Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-30 / 101. szám
Az ügyfél nagyon szerelmes A 111-es számú ügyvédi munkaközi}seégben dr. Albert Lívia volt az egyetlen női ügyvéd. Rajta kívül még ti- zenketten dolgoztak az üzelet- helyiségből átalakított irodában. A munkaközösség délután négy órától kezdve volt nyit- va, de Albert Líviának ezen a napon sürgős periratot kellett elkészítenie, ezért már két órakor bement Tíz perccel később negyven év körüli, rokonszenves férfi lépett be az utcáról a munkaközösség ajtaján. — Róbert Ernőd vagyok — mutatkozott be a jövevény —, segítségre van szükségem. Írásba adott házassági ígéret megszegéséről van szó. Elvállalja az ügyet? — EL Kérőn, töltse kú a meghatalmazást A férfi kítöttótfee m feet, ozután megkérdezte: — A lopást milyen bünter («Misei sújtják? —- Egy hónapto! őt évig (erjedhető börtönnek — Megéri — mondta a férfi és megcsókolta a nőt. — Aki csókot ad, az két pofont kap — mondta jéghideg hangon a lány és ütésre emelte a kezét. A férfi lefogta a nő karját és újra megcsókolta az ügyvédi kamara tagját. — Bocsásson meg, de én megrögzött, visszaeső bűnös vagyok. — Takarodjon innen! — mutatott a lány az ajtóra. — Megengedi, hogy előbb letöröljem a rúzsát a számról? Elővette a zsebkendőjét, megtörölte a száját, majd megszagolta a rúzs táros foltját. — Christian Dior —■ mondta szakértelemmel, azután elmosolyodva folytatta: — He csodálkozzék, megkér, deztem a szemközti illatszer- tárban —, ahová töbször láttam magát bemenni —, hogy milyen rúzst szokott vásárolni. Azt mondtam, ajándékot akarok venni magának. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és a kerékpáros postásfiú expresszlevelet hozott Az ügyvédnő az íróasztalra dobta a levelet és várta, hogy ügyfele elmenjen. — Fontosnak ugyanis, hogy találtam megismerkedSIMON LAJOS: A kertek alatti út Bej, pedig MmMtos ifjú gyomrom az éteH» pedig a naptüzétől villámot szórt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre, pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy, pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég alá Pedig rövidebb volt a kertek alatti út, de én ott tántorogtam haza, ahol a poros arcú asszonyok, ahol a batyuba kötött csecsemők sirtak-ritak, ahol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton, hej, csak azon az úton. És most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét, de én egyre se lépek, én meg nem előzők senkit, én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! jem életkörülményeivel — magyarázta a férfi. — Magának semmi köze az én életkörülményeimhez. Kérem. menjen ei vére! — Bocsásson meg, én modem ember vagyok, de mégsem vehetek el valakit feleségül, akiről semmit sem tudok. — Mondja, maga megbolondult? — Nem gondolnám. De mondja kérem, mi a büntetése a kémkedésnek. — Tíz év, vagy életfogytiglani. Esetleg halál — Az életfogytiglaniban kiegyezem. Figyeljen ide. Pontosan három héttel ezelőtt hallottam a bíróságon egy védőbeszédét. Megtetszett, érdeklődni kezdtem maga után. Beszéltem a barátommal, aki ugyancsak ennek az ügyvédközösségnek a tagja. Láttam magát a Madách Színházban is. Egy sorban ültünk. Fáradtzöld ruha volt magán. A lány érdeklődéssel hallgatta a férfit, aztán hűvösen kérdezte: — Miért hazudta ügyfélnek magát? Miért jött azzal a trükkel, hogy házassági ígéret megszegése miatt kér segítséget? — Nem volt trükk. Olvassa el az imént érkezett expresszlevelet. Dr. Albert Lívia felbontotta „ a levelet Ez állt benne: „KöI telezem magam, hogy csütörtök déli 12 óráig feleségül veszem, Róbert Ernőd.” — Amint látja — mondta a ii férfi —, már fél három van j és én tizenkét órára ígértem a | házasságot — látszik, hogy nem jogász. Csak akkor lehetne per j! az ügyből, ha az, akinek hall zasságot ígért, a bírósághoz fordulna. De én nem perelek. — Ez azt jelenti, hogy.. , hogy hozzám jön feleségül? — Talán, Kelemen kartárs | nagyon rábeszélt erre a hálj zasságra. — Hogyan? Kelemen el- | mondta magának? — EL Hogy maga belémszeretett. És én is szereztem kémjelentést magéról — mondta mosolyogva Lívia. — Drága —. suttogta a férfi, és szorosan átölelte a lányt, túlságosan szorosan... — Nono, azért nem kell újabb bűnt elkövetnie. Ingó vagyon rongálása. Majdnem elszakította a blúzomat... Palásti László Igorral két hónap óta először futottunk össze az utcán. Fejével rögtön az étterem ajtaja felé intett: — Benézünk, öreg? ücsörgőnk egy kicsit, meg dumcsizurtk. A pincémő gyorsan kiszolgált bennünket, s mire az összes témát kimerítettük, nyolc rubel harminc kopejkát öntöttünk le torkunkon- Ekkor közös erővel összekapartunk hat rubelt- A pincérnő türelmesen leste erőlködésünket. figyelte ahogy kiforgattuk a zsebeinket. Üjjá- val rám bökve, Igor így szólt hozzá: — Itt marad zálogba. A pincémő végigmért, sarkamtól a fejem búbjáig, meg vissza. — Egyik lábad itt. a másik ott. és hozd a hiányzó pénzt! — mondtam Igornak. — Percek alatt kerítek pénzt, öregeim — rikkantotta, és Imbolygó léptékkel elhúzta a csíkot. A zenekar valami szomorkását játszott. Én ott ültem az asztalnál és álltam a pincérek. az üzletvezető, a ruhatáros, na meg a szakács szúrós tekintetét- Az utóbbi valamilyen oknál fogva percenként bejött az étterembe, kezében hatalmas húsvágó- késsel- Eltelt egy óra: Igor sehol! Az étteremben egyre több a vendég. Az én. asztalomhoz is odatelepedett egy fiatal pár. Felálltam és indultam kifelé, de az tervezető utamat állta: — Hova igyekszik? — Felszabadítottam egy vendég számára a helyemet — mondtam békeszerető hangon. — Akkor hát aló mans, a konyhába ! A pincémő kivezetett a konyhába. Az egyik sarokban egy hokedlin foglaltam helyet, — No. Rá lesz barátoes- tem ebnosogatni a tömén tékám — mondta egy órával len sok edényt. Közben az később a szakács, csak — étterem becsukott. A piacé- nem munka nélkül fogod itt rek sürögve tették záróra leélni az életedet? Ha főni utáni dolgaikat, majd hazakezd a leves, dobd bele ezt siettek. Így én is megköny- a kanál borsot, és sózd is nyebbültem- Kivezényeltek az meg ízlésed szerint. Mindent úgy tettem, parancsol taahogy < elűzúj — Nagyszerű fickó vagy — mondta elismerően a séf. miután megkóstolta a főztö- met. — Most pedig bontsd fel ezt a csirkét. De előbb kösd magad elé ezt a kötényt, mert még bepiszkítod a ruhádat. Széttrancsíroztam a csirkét. Tisztítottam a halat, segített •Megjelent a Junoszty JS7S/2- e« számában. étterembe, ahol kellemesebb dolgozni, mint az ezer ételszaggal. teli konyhában- Meg nincs is olyan nagy forróság. Leszedtem a térítőkét, összeraktam az asztalokat, székeket. feltöröltem a parkettát. És végeztem is. Utolsónak az étterem vezetője távozott. Barátságosan kezet rázott vetem és eloltotta a villanyokat. Az első éjjel egy tizenkét személyes asztal tetején aludtam- Az üzletvezető nem szívtelen főnök, a második éjszakára felajánlotta az irodáját- Ott már volt egy széles dívány is. Elsajátítottam valamennyi vendéglátóipari szakmát Csali az ablaktisztogatást nem szerettem. mert a szóda kieszi az ember kezét A kollektíva egyébként szívélyesnek látszott Amikor pedig végezetül a lépcsőn elkaptam egy vendégét aki fizetés néHcü! akart lelépni, az üzletvezető megdicsért — Ügy látom — mondta egy év múlva már tiszta tel- kiismerettel nyugdíjba mehetek- Kinevelődik a méltó utód*.. És én teljesen elégedett voltam a sorsommal. Egy dolog keserített csak. Egyszer váratlanul megjelent Igor. — Öreg, elhoztam a hiányzó pénzt- E pillanattól kezdve szabad vagy! Szabad? Itt kell hagynom a megszokott munkahelyemet? És vajon legközelebb nem egy rosszabb helyen hagynak-e ott, mint zálogtárgyat? Ki tudja? Mihail Volfszon Fordította: Sigér Imre Bajok a Tiszan ítörmz Jsiv&tt mp») Sobor Antals FODOR JÓZSEF: Az igazi ünnep Mi ünnep npkem: az ünnep után! Itt Róván betűim a csöndes napon, S mint felölti a lét szokott ruháit, A munka halk zsongását hallgatom. Az ünnep száll, külsőségekkel ámít — S már a régi keretben folytatom. Dísz az ünnep, a többi közt világít, — Mi fenntart: a teremtő szorgalom. Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel, Mint a nap velünk együtt tündököl fel, Pazar gyémántként szórva fényeit. Boldog pihenéstől: Öh, ez az ünnep! Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek, —- S mi vár! — A munka nagy, a nap rövid! 8 NÓGRAD - 1973. óprü s 3''.. hétfő A természet lágy ölén EOT JULIUS! reggelen két szép autó indul majd el a Városból. Az egyik ebből, a másik abból a végéből: a tulajdonosok nem ismerik egymást, sohasem találkoztak. Ha a most következő rövid történetben a két autó útját egyszerre figyeljük, és a megelőző eseményeket párhuzamosan adjuk elő, azért van, mert e napon a két autó úticélja azonos, e napon a tulajdonosok megismerkednek egymással. Az egyik család kék autón, a másik bordón indul, s a továbbiakban a világos és egyszerű megkülönböztetés kedvéért nevezzük e színek szerint őket: Kék és Bordó családnak. A Város két pontján Kék úr is, Bordó űr is jókor reggel kelt, mindketten könnyű, fiyári öltözetben mentek te a garázsba. Műanyag vödörbe vizet eresztettek, vidám fü- työrészés közepette dús. fehér habot dörzsöltek szivaccsal az autóra. Az így megtisztított, ragyogó kocsikban még egy ideig elgyönyörködtek, cigarettára gyújtottak. Egyébként Kék úr egy közúti építővállalat, Bordó úr pedig egy közlekedési üzem megbecsült alkalmazottja; mindketten ja- vakorbeliek és testesek. Kék úrnak egy leánya, Bordó úr" í nak egy fia van; mindketten sikeres érettségi után állnak és néhány nappal előtte az egyetemi felvételi vizsgáknak. A papák most átadják a kocsit a gyerekeknek. KJék úr is. Bordó úr is fölmegy reggelizni, ezalatt a nyúlánk, szép gyerekek lecipelik a kirándulás kellékeit az emeletről; elhelyezik a kocsiban a plédet, a gumiágyat, a tollaslabdát, a magnót, a tömött élelmiszeres tasakokat táskákat és szatyrokat. Odafönt az asszonyok —- Kékné szőke és molett, Bor- dóné barna és karcsú — a férjek elé (teszik a reggelit. A táskarádióban kellemes hangú nő ígér egész napra szélcsendes, felhőtlen, derűs időt. Az asszonyok rendbehozzák a hajukat, végül a gyerekek magukhoz veszik a felvételi vizsgához szükséges egy-egy fontos könyvet, s hamarosan elhangzik a vidám útra föl! — kiáltás. A gyorsan és jól gyújtó kocsik kigördülnek a frissen locsolt utcára. A két család, noha csaknem azonos időben indult, mégis tizenöt—húsz perces különbséggel érkezett meg a közös úticélhoz. Ez a különbség abból adódott, hogy Bordóéb még átcsúsztak az út egyetlen sorompója alatt. Kékék orra előtt azonban leeresztették, hogy aztán a lassú te- hervonat és a még lassúbb bakter idegtépő várakozásra kárhoztassa őket. Most pedig szóljunk a közös úticélröl: ez egy hegyi falucska, ennek is egy külső, úgynevezett páskomi része, ahol szelíd völgyecske hosszában földút húzódik. Az egymással szemközti lankás oldalakon nemrégiben kezdték elárusítani elöregedett gyümölcsöseiket, szőlőskértjeiket a helybeli lakosok. Az olcsó telkekből Bordóék egy hónappal ezelőtt. Kékék pedig csak a minap vásároltak egyet. A vásárlásban mindkét családot egyetlen fő cél vezérelte: a telek magasabb pontjáról, ott, ahol majd építkezést lehet kezdeni, nyíljék szép kilátás a környékre. A választás jól sikerült, a kát szemközti, de egymástól kissé távolast eső telekről egyként elragadó látvány terült elébük. Most pedig haladnak, jő tempóban tartanak a telkek felé. Bordó úr a kocsiban újfent ecsetelni kezdi a családnak a jó vásárt. — Mindig egy ilyen telekre vágytam. A természet lágy ölére —, ahogy mondani szokás. Levegő, napfény, fű, fa, madár és ég. Lélegezni lehet, gyerekek, lélegezni! Orvosi riogatás wtHk® ts keveeettbet dohányzom. Tiszta a levegő, tiszta a víz. Mögöttük marad tonnaszám a por, a korom, a salétromoxid, a szénhidrogén, a kénoxid, az átkozott szén- rnonoxid. A szennyes víz itt ismeretlen: kutat, forrást, patakot itt niég nem ért el a vegyszer: kristálytiszta vizet ihatsz és locsolhatsz a bőrödre! Igen nagy szó ez az atmoszféra és a hidroszféra irgalmatlan és világméretű pusztításának korában. Majd meglátjátok, mire fölássuk ma azt a konyhakertnek való darabot, újjászülettek, megint lesz tüdőtök... A MÁSIK KOCSIBAN Kék úr is csak dicsérni tudta a családnak, milyen’ előnyei vannak a vásárlásnak: — Tudjátok: a mozgás! Az urbanizáció tétlenségre kárhoztatja az embert. Sokat, nagyon sokat ülünk. Mozduljon ki az ember, aztán ásóra, kapára! Ez ám az aktív pihenés! Gyerekek, én úgy, de úgy kidolgozom magamat! Majd meglátjátok, mire kivesszük ma azt az öreg körtefáit, micsoda étvágyatok lesz, még a vasszöget, is megennétek! Nézzétek majd meg, milyen nyugodt, pirospozsgás, lékedé" lyű parasztembereket lehet a környéken látni. Ezek soha
