Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-25 / 95. szám
6lkésziil-e Hcatäricülire ? Befejezés előtt j rr rr a FUfOBER Kisüzemet kémek Sűrűsödik a munka. Ahogy mondani szokták: a finishez érkezett a FÜTÖBER nagybá- tonyi gyárának építkezése. Az átadáshoz alig több mint kát hónap van hátra. — Azért nem áll minden a feje tetején — mondja nevetve Siedj Kálmán, a beruházási kirendeltség vezetője. — A végső tereprendezés folyik, de amott már parkosítanak, fát ültetnek. Fűszőnyeg lesz itt is a földhányások helyén. Mondhatom, tartjuk a határidőt. Egyetlen nagy gondunk van. Ez a fejépület, itt most leg" nagyobb az építési ütem. Ez lesz a felületkikészítő, festő- és béégetőüzem. Olyan robba- másmentes világítótesteket terveztek ide, amilyent már nem is gyártanak. A szigorú előírás megvan, de világítótest nincs. Ezt még meg kell oldani addig. Ez a gondunk. Egyébként ezt az épületet is átadják már szerelésre. Távvezetékeket szerelnék az állványon. Villog a hegesztő. — Az építők szakipari részlege a távfűtési melegvízhálózatot építi. Jól haladnak — kapom a felvilágosítást. A külső darupályán a Ganz. MÁVAG mátranováki gyárár nak munkásai dolgoznak. A belső daruk elhelyezése már befejezés előtt áll. Ahogy belépünk, óriásnak tűnik a daruzott nagycsarnok. így, csaknem üresem ez a 16 400 négyzetméter alapterületű gyártó üzemrész egy fedett futballpályának tűnik. De már vannak gépek, amelyek végleges helyükre kerültek. A FÜTÖBER Szőke Hugó által vezetett brigádja végzi a technológiai szerelést, a gépek beállítását. Dicsérik őket, mert jól haladnak a munkával. Eddig legalább 50 gépet állítottak a helyére, többet fóliával védenek a portól. Amott az úgynevezett melegüzem készül. Ezt a technoA Ganz-MÁVAG munkásai már a daruval dolgoznak Érdekes témákról tanácskozott a közelmúltban Balassagyarmaton a helyi ÁFÉSZ nőbizottsága- Szevenényi De- zsőné, a bizottság elnöke számolt be az elmúlt évi munkáról, és ismertette az idei tennivalókat. Bartha Miklósné megyei nőbizottsági tag hasznos javaslatokat adott a munkaterv kiegészítéséhez. Gajdos János ÁFÉSZ-elnök felhívta a figyelmet a legégetőbb gondok egyikére, a zöldség-gyü- mölcsellátás javítására. Propagandát kell végezni a kis- kerttulaidonoso'k körében. Ugyancsak célravezető volna — mondotta — zöldségtermelő szakcsoport szervezése. A primőrtermesztéshez a szövetkezet fóliát szerezne beA községek nőbizottsági tagjai árubemutató rendezését szorgalmazták. Csesztvén olyan kisüzem létesítését kérték. ahoű. az asszonyok munkalehetőséget találnak. Gajdos János ígéretet tett a lehetőségek felmérésére, az árubemutató megrendezésére, és I a korszerű zöldség-gyümölcs termesztés fortélyainak elsa- iátítása érdekében tapasztalatcserét szerveznek. A tanácskozás tanulságait az idei munka tervben rögzítette a nőbizottság. Készül a távfűtés lógiai szerelést a Kohászati Gyárépítő Vállalat szerelői végzik. Dolgoznak a szigetelők, üve_ gesek, festők is. A vasúton az utolsó munkálatokat végzik, az iparvágány használatához már megvan az üzemeltetési engedély. Vasúti szerelvényt is Eogadhat az új, épülő gyár. Az úthálózat is kész. Legutóbb átadták a Kiste- renye—Nagybátony közötti külső gázvezetéket. A kompresz- szorházat a Gépszerelő Vállalat most jelentette készre. Egymás után jönnek a műszaki átadások. — Csak győzzük ütemezni a műszaki átvételt — mondja a kirendeltségvezető, majd így folytatja: — A konyha, étterem és az irodaház már 90—95 százalékban kész. A festés, mázolás nagy része is. Most már biztos, hogy lesz gyáravatás az eredeti határidőben, az első fél év végén. Bármerre néz az ember, a serény munkát látja. Mintha itt minden egyes munkást még külön lelkesítene a közelgő határidő, az újnak, a kész alkotásnak naponta változó kellemes látványa, ügye érdemes volt hajtani? — ez a kérdés, vagy inkább megállapítás. Ma már gyakran elhangzik itt: érdemes! Kielégíteni a belföldi igényeket Külön miniszteri utasítás van arra, hogy a kohászati üzemekben a belföldi igényeket maradék nélkül ki kell elégíteni. Ez a rendelkezés nem zé.rja ki ugyan az exportot. de még a jó külföldi üzletkötési lehetőség esetében is előre rangsorolja a hazai igények kielégítését, noha azok nem is járnak olyan anyagi előnnyel, mint az exportA Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló-gyárrészlegében a miniszteri utasításnak eleget téve azon fáradoznak, hogy a hazai mező- gazdaság zavartalan munkáiét és fejlődését elősegítsék. Különösen sok mezőgazdasági szerszám és mezőgazdasági gépalkatrész készül ennél a gyárrészlegnél. Eddig a mezőgazdasági gépalkatrészek esedékes tervét 122, a mező- gazdasági szerszámok hazai igényét pedig 101 százalékra teliesí tették. A második negyedévben további erőfeszítésekre van szükség, hu eleget akarnak tenni annak a programnak, amelyet a hazai szükséglet fedezésére kell gyártaniuk. Június végéig ásóból 61 000, kapából 45 000, fejszéből 38 000, csákányból pedig 24 000 darabot várnak az üzletek. A gyárban készülő csákánynak jó híre van külföldön is. Miután a belföldi igényeknek maradéktalanul eleget tettek, még a negyedév folyamán 168 ezer darab csákányt várnák a salgótarjáni kovácsoktól a külföldi megrendelők. Technika és szövetkezetpolitika NAPJAINKBAN a mezőgazdasági termelés fejlődésére az iparszerűség a jellemző. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a gépeket immár a termelés valamennyi területén alkalmazzák, hanem azt is, hogy a gépek sora kapcsolódik egybe, szigorúan meghatározott technológia alapján. Egyre több termelőszövetkezet csatlakozik ezeket az úgynevezett zárt termelési rendszereket megvalósító társulásokhoz. A cél világos: többet, jobbat, olcsóbban termelni, vagyis növelni a szövetkezetek jövedelmét. A mezőgazdasági termelés forradalmasítása egyrészt nagy anyagi beruházást igényel, másrészt politikai, szakmai, bérezési, szociális és egyéb problémákat vet fel. Számos megfogalmazásban találkozhatunk például azzal a nézettel, hogy a technika gyors fejlődése a mezőgazdaságban „nem tűri meg” vagy „szétszakítja” a szövetkezeti kereteket. Ezek mögött kimondva vagy kimondatlanul az az elgondolás húzódik meg, hogy a szövetkezetek a fejlődés során előbb- utóbb szükségszerűen átalakulnak állami vállalatokká. E nézet vallói azzal érvelnek, hogy egy-egy zárt termelési rendszerben, vagy társulásban olyan nagy értékű termelőeszköz, termék koncentrálódik, hogy működtetése, értékesítése szövetkezeti alapon már lehetetlen. Gyakran hangoztatják, hogy e társulásokban a munka szervezése, a dolgozók bérezése szinte az állami gazdaságokéval azonos módon történik, tehát a fejlődés abba az irányba halad, hogy a szövetkezeti tag megszűnik gazdasága tulajdonosának lenni, s fizetett dolgozóvá, alkalmazottá válik. A párt szövetkezetpolitikája szocialista tulajdonformának tekinti a tagok önkéntes társulása és tevékenysége alapján létrejött szövetkezeti tulajdont. És ez a lényeg! Téves tehát az olyan felfogás, hogy az egyszerűbb, vagy a kevésbé fejlett termelés mellett létrejövő gazdaság a tagok kollektív tulajdona marad, de mihelyt az megközelíti vagy eléri a fejlett szintet, átalakul össztársadalmi tulajdonná. Abból az egyszerű tényből, hogy a technológiai rendszerék, gazdálkodási módszerek „átlépik” egy-egy szövetkezet határát, tevékenységének kereteit, nagyon hibás lenne a tulajdonformák változására következtetni. A párt agrárpolitikája a jövőt illetően kimondja: a két tulajdonforma közeledik egymáshoz, de ez nem vezethet és nem is vezet az azonosuláshoz. Hogyan lehet és kell értékelni a mindennapi életben lezajló fejlődést? A technika fejlesztése a szövetkezetekben valóban nem különbözik, de nem is különbözhet az állami vállalatok hasonló jellegű tevékenységétől. Napjainkban már elég gyakori, hogy egyes szövetkeztekben vagy szövetkezeti társulásokban a termetes korszerűsége, szintje elérte vagy meghaladta a környező állami gazdaságokét. Az is kétségtelen, hogy a munka szervezésében, a dolgozók bérezésében hasonlóság is fellelhető. A munkaszervezés, a bérezés hasonlóságából azonban nem lehet a tulajdonformákra vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni. Annál kevésbé, mert a termelőszövetkezetek gazdálkodásának, termelésük technikai szintjének fejlődésével együtt alakult a párt szövetkezeti politikája is, amely törvényekben, kormányhatározatokban, az ágazati minisztériumok rendelkezéseiben is kifejezést nyert. Az egységes szövetkezeti törvény, amely a párt politikája szellemében rendezi a mezőgazdasági szövetkezetek és az állam, a mezőgazdasági szövetkezetek és tagjaik, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek és a társadalmi szervezetek kapcsolatait, híven tükrözi ezt a politikát. A párt arra törekszik, hogy fejlessze, erősítse a szövetkezeti tagokban a szövetkezeti tulajdonhoz való kapcsolatukat, annak megbecsülését. Ez is elősegítette, hogy az utóbbi időben jelentősen formálódott, alakult a szövetkezeteken belül az emberi kapcsolatok tartalma, formája. A szövetkezetek tevékenységi körének bővülésével, a technikának a szövetkezetekben való gyors elterjedésével például széles körben támadt igény az ipari szakemberek iránt. Több ezer, főleg a falvakból korábban elkerült ipari munkás tért vissza a tsz-be. A LEGNAGYOBB, a legmélyrehatóbb fejlődés azonban a szövetkezeti demokrácia fejlődésében tapasztalható, A szövetkezetek ön- kormányzatának érvényesülése napjainkban élő valóság. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenütt csorbítatlanul érvényesül a tagok joga a gazdálkodás irányításában vagy azt, hogy nincs olyan szövetkezet, ahol egyes vezetők nem élnének vissza tisztségükkel, a tagok bizalmával. De azt igen, hogy egységesen megteremtődtek, létrejöttek valamennyi szövetkezetben azok a keretek, amelyek tartalommal való megtöltése esetén elmondható, hogy a szövetkezet szocialista társadalmi-gazdasági forma, amely tagjai és az egész társadalom javára képes megfelelő feltételeiket biztosítani a termelőerők, a technika nagyarányú fejlődéséhez. Mindez nem zárja M azt, hogy egyes ágazatokban, egyes tevékenységek fejlesztésében, konkrét mérlegelés alapján már ma helyet kapjanak a szövetkezetek egymás közötti, vagy állami vállalatokkal történő társulásai. Indokolttá teheti ezt a szükséges befektetéseket nagysága, a tevékenység jellege és természetesen a résztvevők kölcsönös érdekeltsége Mihók Sándor Hosszú volt az út... — Nem is tudom miért éppen rám esett a választás. Én voltam a legfiatalabb 1962- ben, amikor itt a nógrádi szénbányáknál, mi, tehergépkocsi-vezetők brigádot alakítottunk — mondotta Asbáth József. — Mi volt a legnehezebb? — Ügy érzem, amíg az első értékelésig eljutottunk. Még a vezetőség is irreálisnál; tartotta amit célul tűztünk, és nem is kaptunk akkor megfelelő támogatást. Az első dolog egymás kölcsönös segítése volt. Hamarosan nagyon jó kapcsolat alakult ki a brigádban. Gyakran előfordult velem is, hogy este később értem haza. másnap reggel, mire beértem, már valamelyik társam melegítette a motoromat. Apró figyelmesség ez. de az ilyenek kötik egymáshoz legjobban az embereket — mondja. — Ez a szocialista brigád ma már 24 tagú és az elmúlt évi eredménye alapján elnyerte a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. Hosz- szú volt az út idáig. Ezért nem árt, ha okulásképpen a kezdetet is felidézzük a most kezdőknek. Asbáth Józsefről, mint alapító tagról akartam írni. de valahogy mindig az egész brigád tevékenységére kanyarodtunk vissza. — Magamról talán annyit, hogy a mi családunkban nyolc gyerek volt és én vagyok a legidősebb. A négy elemit tudtam elvégezni, mert korán dolgozni kellett. A többit már felnőtt fejjel tettem le. Voltam kubikus, segédmunkás, vasútépítő és tűzoltó is. Gépkocsivezetőként 1957-től dolgozom a bányánál és jól érzem itt magam. A brigád alapító tagjai közül még a törzstagok vannak itt: Men- czel Tihamér, Hidasi László, Nagy István, Szőllős József. Volt aki nyugdíjba ment, vagy személygépkocsira került. Mindig újak jöttek. A követelmények pedig fokozatosan mindig nagyobbak lettek. Később már az üzemanyag-, majd az alkatrész-felhasználást is lehetett mérni. A balesetmentes közlekedés is versenypont lett. Sokan vannak, ultik már ezért plakettet kaptak. — A gazdálkodás szigorításával egyre több lett az értékelhető versenypont. sőt 1971-től egyéni normák vannak. Azóta a hatékonyság a legfontosabb. Jó eredményért céljutalmat is fizetnek. Tavaly ettől a brigádtól 95 százalékos köitségszintet. vagyis 5 százalékos nyereséget vártak. A brigád csaknem 85 százalékra csökkentette a költségszintet és több mint 665 ezer forintos nyereséget ért el. Ez is része annak, hogy a vállalatnál a fuvarozás Élüzem címet nyert — mondja Asbáth József. A brigádvezetőből párttitkár lett. de azért még ma is oda- tartozónak érzi magát. A brigád vezetését 1971-ben Menczel Tihamér vette át. Hidasi László meg a politikai felelős. Asbáth Józsefnek ma már sokkal nagyobb területen kell tevékenykednie. A 84 tagot számláló alapszerve- zet és az egész üzem bőven ad tennivalót. A gépkocsiról tavaly ősszel szállt le. mert szervezni kellett a nagybáto* nyi kirendeltséget. — Szép eredmények vannak. de tennivaló is akad még bőven. Milyen terveik vannak, miben szeretnének előrelépni? Először elgondolkozott, majd így válaszolt: — A hatékonyságot már említettem. Most a minőségi munka került előtérbe nálunk. Tavaly 10 brigád vett részt a szocialista brigádmozgalomban. most három új is szerveződött. Az itt dolgozóit 88 százaléka vesz részt ebben a versenymozgalomban, ami igen jelentős erő. Az egyik cél, hogy kevesebb gépkocsival a tavalyi teljesítményt érjük el. Teljesen új dolog, hogy bekapcsolódtunk a Dolgozz Hibátlanul mozgalomba. Igen lényegesnek tartom ezt. mert van rá mód. Ebben a balesetmentes közlekedés, az áruk pontos gyors, szállítása, a túlórák csökkentése is bent- foglaltatik. Különösen fontos ez a mozgalom a szerelőbrigádoknál. Ha sikerül olyan élővé tenni, ahogy az a. vállalásokban szerepel, akkor az idén a tavalyinál még szebb eredményeket érhetünk el. Ezt kell elsősorban segítenünk — válaszolta a párttitkár. Bodó János Költözik a város Költözködésre készül Sago- nar városa a szibériai Tuva Autonóm Köztársaságban. A város mai helye közelében ugyanis néhány év múlva 240 méter magas gát emelkedik majd: itt épül a világ egyik legnagyobb erőműve, a Szajomo-Susenszká vízi erőmű. A régi Sagonár helyét az erőmű víztárolója foglalja eh A város új helyét 12 kilométerrel feljebb, a Jenyiszej mentén, festői környezetben Jelölték ki. Itt épülnek fel a minden modern szolgáltatással. iskolákkal, óvodákkal, kórházakkal ellátott sokemeletes lakóházak, a középületek és kereskedelmi központok, az autóbusz-pályaudvar és a kikötő. NÓGRÁQ — 1973, április 25., szerda 3
