Amint festék és paróka nélküli lemeztelenült arcára néztem, alig hittem a szememnek. De mégis csak ő volt. Aztán annak ellenére, hogy hajtincseim renoválására nem őt, hanem mint később kiderült, kedves anyósát kértem fel, Letuszkolt a hajmosóhoz és elvégezte a fejemen a kezdő habzóműveleteket. Milyen segítőkész — gondoltam és igyekeztem volna az idősebb hölgyhöz, azaz az anyóshoz, ha az ezüsthajó bele nem nyom egy másik székbe. A szék felett álló fiatal férfiról, aki ..becsavarozta” a hajam, az utolsó csavarónál derült ki. hogy valójában az ezüsthajú férje, vagyis az idősebb hölgy fia. így aztán jobbnak láttam csendben maradni, nehogy végül majd a nagymamával fésültessék ki a hajamat, ha sokat ugrálok. Erre azonban mégsem került sor. Az ugrálásra semmiképoen, de a kifésülésre is csak nagyon sokára. „Megszáradásom” után, amfg vörös parókát próbált az ezüsthajú, barna parókát próbált a szemközti üzlet elárusító-kislánya és a „család” ebben gyönyörködött, én hiába próbáltam az időt megállítani. Így aztán, kihasználva a perceket, a távozó vendégeket nézegettem. Érdekes jelenségre lettem figyelmes. A távozó hölgyek mindegyike lejárta ugyanazt a „kegyeletkört”. mielőtt az ajtón kilépett. Kezüket először az ezüsthajú, majd a fiatal férj. s végül a „mesterasszony” zsebébe süllyesztették, ahol megcsörrent, azaz elcincogta magát a „munkaerő ára”. És akkor, úgy. kifésületlen hajjal, nagyon idegesítő gondolat jutott az eszembe. Nem az bosszantott, hogy azt a bizonyos „Szentantal perselyét” még napjainkban sem tudják és talán nem is akarják kikerülni az emberek. De azt mégsem gondoltam. hogy csak azért, mert egy perselynek három szája van. hát háromszor dobnak bele. G. Horváth Mária Úttoroavatás és majális Btoocyár* sokan emlékeznek mé* a tavalyi ryenmetenap salgótarjáni rendezvényekre, a Megyei Művelődési Központ előtti téren zajló egész napos, játékos versengésre. A gyermeknapot ar Idén május 27-én ünnepeljük; ekkor kerül sor a salgótarjáni kisdobosok és úttörők ünnepélyes felavatására. Délután a Zója- lágetbem rendesnek nagy majálist a gyermekeknek; futballmérkőzés, zsákban futás és egyéb tréfás játékok várják az ifjú látogatókat, ahol — természetesen — a győztesek jutalmazása sem marad eL Amerikai zenészek Salgótarjánban (Fotó: Fodor Tamás) A fénynek kitárt ajtó All a homokban a nadfe- deles, pirinyó ház. Csaknem úgy, mint a Nincs messze az Ipoly folyó. — Vannak libuskáim, reggél kimegyek velük a rétre, este értük mégyek — mondja a nyolcvanéves Zsjak Jánosáé. Ilonka néni, Ipolyszö- gön, Kicsit valamennyi ház homokban áll itt. az utcákon, udvarokon sok a homok. Ha fúj a szél? Moßt nem fúj. — Megtisztelem magukat — szabódik az öregasszony. — Kis ház ez. be se férnek. De ha beférnek, tessék. Magam építettem a két kezemmel 1950-ben, Egyediül vagyok. Vannak macskáim, kutyus- kám. A „ház” egy ágynak, asztalnak. két széknek, beépített tűzhelynek, meg egy barna szekrénynek ad helyet Csak ez az asszony fér el benne még. A mennyezete sárból tapasztott, van egy petróleumlámpa, meg réz gyertyatartóban egy gyertyacsonk. Az ajtaja nyitva áll. Tárva mindig, hogy bejöjjön — a világosság. A kis vág'-'t ablakon nem bújik be a fény. Ha nem állna nyitva az ajtó. teknő- vel hordhatnák be a világosságot, mint a mesében. De ez nem mese. — Az élet meghozza a rosz- szat is, meg a jót is. Nekem csak a rosszat hozta meg. Meghalt a családom. Az első férjemet az első háborúban, 1914-ben lőtték meg. Kőműves volt. Trencsénybe is eljárt. A második férjem ács volt őt meg a második háború vitte el. 1941-ben meglőtték. A gyermekem szülés után meghalt, nem nőtt fel. •Engem megmentettek az orvosok. Nem a férfire voltam kíváncsi, nem arra. hogy milyen, amikor másodszor férjhez mentem. De egyedül maradni nem akartam. Mennyire európai — s magyar — sorsa van ennek a csöndes öregasszonynak, akinek a két világháború vitte el mesterember férieit, aki maga építette házát — közel az Ipoly — sárból, nácfbóL Vagy nincs ebben semmi jelkép? — Járok » templomba, a legjobban a böjti énekeket szeretem, azokban miniden b“-me van. Azokat az énekeket kedvelem, amelyeknél nem kell nagyon kiengedni a hangomat. Megtisztelem magukat. ne haragudjanak, kedves fiaim, az idegen mégiscsak idegen, nem család. Fosztó evangélikus énekeskönyvek, szlovák nyelvű énetek az ünnepekre, s magyar lAelvűek is. A szlovák nyelvű öreg betűs, abból nem énekel, hanem csak a magyarból. Széthullt Károlyi-biblia is porosodik a szekrény tetején. nemigen olvasgatja az öregasszony, aprók a betűk nagyon. Korábban, ha ráért, elö- előszedte. Most már vastag rajta a por. Újságot is csak néha olvas, szemüveggel. A tűzhely mellett, a széken egy fazék, fedővel. Az az öregasszony ebédje. Gulyás. Napokig elél rajta kutyuskájá- val, macskáival. Ügy étkezik, mint a rn^dár. — Olyan a fejem sokszor: lángban van. vagy mintha a patkányok kukoricát rágcsálnának benne. Néha egy hétig csak fekszem, aztán fölkelek. Most vettem magamnak nápolyit, de ennek sem érzem az ízét,- Nem édes. A lim-lom között az asztalon festett komaasszönytaL Anyja, nagyanyja azon hordta a gyűrött és kelt tésztából készült süteményt a gyer- mekágxas asszonyoknak, rokonoknak Hány születést látott ez a tál, mennyi nevetést, mennyi könnyet. Hány kézen forgott! Ennek vége. Van egy-két sárgult fotográfia is a pirinyó ház girbe-gur- ba falán. S van egy füstös keretben lapuló régi reprodukció, az Utolsó vacsora. A tanítványok arca alig látszik. Pedig tárva az ajtó — a fénynek. Tóth Elemér iiiiiiiwwiiimimiiimHHHHiwiimmHiiiiiimwHwiiMUHiiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiwiiHiiiMmmwitHiiiii FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉLETE miimttiiiiiiitiiMfMittitiitfiititHimtiimiiHuitiitimiimMiitiiiiiiiittitiHitfiiimmMrtmiitnrmtttiiHmí Szelei kisdobosok Tarjánban Más helységek iskoláinak úttörőcsapataihoz hasonlóan a mátraszelei kisdobosok is gazdag programot valósítanak meg májusban a béke és barátság jegyében. Már korábban olvasáséra* kon és őrsi összejövetelen megemlékeztek a , békéről, ahol a témához illő verseket mondtak. Faliújságot készítettek. ráhelyezett ügyés rajzaik szinte kivétel nélkül alkalmasak lennének arra, hogy 'efényképezve e lapban is láthassa az olvasó. A múlt hét szombat délutánján szavaló- \-hrsenyen és vetélkedőn vettek részt, hogy összemérhessék szellemi erejüket. Közben vidám, játékos dalokat énekeltek. Nagy izgalommal készültek a május 23-i, szerdai megyeszékhely-látogatásra, ahová különautóbusz szállította őket. Különösen kíváncsiak voltak a föld alatti bányamúzeumra, mert sokat hallottak már róla, hiszen többük bányászcsalád gyermeke. De izgatta őket az is, hogy láthassanak ^yan korszerűen felszerelt modern iskolát, ahol nem csupán csak tornaterem, politechnikai műhely stb, de még fürdőmedence is van. Megcsodálták a művelődési központot, sőt a nagyobbakat már le tudta kötni a munkásmozgalmi - múzeum kiállítási anyaga is. Maradandó eseményekkel gyarapodva tértek vissza falujukba. NÓGRÁD — 1973, május 24., csütörtök Az apa válaszút elé állította lányát: ha kitart a költő mellett, ám legyen, de ameny- nylben akarata ellenére megy 'férjhez, nem kap hozományt, válasszon — vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja. hogyan döntött Júlia. Már annak idején is. hamarosan megtudta az egész ország, mert Petőfi már másnapi Üti levelében közhírré tette: „Dicső, dicső leány! — Kettő között kellett választania: szülei és köztem. Engemet választott...” • Megesett már persze a világtörténelemben. hogy egy szerelmes leány ilyen döntésre kényszerült. De Júlia helyzete azért mégsem mindennapi volt. nem egyszerűen szülei és szerelme között kellett választania. Az egyik oldalon, a szülők mellett a vidéki élet unalma várta, a másikon dicsőség és regényes élet. Innen nézve, nem is lehet vitás. merre hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni, s ha Júlia erre nem gondolt volna, aggódó szülei bőven felvilágosíthatták arról, hogy Petőfi nemcsak híres és sokak által becsült költő, hanem bohém is, csapodár is ... Sőt... forradalmár is .. . Mi lesi az ilyen emberből? Hisz’ az ilyen mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb amire el kell készülni. Ha Júlia mindezt meggondolta, és meg kellett gondolnia. akkor megérthetjük, miért áradozik a költő a „dicső, dicső leány”-ról. Az öröm annyiban volt korai, hogy a Júlia makacsságától megdöbbenő szülők még , mindig nem véglegesen adták fel a csatát. Az esküvőt 1847. szeptember 8-ra tűzték ki, abban az önmagát leleplező reménykedésben, „hátha történik valami addig”. A szerelmeseknek ezalatt még találkozniuk sem szabad, legfeljebb „levélileg”. Mit tehet a költő, ha szerelmes, ha állása sincs és várnia kell az annyira áhított szeptemberi napig? Utazik, mint egyébként is szokta, ennél kisebb okok nélkül is. Petőfi tehát barangolt még egy kicsit a „környéken”, ide értve még Szalontát is. ahol Aranyt látogatta meg. azután június közepén Visszatért Pestre. Itt, már a családfői kötelmekre gondolva, eddig írt. összes költeményeit eladta egy kiadónak, azután július elsején nekivágott 1847-es második, még nagyobb útjának: Felső-Magyarországon át Erdődig. A kerülő oly nagy. mint amilyen hosszadalmas harcot követelt Júlia meghódítása. Az utazásról gyönyörű lapokat olvashatunk az Üti levelekben, a reformkori magyar próza legszebb és ma is legélőbb alkotásában. Nekünk itt a végcélra kell szorítkoznunk. Egy évvel első találkozásuk után. 1847. szeptember nyolcadikén. a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi és Júlia. Szendrey Ignác komor gőggel távol maradt. Petőfi keserű kacajjal hajtatott el. A kocsi egyik kereke eltört. Az ifjú házasok első éjszakájukat egy fogadóban töltötték. Maga a költő számolt be erről is, köpés mosollyal: „...házasságom első éjét a fogadóban! Nem hiába vagyok a csáfdák költője.” Petőfi megkérte Teleki grófot, adja át a mézeshetekre költői kastélyát, amit a „vad gróf” meg is tett, barátságból is, meg talárt azért is, mert tudta már,-' hegy ami e még mindig csak huszonnégy éves költő körül történik, az már történelem és a magyar utókor örök része. Verset írni a szerelemről, mindennapos dolog. A házasságról lírázni — éz mar ritkább. De az egészen egyedülálló volt akkoriban, hogy Petőfi a versek mellett még nyilvános úti levelekben is ország-világnak számolt be mézesheteiről: „...hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. En most is oly forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz. hogy megházasodtam ...” Mint az idézetből is látszik, a feszültséget, az izgalmakat a boldog, derű és könnyed vidámság időszaka követte. Az oroszlán, ha nem is megszöktette. de szinte elrabolta Júliát, mint a nyílvesszőt. Meg lehetett pihenrji. Petőfinek talán eszébe jutott az az oroszlános vers. melyet fentebb idéztünk, s most folytatta a képet: Nyugszom én fáradt oroszlán Feleségem kebelén. Mielőtt a történelem örökre kiragadná e boldogságból, vessünk egy pillantást az oroszlán utolsó nyugodt fészkére ... . Pesten egy háromszobás lakást béreltek, az egyiket Jókai Mórnak adták ki. Hihetünk hát Jókainak, aki szemtanúként így festi le a három szobát: „Az egyik volt az enyim. a középső a közös étkező, túl rajta a harmadik, az volt Pe- tőtfiék lakása; író-.' háló-, es elfosadószoba egyben. Szerény bútorzat; a legbeesesebb a könyvtár: csupa díszkiadású művek, Béranger, Hugó Victor, Heine költeményei; a Gi- rondisták története Lamarti- netől, Shakespeare angolul, Ossian, Byroiy és Shelley. Falain körül remek kőrajzú arcképei a francia forradalom kiváló alakjainak... Ez volt az egyedüli fényűzése .. A fiatal pár egyetlen szórakozása a színház volt. Petőfi szinte szünet nélkül dolgozott. Nem tud eltelni terveivel, egyre nagyobb vállalkozásokba fog: hőskölteménv Lehelről (töredék maradt), szatirikus elbeszélés a maradi magyar nemesség típusáról, a táblabíráról (ezt sem tudja befejezni, pedig legnagyszerűbb remekei egyikeként kezdődik a vers). Vörösmart.yval és Arannyal elkezdi Shakespeare fordítását (a Coriola- nus készül el. s a Rómeó és Júlia néhány jelenete), s közben ontja a kisebb verseket, köztük olyanokat is. amelyek közül egy-kettő önmagában is elegendő volna a halhatatlansághoz: A téli esték. A puszta télen ... (Folytatjuk) »
