Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-22 / 94. szám
S». Lukács Imre? Piros tojás, kék tojás Átjáróház (Somoskői Ödön grafikája) AiL éhf£B&. Akkor már a bíró lányát szerettem. Szép tavasz lárt, meleg április. Szünetekben át- átszaladtunk a lányfolyosóra, mintha éppenséggel arra lenne dolgunk. Casinos lány volt a Róza, Kiőke. kék szemű. Szerettük is valamennyien. Büszkén, nevetve kacérkodott velünk. En- i«m igazán kedvelt- Egyszer ::nég levelet !s írt, a csengető fiúval küldte, de aznap hiányoztam az Iskoláiból, Másnap kifigyeltem, élébe szaladtam, a kanálisnál találkoztunk. .— Hát te? — kérdezte. — Erre jöttem, .. ■— Nem is erre laktok? Álldogáltunk ott jó darabig. A kanális korlátjának dőltem, cipőmmel vonalakat húagál- iam a földön. — Igaz, hogy levelet küld- tél? — Igaz. — Hiányoztam- Segítettem anyámnak. — Tudom. Nem jártak az utcán. Vékony járda szaladt ott a Rakat mellett, erősen megnéztem. — Itt lakunk a másik utcán. — Tudom —mondtamKicsi, fehér falú ház veit Nádfedeles. Meglestem a sarokról. hová ment be. Boldog voltam én akkoriban nagyon. Anyám meg igv szólt: — Húsvétra ruhát veszünk. Csak megbecsüldSzót fogadtam. Hordtam vizet a kútról, talicskával eltoltam az őrletnivalót, Sjártam a boltba, megcsináltam mindent Esténként kérdezgettem: — VesssQk már a ruhát? Nehezen gyűlt Össze az ára, & locsolkodás ideje pedig kötelsed. Haditanácsokat tartottunk az iskolaudvaron, ki hová köszönt be a kölnivízzel. Ünneplőbe bújtak a fák. Az ed varokat felverte a laboda, tra árokpartokon nagyra nőtt e fű- Szaladtam Róza után. — Eljövök locsolkodni — szóltam. — Gyere, — Otthon leszefif — Ott! Km. — Nem haragudnak majd arasádék? — Nem. Befordultunk a sarkon Már fc*m sokáig kísérhettem Sietve mondtam: — A piactéren aergő is lesz — Láttad? — Láttam. Befizetek érted. — Jó — mosolygott —, talán elengednek. A kanálisnál apjával találkoztam. Magas, barna ember volt Világéi etében kubikos, napszámos- Amikor letűnt az uraknak, messzire hordta irháját Breznaj főszolgabíró úr. akkor választották falu fejének. főbírónak a Róza apját —■ Kézit csókolom — kör csaöntem Illedelmesen. Fogadta. Klpirosodott az arcom. Anyám rámparancsolt, készülődjek. Megvesszük a ruhát. Mentünk; a piactéren üzletek sorakoztak- Benyitottunk b legnagyobba. Fekete olajjal eresztették be a padlót, meglátszott a cipóm nyoma. — Ruha kellene a gyereknek — mondta anyám. — Milyen árú? — Az olcsóbbikból. Elénk terítettek hármat is. Anyám megfogta, meggyűrö- gette az anyagot az ajtó közelébe vitte. Aztán szemügyre vette a másikat— Gyere csak. Vedd fel — mutatott a zakóra. A kereskedő dicsérni kezdte. éppen rámszabták, meg, efféle zöldségeket mondott. Nekem ' azonban nem tetszett. Megláttam a hozzávaló nadrágot is. a pultra terítve. Rövid szárú nadrág volt. Ilyenben menjek locsolkodni? — Szorít a kabát — dacos- kodtam— Hol? — A hónom alján — kj- nyúttottam a kezemet és előre dőltem egy kicsit. — Szorít? De hisz’ ki se látszol belőle. Megforgattak az ajtónál, begombolták rajtam a kabátot, s alkudoztak. Aztán a boltos hozta a nadrágot is. A rövid szárút. — Ez meg lötyög — kiáltottam. — Sebaj- Belenősz: — Hosszú szárú nadrág nincs? Nekem csak az kell!-— Az jóval drágább. — Elvisszük ezt — mondta haragosan az anyám. Á. nem örültem én a ruhának! Csüngött a fejem, és a betonkockákat számoltam hazáig. Most már el se mehetek locsolkodni. Otthon aztán eltörött a mécses Hátramentem az ölhöz. S megsirattam a nadrágot. Később nagyapám ült mellém- Pöfékelt az ócska cseréppipából. — így menjek locsolkodni? —- szepegtem. — Mint a kisiskolások. Rövid nadrágban? Meg kölnim sincs, — Rózsavíz? — Az sincs. — Hm — mondta az öreg. — Milyen legény az. aki nem megy locsolkodni? Másnap korán ébredtem- Még alig jártak az utcám, ünneplőbe öltözve leselkedtem a kerítésünk mögül. A szekrény tetejéről előkotortam a tavalyi kölnisüveget, szappanos vizet eresztettem bele. Jó szagú lett. Számolni kezdtem a házakat, ahová elmehetek locsolkodni. Felírtam az irkalapra. Gyűlt a forint, meg a tojás. Nem fért már a zsebemben- Hazaszaladtam, kiraktam a kisablakba.' — Ez az enyém — mondtam anyámnak meg a húgomnak. — Ne adjátok oda a lo- csolkodóknak! , Mentem tovább. A kanális-- nál megálltam. Megigazítottam a ruháimat, megsfmítot- tam a hajamat A bíró házába mégse léphetek be akárhogy. Leültetnek majd. tésztával kínálnak, borral. * még az is meglehet, egyedül maradok Rózával- Ahogy a legények. Délután meg befizetem a sergőre. a körhintára, veszek papírrózsát is. Talán még a templomkertbe is eljön velem. Nagy fiú vagyok már. Bátortalanul kopogtam az ajtóin. Benyitottam. Ott állt a lány az asztal mellett* A zöld térítővel letakart asztalon tojások és tészták sorakoztak. Róza kivételesen szép volt. De tudnám én szeretni! — gondoltam. A sarokban helyezték el az ágvat. Benne feküdt az anyja, betegen. Elmondtam valami versikét és meglocsoltam a hajukat. — Jó szagú kölnid van — mondta a lány— Nagyapámtól kaptam — pirultam. Ott álltam a kemence mellett és senki se szólt hozzám. Álldogáltam néhány percig, míg végre az asszony megkérdezte: — Te ki fia vagy? Megmondtam. Üjra hallgattunk. Róza hol az anyjára pillantott, hol rám. Pin» lett az arcom. — Akkor éti megyek — mondtam szomorúan— Vegyél tojást — szólt a bíró né. Róza elébem emelte a tányért a festett tojásokkal. Elpirult ő is. Kivettem egyet — Adjál neki pénzt is. — Nem azért jöttem én. •. — Ne szerénykedj. Vegyél rajta cukrot. Kitámolyogtam a «Bobéból. Égett az arcom, legszívesebben sírtam volna. Kezemben szorítottam a piros tojást és a negyven fülért- Róza Ifi se kísért... A kanálisnál még megálltam. Visszanéztem. — Nem szeret 6 engem Igazán — gondoltamNehéz lett a zsebem, lehúzta a tojás. Pedig milyen szép szeme van Rózának, a haja meg szőke. Elővettem a pénzt, meg a tojást. A kezem piros lett tőle Hirtelen messzire visszadobtam az utcán. — Egyétek meg! Szomorúan mentem hazaLeültem a kisszékre. csüngött a fejem erősen. — Már befejezted a locsol- kodást? — csodálkozott anyám. — Be. — A szomszédoknál voltál? — Nem. — Pedig várnak. Nagyon várnak- Gyönyörű kék tojást festettek neked. — Egyék meg. Érti? Odaugrottam a kisablakhoz. Felkaptam két tojást és földhöz csaptam. Anyám csak nézett. Aztán megfogta a karom, elhúzott onnan— Mi a baj. kisfiam? — simította meg a fejem. —• Semmi — pityeregtem ■— Mondtam, hogy hosszú nadrágot vegyen!... Sírtam egy darabig. Később megszámoltam a keresetemet, a festett tojásokat meg eladtam anyámnak- Akkor már délután volt. A piactérre mentem. Zene szólt, forgott a sergő. meg a körhinta. Sokan écsorogtak a céllövölde előtt. Egv forintért vagy egy tolásért hármat lehetett lőni. Megpróbáltam. Nem nyerteim- Pedig a polcokon sorakozott a rengeteg ajándék, porcelán, malackák, alvás babák. papírforgók, similabdák. papírtrombiták, és hervadt rózsák. Felültem a sergőre meg a körhintára. Még mindig maradt pénzem. De Róza. Róza nem jött. — Nyerek neki egy szép ajándékot — határoztam el mégis. Célozgattam a kopott paprikajancsit az erdei vaddisznót míg végül is hozzám került az ócska oapírvírág- örültem. Ajándéknak szép ez. Róza azonban nem jött el a piactérre. Estig vártam Ak- <or megállt a sergő. meg a körhinta, a puskákat U elrakták. Csendes lett a falu. BesötétedettFutottam hazáig — Megint elcsavarogtál? — szólt rám mérgesen anyám— Mi lesz tebelőled? — Bíró — mondtam —, az mindenkinek parancsok Lefeküdtünk. Két ágy volt a szobánkban. Azon aludt az egész család. Közelebb húzódtam anyámhoz. — Magának hoztam — adtam oda a papír-rózsát. — Köszönöm simította végig az arcom. — Mégiscsak tó fiú vagy. A végén tényleg bíró lesz belőled. — Az nem lennék. soha — suttogtam. Elaludtunk. Reggelre csu- -omvíz lett a párnám- Meglehet, hogy sírtam akkor éjszaka. Észre se vettük, pedig akkor már elmúlt a húsvét. A napokban betértem a 12 500-as számú édességboltba: —• Egy kiló vecsési savanyú káposztát kérek. A feleségem székelygulyást szeretne készíteni — mondtam a szép szóke kofaasszonynak. “ ön rossz helyen jár, kérem. Ez itt édességbolt. Adhatok egy kis jó karamellát, esetleg mézcukrot köhögés ellen— Én láttam a cégtáblát az üzlet bejárata fölött. De nem ts olyan régen itt még zöldség- és gyümölcsüzlet volt — legyeztem meg kissé érdesen. — Ami volt. az volt. Jelenleg. amint látja, üzletünknek új profilja van. — Én nem profilt szeretnék vásárolni, hanem vecsési savanyú káposztát — mondtam némi éllel, és betettem magam mögött az ajtót. Felkerestem kedvenc piacomon Bözsi nénit, a vecsési savanyító asszonyt. Hórihorgas, harcsabajuszú férfi áltt a pult mögött, és leedvesen rámmo- solygott: — Ma már nélkülözhetetlen a háztartásban a Rex-féle robotgép. Burgonyát hámoz, habot ver, megkímél a hagymaszelet eléstől, és infravörös sugárral süti a csirkét. ‘ •— Kérem szépen, én Bözsi nénit, a vecsési savanyító asszonyt keresem. '■ — Egy hónapja abbahagyta a szakmát. Jelenleg közönség- szervező a szentendrei nad- rággyárban. , — Köszönöm — leheltem halkan, és kissé fájó fejjel kitántorogtam az utcára, hogy a. sarki patikában bekapjak egy antineuralgikát. A fehér köpenyes, gyógyszerész külsejű férfi szugge&ztíven a szemembe nézett: — Most vegyen szájharmonikát! Kitűnő gyártmányok érkeztek Svédországból. — Köszönöm- Nem élek vele. Hanem itt nemrég patika volt, ugyebár? — Igen. Csakhogy elköltöztek a külső Jászberényi útra. Vegyen legalább egy citera- kulcsot — nézett rám könyörgő tekintettel az eladó. Én azonban komoran távoztam. Végül is sikerült savanyú káposztát vásárolni. Hogy hol? Egy utánjátszó moziban, melyet egy hónapja alakítottak át zöldségesbolttá. .. Galambos Szilveszter Madridi vég „Lob Fascisms No Fasoron” Visszhangozta Ahogyan, az utcák feltépett kövéből — Nem, nem törhetnek át! Barrlkádot «— Felelt reá Amint elmormolta Szózatát, Egy világ, — Egy nemzedék előtt. — Apám is ott volt, Közöttük: a korgó gyomra Rongyosak Akik. elavult fegyverekkel Utolsó Szuronyrohamra Megvetni a halált.. „ Madrid Emelt. Az élő Között, Mentek Tóth Gyula Variáció lencsére ......... . ' I-.....iil'iii -il... -,; ...... ■ .Iliin-: -j — kulcsár — NÓGRÁD - 1973. április 22., vasárnap 9
