Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-10 / 83. szám
Képernyő alőt+ az ünnep jegyében A hosszú, hétfőn kezdődött műsorhétre természetszerűen a hazánk felszabadulásának 28. évfordulójára való emlékezés eseményei nyomták rá bélyegüket. Ennek jegyében került képernyőre a nagyszabású, ötrészes szovjet filmsorozat, a Felszabadítás első része, a Lángoló ív, mely a második világháború 1943-as időszakát idézi elénk szinte dokumentatív hitelességgel. Ha áttételesen is, kitűnően szolgálta a felszabadulási évfordulót a magyar munkásmozgalom egy különös, hányatott sorsú alakjáról, a Kiérnem Béláról készült kitűnő portréfilm is. mely Pásztor Ferenc szerkesztői, Szepesi Györgyi műsorvezetői. Juno- vics Sándor operatőri és Rt dó Gyula rendezői vállalkozását dicséri Ami a hét egyéb műsorait illeti, általában jól szolgálták a nívós szórakozást. A leg- vértelenebbnek talán Varga Balázs Mézesfazék című kollégiumi komédiája bizonyult, sok mesterkéltség tette úon- látottá a történetet, a szereplők is nehezen birkóztak feladataikkal. Annál üdébb, élvezetesebb órát kaptunk Kisfaludy Károly: Csalódások című színmüvének tévéváltozatában, elsősorban a nagy komédiázó kedvű Darvas Iván, Fülöp Zsigmond, Galambos Erzsi, Balázs Samu, Sztankay István, Halász Judit. Psota Irén és Garas Dezső réven. E müsorhétben láttuk a Hosszú, forró nyár című amerikai tévéfilmsorozat hatodik részét. Faulkner művének filmadaptációja a kezdeti bizonytalankodás után mintha mélyülni kezdene, társadalmi mondandói platikusabban érzékelhetők immár, mint a kezdeti részekben. Igen hasznos szolgálatot tölt be a képzőművészeti ízlés fejlesztésében az a sorozat, amelynek negyedik részét ismerhettük meg a csütörtöki adásban. A hét végi műsorban remekül mulattatott pénteken és vasárnap este Peter Shaffer két igen szellemes egyjelvo- nasosának magyar tévéfilmváltozata. Az elsőben Hámori Ildikó, Ernyei Béla és Szűcs András, míg a másodikban Haumann Péter, Mensáros László és Halász Judit teremtett szatirikus vegyületű vígjátéki levegőt. (barna.) Ssép kiállítás Az április 9-én kezdődött nógrádi pedagógusnapok tiszteletére a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ népművészeti szakköre is kiállítást rendez a díszítőművészeti szakkörök alkotásaiból. A himzőszakkör szebbnél szebb kézimunkái gondos öltéstechnikát, újszerű mintaszerkesztést mutatnak, és meggyőzik a nézőt a palóc motívumok gazdagságáról, formakincséről. Alkalmazásukkal a modem otthon hangulatát is idézik, bizonyítva jelentős szerepét a népi kézimunkának és egyéb díszítő művészetnek. A fafaragók apró disz- és használati tárgyakat készítettek Gon da Sándor, Kőszegi Pál áttört faliképéi és fafaragásai mellett „újítóval” is .találkozhatunk. Egri István apróbb népi bútorokkal kísérletezik, faliszekrénykével, székkel és asztallal mutatkozik be. A szőlőművelés folyamatát faragta bele például a téka kereteibe. A népművészet terjésztésé- re, a palóc népművészet megszerettetésére, egyben a régi népszokás megmentésére a tojásfestők: dr. Ember Lajos ne nyugdíjas, Csábi Erzsébet óvónő, Simon György fémipari szakmunkás vállalkoztak. Embemének már volt önálló kiállítása is, a másik két fiatalnak ez lesz az első bemutatkozása karcolt és viaszolt tojásokkal. A szakkör tagjai egyénileg és kollektíván is gyűjtik az eredeti motívumokat, ebben különösen élen jár Havasi Jánosné szakkörvezető, a századfordulóról sok értékes viseleti darabot, ágyruhát, diszpámát vászoncsíkot, díszkendőt mutat be a kiállításon. Merczel Mária fiatal himzöszaftköri tag korszerű, saját tervezésű palóc mintákkal készült ruha- tervekkel jelentkezik. Nemcsak terveket láthatunk tőle, hanem gyermekruhákra szépen elhelyezett és kivarrt hímzéseket is. A himzőszakkör más tagjai felnőttruhákkal bizonyítják ugyancsak a népművészet létjogosultságát a módéin divatban. A szakköri ki álla tás gyors és nem teljes „szemrevételezését” csak kedvcsinálásnak szánom, meggyőződésem, hogy érdemes megnézni másoknak is és ott hosszabban elidőzni. (elekes) Az időnek megbecsülése Ecseten Az ecsegi termelőszövetkezet közelmúltban megtartott tervtárgyaló közgyűlésén olyan határozatot hozott, hogy a munkában megfáradt járadékos és nyugdíjas tsz- tagoknak minden hónapban nyugdíj- és járadékkiegészi- tést ad. Ez az intézkedés a megyében még egyedülálló. Eddig az idős tsz-tagok különböző segélyeket kaptak. Ez az intézkedés kb. 30 ezer fcr rintot jelentett a termelőszövetkezetnek, a nyugdíjasoknak és járadékosoknak alig biztosított valamit. Ezért határozott úgy a tsz vezetősége, pártalapszervezete, hogy a közgyűlés elé terjeszti a rendszeres járadék biztosítását. amely a tagoknak évente 1200 forint jövedelemkiegészítést jelent. Az összeget minden negyedév végén postán juttatják el az érdekeltekhez. A tsz-nek ez évente 120—130 ezer forint kiadást jelent, amelyet a szociális alapból fizetnek ki. ÉNEK A CIGÁNYOKRÓL A nógrádmegyeri cipány' táncegyüttes (a múlt hónapban) fellépett a budapesti Egyetemi Színpadon, az Ének a cigányokról című műsorban, mai sikert aratott. Lassan szállingóznak — ki a kocsma felől, ki a munkahelyéről. Az asszonyok babakocsit tolnak, aprócska gyerekeket vezetnek. Egymást ugratják, hangoskodnak a kuitúrház előtt. Aztán előkerül a nagyterem kulcsa és bemegyünk. Hideg van, még a lehelet is meglátszik. Egykettőre benépesítik a színpadot, csak a gyerekek maradnak lent, az első sorban. Hangolnak a zenészek, igazodnak a lábak; próbái a megyeri cigányegyüttes, ősrégi cigánydallamok szakadnak fel — balladák, siratók és vérpezsdítő cigánydalok. Nézem őket, ahogy forognak, keringenek, testük egészen átveszi a ritmust. A vérükben van, jiagyszülökön, ükapákon keresztül hagyományozódott rájuk ez a természetes mulató- kedv, ez a víg szertartás. Mert amit csinálnak, nem látszik megkomponáltnak, úgy tűnik, mintha ott, akkor — a színpadon — találnák ki a maguk és egymás muiatta- tására. Pedig azt mondják, a nógrádi cigányfolklór nagyon szegényes, alig maradt valami az utódok számára. Ök magük sem emlékeznek rá. Nem úgy, mint Szabolcsban, ahol kimeríthetetlen forrása van a cigányhagyományoknak. A próba szünetében gyerekseregtől körülvéve beszélgetek a „táncoslányokkal”. Azonnal helyeséi lenek, köztük ugyan már .kevés a lány, csaknem mind gyerekes anyák. Ifj. Rácz Béláné, a szóvivő, nyolc éve tagja az együttesnek. — Fáradékonyak vagyunk már, az az igazság. Amikor elkezdtem táncolni még lány voltam, több volt az időm, meg az erőm is. Most a próbák után bizony érezzük azt ^izomlázat, a fáradtságot. De azért nagyon szertjük csinálni; én a saját pénzemen soha nem jutottam volna el annyi szép helyre, mint az együttessél. Világot látunk és az nagyon jó. ahol óriási közönség- és szakA többiek egyetértőén bólogatnak. Mesélik, hogy ők már nem ismerték a cigánytáncot, egy-egy produkciónál szinte minden lépést külön kell tanulni. — Azért hamar ráérnünk, könnyen tanuljuk. Csak aszólótánc, az nehéz már egy kicsit Öregek vagyunk hozzá. — Nagyon jó az együttesben lenni. Jó közösség ez itt. A ktsz minden segítséget megad. Jó érezni azt, hogy törődnék az emberrel —- mondják. Aztán folytatódik a próba. Ifj. Rácz Béláné mellett ott táncol a férje is, de már a 11 éves fiuk is megtanulta cifrázni — ő a legifjabb szereplő. Székely István nevét az egész falu jól ismeri. Nem csoda, hiszen tíz éve vezeti a tán csőportot; tíz éve jár ki Megyeibe, szánté hetente, próbákat tartani, beszélgetni. Mert nemcsak mint vezető, de mint ember is közel került a tanítványaihoz; ismeri minden bújukat, örömüket. — 1963. tavaszán kezdtünk el együtt dolgozni. Üzentek értem, hogy jöjjek ki, vezessem a csoportot 1960-ban már volt egy kísérlet a cigányegyüttes megalakítására. Azért is vettem szívesen a hívást, mert már 1952-ben gyűjtöttem a cigányanyagot Vas megyében. Ismertem a Tudományos Akadémia által kiadott filmeket is, amelyek a szatmári gyűjtés alapján készültek. Tíz lányt és 12 fiút találtam itt akkor. Hamar megértettük egymást. Lelkesek voltak a gyerekek és a ktsz is mindenben támogatott A legemlékezetesebb szerepléseink? Részt vettünk pl. az OKISZ által kiírt fesztiválon. Erről tudni kell, hogy az együttesek a területi döntő után kerülhetnek csak a nagy fesztiválra, Pécsre. Mi négyszer nyertünk területi döntőt 1970-beri emelkedett a pécsi fesztivál rangja; nemJ 2etközi szintre emelték. 1968- ban bemutatkoztunk a Vígszínházban; a Berlini Tv felvette a műsorunkat, 1972-ben pedig a Belga Tv csinált szí- nesfilmet az együttesről. 1970- ben a gyöngyösi szüreti fesztiválon menettáncban lettünk elsők. Legutóbb pedig az Egyetemi Színpadon szerepeltünk. A vezető Ide-oda csapongva sorolja a fellépéseket a díjakat hiszen annyi van belőlük, hogy nehéz fejben tartani. Az együttes néhány tagja a mezőkövesdi szereplésre gondol vissza a legnagyobb szeretettel. Ennek tárgyi emléke egy gyönyörű, népi festésű láda, ma is ott díszeleg a ktsz irodájában... Mi a műsoruk varázsa? Hogyan látja ezt a vezető? — A szabolcsi gyűjtésből való a műsorunk. Nem az erotika oldaláról közelítettük meg az összeállítást, inkább a mai cigányok életkörülményeinek, táncos jókedvének bemutatása volt a .célunk. Ez tükröződik pl. a Hazafelé és a Cigánybotozók című részekben is. A mai életforma és az eredeti folklór ötvözete ez a produkció. És így sok- ital igazabb A mai életforma... Igen, egészen más, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ezek az emberek a táncolás, a szereplések, az utazások közben észrevétlenül átformálódtak. Megnőttek az igényeik, tudnak élni a lehetőségekkel. Normális, egészséges családi közösségben élnek, értékelik', a munkát, beilleszkedtek az emberi közösségbe. És lassan felnőtté váltak. Ma már a tíz lányból csak kettő maradt, a többi férjhez ment. Az „együttesnek” 13 gyereke van. És mégis aradbatatlanul dolgoznak tovább. Május elsején Salgótarjánban, a művelődési központ előtti téren tancolnak majd. Nemrégen kaptak meghívást a miskolci Várszínházba. Május 23-án pedig két előadásban a salgótarjáni közönség is láthatja aarÉnek a cigányokról című teljes műsort. • — vktn — Szülőföldünk, Nógrád, 1973» A kábel vége Balassagyarmaton van (*•> — Mi már fogjuk a kábel ■végét — mondta az egyik tanácstag a legutóbbi tanácsülés szünetében Balassagyarmaton és utána arról beszélt, hogy a 320- millió forintos nagyberuházás a Magyar Kábel Művek szabadvezetékgyárának balassagyarmati telepén 1973. novemberében befejeződik. A kábel vége p>edig azt jelenti, hogy újabb munkalehetőséget kapnak a balassagyarmatiak és a környékbeli lakosok egy országos nevű, külföldön is híres gyárban. Márpedig, ahol ekkora gyár működik, ott fejlődik maga a város is. — Hogyan? — A tervezettnél gyorsabban — így válaszolt a vá- irosi tanács elnöke a kérdésre, aztán azzal folytatta, hogy alig két esztendő alatt világossá vált, hogy a tervezett feladatokat a megye második városában maradéktalanul teljesítik. Az ötéves terv első három évében a városban 636 lakás épül meg különböző erőforrásokból. Ez annyit jelent, hogy többet építenek az eredetileg megtervezettnél. És nem akármilyen házakat, lakóépületeket emelnek Balassagyarmaton. Tovább folytatják a több szintes lakótelepek fejlesztését, hogy a kisvárosi jelleg minél hamarabb eltűnjön az Ipoly mellett. Azt is fontosnak tartják a város vezetői, hogy korszerűsítsék a 22-es számú közlekedési utat, mely hozza, viszi a látogatókat az ország minden tájáról. Mert Balassagyarmatra sokan kíváncsiak, tudósok és irodalmárok, zenebarátok és egyszerű turisták, akik hagyománytisztelettől hajtva látogatnak el hazánk északi tájaira. Akik az idén jönnek, azok már egy modem, befejezés előtt álló Lenin-lakótelepet találnak, nem messze a város- központtól. Ha pedig ellátogatnak az Ipoly és a Mikszáth Kálmán utca környékére, akkor egy újabb lakótelep bölcsőjének megalapozását láthatják. Itt 66 lakás épül, de itt kap helyet a GELKA, a Vegyesipari Javító Vállalat, az IBUSZ és a Patyolat is. S hogy a vendég ne ácsorogjon étlen-szomjan a napon, presszót is építenek ezen a lakótelepen. — Jó, jó — mondta az egyik városi tanácstag, amikor ideérkeztek a beszélgetéssel —, de ml lesz a tervezett szociális otthonnal? Nagyon kellene már, legalább annyira az öregeknek, mint amennyire a fiatalok várják az új munkahelyeket, az iskolai tantermeket, a bölcsődéket. Erre lenne jó megnyugtató választ kapni. A városi tanács nem törekszik, sohasem törekedett arra, hogy felelőtlenül ígérgessen, nyugtatgassa a város lakóit. Mindig csak annyit tervezett, csak annyit mondott a balassagyarmatiaknak, ameny- nyit valóra is tudott váltani, így van ez a szociális otthonnal is. Ma még tárgyalnak róla, de annyi bizonyos, hogy a városi tanács vezetői szorgalmazzák, rajta vannak, hogy minél előbb megvalósuljon és kellemes otthont nyújtson a munkában elfáradt öregeknek. És valahol be is kell vásárolni esténként, munka után, vacsorához, másnapra. Kell a friss kenyér, a sajt, a felvágott, a hús. a zöldség és a gyümölcs, csakúgy, mint más városban, ahol az emberek többsége reggeltől késő délutánig dolgozik és este indul el a boltokba. Balassagyarmaton az egy lakosra jutó átlagos kereskedelmi forgalom meghaladja az országos átlagot. Ez azt 'jelenti, hogy a ma még korszerűtlen üzletekben is erejüket megfeszítve kell dolgozniuk a kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak. A helyzet 1973-ban is tovább javul, átadják rendeltetésének a helyi ÁFÉSZ modern éttermét. Megkezdik a Rákóczi és a Kossuth Lajos utca sarkán a modern iparcikkáruház építését. Ez tovább javít a kereskedelmi helyzeten, jobb feltételeket biztosít az ellátás számára, a vásárlóknak. És újabb számok, adatok tolakodnak előv. a példatárok sűrűjéből, hogy bizonyítsák: a városi tanács sokat tesz a választópolgárokért, erején belül, sőt azon felül is. A különféle fejlesztések és beruházások mellett csak a fenntartásra csaknem 95 millió forintot tervezett fordítani ebben az évben. Ez lehetővé teszi, hogy a Balassagyarmaton működő különböző iskolák, óvodák és más intézmények legalább 'ugyanolyan, de lehetőleg még jobb ellátást nyút- sanak, mint a múlt esztendőben. Iskola, oktatás, művelődés- ügy, csak erre a célra 10 millió forintot kíván fordítani az esztendőben a városi tanács. Szeptemberben ünnepélyesen felavatják az 5 számú és 75 gyermeknek kényelmes elhelyezést nyújtó új óvodát. Sok olyan szülőnek, kismamának megoldódik a gondja, aki a finomkötöttárugyárban, az Ipoly Bútorgyárban, a Fémipari Vállalatnál, a Palócföld Termelőszövetkezetben, a Kőbányai Porcelángyárban, vagy éppen a város más kereskedelmi, egészségügyi intézményében dolgozik. És épül már a régóta várt sportcsarnok is, amelyet a tervek szerint a jövő esztendő közepén átadnak a város fiataljainak. Lám, még felsorolni is nehéz, . sok, alig három esztendő eredményét, tervét egy akkora városnak, mint ’ Balassagyarmat Emlékezetesek még azok a hetek, hónapok, amikor a város vezetői a nagyobb arányú iparosításért, a Magyar Kábel Müvek gyáregységének Balassagyarmatra helyezéséért harcoltak a szó szoros értelmében. A kívülállók nem is tudhatják ezt. Négy fal közötti viták eredménye lett, hogy ma a kábel vége valóban Balassagyarmaton van. Ez, és a többi gyár adta a gondolatot, hogy meg kell változtatni az egykori vá- rőseimért. A rendelet, melyet 1972 májusában fogadott el a várdki tanács, így szól: „Balassagyarmat város címere — a város névadójának —, a Balassa család egykori címerpajzsának felhasználásával készült kék-fehér alapú barokk formájú címer. Felső kétharmadában levő aranybástya a tűzvész, az árvíz által sokszor elpusztított és a török által lerombolt, de minden alkalommal újjáépült város több évszázados történelmi múltjára, a török elleni harcokra, gazdag, kulturális hagyományokra utal. Alsó harmadában a zöld szín az Ipoly völgyének mezőgazdasági központját, a zöld mezőben kanyargó fehér szín az Ipoly folyót szimbolizálja. Az aranybástya felett a kék mező legfelső részében elhelyezett ötágú vörös csillag a szocializmust építő, az iparosodás útján haladó, fejlődő várost jelképezi.” S amikor vége lett a bevezetőben említett városi tanácsülésnek, Hoffer István, a megyei tanács elnöke így búcsúzott — és teljes joggal —, a városi tanács vezetőitől: — Csak így tovább elvtársak! És akkor a következő tanácsciklusban is elégedettek lesznek a választópolgárok Balassagyarmaton. — r. a. — (Folytatjuk) Hármas névadó Nagy érdeklődéssel kísért hármas névadó ünnepséget tartottak Diósjenőn, a községi tanácson. A névadó ünnepélyességét az is fokozta, hogy ebben az esztendőben az első ilyen társadalmi esemény volt a névadó, és így nagyon készültek rá. A közösség két testvérnek, Galcsik Attilának és Galcsik Szonjának, valamint Munkácsi Mártonnak adott nevet. A szép ünnepségen műsort adtak az óvodások, fellépett az iskola énekkara. A szülőkön és rokonokon kívül ott voltak a szülők munkatársai is. akik a munkahelyek nevében adtak ajándékot a kicsinyeknek. Új vetélkedő Nemcsak a zenekedvelők vetélkedhetnek májustól a Rádió mikrofonja előtt, de az irodalom, a könyv barátai is vizsgázhatnak a nagy nyilvánosság előtt. A Magyar Rádió irodalmi osztálya ugyanis új vetélkedőt indít, amely májustól kezdve hetenként tízperces fejtörővel jelentkezik, a Ki nyer ma? című műsor mintájára, s irodalmi műveltségből vizsgáztatja a jelentkezőket. Az irodalmi fejtörő, hasonlóan a zeneihez, nemcsak a budapestieknek ad lehetőséget a játékra. A vetélkedő tervezett színhelyei vidéki könyvesboltok, könyvtárak, művelődési házak és ifjúsági klubok. 4 NÓGRAD r 1973. április 10, kedd
