Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-30 / 101. szám

Az ügyfél nagyon szerelmes A 111-es számú ügyvédi munkaközi}seégben dr. Albert Lívia volt az egyetlen női ügyvéd. Rajta kívül még ti- zenketten dolgoztak az üzelet- helyiségből átalakított irodá­ban. A munkaközösség délután négy órától kezdve volt nyit- va, de Albert Líviának ezen a napon sürgős periratot kellett elkészítenie, ezért már két órakor bement Tíz perccel később negyven év körüli, ro­konszenves férfi lépett be az utcáról a munkaközösség aj­taján. — Róbert Ernőd vagyok — mutatkozott be a jövevény —, segítségre van szükségem. Írásba adott házassági ígéret megszegéséről van szó. Elvál­lalja az ügyet? — EL Kérőn, töltse kú a meghatalmazást A férfi kítöttótfee m feet, ozután megkérdezte: — A lopást milyen bünter («Misei sújtják? —- Egy hónapto! őt évig (erjedhető börtönnek — Megéri — mondta a fér­fi és megcsókolta a nőt. — Aki csókot ad, az két pofont kap — mondta jéghi­deg hangon a lány és ütésre emelte a kezét. A férfi lefogta a nő karját és újra megcsókolta az ügy­védi kamara tagját. — Bocsásson meg, de én megrögzött, visszaeső bűnös vagyok. — Takarodjon innen! — mutatott a lány az ajtóra. — Megengedi, hogy előbb letöröljem a rúzsát a számról? Elővette a zsebkendőjét, megtörölte a száját, majd megszagolta a rúzs táros folt­ját. — Christian Dior —■ mondta szakértelemmel, azután elmo­solyodva folytatta: — He csodálkozzék, megkér, deztem a szemközti illatszer- tárban —, ahová töbször lát­tam magát bemenni —, hogy milyen rúzst szokott vásárolni. Azt mondtam, ajándékot aka­rok venni magának. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és a kerékpáros pos­tásfiú expresszlevelet hozott Az ügyvédnő az íróasztalra dobta a levelet és várta, hogy ügyfele elmenjen. — Fontosnak ugyanis, hogy találtam megismerked­SIMON LAJOS: A kertek alatti út Bej, pedig MmMtos ifjú gyomrom az éteH» pedig a naptüzétől villámot szórt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre, pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy, pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég alá Pedig rövidebb volt a kertek alatti út, de én ott tántorogtam haza, ahol a poros arcú asszonyok, ahol a batyuba kötött csecsemők sirtak-ritak, ahol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton, hej, csak azon az úton. És most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét, de én egyre se lépek, én meg nem előzők senkit, én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! jem életkörülményeivel — magyarázta a férfi. — Magának semmi köze az én életkörülményeimhez. Ké­rem. menjen ei vére! — Bocsásson meg, én mo­dem ember vagyok, de még­sem vehetek el valakit felesé­gül, akiről semmit sem tudok. — Mondja, maga megbolon­dult? — Nem gondolnám. De mondja kérem, mi a bünteté­se a kémkedésnek. — Tíz év, vagy életfogytig­lani. Esetleg halál — Az életfogytiglaniban ki­egyezem. Figyeljen ide. Pon­tosan három héttel ezelőtt hallottam a bíróságon egy vé­dőbeszédét. Megtetszett, ér­deklődni kezdtem maga után. Beszéltem a barátommal, aki ugyancsak ennek az ügyvéd­közösségnek a tagja. Láttam magát a Madách Színházban is. Egy sorban ültünk. Fáradt­zöld ruha volt magán. A lány érdeklődéssel hall­gatta a férfit, aztán hűvösen kérdezte: — Miért hazudta ügyfélnek magát? Miért jött azzal a trükkel, hogy házassági ígéret megszegése miatt kér segítsé­get? — Nem volt trükk. Olvassa el az imént érkezett expressz­levelet. Dr. Albert Lívia felbontotta „ a levelet Ez állt benne: „Kö­I telezem magam, hogy csütör­tök déli 12 óráig feleségül ve­szem, Róbert Ernőd.” — Amint látja — mondta a ii férfi —, már fél három van j és én tizenkét órára ígértem a | házasságot — látszik, hogy nem jo­gász. Csak akkor lehetne per j! az ügyből, ha az, akinek ha­ll zasságot ígért, a bírósághoz fordulna. De én nem perelek. — Ez azt jelenti, hogy.. , hogy hozzám jön feleségül? — Talán, Kelemen kartárs | nagyon rábeszélt erre a há­lj zasságra. — Hogyan? Kelemen el- | mondta magának? — EL Hogy maga belém­szeretett. És én is szereztem kémjelentést magéról — mond­ta mosolyogva Lívia. — Drága —. suttogta a fér­fi, és szorosan átölelte a lányt, túlságosan szorosan... — Nono, azért nem kell újabb bűnt elkövetnie. Ingó vagyon rongálása. Majdnem elszakította a blúzomat... Palásti László Igorral két hónap óta először futottunk össze az utcán. Fe­jével rögtön az étterem ajta­ja felé intett: — Benézünk, öreg? ücsör­gőnk egy kicsit, meg dumcsi­zurtk. A pincémő gyorsan kiszol­gált bennünket, s mire az összes témát kimerítettük, nyolc rubel harminc kopej­kát öntöttünk le torkunkon- Ekkor közös erővel összeka­partunk hat rubelt- A pincér­nő türelmesen leste erőlkö­désünket. figyelte ahogy ki­forgattuk a zsebeinket. Üjjá- val rám bökve, Igor így szólt hozzá: — Itt marad zálogba. A pincémő végigmért, sar­kamtól a fejem búbjáig, meg vissza. — Egyik lábad itt. a má­sik ott. és hozd a hiányzó pénzt! — mondtam Igornak. — Percek alatt kerítek pénzt, öregeim — rikkantotta, és Imbolygó léptékkel elhúz­ta a csíkot. A zenekar valami szomor­kását játszott. Én ott ültem az asztalnál és álltam a pin­cérek. az üzletvezető, a ru­határos, na meg a szakács szúrós tekintetét- Az utóbbi valamilyen oknál fogva per­cenként bejött az étterembe, kezében hatalmas húsvágó- késsel- Eltelt egy óra: Igor sehol! Az étteremben egyre több a vendég. Az én. aszta­lomhoz is odatelepedett egy fiatal pár. Felálltam és indultam kifelé, de az tervezető utamat állta: — Hova igyekszik? — Felszabadítottam egy vendég számára a helyemet — mondtam békeszerető han­gon. — Akkor hát aló mans, a konyhába ! A pincémő kivezetett a konyhába. Az egyik sarok­ban egy hokedlin foglal­tam helyet, — No. Rá lesz barátoes- tem ebnosogatni a tömén té­kám — mondta egy órával len sok edényt. Közben az később a szakács, csak — étterem becsukott. A piacé- nem munka nélkül fogod itt rek sürögve tették záróra leélni az életedet? Ha főni utáni dolgaikat, majd haza­kezd a leves, dobd bele ezt siettek. Így én is megköny- a kanál borsot, és sózd is nyebbültem- Kivezényeltek az meg ízlésed szerint. Mindent úgy tettem, parancsol ta­ahogy < el­űz­új — Nagyszerű fickó vagy — mondta elismerően a séf. miután megkóstolta a főztö- met. — Most pedig bontsd fel ezt a csirkét. De előbb kösd magad elé ezt a kö­tényt, mert még bepiszkítod a ruhádat. Széttrancsíroztam a csirkét. Tisztítottam a halat, segített •Megjelent a Junoszty JS7S/2- e« számában. étterembe, ahol kellemesebb dolgozni, mint az ezer étel­szaggal. teli konyhában- Meg nincs is olyan nagy forróság. Leszedtem a térítőkét, össze­raktam az asztalokat, széke­ket. feltöröltem a parkettát. És végeztem is. Utolsónak az étterem vezetője távozott. Ba­rátságosan kezet rázott vetem és eloltotta a villanyokat. Az első éjjel egy tizenkét személyes asztal tetején alud­tam- Az üzletvezető nem szív­telen főnök, a második éj­szakára felajánlotta az irodá­ját- Ott már volt egy széles dívány is. Elsajátítottam valamennyi vendéglátóipari szakmát Csali az ablaktisztogatást nem sze­rettem. mert a szóda kieszi az ember kezét A kollektí­va egyébként szívélyesnek látszott Amikor pedig vége­zetül a lépcsőn elkaptam egy vendégét aki fizetés néHcü! akart lelépni, az üzletvezető megdicsért — Ügy látom — mondta egy év múlva már tiszta tel- kiismerettel nyugdíjba mehe­tek- Kinevelődik a méltó utód*.. És én teljesen elégedett voltam a sorsommal. Egy do­log keserített csak. Egyszer váratlanul megjelent Igor. — Öreg, elhoztam a hiány­zó pénzt- E pillanattól kezd­ve szabad vagy! Szabad? Itt kell hagynom a megszokott munkahelye­met? És vajon legközelebb nem egy rosszabb helyen hagynak-e ott, mint zálog­tárgyat? Ki tudja? Mihail Volfszon Fordította: Sigér Imre Bajok a Tiszan ítörmz Jsiv&tt mp») Sobor Antals FODOR JÓZSEF: Az igazi ünnep Mi ünnep npkem: az ünnep után! Itt Róván betűim a csöndes napon, S mint felölti a lét szokott ruháit, A munka halk zsongását hallgatom. Az ünnep száll, külsőségekkel ámít — S már a régi keretben folytatom. Dísz az ünnep, a többi közt világít, — Mi fenntart: a teremtő szorgalom. Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel, Mint a nap velünk együtt tündököl fel, Pazar gyémántként szórva fényeit. Boldog pihenéstől: Öh, ez az ünnep! Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek, —- S mi vár! — A munka nagy, a nap rövid! 8 NÓGRAD - 1973. óprü s 3''.. hétfő A természet lágy ölén EOT JULIUS! reggelen két szép autó indul majd el a Városból. Az egyik ebből, a másik abból a végéből: a tu­lajdonosok nem ismerik egy­mást, sohasem találkoztak. Ha a most következő rövid történetben a két autó útját egyszerre figyeljük, és a megelőző eseményeket pár­huzamosan adjuk elő, azért van, mert e napon a két autó úticélja azonos, e napon a tulajdonosok megismerked­nek egymással. Az egyik család kék autón, a másik bordón indul, s a to­vábbiakban a világos és egy­szerű megkülönböztetés ked­véért nevezzük e színek sze­rint őket: Kék és Bordó csa­ládnak. A Város két pontján Kék úr is, Bordó űr is jókor reg­gel kelt, mindketten könnyű, fiyári öltözetben mentek te a garázsba. Műanyag vödörbe vizet eresztettek, vidám fü- työrészés közepette dús. fehér habot dörzsöltek szivaccsal az autóra. Az így megtisztított, ragyogó kocsikban még egy ideig elgyönyörködtek, ciga­rettára gyújtottak. Egyébként Kék úr egy közúti építővál­lalat, Bordó úr pedig egy közlekedési üzem megbecsült alkalmazottja; mindketten ja- vakorbeliek és testesek. Kék úrnak egy leánya, Bordó úr" í nak egy fia van; mindketten sikeres érettségi után állnak és néhány nappal előtte az egyetemi felvételi vizsgáknak. A papák most átadják a kocsit a gyerekeknek. KJék úr is. Bordó úr is fölmegy reg­gelizni, ezalatt a nyúlánk, szép gyerekek lecipelik a ki­rándulás kellékeit az emelet­ről; elhelyezik a kocsiban a plédet, a gumiágyat, a tollas­labdát, a magnót, a tömött élelmiszeres tasakokat táská­kat és szatyrokat. Odafönt az asszonyok —- Kékné szőke és molett, Bor- dóné barna és karcsú — a férjek elé (teszik a reggelit. A táskarádióban kellemes hangú nő ígér egész napra szélcsendes, felhőtlen, derűs időt. Az asszonyok rendbe­hozzák a hajukat, végül a gyerekek magukhoz veszik a felvételi vizsgához szükséges egy-egy fontos könyvet, s hamarosan elhangzik a vidám útra föl! — kiáltás. A gyor­san és jól gyújtó kocsik ki­gördülnek a frissen locsolt ut­cára. A két család, noha csaknem azonos időben indult, mégis tizenöt—húsz perces különb­séggel érkezett meg a közös úticélhoz. Ez a különbség ab­ból adódott, hogy Bordóéb még átcsúsztak az út egyet­len sorompója alatt. Kékék orra előtt azonban leeresztet­ték, hogy aztán a lassú te- hervonat és a még lassúbb bakter idegtépő várakozásra kárhoztassa őket. Most pedig szóljunk a kö­zös úticélröl: ez egy hegyi falucska, ennek is egy külső, úgynevezett páskomi része, ahol szelíd völgyecske hosszá­ban földút húzódik. Az egy­mással szemközti lankás ol­dalakon nemrégiben kezdték elárusítani elöregedett gyü­mölcsöseiket, szőlőskértjeiket a helybeli lakosok. Az olcsó telkekből Bordóék egy hónap­pal ezelőtt. Kékék pedig csak a minap vásároltak egyet. A vásárlásban mindkét családot egyetlen fő cél vezérelte: a telek magasabb pontjáról, ott, ahol majd építkezést lehet kezdeni, nyíljék szép kilátás a környékre. A választás jól sikerült, a kát szemközti, de egymástól kissé távolast eső telekről egyként elragadó lát­vány terült elébük. Most pedig haladnak, jő tempóban tartanak a telkek felé. Bordó úr a kocsiban új­fent ecsetelni kezdi a család­nak a jó vásárt. — Mindig egy ilyen telekre vágytam. A természet lágy ölére —, ahogy mondani szo­kás. Levegő, napfény, fű, fa, madár és ég. Lélegezni lehet, gyerekek, lélegezni! Orvosi riogatás wtHk® ts keveeettbet dohányzom. Tiszta a levegő, tiszta a víz. Mögöttük marad tonnaszám a por, a korom, a salétromoxid, a szénhidrogén, a kénoxid, az átkozott szén- rnonoxid. A szennyes víz itt ismeretlen: kutat, forrást, pa­takot itt niég nem ért el a vegyszer: kristálytiszta vizet ihatsz és locsolhatsz a bő­rödre! Igen nagy szó ez az atmoszféra és a hidroszféra irgalmatlan és világméretű pusztításának korában. Majd meglátjátok, mire fölássuk ma azt a konyhakertnek való da­rabot, újjászülettek, megint lesz tüdőtök... A MÁSIK KOCSIBAN Kék úr is csak dicsérni tudta a családnak, milyen’ előnyei vannak a vásárlásnak: — Tudjátok: a mozgás! Az urbanizáció tétlenségre kár­hoztatja az embert. Sokat, na­gyon sokat ülünk. Mozduljon ki az ember, aztán ásóra, ka­pára! Ez ám az aktív pihenés! Gyerekek, én úgy, de úgy ki­dolgozom magamat! Majd meglátjátok, mire kivesszük ma azt az öreg körtefáit, mi­csoda étvágyatok lesz, még a vasszöget, is megennétek! Nézzétek majd meg, milyen nyugodt, pirospozsgás, lékedé" lyű parasztembereket lehet a környéken látni. Ezek soha

Next

/
Thumbnails
Contents