Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-20 / 92. szám

Urbinő után Czinke Ferenc: A szirén születése (A tenger természete mű sorozatból) Virágba borult cseresznyefa­ág pompázik egy vázában Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész salgótarjáni műtermében. A szirmai fehé­rek, mint a hó. — Virágban volt minden — mondja Czinke Ferenc, aki nemrég érkezett haza Olasz­országból, Urbinó városkából, ahol április 4-től 11 -ig Szabó Iván, Munkácsy-díjas, érdemes művésszel volt közös kiállítá­sa. Április 3-án pedig hava- sott, estére harminc centimé­teres hó esett. De másnapra sehol sem volt a hó. Csak a virágzás. A tárlatot a magyar hetek programjaként rendezték meg a Rafíaello-palotában a Pető­fi Sándorról való emlékezés jegyében. Ebben az időszak­ban Olaszország számos más városában is Petőfi-emlékün- nepségek zajlottak. A kiállí­tást Szauder József professzor nyitotta meg. Többek közt je­len volt a megnyitó ünnepsé­gen dr Giuseppe Angelinl, az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja. Salvatore Vergari, Pesaro me­gye tanácsának elnöke, a Ró­mindig nagy felelősségű szám adás egy-egy kiállítás: „Ez a számadás különösen akkor je­lent m alkotó számára gyö nyörűséget. ha ezzel adósságát kívánja törleszteni. Itália szá­momra mindig a megindító él­mények világát jelentette, je­lenti, s az ihletett világ szá- monkérheti a megörvendezte- tés örömét Alkotó világomat az a tiszta forrás jelenti ugyan, amit a magyar népművészet formakincséből átálmodhatok sajátommá, de Itália csodála­tos varázsa nyomott hagyott bennem.” Czinke Ferenc korábbi gra­fikai sorozatai közül bemutat­ta Urbinóban az ősi szerszá­mok, a Koskirály és a Bartók sorozatokat. E sorozatok for­rásvidéke a népművészet, az a csodálatos világ, amely mai életünket is gazdagítja, s a művészi önkifejezés gyötrel­mein átszűrődve a ma embere számára is tartogat igaz mondandókat. Az Édesanyám ikonja című lap több magyar és külföld) tárlaton szerepelt már eddig is sikerrel Czinke Ferenc az urbinói kiállításra is elvitte. — Egyik reggelre valak) nyíló vörös rózsacsokrot he­lyezett alája — jegyzi meg Czinke Ferenc. —Ez a csokor legkedvesebb urbinói emlékeim közé tartozik. mai Magyar Akadémia, s a magyar nagykövetség képvise­lője. A ma is szinte teljesen a középkori falakon belül meg­búvó festői városka szorosan épült házai közül kiemelkedik a Palazzo Dúcaié, a Dóm és a campanile. A Palazzo Dú­caiét Federico di Montefeltro herceg építtette. A nagy rene­szánsz festő, Piero della Fran­cesca Uffiziben látható világ­hírű képe őt ábrázolja. A vá­ros nagy szülöttei közé tarto­zik Rarfaello is. Szabó Iván faszobrait áTSf- totta ki, részben azokat, ame­lyek olaszországi tartózkodásá­nak élményéből születtek. Czinke Ferenc az utóbbi évek művészi törekvéseiről kívánt számot adni. Amint azt a ki­állítás katalógusában írja, Az egykori jő barát, Paró czai Gergely emléke is elkísér­te a művészt Urbinóba. A Pa- róczai Gergely halálára című lapot is láthatta a tárlat kö­zönsége. A háromhónapos olaszországi tartózkodás élmé­nyéből több sorozatot is ké­szített, s készít Czinke Ferenc A tenger természete című so­rozat a kiállításon kicsit „adósságtörlesztés” is Itáliá­nak, mindazért a varázsért amely mély nyomot‘hagyott a művész élményvilágában. Czinke Ferenc a tárlat al kaiméval Urbinó városának ajándékozta a Köszöntő piros virággal című grafikáját, s a város múzeumának adta a Ki- szejárás című rézkarcot. — Mindig szívesen és kö­szönettel emlékezem az urbi­nói kiállításra — jegyzi meg. S nem felejti el, amint a virágos városkára egy estén á: hullott a hó. Tóth Elemér A NÓGRÁDI OTTÓKOR ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA )isi)a9000iio3eflOii90flaofiQ80i)6i]Q080oo«ao(iooaiúu&osotiiiMot6iiiiimiiiii(iui(ioaiiiimiiiuim8mafii8it8ss>ss8io§giiBiiDi8imiaiimmogBOflooamoo«Bsfi&ssoDflfiiaiefliat»sMA&AAű&fi&MíMiOo&3 Vándor %ás%ló a galgaguiai pajtásoknak Kedden, április harmadikén délután négy óra körül vi* dám kisdobosok siettek az iskola felé. Később idősebb nénik, bácsik követték őket. Pár perccel öt óra után a 3262. sz. József Attila Kisdo­boscsapat vezetője megnyitót* ta a csaoat pajtásainak szor­gos munkáját bemutató kiál* lítást. Megnyitó szavai után Gyu­rika Erzsébet úttörővezető is* mertette Petőfi életét, mun­kásságát. őt a Petőfi-szavaló- verseny helyi győzteseinek fellépése követte: néhány verssel felidézték a nagy köl­tő szellemét. Az ünnepség a kultúrház- ban folytatódott. A magyar és a szovjet Him­nusz elhangzása után Stolcz Gyula elvtárs az MSZMP Ba­lassagyarmati Bizottságának munkatársa tartott ünnepi beszédet. Szólott hazánk ered­ményeiről, községünk fejlődé* séről, népünk életszínvonalá­nak alakulásáról. Az ünnepi beszéd után fel­hangzott a Klapka-induló. Az ünneplők tekintete a bejárat felé fordult, ahol szépen me­netelve megindult az egyen­ruhás kisdobosok boldog sere­ge. Sugárzott arcukról az öröm a büszkeség. Mindenki tudta, mi követ­kezik: a járási KISZ-bizottság által alapított vándorzászló átadása. A pajtások bevonu­lása utáni várakozást kifejező feszült csendet Szolnoki Csa­ba, a KISZ járási bizottsága titkárának szavai törték meg: méltatta azt a munkát, amit ez a 36 pajtás az elmúlt év­ben végzett, amivel kiérde­melték, hogy a vándorzászlót elsőként megkapják. Alig vette át Gyürky Tibor csapatvezető a zászlót, amikor felharsant a kisdobosok vi­dáman zengő csatakiáltása: Galgagutal kisdobosok vagyunk, a zászlóért élünk, halunk. Kisdobosnak lenni csudajó... Tapsolj...! Dobbants...! Hejhó! A hangulatot nem lehet le­írni: a gyerekek arca ; piros- lott, volt aki mosollyal fejez­te ki örömét: néhányan... sírva fakadtak a meghatódott- ságtól. Néhány perc szünet után a csapatvezető megkö­szönte a zászlót és ígeretet tett a pajtások nevében: a jövőben úgy igyekeznek dol­gozni, hogy a zászló a csapat­nál maradjon véglegesen is. Ezután Bartos Pál. a Nóg- rádkövesdi községi Tanács el­nöke méltatta a kisdobosok munkáját és adta át azt a 2000 forintot, amellyel a ta­nács jutalmazza a pajtásokat a vándorzászló megnyerésé­nek, illetve átvételének alkal­mából. Nagv Mihály termelőszövetke­zeti elnök ugyancsak meleg szavakkal fejezte ki elisme­rését és nyújtotta át a terme­lőszövetkezet ajándékát. A pajtások tehát elnyerték munkájuk jutalmát. Az ered­ményeket azonban nevelőik­nek köszönhetik. Ezt fejtette ki Péter Ottó, járási úttörőtit­kár, amikor átnyújtotta Ko­vács Imréné igazgató tanító­nőnek, az I. raj rajvezetőjé­nek a „Kiváló Úttörővezető" kitüntetést és Gyürky Tibor csapatvezetőnek egv gyönyö­rű kerámia virágtálat. Galgagutái úttörői Zánkai táborozás Jő úttörőmunkáért a tava­szi szünetet Zánkán. az Úttörő- városban töltöttem. Április 6- án érkeztünk Zánkára. A program gazdag volt. De nem­csak pihentünk az ott töltött napok alatt, hanem tanultunk is. Megismerkedtünk a Bala­ton és Zánka nevezetességei­vel, voltunk túrákon és ki­rándulásokon. Mindenki in­dult a tábori olimpiai verse­nyen. Az őrsök Ki mit tud?­hmúri munka az A Táncsics út végén volt egy jelzés, azt mutatta, hogy timúri munkát kell végezni. Egy idős nénihez, Csejk Rozi nénihez mentünk el. Az ud­varban három család lakik a „középső” család tudott ad­ni munkát. Egy nagv diófát kellett kivágni. Sokáig tar­tott, a munkában váltogat­on mérték össze erejüket. Társadalmi munkát Is végez­tünk S beszélgettünk az idei VIT-ről. Persze, felsorolni is nehéz lenne a többi progra­mot. Kellemes volt az egész hét. megfogadtuk: úgy dol­gozunk, hogy újra találkoz­hassunk Zánkán. Bodor Imre, VIII. oszt. tanuló. S.-iarján, Bartók B. úti iskola ak adályverseuyen! tűk egymást. Mikor végre Rozi néni segítségével kidőlt a hatalmas fa. nagyon örül­tünk, Aláírattuk a menetleve­let, s mosolygós arccal hagy­tuk el az udvart. Ezt az aka­dályversenyen végzett timúri munkát nem feleltem el soha. Szűcs Tibor, VI. oszt. tanuló. Patak Tiszta iskola Bercelen Csapatunk vállalta iskolán» tisztaságának megőrzését. Isko- Iánk területét rajaink között egyenlően osztottuk fel. Mindé* ; raj külön-külön gondozza égési éven át a saját részét. Verseny folyik a rajok között, vajon ki­nek lesz a legszebb, legtisztább területe? Már hozzáfogtunk «n munkához. Eltakarítjuk az össze,', lehullott avart, virágágyásokat ásunk, elgereblyézzük, majd be­vetjük az ágy ásókat. Űj facseme­téket ültetünk, gondosan ápoljuM őket, hogy egykor ezek is díszé­ül váljanak iskolánknak. Igyek­szünk minél jobb munkát kiad­ni a kezünkből, htsz' saját érde­künk, hogy kellemes, ápolt, ott­honos környezetben töltsük et délelőtti einket. Az akció eredménye: tömötteb- bek a szemétládák és tisztábbak a folyosók, az osztályok. A fa­lakon a virágtartók szép virágok­kal tele Iskolánk Ifjú egészség- őrei is szigorú feladatuknak tart­ják a tisztasági mozgalom szé­les körű terjesztéséi. Dicséret illeti őket. mert példát mutat­nak, Szeno7Ícska Ágnes, VII. te. oszt. tanúié Bércéi Ägosvdr (IV.) Csörgőlyuk-barlang A Mátra egyetlen barlangja éppen Ágasváron található, a Csörgőlyuk-barlang. A Mátra többi „barlangja”, tulajdon­képpen csak a sziklákban keletkezett mélyedés, szikla­odú, mint például Ágasváron a Tibor-, s alatta a Csörgő­patak vadregényes völgyében a Gyula-barlang. Világviszonylatban is ritka­ság a vulkáni hegységben (andezitben) képződött bar­lang. S még csodálatosabb, hogy ebben a barlangban va­lóban egyedülállóan, kis tó­rendszer is képződött. A Csörgőlyuk-barlangot Ény —Dk irányú mozgás hozta létre a néhány kilóstól több tonna súlyú tömbökre össze­töredezett riolittufában. Nem ember, hanem a természet al­kotta. Nem lehetett a vár alagútja sem — mint egyesek feltételezték — hiszen elága­zásai alig járhatók. Nem is lakhatták soha, mert ennek nyoma sincs. Arra esetleg jó volt, hogy egy-egy bujdosó rövid ideig meghúzódjék ben­ne. Élővilága — a néhány de­nevértől eltekintve — nincs. Hosszú évtizedek alatt né­hányszor találtunk benne szalamandrát és egyszer Ko­vács Tibor, a kisterenyei Gimnázium természetszerető biológia tanára fogott egy hatalmas gyönyörű nyes tét. A hüvelykujja bánta, mert hosz- szú tépőfogaival átharapta a vérengző nyest. Már gyermekkorunkban Iz­gattak a barlang titkai ben­nünket Gyertyafénynél pró­báltuk rejtelmeit felkutatni. Olvasgattuk a hideg sziklák­ra gyertyával, fáklyával fel­kormozott betűket, a régi-régi elődök üzeneteit: Lent vol­tunk a víznél! — Igen, a víz izgatott minket is! Hosszú Idő utón, 1948-ban nyűt lehetőség arra, hogy többé-kevésbé tu­dományosan kezdjük meg a kutatást. Gyönyörű mátrai nyár volt! Feledhetetlen marad örökre számunkra az a néhány nap. Nagyszerű társaim voltak munkával összekötött túrá­ban : Bóna-Kovács Károly, festő- és szobrászművész, Szombathy Zoltán pásztói ta­nár, a Mátra nagy szerelme­se, Bóna-Kovács Balázs, ak­kor még diák és Fenyvesi Pál, bányai villanyszerelő Kisterenyéről, ki semmilyen akadályt nem ismert, ha föld alá kellett bújni. A menedék- házban volt a főhadiszállá­sunk. Már az első ébresztőnk érdekes volt, hiszen a korán­kelő Bóna-Kovács Károly, amint ment mosdani a Vilda- forráshoz, óriási erdei siklót fogott Karjára csavarva hoz­ta fel, s ahogy mondta: „Áron-vesszejével” ébresztett minket Azután megkezdődtek a szép túrák és a kutatás. Míg négyen órákig eltűntünk a barlangban, addig a mi mű­vészünk vigyázta a bejáratot, 6 közben készültek a tusraj­zok, vázlatok. Az első Nagy­teremig (ahogy akkor elne­veztük) sem könnyű bejutni. Két hatalmas tuíaszikla kö­zötti résen kell bebújni. A sziklás járat lefelé halad. Mindenütt hatalmas kőóriá­sok, közöttük számtalan rés. Nem könnyű eligazodni! Pár méter után derékvastagságú nyíláson kell átbújni, s alatta másfél méterre lent folytató­dik az út. Több tonnás szikla alatt átbújva, kiszélesedik a barlang. Kőkolosszusok kö­zött egy kiugró, lapos kőasz­talra érünk, s arról lenézve alattunk a homályban iszo­nyúnak látszó mélység. Pedig csak körülbelül öt méter ma­gas a Nagy-terem. Vigyázat­lan. könnyen bezuhanhat a sziklák közé. Jó világítóesz­köz fényében kitárul előttünk az ijesztően szép Nagy-terem. £—D irányban nyúló, alakta­lan, száraz üreg De a hűvös sziklák falán lecsapódik a pára, s mint ezernyi kristály, csillognak a lámpa fényében az apró vízoseppek. A meny- nyezet szikláin nevek, évszá­mok korommal felírva, örök időkre. A kiugró sziklától jobbra lehet a terembe lejut­ni. A meredek sziklába vala­ki régen lábnyomnyi lépcsőt vésett (egyetlen jele az em­ber munkájának), s csak azon lehet lemászni. Idáig viszony­lag nagyobb veszély nélkül el lehet jutni! De soha nem egyedül, s lehetőleg vezető­vel! Az ’50-es években a túrls- taház gondokát megkérdezte egy magányos férfi, hogy merre van a barlang? útba­igazította őt! Azután el is fe­ledkezett róla. Másnap egy csoport érkezett Mátraszent- istvánból. Közölték, hogy ott üdülnek, s tegnap egy társuk Ágasvárra Jött, de azóta nem tért vissza. Nem látott-e a gondnok ilyen és ilyen fér­fit? A gondnok rögtön tudta hol kell keresni az elveszet­tet. Lámpával felszerelve le­mentek a barlanghoz. A fér­fit a Nagy-teremben találták meg, félig-meddig elalélva már. Kiéhezve és fáradva, a hideg barlangban lehűlt a szervezete (ing és rövid nad­rág volt rajta), s nem sok kellett volna már elpusztulá­sához. A Nagy-teremből öt-hat irányba vezetnek ágak. Innen indultunk felkutatásukra. Ezek már veszélyesek! Órá­kig mászkáltunk bennük. Né­hol sziklapárkányon, néhol pedig olyan szűk kürtőkben kúsztunk, hogy lélegzetet alig tudtunk venni. Mellkasunk nem tudott kellően kitágulni Több nagy üregre akadtunk a négy napi feltárás során. Közben jártuk a rengeteget is. Ittuk a Vándor-forrás üdítő vitet Megcsodáltuk a Csörgőpatak sziklaóriásait újból és újból. Elméláztunk a „Jajmalom” előtti tisztáson, s ettük az elvadult szilvafák gyümölcsét. Valamikor Itt mozgalmas élet volt. Hajtotta szüntelenül a Csörgőpatak vize a malom kerekét. Őrölték a kövek a huták szegényeinek búzáját, de inkább rozsát, árpáját. Hány „jaj” hangzott el, míg háton lehozták a gabonát, s amíg vissza vitték. Étert volt e vad regényes környezetben zúgó vízimalom neve „Jajma­lom”. Többször jártunk az ágas­vári andezitoszlopok közelé­ben, a déli oldalon levő ha­talmas üregben, a Tibor-bar- langban Itt találnak menedé­ket ítéletidőben Agasvár őzi­kéi. Azon a régi nyáron gyorsan elszállt az idő. Nem tudtuk teljesen befejezni a barlang feltárását. Nem jutottunk le gyermekkori álmunkhoz, a vízhez. Maradt a Nagy-terem alján egy lefelé haladó, szűk nyílás, abban nem jártunk. Jött Pásztóira nemsokára egy fiatal, nagyszerű tanár, Székely András. Tele lelke­sedéssel, tudással. Már első találkozásunk alkalmával az Ágasvárra terelődött a szó. Sokáig beszélgettünk. Szinte felizzott a szeme, amikor a barlangkutatást említettem! 1951. telén, a karácsonyi szünetben, vezetésével kis csapat indult a fehér Mátrá­ba. Jól felkészültek minden­re. Az Agasvár alatt derékig ért a hó. Áttörték magukat a menedékházig. Megkezdődött a pontos felmérése és kuta­tása a barlangnak. És lejutot­tak a vízig! Kettős tavacska van a barlang mélyén. Kis ér és zuhatag köti össze őket. Maga és diákjai lelkesedését nehéz lenne leírni. A tó vizét, megfestették, s ha még jói! emlékszem 48 óra múlva je­lentkezett a fuxinnal megfes­tett víz a Vándor-forrásban, Az vezeti tehát le a Csörgő­lyuk vitet. A kutatást leíró munkája a Földrajzi Közlöny­ben jelent meg, s nem kis meglepetéssel szolgált a tudo­mány számára, hiszen neves tudósaink is cáfolták a nép­hiedelmet, hogy víz van a barlangban. Azóta Székely András a felsőoktatás neves pedagógu­sa lett. Szíve gyakran visz- szahúzza a Mátrába. Emlékét őrizni fogják Ágasvár évmil­lióé sziklái. Bár ő más nevet adott neki, de mi a Csörgő­lyuk vizet őrző üregét „Szé­kely-teremnek” hívjuk. Ágasvár csak kicsi, de ta­lán egyik legnevezetesebb pontja a Mátrának. Mennyit lehetne még írni róla és az emberekről. Az úttörők felejt­hetetlen táborozásairól. A nagybátonyi vájártanulóik nagyszerű természetvédelmi munkájáról, túráiról. A régi, letűnt idők betyárvilágáról — a híres Vidróczky Marciról. Salgói F. József 4 SfcÓGRAD - 1973. április 20., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents