Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-30 / 101. szám
Akik nem hagyták abba... ’ Az Ipoly Bútorgyárban egy időben nagy volt a munkások között a tanulási vágy, mert a Szocialista Brigád cím odaítéléséinél szigorúan megkövetelték az általános műveltség gyarapítását. ,Alábbha- gyott-e a tanulási kedv, a nagyobb tudás megszerzése wtáni vágy? Bizony, voltaik, akik az első nekirugaszkodás, sikertelenség, vagy valamilyen más okból abbahagyták. És akik nem? Ök hogyan vélekednek? Segít a feleségem... Red János a gépműhelyben fcolgoziik. Szép szál fiatalember. Minden szava meggondolt, megfontolt. — Kereskedösegédnefe tanultam. Kevés volt a fizetésem, azért jöttem ide dolgozni. Már az első hónap után majdnem dupláját kerestem annak, amit korábbi munkahelyemen. Nem bántam meg, bogy eljöttem, nincs is szándékomban visszamenni. Három éve dolgozom ezen a csiszológépen. — Munkaidő után pedig középiskoláiba jár. — Igen. A gimnázium harmadik osztályát végzem. Eredetileg a kereskedelmi technikumba szerettem volna járni, de Balassagyarmaton erre ram volt lehetőség Egy héten minden második este 5-től 9-ig vagyunk az iskolában. Kézi János ' — Mit szól ebihez a család? — A feleségem megérti, sőt segít nekem, mivel ő már leérettségizett. Naponta egy órát fordítok a tanulásra. Munka mellett nem könnyű, még akkor sem, ha a vállalat biztosítja a munkaidő-kedvezményt, a tanulmányi szabadságot. — Jut-e ideje olvasásra? — Gsak a tankönyveket olvasom. Esténként pedig megnézem a televízió műsorát, ha jó . Gyárváros, — Az érettségi után ml a szándéka? — Még nem tudom, majd meglátom — válaszolja halkan, csendesen. A fiával együtt — Pillanatnyilag nem voltam megelégedve a keresetemmel, azért 1968-ban itthagytam a gyárat, ahol már 10 évet töltöttem el. Azt hittem, a szomszéd rétje zöldebb. Fél év után visszajöttem. Hívtak a kollégáik, de új munkahelyemen nem tetszettek a munkakörülmények sem. Jól érzem itt magam. A fűrészgépen dolgozom, mint betanított munkás. Méretre vágom a bútoralikatrészeket. Hogy máért váltakoztam az általános iskola nyolc osztályának elvégzésére? Szeretnék szakmunkás-bízom yítKtos Orbáa vényt szerezni. Ez pedig csak aikkor lehetséges, ha megvan a nyolc általános iskolám. A hetediket is itt, a gyárban végeztem el 1963-ban. Azért hagytam abba, mert akkor házat építettem. Most elszántam magam, hogy idén elvégzem a nyolcadikat is. A Bajcsy-Zsilinszky úti iskolába járok hetenként kétszer, este fél hattól tízig ülök az iskolapadban. Három családom van. Egyik katona, most szerel le, a középső fiam nyolcadikos, azzal tanulok együtt, a harmadik pedig hetedik osztályba jár. — Az édesapa vagy a fia tanul jobban? — Van amit én, van amrt 5 tud jobban. Az osztályzatok szerint én jobb eredményt értem el. Külön gratulált a ta-' n árunk. Ezek szerint a papa lehagyta iskolás fiát. Pedig már megette a kenyere javát, ötvenedik életévét tapodja. Minden tiszteletet és elismeüdüiőváros rést megérdemel.' Sok fiatal követhetné példáját. A neve: Kiss Orbán. Az idén végez Kácsor Lajos, a KlSZ-alap- szervezet titkára. Még ma is bányásznak vallja magát. Hogy mégis BaJassagyarmaKácsor Lajos fon maradt, annak röviden ez a története: tényleges katonai szolgálatra hívták be a határőrséghez. A katonaidő alatt egy helybeli kislány maradásra bírta. Ma már három gyermek édesapja. Tanulni korábban is szeretett. Itt, a gyárban, a faipari technikumba jelentkezett — Ha minden sikerül, az idén végzek. Az előző beszámoló óta öt tárgyból javítottam. Jelenleg négyesre állok— Valóban tiszteletre méltó ■«■edmény ez. Csak az tudja igazán értékelni, csak az tudja igazán, hogy mit jelent dolgozva tanulni, aki már megpróbálta, vagy végigcsinálta. Kácsor Lajos pedig még ennél is többet tesz. Mint a KISZ-alapszervezet titkára, nagy felelősséggel végzi önként vállalt, a közösség érdekét szolgáló rrvunká- ját Amint hírlik az ősszel azok közül, akik korábban valamilyen oknál fogva abbahagyták középiskolai tanulmányaikat, ismét beülnek majd az iskolapadba, hogy nagyobb szakmai és általános műveltséget szerezzenek. ’ ’ V. K. — Hallo, M Tarján! Hallő, itt Tarján! Halló... Halló Zabar! Végzett? • *. Halló, tessék befejezni a helyi beszélgetést, vidéKet kapcsolok!... Halló! A hívott szám Budapesten nem jelentkezik. Várjunk? ... Értettem, törlőm! Halló! Halló!.., Halló!.., Azerbajdzsán vegyipari és kohászati központjának, Szumgaitnak lakossága elérte a 150 000 főt. Alig negyedszázaddal ezelőtt még a Kas- pi-tenger partján, ött, ahol ma a város áll. csupasA napeget te sztyeppe terült eL A turisták véleménye szerint Szumgait a világ egyik legjobb elrendezésű városa, lakónegyedeit úgy tervezték, hogy csaknem minden lakás a tengerre és a zöld sétányokra néz. A városban van kitűnő stadion, tucatnyi sportVédett Baranya népi építészetének mintegy negyven legértékesebb emlékét védettség aló helyezték, hogy ily módon megőrizzék az utókor számára a hajdani tehetséges falusi építőmesterek szép alkoesomofc és -pálya, úszómedencék. A Kaszpi-tenger partján több kilométer hosszúságban húzódnak Szumgait strandjai, ezért a város olyan, mintha üdülőtelep volna. Van itt több felső- és középfokú oktatási intézmény, színház, hangversenyterem. A város környékén, a szakemberek által kijelölt távolságban a lakónegyedektől nőtt ki a földből 40 gyár és üzem épületcsoportja. Az új város építésében a Szovjetunió 40 nemzetiségének képviselői vettek részt. épületek fásait. Ä számba vett népi építészeti emlékek közül elsőként a nagydobszai főutcán álló úgynevezett talpasházat és a hozzá tartozó talpaskanv rát vásárolta meg az áUam. Tulajdonképpen nem egymás után. hanem egymásra kellene írni a fenti mondattöredékeket, hogy pontosan érzékelhesse az olvasó azt az állandó „zajt”, ami a távolsági távbeszélő központban fogadja a látogatót. Egyenes vonalban, egymástól könyök- nyire ülnek a kezelők, szemben a munkahely lámpács- káival, s miközben az előírt szavakat mondják, automatikusan jár a kezük. Megrántják az időmérő karját, a megfelelő helyre illesztik a dugaszt, kapcsolnak, vagy éppen tárcsáznak. Nők valamennyien. Fél tíz múlt. A délelőtti csúcsforgalom most a legerősebb. A bejelentők telefonja megállás nélkül cseng. Ha egymásra raknák a kitöltött űrlapokat, arasznyi oszlop telne ki belőlük. Időnként egyikük feláll, és az összegyűlt lapokat elosztja a kezelőik között. Tíz ocáig Sgy évforduló margóidra Emléktábla a 25 éves ház faién Nem szokás egy lakás felépítésének, illetve átadásának évfordulójáról megemlékezni. Ennek az évfordulónak azonban különös jelentősége van. Salgótarjánban, az egykori vásártér szélén levő ház falán egy emléktábla található: „Ez a ház a 3 éves terv keretében épült”. És május elsején pontosan negyedszázada annak. hogy az első lakó: Győrffy Dezső tanár beköltözött a felszabadult város első új lakásába. — Nagyon nagy dolog volt az akkor — emlékezik visz- sza Győrffy Dezsőné. az első boldog lakó, • akinek a haja teljesen őszbe vegyült már. — Sok-sok kínlódás, keserves hetek, hónapok után egy új lakásba költözni és éppen május elsejére, aligha lehet szavakat találni a gondolatok kifejtésére. Emlékszem, amikor az új lakásból először mentem az utcára. sokan megjegyezték: mi történhetett, Győrffyné már mosolyogni is tud. Ha tudták volna, (hogy az új lakás egy teljesen új életet jelentett számunkra, akkor nem tették volna fel ezt a kérdést. Negyedszázad emléke elevenedik fel előttünk. A háború borzalma. A salgótarjáni szükséglakások sora. Hol a volt csendőrlaktanya, hol a kaszárnya egyegy szűkre szar bott ajtó és ablak nélküli szobája. Hiszen ez volt akkor Győrffyék otthona, ahol az apró gyerekkel meghúzódhattak. — Természetrajz és földrajz szakos tanár voltam a gimnáziumban. Mindég szerettem a kutatómunkát. Ehhez megfelelő körülményre volt szükségem. Akkor most már megérti, hogy mit jelent számunkra az új otthon ... Micsoda boldogság. Vajon a ma embere, felnőtt és fiatal tud-e úgy örülni egy új otthonnak, mint mi örültünk ezelőtt éppen huszonöt évvel? — vélekedik a nyugdíjas tanár. — Silány kis település volt Salgótarján, amikor mi a Dunántúlról ide kerültünk. Mondtam is a férjemnek, hová hoztál. Es minél tovább éltünk az itteni emberek között. annál jobban megszerettük ezt a várost... Gondolkodik egy kicsit az ősz hajú asszony. Hol vidám, hol gondokkal küzdő az arca. Azért a mosoly a több. — Ha nem mondják, nekünk nem jutott volna eszünkbe ez az évforduló. Talán még öten laknak olyan családok, akik akkor, abban az időben voltunk Salgótarján első új lakóházának honfoglalói. Történelmi tény ez... És még valamit. Mintha a város vezetői is tudták volna ezt az évfordulót. Nézzen csak szét. Most por. szemét. téglatörmelék mindenütt. De ez nagyon jó dolog. Üj köntösbe öltöztetik a negyedszázados épületet. Talán éppen születésnapi ajándéknak? Kicserélték a villanyvezetékeket. Csempézték a falakat. Üjra festik a falakat, az ajtókat, ablakokat. Űj parkett kerül a szobákba. Ami pedig nagyon fontos nékünk öregeknek. Győrffy Dezső Győrffy Dezsőné már beszerelték a radiátorokat, távfűtést kapunk már az idén ősszel. Szóval új köntösbe öltözik születésnapjára ez a ház is. — Amikor mi ide költöztünk, körülöttünk bizony minden szegényes volt. Ez a ház emelkedett ki a viskók közül — folytatja szinte visszaemlékezését Győrffy Dezsőné. Aztán épült mellettünk a második ház. Most meg? Magam sem hiszem, hogy ez történt. De a tényekkel nem lehet vitatkozni. Amikor sétálunk a városban. szinte mindennap találunk újat, felfedezünk valamit, hogy nézd csak, ez is új, ez is most épült. Sorolja az új létesítményeket. Érthetően, az új iskolákkal kezdi. Aztán a kórházra büszke. Séta közben mindig megcsodálja a város 1 új főterét. az ott zsongó, játszadozó gyermekekben gyönyörködnek. Büszke a művelődési otthonra, a bevásárlóközpontokra, s nem utolsósorban a nagyszerű, szinte minden kényelmet biztosító lakóházakra, otthonokra. A garzonházra azt mondja, hogy beillik egy felhőkarcolónak. Meglep a tájékozottsága. Szinte sorolja a jövő új létesítményeit. Tud arról, hogy új filmszínház épül majd a megyeszékhelyen. nem messze tőlük, szinte a szomszédságban. Elkészül majd a Munkásmozgalmi Múzeum is. s új városrész épül Zagyvapálfalván. — Igaz, az időnk nagy részét a lakásban töltjük. Idősek vagyunk már. De az új azért mindig is érdekelt bennünket — mondja a nyugdíjas tanár. — Amikor a Játszótereket járom, a három gyermekem jut eszembe. Ök is itt. Tar jánban nőttek fel. Talán azokon a grundokon játszadoztak, amelyeken most új lakóház, vagy Intézmény áll. Mind a hárman egyetemet vé geztek. A baj csak az. hogy nincsenek itthon, elkerültek a családi tűzhelytől. De amikor hazajönnek, őfe is csodálják ezt a nagyszerű építkezést, fejlődést. | Harminckét esztendeje él Salgótarjánban a Győrffy csa Iád. Ebből huszonöt évet egy lakásban, a város első új otthonában. mint első lakók. Talán a véletlen műve volt, hogy ‘május elsején, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén mondhatták: most már igazán boldogok vagyunk? Nem hiszem. Egy úi. megváltozott élet egyik állomása volt ez Salgótarjánban. Salgótarjánban, a vásártér 33-as számú épületébe negyedszázaddal ezelőtt költöztek be az első lakók. Hiába, hogy- téglatörmelék veszi most körül az épületet, a lakóház homlokzatát a nemzeti színű és a nemzetközi fnunkásosz- tály vörös zászlaja díszíti Szerényen húzódik meg a több emeletes lakóházak között. De azért az első mégk ez a ház volt... Somogy vári László Munka közben A távolsági központban közel kétszáihaiTOfne hívás érkezik, az előjegyzések száma négyszázra rúg. Körülbelül kétszáz hívással foglalkoznak a kezelők. Annyi idejük sincs, hogy hátratolják a széket. Kezük szinte magától megtalálja a szükséges dugaszt, nyílást. A legfárasztóbb az „idegmunka”. Ki kell várni a beszélgetések végét. — Van. aki ffi órákat is elcsevegne, és nem szólhatunk közbe, hogy tessék befejezni. Sokszor torlódnak a hívások, különösen vállalatoknál. — Ezt Virág Istvánná mondja, aki most veszi ki a fél óráját. Hét óra a munkaidő, reggel hétkor kezdik, és a munkaidő fele táján egy-egy fél órára mindenkit kiváltanak. Amíg valaki más ül a helyén elfogyaszthatja a „villásreggelit”. Virág Istvánná a szocialista brigád vezetője. — Brigádunknak 24 tagja van. Egy arany-, egy ezüstös két bronzkoszorút sikerült eddig elnyerni. Nagyon jó brigád, összetartunk, segítjük egymást ha kell. A brigádnaplóban bejegyzések. Az Ady Endre szocialista brigád igen aktív. Ha szükség van rá, vállalnak túlórákat is. Egy-egy forgalmasabb névnap alkalmából akár száz óra is összegyűl. — Mennyi Andaxin fogyna el, hogy nyugodtak legyenek a központosok? — Nagyon sok. De nem nagyon szedünk, legfeljebb, ha valaki már nagyon „kiborul”. Ez azonban ritkán fordul elő, igyekszünk egymásnak is segíteni. Itt van a rendező, 5 is vigyáz arra, senki ne legyen túlterhelve. Az ügyfelek néha igen udvariatlanok, nekünk pedig nem szabad visszaszólnunk. Azért egyre ritkábbak lesznek a dühös előfizetők. A brigádvezető bejáró, Sal- góbányán lakik. Mivel ma lesz az élüzem ünnepség, kész frizurával jött be. most a homlokára teszi vissza a ' íüfiiaCgstő acélrűgőját. A hívások egyre jönnek. Kapcsol, jelentkezik, kapcsol. Eltelt egy óra. A délelőtti csúcs hanyatlóban van. Valaki fáradtan nagyot nyújtózkodik. Most már van idő néha felnézni, egy kicsit k* nyelmesebben helyezkedni. A bejelentőknél ugyanúgy cseng á telefon, ök látják el a tudakozó szolgálatot is. Egy gyakorlott bejelentő körülbelül 400 hívószámot tud fejből. Üzemekét, intézményekét, nemcsak Salgótarjánban, de Hatvanban, Egerben, Gyöngyösön és természetesen Balassagyarmaton is. Naponta több mim: száz esetben érdeklődnek előfizetők kapcsolási száma iránt. Ritkán kell elővenni a telefonkönyvet. Ahogy csökkent a roham, lassulnak a mozdulatok, halkulnak a szavak. „Pihen” a központ. Ilyenkor 200 helyett „csak” 100—150 a beérkező hívások száma. Nem tart sokáig a nyugalom. Hamarosan jön a déli hullám, s a kis helyiség újra visszhang zik. — Halló, itt Tarján;:! Távolsági beszélgetést kap csolök... Halló!.. Halló!. 1 — gáspár — NÓGRAD - 1973, április 30, hétfő 5
