Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-11 / 84. szám

MOZIÉLET Meglepetések nélkül Jelenet a Lángoló tenger című szovjet filmből A heti filmműsor sem tar­togat meglepetést: továbbra is a kaland- és bűnügyi filmek dominálnak, s már fáj a fo­gunk egy igazi — mondjuk a Vajda rendezte Nyírfaligethez hasonló — filmcsemegére. A balassagyarmati Madách filmszínház április 12—14*én a Lángoló tenger című szí­nes szovjet, 15—18-án a fran­cia-amerikai koprodukció­ban forgatott A hölgy az autóban, szemüveggel és pus­kával című bűnügyi filmet mutatja be. 12—14-én a Lán­goló tengert a sikerfilmek so­rozatban is vetítik, míg 16— 17-én egy kosztümös francia —olasz kalandfilm, az Egy válás meglepetései — a nép­szerű Belmondóval a fősze­repben — kerül közönség elé. Április 15-én matinéelő­adáson egy világsikerű ame­rikai zenés rajzfilmet. A sár­ga tengeralattjárót (a Beatles együttesről) láthatják. Tizen* nyoicadikán a fiatalok az is­kolák államosításának 25. év­fordulójára rendezett magyar ifjúsági filmsorozat második filmjét, a Puskák és galam­bokat tekinthetik meg. Salgótarjánba a Hölgy előbb érkezik meg, mint Ba­lassagyarmatra: a hosszú cí­mű bűnügyi filmet április 12 —14-én játsszák a November 7. Filmszínházban. Tizenöt— tizenhatodlkáh A katona visz- szatért a frontról című szov­jet háborús lélektani filmet vetítik. A film az „Ez a való világ” elnevezésű filmjáték- pályázat egyik darabja. Jack London műveinek felhaszná­lásával. román—NSZK koop- rodukcióban forgatták a Tengeri farkas című. izgal­mas kalandfilmet, amelyet április 17—18-án mutatnak be. A házasélet kezdeti bonyo­dalmairól szól mulatságosan az amerikai Mezítláb a park­ban című vígjáték, amelyet április 14-én. szombat délelőtt nézhetnek meg az érdeklő­dők. A magyar ifjúsági film­sorozat keretén belül április 12-én játsszák a Puskák és galambok című ifjúsági fii* met. A hét filmműsorából A ka­tona visszatért a frontról cí­mű szovjet film emelkedik ki érzelemgazdagságával, hatásos lélekábrázolásával. A film a háború utolsó napjaiban ját­szódik és egy sebesült, csa­ládját vesztett frontkatona társadalomba való újrabeil* leszkedéséről szól. „A népben rejlő hatalmas életerő — és a végtelen fájdalom: ez a két motívum fonódik össze a film­ben” — írja az Iszkussztvo Kino. A Lángoló tenger című szovjet film Szevasztopol hős védőinek állít emléket. A tör­téneti hűséggel elkészített, látványos csatajelenetekkel élénkített filmet a műfaj ked­velőinek ajánljuk. A kora reggel legtöbbjüket már az utcán éri; babakocsit tolva, vagy gyerekük kezét fogva rohannak az óvoda, vagy bölcsőde felé. Délután már nyugodtabb a visszaút — addig, míg a bevásárlásra nem kerül a sor. Mert akkor meg a vásárlók tömegében kell húzkodni-vonszolni a csemetét... majd a csomagok, kai, gyerekkel megpakolva, irány haza. Esetleg a nagyma­mához? Drága kincs — akinek van. De mit csinál az. aki tel­jesen „magárahagyatott” ? Nyelvi vetélkedő * A ni. országáé magyar nyelv hetének rendezvényei ebben az esztendőben me­gyénkben lesznek. Ezért a TIT, a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, Balassa­gyarmat városi Tanácsa és a NÓGRÁD nyelvhelyességi pá­lyázatot és nyilvános vetélke­dőt hirdet. A verseny két résziből ÜL A NÓGRÁD hasábjain két al­kalommal, csütörtökön és pénteken, hat-hat kérdést közlünk, amelyekre a vála­szokait írásban kérjük. Az írásos munkák értéke­lése után a legtöbb pontszá­mot elért huszonöt verseny­zőt értékes könyvjutalomban részesítjük. Az első tizenkét helyezett meghívást kap Balassagyar­matra, ahol 1973. április 20- áa nyilvános nyelvi vetél­kedőn vesznek részt a városi tanács dísztermében. Az első helyezett ezer, a második ötszáz, a harmadik­tól—ötödik helyezést elért versenyző három-háromszáz forint értékű könyv-, illetve tárgyjutalomban részesül. Az írásos válaszok bekül­désének határideje: 1973. áp­rilis 16. A munkákat kérjük a NÓGRÁD Szerkesztőségé­nek címére eljuttatni. A verseny nyilvános és azon minden érdeklődő részt Vehet. Reméljük, hogy ezzel a pályázattal is fel tudjuk kel­teni az érdeklődést az ünne­pi hét rendezvényei és édes anyanyelvűnk kérdései iránt. Az iskolások egészsége Kisterenye nagyközség is­kola-egészségügyi és járvány­ügyi helyzetét vitatta meg a közös tanács végrehajtó bi zottsága. A téma fontos, mert az új egészségügyi törvény ki' mondja: „a gyermekek és az Ifjúság egészséges fejlődésé­nek elősegítése érdekében a nevelő-oktató munkában érvé­nyesíteni kell a közegészség- ügyi követelményeket”. A végrehajtó bizottság részlete­sen megvizsgálta az iskolák, óvodák egészségügyi helyze­tét. az ellátást, valamint megállapította, hogy nagyobb járványok nem fordultak elő a községben, kivéve a kanya­rót. A végrehajtó bizottság feladattervet hagyott jóvá, amely az iskola-egészségügy minden területére kiterjed, segítve a feladatok megoldá­sát. Különös ingázók — Láttad a moziban azt az isteni filmet? Nem? Sajnálha. tód! — Milyen jó volt tegnap a tévéműsor! Nézted? Nem? Hogy akarsz te tájékozódni a világban, ha még a tévét sem nézed. Ilyen és ehhez hasonló kér­désekkel gyakorta tátélj ák magukat szemben a gyakorló szülők. S a válasz? Nos, a válasz kicsit keserű, savanyú — és majdnem mindig ugyan, az: „Nem járhatok moziba, tudod, a gyerek... Képtelen vagyok leülni a tévé elé: a srác nem hajlandó egyedül el­aludni. .. Este mosok, meg fő. zöm a vacsorát.. ” Ingázók. A szót a lakóhe­lyük és munkahelyük között utazgatókra alkalmazzuk. Azokra, akik napjaik nagy ré­szét utazással töltik; s ha rá­juk kérdezünk, hogy tanul­nak-e. művelődnek-e? — ki­búvó a válaszuk: mikor? nincs idő stb. Az Ingázók helyzetét, prob­lémáit vizsgálva megállapít­hatjuk, hogy az elemzés ked­véért nem kell vidékre menni. Itt, a városban Is vannak — méghozzá szép számmal — Ingázók. A szó módosított ér­telmében. Azokra a fiatal há­zasókra gondolok, akiknek napjait az tölti ki. hogy ott­honról rohannak az óvodába, onnan a munkahelyre, majd ismét az óvodába, s onnan ha. za. Ez az ő ingajáratuk. Mű­velődésre, szórakozásra pedig éppúgy nincs idejük, mint a faluról bejáróknak. Csupán az okok mások. foglalt ember — olykor még késő délutánja, estéje is mun­kával telik el. De, amit tud. öesegít a feleségének. T. K.-né szintén dolgozik: tanitónő. így a házimunka mellett, az esti órákban végzi a dolgozat- javítást. az iskolai adminiszt­ráció egy részét — Valahogy nem így ter­veztem előre az életünket. Na, ne értsen félre — imádjuk a gyerekeket, akartuk is mind a kettőt. Csak arra nem gon­doltunk, hogy ez milyen nagy kötöttséget jelent — nem ál­talában, hanem — valójában Régebben hajlamosak voltunk arra, hogy kispolgárisággal vá­doljuk a hasonszőrű fiatal há. zasokat, mert nem járnak se­hová, nem keresik a barátsá­got senkivel, meghúzódnak az otthonukban. Ezen az alapon most mi is kispolgárnak minő­sülhetünk, mióta megvan a két csemeténk. Panaszáradat, kesergés, fo­gadkozás. Beosztásuk és igé­nyeik egyaránt arra kötelez­nék őket, hogy aktívan részt vegyenek a közéletben, jelen legyenek egy-egy nagyobb kuL turális megmozduláson. De a legjobb esetben is csak egyi­kük tudja képviselni a csalá­dot. „Bezzeg, ha lenne nagy­mama” — sóhajt fel T. K.-né. I. E.-ék gyorsan felcihelőd* nek a film kétharmadánál, és kiosonnak a teremből. Elége­detlen moraj követi távozásu­kat. Nem tetszett a film? De­hogynem. .. Sajnos, sietniük kellett haza. A nagymama csak hét óráig vállalta a gye­reket. Na, nem kell félreérte­ni: a nagymama rendkívül rendes, sokat segít, de nem hajlandó értük korlátlanul fel­áldozni a szabad idejét. A nagymama ugyanis fiatal asz- szony még, nem, kívánhatják tőle... Sajnálatra méltók? Tails azoknak van igazuk, akik úton-útfélen hangoztatják, hogy gyerek nélkül élni sok* Kai könnyebb és vidámabb? Azok az okosak, akik a „kicsi, vagy kocsi” dilemmájában az utóbbi javára döntenek? Ennek igazolására egy fél szó sem hangzik el A panasz* kodók, a kesergők, a fogadkor zók egyszerűen csak helyzetű* két elemzik. A boldog családi életet, ami így — a gyerekkel, a gyerek által — szép és tel* jes. Ha nehezebb is. S végté* re az ember nem azért szüle* tett, hogy kettő közül ne szűk* ségszerűen a könnyebbet vá* lassza. Jöjjön a szebb, az iz* galmasabb, a felelősebb — as emberibb! Maguk választották — tér* vezték — ezt az életet. És „in­gáznak” öníeláldözóan. négy­öt évig. Tovább is Míg a ma­ga lábára áll a gverek. S majd bepótolnak akkor min­den elmulasztottat. Mert van­nak emberi dolgok, amikben a cselekedet értéke nem mérhe* tő pénzzel, haszonnal, önöe ér­dekekkel. Olvan dolgok, me­lyek jutalmát csak megtevőik mérhetik fel, nyerhetik el. V. Kiss Mária m T. K.-éltkal naponta talál- Kozom az utcán. Két gyermek es egy szép lakás tulajdono­sai. A családfő rendkívül el­L. B. orvos. A felesége is. A lányukra bölcsőde ügyel délelőtt, délután meg egy idős néni. Nagyon aranyos, kedves teremtés, csak az a baj. hogy előbb elalszik, mint a gyerek. Hogy pedig ebből micsoda bo­nyodalmak származnak, az el­gondolható. — Akkor jutok csak leve­gőhöz, ha éppen nem vagyok ügyeletes. Sokszor egyheti újságmennyiséget olvasok el utólag. Amikor még függetle­nek voltunk, nagy társaságunk volt. Mióta megvan a lányunk egyedül maradtunk. Eljött persze azután is egy-két ba­rát. De únták. hogy halkan kell beszélni, csendesen járni — nehogy felébredjen a kicsi „Zajosabb életre vágynak”. — mondták. A nógrádmegyeri Vast A: megciíkk Ktsz vezetői nagy gondot fordítanak dolgozóik továbbképzésére, iskoláztatá­sára. Lelkesen kapcsolódtak be, az ún. 160 órás oktatásba, * amelynek lényege, hogy a résztvevők öt hónap alatt vé­gezhetik el az ötödik-hatodik, Illetve hetedik-nyolcadik osz­tályt. Nógrádmegyerben az ötödik -hatodik osztályt vég­zőik száma jelenleg 16. A könyveket, füzetekei írószereket a ktsz-tői kap­ták a tanuló felnőttéit. Hetente két alkalommal, négytől—nyolc óráig foglalják el az iskola padjait, hogy is­merkedjenek a számtan, az olvasás és a nyelvtan „rejtel­meivel”. Szülőföldünk, Nógrád, 1973. Mi az a munkásóvoda? (9.) Amikor a minap egy régi acélgyári munkásnak csak úgy tréfálkozva feltettem a kérdést: tudja-e, hogy ml az a munkásóvoda, nagyon fur- 'csán nézett rám. Óvatosan visszakérdezett — Ha nem sértelek meg, akkor mire gondolsz? — Hát, azokra a bölcsődék­re, óvodákra, amelyeket a munkások az üzemek segítsé­gével építettek, például Sal­gótarjánban. — Az más! És olyan parázs vita ala­kult ki ott helyben, a Lenin tér kellős közepén, hogy meg-megáUtak körülöttünk a járókelők. — Látod, ezen már én is sokat elgondolkodtam. Ha a tanács előbb, mondjuk 5—10 évvel ezelőtt fordult volna ilyen kéréssel hozzánk, ak­kor sokkal előbb járhatnánk már. Én még sohasem mond­tam „nem”-et, ha szóltak, hogy segíteni kellene valahol. De így vannak a többiek is. Most aztán láthatják a város vezetői, hogy nem szabad saj­nálni a kérő szót. Nem is sajnálták az utób­bi két esztendőben. A Salgó­tarjáni városi Tanács külö­nösen nagy gondot fordított és fordít ma is a gyermek­intézmények fejlesztésére. Mégpedig úgy, hogy a meny- nyiségi fejlesztés mindig együttjárjon az oktató-neve­lő munka minőségének javulá­sával. Kaptam egy statisztikát. Eszerint 1970-ben 1200, 1972- ben 1500 gyermeket vettek fel óvodába. Az óvodai cso­portok száma két év alatt 41-ről 51-re emelkedett. Az óvónőké viszont 63-ról 84-re. És most egy pillanatra ka­nyarodjunk el a témától. A megyeszékhelyen két esz­tendő alatt csaknem ezerrel növekedett a nődolgozók szá­ma. Ez a tény pedig azt eredményezte, hogy megnöve­kedett a társadalmi igény az óvodai férőhelyek iránt. És akkor a Salgótarjáni városi Tanács a városban működő üzemekhez, vállalatokhoz, in­tézményekhez és a szülőkhöz fordult segítségért. így bon­takozott ki az a társadalmi mozgalom, mely elősegítette 1972-ben az óvodai fejleszté­MÖGRÁD “ 1973. április II* szerda si program megvalósítását. Étének a széles körű összefo­gásnak köszönhető, hogy több mint 300 gyermeket vehet­tünk fel az új intézmények­be. És 1975-ig további két óvoda építésével, újabb 200 gyermeknek biztosítunk he­lyet. Külön is emlegetik a váro­si tanácson, hogy a Mali- novsakij úti óvoda bővítését és korszerűsítését a kohásza­ti üzemek szocialista brigád­jai, dolgozói vállalták és vé-. gezték el. A Vöröshadsereg úti óvoda új épületszámyát a városban működő kisiparosok építették társadalmi munká­ban, amelyhez hozzájárultak a diákok, szülők és sokan mások. — Ha csak ez volna, már ez is nagyszerű eredmény — mondta Ferencz Imre, a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályvezetője —■, de az óvodai férőhelyek számának növelé­sével egyidőben gondoskod­tunk az óvodák berendezésé­nek, felszereltségének fejlesz­téséről, és ezit is társadalmi munkában. Tavaly már a vá­ros minden óvodájában az új nevelési programnak megfe­lelően foglalkoztak a gyer­mekekkel, hogy eredménye­sen készíthessék elő Őket az iskolai munkára. És mi a helyzet a megyé- községi tanács, 150 ezer fő­ben? nntos költséggel. Ludányha­A-legutóbbi választás évé- lásziban mintegy félmillió fő­ben — 1971. decemberében — nntos költségigei korszerűsl- a megye 124 óvodájában 6171 tették az óvodát és ugyanezt gyermeket gondoztak és 302 tették Kanancsságon is. óvónő foglalkozott velük. — És minket ki ne felejt Etéedetileg úgy gondolta a sen sorozatából — mondta megye vezetése, hogy 550 fé- Lombos Márton, a Balassa- rőhellyel bővíti a gyermekin- gyarmati városi Tanács el- tézmények hálózatát. Már a nőké. tervkészítés időszakában Valóban nem lehet szó nél­olyan nagy volt a társadalmi ktil elmenni a balassagyar- igény, hogy a helyi tanácsok mati tervek mellett. A IV. öt- 1050 férőhelyet vettek ötéves éves tervben összesen 75 óvo- programjufcba, tehát az ere- dai férőhelybővítést tervez- detinek csaknem a kótszere- tek. És ezt a tervidőszak' vé­gét. • És ebből, e jelentős meny- gére megduplázták. Az ifjú nyiségből a IV. ötéves terv ság útján már hozzáfogtak az első két esztendejében 700 új, modem, 75 személyes férőhely megvalósult. Ez azt óvoda építéséhez, jelenti, hogy a megyében ma És ismét a megyei tanács már az óvodás korúak 55,1 egyik friss jelentéséből idé- százaléka jár óvodába, és zek: „Tanácsaink nagy gon erősen megközelítjük az 58,9- dot fordítottak az utóbbi es országos átlagot. Salgótar- években a gyermekintézmé- jánban pedig minden jelent- nyék fejlesztésére. A bölcső- kező gyermek felvételét biz- dei férőhelyek száma 1968 tosítottuk. Szép, szép, mondhatnák óta 571-ről 611-re növekedett és 1975-ig további 120 bölcső­választópolgárok, de vajon del^ férőhelyet létesítenek.” mit tettek a megye szétszórt, apró településein gyermeke­ink elhelyezése érdekében. Természetesen a vállalatok üzemek, a szocialista brigá­dok társadalmi összefogásá­há^6id?tot6S8zegyűjlöttemné- SÄ SffíS ^Borsosberényben több mint £iszen a ^ rafad.ós' . ff 300 ezer forintos költséggel* akkof^^terek a muíká felújították az óvodát. Diósje- , or 32 em.De.1?:*j a "f“ nőn átalakították a bölcsődéi ^ ,nem sajnálják a farad tel Hát ezt jelenti, ezt példáz­ta Berkenyén, Nagyorosza „munkásbölcsőde” kite­ban tataroztak az óvodát, a - - salaótariánbam Nóeráö felsőpetényi gyerekek 30 sze- ’ g mélyes gyermekintézményt ^ ' _ r a. _ k aptak. Érsekvadkerten mind a két óvodát felújíttatta a (Folytatjuk) r»#ii sí u -t Hazafelé... — k •— /

Next

/
Thumbnails
Contents